Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

Ma: —MMMMMMMMMMMMMMM—HMM—MI 1 UM Mlilll HHI^H A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XV. évfolyam, 185. szám Ara: 60 fillér 1959. augusztus 8., szombat Mély részvét mellett búcsúzott a főváros népe Révai József elvtárstól Pénteken délután a Kerepesi-temető­ben, a munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozták (el Révai Józsefet, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bi­zottságnak tagját, országgyűlési képvise­lőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjat, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját. A virágokkal borított ravatal előtt órákig vonult el a fővárosi dolgozók sokezres tömege, Révai József harcostársai, tanítványai, tisztelői, hogy leróják kegyeletüké a magyar munkás­mozgalom nagy halottja előtt. A ravatal mellett díszőrséget álltak a párt- és tö­niegszervezetek, a Hazafias Népfront, a Magyar Tudományos Akadémia képvise­lői, írók, művészek, a fegyveres testüle­tek tagjai. Négy óra után díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanács­nak számos tagja. Felsorakoztak a rava­tal mellett az MSZMP Központi Bizott­sága és az Elnöki Tanács által Révai Jó­zsef temetésének megrendezésére kikül­dött bizottság tagjai: Marosán György, • Rónai Sándor, Benke Valéria, Kelen Bé­la, Moh-tár Erik, Kristóf István, Sándor József. Ezt követően díszőrséget állt a ravatal mellett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, Biszku Béla, Fock Jenő, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. A gyászszertartáson részt vett a poli­tikai. a gazdasági és a kulturális élet sok vezető szemAyisége, egykori munkatár­sai, eljött a főváros dolgozóinak több ez­res serege. Jelen volt a temetésen a bu­dapesti diplomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. A munkás-gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében Marosán György, a Központi Bizottság titkára mondott búcsúbeszédet. 1 Fájdalmas veszteség érte pártunkat, a magyar mun­kásság, a magyar nép párt­ját. Attól az elvtársunktól kell megválnunk, akit Ki­magasló tudása, tehetsége, rendkívüli aktivitása és szenvedélyes hite negyven esztendőn át a párt és a for­radalmi küzdelem vezető helyére állított. Élete any­nyira összenőtt a párt egész életével és dicső történeté­vel, munkája, harca és sze* mélye oly közel állt vala­mennyiünkhöz, hogy eltávo­zása fájdalmas sebet ' okoz minden magyar kommunis­tának, a párt minden hű tagjának: Révai elvtárs olyan har­cosa volt a munkásmozga­lomnak, akinek nagysága — emberi és politikai nagysága — most a.búcsú órájában is büszkeséggel tölt el bennünket. Most, a megválás perceiben sem tudunk csupán a fáj­dalmas veszteségre gondol­ni. Most is elsősorban arra a hallatlanul nagy nyereség­re gondolunk, amit Révai elvtárs egész élete, munkás­sága, a párt és a magyar nép számára jelentett. Kom­munistát, igaz kommunistát nem lehet úgy temetni, hogy ne arra gondoljunk: élete nem volt hiábavaló, halála után is tovább él a munkás­mozgalom, a szocialista élet eredményeiben. Révai elv­társnál százszoros, ezersze­res okunk van erre a büsz­ke gondolatra. Ha Révai elvtárs hagya­tékáról beszélünk, elsősor­ban életének példájáról kell szólni. Mi volt a foglalkozá­sa? Újságíró volt? Igen, mégpedig a legkiválóbb. A társadalomtudomány műve­lője? Történész? Igen, ez is, az is. számos kiváló munká­ja tanúskodik erről. Iroda­lomtörténész? Irodalomkriti­kus? Igen, s ebben a hiva­tásában is nagyot, maradan­dót alkotott. De mindez Ré­vai elvtárs tevékenységének csupán egy-egy része volt. Hivatásos forradalmár — ez volt az Ö igazi foglal­kozása. A mai generáció Révai elv­társat már tudása teljében ismerte meg. De érdemes visszapillantani fiatal évei­re, amikor Révai elvtárs marxista tudása kezdetén állt. Nem lenne helyes azt állítani, hogy a 20—21 éves Révai elvtárs, a Tanácsköz­társaság nagy vezetői közé tartozott. A maga területén Marosán György elvtárs gyászbeszéde azonban, mint a Vörös Üj­ság munkatársa, kiemelke­dőt alkotott. Mi tette képes­sé a fiatal, a marxista ta­nulmányainak legelején álló Révait ilyen jelentős szerep­re? Mélységes forradalmi hite és a proletárság ügyé­nek szenvedélyes szeretete. Ezek nélkül a tulajdonsá­gok nélkül fizikuma, szerve­zete nem bírta volna el ké­sőbb azt a rendkívüli ter­het, amelyet munkájával és tanulmányaival magára vállalt. Révai elvtársat a fehér­terror külföldre kényszerí­tette. Nem idegenbe, mert neki, a kommunistának, az internacionalistának nem volt idegen sem Ausztria, sem Csehszlovákia, még ke­vésbé a Szovjetunió. * Révai elvtárs forrón sze­rette a Szovjetuniót, a szovjet népet, a szovjet kommunistákat és pártju­kat. De hogyne szerette volna! Hiszen mindent szeretett, ami baladó. Mé­lyen szerette hazánk és népünk haladó hagyomá­nyait, s ezek legkiválóbb ápolója volt. De külföldi tevékenységé­nek és emigrációs éveinek minden percében égő türel­metlenséggel vágyódott ha­za, Magyarországra. A tá­volban sém lazultak meg kapcsolatai a hazai élettel. S ez az állandó kapcsolata segítette őt abban, hogy ké­sőbb, itthon is helyesen ér­tékelje a helyzetet, a lehető­ségeket, s ne kövessen el súlyosabb hibákat ezek megítélésében. Révai elvtárs akkor is a legkiválóbb hazafiak közül való volt, amikor az esemé­nyek sok ezgr kilométerre sodorták Magyarországtól. Révai elytárs azért volt iga­zi, vérbeli hazafi, mert hazafisága nem szólamokból állt, hanem Magyarország haladósának, a magyar nép szabadságának és boldogu­lásának hűséges szolgálatá­ból. Révai elvtárs boldog volt, amikor a párt a legnehe­zebb feladattal bízta meg, s hazajöhetett illegális párt­munkára. Itthon keresték, körözték, börtön, vallató­kamra várt rá. De ő öröm­mel, büszkén jött, szerencsésnek érezte magát, hogy megint ugyanazt a le­vegőt szívhatja, amelyet szenvedő, elnyomott népe. S boldog volt, hogy otthon is tehet valamit azért, hogy ez a levegő egyszer majd szabaddá váljék. Többször tette meg ezt a veszélyes utat. Itthoni ille-­gális tevékenységhez fűződik a párt titkosan megjelenő központi lapjának, a Kom­munistáknak kiadása' is. 1930-ba^ börtönbe kerül, de a börtön szinte egy percre sem szakítja meg forradalmi munkásságát. S ebben nagy szerepe van az illegális pártnak, ismert és ismeret­len elvtársaknak is. Mikor Révai elvtárs kisza­badul, a párt határozatára kül­földre megy. Amikor a Kom­munista Internacionálé na­pirendre tűzi az antifasiszta népfront megteremtésének feladatát, Révai elvtársnak kiváló szerep jut abban a harcban, hogy a VII. kong­resszus határozatai megvaló­suljanak a KMP munkájá­ban. A 30-as években a nép­front-politika legkiválóbb magyar propagandistája volt. Vessünk eg^ pillantást ar­ra is, mi volt az álláspontja Révai elvtársnak másfél év­tizeddel később, amikor a szektásság és dogmatizmus sok kárt tett itthon. 1952­ben, az irodalmi vitán Ré­vai" elvtárs a tennivalókat a kétfrontos harcban jelölte meg: harcban a polgári ideo­lógia; az irodalmi öncélú­ság ellen, és harcban a .se­matizmus ellen. Révai elv­társ az illegalitás idején és az MKP, illetve az MDP sorai­ban is egyike volt azoknak a vezetőknek, akik ha nem is hibátlanul — de a legkö­vetkezetesebben harcoltak a tiszta marxista—leninista irányvonal érvényesüléséért. 1945-ben, sőt már 1944 vé­gén, amikor az ország egy része felszabadult, kitűnt, hogy a negyed évszázados illegalitás és emigráció elle­fére Révai elvtárs vérbeli tömegember maradt. A toll és a szó ragyogó mestere­kónt ismerték meg a töme­gek, kinek szavai a gyárak­ban, falvakban, a Tudomá­nyos Akadémián, vagy a parlamentben egyaránt el­jutottak hallgatói szívéhez és értelméhez. Példát mutatott, hogyan le­het bonyolult politikai, bölcsészeti, esztétikai kér­désekről is egyszerűen, vi­lágosan, mindenki számá­ra érthetően beszélni. (Folytatás a 3. oldalon.) Éjszakai próbán Készülődés Hruscsov f fogadására az Egyesül* \ Államokban i| Ismét építkezik Ü a Fonalmentő "::" Gátépítő szegedi diákok Ma. szombaton este mutatják be a Szegedi Szabadtéri || Színpadon Kós Károly Budai Nagy Antal című kétrészes, p| nagyszabású történelmi drámáját. A próbák e héten — || mint már több számunkban is írtuk — nem egy alka- || lommal a hajnali órákig húzódtak el. Felvételünk a pén- || tekre virradó éjszakai próba egyik megbeszélésén készült, || amint (balról jobbra) Marton Endre rendező, Kós Károly || fi 29 SO 62 író, Hubay Miklós, a darab szabadtéri átdolgozója és Tari || ' ' ' János, a tanács v. b.-elnökhelyettese, a szabadtéri játé- || kok művészeti bizottságának tagja kicserélik észrevételei- || ket. SS? A lottó nyerő­számai : 75 «, (Liebmann Béla felv.) SSSíHiSffiHiiyillM Vasutasnap előtt r. Elüzem o pályafenntartás is Nemcsak a Fűtőház lett élüzem Szegeden, első fél­éves eredményéi alapján, hanem a pályafenntartási főnökség is, melynek ható­területe a vasútvonalak mentén egészen Kiskunfél­egyházáig, Hódmezővásár­helyig, valamint Mezőhegye­sig terjed és 25 pályameste­ri szakaszt foglal magába. A szegedi pályafenntartási főnökség dolgozóinak sike­rét emeli, hogy eredményeik alapján országos első helye­zést értek el a pályafenntar­tási főnökségek között folyó versenyben. Pénteken este a vasutasok Petőfi Kultúrházában tar­tott élüzemavató ünnepsé­güket, melynek keretében 16-an részesültek kiváló dolgozó oklevél, s 13-an jelvénykitüntetésben és az ezeknek megfelelő pénzjutalmakban. A szegediek közül oklevelet Bálint József vonaltisztvise­lő, Polgár IstVán számviteli csoportvezető, Lantos Mi­hály, a kertészet vezetője és Nyári János segédmunkás; jelvényt Temesvári Gyula oktatótiszt, Prágai Jó2sef kő­műves, Balló József szakasz­mérnök, valamint Petrás Pál üzemelszámoló kap. Az élüzem-szintet csak­nem minden vonatkozásban túlteljesítette a szegedi pá­lyafenntartás. A feltételek között szereplő pályaminő­ség kitűnő. Különösen a XIII., batto­nyai szakasz 4,19 hibapon­tos eredménye figyelemre méltó, de az egész főnök­ség sem ért el 25 hiba­pontnál többet egy kilo­méterre eső vonalszaka­szon. A fenntartási óratervet 100,5 százalékra, az építési mun­kákat 97, az önköltségi ter­vet 98,6 százalékra teljesí­tették. A versenyidőszak alatt építtetett forgalmi lak­tanyát a főnökség Mezőhe­gyesen, tataroztatott lakó­házat a szegedi Hattyas so­ron, hozatta rendbe Szeged Állomás és a posta épületét. pártkongresszus tiszte­letére indított munkaver­seny felajánlásai között is jobbára, az élüzem cím el­nyeréséhez szükséges felté­telek teljesítése szerepelt. Mcst, hogy a célt sikerült elérni, és a szegedi pálya­fenntartás a tavalyi negye­dik helyről az első helyre küzdötte fel magát, nem marad el a megérdemelt el­ismerés sém. A legkiválóbb dolgozók megjutalmazása mellett még csaknem száz vasúti pályafenntartási dol­gozó részesül pénzjutaloyi­ban az élüzemavató és a vasutasnap alkalmával. Elnökségi ülést tart a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa Kedden délelőtt 9 órakor elnökségi ülést tart. a Szak­szervezetek Csongrád me­gyei Tanácsa. Ülésén meg­vitatja: milyen tevékenysé­get fejtenek ki a szakszer­vezetek a nők szakmai és politikai neveléséért, majd meghallgatják a Textilipari Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei területi bi­zottsága elnökének beszá­molóját a nyereségrészese­dés 1959. évi elosztásának irányelveiről. Megtárgyalja továbbá, milyen munkát vé­geznek az építő- és vasipar­ban a gazdasági és műszaki vezetők a verseny műszaki feltételeinek biztosításáért. Közlemény a Magyar Nérfcöz'ársaság és a Szovjetunió korminykiildöllségeínek tárgyalásairól 1959. július 27-től augusz­tus 7-ig Moszkvában a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánykül­döttségei tárgyalásokat foly­tattak. A testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében lezajlott tárgyalásokon a küldöttségek kicserélték vé­leményeiket a gazdasági együttműködés fejlesztéséről és a két ország 1961—1965 évi árucseréjének kiszélesí­téséről. A tárgyalások eredménye­ként augusztus 7-én megál­lapodást írtak alá a kölcsö­nös áruszállítás növeléséről, valamint arrtSl, hogy a Szovjetunió technikai segít­séget nyújt a Magyar Nép­köztársaságnak számos ma­gyar iparvállalat építéséhez és kibővítéséhez. A megállapodást szovjet. részről Sz. Boriszov, a kül­kereskedelmi miniszter első helyettese és Sz. Szkacskov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa mellett működő kül­földi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke, ma­gyar részről Incze Jenő kül­kereskedelmi miniszter és Czottner Sándor nehézipari miniszter írta alá. A szovjet nagykövet bemutatkozó látogatása a kormány elnökénét Dr. Münnich Ferenc, a. kormány elnöke, pénteken bemutatkozó látogatáson fo­gadta Tyerentyij Fomics Sti­kovot, a Szovjetunió ma­gyarországi rendkívüli és meg] tatai mázott nagyköve­tét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom