Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

I 1959. augusztus fi. csütörtök A „vörös" MOLNÁROK KÖZÖTT Végtelen hosszú, nyílegyenes utcák. oldalt gyepes árok, benne libák zsizsegnek... így látta Móricz Zsigmond még 1913-ban ezt az ósi szegedi városrészt, amelyet az ereszekre aggatott paprikafüzérek' kárminvörös függönye zárt el a világtól, hogy élje a maga sajátos életéi a függöny mögött. Az ösi hagyományokhoz sokszor túl görcsösen ragaszkodó, állattenyésztő, vagy halászgató népesség, később pedig gazdagodó paprikatermelö parasztok, a -vörös aranyat* kikészítő, feldolgozó szegény emberek fertálya volt. Nemcsak az alföldi ö-ző nyelvjárás fészke, a nagy kutató Kálmány I.ajos által gyűjtött érdekes nép-hiedelmek, színes mesék, az igazi érzésből fakadó derűs és könnytől harmatos népdalok idillikus szülőföld je volt e negyed, hanem olyan városrész ls, ahol a futóbetyárrá lett szegény ember elkeseredése kavarta fel — régi mondás szerinti — Alsóváros: jámbor város olykor fülledt és áporodott levegőjét*. Sokat változott a felszabadulás óta itt is az élet. Elevenebb, frissebb és pezsgőbb lelt. A régi háziipari paprikakikészítést felváltotta a modern nagyipar. A szárítók szürke betonóriásainak koszorújában magasodik az az üzem, amelyhez hasonló — Kalocsát kivéve — nem sok akad Európában. Feltárul az alsóvárosi parasztok számára is a korszerű mezőgazdasági nagyüzem: a szövetkezet útja. Az az önmagábazárkózás, amely korábban az alsóvárosi polgárt annyira jellemezte, mindinkább a múlté. Egy-egy utca lakói, ismerősök-ismeretlenek, szomszédok és rokonok fognak össze csillogó vasárnapokon, harmatozó estéken és követ hordoznak, utat bontanak, hogy szépüljenek a nyílegyenes utcák. Lassan, de fokozatosan fényesednek a múltnak még megmaradt foltjai, miközben formálódik az új alsóvárosi ember, amelynek jöttét már akkor megjövendölte Móricz Zsigmond amikor a Sárkány utcában kereste azokat a patkónyomokat, amelyeket Rózsa Sándor lova vágott a kemény alsóvárosi földbe. Vastag regény oldalaira kívánkozik annak históriája, hogyan és honnan indultak az alsóvárosi paprikások és hová érkeztek. Ezért csak , néhány epizód után érdek, lődtem egy-két alsóvárosi embertől. Ez egyszer nem a termelő paprikásoktól, hanem a feldolgozóktól Mért 1 igaza van Csóti Antal, Hattyas sor 47. szám alatti lakosnak, hogy a malmi munkások, a vörös molnárok tudnak igazán párhuzamot ; vonni a múlt és a jelen köj zött. Csóti bácsi mióta csak emlékszik, itt él Alsóvároson. Kedvesek neki a régi, napsugaras tűzíalú vályogházak, hét filléres órabérrel kezds koztuk a munkasok villa- tem a szakmát. Hozzám haszerű tetszetős uj házai, a s<Jnlóan sokan mások 14—15 földes, a köves és az asz- yg éves fejjel faltozott utcák. Itt született. Elbeszélésből ' megtudom, s másutt talan nem is tudna hogy amikor az olyan magaf ri.... P,ia ,memőn>s' fajta fiatal molnárgyerekek kodott, le- es felmenő ro- fogadásként csak egyszer 10 kom aga többnvire ugvan- fjnéres mozijegyért felkacsak paprikasokból tevődött paszkodtak a 110—120 kilós > u, i , akl,termelt- leü'n- *trutykó- zsákokkal az emekabb felesből, egv részük ietre. E fogadás után azután csak hasította, fűzte a má- nyakukba rakták szüntelesét O maga zsakolo mun- nül a zsákokat, úgymond, ha kasként kezdte. Most a Pap- mozijegyért birtad, akkor rikafeldolgozó Vállalat mai- vidd most is mi munkása. Hozzánőtt ö ,, ... . . .„, ezekhez a házakhoz. mai- ^"Hoznak az ulok mokhoz, amelyből régen Al- A láb meg a szív tönkresóvaroson 18 vqlt üzemben, ment a sok cipekedéstől, az új feldolgozó telephez, lépcsőzéstől. Fel kellett vinamely felváltotta a paprika ni hatszor is a paprikát, míg kikészítésének háziipari megfelelő finomságú lett. módját. A modern üzemben most egyszer öntik fel. a hengerÉdus bácsi meg az utolsó szegényUgény^'t^tT' SEÍ^ÍsFE Én meg emlékszem Édus el ezt a Csonkát, s akár hasát, aztán megugrott. Egy bácsira Tisztes nevén Ta- örült, akár kesergett, gyor- darabig Horvátországtan lányi Edének hívták, s ő san kést rántott, ha nem jó bitangolt. A Dráván kiravolt az utolsó bőgatyás ma- szemmel nézett rá valaki, bolt egy halászt, aztán attar parasit Alsóvároson. Tisztes és tisztességtelen örökre elúsztatta a folyon Akkorra már vagy tönkre- dolgai annyira összekevered- a szerencsétlent. Hanem ment vagy ráunt a kocs- tek. hogy maga sem tudta mikor visszamerészkedett és máro'skodásra a Pálfi utca már. jó vagy rossz ember-e. megszállt a röszkei sógoraés a Szabadsajté utca sar- Egyszer aztán otthon kap- nál, éjjel megkötözte a rókán mert a zöld színű le- ták a pandúrok. Az ágy konság és átadta az igazsagvelesajtók mindig zárva szélén ült, mikor rászóltak: szolgáltatásnak, voltak. A híres batyubálak gyerünk! — Ü vót az utolsó szöszínhelye elcsendesedett, * — Várjanak kentek, majd genylegény — mondta nyoEdus bácsi mór csak ma- fölhúzom a csizmámát — matekul a mese végen Edus gának mérte híres borát. mondta_ A kÖPetke2Ő piUa- ^ J™*1-0 IZkZvun "" Azt'áTTm is lárnm Zbtán kiült a sarkon a lép- ta ^ekula pandúrbiztos bet. (lődi) Életállomások?! Nemigen némelyik munkás alig tudja tartja őket számon. A küz- kiejteni az eljárás nevét, de delmes, dolgos évek teszik annál inkább tudják, mi a összefüggővé egész életét, jó benne, hasonlatossá a többi mun- Munkaruhájuk most is pikások életéhez. A különb- ros színű, mint 15—20 évvel séget a múlt és a jelen kö- ezelőtt, amikor még a kőzött azonban kapásból so- műveslegények is, ha épitrolja: kezés felé szállították a — Hallott már az igazi paprikát, szívesen dörzsölték pokolról? Nem valószínű, hozzájuk kis darab ebédErős paprikát őrölni napi szalonnájukat. Haza is így 12 órán át. 40 fokos meleg- jártak. Fürdő, öltöző akkori-* ben, heti 12 pengőért; ez ban nem volf divatos a papvolt az igazi pokol. Magam rikamalmokban. . Hárman Az ügyes kezű iparosok remeke csökre Napestig szívta yvyvwvuvvvwuvwuv/v^v/vvw.'.w/ hosszúszárú tajtékai pá ját, s akármekkora nyár volt, ezüstpitykós dolmánya ott feszült rajta. A sarkáig érő bőszárú gyolcsgatyában olyan volt. mintha a régmúlt időkből lépett volna vissza. Senki sem viselt már olyat, s tatán azért is tisztelték annyira, mert olyan hűséges maradt ön magához. Foglalkozására nézve nyugdíjas vasúti térfelvi gyázó volt. és beleunt kocsmáros. A vasútra akkor került, amikor még fával fűtötték a mozdonyt. Ugy is vették fel. mint fairtót. favágót, és csak később "avandzsált* feljebb a ranglétrán. Hanem ha tehette. mikor nem volt a vasúti főurak szeme előtt, a vasutasgúnyából kibújva gyorsan gatyára vetközfídött. Ez a szabadossága volt egész szabadsága, s emiatt volt is összezördülése a fő-j, emberekkel. Nem is békült* ki velük, csak később, mikor már kocsmároskodott, s meg-megdicsérték híres borát. Méa később pedig már^ csak nehéz borai izére em-j lékeztek. odamérve az emlékezést Edus bácsi hallgatásához, amely olyan tömör és kemény volt, mini a gránit. Hanem egyszer nagyon nekem tetszőt mesélt. Büsz ke is voltam, rá. hogy anyai ágon szegröl-végről rokonságba kevert az utolsó alsóvárosi betuárral. Csonka Ferenccel, aki vagy a Pálfi utca 76-ban. vagy a Boszorkanyszlget utcában lakott a Borus-féle házban. Ez a Csonka Ferenc a dédapámmal volt unokatestvér, de olyan dolgokat müveit. . hogy nemigen tartották fl^ rokonságot. A 48-as szabad ságharc bukása bitangoltatta• Az úgynevezett népi műemlékek sorába tartoznak ma már az alsóvárosi napsugár-díszes oromzatos parasztházak. A Pásztor utcában három ilyen épületei is találünk, amelynek fából deszkából készült tűzfalát remekbe csinálta meg annak idején az iparos, ösi motívum — a Nap, a napsugár — ékesíti ezeket a házakat. Ez a Felsővároson — de elsősorban Alsóvároson — használatos díszítés valaha igen elterjedt volt. Nemcsak a házvégeken, hanem utcaajtókon, vízimalmokon is alkalmazta a régi szegedi ácsmester. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség három alsóvárosi házat tart nyilván a népi építészet remekeként. A jellegzetes népi diszítő motívum újra előbukkant — modern formában. A jó öreg Alsóvárosnak ifjú leánya cseperedik mostanában: néhány száz méterre a Vágóhídtól. a körtöltés aljában, a Ságváritelcp. Szebbnél szebb házak találhatók itt, az alig egy év alatt született új munkástelepülésen. A házakat e telepen modern, betonoszlopos drótfonatos kerítés övezi legtöbbször. A kiskapu pedig vasból készült egynéhány' háznál. Az ügyeskezű lakatos a régi szegedi napsugárdíszt használta fel a vaskapuk felső rácsozatánál. így él tovább a városrész régi hagyománya és gyönyörködteti a Ságváritelepre érkező városiakat, akik ünnepnapokon tisztelgő látogatást tesznek e kedves utcácskákban. mosdottak egy vödör vízben. A bejáró ruha új keletű fogalom. Tíz-tizenöt éves vívmány. Szebb és jobb. mint annakidején az ünneplő volt. Erre tömörséggel annyit mondanak: változnak az idők, változnak az emberek. A paprikabörze története Hát igen, más volt Ábrahám Veszter, ahogy az alsovárosiak mondják, Mirzsi Veszter malmában dolgozni, mint az állami vállalatnál. Ha ott véget ért a szezon, elküldték a molnárt, vagy a jobbik esetben kivitték a határba kapálni. Többen feles földdel vergődtek, ami ugyan biztosított munkát a két szezon között, de hasznot nemigen Ha termett is paprika, a Valéria téri börzén megfojtották a kis paprikásokat a nagyok, a kereskedők És a paprika elvitte azt is, ami volt. Néha még a nagyok is belebuktak, mint Vérné, akinek egyik évben annyi pénze volt, hogy egy egész házsort megtudott volna vásárolni, a má. sik évben meg az a ház sem maradt meg, amiben lakott. Előfordult, hogy a magukat forgatni tudó módosabb termelők is bele-belebuktak a paprikába. A gáncsot a kereskedők, a kapitalisták vetették nekik. Egyiket-másikat a nagyzási viszketegség sodorta a tönk szélére. A ihuszas években járta divatr [ját Alsóvároson, hogy: em igazi nagygazda, aki nem Marell Gyula és rtársa magtáraiban tart-ja gabonáját. Egyszer aztán [Marell beadta a kulcsot, 'csődött mondott. A pénzt s iaz alsóvárosi igazi nagygazidák pénzzé tett búzáját is [kivitte társa gyárába, Csehiszlovákiába. A társ a fia [volt. Aztán bottal üthették ia nyomát. íj élet Ez a kis- és nagyhalak harca* volt.' A munkást csak annyiban érdekelte és érintette, hogy kapott, vagy nem kapott munkát g kiké[szítőktől, a malmosoktól. Öt [nem is vették emberszámba, csak gépnek tekintették, [zsákolónak, magmosónak. De számoltak vele, féltek tőle és vigyáztak rá. A régi Alsóváros olyan faluvég volt, a szegedi kertek alja, ott kezdődött, ahol véget ért, az autódudáktól, berregéstől hangos város. A kis földszintes házak itták fel a városi lármát, s alkolT ták Szeged falusias táját, paprikás negyedét. Ezek alkotják ma< is összeölelkezve, [a régi az újjal, a parikagyárral, a termelőszövetkezettel, az autóbuszjárattal. Nehéz, nagyon nehéz lekophatni a falusi k'úrö* de az a lényeg, hogy változik fejlődik ez a városrész, s szüntelenül javul a munkások, parikások élete. N. P. í