Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-26 / 199. szám

7 Csütörtök, 1959. augusztus 20. A viszontlátásra, Szeged! Cikkünk Írója a Bolgár Újságírók Országos Szö­vetsége vezetőségének és a bolgár Hazafias Arc­vonal plovdlvl városi bi­zottságának tagja. Sze­gedre a bolgár testvér­városunkból, Plovdtvból érkezett delegációval lá­togatott el és visszauta­zása előtt írta alábbi cik­két a Délmagyarorszag számára. A z emberek közötti igaz barátság olyan mély, mint a tenger, olyan tiszta és magas, mint a májusi ég és olyan erős és edzett, mint az acél. Nincs szebb szó en­nél a szónál: barátság. A világ minden nyelvén egy­formán szépen és mélyen hangzik. Igaz barátság fűzi össze tartósan a magyar és bol­gár népet. És ebben az eset­ben nemcsak a közös törté­nelmi sorsról van szó — mindkét nép igen sokat szenvedett — és nemcsak a nemzeti sajátosságok meg­rázó hasonlóságáról van szó, mint példás munkaszeretet, heves vérmérséklet, különö­sen nagy tudományszomj, a szabadság utáni igen erős vágy, meleg emberszeretet, és a többi népek megbecsü­lése. Másról van szó. Mert amikor mi a barátságról be­szélünk, mi nemcsak a múlt­ra emlékezünk vissza, de a jelenről is szólunk. Mi, bol­gárok tiszta szívünkből sze­retjük a magyarokat. A ma­gyar nép hazája igen drága nekünk is. A Dráva melletti, bő kenyeret termő földek­ben ezer és ezer bolgár har­cos csontja fekszik. Az ő sírköveik a bolgár—magyar barátság útjelzői. Most kö­zös eszmék is összekötnek bennünket, a marxizmus— leninizmus eszméi, úgyszin­tén célunk is közös, a szo­cialista népek nagy család­jának kiépítése, amelyben az első helyet a nagy Szovjet­unió népei foglalják el. Magyarország és Bulgá­ria! Szeged és Plovdiv! Ezek a szavak felmérhetetlenül hatnak ránk. Mi, a Hazafias Arcvonal plovdivi bizottsá­gának küldöttei eljöttünk Szegedre a Hazafias Nép­front meghívására, a szegedi testvérek iránt érzett szere­tettől eltelt szívvel. Itt fe­lejthetetlen órákat, napokat töltöttünk. A szavak egészen elhalványulnak, ha ki akar­juk fejezni azt, amit láttunk, amit hallottunk és amit át­éreztünk. A szegediek ven­dégszeretete és szeretete meglepett és mélyen megin­dított bennünket. őszintén megmondom, hogy úgy mondjam, »kirabolva? té­rünk vissza hazánkba. Sze­ged városában hagyjuk szí­Irta: Metodi Tanév vünk egy részét. És legye­nek meggyőződve, kedves barátaink, kedves elvtársa­ink, hogy mi újból eljövünk Szegedre, hogy egy időre is­mét visszaszerezzük azt, amit önöknél hagytunk. A Hazafias Népfront funkcionáriusai, a munká­sok és a termelőszövetkezeti dolgozók, mindenki, akikkel találkoztunk, foglyul ejtet­ték szívünket szeretetükkel és azzal o törekvéssel és csodálatos gondoskodással, amellyel mindent el akartak mondani és meg akarták mutatni. És el kell ismer­nünk, mi egyszerűen zavar­ban vagyunk ettől a figyel­mességtől és szívélyes gon­doskodástól. Megéreztük a szegediek szeretetét és ba­rátságra nyílt szivét. Talál­koztunk munkásokkal a ci­pőgyárban, a konzerv- és gyufagyárban. találkoztunk a Haladás Tsz szövetkezeti tagjaival, a szegedi egyetem tudományos dolgozóival, ta­lálkoztunk szegediekkel az üzletekben, az utcákon, a város terein és parkjaiban. Minden találkozó a bolgár— magyar barátság megindító kifejezője volt. Találkoztunk a magyar ember nagy és forró szívével, láttuk a ma­gyar ember munkaszeretetét, a munkája iránti komolysá­gát, láttuk mennyire vágyik a magyar ember a békés ba­ráti kapcsolatban gazdag életre. Láttuk azt a kemény elhatározását, hogy az MSZ­MP vezetésével az ország hajóját a szocializmus és kommunizmus boldog part­jaira vezérelje, Czeged város csodálattal telit el bennünket nemcsak gazdag múltjának romantikájával, Dankó Pis­ta-dalaival és a város kultu­rális emlékműveivel, hanem a széles, aszfaltozott utcái­val, a szabályozott medrű Tiszával, a gyárakban fo­lyó élet dinamikájával és az esti órák és ünnepnapok csendes nyugalmával. Milyen nagy hasonlóság van Szeged és Plovdiv kö­zött. Mindkét városban sok a zöldellő park és a nyíló virág. Már pedig, ahol zöl­dellő fák és nyíló virágok vannak, ott olyan emberek laknak, akik szeretik a szé­pet az életben és szeretik magát az életet. Valóságos sikert jelent, hogy három évvel ezelőtt Szeged és Plovdiv testvérvárosi és nagyszerű baráti kapcsola­tok alapját fektették le. Ne­héz megmondani, lehetett volna-e szerencsésebb vá­lasztást tenni. Ez a barát­ság fűti a szegediek és plov­diviak szívét, úgy virít, mint a tavaszi virág, növekszik és bővül nap mint nap. 1956­ban a szegedi városi tanács és a Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának küldöttsége járt Plovdivban. Ugyanebben az évben a plovdivi néptanács küldött­sége viszonozta ezt a láto­gatást. Most pedig a Haza­fias Arcvonal plovdivi funk­cionáriusai is eljöttek ven­dégségbe a napos és elbű­völő Szegedre. 1956 október­novemberének aggasztó ese­ményei elmúltak. Mint mennydörgés, nyári zivatar vonultak el felettünk. Az ég most újra tiszta és kék. Tisz­ta és fényes napfény süt ránk újra. Es mindig is süt­ni fog! Találkoztunk a Ha­zafias Népfront aktivistái­val. Meleg, szívélyes elvtársi beszélgetéseket folytattunk egymással. Kicseréltük ta­pasztalatainkat, gazdagon előkészítettük a talajt, ame­lyen a jövőben barátságunk csodálatos virágai nyílnak majd. Uj érzésekkel, új gon­dolatokkal és új benyomá­sokkal gazdagodva térünk vissza hazánkba. Szegeden igen sok igaz és őszinte ba­rátot hagyunk. Sok barátot szereztünk magunknak. Szi­vünket megfogták és rabul ejtették, a szegediek figyel­mességükkel és vendégszere­tetükkel. ÍM ély meggyőződésünk, hogy a kölcsönös ta­lálkozások és az együttmű­ködés még tovább szélese­dik. Minél előbb szeretnénk Plovdivban látni szegedi munkásokat, szövetkezeti, falusi dolgozókat, tudomá­nyos dolgozókat, újságírókat, sportolókat.,. Nagyon sok plovdivi lakos is szerencsésnek érezné ma­gát, ha meglátogathatná a szegedi szabadtéri játékokat. Mert van-e szebb dolog a népek közötti barátságnál? Viszontlátásra, szépséges Szeged! Gyöngysorod leg­szebb példányait az embe­rek jelentik. Újból találkoz­ni fogunk velük, okvetlenül találkozunk még! (Fordította: dr. Marinov József). Gazdasági életünk rendjének őre a vállalati döntőbizottság Régebben a cégek, vállala­tok egymás közti ügyes-ba­jos dolgait a bíróságok in­tézték. Az ügyintézés ala­posságában akkor sem volt hiba, csakhogy néha hóna­pokig elhúzódott, mire dön­tés született egy s más kér­désben. Ezért állították fel a döntőbizottságokat a megye­székhelyeken, hogy levegyék a bíróságok válláról a ter­het, és ugyanakkor meg­gyorsítsák a vállalati ügyek elintézését. A szegedi döntő­bizottság 1957 második fél­évében 207, tavaly összesen 412, az idén eddig 422 pe­res ügybea hozott határoza­tot. E számok is mutatják, hogy szükség volt az új in­tézményre. Mutatják egyút­tal azt is, hogy egyre sza­porodik a munkája. A veszedelmes kötbér és a kártérítés Az előforduló esetek ne­gyed része kötbér-ügy. Ja­nuár óta 87 kötbérezés (eb­ből 57 meghiúsulási, 18 mi­nőségi és 17 késedelmi) fu­tott át a döntőbizottságon jogerős határozattal. Két egyforma ügy nincs, de azért érdemes néhányat példának felemlíteni, A Szegedi Kertészeti Vál­lalat benzint és olajat ren­delt az Ásványolajforgalmi Vállalattól. Amikor a szál­lítás ideje eljött, arra hivat­kozván, hogy nincs tárolás­ra alkalmas edénye, a Ker­tészet lemondta rendelését. Mintha nem is tudták volna előre, hogy hiányzik a tar­tály. Meghiúsulási kötbért fizettek. A veszedelmes kötbér okai között főként a tervfegye­lem, vagy a szerződéses fe­gyelem megszegését találhat­juk valamelyik fél részéről. A döntőbizottság éppen e fe­gyelem lazulása ellen lép fel minden esetben a legna­gyobb szigorral. Két érdekes eset Néha egészen lehetetlen esetek is felszínre kerülnek. A Délmagyarországi Textil­nagykereskedelmi Vállalat textilanyagot szállított a sar­kadkeresztúri földművesszö­vetkezetnek. A FÖLDSZÖV tiltakozást jelentett be az áru rossz minősége miatt. A minőségi kifogást a DÉL­TEX elfogadta, és vállalta az anyag kicserélését. Erre mégsem kerülhetett sor, mert közben eladták a selej­tes textíliát, végeredmény­ben a vevők károsultak. A döntőbizottság kénytelen volt az eljárást megszüntetni és átírni a MESZÖV-nek, hogy vonja felelősségre a földmű­vesszövetkezetet. Ne:A ez történt a Szegedi TÜZÉP és a Csongrád me­gyei Építőipari Vállalat közt folyó perben. Az építők be­ton kéményajtókat, kútgyű­rüket, valamint betoncsöve­ket adtak vasútra Hódme­zővásárhelyt, mikorra azon­ban a Tisza-pályaudvarra ért a szállítmány, annak egy része szétrepedezett, össze­tört. A döntőbizottság meg­hallgatva a MAV szakvéle­ményét, megállapította, hogy a betoncikkek csomagolása hiányos volt és ezért a Csongrád megyei Építőipari Vállalatot kártérítésként a tönkrement áruk értékének megfizetésére kötelezte. Hivatalból közbelép A legkülönbözőbb kötbér, kártérítési perek mellett sok­szor határoz a bizottság köl­csönök, bérleti díjak, szerző­déskötési és fuvarozási ügyekben is, ha a felek hoz­záfordulnak. Vannak azon­ban olyan esetek, mikor nép­gazdasági érdektől vezetve, vagy a lakosság érdekelnek figyelembe vételével hiva­talból indít eljárást egy-egy cég ellen a vállalati döntő­bizottság. Ez fordult elő a Mérey utcai "C—tömb fel­építése és a Petőfi-laktanya átalakítása után, amikor a lakosság bejelentése nyomán arra kötelezték a kivitele­zőt, hogy hozza rendbe az úgynevezett garanciális hi­bákat. Annak idején hírt is adtunk róla, hogy a javítá­sokat elvégezték, egyedül a szuvas parkett kicserélése maradt hátra. Most annak megállapítása folyik, hogy a rossz parkett miatt kit ter­hel az anyagi felelősség. Má­sik eset nemrégiben a Sze­gedi Férfiszabó KTSZ-nél történt. A Hazai Pamutszö­vőtől és a Pápai Textilgyár­tói első osztályúnak minősí­tett, azonban konfekcioná­lásra alkalmatlan ballon­vásznat kaptak. A döntőbi­zottság idejében lépett köz­be, s valószínűleg kártéríté­si per lesz a dolog vége. Sokrétű, felelősségteljes feladat A vállalati döntőbizottság vezetője, dr. Tóth Lászlóné még sok érdekes ügyet tud elmesélni munkájával kap­csolatban. Az elmondottak­ból is kitűnhet, milyen sok­rétű, milyen felelősségteljes a bizottság feladata. A tör­vényességet, a tervet, gazda­sági életünk rendjét védi a tárgyilagosság, a méltányos­ság, a jog alapján. Olyan szerv a vállalatok között, mint a magánemberek pe­reskedésében a bíróság. És nemcsak lényegét tekintve, hanem külsőségeiben is ha­sonlatos hozzá: a tárgyaló­asztalhoz kerülő felek szá­mára legalább akkora res­pektusra kényszerít. Fehér Kálmán Szegedi fodrásziparosok és az irodalom ... Városszerte élénk az ér­deklődés a Hazafias Nép­front kulturális bizottsága ál­tal szervezett -Ki tud töb­bet Szegedről? verseny kér­dőívei iránt. Már többször hírt adtunk lapunkban a versenyről. Az üzemekben szétosztott kérdőívek jelen­tős része kitöltve beérkezett Jövőre dél-magyarors2ági jellegűvé szélesítik a szegedi ipari vásárt (Folytatás az 1. oldalról.) letni, hogy az esetenként gyorsan felállítható és szét­szedhető legyen. Külön fel­hívták a figyelmét a ren­dező szervnek, hogy a vásár befejeztével jövőre egy-két nap alatt távolít­Szobafestést, mázolást vállalok. Olcsó áraimról gyóződjön meg, hitelképes­nek részletre is. JENEI SÁNDOR, szivárvány utca 7. Határsávom van, Rösz­kére. tanyára hívásra ki­megyek. A Szegedi Cipőgyár fiú ipari tanulókat vesz fel Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti Irodájában reg­gel 8 h-tól. tassa el a kiállítási pavi­lonokat a vásár idejére igénybe vett utcákról, és ez utóbbiakat a legrövi­debb időn belül nyittassa meg a forgalom számára. Kötelezték a tanács ipari osztályát, hogy a következő ipari vásár tervét egy hóna­pon belül terjessze a végre­hajtó bizottság elé, hogy­annak megvitatása után mindjárt megkezdődjék a következő ipari vásár elő­készítése. Végezetül a városi tanács végrehajtó b>_>ttsága dicsé­retben részesítette a vásárt rendező ipari osztály dolgo­zóit és köszönetét fejezte ki a vá­sáron résztvevő minden szegedi és környéki válla­latnak, intézménynek, szö­vetkezetnek, kisiparosnak és mindazoknak, akik vala­milyen módon lehetővé tet­ték a vásár sikerét. Beszélgetés Szegeden UUt\a,'xos ícfoiGurt Uj színmű bemutatóján tapsolt a napokban a buka­resti Nemzeti Színház kö­zönsége. A "Vlajku és fiai? című háromfelvonásos dara­bot annak a tíznapos ünne­pi színházi fesztiválnak al­kalmával adták elő, amelyet a román fővárosban augusz­tus 23-a, a román nép fel­szabadulásának 15. évfordu­lója tiszteletére rendeztek. E tíz napban az utóbbi évek legkiemelkedőbb darabjai kerültek a színházlátogatók elé s ugyanakkor azok a da­rabok is, amelyeket szerző­jük e nagy nemzeti ünnep tiszteletére írt. Ez utóbbiként került bemutatásra a "Via)­ku és fiai". A darab szerzője, Lucia Demetrius, most itt be­szélget a szegedi tanácshá­zán. Részt vett a szegedi és környékbeli harcokban el­esett román hősök emlékmű­vének avatásán, s a színházi ünnepségeken is. Hazánkba a román béketanács küldöt­teként, mint annak országos elnökségi tagja érkezett, a magyar béketanács meghívá­sára. így jött el Szegedre is. Kiváló alkalom ez, hogy a neves írónő darabjáról ér­deklődjünk. — A címben szereplő Vlajku, csökönyös román középparaszt, aki érzi ugyan a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás szükségességét, elő­nyeit, de büszkeségből, rá­tartiságból nem akar letérni a megszokott útról, — mond­ja az őszülőhajú. de fiatalos mosolygású irónő. — Vlajku fiai azonban sorra szakad­nak el tőle és ennek kap­csán arra törekedtem, hogy a fiúk fejlődésében, felvilá­gosodásában különböző jel­lemeket formáljak meg, sa­játos egyéniségeket, akik megvívják a maguk belső harcát. Végül az öreg is át­áll a kollektív gazdálkodás oldalára, anélkül azonban, hogy álláspontját feladná, pusztán a föld szeretete vi­szi a szövetkezetbe. Uj for­mát nyer büszkesége a szö­vetkezetben. Korábban is azt hangoztatta, hogy nincs nálánál különb gazda, végül pedig kiszélesedik ez az el­gondolás olyanformán, hogy nem lesz senki, aki felvegye a versenyt a szövetkezettel, amelyben ő dolgozik. Igye­keztem azt megmutatni, hogy a Vlajku-féle emberek a maguk hibáival és eré­nyeivel egyaránt hasznosak lehetnek a kollektív gazdál­kodás nagy lehetőségeket nyújtó kereteiben. — Hogyan fogadta a kö­zönség az előadást? —Örömmel tapasztaltam, hogy érdeklődés előzte meg a bemutatót. A közönség élénken reagált a mondani­valómra, s derűsen fogadta az öreg Vlajku egy-egy ma­radi megjegyzését, néhol groteszkül csökönyös maga­tartását. A siker majd a to­vábbi bemutatókon válik el... — Ismerve korábbi darabjai, külsősen a bukaresti és vi­déki színházakban egyaránt bemutatott »Három nemze­dék« nagy sikerét, biztosan ezúttal sem lesz hiány a színházlátogatók érdeklődé­sében. De még néhány szót kérdeznénk magyarországi útjáról, tapasztalatairól. — Már harmadik alkalom­mal járok Magyarországon, s mindig szívesen jövök ide. Nagyon boldog vagyok, hogy mostani utam alkalmával eljöhettem ide, Szegedre is. Először vagyok ebben a szép városban, amely már az első percekben megkapott park­jaival, rendezettségével, de különösen melegszívű embe­reivel, akiket itt megismer­hettem. Sajnos, csak alig egy napot tartózkodhatom itt, ezalatt a szegedi béke­harcosok munkájáról is foly­tatok megbeszélést Lacsán Mihályné elvtársnövel. Bu­dapesten Darvas Józseftől, az Országos Béketanács elnöké­től tájékozódtam a magyar békemozgalom munkájáról, hogy eleget tegyek megbízó­imnak. a román békeharco­soknak, akik szeretnének mi­nél szorosabb barátságot fenntartani a békéért küzdő magyar dolgozó emberekkel. (1. z.) a verseny rendezőségéhez. Legtöbb kérdőívet a Szege­di Cipőgyárban töltöttek ki és küldtek be. De más sze­gedi üzemek: az Ecsetgyár, a Szegedi Kenderfonógyár, a Ruhagyár, a Posta, a Ju­taárugyár, a Textilművek és a Konzervgyár ls szépen ki­vette részét. A Fodrászipari Ktsz dolgozói is sok kérdő­ívet töltöttek ki. Csak egy kérdéssel nem voltak kibé­külve, azzal, hogy mi köze van a szegedi fodrásziparo­soknak az irodalomhoz. Töb­ben méltatlankodva utasí­tották el a kérdést, mint rossz viccet. Aztán jöttek rá, hogy mégis van valami köze, hiszen Cserzi Mihály a szegedi irodalom egyik jellegzetes alakja "civilben? fodrászmester volt. A beküldött kérdőívek ér­tékelése már folyik. A csa­patversenyben résztvevő üze­mi csapatokat most állítják össze, s a csapatok tagjai lázasan "készülnek? a szom­bat esti nagy versengésre, mert senki sem akar ott a közönség színe előtt szé­gyent vallani. Az üzemi kö­zönségszervezőknél mind többen vásárolják meg a je­gyeket szombat estére. Meg­éri, hiszen nyerhetnek azok is, akik nem tudtak a kér­dőív minden kérdésére he­lyes választ adni. Az egyéni versenyre pedig ott a hely­színen is be lehet majd ne­vezni. S akik nem verse­nyeznek. azok is jól szóra­kozhatnak. Biztosíték erre a mulatságos keretjáték, ame­lyet a Szegedi Nemzeti Szín­ház művészei adnak. Fájdalommal tudatjuk, hogy drága Jó férj, apa, nagyapa, ld. IMRE I.AJOS életének so. évében hosz­szú szenvedés után el­hunyt. Temetése f. hó 27­én 14,30 órakor lesz a Du­gonics-temetőben. Gyászoló család

Next

/
Oldalképek
Tartalom