Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

k Vasárnap, 1959. aogusrtus 18. Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán, 3 felvonásban. Bakonyi Károly szövegét átdolgozta: Karinthy Ferenc. EPILÓGUS R

eméljük, ma este ismét csillagokkal kivert kárpit borul a Beloiannisz tér fölé és zavartalanul folyik le a szabadtéri játékok záróelőadása. A -Szeged híres város- ma este ez évben utoljára harsonán felcsendülő ütemei jelzik, hogy véget értek a szegedi ünnepi hetek, amit több mint egy évig készített elő a várolsi tanács egy sereg üzem, intézmény, helyi és országos szerv közreműködésével és sok-sok szegedi lakos támogatásával. Az illetékes párt- és tanácsi szervek bizonyára rövidesen elkészítik a rendezvénysorozat, a szabadtéri produkció mérlegét, megvitatják mivel gyarapodott ezzel a szocialista kultúra ügye, mit hozott Szeged és az egész magyar nép számára kulturális szempontból, művészeti síkon és politikailag ez a három hét, amikor Szeged az ország érdeklődésének központjában állt. Élményektói, megfigyelésektől duzzadó tarsolyával a hétköznapok krónikása, az újságíró, az ünnepi hangulatban feljogosítva érzi magát arra, hogy most, amikor a vendégek búcsúzkodó parolára nyújtják kezüket, pár szót szóljon a házigazdáról, a vendéglátásban közvetlenül, vagy közvetve résztvevőkről. Mindenkiről, aki így vagy úgy hivatalos, vagy nem hivatalos megbízás alapján, felkérésre, vagy egyéni buzgalomból tevékenykedett e napiokban. M

ost utólag megvalljuk, a játékok kezdete előtt egy kicsit szorongva gondoltunk Szeged házigazdai bemutatkozására. Aziránt nem volt kétség, hogy a szabadtéri produkció és az ipari vásár állja majd a kritikát, azonban — elsősorban azért, mert a játékok felújítása a korábbihoz képest nagyobb igényességgel és terjedelemben történt — kicsit aggódtunk a vendéglátás silgere miatt. Valahogy úgy gondoltuk: vendéget várunk ízes vacsorára, testet, lelket tápláló ételre. Tudtuk, hogy a hozzávaló, amelyből a vacsora készül kiváló, szakócstudományunkban is bíztunk —, de, hogy e példát tovább is folytassuk — féltünk, hogy -lakásunk- nem lesz megfelelő, -tányérjaink-, -egyéb felszerelésünk- egy kicsit kopottak. De úgy gondoltuk, hogy az a szeretet, mellyel ünnepnapjainkat előkészítettük, enyhíti majd a fogyatékosságokat. Nos lakásunkat — a várost — a kormány segítségével a körülményekhez képié st tisztességesen rendbehoztuk. Sok korábbi látogatónk, barátunk rá sem ismert Szegedre. Tízezrek itteni vendégeskedése, s ezt az állításunkat a sajtóban, a rádióban elhangzott véleményekre, látogatóink kijelentésére alapozzuk, általában sikerült Zökkenők természetesen akadtak, de ezt vendégeink többsége jóindulattal elnézte nekünk, gondolván, a kezdet, mint mindenütt, nálunk is nehéz. Ezt a jóindulatot elsősorban az okozta, hogy legtöbb barátunk észrevette: amit csinálunk, szívből tesszük. Es ez az a bizonyos körülmény, amelyről már most a záróakkordoknál szólni kell. Az elmúlt három hét alatt alig volt szegedi család, akit ismerős, barát fel ne keresett volna. Alig volt olyan szegedi intézmény, vállalat, amelyet ilyen, vagy olyan dolog kapcsán testvérintézményektől, felsőbb szervektől meg ne látogattak volha. A családfőktől kezdve a tanácsi funkcionáriusig, a vállalati igazgatóig mindenki kalauzolt valakit. Munkatársat, kollégát, jó barátot, vagy rokont, s igyekezett annak kedvében járni. örvendetes volt látni, ahogy a szegediek örömmel és szívesen igazították útba az utcákon sétálgató idegeneket, ahogy utcasarkon és villamoson járókelők, kalauzok és rendőrök készségesen világosították fel azt, aki hozzájuk fordult. Láttunk móravárosi munkást, aki az ipari vásáron a kábelgyár terme előtt diósgyőri kohásznak magyarázta el, hogy mit jelent ez az új létesítmény a városnak. Szemtanúi voltunk annak, hogy tízéves kisfiú a Takaréktár utca sarkán mily kedvesen itatott két Baranya megyéből jött nénikét a házból kihozott vízzel. É

s tapasztaltuk, hogy kereskedőink igyekeztek jól kiszolgálni a vidékieket, akik itt akarták elkölteni forintjaikat. Talán többeknek feltűnt az, hogy a vásáron, a szabadtéri előadások szüneteiben mindenütt derű, jókedvű elárusítónők kínálták a frissítőket, a jégkrémet. Külön kell szólni a vendéglátóipar alkalmazottairól, akik az eddig még nem tapasztalt csúcsforgalomban a legtöbbször udvariasan szolgálták ki az éttermekbe, vendéglőkbe zsúfolódott embertömeget, holott nem egyikük 15—20 órás műszakokat dolgozott végig. Sokszor ötletesen, leleményesen igyekeztek a nagy forgalmat lebonyolítani. Az első két-három nap zökkenői után már jól dolgozott piéldául az árkádok alatt elhelyezett büfésor kiszolgáló személyzete is. Két-háromezer ember vásárolt gyümölcsszörpöt, cukorkát az előadások tízperces szüneteiben és mire a fényfüggöny kialudt, már rendszerint mindenki visszaérhetett helyére. A jármű- és gyalogosforgalom is óriási volt e hetekben Szegeden. Nemcsak a sofőrök ügyességén, hanem a szakmájukat kitűnően értő közlekedési rendőrökön is múlott, hogy komolyabb baleset nélkül bonyolódott le ez az óriási forgalom, A múlt vasárnap délután 6 és 7 órá között a Tisza-parti stadionból jövet járművön, gyalog, viszonylag rövid idő alatt, pontosan 25 ezer ember kelt át a Radnóti Gimnázium előttti útkereszteződésen. Bámulatos volt, ahogy az ott posztoló rendőr irányította, pillanatonként felváltva a tömött autcsorokat és a hömpölygő embertömeget ezen a fontos csomóponton. T

lán kicsit a lokálpatriotizmus is fűti az újságírót, amikor a fentieket igyekszik hamar elmondani. De ez az érzés bizonyára azonos azzal a városa iránti odaadással, amely a szabadtéri játékok idején annyi szegediben fellángolt, s amely a szegedi ünnepi hetek sikeres lebonyolítását eredményezte. A szegedi dolgozók ily tettekben kifejezett buzgalma sejteti, hogy a következő években már kevesebb lesz a fogyatékosság, a hiányosság a szabadtéri játékok idején, amely az általános jó hangulatot zavarva bizony néhány kellemetlen pillanatot, múló bosszúságot okozott az elmúlt napikban Szeged néhány vendégének. Vendégek a testvérvárosból A szegedi tanács végrehajtó bizottságának elnöke még a tavasz folyamán levelet intézett Szeged testvérvárosainak tanácselnökeihez, illetve polgármestereihez, ebben a levélben hívta meg városuk érdeklődő lakosait a Szegedi Szabadtéri Játékokra. E meghívfisra Drezdából, német testvérváro sunkból 20 tagú turistacsoport érkezett. Biczó György, a városi tanács v. b.-elnöke a csoport több tagját fogad ta hivatalában, akik tolmácsolták Drezda főpolgármesterének üdvözletét. Drezdai barátaink a sfa badtéri színpadon megtekintették a János vitéz előadását is. Versek: Heltai Jenö. Hangszerelte: Kenessey Jenő Kossuth-díjas, érdemes művész Vezényel: Szalatsy István. Rendező: Szinetár Miklós. Kukorica Jancsi Iluska Bagó, a trombitás A francia király A francia királykisasszony A gonosz mostoha Strázsamester A falu csősze Sárdy János Házy Erzsébet Fodor János Kossuth-díjas, ktwUé TUUVMI Rajz János Kossuth-díjas mOrédz Gencsi Sári Gobbi Hilda Kossuth-díjas, kiváló Szabady István Domahidy László Történik: az I. felvonás a falu végén, a H. fehwmás a francia király udvarában, a III. felvonás első része az élet tavánál, a második része a falu végén. Közreműködik i a Szegedi Nemzeti Színház ének- és zenekara, ós a Szegedi Zenebarátok Kórusa. Díszlettervező: Sándor Lajos. Jelmeztervező: Márk Tivadar Kossuth-díjas mövesz . Koreográfus: Mezey Károly. Csoport játékmester: Ormai Miklós. SZEGED EPIT Az ünnepi helek egyik legsikeresebb kiállítása Elsősorban a szakemberek lalatok mérnökeinek el isme- badtéri színpad műszaki lébejegyzései a szembeötlőek rő sorai mellett nagyon sok tesítményeiről készült képea -Szeged épít- kiállítás megjegyzést tettek a kiállí- ket, megállapítja, hogy a vendégkönyvében. A Rad- táson látottakra az ország világon sok szabadtéri színnóti Gimnázium második különböző részeiről jött és pad lehet — de a szegediemeletén található sok érde- a legkülönbözőbb foglalko- nek párja nincs. Ez az enykes látnivaló azonban pem- zású látogatók. he túlzás azonban mégiscsak az ünnepi játékokon Szeged, az ország egyik csak jólesik majd mind a Szegeden időző tervezőket, legszebb városa még szebb városi tanács illetékeseinek, A Borvendég Béla által tervezett hétemeletes Tisza-parti lakóház modellje építészmérnököket vonzotta, hanem a nagyközönséget is. A vendégkönyvben a Budapesti Városépítő Tervező Vállalat/az Ut- és Vasúttervező Vállalat, a pécsi, a miskolci és más tervező válSZEGED 1959 Szegeden ma bársonyos az este, Csillagok gyúlnak bennünk lángolon. Miképp a téren a kettős neon. Szép Napfény-város díszbe öltözött. Virágba nyílott a zászlók alatt — Messzi vendéget víg dallal fogad. tlimepi játék lenn a színpadon, A nézőtéren csillogó szemek — Egy nemzet szive dobban ünnepet. Gyermekkac&jtól zeng a Tisza-part, Üj szellem fénye villan tettbe itt, Dolgos kezeknek őrzi álmait. Hétköznapokból nőtt nagyra a vágy, Minden békét és örömet lehel — Szegeden ma a munka ünnepel. ZSADÁNYI NAGY ARPAD lesz — állapítja meg egy mind a tervező Ullrich Felelkes vidéki kisdiák a be- renc mérnöknek, mutatott tervek, homlokzati xöbb látogatóval elbeszélrajzok, makettek végignézé- getve ánapíthatjuk meg, se utan. Másik latogato, hogy ^ oskola utcai rendevalószínúleg miután köze- zés a s2abadtéri színpad lebbről megszemlélte a sza- tervei mellett a Korányi rakparton épülő hétemelejjh tes bérház — Szeged legmaM gadtii ^ r^eg^ legjobban a tato^ (Slflls L- ílltermében megrendezni. S J- ,-i., . - !•.„ , - - , - , . ,, , , . .;.akkor is, ha a szegediek a EIoadas előtt körülbelül 1 oraval mar mindenki a helyen van: színeszek, zené-1|||kiállítási anyagot már egyszek, a statisztéria és a kórus egyaránt. Annak ellenőr zásére, hogy nem hiányzik-e szer láthatták. Ez a körülvalaki, kezdettől fogva bevezették a -kulisszák mögött- a névsorolvasást. Képünk a lIliTf^ blzonyo®mertékig be| folyasolta a Szegedi Tervetegnap esti szambaveteiro! készült, amint Kertész Gyu la, a Szegedi Nemzeti Szín- :.;ző Vállalat nívrás kiállít ásáház rendezője ellenőrizte a statiszták jelenlétét. UH nak látogatottságát. Kacsóh Pongrác: i