Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-14 / 190. szám

\ Péntek, 1958. agusztus 14. 8 A névtelenek helytállásáról U rak, papok, katonák, gesebb bánásmódért kellett mejszter balettmester külön talu népe... — egy- hareolniok, s nem a tömeg- köszönetét is örömmel nyug­egy szó csupán a játék tökéletes kivitele volt tázták. azmlapon, a valóságban a legfőbb gondjuk, hanem Helytállásukról és munká­azonban a dráma, az opera az, hogy miként szorítsák a jukról szólva azonban meg és a daljáték legfontosabb vállalt kötelezettségek telje- kell emlékezni egy visszás­eleme, valóságos főszereplő- sítésére a kapitalista rendező .ságról is. A sokszor éjszaká­je a tömeg. Szabadtéri já- bizottságot. ba nyúló próbák meglehető­tékokon a produkció igazi sen igénybe vették a fiata­hatását éppen az ő játékuk, oerkentette okét mun- iabbak fizikumát, ezenkívül beállításuk és mozgásuk ad- O kaíuk megbecsülése- _ küiönösen a középisko­ja. A nagy tér velük telik nek érzése is. Sokan Ias diákokra vonatkozik — meg, ők népesítik be a kö- emlegetik beszélgetések al- helyenként káros hatások is zépkori varat és a paraszt- kalmáva! hogy milyen ked- érték őket. la bont, s ők kölcsönöznek vesek voltak velük szemben Még két egte tapsolunk monumentalitást a cselek- a szovjet balettművészek. nekik és a szereplőknek, menynek, az ő dinamikájuk Jólesett nekik az ő őszinte Aztán egy évre elül a Be­lendíti előre a főhőst. A pro- köszönetük a szép együtt- foiannisz tér kedves zaja. dukció egységessége és ha- működésért, s az is, hogy JÖVŐ nyáron azonban ismét tásossága szempontjából a amikor a táncosok a kozon- munkába állnak a statiszták tömeg, a statisztéria az elő- seg viharos tapsait fogadtak, iSj tapasztalatokban és szán­adás egyik legfontosabb pil- minden esetben magukkal dékokban méginkább meg­lére. vitték a színpad elejére a erősödve. Nemcsak a színlapon, itt magyar statisztákat is. Bur- (mn) sincs mód arra, hogy két­háromszáz nevet felsorol­junk, mégis igazságosnak tartjuk, hogy ezek a név­telen szereplók elnyerjék a társadalom elismerését, épp­úgy, mint a főszereplők, s •Kon együttesen osztozzanak. Tegnap az eső miatt nem tarthattak előadást a szabadtéri színpadon szegedi UHHI szabadtéri a ma esti műsorra érvényes. Heteken keresztül dolgoz- játékok idei történeté- Az esetleg a mai nap fo­tak, nappali forróságban és ben tegnap este megtörtént lyamán, még az esti órák éjszakai hűvösben, tízszeres az, amitől a rendkívüli idő- előtt visszautazni szándékozó százszor ismételtek fáradha- járás miatt az egész szezon- nem szegedieknek a jegy­tatlanu! türelemmel, zúgoló- ban tartottunk: az eső el- irodában (Kárász utca 15) dás nélkül,' hogy apró mun- mosta az előadást. A nyitány fizetik vissza a belépő díját, kájukkái egy-egy teglat el- elhangzása után, az első je- amennyiben a kiindulási ál­tól^n szén éDÜleten08^ lí*ne6nél szakította meg a lomáson lebélyegzett szabad­a Sregedi Izabtótóri Já'ró vihar a János A kö" íéri jegyeiket felmutatják, kok intézményén " zönseg a közelben keresett A vidékiektől visszaváltott Idősebb' és ' fiatal munká- védelmet a zápor <*öl és jegyeket a szegedi közönség •sok, munkásőrök. karhatal- türelmesen várta, hogy az rendelkezésére bocsátják és misták. honvédek. diákok eső elálljon. Sajnos, negyed árusításukat reggel 9 órakor jöttek az első hívó szóra, s 10-ig nem kedvezett az idő- kezdik meg a jegyirodában, az ügyhöz illő fegyelemmel járás a produkciónak, így a A János vHéz __ t a . és lelkiismeretességgel dol- rendezőség bejelentette, hogy téves közlésünktől eltérően goztak. Megbízatásukat, szín- az eső által félbeszakított . padi feladatukat olyan ko- előadást ma este tartják ~~ a mal eloadason tul meg molyan vették valamennyi- meg. A vidékiek jegyeit szambatan és vasárnap sze­en. hogy a jó összmunka visszaváltották, a többi jegy repel a programban, eredményeken! egyetlen elő­adáson sem követtek el sú­lyosabb hibát — ellenkező­leg: minden esetben ponto­san teljesítették játékfelada­taikat. Lehetséges, hogy volt köztük, akit szereplési am­bíció, vagy egyéb törekvés ösztönzött, a végzett munka és a köztük uralkodó szel­lem mégis azt igazolja, hogy valamennyiöket a játékok iránti szeretet hozta ide, s nem a csekély honorárium keresése, vagy a munka ér­dekessége. Szép feladat a művészet közkatonájaként dolgozni. S külön öröm, hogy erre oly sok munkás is vállalkozott, közöttük számos kommunis­ta, a munkásőrség és a karhatalom derék tagjai is, akik valóságos példát mu­tattak a többieknek munka­fegyelemből, emberi maga­tartásból és ügyszeretetből. A felelősségérzet számos szép példáját idézhetnénk a statisztákra emlékezve, de ezúttal csak egyhez ragasz­kodjunk. amely egymagában is általános érvényű. Az egyik statiszta váratlanul megbetegedett, nem tudott elmenni a következő próbá­ra, de lelkiismeretessége nem engedte meg, hogy tanácsta­lanságban hagyja csoportve­zetőjét: hozzátartozóját küld­te el a próbára, hogy mif­tassa be az orvosi igazolást. És nemcsak a felnőttek, a fiatalabb generáció is teljes komolysággal dolgozott, a gyerekek pedig különös lel­kesedéssel vettek részt a munkában, hihetetlen tanu­lékonysággal és szolgálat­készséggel. Bagdadba is eljutott a híre... Idén igazán nem csaptunk nagy külföldi propagandát a szabadtéri játékoknak, még­is eljutott a híre minden vi­lágrészbe. Az idegen nyelvű prospektusokat rokonok, is­merősök és hivatalok pos­tázták Amerikába, Ausztrá­liába, a Szovjetunióba, s szinte valamennyi országba. Így történhetett meg, hogy a nap>okban két bagdadi bio­lógussal találkozhattunk Sze­geden. A Kulturális Kap­csolatok Intézetének vendé­geiként készülődtek Magyar­országra, tanulmányútra, amikor kezükbe került a szegedi prospektus. Érdeklő­désüket azonnal megnyerte a nagy szegedi kulturális esemény és látogatásukat úgy időzítették, hogy ide is eljuthassanak. Tervük sikerült is: néhány napig Szeged vendégei vol­tak, láttak két előadást és nem győztek hálálkodni azért a véletlen szerencsé­ért, hogy kezükbe került Bagdadba a szabadtéri játé­kok műsorfüzete. Otthon bizonyára jó pro­pagandistái lesznek a játé­koknak. „Tetőtől—talpig" Ma vidám műsor Újszegeden A KISZ városi bizottsága ma, pénteken este 8 órai kezdettel „Tetőtől talpig" címmel vidám műsoros es­tet rendez az újszegedi sza­badtéri színpadon. Rossz idő esetén az elő­adást augusztus 17-én, hét­főn este 8 órakor tartják meg. Idegenforgalmi „szőttes" a szabadtéri játékokhoz Dallamos olasz beszéd ról Gács György, a Szegedi csengett tegnap a Klauzál Idegenforgalmi Hivatal ve­téren. Szeged idegenforgal- zetője. — Igen sokra tehető mi szőttesébe húsz főnyi mi- ugyanis azoknak a száma, lánói turistacsoport hozott akik annak ellenére ide újabb színfoltot. Csak né- utaztak, hogy előzőleg nem hány órát töltöttek itt, de juthattak jegyhez. Abban re­amit ezalatt láttak, nyom- ménykedtek, hogy majd itt ban megnyerte tetszésüket, vásárolhatnak belépőjegyet, akárcsak —- ezt jólesően és de ha nem, akkor is leg­dicsekvés nélkül állíthatjuk alább látják a szabadtéri ja­— az előttük itt járt számos tékok városát. S beszélhet­külföldi csoportnak. Őszinte nénk arról is, hogy nap mint szavakat írt Marani Abilano nap kaptunk budapesti kül­olasz újságírónő az Idegen- kereskedelmi vállalatainktól telefonhívásokat, amelyek­ben külföldi üzletfeleik ké­rését tolmácsolták a szabad­téri játékok megtekintésére. Igyekeztünk minden ilyen forgalmi Hivatal emlék­könyvébe, amikor szülőha­zája nyelvén e sorokat ve­tette papírra: „Szeged gyö­nyörüszép város, impozáns és csodálatos a szabadtéri igényt minél kedvezőbben ki­játékok színhelye. Remélem, nagyon hamarosan visszajö­hetek ismét ide és egész Ma­gyarországot is megtekinthe­tem«. elégíteni. Szinte nem is tud­nám már felsorolni, hogy hányféle külföldi járt a megnyitó óta Szegeden, egyéni utasok és turistacso­portok egyaránt. Járt ná­lunk több angol utazó, bag­dadiak, franciák, lengyelek, csehszlovákok, sőt még bra­zilok is, a túristacsoportok között pedig több szovjet, csehszlovák, lengyel, német csoport érkezett. Most újab­ban várunk ismét kétnapos tartózkodásra az NDK-bőt egy turistacsoportot. Kilencvenezren a játékokon Igen, a szép olaszhonból, a tenger övezte földről is szí­vesen jönnek hozzánk kel­lemes napok eltöltésére. S most. amikor már csak két estén hangzik fel a szabad­téri játékok harsonája, ér­demes egy pillantással visz­szanézni. hogy mennyi em- A utóbuszon bert is vonzottak ide e vá- A"100"**0"­ros eseményei. Holnapra és vasárnapra minden jegy már elővétel­ben elfogyott, így tehát ke­reken megállapíthatjuk, hogy a játékok 16 előadásá­ban közel 90 ezer gyönyörködhetett. Az 5000 személyes nézőteret ugyanis nemcsak 80—90 pótszékkel egészítették ki, hanem az egyetemi épület teraszára is még 500 széket helyeztek el esténként. vonaton, repülőn E külföldi idegenforgalom adatai mellett nem érdekte­len megjegyezni a belföldi érdeklődők nagy számát is. Az ország különböző részei­emoer hőJ Szombathelytől . Szolno­kig, Pécstől Nyíregyházáig, összesen 43 autóbusz-külön­járat hozta Szegedre az ide­geneket, ezenkívül Buda* pestről négy alkalommal, összesen hatezer vendéget hozott a különvonat és ezer­Brazíliától Moszkváig személyes különvonat érke­zett Sopronból is. Három — Megkapó ez a szam, de megyéböL Csongrád. Békés meg többet mondhatunk, ha és Szolnok megyéből, állan­a varos latogatottsagaról, d6an sz<jllították a mente­idegenforgalmaról beszélünk — tájékoztatta lapunkat er­T ermészetesen hozzátar­tozott ehhez a maga­tartáshoz és áldozat­vállaláshoz az a tapintatos és emberséges vezetési mód­szer is, amely irányításukat jellemezte. Egyetlen panasz, sérelem nem merült fel a több hetes próba- és elő­adássorozat idején. A szege­diek még emlékezhetnek, hogy a statiszták sohasem részesültek ilyen megbecsü­lésben a szabadtéri játéko­kon. Különben miért is ren­deztek volna felvonulást, tüntetést és sztrájkot a 30-as évek játékain? Csekély tisz­teletdijukért és az embersé­BIZONYARA bi­zarr ötletnek tart­ja az olvasó azt, hogy valaki há­tulról, a kulisz­szák mögül nézze végig egy előadást. Magam mégis váTlaBcoz­tam erre, hogy bemutassam a csillogo, szép szövetnek, az előadásnak a fo­nákját is. így talán teljesebb, kere­kebb lesz a kép. amelyet egy olyan előadásról szerezhet a néző, amelyben százak játszanak és vonulnak fel szi­gorú rend szerint, felvonásról-felvo­násra átváltozva, új és új ruhában, illetve szerepkörben. Talán nem lesz ez illúziórontás sem, még ha azzal is kell kezdeni, hogy ami a nézőtér számára oly költői, az itt a legegysze­rűbb próza, hétköznapi munka — ün­nepi feszültséggel. Felcsendül a nyitány... a színpa­don fények villannak... a nézőtéren feszült figyelem és csend — itt hátul meg szigorú utasítások, katonás ve­zényszavak, izgatott sugdoíódzás. — Felállni! — Mindenki a helyén van? — Álljunk takarásba! Most éppen egy lágy furulyaszót él­vez a közönség, a fekete takarófüg­göny mögött fjedig fortisszimót bőg. egy neveletlen és tanulatlan birka. Erre az egyik statisztavezető indula­tosan odaszól a juhásznak: — Hallgattassa el! Azonnal hallgat­tassa el azt a jószágot! Erre aztán van derültség a vásznak mögött! Ismét jön a segédrendező. — A szemüvegét meg a karóráját fönn ne felejtse senki! Mennyi izgalom, idegesség vibrált itt a jelenések között. Most éppjen Sándor Lajos díszlettervező rohan. 1 Helyszíni közvetítés — a kulisszák mogul — Azonnal szóljatok a világosítók­nak, hogy vegyék le azt a piros fényt a díszletről! Hányszor megmondtam már, hogy oda egy lágy kék csík kell!? Lassan vége lesz a nyitánynak. Ugy állnak itt kétoldalt a színpadi bejáratnál a szereplők és a statiszták, mint a katonák a rohamvonalban. A trombitaszóra várnak. ' —Trararara... A íalu népe négy oldalról beözön­lik a hatalmas színpadra. De nem úgy. mintha először csinálnák. Min­denkinek megvan a maga kis útvona­la. de még az is, hogy hol kell meg­állni, s hol mit kell játszani. A kórus zúg, s az egész eleven tö­meg hullámzik, kíváncsiskodva és lá­zasan. — Megjöttek a szép hüszárok ... A BOSZORKÁNY házának színfala mögött Gobbi Hilda és Házy Erzsébet üldögélnek, két kis széken, emitt Do­mahidi László barátkozik az egyetlen civillel, a Haladás Tsz juhászával és az okos pulival. De nincs sok idő az eszmecserére, mert a „végszó" közele­dik — „sorakoztatni" kell a nyájat is. Ehhez pedig nem lehet későn hozzá­fogni, mert az ostoba birka nem túl engedelmes. — Lekésünk, lekésünk! Mi lesz a birkákkal? Koppan a kamptos juhászbot, s a nyáj megindul. Nem jószántából, nem is szereplési viszketegségből — a szín­padra szórt néhány csomó zöld fú­csabítja. De nemcsak a birkákkal kell ám törődni, hanem már a cséphada­rók és fütykösök után kell néz­ni, hogy a második nagy tömegjelenetnél min­den kellék a kézben legyen És érde­kes, ebben a nagy kavarodásban min­den pontosan, idejében a helyére ke­rül, mintha egy precíz óramű működ­tetné, indítaná és mozgatná a népes szereplőgárdát. Felvonás végén dübörög a tap>s — de ez az idő sem egyedül az ováció fogadására izolgá! Amíg a szereplök megköszönik, a közönség ünneplését, a diszletezők' már helyükön vannak és azt a pillanatot várják, hogy a fény­függöny vakító világossága alkalmat adjon a díszletcserére. Percek alatt eltüntetik a színpadról a hangulatos kis falut, a mostoha házatáját, s már emelkednek is a francia király trón­termének színes falai és a magas lép­cső, amelyen majd a huszárok vo­nulnak be nagy eleganciával. A STATISZTÁK tíz perc alatt át­változnak: az előbbi parasztmenyecs­kéből udvarhölgy lesz. Kukorica Jan­csiból János vitéz, a falu népe férfiai ból magyar huszár, vagy muzulmán. S akkor — miután a közönség meg­ette a virslit és megitta a sört — a kulisszák mögött minden kezdődik elölről, más változatban. Ilyen rendetlenségből, zűrzavarból lesz az emlékezetes előadás! Mindez azonban csak annak tűnik rendetlenségnek, aki a nézőtérről jött ide hátra kíváncsiskodni. Azok, akik mindig itt dolgoznak, jól tudják, hogy milyen precizitás, pontosság van eb­ben a nagy „káoszban". (si) Két jelenés közben pihenve beszélgetnek színfalak mögött a statiszták a A legkedvesebb kellék a virág. A lányok veszik át a kellékestől örömmel sítő különvonatok az utaso­kat. Mindezeken felül Buda­pestről 2—2 napos tartózko­dásra 19 alkalommal jött különrepülőgép. S külön ér­dekesség, hogy az Automo­bil Klub szervezésében két alkalommal 40 gépkocsiból álló autókaraván is befutott az ország minden részéből benevezett részvevőkkel. 315 — háromezerrel? S ami mindezekkel együtt talán a legmeghökkentőbb: Szegeden megtörtént az a matematikai csoda, hogy a 315 egyenlő lett háromezer­rel... Ezt az elszállásolás­ra értjük. A jelenlegi szege­di két szállodában ugyanis 315 férőhely áll összesen ren­delkezésre. Ezzel szemben csúcsforgalmi napokon a még nem teljesen feldolgo­zott adatok alapján három­ezernél is több embert szál­lásolt el az Idegenforgalmi Hivatal. Méghozzá nem is rosszul. Az idegenek meg­elégedéssel szóltak a felcsi­nosított kollégiumi, diákott­honi szobákról, a roman­tikus tiszai tanyahajó ivó­vízzel, villannyal ellátott in­tim lakosztályairól, s nem kevésbé arról a száz magán­helyről. amelyen a fizető vendéglátó szolgálat kereté­ben nyújtottak pihenést az idegeneknek. E helyeken olyan kellemes kapcsolat alakult ki a szállásadók és a vendégek között, hogy töb­ben jövőre is ugyanoda sze­retnének majd visszatérni. „Visszatérni!..." Ez a szó magyarul és olaszul, néme­tül és oroszul egyaránt any­nyiszor hangzik el e napok­ban. Az itt jártaknak tet­szett mindaz, amit e város dolgozói nyújtottak már az első, kísérletinek szánt esz­tendőben is, és Szeged a já­tékok után, jövőre az új já­tékokon és mindenkor hívja és várja vendégeit. (—ös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom