Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-14 / 190. szám

5 Péntek. 1959. agusztus 11. Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan él a nyugati életformák, magyarul tőkés viszonyok között a munkás­ember. Annyi mindent ösz­Bzedicsekedtek a -szabad vi­lág? jól fizetett propagan­distái, hogy ha annak csak 10 százaléka lenne igaz, ak­kor a -tejjel-mézzel folyó Kánaán «-t például Bécsben is megtaláltuk volna. A munkások keresete Az élet- és megélhetési vi­szonyok szerteágazó képcből lcét tényezőt érdemes szem­ügyre venni: a béreket és az árakat. E kettő összevetése ad megközelítően hű ke­resztmetszetet az osztrák munkásság életkörülményei­ről. Beszéltem lő—20 bécsi munkással a bérviszonyok­ról. Akadt közöttük szak­munkás, segédmunkás. Es megkérdezgettem néhány hazai disszidenst, s régi ki­vándorolt magyart. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy egy szakmunkás átla­gos heti keresete 400—420 schilling, a segédmunkásé, napszámosé 300—320 schil­ling. Tehát az első kategó­riában a havi jövedelem IbOO—1680, a másodikban 1200—1280 schilling. Mit mutatnak as árcédulák? Ezekkel a bérekkel mér­jük össze néhány fogyasz­tási cikk kereskedelmi árát. A legfontosabbakat vegyük: a kenyér és liszt kilója 3,60 >—4,80. A borjúhús kilója 56, a csont nélküli disznóhús kilója 35—40, a lóhús kilója 28—30 (Bécsben igen kedvelt a lóhús), a marhahús kilója' 28 schilling. A sertészsírt nem fogyasztják, olajjal, nö­vényi zsírral főznek. Hiába próbálja az osztrák kormány mérsékelt áron forgalomba hozni (egy kiló disznózsír 17 Echilling), nem viszik eny­nyiért sem. Meglepően , alakulnak a gyümölcsárak. Egy negyed kiló őszibarack 2,50, negyed kiló sárgabarack 1,80, negyed kiió szilva 2,20. Az üzletek árjegyzékeiről írtam le a fenti öBszegeket, s amint látható, negyed kilóznak, azért, mert a kilós árak ki­, írása üzletrontó tényező. \ zöldfőzelékek, káposzta, kar­fiol, tök kb. 150 százalék­kal magasabb áron jut a fogyasztóhoz, mint nálunk. Ne tévesszük össze, Bécs­ben nem a szegedi Marx téri piac friss gyümölcséről, zöldségféleségéről van szó, hanem több napos, esetleg egy hetes pangó, aszalodott áruról. Sehol nem láttam a mi ízléseinknek megfelelő, friss, hajnalban szedett gyü­mölcs- és zöldségféleségeket. Olcsó a gyarmatáru. A narancs kilója 5—7 schil­ling. a citrom darabja 1 schilling, s olcsó a banán. Miután a citrom közfogyasz­tási cikk, ezért kétszer olyan drágán adják, mint a narancsot. Persze gyarmat­áruval nem lehet jóllakni. Ellenben egy kiló jonatán alma 8—ío schilling, majd­nem két kiló narancs ára. A csokoládé kilója 50 schil­ling. A ruházkodást jól meg kell fizetni Bécsben. Gyenge minőségű, sikerületlen szabá­sú férfi konfekcióöltöny gyap­jú-pamut keverékből, kira­kati árcédulák alapján 700— 1400, puplining 90—210, •nyakkendő 20—100, kalap 70—250 schilling között kí­náltatja magát. Cipő, márha­és lóbőrből — túlzás nélkül a mi gyári cipőinket eg.v esztendőben sem említhet­jük ezekkel az alaktalan, forma nélküli lábbeliekkel — 300—500 schilling, a lu­xuscikk 600—1000 schilling között próbálnak vevőt ke­resni. A női divat sem egészen olyan, mint nálunk. Az árak itt is magasabbak. Budapes­ten, vagy Szegeden olcsó hétköznapi kis ruhaként is­mert nyári, színes szatén­karton ruha ára ott 220—290 schilling. ízléstelen női pa­pucscipő 200-«500 schillin­gért látható a kirakatokban. A perion, nylon olcsóbb, mint nálunk. A harisnya 10—25 schilling, női garni­túra — nadrág-kombiné — 95—160 schilling, perionból 1 ujjatlan gyermekpulóver 24 >—35 schilling. Az ausztrál gyapjú is olcsóbb, mint ná­lunk. Persze a nylon-perion­Hogyan él a bécsi munkás ? holmit — harisnya kivételé­vel — csak a legkisebb ke­resetű emberek vásárolják. Nyugaton a tehetősebbek kö­rében nem kurrens cikk a nylon és a perion. A p'.iplin és a selyem maradt tovább­ra is a keresett, szívesen vásárolt fehérneműanyag. Méregdrága a lakbér, a gáz és a villany A magánkézben lévő há­zak gazdáinak mohósága okozza a legtöbb keserűsé­get a kispénzű emberek tá­borában. Egyszobás-konyhás lakásért elkérnek havonta 100—140 schillinget, kétszo­bés-konyhás lakásért pedig 240—320 schillinget. Ehhez a lakbérhez számoljuk hozzá egy négytagú család havi gaz- és villanyszámláját, 110—130 schillinget. A köz­lekedés elképzelhetetlenül magas díjszabását lapunk tegnapi számában már el­mondtam. Érdemes megemlí­teni, hogy egyszeri te­lefonbeszélgetés 1 schil­ling és a hívott fél is 1 schillinget fizet, amikor fel­veszi a telefonhallgatót. Te­hát gyakorlatilag egy tele­fonbeszélgetés 2 schilling. Bécsben természetesen csak a legtehetősebb társadalmi réteg rendelkezik magánte­lefonnal. g |A bécsi munkásnak kese­rűség, nekünk hihetetlen, hogy egy férfi hajvágás 10 schilling. .Nem tévedés, 10 schilling. Érthetően könnyebb a helyzet ott, ahol két-három kereső van egy családban, •de ahol csak egy a kenyér­kereső a családban, ott mér­hetetlenül nagy a nyomorú­ság. Altalános, hogy mun­káscsaládok 13—14 évesgye­rekei munkára mennek. Ezeknek a gyerekeknek nincs lehetőségük középiskolába és később egyetemre kerülniök. E nagyobb műveltséget nvú.itó iskolák csak a tehe­tősebb osztályok gyerekei részére tartják nyitva ka­puikat. Az opera fényei mögött Érdemes elidőzni néhány mondattal a kulturális élet néhány kérdésénél. A tö­megkultúrát a film és a ponyva, s a klérus irodalma jelenti. Nem azt állítom hogy Bécsben nincs kitűnő, klasszikus kultúra. Csakhogy ehhez a munkásoknak nincs semmi köztik, mert nem tudják megfizetni. Néhány adat egészen jól bizonyítja ezt. A ponyvairodalom ter­mékeit darabonként 1—2 schillingért árusítják, de például Stendhal, Zóln, Shaw, Thomas Mann, Tol­sztoj. Gorkij művei 70—150 schillingért kaphatók. A kül­városi mozikban különösen — a de a belvárosban, is — hemzseg a hollywoodi giccs, lepedőnyí plakátokon cow­boy, szekszuális gyilkosság áldozatai, banditatörténetek egy-egy "izgalmas? momen­tuma látható. A külső ré­szek kis piszkos filmszínhá­zaiban a jegy 3—10 schil­ling. a belváros előkelő mo­zijaiban 10—30 schilling a belépő. Tévedés ne essék, itt sem azt állítom, hogy nincsenek kitűnő, tartalmas, sőt progresszív mondán iva­lójú filmek, de sainos ezek­nek az aránya talán egy <; százhoz. A gyönyörű bécs! opera, s az előkelő belvárosi szín­házak. mesébe illő repre­zentatív hangversenytermek­nem illetik meg a bécsi munkást, helvesebben a 40— 80—120 schillinget a mun­kásemberek nem tud iák megfizetni egy-egv jegvért. Mert egy házaspár színház­látogatása - a csalácj három nani ellátását jelenti. S köz. tudomású, hogy az osztrák állam nem olvan természe­tű, mint a miénk, nem urila a színházlátogatónak a szín­házjegyért ugyanazt az ösz­szeget, mint amennyit a' színházlátogató kifizet je­gyéért. A hangszerüzletek kiraka­tában sok hanglemezt látha­tunk. De milyen lemezeket? Tánc, tánc, tánc — swing. csa-csa-csa, meg egyéb ter­mészetű mozgásbeli őrület zenei kifejezőit. És ezeket a lemezeket elviselhető áron hozzák forgalomba: 8—20* schilling. De például kértem egy Caruso- és Gigli-lemezt és az elárusító olyan meg­ütközéssel nézett rám, hogy űjrá kértem. -Miért nem tánclemezt kér?« — "Mert nem szeretek csa-csa-csáz­ni« — válaszoltam. Kis mik­robarázdás lemez 1—1 fel­vétellel Carusólól 91, Gígli­től 67 schilling. Nem érdemes több adatot citálni. A józan ítéietű em­ber ezekből is megállapít­hatja : az agyondicsőített Nyugathoz tartozó bécsi mun­kásság anyagi és életkörül­menyei lényegesen rosszab­bak, mint a magyar munká­soké. 160 ezer munkanélküli De az anyagiak csak a dolgok egyik részét mutat­ják. Az osztrák munkást egyéb nehéz életkérdések is kínozzák. Súlyos teherként nehezedik rájuk Bécsben az 1 800 000 lakosú város 160 ezer munkanélkülije. Hely­zetük javításáért folytatott küzdelmüket gátolja az a ra­vasz burzsoá fogás, hogyel­adásítják őket, különösen a szakmunkásgárdát, A rész­letakción vásárolt autó, hű­tőszekrény, televízió — azt is jelenti egy részletfizetés elmaradása esetén, hogy visz­szaveszik az árut. a befize­tett pénz pedig elveszik. Te­hát az eladósított, lekötött munkás sztrájkig menő bér­harcát ez a körülmény igen kedvezőtlenül befolyásolja. Bécsben a kereskedelem­nek "szabadságában? áll a kereskedelmi árak önkényes módosítása, ha úgy tetszik óránként. Ott az árakat alapvető mértékben a keres­let és a kínálat szabja meg. Ha egy-egv árunak délelőtt nagy a keletje, délutánra már megemelik az árát. Ez a nylontól kezdve az éttermi árakon át a gépkocsira, mo­torkerékpárra. háztartási gé­pekre, egyszóval — az álla­mi monopólium árait kivéve — mindenre vonatkozik. Ebből a helyzetből az is kö­vetkezik —f mivel minden magánkézben van —, hogy az árak az egyéni konkur­reneiától ls függnek. A gya­korlott vásárló ezért húsz üz­letet bejár, mielőtt megvá­sárolja, amit akar. Vizsgálja az árakat és közben átkozza a bizonytalan árpolitikát, s a még bizonytalanabb oszt­rák életet. Burzsoá szédület S ott nincs kinek felpa­naszolni a drágaságot, árin­gadozást, mert minden a vagyonosok kezében van: sajtó, rendőrség, szakszerve­zet, egyszóval az egész ál­lam. Ezért érthető, hogy a méltatlankodó, hőbörgő em­berre ügye? sem vetnek, esetleg kinevetik, de ha túl­zásba viszi a hőbörgést, meg­kapja a két-három kincstári pofonját isten és a szabad­ság nevében, azután melief dolgára. Szabad kereskedni és mindenki —aki nem dolgo­zik. s ezekből akad Jócskán t- kereskedik, sefttel vala­mivel. Vagyis emberek száz­ezrei azon mesterkednek Bécsben, kit hogyan lehet becsapni, könnyűszerrel sok pénzt keresni. Amerre csak lépünk, mindenütt üzérke­dés, csencselés, az autótól a műanyagig, az élelmisze­rektől a bazáráruig. Nekünk azért furcsa ez a burzsoá szédület, mert el­szoktunk ettől, hiszen a mi társadalmunkban minden fordítva van, mint a tőkés világban. De képzeljék el az olvasók. milyen erkölcsi •norma lehet ott, ahol egy­más becsapása áll az élet középpontjában. Ez a kapi­talizmusban természetes, ná­lunk főben járó bűn. Részemre elég volt egy hét ahhoz, hogy megismer­jem a nyugati "szabadságot? és őszinte utálattal fordul­jak el ettől az egyént, a személyt letipró, megölő fantasztikus perzsavásártól. (siklós) , Az "itthon fcajló fontos események mellett a lapok közlik egy-egy jelentősebb nemzetközi esemény hírét is. Szovjet-Oroszország Gyenyíkin előrenyomuló bandáival folytat élet-halul harcot. A burzsoá sajtó — nem először és nem utoljára — bejelenti az orosz proletárdiktatúra küszöbönálló bukását. Párizs még mindig tombolva ün­nepli a győzelmet, Clemenceauék elkészültek a Német­Ausztriávaí kötendő békeszerződéssel is, j A francia bur­zsoázia általános örömébe' azonban keserű üröm vegyül: a francia munkásság meg-megújuló hatalmas sztrájkok­kal tiltakozik a gaztettek ellen. Az egyik párizsi lap a magyar eseményeket kommen­tálva megjegyzi: "Valóban bizonyost hogy az új kormány legfőbb politikai célja a magyar mágnások szuprémáció­jának visszaállítása. Ez azbnban bele fog ütközni a nép többségének ellenállásábá? A lapnak igaza van abban, hogy a magyar nép túlnyomó többsége nem akarja a földesurak és a nagytőkések hatalmának visszaállítását. Félrevezetett­ségükben, szervezettlenségükben és megfélemlítettségükben azonban nem tudják megakadályozni a fasiszta uralom létrejöttét. A Szociáldemokrata Párt ugyan megkísérli rendezni sorait országos méretekben is. Ebben azonban nincs sok köszönet. Szegeden ma történt meg a Szociálde­mokrata Párt vezetőségének újjáválasztása. Ábrahámmal és Olejnyikkel az élen a legjobboldalibb, kommunistaelle­nes elemek kerültek a vezetőségbe. Kiderül, hogy a burzsujok még háláré is képesek. A szegedi kereskedők szövetsége 15 000 koronát gyüjött és adományozott — a rendőrségnek. \ UJ ISKOLA ALGYON wr % \ Következő cikkünk címe: Disszidensek — magyarok Bécsben. Műszak után a gyárban Jegyzetek az ecseigyári párivezeiősóg üléséről Vége a műszaknak, munkás-paraszt szövetség je­gyében. ülik meg. Elhatároz­délután 2 óra. A Szegedi Ecsetgyár munkásai leteszik a szerszámot, megtisztálkod­nak és felüdülve, csinosan kiszállingóznak a kapun. Az üzemi pártvezetőség tagjai még nem mehetnek haza. Rájuk még vár egy kis pluszmunka, amiért nem jár ugyan egy fillér fizetés sem, mégis el kell végezniök az összes dolgozók érdeké­ben. Horváth Márton, Mak­ra János, Gera Júlia, Kocsis Jánosné, Rozsnyai Ferenc friss kedvvel ülnek le az asztal mellé, a fáradságnak nyoma sem látszik arcukon. Első napirendi pont a másnapi párttaggyűlés be­számolójának megbeszélése. Makra elvtárs a titkár, 6 ismerteti" a legutóbbi titkéri értekezleten hallottak alap­ján, hogy milyen kérdéseket kíván a vezetőség nevében a párttagság elé terjeszteni. Nincs sok vita. A vezetőségi tagok helyesük, hogy szó lesz a vallásról, amely a párton belül nem magán­ügy. továbbá arról, hogy a munkásosztály helyzetével foglalkozó párthatározat végrehajtása milyen stádi­umban van az Ecsetgyárban. Szinte mindenkinek van azonban egy-két észrevétele, megjegyzése, ami arra vall, hogy jól érvényesül a kol­lektíva bölcsessége. A tag­gyűlés beszámolója tehát már semmiképpen nem lesz csupán egy ember, a titkár elvtárs véleménye. Ugyanilyen aktivitás nyil­vánul meg, amikor az al­kotmány 10 éves évforduló­jának megünnepléséről van szó. Bőbeszédűség nélkül, velős rövidséggel mondják el a jelenlevők, hogy he­lyes, ha a nagy napot a ták ennek megfelelően, hogy augusztus 19-én szabad párt­napot tartanak az üzemben, 20-án pedig mintegy 40—50 ecsetgyéri munkás — fér­fiak és nők vegyesen — ' autóbuszra ül és baráti lá­togatásra megy a szatymazi Szabadság Termelőszövetke­zetbe. Küszöbön a Pá/toktatá­si év meg­kezdése is. Az etAelgyBri kommunisták és jórészt a pártonkívüliek is tovább akarják bővíteni marxista politikai tudásukat. A párt­vezetőség az igénynek meg­felelően úgy döntött, hogy egy "Időszerű kérdések tan­folyamot? és két "Marxiz­mus—leninizmus kérdései tanfolyamot? indít. Felol­vassák a névsort, hogy kit melyik oktatási formára kí­vánnak javasolni, képzettsé­gének és elfoglaltságának figyelembe vételével. Kocsis Jánosné azt indítványozza: a gyermekes anyákat Jobbá­ra az "Időszerű kérdések tanfolyamára? osszák be, mert őtőlük nem lehet el­várni, hogy munka után, odahaza a gyermekek mel­lett még rendszeresen el is olvassák a tananyagot. Az a fontos, hogy ők is tájékozód­janak a párt politikáiéról, az időszerű bel- és külpoli­tikai eseményekről. Ezt a javaslatot a pártvezetőség helyesnek tartja és el ls fo­gadja, majd úgy dönt. hogy a névsorba vett munkások­kal egyenként beszélgetnek, s az ő meghallgatásuk után osztják be őket véglegesen. A KISZ-titkár, Rozsnyói Ferenc elvtárs beszámol a legutóbbi KISZ-vezetőségi ülésen elhangzottakról, ahol (Bereczkl Tibor íelv.) Az algyőieknek régi prob- betűszorrjjas, csillogó szemű lémájuk, hogy a falu egyik gyereket. Most megoldódott végén lévő iskolába külónö- ez a probléma. Augusztus sén télen igen hosszú utat 20-án, alkotmányunk ünne­kellett megtenniük az apró- pén átadják az egymillió Ságoknak. A régi iskola ma- forintos beruházással épült gában nem ls tudta zsúfolt- új iskola épületét. Az új épü­ság nélkül befogadni a sok let egy csapásra segít majd minden gondon-bajon. A he­lyét már eleve úgy válasz­tották meg, hogy azok, akik­nek «túl messze volt a régi iskola, most a közeli új épü­letbe járhassanak. Termé­szeteseit vége lesz az eddigi Ksúfoltságnak is. Az új is­kolaépületben körülbelül 220 gyermek tanulhat majd négy tanteremben. Á gyerekek külön öröme lesz majd a szépen berende­zett úttörő-szoba, aminek ed­dig a zsúfoltság miatt híjá­val voltak. S délutánonként pedig helyet találnak majd a tantermekben a politech­nikai szakkörök is. Alkot­mányunk ünnepén tehát az algyőiek kétszeres ünnepet ülnek, mint sok helyén szer­te épülő, gazdagodó hazánk­ban. egy igen komoly probléma került .felszínre. Az egyik dolgozó nő, Szigeti Jánosné kérte, hogy helyezzék más munkakörbe, mert ahol je­lenleg dolgozik, ártalmas az egészségére. Ez a kérdés eleven vitát vált kí a párt­vezetőségi ülésen, talán ép­pen azért, mert egy ember­ről van szó. Ketten fel­szólaltak, hogy tudnak az illető kéréséről, de mivel nem lehet csak úgy, egysze­rűen mást odatenni az ő he­lyére, közelebbről meg kell vizsgálni az ügyet. Szüksé­ges megnézni például, hogy tényleg bírja-e jelenlegi munkahelyén a munkát és árt-e az egészségének. Ko­csis Jtúnosné szavaiból fele­lősség csendül ki, amikor alaposságra inti a vezetősé­gi tagokat. Megkezdődött K„eaz gyárban az új pártvezetőség megválasztásának előkészí­tése is. Ezzel kapcsolatban a titkár elvtárs bejelenti, hogy eddig 70 dolgozónak kérték ki a véleményét, hogy kiket szeretnének be­választani" az új pártvezető­ségbe és feltétlenül ennek figyelembevételével teszik majd meg a javaslatot. Befejezésül az üzemi bi­zottság részéről Doktor La­jos bejelenti, hogy értékel­ték a munkaversenyt. Körülbelül másfél óráig tartott az Ecsetgyár pártve­zetőségének ülése, de meg­ítélésünk szerint jó munkát végzett. Munkamódszere al­kalmas arra. hogy megfele­lően irányítsa az üzemi alaoszervezetet és egyre jobb eredményeket érjen- el a dolgozók politikai nevelé­sében. (—gy —n) Rosszul elhelyezett tizedes vesszük A csütörtöki számunkban megjelent -Érdekes és je­lentős adatok? című cik­künkbe (lapunk eliő olda­lán) elírás folytén hiba ke­rült. Szegeden a száz la­kásra jutó lakók száma nem 3,73] hanem 373. Ugyanígy értelmezendő a cikk egy rfiáslk mondata is, misze­rint minden száz állami lakásra 596 lakos jut (a kö­zölt 9,86 helyett). A magán­tulajdonban levő lakások­ban száz ilyen lakásra 227 (és nem 2,27) a lakók szá­ma. — ZIKMÜND ÉS HAN: ZELKA csehszlovák utazók Libanonba érkeztek. Távol­keleti útjuk során'eddig 8000 kilométert tettek meg, hét országon keresztül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom