Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

Vasárnap, 1959. július 147. 8 Tiszai homokban Milyen jó játék: egy vödör homok előbb a lábra, hasra, kézre s még tíz-húsz vödör —, a kisfiam topog, betemet, hull a folyóhordalék'í A homok, ez az áldott, jó. meleg 'tiszai homok a vállamra hull, onnan .a kezemre mellemre pereg s én fekszem szótlan, mozdulatlanul. <3 ázom mulat, hogy csak a fejem látszik ki, eltűntem, bolond dolog, hogy most egy percre én azt érezem a szegedi föld végleg megfogott. • A temetőm, igen, így fekszem én tíz, húsz, harminc év múlva szótalan. S hiába hull majd ez a nyári fény, bőröm színén nem csillan az arany. És nem homokba, kemény földbe jut a testem és nem egy gyermekvödör hordja a földet, hol lesz az a zug, hová az évek vihara söpör? Bárcsak itt, ide kéne hullani, hová most, játékból feküdtem én, s kicsapnának a víz hullámai, s megkeresnének a part fövenyén. A jö homok megőrölné a szám, már verset többé ügy sem mondana, kaviccsá görgetné a koponyám • Tisza örök, lassú folyama. És én is homok lennék,- házfalak kötőanyaga, selymes és meleg. Innen vétettem, hát visszafogad megbocsátva az elmúlt éveket. S ha egyszer majd egy késő unokám itt játszik majd s viszi a homokot^ nem is tudja, hogy a lába nyomán valaha holt nagyapja baktatott És azt sem tudja, hogy engem emel, engem szór szét, tiszai homokot a fürdés után csendben elhever, mint most én, futnak a gondolatok. A föld, a homok, minden, ami van, amit úgy hívok: szülőföld, nekem apám, nagyapám húsa volt —, szavam most hozzájuk, az égig emelem. Fekszem, a Tisza nótát duruzsol és homokot szór rám a kisfiam. Behunyom szemem s látom száll á por, hazakerülünk majd mindannyian:.. TAKÁCS TIBOR ÉLÖ EMLÉKEK m E második szülőföld -Csak beszélgetés ez, csöndes és ^meghitt, ngpáldozat után yaló, mikor * belemélázva/ a lámpafénybe, egy kicsit szomorúan, de már e%y kicsit beletörődötten emlegetjük azt, aki elment, ám ha koccan az ablak, várakozva nézünk oda: hátha ő jött vissza.* Móra Ferenc írta ezeket a szép sorokat Tömörkényről szóló tanulmánya végére. Azért idézzük most, mert mi is hasonló beszélgetésre hívjuk az olvasót. Költőkről és írókról lesz majd szó, azokról, akik már elmentek, itthagyíak bennünket, a várost, ahol rövidebb-hosszabb ideig éltek és dolgoztak, a népet, amely szerette és szereti őket. De ha el is mentek, emlékük elevenen él. Műveik gyönyörködtetnek, tanítanak és nevelnek bennünket. Gazdagabbá és jobbá leszünk az ö segítségükkel. Az ő élő emlékükről akarunk most beszélgetni az olvasóval; * M

ikszáth Kálmánt a nyomorúság ; hajtotta Szegedre. Amikor 1878 nyarán jóformán minden poggyász nélkül megérkezett Pestről, beteg volt, szegény és teljesen ismeretlen. Pedig már harminc éves elmúlt, s dolgozott sokfelé, megyei hivatalokban és szerkesztőségekben, írt elbeszéléseket, mégse vitte semmire. írásaira nem figyelt fel senki, neki magának nem jutott eoyéb egy albérleti szoba sivárságánál. Mint fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodott hát a szegedi barátok meghívásába, és 1878. augusztus elseA jubileumra készült ezüst emlékplakett. KIS KÁTÉ győzelme folytán — megszűnt s a kommunizmusban 6 ls az emberiség új hajnalát látta. Ekkori publicisztikájából különféle kiadványok s az Idei évfordulón a napilapok újraközlései már közismertté tették a G o rklj üzenete címmel ápriUs 2-án névtelenül írott vezéreikkét. A sttluskritikai vizsgálódás azonban még több ekkori névtelen irásról tudja kimutatni Juhász Gyula szerzőségét. Ezek közül Itt most egyik olyan irását közöljük, melyet eddig sem általában az irodalomtörténeti kutatás, sem a Juhász Gyula-szakkutatás még nem vett figyelembe. Azok a kritériumok, melyek Juhász Gyula szerzőségét bizonyítják, itt részletesen nem fejthetök kl; magyarázatuknak a kritikai kiadás megfelelő kötetében lesz a helye. Am, aki figyelmesen olvasta a költö ekkori prózai írásait az örökség című gyűjteményes kiadás (1958) első kötetében, az bizonnyal maga is fölismeri ebben a cikkben is a költő sajátos írásmódjának csalhatatlan jeleit. Ha számos kitétele az idők általános frazeológiájából való is, szerzőségét elárulják sajátos egyéni szempontjai: a forradalom vértelen győzelmének hangoztatása, a Kelétről támadó világforradalomnak a kereszténységgel való. öszszehasonlítása, az „új hit'' születésének hirdetése, a világ proletariátusának egyesülése mellett a tolsztojánus szeretet-vallás sürgetése s. 1. t. De stílusának sajátosságai, sőt bizonyos írásmódok ls Juhász Gyulát vallják szerzőül. Péter László mind az új Világ építésé- 10. Kik ennek a most nek nagy müvében segítenek. 9. Mik az orosz forradalom magyar _tanul-_ Sffgöí? Az orosz forradalom tör*ténetéből a magyar burzsoázia és intellektualisok csak azt az egy tanulságot vonhatják, le, hogy minden magyarnak, aki e földön a munka egyetlen becsületes és igazságos emberi jogán élrti akar: teljes lelkével és minden erejével azon kell dolgoznia, hogy a magyarországi proletárdiktatúra révén rrtinél békésebben és minél hamarabb elérhessünk a minden szolgaságot és nyomorúságot megszüntetni hivatott új .társadalmi, gazdasági és erkölcsi rend világába! támadó új világnak megteremtői? Mindenekelőtt és mindenekfölött az évezredek óta elnyomott és kizsákmányolt, de egy szebb jövő hitéről le nem mondó és érte tenger vért és verejtéket áldozó munkásmillipk. Az ő forradalmi elszántságuk és öntudatra ébredt szellemük tündököl Marx Károly és társai műveiben, amelyek a proletáriátus evangéliumát alkotják és ez nyilatkozott meg Liebknecht. Lenin és Trockij tetteiben, amelyek ez avengéliumok valóra váltását megkezdették. 11. Milyen lesz a kommunista-rend? A kommunista világrend a dolgozó emberek társadalma lesz, amelyben mindenki munkájából él egy olyan emberi közösségben, amely mindenki lehető boldogságát célozza, háborút nem ismer és a szépség, jóság, igazság földi lehetőségeit váltja valóra. 12. Mikor valósul meg teljesen a kommunistarend? A kommunista világrend teljes megvalósulásának gazdasági és lelki előfeltételei vannak. Sajnos, a kapitalista és imperialista anarchia őrülete ötödféléven keresztül annyi akadályt gördített e történelmi szükségszerűség tökéletes megvalósítása elé, hogy a legnagyobb önfeláldozással és önfegyelemmel kell minden proletárnak az új világ fölépítéséhez fognia, először eltakarítva a régi világ minden romját, mélységes és lángoló hittel az emberiség ügyében és reménységgel a jövő diadalban. Itt új hit születik ma! 13. Mi az új társadalmi hit lényege? Ennek az új társadalmi hitnek lényege a tudat, hogy a kapitalista társadalom bűnei miatt az egész világon halálra ítéltetett és hogy egyedül a proletáriátus teremthet új világot, jobbat, mint a régi, mert igazabbat! Világ proletárjai, egyesüljetek és szeressétek egymást, mindnyájan győzni fogtok és ez lesz az Isten új országa, a béke és munka világbirodalma a földön! 14. Kik a'maauar forradalom, előhírnökei? A magyar földművesszegényék első forradalmának vezére, a vértanúhalált halt Dózsa György, az emberi jogokat proklamáló francia forradalom magyar jakobinus vértanúi, Martinovics és társai, a világszabadság első mártírja, Petőfi Sándor és az első hazai szocialista apostol, Táncsics Mihály. 15. Mi a jelszavunk? Rend, munka, fegyelem és kitartás a végső győzelemig, amely az emberiség legnagyobb szabadságharcát befejezi és ezzel megszüntet minden külső és belső szolgaságot és elnyomatást. Éljen a proletárok világforradalma! Délmagyarország, 1919 március 25. jén reménykedő lélekkel és némiképp magáratalálva foglalta el a Szegedi Napló O'sitola utcai szerkesztőségében a fölajánlott íróasztalt és a hátsó szobát, amelyet egyelőre és ideiglenesen lakásul jelöltek ki és rendeztek be számára a szegediek. A nyomorúság tehát véget ért. Mikszáthnak állása, lakása volt, barátai szeretettel vették körül, tehetségét elismerték és méltányolták. Mi kellett még? Jól érezte magát az új környezetben. Hamar megszerette a várost és derék polgárságát, amely éppen akkor lépett inponálóan bátor és határozott lépésekkel a kapitalizmus útjára. Ráadásul a városnak ez a fejlődése, amelyben egyébként nem jelentkezett, még a kapitalizmus kíméletlen kegyetlensége és farkas-erkölcse, eleven ellenzékiséggel párosult. A szegedi polgárok a 48-as párt hívei és harcosai voltak, önzetlenül, áldozatokat hozva szolgálták a köz ügyeit. A fejlődésnek ebben az éltető levegőjében dolgozott Mikszáth. Csoda-e, hogy ebben a pezsdülő légkörben: a magáratalált író bontakozó tehetsége új szárnyakat kapott? Hogy olyan élményeket, tapasztalatokat, impressziókat gyűjtött, amelyek egész írói munkásságát végigkísérték? Érthető hát, hogy Mikszáth, bár nem sok időt, mindöszsze két és fél esztendőt töltött Szegeden, »második szülőföld"- jének nevezte a várost. T~I kát esztendő alatt, f, pontosan 1879. március 12-én . következett be a város életének nagy katasztrófája:"' az árvíz. Mikszáth is mindent megtett, hogy senítsen a szerencsétlenül járt városon és a szegedi népen. Az első pillanattól kezdve ott volt a legveszedelmesebb helyeken, segített a mentésben, közben éles szemmel figyelte az eseményeket és az embereket. Tapasztalatait szép ri. portkönyvében, a »Szeged J pusztulásá"-ban írta meg. • Dicsérte a kubikosokat, bá| tor és gyors munkájukért, i kifigurázta a tehetetlen korJ mánybiztost, akinek csak a • szája járt, de nem csinált 'semmit. A könyv »Der uni ter gang von Szegedin« cím• mel németül is megjelent és | kiemelkedően nagy része • volt annak a nemzetközi ] részvétnek és szolidaritás> nak a felébresztésében, | amely Szeged iránt a közis• merten tudott komoly segít] ségben szinte világszerte • megnyilvánult. ' No, persze Mikszáth sze, gedi élete elsősorban nem tra•gikus eseményekben, hanem ]vidám históriákban volt <gazdag. Abban az időben az ]újságcsinálás még igazán ' bohém mesterség volt. kis' sé könnyed és sokszor nagyon felületei, az újságírók sok mindent megengedtek maguknak, olyasmit is, ami ma már elképzelhetetlen. Az és keretei is egészen mások voltak. A Szegedi Naplónál például Mikszáth volt az egyetlen hivatásos újságíró. Mikszáth azonban nemcsak írni, — tarokkozni is szeretett. Egy ízben kártyázás közben a szerkesztőség munkatársai azzal heccelték Mikszáthot — remélvén, hogy ezzel nagyobb munkára bírják —, nem is 'igazi, nem vérbeli újságíró, mert nem tud egy valóban eredeti anyagot szerezni. Erre Mikszáth dühösen letette a kártyát és írt egy rövidke hírt, mely szerint az egyik élelmes szegedi csizmadia Philippovics bárónak, Bosznia katonai kormányzójának — Bosznia és Hercegovina okkupációjának idejében vagyunk! — egy remekbekészítet csizmát küldött ajándékba, amelyre sárga szögekkel ráverte Bosznia és Hercegovina mappáját. Ezt a kacsát az összes budapesti lapok átvették, sőt — mint különös érdekességet — néhány külföldi újság is. 1880. december 31-én költözött Mikszáth ismét Budapestre. Szegedtől azonban sohasem szakadt el. Sűrűn lejárogatott a városba, a szegedi irodalmi lapoknak rendszeresen küldött elbeszéléseket, barátaival szoros kapcsolatot tartott: mintha szülőföldje lett volna ez a város. J

övőre, 1960-ban emlékezünk halálának 50. évfordulójára. Mit csinál most a város, hogyan készül Szeged az évfordulóra? Erről beszélgettünk nemrégiben Nacsády Józseffel, a Tudományegyetem Irodalomtörténeti Intézetének adjunktusával, Mikszáth szegedi életének neves kutatójával. — Bár úgy látszik — mondta Nacsády elvtárs —, hogy az évforduló még messze van, a városi tanács népművelési osztálya és a TIT szervezésében a készülődések máris megkezdődtek. Ez nem fölösleges sietség. Az ünnepségeket időben elő kell készíteni, ha azt akarjuk, hogy méltóak legyenek a nagy íróhoz és ne maradjanak el azoktól az országos hírű ünnepségektől, amelyeket 1910-ben rendeztek Szegeden, Mikszáth írói működésének negyvenéves jubileumán. Akkor utcát neveztek el Mikszáthról, Nyilassy Sándor, a neves szegedi piktor, olajba festette az arcképét, ezüst emlékplakettel ajándékozták meg a nagy írót, aki epyébk.ént két fiával együtt személyesen részt vett a szegedi ünnepségeken. A jövő évi ünnepségek részletei ma még természetesen kialakulatlanok. Annyi azonban bizonyos, hogy a Szegedi Nanló régi szerkesetőségét, az Oskola utcai házat, ahol Mikszáth szegedi tevékenységét megkezdte, és ahol ma az Orvosi Műszerkészítő KTSZ dolgozik, az évforduló alkalmából emléktáblával kell ellátni. Súlyos mulasztás, hogy eddig nem került emléktábla .a ház falára. Ckrös László Csók István: Báthory Erzsébet (A szegedi múzeumban őrizték — a II, világháborúban a fasiszták elvitték és megsemmisült.)