Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

Vasárnap, 1959. jnniua 4. t SZEGEDI JSZEP. SZO E líbb hadd mondjak Jljg Ehrenburg: valamit a hitről. A • hit. amelyet öt érzé­künkkel meg nem közelíthe­tünk és eszünktől nyilván idegen, mégis van, és, mint tudjuk, hegyeket tud elmoz­dítani. Először van a szük­ség, azt. követi a csoda és eredménye a hit. Az egykori zsidók, akik a sivatag tisztítótüzében bo­Szent Qubertus pipát • Simon István: r megláthatják a sebekben már elkészült a krumplifő- nehezen szellőztethető, szűk pezsgő vért. zéssel és a vastag, zöld ha- hajlékot. Valahányszor kölyökko- risnyák stoppolásával. De a pipa szívósabbnak rom óta kotnyeles nyelvem » z erdész jó hamburgi bizonyult, mint a német csá­. . a hit fenséges piramisa el- /\ kanasztert szívott szárság békéje, és mint sok lyongtak, hogyne hittek vol- len akarna támadni, idejé- ugyan, de Elsának egyéb dolog, ami nem por­ben féket vetek rá. Óva int nem esett jól az erős szag, celánnak, hanefn gránitnak "**" " a nagy, idomtalan bajor pi- ezért még a rózsa se tudta tetszett. 1914. augusztus 14­pa, amit az üdvös Hallgatás megvigasztalni. Tizenkét én Kürt Schuller két pár ki köszönhették, hogy a manna isteni, bár szigorúan böjti eledelével táplálkoz- angyaia küldött le nekem, évig türelmesen várt, hogy duplán kötött harisnyát hű­ha ttak. Hogyan kételkedhetett vol­na Dosztojevszkij rokon­szenves kapitánya isten lé­tében és ezzel együtt saját katonai rangjának jelentősé­gében, mikor — polgári cím Ismerem a történetét. Sok- egyszer csak összetöri Kurt zott fel, kenyeret tett a há­szor elnézem, de fekete sza- a pipát, hiszen kávékészle- tizsákba, egy hitvány kis ruszopókáját soha a számba ténél tapasztalta, hogy a purta pipát meg egy cso­nem veszem. porcelán milyen könnyen tö- mag kanasztert, és nagy bát­Dél-Németországban, ba- rik. De Kurt egyetlenegy- ran, harci indulót fütyö­jor és sváb földön népszerű szer se ejtette ki kezéből a részve ereszkedett le a me­az ilyen nagy, bonyolult jogart. És hogy ő maga tör- redek ösvényen. Felesége és méltóság híján — a kato- szerkezetű, három vagy je el esetleg, ilyen gondolat- utána szaladt és még egy­nai rang oly nélkülözhetett négy Í7bö] összeeszkábált ra Elsa nem vetemedett, szer, utoljára lapos keblére IMA - eü2e lroldi léte rea- pjpa porceián fején nefe- Hozzá se mert nyúlni a ró- szorította, és sűrű, hideg he­lttásanak mint akár nemi lejcs díSZeieg vagy őzike, zsához, vagy a rőt szarvas- gyi záporhoz hasonló köny­alkata, bajusza, vagy nad- vagy pgy ^ke, német lány szőrrel bevont pipaszárhoz, nyeivel áztatta a hátizsákot. raít7a- bérmálás és nászágy közti ezt valóságos szentségtörés- Attól fogva megint csak A nápolyiak, akik hegy- korban. Az én pipámon nek érezte volna. várt. Most már nem azt, magasra tornyozzák a Lacri- nincs se lány, se őzbak, el- A rossz szag nem nagy hogy a falhoz támasz­mae Christi édes borával lenben arany méhecske le- dolog a közönséges emberi tott ártalmatlan pipa el­töltött üvegeket, a sajtokat, beg a rózsa fölött és gót hie- életben, de Elsa a Warme- törjön, a pipa most csak tengeri állatokat, rakótaüte- roglifekkel ez a verssor van fuss tetején élt, ahova még gyengéd érzelmeket éb­geket és az ünnepi lelkese- fölébe frva: a legvállalkozóbb kedvű 'tű- resztett benne, hanem Gib mir Honig, süss und risták se tévedtek. Igy hát hogy Kurt hátizsákja nem voltak se Marthák, se ismét feltűnjön a hegyi ös­BÚCSÚ KÍNÁTÓL* A császári kert fagyos bokrain túl a palota zsindelyét hó borítja. Jöttem, Kína, s vendéged útnak indul. Lehet, hogy többé nem is jövök vissza. Amid van, mégis enyém lesz ezentúl, itt van belül, egy szívvé zsugorítva a négyezer év, a tér, és ahogy mozdul a nép s a lélek mérhetetlen titka. Ez a búcsúm, mint költőidé, ennyi — rágondolok négy- s hatsorosaikra, most értem őket: téged kifejezni csak szívvel lehet, sok szóval aligha.,. dést, hogyan mondhatnának le arról a hitről, hogy Szent daftig. ; • A költőnek A Jangce vitorlái című könyvnapi kötetéből. » /'iiiiiiniiiiiiliniiaiiiiiiiiiniiiliiiiiinii I I iiiiiitiiiniiiiitdiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiidiiiiiiiiiir Jartuárius sebében egy bi­zonyos napon és órában pe­zsegve forr a vér? A szükséget követi a cso­legelőkre találtak, az orosz cári birodalom katonai és pitányokat, és akit érdekel, mind a mai napig szemtanú nár pipája" címmel Magyaron- ígérő méhecskét, és szágon most megjelent elbeszé­lés kötetének egyik darabja. (Adj nekem mézet, illatost, Se11"Lák> akikkel akárcsak vényen. Az előző tizenkét édest ) zold harisnyákról, és Franz év várakozásához képest a T- TI A • . . , vagy Kari használati tár- három háborús esztendő nzerwet evig szívta ezt a gyairól elcseveghetett volna, aránylag gyorsan lepergett, pipát Kurt Schuller erdész A ház berendezése is el- De Kürtről csak nem jött A zsidók valóban zsíros a Warmefuss-hegy mohos te- mélyedésre és állhatatosság- hír. Elsa több ízben lement tején álló házikóban Szívta ra késztetett: semmiféle Oberdorfba, tudakozódott, fhM ..tán méitócáp- gyakorlati célt nem szolgáló beadványokat is készített, de polgári ranglistái két évszá- TelyZe Sztnt VégÜ1 , me?™kUi' , . . . , gai a laoa Köze neiyezve, bertus fából faragott, élet- hogy az agy olyan kűlono­zaaon at Doiaogitottak a ka- ak!)r egy császári jogart, és nagyságú szobra és a kettős sen i tágas, a pipa élettelen, időnként hideg füstfelhőt ágy*tizenkét párnája és négy megszokta, hogy kevesebb lökött ki a szájából. Kurt dimnája Elsa se imádkozni, krumplit kell főzni és már i-> i«h«t hoev miiven lelke- u.^ ._«_« ™ se "aPPal aludni nem sze- nem várt semmit. Neha-ne­A , h,tVeSC- 8 fehér h*™ Elsa' ha tehát Kurt már ha azért, mikor lefeküdt az sedés szállja meg a nápolyi akinek alakja jól legyalult elköltötte a sós főtt krump- ágy szélére, megesett, hogy vendégfogadósokat, mikor az vasalódeszkához volt ha- lit, sok ideje maradt, és egy- nyújtózkodás közben szeme isteni kegyelem jóvoltából sonló tizenkét éven át né- re várta azt az áldott órát f. rózsára és a méhecskékre ' .. „ , . ., tevedt, gyenged vagyakozás­• nja Ehrenburg ,.A kommü- zegette az édes, illatos mézet amikor egyszer vegre él tó- ban összeszorította térdét és szívta rik a pipa és nyomasztó elalvóban azt suttogta: be a nehéz dohányfüstöt, ha füstje nem tölti be többé .a ö, adj nekem mézet, illa­tost, édest. Egyszer aztán megjött a méz, egy hadifogoly képé­ben, akit a warmefussi er­dőbe vezényeltek favágó­nak. Fagyej Hodoslopov penzai volt. Mikor az er­dészlakba először belépett, és jórészt tagolatlan beszéd­del engedelmet kért, hogy kicsit megmelegedhessen, El­sa tisztán felfogta a helyze­tet. Vagyis nem vetett fel magában etikai kérdéseket, és nem elmélkedett arról, amit a bérmálás szent nap­jára tanult, sem a nemzeti ptpblémák finom árnyala­tairól, hanem egyszerűen föltett egy nagy fazék krumplit, mint évekkel ez­előtt Kurt Schullernak. Az­után gondosan levetkezett és várt, biztosra vette, hogy az idegen, aki egyszerű em­beri nyelven nem ért, azt azért megérti, hogy ő széles ágyán már harmadik éve hiába várja az urát. 2acque<i Qauc&eáön: A lyoni selyemszövők* (Részlet) Apáink erejét a munka összetörte, Ahogy érkeztek, úgy távoztak el ltthagyva rongyaik a földön, Mi kaptuk a nyomort örökbe. Oh! Juj! Jajaj! Ketté szakadt a selyem szála. Óh! Juj! Jajaj! Az orsón zúzta szét magát. Elnehezülnek karjaim kövekként A vállam tehetetlen, A hátam sohasem Lesz egyenes Miért kell a kereket forgatni egyre, Miért is kell Sodorni, hej, A végenincs napoknak szálait, Zord napjaimnak szálát. Óh! Juj! Jajaj! Szeretnék messze futni, Anyám, szeretnék menekülni, De fáj a térdem, nem tudok Egek ura, Ha van hatalmad csakugyan, Mint kősziklát, tégy oly siketté, Forró szurkot csurgass érzékeny füleimbe, Ne halljam gyermekem gyötrelmes jaj­[szavit. Szeretnék aludni, apám. Mióta élek sem tudtam soha, Szeretnék meghalni, apám. Aludj fiam, én együtt forgatom majd Kereked az enyémmel reggelig. Amért születtem, kiskoromban, 'En is, miként te, átkozódtam Miért is élni, miért születni Ha sorsunk itt csak a pokol? Amért születtem, kiskoromban. E* is, miként te, átkozódtam. t Aludj fiam. az életet feledd el • Az ünnepi könyvhétre Jelent meg Jacques Gaucheron „A lyoni selyemszövők" cJmü köl­teménye, mely az első munkásfelkelésnek állit nagyszerű művészi emléket. Apáink erejét a munka törte, Mi vagyunk a selyemszövők, A jövő mozdul sebeinkben, A tél nem dermeszt mindörökre. Húzd, húzd az órák fonalát, Veri a gép szived szavát. Patkánnyal telt fekete mélység Tátong a húsz garas között, Mitől csak csillapul az éhség, S mit hullatok, a veríték között A hajnalt megelőzzük, Késleltetjük az éjt, De semmi nem elég. Ingem közé, mely tiszta rongy már, Es a királyi disz közé Árnyék suhant... Az ördögé? Fojtogat és kifoszt a polgár. öklünk egyszer lecsap A pultra, le bizony. A vég selyem közt, amely házasit Tavaszi rózsát t aranyat. S gyermekem arca közt, mely sápad itt Élet-rablók lappangnak. Előbb lenyessük karmukat. Aztán a fogukat kiverjük: Meg kell kapnunk a munkabért! Bérünket követeljük! A munkabért! A tarifát! Anyám, anyácska, Kinézhetsz ablakunkon már ma. ököllel téptem föl a zsírpapírt. A nap ragyog e nagy találkozón. Elhagyta műhelyét a mester Apám a szövőszéktől ment el Szövők áradnak mint a tenger A gyáraktól a Rhóné felé S félelmes-nagy az ember-ár most Bár csöndben szeli át a várost Akár egy hadsereg, oly lassan Mint büszke lovagok, akiknél nincsen (fegyver Immár a csöndjük is riasztott Fénylett a nap a tömegen. Anyám, ők győztek, jönnek újra Nekik lett igazuk, nekik. Nézd csak. kacagnak mind kifúlva Ma este táncra perdül sok kis utca: Zexio-zuo a harci dallam regoelig. Ugy is volt. Fagyej esze gyorsan fogott. Csakhamar kettős, bajtársi hortyogás töltötte be a kis házat, és ismét béke és szeretet áradt el a dombtetőn, az ősi bük­kök alatt. R eggel megérezte Elsa, hogy új ura valamit nélkülöz. És akkor bekövetkezett az ünnepélyes perc, a koronázás perce. Alá­zatosan, mosolygó megillető­déssel odanyújtotta Fagyej­nak a rózsás, méhecskés pi­pát meg egy pakli dohányt a régi jó kanaszterből, mert Kurt Schuller hagyott bőven belőle a szuszékban. Fagyej nem csodálkozott és el se fogódott, biztos mozdulattal lába közé helyezte a pipát, és úgy fújta a hűvös, kék füstöt, mintha nem is Fa­gyei Hodoslopov volna, ha­nem telivér bajor, aki már huszadiziglen hordja a kis tollas zöld kalapot, tekézik és háromliteres korsóból isz­sza a sört. Elsát kicsit émelyítette a füst, de most jól esett az is. Arra gondolt megint, hogy hátha eltörik a porcelán pipafő, mint a tejeskancsó, meg a cukortartó, és meg­hitt, réveteg hangulat száll­ta meg, atnilyet azóta se érzett, hogy Kurt Schuller lefelé lépkedett a hegyi ös­vényen a háborúba. Ezt a napeg sok más nap követte, és 1918 májusáig semmi se zavarta Elsa asz­szony békés éjszakáit és halk reménykedését, hogy a pipa egyszer majd mulandónak bizonyul. De ezen a májusi napon olyan katasztrofális dolog történt, ami áttört an­gyali szelíd természeté­nek keretein. Este hat óra tájban Fagyej már felhaso­gatta az udvaron a fuvar fát, és most a megszentelt pipát szívta. Elsa az ablak­hoz lépett, hogy egy szippan­tás friss levegővel enyhítse a kanászter kimeríthetetlen erejét, de egyszerre kétség­beesetten felcsuklott — a hegyi ösvényen Kurt Schul­ler kapaszkodott fölfelé, há­tán a zsákkal. Fagyej, aki a német szót még ekkor sem értette, a felcsuklás értelmét azonnal kitalálta, letette a jogart, ki­ugrott az ajtón és eltűnt az ős bükkök árnyékában. De nem tűnhetett el és nemi\ is tűnt el vele együtt a nehéz dohányfüst. Elsa egy pilla­nat alatt átértette, hogv mi­lyen kétségtelenül tanúsko­dik ez az illat a tizenkét­párnás és négydunnás kettős ágyon töltött édes éjszakák­ról. Ekkor csodálatos sugal­lata támadt. Fogta a még füstölgő pipát, és úgy illesz­tette Hubertus szobrához, hogy a szentnek ájtatosan mosolygó szája a szaru szo­pókájához ért. Valóban, alig lépett be Kurt Schuller a házikóba, még rá se nézett a felesé­gére és meg se hallotta lel­kes zokogását, máris körül­szaglászott. Hogyne csapta volna meg azonnal régi. jó kanaszterének illata! Elsa nem várta be a szörnyű kér­dést, hanem két kezét a mellén összetéve suttogta: — ö pipál! Kurt elfogódva érintette meg a meleg pipafőt és ke­resztet vetett. Megnyugodva asztalhoz ült és nekilátott a krumplinak. Vacsora után se merte háborgatni a szen­tet. hanem minden irigység nélkül közönséges kis tábori pipájára gyújtott. Egv óra múlva a dagadó dunnák alatt meggyőződhetett róla. hosy házában semmi sem változott. F.lsa epedő pyön­eédsése hiánvtalanu' várta őt négy éven át. Valóban. Elsa nem színészkedett, jám­bor ártatlansággal adta oda magát, és a vastag, zö'd ha­risnyák láttára igaz szenve­dély dagasztotta latx>s keb­lét. Mikor kom harnalhnr. eö1_ ébredt, előbb meréeote a szűrős bajusz a kenderszínű, puha szakáll helyén. De en­nél nagyobb meglenetés is érte. A szoborra nillantott. és akkor szent borzalom iárta át — Hubertus plA,™.­dcH mosollyal bodor ffis+­felhőt eregetett csakúgy, mint Kiirt meg Fagvei. Nem tudta leplezni megrendülé­sét. kiugrott az éwhól és térdrehullva felkiáltott: — Kurt! A szent oipál! A napoali menetelés és az éiszakai gvengéds-rak fára­dalmaitól kimerült erdész kelletlenül nyitotta ki sze­mét. — Ezt már mondtad egy­szer — dünnyögte és tovább aludt. Mikor aztán teljesen fölébredt, még kevésbé ér­tette az asszony felindulását. Hiszen már hozzászokhatott volna a csodához. Alighanem — gondolta — a régóta nél­külözött hitvesi gyengédség izgatta fel. H ogy is magyarázhatta volna meg neki Elsa a különbséget a teg­napi 6zelíd csalás és a mai valóság között. Azontúl egyikük sem lát­ta többé pipálni szent Hu­bertust, bár a pipa válto­zatlanul rendelkezésére állt. Ugy vélekedtek, liogy a szent nem akarja kísértésbe vinni a gyarló embereket, s azért most inkább észrevét­lenül pipál, könnyű, színte­len és szagtalan füstöt ere­get az égbe. De senki az Oberdorfból feljárók közül nem vonta kétségbe, hogy Szent Hubertus valóban él a pipával. Azon sem törték a fejüket, hogy miért fog­lalkozik ilyen érzéki és kö­zönséges dologgal, mert vét­kes igyekezet isteni titkokat fürkészni. Két és fél évig békésen együtt élt a házas­pár. Elsa teljes odaadással élvezte boldogságát, és ezt nem zavarta többé téveteg reménykedés. Belátta, hogy a négyízű pipa pusztulása nem hozhatna neki köny­nyebbséget, mert a kanaszter a kis pipából éppen olyan nehéz, fojtó szagot áraszt. De a harmadik év decembe­rében körzetét bejárva meg­fázott Kurt Schuller. Tüdő­gyulladást kapott és nem­sokára belehalt. Ezúttal nem is hegyi zápor, hanem való­ságos zuhatag volt, amivel Elsa a szerény sírhantot áz* tatta. Az erdészlakot új házas­pár foglalta el, és Elsának el kellett hagynia a hegy­tetőt. Leköltözött Oberdorfba és ott az „Arany Oroszlán­nál szolgált mint mosogató­asszony. A nyomasztó anya­gi gond meg a pipához fű­ződő fájdalmas emlék még nehezítette özvegyi álmait a keskeny ágyon, amelyen csak egyetlen párna volt és egyetlen paplan. Ez késztette arra, hogy öt márkáért el­adja a pipát az ószeresnek. Az ószeres jámbor ember volt, de jó üzletember is. Tehát eladta nekem a pipát ötven márkáért, és kísérőül elmondta drámai történetét, amelyet én itt lelkiismere­tesen leírtam. Miután elvette a pénzt, barátságosan meg­veregette a rózsa fölött le­begő méhecskét, és őszinte érzéssel mondta: — Én igazán nem kétel­kedem benne: Szent Huber­tu -!uáit. É l se kételkedem. Hí­ven megőrzöm a pi­pát, mint egy rest mé­hecske és egy könnyelmű ró­zsa bölcs tanítását, főleg pedig mint az élő hit forrását. Két­ségek idején ránézek: igenis, egészen bizonyos, Szent Hu­bertus szívta ezt a pipát, ós én csak azért nem gyújtok rá, mert a porcelánra a ko­rom rárakodik, de a füst át nem járja soha. A porce­lánnak nincs pórusa, olyan, mint a szeretetlen szív, az évek és a Jata'ko'úbok ne­héz, sűrű koromréteggel vonják be. de hideg szív­gödrébe a legforróbb lehelet se hatol be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom