Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

Vasárnap, 1959. jnniua 4. t SZEGEDI JSZEP. SZO E líbb hadd mondjak Jljg Ehrenburg: valamit a hitről. A • hit. amelyet öt érzékünkkel meg nem közelíthetünk és eszünktől nyilván idegen, mégis van, és, mint tudjuk, hegyeket tud elmozdítani. Először van a szükség, azt. követi a csoda és eredménye a hit. Az egykori zsidók, akik a sivatag tisztítótüzében boSzent Qubertus pipát • Simon István: r megláthatják a sebekben már elkészült a krumplifő- nehezen szellőztethető, szűk pezsgő vért. zéssel és a vastag, zöld ha- hajlékot. Valahányszor kölyökko- risnyák stoppolásával. De a pipa szívósabbnak rom óta kotnyeles nyelvem » z erdész jó hamburgi bizonyult, mint a német csá. . a hit fenséges piramisa el- /\ kanasztert szívott szárság békéje, és mint sok lyongtak, hogyne hittek vol- len akarna támadni, idejé- ugyan, de Elsának egyéb dolog, ami nem porben féket vetek rá. Óva int nem esett jól az erős szag, celánnak, hanefn gránitnak "**" " a nagy, idomtalan bajor pi- ezért még a rózsa se tudta tetszett. 1914. augusztus 14pa, amit az üdvös Hallgatás megvigasztalni. Tizenkét én Kürt Schuller két pár ki köszönhették, hogy a manna isteni, bár szigorúan böjti eledelével táplálkoz- angyaia küldött le nekem, évig türelmesen várt, hogy duplán kötött harisnyát hűha ttak. Hogyan kételkedhetett volna Dosztojevszkij rokonszenves kapitánya isten létében és ezzel együtt saját katonai rangjának jelentőségében, mikor — polgári cím Ismerem a történetét. Sok- egyszer csak összetöri Kurt zott fel, kenyeret tett a hászor elnézem, de fekete sza- a pipát, hiszen kávékészle- tizsákba, egy hitvány kis ruszopókáját soha a számba ténél tapasztalta, hogy a purta pipát meg egy csonem veszem. porcelán milyen könnyen tö- mag kanasztert, és nagy bátDél-Németországban, ba- rik. De Kurt egyetlenegy- ran, harci indulót fütyöjor és sváb földön népszerű szer se ejtette ki kezéből a részve ereszkedett le a meaz ilyen nagy, bonyolult jogart. És hogy ő maga tör- redek ösvényen. Felesége és méltóság híján — a kato- szerkezetű, három vagy je el esetleg, ilyen gondolat- utána szaladt és még egynai rang oly nélkülözhetett négy Í7bö] összeeszkábált ra Elsa nem vetemedett, szer, utoljára lapos keblére IMA - eü2e lroldi léte rea- pjpa porceián fején nefe- Hozzá se mert nyúlni a ró- szorította, és sűrű, hideg helttásanak mint akár nemi lejcs díSZeieg vagy őzike, zsához, vagy a rőt szarvas- gyi záporhoz hasonló könyalkata, bajusza, vagy nad- vagy pgy ^ke, német lány szőrrel bevont pipaszárhoz, nyeivel áztatta a hátizsákot. raít7a- bérmálás és nászágy közti ezt valóságos szentségtörés- Attól fogva megint csak A nápolyiak, akik hegy- korban. Az én pipámon nek érezte volna. várt. Most már nem azt, magasra tornyozzák a Lacri- nincs se lány, se őzbak, el- A rossz szag nem nagy hogy a falhoz támaszmae Christi édes borával lenben arany méhecske le- dolog a közönséges emberi tott ártalmatlan pipa eltöltött üvegeket, a sajtokat, beg a rózsa fölött és gót hie- életben, de Elsa a Warme- törjön, a pipa most csak tengeri állatokat, rakótaüte- roglifekkel ez a verssor van fuss tetején élt, ahova még gyengéd érzelmeket ébgeket és az ünnepi lelkese- fölébe frva: a legvállalkozóbb kedvű 'tű- resztett benne, hanem Gib mir Honig, süss und risták se tévedtek. Igy hát hogy Kurt hátizsákja nem voltak se Marthák, se ismét feltűnjön a hegyi ösBÚCSÚ KÍNÁTÓL* A császári kert fagyos bokrain túl a palota zsindelyét hó borítja. Jöttem, Kína, s vendéged útnak indul. Lehet, hogy többé nem is jövök vissza. Amid van, mégis enyém lesz ezentúl, itt van belül, egy szívvé zsugorítva a négyezer év, a tér, és ahogy mozdul a nép s a lélek mérhetetlen titka. Ez a búcsúm, mint költőidé, ennyi — rágondolok négy- s hatsorosaikra, most értem őket: téged kifejezni csak szívvel lehet, sok szóval aligha.,. dést, hogyan mondhatnának le arról a hitről, hogy Szent daftig. ; • A költőnek A Jangce vitorlái című könyvnapi kötetéből. » /'iiiiiiniiiiiiliniiaiiiiiiiiiniiiliiiiiinii I I iiiiiitiiiniiiiitdiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiidiiiiiiiiiir Jartuárius sebében egy bizonyos napon és órában pezsegve forr a vér? A szükséget követi a csolegelőkre találtak, az orosz cári birodalom katonai és pitányokat, és akit érdekel, mind a mai napig szemtanú nár pipája" címmel Magyaron- ígérő méhecskét, és szágon most megjelent elbeszélés kötetének egyik darabja. (Adj nekem mézet, illatost, Se11"Lák> akikkel akárcsak vényen. Az előző tizenkét édest ) zold harisnyákról, és Franz év várakozásához képest a T- TI A • . . , vagy Kari használati tár- három háborús esztendő nzerwet evig szívta ezt a gyairól elcseveghetett volna, aránylag gyorsan lepergett, pipát Kurt Schuller erdész A ház berendezése is el- De Kürtről csak nem jött A zsidók valóban zsíros a Warmefuss-hegy mohos te- mélyedésre és állhatatosság- hír. Elsa több ízben lement tején álló házikóban Szívta ra késztetett: semmiféle Oberdorfba, tudakozódott, fhM ..tán méitócáp- gyakorlati célt nem szolgáló beadványokat is készített, de polgári ranglistái két évszá- TelyZe Sztnt VégÜ1 , me?™kUi' , . . . , gai a laoa Köze neiyezve, bertus fából faragott, élet- hogy az agy olyan kűlonozaaon at Doiaogitottak a ka- ak!)r egy császári jogart, és nagyságú szobra és a kettős sen i tágas, a pipa élettelen, időnként hideg füstfelhőt ágy*tizenkét párnája és négy megszokta, hogy kevesebb lökött ki a szájából. Kurt dimnája Elsa se imádkozni, krumplit kell főzni és már i-> i«h«t hoev miiven lelke- u.^ ._«_« ™ se "aPPal aludni nem sze- nem várt semmit. Neha-neA , h,tVeSC- 8 fehér h*™ Elsa' ha tehát Kurt már ha azért, mikor lefeküdt az sedés szállja meg a nápolyi akinek alakja jól legyalult elköltötte a sós főtt krump- ágy szélére, megesett, hogy vendégfogadósokat, mikor az vasalódeszkához volt ha- lit, sok ideje maradt, és egy- nyújtózkodás közben szeme isteni kegyelem jóvoltából sonló tizenkét éven át né- re várta azt az áldott órát f. rózsára és a méhecskékre ' .. „ , . ., tevedt, gyenged vagyakozás• nja Ehrenburg ,.A kommü- zegette az édes, illatos mézet amikor egyszer vegre él tó- ban összeszorította térdét és szívta rik a pipa és nyomasztó elalvóban azt suttogta: be a nehéz dohányfüstöt, ha füstje nem tölti be többé .a ö, adj nekem mézet, illatost, édest. Egyszer aztán megjött a méz, egy hadifogoly képében, akit a warmefussi erdőbe vezényeltek favágónak. Fagyej Hodoslopov penzai volt. Mikor az erdészlakba először belépett, és jórészt tagolatlan beszéddel engedelmet kért, hogy kicsit megmelegedhessen, Elsa tisztán felfogta a helyzetet. Vagyis nem vetett fel magában etikai kérdéseket, és nem elmélkedett arról, amit a bérmálás szent napjára tanult, sem a nemzeti ptpblémák finom árnyalatairól, hanem egyszerűen föltett egy nagy fazék krumplit, mint évekkel ezelőtt Kurt Schullernak. Azután gondosan levetkezett és várt, biztosra vette, hogy az idegen, aki egyszerű emberi nyelven nem ért, azt azért megérti, hogy ő széles ágyán már harmadik éve hiába várja az urát. 2acque<i Qauc&eáön: A lyoni selyemszövők* (Részlet) Apáink erejét a munka összetörte, Ahogy érkeztek, úgy távoztak el ltthagyva rongyaik a földön, Mi kaptuk a nyomort örökbe. Oh! Juj! Jajaj! Ketté szakadt a selyem szála. Óh! Juj! Jajaj! Az orsón zúzta szét magát. Elnehezülnek karjaim kövekként A vállam tehetetlen, A hátam sohasem Lesz egyenes Miért kell a kereket forgatni egyre, Miért is kell Sodorni, hej, A végenincs napoknak szálait, Zord napjaimnak szálát. Óh! Juj! Jajaj! Szeretnék messze futni, Anyám, szeretnék menekülni, De fáj a térdem, nem tudok Egek ura, Ha van hatalmad csakugyan, Mint kősziklát, tégy oly siketté, Forró szurkot csurgass érzékeny füleimbe, Ne halljam gyermekem gyötrelmes jaj[szavit. Szeretnék aludni, apám. Mióta élek sem tudtam soha, Szeretnék meghalni, apám. Aludj fiam, én együtt forgatom majd Kereked az enyémmel reggelig. Amért születtem, kiskoromban, 'En is, miként te, átkozódtam Miért is élni, miért születni Ha sorsunk itt csak a pokol? Amért születtem, kiskoromban. E* is, miként te, átkozódtam. t Aludj fiam. az életet feledd el • Az ünnepi könyvhétre Jelent meg Jacques Gaucheron „A lyoni selyemszövők" cJmü költeménye, mely az első munkásfelkelésnek állit nagyszerű művészi emléket. Apáink erejét a munka törte, Mi vagyunk a selyemszövők, A jövő mozdul sebeinkben, A tél nem dermeszt mindörökre. Húzd, húzd az órák fonalát, Veri a gép szived szavát. Patkánnyal telt fekete mélység Tátong a húsz garas között, Mitől csak csillapul az éhség, S mit hullatok, a veríték között A hajnalt megelőzzük, Késleltetjük az éjt, De semmi nem elég. Ingem közé, mely tiszta rongy már, Es a királyi disz közé Árnyék suhant... Az ördögé? Fojtogat és kifoszt a polgár. öklünk egyszer lecsap A pultra, le bizony. A vég selyem közt, amely házasit Tavaszi rózsát t aranyat. S gyermekem arca közt, mely sápad itt Élet-rablók lappangnak. Előbb lenyessük karmukat. Aztán a fogukat kiverjük: Meg kell kapnunk a munkabért! Bérünket követeljük! A munkabért! A tarifát! Anyám, anyácska, Kinézhetsz ablakunkon már ma. ököllel téptem föl a zsírpapírt. A nap ragyog e nagy találkozón. Elhagyta műhelyét a mester Apám a szövőszéktől ment el Szövők áradnak mint a tenger A gyáraktól a Rhóné felé S félelmes-nagy az ember-ár most Bár csöndben szeli át a várost Akár egy hadsereg, oly lassan Mint büszke lovagok, akiknél nincsen (fegyver Immár a csöndjük is riasztott Fénylett a nap a tömegen. Anyám, ők győztek, jönnek újra Nekik lett igazuk, nekik. Nézd csak. kacagnak mind kifúlva Ma este táncra perdül sok kis utca: Zexio-zuo a harci dallam regoelig. Ugy is volt. Fagyej esze gyorsan fogott. Csakhamar kettős, bajtársi hortyogás töltötte be a kis házat, és ismét béke és szeretet áradt el a dombtetőn, az ősi bükkök alatt. R

eggel megérezte Elsa, hogy új ura valamit nélkülöz. És akkor bekövetkezett az ünnepélyes perc, a koronázás perce. Alázatosan, mosolygó megilletődéssel odanyújtotta Fagyejnak a rózsás, méhecskés pipát meg egy pakli dohányt a régi jó kanaszterből, mert Kurt Schuller hagyott bőven belőle a szuszékban. Fagyej nem csodálkozott és el se fogódott, biztos mozdulattal lába közé helyezte a pipát, és úgy fújta a hűvös, kék füstöt, mintha nem is Fagyei Hodoslopov volna, hanem telivér bajor, aki már huszadiziglen hordja a kis tollas zöld kalapot, tekézik és háromliteres korsóból iszsza a sört. Elsát kicsit émelyítette a füst, de most jól esett az is. Arra gondolt megint, hogy hátha eltörik a porcelán pipafő, mint a tejeskancsó, meg a cukortartó, és meghitt, réveteg hangulat szállta meg, atnilyet azóta se érzett, hogy Kurt Schuller lefelé lépkedett a hegyi ösvényen a háborúba. Ezt a napeg sok más nap követte, és 1918 májusáig semmi se zavarta Elsa aszszony békés éjszakáit és halk reménykedését, hogy a pipa egyszer majd mulandónak bizonyul. De ezen a májusi napon olyan katasztrofális dolog történt, ami áttört angyali szelíd természetének keretein. Este hat óra tájban Fagyej már felhasogatta az udvaron a fuvar fát, és most a megszentelt pipát szívta. Elsa az ablakhoz lépett, hogy egy szippantás friss levegővel enyhítse a kanászter kimeríthetetlen erejét, de egyszerre kétségbeesetten felcsuklott — a hegyi ösvényen Kurt Schuller kapaszkodott fölfelé, hátán a zsákkal. Fagyej, aki a német szót még ekkor sem értette, a felcsuklás értelmét azonnal kitalálta, letette a jogart, kiugrott az ajtón és eltűnt az ős bükkök árnyékában. De nem tűnhetett el és nemi\ is tűnt el vele együtt a nehéz dohányfüst. Elsa egy pillanat alatt átértette, hogv milyen kétségtelenül tanúskodik ez az illat a tizenkétpárnás és négydunnás kettős ágyon töltött édes éjszakákról. Ekkor csodálatos sugallata támadt. Fogta a még füstölgő pipát, és úgy illesztette Hubertus szobrához, hogy a szentnek ájtatosan mosolygó szája a szaru szopókájához ért. Valóban, alig lépett be Kurt Schuller a házikóba, még rá se nézett a feleségére és meg se hallotta lelkes zokogását, máris körülszaglászott. Hogyne csapta volna meg azonnal régi. jó kanaszterének illata! Elsa nem várta be a szörnyű kérdést, hanem két kezét a mellén összetéve suttogta: — ö pipál! Kurt elfogódva érintette meg a meleg pipafőt és keresztet vetett. Megnyugodva asztalhoz ült és nekilátott a krumplinak. Vacsora után se merte háborgatni a szentet. hanem minden irigység nélkül közönséges kis tábori pipájára gyújtott. Egv óra múlva a dagadó dunnák alatt meggyőződhetett róla. hosy házában semmi sem változott. F.lsa epedő pyöneédsése hiánvtalanu' várta őt négy éven át. Valóban. Elsa nem színészkedett, jámbor ártatlansággal adta oda magát, és a vastag, zö'd harisnyák láttára igaz szenvedély dagasztotta latx>s keblét. Mikor kom harnalhnr. eö1_ ébredt, előbb meréeote a szűrős bajusz a kenderszínű, puha szakáll helyén. De ennél nagyobb meglenetés is érte. A szoborra nillantott. és akkor szent borzalom iárta át — Hubertus plA,™.dcH mosollyal bodor ffis+felhőt eregetett csakúgy, mint Kiirt meg Fagvei. Nem tudta leplezni megrendülését. kiugrott az éwhól és térdrehullva felkiáltott: — Kurt! A szent oipál! A napoali menetelés és az éiszakai gvengéds-rak fáradalmaitól kimerült erdész kelletlenül nyitotta ki szemét. — Ezt már mondtad egyszer — dünnyögte és tovább aludt. Mikor aztán teljesen fölébredt, még kevésbé értette az asszony felindulását. Hiszen már hozzászokhatott volna a csodához. Alighanem — gondolta — a régóta nélkülözött hitvesi gyengédség izgatta fel. H

ogy is magyarázhatta volna meg neki Elsa a különbséget a tegnapi 6zelíd csalás és a mai valóság között. Azontúl egyikük sem látta többé pipálni szent Hubertust, bár a pipa változatlanul rendelkezésére állt. Ugy vélekedtek, liogy a szent nem akarja kísértésbe vinni a gyarló embereket, s azért most inkább észrevétlenül pipál, könnyű, színtelen és szagtalan füstöt ereget az égbe. De senki az Oberdorfból feljárók közül nem vonta kétségbe, hogy Szent Hubertus valóban él a pipával. Azon sem törték a fejüket, hogy miért foglalkozik ilyen érzéki és közönséges dologgal, mert vétkes igyekezet isteni titkokat fürkészni. Két és fél évig békésen együtt élt a házaspár. Elsa teljes odaadással élvezte boldogságát, és ezt nem zavarta többé téveteg reménykedés. Belátta, hogy a négyízű pipa pusztulása nem hozhatna neki könynyebbséget, mert a kanaszter a kis pipából éppen olyan nehéz, fojtó szagot áraszt. De a harmadik év decemberében körzetét bejárva megfázott Kurt Schuller. Tüdőgyulladást kapott és nemsokára belehalt. Ezúttal nem is hegyi zápor, hanem valóságos zuhatag volt, amivel Elsa a szerény sírhantot áz* tatta. Az erdészlakot új házaspár foglalta el, és Elsának el kellett hagynia a hegytetőt. Leköltözött Oberdorfba és ott az „Arany Oroszlánnál szolgált mint mosogatóasszony. A nyomasztó anyagi gond meg a pipához fűződő fájdalmas emlék még nehezítette özvegyi álmait a keskeny ágyon, amelyen csak egyetlen párna volt és egyetlen paplan. Ez késztette arra, hogy öt márkáért eladja a pipát az ószeresnek. Az ószeres jámbor ember volt, de jó üzletember is. Tehát eladta nekem a pipát ötven márkáért, és kísérőül elmondta drámai történetét, amelyet én itt lelkiismeretesen leírtam. Miután elvette a pénzt, barátságosan megveregette a rózsa fölött lebegő méhecskét, és őszinte érzéssel mondta: — Én igazán nem kételkedem benne: Szent Hubertu -!uáit. É

l se kételkedem. Híven megőrzöm a pipát, mint egy rest méhecske és egy könnyelmű rózsa bölcs tanítását, főleg pedig mint az élő hit forrását. Kétségek idején ránézek: igenis, egészen bizonyos, Szent Hubertus szívta ezt a pipát, ós én csak azért nem gyújtok rá, mert a porcelánra a korom rárakodik, de a füst át nem járja soha. A porcelánnak nincs pórusa, olyan, mint a szeretetlen szív, az évek és a Jata'ko'úbok nehéz, sűrű koromréteggel vonják be. de hideg szívgödrébe a legforróbb lehelet se hatol be.