Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-19 / 115. szám

5 Kedd, 1959. májra 19. Szegedi általános iskolások hagyományos Dózsa-ünnepsége Vasárnap délután a Móra Ferenc Művelődési Otthon­ban rendelte meg a felsővá­rosi Dózsa György általános fiúiskola hagyományos Dó­zsa-emlékünnepségét. Itt Kecskés Antal igazgató kö­szöntötte a megjelenteket és megemlékezett a 449 évvel ezelőtt lezajlott paraszthábo­rú eseményeiről. Ezt köve­tően kétrészes műsort adtak elő. Első felében az iskola tanulói "Dózsa él a nép szí­vében? címmel zenés-irodal­mi Összeállítást mutattak be a nagy parasztháborút Idéző Irodalmi művekből és raszt-dalalból. A műsorban Petőfi és Ady művei mel­lett Gergely Sándor Dózsa­regényéből adtak elő részle­tet és Juhász Gyula, Mada­rász Emil Dózsáról szóló verseit mondták el a kultu­rális csoport tagjai. A mű­sor második felében Kál­mán László szegedi író "Ki­virul a rózsafa? című szín­darabjának második felvo­nását játszották el a2 isko­la Ifjú színjétszól. Ez a részlet a dráma legizgalma­sabb felvonása: szenvedé­lyesen csapnak össze benne a feudális főurakkal a for­más népek forradalmi pa- rongó parasztság képviselői, Dózsa és Mészáros Lőrinc. Az iskola tanulói nagy igye­kezettel és sikeresen birkóz­tak meg a nem könnyű fel­adattal. A nagyszámú kö­zönség lelkes tapsokkal kö­szönte meg a tanulók szép teljesítményét. Az előadá­son megjelent Kálmán Lássló, a mű szerzője is és elismerését fejezte kl a színvonalas munkáért. A színdarabot Kovács József­né és Vasvári Erzsébet ta­nárnő tanította be; a műsort Fenyvesi István tanár állí­totta össze. A népek barátsága és a forradalom dalai háromezer szegedi énekes ajkán Nagysikerű demonstratív ifjúsági kórushangversenyt rendeztek Szegeden A szegedi általános és ** középiskolák nagysza­bású és nagysikerű hangver­senyének lehettünk tanúi szombaton délután a Vasút­forgalmi Technikum hang­versenytermében. "A népek barátsága és a forradalom dalai? címmel a szegedi vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Nép­front városi elnöksége ren­dezett hangversenyt. Szeged tanulóifjúságának, mintegy háromezer énekesnek lelkes, szívből Jövő megnyilatkozá­sa volt ez, melyen az ének­hang ragyogó szárnyalásé­val fejezték ki a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tésének legnemesebb vezérlő gondolatait és az énekelt művek eszmei mondaniva­lóit. A hangversenyt dr. Szeghy Endre tanszékvezető főisko­lai tanár nyitotta meg. Be­vezető szavaiban a többi kö­zött a következőket mon­dotta: — Ma közös célon: a szo­cializmus felépítésén kell munkálkodnunk a dal, a ze­ne, a művészet eszközeivej is. A népek barátsága és a forradalom dalai jegyében megrendezett hangverseny művei népünk tiszta szív­ből jövő hangját közvetítik, egymás megismeréséhez se­gítenek, egymás megbecsülé­sére, szeretetére tanítanak, a népek közötti barátság és a béke ügyének szolgálatában. Ezek az új, szocialista életet ábrázoló dalok — szánta új népdalok! Példásan nevetik ifjúságunkat hazaszeretetre, békeharcra, fejlesztik nemes erkölcsi tulajdonságaikat, jö­vőbe vetett hitüket, kultu­ráltságukat, zenei ízlésüket. Az előttünk most felvonuló éneksereg hangján testvéri szeretetben szólalnak meg a parasztság dalai, a munkás­osztály dalaival, a magyar és más demokratikus népek ze­néjével. Ebben a nagy a kö­zösségben mindenki • egyfor­ma, hiszen a zene — miként az emberek békevágya — mindenkié. F zutén egymást követve énekelték el műsorai­kat a béketelepi, a Bérkert utcai, Dózsa György, Dugo­nics utcai, Földműves utcai, Gutenberg utcai, Hámén Ka­tó, Juhász Gyula, Madách utcai, Mérei utcai, móravá­rosi, Pedagógiai Főiskola gyakorló és zenei tagozat, mihályteleki, Petőfitelep I. sz., Petőfitelep II. sz., rókusi általános és zenei tagozat, Szilléri sugárúti, Újszeged­Tisza-parti, József Attila Ta­nítóképző gyakorló, Tudo­mányegyetem. Ságvári Endre gyakorló és a Zalka Máté Általános Iskolák énekkarai, valamint a József Áttlla Ta­nítóképző ének- és zenekara, Tömörkény István és Rózsa Ferenc Általános Gimná­Nagy mosóanyag vásár a TISZA nllami Áruházban Széchenyi tér 15. Ili Fiókon Mintás karton Piqué TwiU Tisztaselyem Női kartonruha Plquéblúz Vászonruha 23,— Ft 28,70 Ft 28.60 Ft 29,20, Ft 115,— Ft 130 — Ft-tól 04,— Ft 100— Ft nwjjnm ij!!!!!!!!!; liiiii Ilii 11! il Ü: Férfi- és gyermekruhák Női szandálok 127,— Ft Férft papucscipő 215,— Ft Gyermekcipők Rádiók. Pannt- és Bervva-motorok. Edényáruk. Érdemes megtekinteni a Ti­sza Állami Áruház kiraka­tait. Az árut kívánságára házhoz szállítjuk, a nálunk vásárolt konfekcióöltönyt hat hónapon belül átvasaljuk. iil ÜÖÜII HL: li I !il {!!!!! liiiii !j!Ü! Üiiii ii FTÜJ UM! üiiii : KÜK iiiilj MI 1 1121 ilili I Üiimimi 3B8f lijípii lili iijiiiiiiiü amist:::: II! ÜL iililliijiii zium, Tudományegyetem Ság­véri Endre Oyakorló Gimná­zium és Vasútforgalmi Tech­nikum énekkarai. A műso­ron szerepelt ifjúsági ének­karokat Bálint Dezsőné, Er­dei András, Erdős Jánoe, Fe­renczi Istvánné, Gyarmati Sándorné, Kamarás Imre, Kalmár Ferencné, Kézdi Er­zsébet, Kiss Jenőné, Kiss Mária, Kóczián József, Lazur Barnáné, Mészáros Kálmán, Mihálka György, dr. Nacsádi Józsefné, Papp Tiborné, Re­gős Vilmos, Schulter Vilmos­né, Szabolcsi Irén, Szécsi Jó­zsef, df. Szolnoki Jánosné, Szurdi Józsefné, Vass Zol­tánné, Veress László, Vincze István, Viskovits Erzsébet, Visnyel Györgyné tanárok és Waldmann József igazga­tó lelkes, odaadó, szorgal­mas munkával tanították be és vezényelték nagy sikerrel. IV agy dicsérettel kell megemlékeznünk Sze­ged énektanárainak és énekes tanulóifjúságának kiemelke­dően eredményes munkájá­ról. Az éneklő ifjúság de­mostratfv hangversenye meg­mutatta, hogy iskoláink énekkarai, zenei kulturáltság és színvonal tekintetében az elmúlt tanév igyekvő mun­kája nyomán iámét igen nagy lépést tettek előre. A művészi módon megszólalta­tott műsorszámokat a lel­kes és nagyszámú közönség vastapssal jutalmazta. Ezért többször került sor a művek megismétlésére. A fejlődő énekhang minősége, az egy­re tisztább éneklés, a szóla­mok tudása és kiegyensúlyo­zottsága, a jó, érthető szö­vegejtés, a belső átéltség, a mondanivaló művészi kivetí­tése mindinkább erősségei kórusainknak. Az éneklést szerető Ifjúságunk fegyelme­zett, szép kiállásával elnyer­te a közönség elismerését, megbecsülését. A hangver­seny műsorán magyar, orosz, cseh, német, albán, lengyel, indián művek, népdalfeldol­gozások, munkásmozgalmi, valamint forradalmi dalok szép előadásban, nagy si­kerrel szólaltak meg. Külön ki kell emelnünk az úttörő, munkásmozgalmi és forra­dalmi dalok életerős, bátor, öntudatos, átélt, zengő, tő­mörhangzású, gyújtó hatású, tüzes hangvételű éneklését, melyek kirobbanó tapsot, si­kert eredményeztek. Az öez­szevont, egyesített kórusok különösen hangszeres és ze­nekari kfséretes előadással még nagyobb erőt és hatást képviseltek. A szép eredménnyel zá­rult hangverseny-ren­dező, támogató és segítő szerveinek elismerésünkét fe­jezzük kl. A szegedi Énekta­nárok Munkaközösségének és a munkaközösség titkárának, dr. Szolnoki Jánosnénak ki­váló, eredményes munkáját dicséri ez a kiemelkedően jól sikerült ifjúsági hangver­seny, melynek rendező, szer­vező, műsorvezető munkájá­hoz Boros László, Tölgyesi Béla, Árokszállási Dezső és Pálfi Károly nyújtottak kö­zelebbi támogatást. G&ramszeei József 1\M indlg szerettem iTM a tulipánokat. Nagy, csodálkozó buksi fejük van ét hajlékony, karcsú de­rekuk, mint a tán­cosnőknek. Igen, azt hiszem, ők is táncos­nők, bár sohasem jártak balettiskold­ba. A széltől tanul­tak táncolni, hajla­dozni, forogni, kerin­geni csodálatos dalok ritmusára. Es hány­féle az arcuk, a ru­hájuk! Mennyi szin — a bordófeketétől a rózsásfehérig. A minap Újszege­den sokáig álltam a Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet drót­hálós kerítése előtt, őket néztem. Ott áll­tak, szinte katonás rendben a tiszta vi­rágágyakban. Az egyik virágágyban csupa vérpiros ruha. A másikban arany­sárga, a harmadik­ban bordófekete. Csak egyetlen cir­mosfehér virág állt rossz helyen, a pi­rosruhások között. Eltévesztette a lépést. Szemlátomást idegen­nek, elhagyottnak is érezte ott magát. Szomorú volt, le­horgasztotta a fejét, csak akkor mosolyo­dott el picit, amikor táncra kérte a má­jusi szél. Tulipánt, sok-sok piros és sárga virá­TULIPÁNOK got láttam a ballagó lányok karjai között. Énekeltek. »Ballag már a Vén diák, tovább, tovább...« Ezüstösen tiszta volt a hangjuk. Együtt énekeltek a gazdá­jukkal és helyette is, mikor annak a visz­szafojtott könnyek­től el-elfúlt a hang­ja. S aztán mikor vége volt, a szemü­ket törülgető mamák­kal, a most különö­sen szigorúnak látszó, folyton morgó édes­apákkal együtt ők is azt mondták Évának, meg Erzsinek: na, kislányom! holnapra most már Igazán nagylány leszel. De ne félj! Azért ml még sokáig vigyá­zunk rád.. > Es Paula néninek, aki már nagyon sok ballagáson törülte meg lopva a szemeit, az osztályfőnöknek azt mondták a tuli­pánok: drága Paula néni! köszönjük, hogy annyit küszködtél, fá­radtál velünk. Es hidd el, nagyon ne­héz most elmenni, itthagyni az iskolát, az osztályt, itthagyni téged. Zsuzsinak hatalmas gyönyörű csokor pi­ros tulipánt küldött valaki. Hogy ezek a tulipánok mit mond­tak, az maradjon Zsu­zsi titka. De bizonyo­san nagyon szépet mondhattak, mert Zsuzsi elpirult örö­mében és a szemét se láttam még igy csillogni soha. Milyen régen volt, amikor én ballagtam, öt éve. Amikor a lá­nyok apró vándorta­risznyákat hímeztek nekünk, a kisebbek, a maradók pedig cif­ra fokost faragtak. Tíz fillér és egy ha­mubasült pogácsa volt abban a tarisz­nyában. Illetve van még ma is otthon a szekrényben, sok más emlék között. S nem felejtettem még el a mi dalunkat sem. »Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt...? A tulipánok, ami­ket akkor kaptam, bi­zony elhervadtak már. A barátok, az osztálytársak szétszó­ródtak, kit erre, kit arra vitt a szél. Ha találkozunk, aggód­va vagy kis kárör­vendéssel figyeljük egymást. e- Tel hiszen ta egészen megkopa­szodsz lassan... és pocakod is van már!., — De te! semmit nem változtál. Az or­rod most is ugyan­olyan nagy, mint ak­kor volt.:. Hogy élsz, hol dolgozol? A szokásos kérdé­sek. Kérdések, ame­lyekre vagy vála­szol az ember, vagy nem. Akkor so­ha nem kérdeztünk ilyeneket egymástól. Most tele vagyunk ilyen kérdésekkel. Felnőttek lettünk és holnapra megjönnek az első ősz szálak is. Mindig szerettem a tulipánokat. Nagy, csodálkozó buksi fe­jük van és hajlé­kony, karcsú derekuk mint a táncosnők­nek. Tegnap három szép szál piros virá­got láttam a Dankó­szobor vonót tartó karján. Valaki oda­tette őket. Már her­vadtak voltak, el­fonnyadtak a napoiy A szirmok égőptre­ragyogása kifakult, össze is zsugorodtak. Olyanok voltak, mint a megroskadt, tipegő­zsörtölődő öregasszo­nyok, akiket csak az emlékezés szépít meg néha. Es ők hárman vol­tak aznap a legszebb tulipánok. (P-P) A szegedi Konzervgyártól a berlini operáig Elutazása előtt Szegeden hangversenyezett Kolonich János Höchtl Margittal egy műsorban Nagy művészi szenzációként hatott a szakiskola hangver­senytermét zsúfolásig megtöl­tő közönségre Höchtl Margit zongoraművésznőnek és Ko­lonich Jánosnak, az Állami ml Operaház nagyszerű te­noristájának gazdag műso­rú vasárnap esti koncertje. Höchtl Margit érett zongo­raművészetében csillogó technika és mindig kifejező muzsikálásmód egymást emelik. Néhai tanárának, Szendy Árpádnak Liszt dal­átiratai és két, finom szí­nekben villódzó Debussy­szdm után, a műsor máso­dik részében Chopin Andan­te spianatoját és a nagy Esz­dur polonéz t hallottuk a részletek gondot kidolgozá­sában. szinte zenekarszerü lendülettel és dinamikával. Kolonich János művészi teljesítménye fényes bizo­nyítéka rendkívüli tehetsé­gének. Olaszosan könnyed szárnyalású lírai tenorja egy esztendő alatt nagyot fejlődött. Magassága, kolo­ratúrbravúrjai még azokat is meglepték, akik Ismerték. Mozart Don Jüanjának B­dur Ottavío-ériéja a belkan­to stílus szépségeivel ékes­kedett, de lenyűgöző volt Strauss Rózsalovagjának te­noráriája, valamint Kenes­sey Jenő Canzonetlája és mindenek felett Rossini gyújtó La Datudja, amelyet a hálás hallgatóság megis­mételtetett. Három dallal kezdte programját s ezek közül különösen Liszt Ha én dús király volnék c. dalában remekelt az interpretáció őszinte hevével. A Tosca, Manón Lescaut, Bohémélet és Turandot ári­ák képviselték Puccinit, a Virágária Bizet művészetét a műsor második felében, amely áriáról áriára fokoz­ta a zenei sikert. Nehéz vol­na eldönteni, hogy hol kul­minált az igazi színpadi temperamentumú tolmácso­lás. És Kolonich János fris­sen győzte még ráadások­kal is. A Rigoíetfo-árlák után a Bánk bán Hazám, hazám kezdetű áriája tett pontot ehhez a ragyogó es­téhez Aroélven mesérdemel­nozta ezt a szakiskola igaz­gatójának, énektanárának, Szalhmáry Margitnak, vala­mint a közreműködőknek átnyújtott babérkoszorúk­kal. Dr. Nagy István vázolta Kolonich eddigi pályafutá­sát a Szegedi Konzervgyár­Ven ünnepelték a művészt és közreműködőket. Megható volt a KISZ figyelme, a kedves kollégát babérkoszo­rúval ajándékozta meg s ez­után Kolonich János viszo­(Liebmann Béla (elv.) tói a berlini operáig és szel­lemesen konferálta a zene­számokat: B enkóczy István zongorakísérete jó mu­zsikust sejtet, akit a gya­korlat fog megérlelni. Szatmári Géza A Radnóti-emlékestről A fasiszták által meggyil­kolt kitűnő költő, Radnóti Miklós nemrégi 50, születési évfordulója emlékére irodal­mi estet rendezett szomba­ton a Központi Egyetem Aulájában a városi tanács népművelési csoportja, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Tiszatáj írói munkaközössége . A szép számban össze­gyűlt közönség előtt Dér Endre, József Attila-díjas író megnyitó szavai után dr. Madácsy László docens idéz­te Radnóti emlékét, s a ko­rát, amelyben el kellett sorvadnia az igazi tehetség­nek. A szép ég tartalmas meg­emlékezés után következő műsorban a Bölcsészettudo­mányi Kar szavalókörének tagjai: Lakver Anna, Mol­nár Éva, Nóvák Mária, Tóth Miklós és Zenei József kö­töttek csokrot a költő leg­szebb verseiből. Az esten közreműködött Bán Sándor zongoraművész, a Zenemű­vészeti Szakiskola tanára, továbbá Peregi Ilona, a szakiskola növendéke, aki Bácskai György fiatal sze­gedi zeneszerzőnek a költő Holnapok cimű ciklusára írt dal-füzérét mutatta be szép sikerrel. A tartalmas emlékest, ha kissé megkésve is, méltón idézte a kitűnő költő emié­kát. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom