Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

3 Vasárnap, 1959. május 10 Miért „akadékoskodnak" annyit ? Meósok munkája a Ruhagyárban ' — Ugy áll rajtad ez a ru­ha, mintha rád öntötték vol­na. Melyik szabónál készít­tetted? Biztosan jó drága volt? — néz végig elégedet­ten vőlegényjelöltjén a lány az esti séta előtt. A jelölt pedig mosolyogva ezt mond­ja: — Készen vettem, a jelzés szerint a Szegedi Ruhagyár­ban készült... S hogy milyen jól dolgo­zik konfekcióiparunk, azt a belföldi vásárlók elismerése mellett az egyre növekvő külföldi megrendelések is igazolják. Éppen a napok­ban adott át egy nagyobb öl­tönyszállítmányt a szovjet átvevőknek a Szegedi Ruha­gyár. Az átvevők egyetlen öltönyt sem vetettek vissza minőségi kifogással. Hogy ez így történhetett, abban nagy része van az üzem minőségi ellenőreinek is. •kiknek nem felszik Persze, nemcsak e tétel­nél, hahem mindenféle bel­és külföldi gyártmánynál éberen őrködnek, nehogy hibás munka kerüljön ki a gyárból. Bizony, ezért a te­vékenységükért elég népsze­rűtlenek is üzemükben. Mert ha valamelyik szalag nem teljesíti napi tervét, mivel a meós munkahibásnak ta­láta az öltönyöket, akkor az természetes, hogy a szalag­vezetők a MEO-t szidják, s őket okolják a terv nem tel­jesítéséért. Sőt a kongresszu­si verseny során még töb­ben azt is felvetették: — Hogy lehet versenyezni, ha a MEO mindenben hibát talál. — Szó szerint e sza­vakkal háborgott az egyik művezető, amikor műszak végén több hibás öltönyt visszaadtak a meósok. Mire a visszaadott öltönnyer a hi­bát elkövető dolgozóhoz ért, persze tovább háborgott a meósra: — Nem értem, miért ku­kacolnak, "akadékoskodnak" annyit — mondta. Pedig a természetesebb az lett volna, ha a művezető a zsebet ferdén felvarrt mun­kást figyelmezteti, megma­gyarázza neki: dolgozzon gondosabban, hiszen úgy is megtudják, kl követte el a hibát, s akkor csak dupla munka, dupla méreg van vele. Például a 6-os teremben Vannak olyan művezetők, szalagvezetők is, mint pél­dául az "A" műszak 6-os termében — akik nem akar­nak "rossz fiúk" lenni, s ahelyett, hogy visszaadnák a hibás munkadarabot a ha­nyagul dolgozónak, inkább maguk barkácsolnak, javít­gatják ki a hibákat. De az is előfordul, hogy ha az egyik meós nem veszi át a hibás öltönyöket, akkor meg­próbálkoznak vele a másik­nál. Ez ellen úgy védekez­nek az üzem minőségi el­lenőrei, hogy komolyabb hi­ba esetén belebélyegzik az anyagba; "visszavetve". Közös érdek Az "A" műszakot említet­tük az előbb, mint rossz példát, s itt szeretnénk gyor­san korrigálni is, mert álta­lában az egész »A" műszak jobban, gondosabban dolgo­zik, mint például a "B" mű­szak. Ezt egy példával is illusztráljuk; április 30-án például az "A" műszak 531 öltönyéből 200 belső vissza­vetés volt, addig a "B« mű­szak kevesebb, 428 öltönyé­nél 255 ruhát vetettek visz­sza az üzem meósai. Az ilyen napokon aztán baj van a tervteljesítéssel, de a meó­sok erről nem tehetnek. Ne­kik is kötelező a tervteljesí­tés. De nemcsak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is. Éppen ezért elismerést kell kapniok jó munkájukért. Gondoljanak csak arra az üzem dolgozói, szalagvezetői, hogy milyen bosszúságot okozna nekik is, ha az üz letben vásárolt készruháju­kon hibákat találnának. Ter­mészetes, hogy a pénzéért mindenki jó árut, kifogásta­lan öltönyt, cipőt stb. akar vásárolni A Szegedi Ruhagyár, de valamennyi üzem meósa vé­gezzen is mindig lelkiisme­retes munkát, mert ezzel üzemük, s egyben egész kon­fekcióiparunk jó hírnevét, a dolgozók érdekét védik. A szocialista országok útja a kommunizmushoz Kun Béla visszatért a frontról, ahol a * munkásez­redeket szem­lélte meg. Ta­pasztalatairól nyilatkozott a Vörös Újság­nak. "Ezek a munkáscsapatok a forrada­lomnak olyan erősségei, amelyek minden kishitűsé­get, minden ingadozást el kell hogy oszlassuk. Ha a kishitűség nem a proletár­öntudat, vagy az igazi mar­xista műveltség hiányából fakadna, azt mondanám, hogy mindenkit, akinek lel­kében kétségek támadnak a magyarországi proletariátus­sal szemben, oda kellene küldeni ezekhez a munkás­csapatokhoz-- mondotta többek között. Ezek a sza­vak félreérthetetlenül az ingadozó jobboldali szociál­demokraták felé irányulnak. A munkáscsapatok kiküldé­sének még egy jelentős ered­ményét tapasztalta Kun Bé­la. A falvakban állomásozó egységek katonái agitátor­ként működnek és ezzel erő­sitik a városi proletariátus és a falusi parasztság kap­csolatát. A Salgótarján körzetében összpontosított katonai erő már ellentámadásokat is megkísérelt. A mai napon elfoglalták a Karancsot és Szécsény községet, majd tovább nyomulva behatoltak Fülekre is. Salgótarján tehát kikerült a szorongató ve­szélyből. Szegeden ugyanúgy zajlanak az események, mint az utóbbi napokban. A bírák és ügyé­szek szakszervezete kimond­ta saját feloszlatását. Ezt az eseményt az egyik szegedi lap háromhasábos nagy cikk­ben szándékozott kommen­tálni, az egész cikkből azon­ban mindössze 9 sort ha­gyott meg a cenzúra. A ven­déglősök felmondták a kol­lektívszerződést és kijelen­tették, hogy nem ismerik el többé a bizalmi rendszert. Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt országos kongresszusa Szombaton reggel a vasas­szakszervezet székházában megkezdődött a Magyar Vö­röskereszt I. országos kong­resszusa. A kongresszuson a főváros és a vidék vöröske­resztes szervezeteinek mint­egy 300 küldötte és számos meghívott vendég vesz részt. Dr. Gegesi-Kiss Pál Kos suth-díjas akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnö­ke nyitotta meg a kongresz­szust, majd Kárpáti József rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára mondott beszámolót. Uj gépek könnyítik e nehéz munkát a Sepríigyárban Mostanáig kézierővel végez­ték a seprúkötést a Szegedi Seprúgyárban. Ez a maxi­mális erőkifejtést követelő munka rendkívüli módon igénybevette a kötőmunká­sokat. Egy tapasztalatcsere során ismerkedtek meg a gyár műszaki vezetői a má­sutt használt seprűkötő gé­pekkel, s a látottak alapján — miután a tanács is szor­galmazta ennek a munkának a munkások egészsége szem­pontjából fontos gépesítését, — megtervezték és el is ké­szítették a seprúkötőgép pro­totípusát, amely a kötőmun­kások szerint jól beválik a gyakorlatban. Az üzem most 22 darab Ilyen gépet rendelt, s ha elkészülnek, lehetővé a kötés gépesítése az üzemben, megszünte­tik ennek a munkafolyamat­nak az egészségre ártalmas kézi gyakorlását. majd ezek válik egész ÜLTETIK A FŰSZERPAPRIKÁT plÉiii|lllÉllÉlifeii mmrnmm.mmm (Liebmann Béla felv.) Szegeden és környékén a tsz-ek és az egyéni gazdák megkezdték a fűszerpaprika palánták ültetését. A kiskundorozsmai József Attila tsz-ben a nehéz munkát másfél­nap alatt a Szegedi Papríkabeváltó egyik szovjet palántaültető-gépe végezte el. A gép tökéletes munkát végzett, s naponként 35 ember helyett dolgozott, héttagú kezelő­személyzettel. A tsz tavaly két holdon termesztett öntözéses fűszerpaprikát. Az ered­mény bámulatra méltó volt: 100 métermázsa holdanként. Idén az egész paprikater­mő-területet öntözik. Képünkön: a Zetor vontatású szovjet gép munka közben a tsz földjén. r "bb hónapja már, hogy az SZKP XXI. kongresszusának zárószavai elhangzottak. A világsajtó azonban még mindig sokat foglalkozik a kongresz­szuson elhangzottakkal, különösen a Szov­jetunió gazdasági versenykihívásával és e verseny várható eredményednek a latol­gatásával. Kétségtelenül a XXI. kongresszuson a Nyugat számára a szenzációt a gazdasági kihívás jelentette. Emellett azonban fel­tétlenül utalni kell arra is, hogy a teore­tikusok számára is sok kérdést vetett fel, de egyben oldott is meg a kongresszus. Az egyik ilyen kérdés, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák többé-kevésbé egy­szerre érkeznek a kommunizmushoz. Nézzük meg, hogy e mögött a nagysze­rű meghatározás mögött mi rejlik. Kissé távolabbról kell elindulnunk, mert a tel­jes magyarázatot csak így kaphatjuk meg. Marx és Engels a múlt század közepén, tehát a klasszikus kapitalizmus időszaká­ban, amikor feltárták a társadalom fej­lődésének a törvényszerűségeit, a szocia­lista forradalom győzelmére vonatkozóan azt tartották valószínűnek, hogy a legfej­lettebb országokban győz először a szo­cialista forradalom és ezen országok több­ségében egyszerre. Ebből szükségszerűen következett az is, hogy a kommunizmusba is egyszerre jutnak el a legfejlettebb or­szágok. j z imperializmus korában a kapita­lista társadalom törvényei bizonyos mértékig módosultak és Lenin a megváltozott körülmények között, a ka­pitalizmus egyenlőtlen fejlődésének a feltárásával rámutatott arra, hogy győz­het a szocialista forradalom egy ország­ban is, mégpedig ott, ahol az imperializ­mus láncszeme a leggyengébb. Letűnnek ezt a nézetét maga az élet igazolta, mert 1917-ben Oroszországban győzött a szocialista forradalom. A Szov­jetunió hozzáfogott a szocializmus felépí­téséhez és a szocializmus építésében ha­talmas sikereket ért eL A második világ­háború után létrejöttek a népi demokrá­ciák és népeik rátértek a szocializmus épí­tésének útjára. A Szovjetunió szükségsze­rűen előtte járt és ma is előtte jár a szo­cializmus építésében a népi demokrá­ciáknak. Főleg több mint negyvenéves tapasztalata, az új, szocialista generáció, a fejlett technika fémjelzi a Szovjetunió élenjárását. Ebből a tényből tehát, hogy a Szovjetunió a fejlődésben és a szocializ­mus építésében előbb jár, mint a népi demokráciák, mindenki úgy vélte, hogy először a Szovjetunió érkezik majd el a kommunizmushoz és csak után a népi demokráciák, mégpedig fejlődésük ütemé­nek megfelelően. jráppen ezért nagy meglepetést keltet­jjj tek Hruscsov elvtárs szavai, aki tavaly, amikor itt járt Magyaror­szágon, majd a XXI. kongresszuson is kifejtette, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák többé-kevésbé egyszerre jut­nak el a kommunizmushoz. Mik azok a tényezők, és feltételek, amelyek alapján a szocialista országok kommunizmushoz való elérkezése többé-kevésbé egyszerre valósulhat meg? Az egyik ilyen tényező, hogy a Szov­jetunióban a szocializmus végérvényesen győzött és mint erre a kongresszus utal, ma már a világon nincs olyan erő, amely képes lenne a Szovjetunióban a szocializ­must megdönteni, illetve a kapitalizmust visszaállítani. Ebből pedig az következik, hogy a népi demokráciákban is végérvé­nyesen győz a szocializmus, mégpedig azért, mert a szocialista országok a szo­cialista internacionalizmus és egységük alapján segítik egymást és nérn engedhe­tik meg, hogy bármelyik országban is restaurálhassák a kapitalizmust. Hogy ná­lunk, Magyarországon az ellenforradal­mat sikerült leverni és ezzel a kapitaliz-' mus restaurálását megakadályozni, többek között az is ebből a tényből következett. A másik fontos dolog, amire utalni kell; a szocialista országok fejlődésének a tör­vényszerűsége, a kölcsönös segítség. A szocialista országok fejlődése, éppen a köztük levő szoros baráti kapcsolat alap­ján a közlekedő edények törvényszerűsé­gével magyarázható meg. A közlekedő edényekbe ugyanis, ha folyadékot öntünk, mivel össze vannak kapcsolva egymással a folyadék azonos szirten áll mindenho'. Ugyan ez vonatkozik a szocialista orszá­gok fejlődésére ls. A viszonylag elmara­dottabb országok fejlődésükben felzárkóz- • nak a fejlettebbekhez, úgy, hogy a fejlet­tebbek is állandóan fejlődnek és segítik az elmaradottabbakat. De nézzük csak, mit mondott ezzel kap­csolatban Hruscsov elvtárs: "A szocialista világrendszeren belül minden ország egyesíti és összehangolja termelési erőfeszítéseit, még a kapitalista államok kapcsolataiban kibékíthetetlen el­lentmondások uralkodnak. A népgazdasági tervek összehangolása az a forma, amely­nek keretében a szocialista országok ter­melési erőfeszítéseinek egyesítése a jelen­legi szakaszban megvalósul. A szocialista tábor gazdasági fejlődésében nagy szere­pet hivatott betölteni a nemzetközi mun­kamegosztás, különösen ennek legmaga­sabbrendű formája — a szakosítás és a kooperáció. Ebben további új lehetőségek rejlenek az egész szocialista tábor és kü­lön-külön mindegyik szocialista ország termelésének növelése szempontjából. Egymagában egyetlen ország sem fejlőd­hetett volna olyan rohamosan, mint a szocialista államok rendszerében". M ajd Hruscsov elvtárs még a követ­kezőket is megállapította:. »A szo­cialista gazdasági rendszerben a tervszerű arányos fejlődés törvénye érvé­nyesül, s ennek nyomán a múltban gaz­daságilag elmaradott országok, a többi szocialista ország tapasztalataira, az együttműködésre és a kölcsönös segítségre támaszkodva, gyorsan behozzák elmaradá­sukat, fejlesztik gazdaságukat és kultú­rájukat. Ilyen módon kiegyenesedik, ki­egyenlítődik a szocialista országok gazda­sági és kulturális fejlődésének közös vo­nala". Az itt idézett részből már a harmadik tényező is következik. Mégpedig az, hogy nem .kell minden országnak az összes fejlődési fokokon keresztülmennie, hanem egyes országok a fejlettebb országok ta­pasztalatai és segítsége alapján bizonyos fejlődési szakaszokat át is ugorhatnak. Például a Mongol Népköztársaság, vagy Kazahsztán a feudalizmusból közvetlenül a szocializmus felé haladtak a Szovjet­unió segítségével. A szocialista országoknak — körülmé­nyeiktől függően —, a szocializmus építé­sében, a kommunizmushoz való eljutás­ban nem kell mindazokon a fokozatokon keresztülmenniök, mint a Szovjetuniónak. S ami a legfontosabb, gyorsabban halad­hatnak, mert a többi szocialista ország és a Szovjetunió segíti őket. E zután szükségszerűen felmerül a kérdés, milyen jellegű következte­téseket kell levonnunk a gyakorlat számára, tekintettel arra, hogy Magyar­ország is szocialista ország, íehá ránk is vonatkozik az, amiről az előzőekben szó volt. Mindenekelőtt — mint erre az MSZ­MP-nek a XXI. kongresszusról szóló ha­tározata is utal — meg kell gyorsítani a szocializmus építését. Meg kell gyorsíta­nunk a szocializmus építését, mert az el­lenforradalom és más egyéb tényezők is, a többi szocialista országhoz képest visz­szavetéttek bennünket. A közelmúlt ered­ményei ezen a téren biztatók. Különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­ben elért sikerek jelentősek, amelyek ar­ra mutatnak, hogy a lehetőségek adva vannak a gyorsabb, nagyobb ütemű fej­lődéshez. ^zükség van nagyobb ütemű, gyor­jN sabb — de természetesen a reális lehetőségekkel számoló és a mér­téket megtartó — fejlődésre azért is, mert éppen a XXI. kongresszus utalt arra, hogy a Szovjetuniónak a kommunizmus­ba való eljutáshoz először meg kell te­remtenie a kommunista társadalom anya­gi, technikai bázisát. Világos, hogy a sa­ját szükségleteinknek megfelelő anyagi, technikai bázist nekünk is meg kell te­remtenünk, mégpedig saját magunknak, mert ezt egyedül csak mi tudjuk megcsi­nálni. Ennek érdekében tovább kell fej­leszteni népgazdaságunkat, figyelembe­véve a nehézipar elsődlegessége mellett a tervszerű, arányos fejlesztést, különösen pedig a szocialista országokkal való együttműködést. A kommunizmushoz való eljutás azon­ban nemcsak gazdasági kérdéseket jelent, hanem sok egyéb más kérdést is. Hrus­csov elvtárs utalt arra, hogy az átmenet fokozatosan történik és a kommunizmus­nak bizonyos csírái már a szocializmus­ban is kifejlődnek. Ezek a csirák már a mi szocialista társadalmunkba" is meg­találhatók. Nem kell azönban e~t, földet rengető, nagy dolgokat keresnünk. Arról van szó, hogy például a termelésben a szocialista és a kommunista munkabrigá­dok már ezeket a csírákat jelentik. E eb­ből a szempontból rendkívül jelentősek a különböző, úgynevezett közvetett jutta­tások, mint például a legkülönbözőbb üzemi és tanácsi bölcsődék, napköziottho­nok stb. Különösen ki kell emelni az üzemi étkeztetést, amely egyetlen tőkés országban sem található meg és aminek az igazi értékét akkor értenék csak meg teljesen az emberele, ha nem volna. a kommunista társadalmi elosztás csírái találhatók meg az összes szo­ciális juttatásokban ls. Az ingyenes orvosi gyógykezelés, az ingyenes oktatás, amely lényegében az egész oktatásra ki­terjed, a könyvek, a színház és mozije­gyek viszonylagos olcsósága, szintén a kom­munizmus csíráit jelentik. Nem jelentik azonban, még közelről sem magát a kom­munizmust, s nagy hiba lenne a kommu­nizmust leegyszerűsíteni ezekre a dolgok­ra. Annyi bizonyos, hogy ezek azonban1 már kommunlsztlkus jellegű jelenségek és a közeljövőben mindent meg kell ten­nünk továbbfejlesztésükre és széles ki­bontakoztatásu kra. Horuczi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom