Délmagyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

5 Kedd, 1959. április 1. " 5 A mai lapok közlik Smuts tábornok jegyzékét és a kormányzótanács válaszát. Az antanthatalmak jegyzéke semleges zóna létesítését köánrlIK tnríátus V'"kü veteli a magVar és a királyi Qpl 1IIS \a™}u*_ kt: román csapatok között. A zóna a magyar csapatok további visszavonásával létesülne. A kormányzótanács ágy egyezne bele a semleges zóna létrehozásába, ha nemKun Bélának: -Bajorország CSf° 0 maggar' thanem » ro" A torra- mán csaPatokat 13 vissza' paraszt- vonnák Münchenben a forradalmi proletariátus kikiáltotta a bajor tanácsköztársaságot. Üdvözletet küldtek Leninnek és tanácsköztársaság, dalmi munkásság, meghatározott Ság és katonaság közös erö- ™ 'TSbf^T r>el megvalósította a prole- TaZJk^Lsasáa ^eZele társág diktatúráját... Ter- * unacsKoztarsasag renaeiemészetes szövetségeseinknek » ^tant szüntesse meg küldiük első üdvözletünket * Oazdasági blokádot, hagyValami iák abba a munkásmozgahel 2 fTnnT lom üldözését a megszállott oetl'erT l^klöTt fTl anarchistákból és paraszt- Zn^Sgyzé^^' Hírt adnak a lapok arról is, hogy tegnap, vasárnap, S^SSA a.^oSTÉ Szovjet-magyar mezőgazdasági tudományos konlerencia Moszkvaban Moszkva (MTI). A Szov- tartott értekezleten képviseljetunió Mezőgazdasági Mi- tette magát a Szovjetunió nisztériuma a Leninről el- Mezőgazdasági Minisztérinevezett mezőgazdasági tu- urna és a Magyar Népközdományos akadémia, a társaság moszkvai nagykömoszkvai állami Lomono- . Mecnvitó beszédet szov egyetem, a moszkvai vetsege' Megnyit0 Deszeaet terület tanácsának mezőgaz- mondott V. Makarov, a dasági osztálya és a Szovjet moszkvai állami egyetem —Magyar Baráti Társaság professzora, a Szovjet—Mamezőgazdasági szakosztálya gyar Baráti Társaság elnökszombaton magyar—szovjet ségének tagja, mezőgazdasági tudományos Ezután a magyar és szovkonferenciát rendezett jet szakemberek több tudoMoszkvában. A konferencián mányos előadást tartottak. részt vettek a barátság vonatával a szovjet fővárosba érkezett magyar mezőgazdaszakemberek is. barátság házában megA tudományos ülésszak résztvevői megtekintettek több magyar és szovjet mezőgazdasági tudományos és ismeretterjesztő filmet. Felajánlás, hopp!?... A bűvész feldob egy fehér vagy pirosra festett ping-pong labdát a magasba. A labda egy ideig természetesen száll, száll fölfelé, majd elérve a holtpontot ugyanolyan természetesen visszafelé kezd hullani. Hull egyenest a bűvész tenyerébe. Az, amikor elkapta, csak annyit mond: Hopp! — s íme, ahogy ökle szétnyílik, kiderül, hogy voltaképp nincs is semmi a kezében. Hopp! — és volt labda, nincs labda. ORSZÁGSZERTE megindult és kibontakozóban van már a novemberben tartandó pártkongresszus tiszteletére föllángoló munkaverseny-mozgalom. Nemcsak minden üzem, de külön-külön minden egyes dolgozó képviselőkből állanak. Kommunista egy sincs közöttük. A burzsoá Hoffman-korzott a városból. Egyelőre tehát nem megnyugtató a bajor helyzet. gó mérkőzés. Először az osztrákok vezettek, de Orth és Braun góljaival végül is 2:1Budapesten, a Tanácsköz- re győzött a magyar csapat, tarsaság székvárosában ma a félidőben toborzás folyt a ünnepnap van. Nem dolgoz- Vörös Hadseregbe. Népbiznak az üzemek, zárva van- tosok beszéltek, neves szinénak az üzletek, iskolák és szek léptek fel. hivatalok. Ünneplőruhás em- Szegeden a választások berek ezrei járkálnak az ut- előtt utoljára összeült a cákon. A főváros népe ma Munkástanács. Megválasztotválasztja a tanácsokat. Esté- ták a tanácstag-jelölő bire a legnagyobb rendben le zottságot. A bizottság erősen is zajlott a szavazás. Fél- jobboldali többségű. A Munmillió választópolgár keres- kástanács, mielőtt feloszlatáte fel a szavazófülkéket, sát kimondta volna, megerőNem is olyan régen az egész sitette tisztségében a burzsoá országban nem voltak töb- városvezetést, Somogyit és ben a választásra jogosultak. Dettrét. Hazaérkeztek a szegedi és a járási úttörők az országos díszszemléről Tegnap délben érkeztek rándultak a budai hegyekbe, haza Budapestről a szegedi megnézték az Allatkertet, kiás a járási úttörőcsapatok sebb ünnepségeken vettek küldöttei, akik részt vettek részt, de különösen felejtheBudapesten felszabadulásunk tetlen számukra a vasárnapi évfordulója alkalmából ren- úttörő-szemle. Az ország dezett országos úttörő- minden tájáról és a fővászemlén. A pajtásokat az ál- rosból több mint 30 ezer útlomáson több szülő várta és törő sorakozott fel a Hősök már a találkozás első per- terén, ahol számos kopjaceiben gazdag élményeikről fára a szegedi és a járási beszéltek. Budán az I. ke- úttörők is felkötötték csaliiletben látták őket vendé- patuk szalagját. Élményeikéül és elhalmozták minden- ről a pajtások csapatgyűlénel a fővárosi úttörők. Ki- seken számolnak majd be. Tíz év lelkesítő eredményei Az állami építőipar 10. évfordulóját ünnepelték meg az építőipari dolgozók A szegedi kőművesek, építkezésnél. A szövetkezeti ml Építőipari Vállalat dolácsok és más építőipari építőmunkások azonban gozói lelkesítő célt tűztek ki munkások mindig híresek megbirkóztak az akadályok- maguknak és vállalták, hogy voltak. Tökéletesen ismer- kai is. az 1958-as eredményeket is ték tisztes mesterségük min- Ahogy nőttek, magasodtak túlszárnyalják ebben az évden csinját-binját, ezért az a 45 lakásos bérház falai, ben. 1959-es termelési terépítkezési vállalkozók szíve- úgy fejlődött, erősödött a vük majdnem 50 százaléksen alkalmazták őket min- szegedi építőmunkások szödenfelé — ha volt munka. vetkezete is. 1949 elején már Sok épület hirdeti szerte alapul szolgálhatott arra, az országban a szegedi épí- hogy Szegeden is létrejöjjön tőmunkás hozzáértését, szak- a minőségileg magasabb formaszeretetét és mégis csak májú állami építőipari válszűkös kenyér jutott nekik a lalat. E viszonylag kislétszáfelszabadulás előtt. mú szövetkezetből hamaro- . Sorsuk csak az újjáépítés san korszerű, modern építő- Művelődési Otthonában meidőszakában változott meg. ipari vállalat lett, amely lef>. igazan szivelyes hangu1947-ben, 1948-ban már több szakipari — asztalos, víz- és latu összejövetelen jott oszépítkezés jutott Szegednek, villanyszerelő, bádogos, te- f2® a Csongrád megyei AlA szegedi szervezett építő- tőfedő, festő stb. részlegek- ^T1 Építőipari Vállalat több munkások ekkor elhatároz- kel bővült. Az új állami vál- szaz,. flzikal> értelmiségi dolták, hogy szövetkezetet ala- lalat munkásainak keze nyo- gozoja. Nagy, jóban, rosszkítanak. Részben azért, hogy mán szép, modern épületek- ban összeforrott családként így az összefogás erejével biz- kel gazdagodott Szeged és ünnepelte a kőműves, tosítsanak maguknak állandó környéke a következő évek- acs. a szerelő, kai lesz magasabb, mint az 1958-as. E számadat pedig önmagáért beszél. Pénteken, a feszabadulási ünnep előestéjén az Építők a kubikos, a művezető és a köny velés dolgozója a felszabadulás ünnepét és az állami építőipar megalakulásának 10. évfordulóját, az elmúlt év gyönyörű termelési erednek elsimításához, amelyre feltétlenül szüksége lett volna. Talán még mindig nem lenne késő a kisebb-nagyobb hibák eltüntetésére, amelyek mindenekelőtt a hiányos dramaturgiai munkából adódnak. Teljesen fölösleges például az egyébként is elnyújtott harmadik felvonás utolsó jelenete. A Szécsivel történt szerencsétlenségnek semmi jelentősége nincs, csak egy újabb dikcióra ad alkalmat. Magát a konfliktust jobban kidomborította volna egyebek között az is, ha a fiatalok már nem eleve tsz-tagok. Mindezek, több más kisebb hibával együtt eléggé rontják a színmű értékét. Lelkes előadásban vitték színre a Szegedi Nemzeti Színház művészei a színművet, s az új magyar darabnak kijáró lelkiismeretességgel készültek fel rá. Hogy az odaadó és többségében sikeres művészi munka ellenére is bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók, jórészt a már fentiekben említetteknek tudható be. A színvonalas együttesből is magasan kiemelkedik György László Szécsi Ignáca. Nem élt vissza szerepe csábító lehetőségeivel sem, túlzásmentes alakítása plasztikusan tükrözte azt a mélységes vívódást, amelyet a tanyásgazda a titkon magamagában is jobbnak érzett újjal szemben kifejt, míg végül a maga emberségéből jut el hozzá. Az előadás nagyfeszültségű pillanatai jórészt az ő színészi munkájának köszönhetők. Vele szemben nemcsak az fró formálta alakban, de a megelevenítésben sem tudott eléggé vérbő, életízű figurát nyújtani Kátay Endre. Ezúttal nem érte el az egyébként tehetséges művész a korábbi darabokban tőle megszokott szinvonalat, bár kétségtelenül adódtak játékának elismerésre méltó részletei. A mű konfliktusának közénoontiában álló Szécsi Pistát, a kisebbik fiút. Kovács János megnyerően és hitelesen állította elénk, legfeljebb néhány kisebb játéka nem áll összhangban szerepével. Menyasszonyjelöltjét, Bucsi Katit sok friss kedvességgel játszotta Földi Teri, bár kissé jellegtelenül. A másik fiatal pár: Dénes, a nagyobbik Szécsi-fiú és felesége, Etelka, Kontra Gáspár lánya, kevésbé jelentősen megrajzolt a darabban. Mentes József mindent megmunkalehetőséget, másrészt ben. A Gyermekklinika, a pedig, hogy összetömörülve Il-es számú Kórház, a Lenagyobb segítséget nyújtsa- mezgyár bővítése, a korszenak a tervgazdálkodást már rű trafóállomás, az impomegkezdő népi államunk- záns Béke épület, a Faragó nak. utcai második bérház, a •

MÁV-lakóház a Nagyállo- menyeit, amely az egyhavi más közelében, a Petőfi Mű- nyeresegrészesedésben is A szegedi építőipari mun- velődési Otthon és új lakó- megmutatkozott, kások szövetkezetének első háztömb Hódmezővásárhe- Es a borospoharak ezen a komoly munkája a Faragó iyen) s számos más ipari, me- sokáig emlékezetes estén, elutcai első bérház volt, ame- zőga'zdasági jellegű épület sőnek 65 szegedi építőipari lyet 1947 júliusában kezd- tanúsítja az akkor még a 65- munkás egészségére csendültek meg. A környezet, a süp- ös Építőipari Tröszt kereté- tek össze, azokéra, akik tíz pedékes talaj sok, előre nem ben dolgozó szegedi, hódme- óv óta fáradhatatlanul, a látott nehézséget okozott az zővásárhelyi, szentesi építő- nyár hevében és a téli zord ,.,,,,, munkások alkotókészségét. szélben egyaránt, lankadat• 1954-ben valósággal újjá- lanul, a magyar munkáshoz ; születik Szeged belterülete, híven, kitartóan és hűsége• A kormány milliókat juttat sen dolgoztak a vállalatnál, • a lakóházak tatarozására. Es építettek lakást és iskolát, az idős szegedi kőművesek magtárt és üzemet a dolgotett, ami e figurából megteremthető, Kerpely Judit viszont eléggé szürke volt. Szécsi Ignác feleségének törékeny, a világ dolgaiból keveset értő, dolgos alakját Miklós Klára színes egyénisége formálta színpadra. Nem lépett ki figurájából akkor sem, amikor asszonyi, anyai érzésére hallgatva kénytelen Szécsiné szembefordulni férje máskor mindig alázatosan helyeselt akaratával. Az előadás vidám perceit nyújtotta a Bucsi-házaspárként Bányász Ilona és Gémest Imre karakírozó játéka. A rendező Komor Istvánt dicséret illeti már csak azért az áldozatos munkáért is, amellyel egy új darab bemutatásának fáradságát oly kedvvel vállalta és érlelte a bemutatóig. A színmű mondanivalóját lényegében helyes felfogással igyekezett kidomborítani, s elsőnek nem őt kell elmarasztalni, hogy ez csak részben sikerülhetett. E fiatal rendező erőteljes színpadi ismerete és határozott rendezői egyénisége e darabnál is érződött, de nem ártott volna, ha jobban elősegíti a már emiitett — főként dramaturgiai — hiányosságok eltüntetését. Azt viszont semmiképpen sem lett volna szabad hagynia, hogy a Szécsi-fiúk kissé népszínmű-ízű viseletben lépjenek színpadra. A mai parasztfiatalok nem így öltözködnek már ünnepnapra. Ebben az esetben pedig különösen aláhúzhatta volna a ruházatuk is azt a távolságot, amellyel gondolkodásban az apjuk elé rúgtattak. A díszlettervekkel — Sándor Sándor munkája — sem vagyunk ezúttal teljesen elégedettek. Nehezen hiszj el ezek alapján a néző, hogy a Nagykunságban játszódik a darab, a harmadik felvonás színpadképe pedig főként a kisparcellás földdarabok következtében nem szövetkezeti központ benyomását keltik. Mindezek a hibák ellenére is örömmel üdvözöljük az alapjában véve sikeres írói és színházi vállalkozást. Éppen Szegeden, ahol a tanyarendszer eleven problémaként jelentkezik, rendkívül helyes volt e darab műsorra tűzése. S a probléma felvetésén és érdekes, művészi fejtegetésén túl jó szórakozást is nyújt. Megérdemli, hogy a szegedi közönség minél szélesebb körű érdeklődésével találkozzék. Lőkös Zoltán 2 most mutatják meg, hogy zók társadalma számára. A - igazán értik mesterségüket. Csongrád megyei Állami " A sok változatos, gazdag ta- Építőipari Vallalat dolgozói a • goltségú homlokzatot úgy 65 "veterán* vállalati dol" állítják helyre, ahogy azt 60— g°zó példájából ez estén to170 évvel előtte a tervező vábbi lelkesedést merítettek •megálmodta. a szegedi, Csongrád megyei Z A kormány egyébként építőipar hírnevének öregbí• mindig számíthatott a most tésére, a vállalat nagy felI már Csongrád megyei Alla- adatok megoldására. Jmi Építőipari Vállalat dolgo• zóinak odaadó munkájára. E • dolgozók ott voltak Komlón, Z ahol lakásokat építettek a • bányászoknak, segítettek Z helyrehozni az ellenforrada• lomban ezer sebet kapott Z gyönyörű fővárosunk épüle• teit. Teljes odaadással dolZ goztak az állami lakásépíté" si program végrehajtásán. Z Néhány adat: 1956 máso» dik felében 60, 1957-ben már ; 291, 1958-ban pedig 604 la• kóst építenek Csongrád meZ gyében. A vállalat termelése • az ellenforradalom utáni Z zűrzavarban átmenetileg • esik ugyan, de 1958-ra hatal; masat fejlődik. Termelésük • évi értéke 1958-ban számot• tevő összeg, 86 millió forint Z volt. : * • • A Csongrád megyei Epítő• ipari Vállalat ma Dél-Ma• gyarország legnagyobb épí• tőipari vállalata. Olyan jól J összekovácsolódott kollektí• va, amely ismételten hatal" mas részt vállal magára a Z tennivalókból. A kormány • 1959-ben ismét hatalmas Z összegeket költ lakásépítés• re, üzemek bővítésére, a Z mezőgazdasági építkezések•re. A Csongrád megyei AllaNémeth Lajos is részt vállal ebből a nemes törekvésből, amelynek célja végsősoron az, hogy a hároméves tervet két év alatt sikerüljön megvalósítanunk. A szegedi üzemek s az üzemek dolgozói javarészükben már fölajánlásuk becsületes teljesítése érdekében is dolgoznak, tehát fokozottabb lendülettel, mint eddig dolgoztak talán. S ha az ember ellapozgatja ezeket a papírra rótt ígéreteket, jóleső érzéssel győződhet meg arról, hogy munkásaink tudják, mit kell vállalniuk, s tudják azt is, hogy amit felajánlottak, azt becsületbeli kötelességük teljesíteni, s hogy felelősséggel tartoznak a többieknek, az egész dolgozó kollektívának e vállalások teljesítését illetően. TUDJAK nagy többségükben. De nem mind. Mert akadnak olyanok is, akiktől ha megkérdeznénk, mit írt arra a kitépett füzetlapra^ talán meg sem tudná mondani. Akadnak olyanok is, akik úgy gondolják; odaírok mégis valamit, hogy ne mondhassa senki, hogy én nem akarok fölajánlást tenni. Dehogyis nem aikarok.Miért ne akarnék? — Es akkor "fölajánlást tesznek*: Általában ezek a legszebben, legöblösebben hangzó vállalások. Gondolom, azért, mert belül egyformán üres mind. T. J. bútorgyári munkás fölajánlásában többek között például ezt olvashatjuk: "Vállalom .: i, hogy a munkafegyelem pontjait magamra nézve kötelezőnek tekintem*. Nem tudom, milyen elképzelései vannak T. J.nek a munkafegyelemről és annak pontjairól. A munkafegyelem egyformán kötelező mindenkire nézve, egy gyár igazgatójára nézve éppúgy, mint az esetleg ugyanabban a gyárban dolgozó segédmunkásokra nézve. ÉS T. J. PÉLDÁJA nem egyedülálló. Sokan vannak, akik a fölajánlásban afféle gyerekes istenbizony-fogadkozást látnak, amit természetesen senki nem vesz komolyan, legkevésbé a fogadkozó. Valahol azt mondták nekem, ha nem fogadják el X, vagy Y ilyenféle "fölajánlását*, akkor az egyáltalán semmiféle fölajánlást nem tesz majd. De kérdezem én, vajon, az-e a helyes, ha szemet hunyunk a dolgok ilyen megoldása fölött, csakhogy elmondhassuk, nálunk a dolgozók 99,99 százaléka fölajánlást tett, vagy az, ha visszaküldjük ezeket a fölajánlásokat a feladónak, s megmagyarázzuk nekik, hogy nem lehet felelőtlenül össze-vissza beszélni, s hogyha csak erre képesek, akkor igazán kár a papírért és a fáradságért: Felajánlás, hopp! — és volt, nincs. Eltűnt. Nincs ilyenféle bűvészkedésre semmi szükség. (P—P) (Liebmann Béla felv.) Felvételünk nem valami motorkerékpár-kiállításon, vagy bemutatón készült, hanem a Vasú fas-pálya előtt a vasárnapi SZVSE—SZEAC labdarúgó-mérkőzés idején. Több száz legkülönfélébb motorkerékpár várta itt hosszú sorban a gazdáját, köztük biztosan számos olvan dolgozót, aki másfél évtizede talán még közönséges kerékpárról sem álmodhatott. Ez is a felszabadulás ajándéka ...