Délmagyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-22 / 93. szám

Szerda, 1959. április Ti. A tibeti helyi kormányzat sohasem tartotta magát az 1951-ben kötött egyezményekhez — állapítja meg a dalai láma üaynevezeU nyilatkozatával kapcsolatban az Uj-Kína kommentátora A dala] láma április 18-án nyilatkozatot tett az Indiai Tezpurban. A nyilatkozat szövegével kapcsolp'ban az Üj Kína nír­ügynökség politikai hírma­gyarázója megállapítja: a nyilatkozat gyenge lábon éli. Ez • nyilatkozat hazugságok­tól és csűrés-csavarástól hemzsegő hevenyészett ok­mány. Az a tény, hogy a dalai láma nyilatkozata Tibet úgy­nevezett függetlenségének emlegetésével kezdődik, bi­zonyítja, hogy a nyilatkozat szerzője az Imperialista agresszorok akaratét fejezi kl és teljesen szembehelyezke­dik a Tibet békés felszaba­dítására 1951-ben kötött egyezménnyel, amely abból Indul ki. hogy Tibet a Kí­nai Népköztársaság szerves része. A nyilatkozat azt állítja, hogy a Tibet békés felszaba­dítására 1951-ben kötött 17 pontos egyezmény -a kínai kormány nyomására jött lét­re*, és hogy a kínai népi felszabadító hadsereg Tibet­be történt bevonulásától kezdve -a tibeti helyi kor­mányzat nem élvezhetett semmiféle autonómiát*. A valóság ezzel szemben az, hogy az 1951. évi egyez­mény megkötését hossaas tárgyalások előzték meg a Kinai Népköztársaság köz­ponti népi kormányának és a tibeti helvl kormányzat­nak képviselői között. A tár­gyalások 1951 április végé­től május végéig tartottak. Az egyezmény aláírása után 1951 októberében a dalai lá-. ma Mao Ce-tung elnökhöz intézett táviratában baráti alapokon létrejött megálla­podásnak nevezte az egyez­ményt és hangoztatta, hogy »a tibeti helyi kormányzat és Tibet egész lakossága — a lámák és világiak — egyhangúlag támogatják azt*. Miért nem tevékenykedhetett az előkészítő bizottság ? A kinai népi felszabadító hadsereg Tibetbe érkezésé­sétől kezdve betartotta az 1951- évi egyezmény rendel­kezéseit. Nem módosították a tibeti politikai rendszert, va­lamint a dalai láma jogi helyzetét és hatáskörét; a különböző rangú lámák és világi hivatalnokok megma­radtak tisztségeikben; meg­hugyták a tibeti valutát Sohasem kerültek viszont megvalósításra az egyez­mény több rendelkezése, például azok, amelyek sze­rint a tibeti helyi kormány­zatnak önszántából kell re­formokat végrehajtania és fokozatosan be kell olvaszta­nia a tibeti hadsereget a ki­nai népi hadseregbe. A köz­ponti hatóságok 1956 végén tudomására hozták a tibeti helyi kormánvzatnak: megengedhető, hogy 196"! előtt ne hajtsanak végre demokratikus reformokat. A központi hatóságok — azzal a céllal, hogy az al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően területi autonó­miát hozzanak létre Tibet­ben — 1956 áprilisában meg­alakították a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságát, amelynek elnöke a dalai lá­ma lett Az előkészítő bizottság azért nem volt képes ered­ménves munkát végezni, mert akadályozta munká­jában a volt tibeti helyi kormányzat, amely nem területi autonó­miát akart, hanem az Im­perialisták cél fait szolgáló úgynevezett -tibeti függet­lenséget*. Az 1951. évi egvez­mény Rzabotálását célzó mes­terkedéseikben — a volt ti­beti helyi kormányzat tag­jai a Khamba-törmbell láza­dók bujtogatásától egészen a március 10-t nyílt fegyveres lázadás kirobbantásálg me­részkedtek. A dalai láma úgynevezett nyilatkozata egyetlen tényt sem tud felhozni annak alá­támasztására, hogy a volt ti­beti helvl kormányzat bár­miféle erőfeszítést tett volna az 1951. évi egvezménv meg­valósítására. Hasonlóképpen egvetlen tényt sem képes felhozni, amely azt bizonyí­taná, hogy a központi népi kormány megszegte az egyez­ményt. A nyilatkozat csu­pán azt említi, hogy a köz­ponti népi kormány 1955-ben leverte a volt Hsziklang tér­ségben kitört lázadást, azon­ban Hszlkiang térsége soha­sem tartozott Tibethez Ré­gebben önálló tartomány volt. később pedig Srecsuan tartomány részévé vált. 1955 nyarán a dalai láma és kísé­rete az országos népi gvfl'és ülésszakáról Tibetbe vissza­térve, átutazott Szecsuan tar­tományon. Ekkor történt, hogy a re­akciós tibeti felső réte­gek összeesküvést szőttek és haladéktalanul zcndlr­lésre utasították a Kliatn­ba-törzset­Ezt a zendülést ürügyül igyekeztek felhasználni sa­ját célkitűzéseik leplezésére. A nyilofVozaf feltehetően nem a dalai lámától származik A lázadásra gyors kudarc várt Leverése közben ter­mészetszerűleg károk kelet­keztek emberéletben és épü­letekben. ezért azonban a lá­zadók, elsősorban pedig azok vezetői felelősek. Nem felel meg a valóság­nak a nyilatkozat állítása, hogy -nagy számban gyil­koltak meg lámákat, s romboltak le kolostorokat*. Az Üj Kína hírmagyará­zója rámutat, hogy a dalai láma úgynevezett nyilatko­zata elferdíti a valóságot ak­kor is, amidőn az 1959. már­cius 10. és 19-e között le­zajlott eseményekkel fog'al­kozlk. Figyelemre méltó pél­dául a nyilatkozatnak az a része, amely utal a dalai lámának Lhaszából való tá­vozására. » ... súlyos körül­mények közepette parancsoló szükségességgé vált, hogy a dalai láma, család Iának tag­jai és magasrangú tisztvise­lők kíséretében elhagyja Lhaszát- — hangzik a nyi­latkozat. Ebből látszik, hogy nem maga a dalai láma, hanem a -tanácsadók* jutottak arra az elhatározásra, hogy távoznia kell Lhaszából. Ez ugyanakkor lerántja a leplet arról a tagadhatatlan tényről is, hogy a dalai lá­mát elhurcolták Lhaszából. Vannak az úgynevezett nyilatkozatnak olyan mozza­natai is — mutat rá ezután az ÜJ Kína hírmagyarázója —, amelynek alapján kétsé­ges, hogy va'óban a dalai láma nyilatkozatáról van szó: 1- A nyilatkozat tartalma szöges ellentétben áll azzal a sok megnyilatkozással és cikkel, amelyet a dalai lá­ma az utóbbi nyolc évben közzétett, beleértve azt a három levelet ls, amelyet a március 10-i lázadás kitörése után sajátkezűleg írt. 2. A nyilatkozatot úgy ad­ták ki, mintha azt maga a dalai láma tette volna köz­zé, mégsem lehet azonban egyetlenegy -én* szócskát sem találni az egész szöveg­ben. A nyilatkozat egyes mondatai ós gondolatfűzése külföldi eredetre vallanak, így például az úgynevezett -kínai szuverénitás* az an­gol imperializmus szóhaszná­lata. Az úgynevezett nyilatko­zat több mondata nagyon hasonlít egyes külföldi új­ságcikkekhez és nyilatkoza­tokhoz, amelyek a tibeti lá­zadást kommentálták. A fentiekből ítélve méltán lehet gyanítani, hogy a nyi­latkozat nem a dalai lámá­tól származik. Pekingi megfigyelők rá­mutatnak, hogy a Tezpur­ban közzétett nyilatkozat nem befolyásol fa a tibeti helyzetet, legfeljebb annyi­ban, hogy a tibeti nép még jobban felismerheti az áru­lók igazi arculatát. A több mint ctry hónappal ezelőtt ki­tört lázadásnak hamarosan vége lesz. A népi felszaba­dító hadsereg egvségei nem­csak Lhasza térségében ver­ték le nyomban a lázadást hanem gyorsan szétzúzták a Cangpo-folvótól délre tevé­kenykedő lázadó csoportot ts. A népi felszabadító hadsereg egvségei győzelmeket arat­tak a fegyveres lázadás le­verésében és az utóbbi na­pokban ellenőrzésük alá vet­ték a Himalájától északra húzódó egész határvidéket. Nemcsak a vérontás, hanem a régi Tibet elma­radottsága, sötétsége és bru­talitása ls a múlté lesz — feleződik be az Űj Kína hír­ügynökség hírmagyarázata. Megkezdődtek a megbeszélések az MSZMP és a yieinami Dolgozók Pártja küldöttségei között A Vietnamban tartózkodó magyar párt- és kormány­küldöttség tagjai kedden el­látogattak a hanoi szerszám­gépgyárba és a tudomány­egyetemre. Dr. Münnich Ferenc, Kiss Károly és Csergő János Pham Hung miniszterelnök­helyettes. Le Thanh Nghi iparügyi miniszter é* Ngu­yen Than Ha, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete kíséretében a hanoi szer­számgépgyárat kereete fel. A küldöttség tagjai megtekin­tették a szovjet segítséggel épített, igen korszerű gyár műhelyeit, és szívélyesen el­beszélgettek az ott dolgozó munkásokkal, akik nagy sze­retettel fogadták a vendége­ket. Csergő János kohó- és gépipari miniszter szólt az Egybegyűlt munkásokhoz, majd a gyár munkásainak lelkes tapsa, éljenzése köze­pette adta át a küldöttség ajándékát, egy magyar zászlót, magyar rádiókészü­léket, és magyar hangleme­zeket. Sík Endre ét Aczil György Nguyen van Huyen közokta­tásügyi miniszter társaságá­ban a hanoi tudományegye­temet kereste fel, ahol több mint kétezer diák üdvözölte őket. Az egyetem rektorá­nak meleg üdvözlő szavaira Sik Endre külügyminiszter válaszolt. Este a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizott­sága vacsorán látta vendé­gül a magyar párt- és kor­mányküldöttséget. Szerdán a küldöttség tag­jai Haipoong kikötővárosba utaznak. Kedden délelőtt megbeszé­lést folytatott egymással a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Vietnami Dolgo­zók Pártjának küldöttsége. A rendkívül szívélyes lég­körben lefolyt tanácskozáso­kon megvitatták a fontosabb nemzetközi kérdéseket, to­vábbá a két pártot érdeklő problémákat és a köztük fennálló kapcsolatok fejlesz­tését. Megérkezett Helsinkibe a map\ar narlnmenti küldöttség Hétfőn Dinnyés Lajosnak, a magyar országgyűlés al­elnökének vezetésével par­lamenti küldöttség érkezett Helsinkibe. A pályaudvaron K. A. Fa­gerholm, a finn parlament elnöke, továbbá parlamenti képviselők és Szipka József helsinki magyar követ fo­gadta a küldöttséget. A küldöttség tagjai a finn parlament munkáját tanul­mányozzák majd és köruta­zást tesznek az országban. Eisenliowsr és Macinillan levelet intézett Hruscsovhoz A Fehér Ház április 20-án nyilvánosságra hozta Eisen­hower elnök április 13-án Hruscsov hoz írt levelét. A levél az atomfegyver-kísér­letek megszüntetéséről folyó genfi tárgyalások kérdésével foglalkozik. Az angol külügyminiszté­rium szóvivője közölte, hogy Macmillan angol miniszter­elnök levelet Intézett Hrus­csov szovjet miniszterelnök­höz. Macmillan támogatja Eisenhowernek a Földtől 30 mérföldes magasságig vég­zett atomrobbantási kísérle­tek beszüntetésére vonatko­zó Javaslatát. A külügymi­nisztérium szóvivője szerint Macmillan a levelet április 13-án írta. Tltennógy éves a Sfoviet—lengyel barátsági és kölcsönös segélynyújtási egjezmény 14 évvel ezelőtt írták alá a szovjet—lengvel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködé­si szerződést. A moszkvai sajtó nagy teret szentel az évfordulónak. Pályává lasztási ankét a Könnyűipari Minisztériumban Kedden a Könnyűipari Minisztérium tanácstermé­ben a Pamutipari Igazgató­ság pályaválasztási ankétot rendezett. Az ankéton rész­vevő vállalatvezetők, mun­kaügyi és személyzeti elő­adók, oktatók, munkamód­szer-átadók számára dr. Molnár Imre, a Gyermeklé­lektani Intézet igazgatója tartott érdekes előadást a pályaválasztásról, a munká­sok lélektanáról és arról, milyen módszerek segítségé­vel próbálják megállapíta­ni, mely szakmára milyen tulajdonságokkal rendelkező emberek alkalmasak. A mának is szóló zseniális filozófiai munka Ma 89 esztendeje, hogy megszü­letett Lenin elvtárs, a világ dolgo­zóinak tanítómestere, a forradalom 2 hatalmas alakja. A marxizmus to­• vdbbfejlesztéséért, az új típusú for­J radalmi párt megalakításáért foly­• tátott munkásságát a reformizmus­sal, revizionizmussal és opportuniz­mussal vívott szakadatlan küzdel­mek jelzik. Amikor születésére em­2 Iékezünk, annak az új, szocialista • társadalomnak a szülelését is ünne­2 peljük, amelynek kialakulásával, győzelmes fejlődésivel összeforrt Lenin neve, egész életműve. S Le­nint, az embert, a tudóst, a vefe­J tőt, az államférfit köszöntik a vi­lág népei születésének évfordulóján. Az 6 vetése érik az egész világon. Az évforduló alkalmából Lenin • egyik legjelentősebb filozófiai mun­5 kájáról adunk ismertetőt az aláb­• biakban. • • I anin Maniális filozófiai munkája, a • i—«5inii „Materializmus és empiriokri­Jtlcizmus*, a legjellemzőbben fejezi ki a • marxista filozófia fejlődésének lenini sza­* kaszát. • Lenin nagy jelentőségű munkája 1909 •máiusában jelent meg, a cári reakció 2 minden irányú támadása idején. Ekkor •Oroszországban, a sztolypinl reakció idő­Iszakéhan a filozófiai kérdések — általá­éban a világnézett kérdések — az osztály­J harc központi kérdéseivé lettek. • Az 1905-ös forradalmat követő ellen­J forradalom a forradalmi munkásmozga­• lommal egyidőben annak forradalmi "Ideológiáját is szét akarta zúzni. Az el­lenforradalom arra törekedett, hogy esz­meileg lefegyverezze a munkásosztályt, kiirtsa tudatából a forradalmi eszméket éa hagyományokat, bemocskolja a mun­kásosztály forradalmát. A reakció az ideológiai fronton indított támadásában a fő csapást a proletariátus forradalmi elmélete, a marxizmus ellen irányította. Az ellenforradalomnak ezt a támadását megkönnyítette, hogy a párt értelmiségi tagjainak egy részét — akik magukat ugyan marxistáknak tartották, de soha­sem álltak szilárdan a marxizmus állás­pontján —- megfertőzte a dekadencia és kishitűség. Ezek közé tartoztak olyan írók, mint Bogdánov, Lunacsarszkij, Jus­kévics és Valentjinov. Ezek az írók reví­zió alá próbálták venni egyrészt a mar­xizmus filozófiai elhnéleti alapjait, vagy­is a dialektikus materializmust, másrészt annak tudományos történeti alapjait,, vagyis a történelmi materializmust. Te­vékenységük revizionista jellegét azzal próbálták Igazolni, hogy ők lényegében a marxizmus alapvető álláspontját védel­mezik. Ezzel szemben revizionista néze­teik tényleges filozófiai alapja egy reak­ciós polgári idealista filozófia, az em­piriokriticizmus vagy machizmus volt. A revizionizmus nemcsak az orosz­reviziunizmub hanem az Pgész nemzetközi munkásmozgalmat veszélyez­tette. A II. Internncionáléban a XIX. század végétől kezdve viráezott a revi­zionizmus. A II. Internacionálé teoretiku­sai, Kantskv és más revizonisták Is egy­re fokozoitcbban használták fel a ma chizmust. a forradalmi mar-izmus elleni harcra. A machizmus reakciós elméleté­nek szétzúzása a munkásmozgalom és a marxizmus további fejlődésének elenged­hetetlen feltételévé vált. A machizmus reakciós filozófiájának megsemmisítését megkövetelte ezenkívül az a válság is, amely a természettudomá­nyokat a XIX. század véGén és a XX. század elején jellemezte, ugyanis a ma­chisták úgy igyekeztek feltüntetni filozó­fiájukat, mint amely szoros kapcsolatban van a XX. század természettudományá­val, annak vívmányaival. Ennek a hatalmas feladatnak a meg­valósítása Leninre várt. Lenin a feladat megoldásához hihetetlen energiával fo­gott hozzá. Áttanulmányozta az egész orosz, nénet. angol, francia nyelvű ma­chista irodalmat. Nem hagyott bírálat és elemzés nélkül egyetlenegy, csak vala­mennyire is jelentői" machlsta művet sem. Lenin, megírva a -Materializmus és empirlokrlticizmus- című munkáját, szét­zúzta a machizmust és megvédelmezte a marxizmus filozófiai, elméleti és tudo­mányos történelmi alnplait: a dialektikus és történelmi materializmust. Munkája azonban nemcsak a dialektikus és törté­nelmi materializmus megvédése szem­pontjából jelentős, hanem kiemelkedő abban a vonatkozásban ls, hogy tovább­fejleszti azt a társadalom és a tudomá­nyok eredményeinek álta'ánosítása alap­ján. Lenin e munkájában összegezi mind­azt. amit a társadalom és a tudományok fejlődése Engelstől Leninig a materialis­ta filozófia területén eredményezett. Lenin a -Materializmus és empiriokrl­ticlzmus* című könyvében míndeT-kelőtt megcáfolta a machizmus filozófiájának új voltáról és eredetiségéről szóló tételét. Kimutatta, hogy Richárd Avenárius és Ernst Mach — a machizmus megalkotói — filozófiájuk alapjait a XVTII. század legreakcíósnbb angol filozófusának, Ber­keley püspöknek müveiből kölcsönözték. Berkeleyhez hasonlóan a machisták is csupán azt ismerik el létezőnek, ami az ember érzeteiben adva van. Berkeleyvel együtt tagadják az anyagot, mint objek­tív, a tudattól függetlenül létező valósá­got, egy szubjektív, Idealista filozófiát hirdetnek, amelynek célja a vallásoa vi­lágnézet védelme. Lenin kimutatta még számos más vo­natkozásban is, hogy a machizmus a ber­keleyzmussal összehasonlítva semmi újat nem tartalmaz. A machizmus ban nem a filozófia tartalma az új, hanem az a forma, amelyben ez a tartalom kifejezés­re jut. Lenin rámutatott arra, hogy a mnehizmusban csak az a rengeteg műki­fefezés új, amellyel a machisták filozó­fiájuk tényleges tartalmát — szubjektív idealizmusát és agnoszticizmusát — igye­keztek leplezni. Mach a vllágelemek ta­nával, Avenarlus az -En* és a -környe­zet* -elvi koordinációja* és az -intro­Jekció* elméletével lépett fel. Lenin le­leplezte ezt az áltudományos műszógyár­tást. mint oiyan eszközt, amelynek segít­ségévei Mach és Avenarlus megpróbálják eltüntetni annak a zagyvaságnak a nyo­mait, amely a filozófia alapvető kérdésé­ben — az anyag és a tudat kérdésében — uralkodik a machisták között. Ami­kor Lenin rámutat Mach és Berkeley azonosságára, egyben feltárja e filozófia oszíálytnrta'mát és leleplezi reakciós Jel­legét. Kimulatja, hogy a machizmus csak kifinomult, fortélyosabb formája a fldeiz­musnak, amely a hitet a tudomány, a ra­cionális gondolkodás fölé helyezi. A ma­chizmus obiekiív osztályszerepe kizáró­lag abban áll, hogy kiszolgálja a fideíz­must, a vallásos világszemléletet a mate­rializmus ellen folytatott harcában. Lenin a machizmus elleni harcban ki­fejti a marxista filozófia, különösen a filozófiai materializmus valamennyi alap­vető kategóriájának tartalmát. Nagymértékben felhasználva és általá­nosítva a modern természettudomány eredményeit. Lenin minden oldalról meg­okolja a világ anyagiságát és törvénysze­rűségeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom