Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

5 Vasárnap, 1959. március 29. A nemzetközi atomenergia ügynökség főigazgatójának magyarországi látogatása Sterling Colé, a nemzetközi atomenergia ügynökség főigazgatója — az ügynökség két vezető tisztviselője kíséretében — néhány napos magyarországi látogatásra Budapestre érkezett. A főigazgató szombaton délben meglátogatta Péter Jánost, a külügyminiszter első helyettesét, délután pedig Kiss Árpád, az országos atomenergia bizottság alelnöke fogadta a bizottság néhány tagjának jelenlétében. A forráskúti kommunisták szép példamutatása Éppen taggyűlést tartottak Porpáczi Gábor községi mea falu kommunistái — a párt zőgazdász és Maróti Károly Központi Bizottságának már- tanácstag gázlámpával felcius 6-i határozatával kap- szerelkezve azonnal indulcsolatoe teendőiket beszél- tak a balástyai állomásra. A téli meg —, amikor a hely- Kisteleki Gépállomás vezetői beli Petőfi Termelőszovetke- újabb vontatókat küldtek, s zet címére telefonértesítés reggelre a vagonok tartalma jött: a Szegedi Konzervgyár már kint volt a jó messzire küldeményeként hét vagon lévő Petőfi Tsz földjén. Az trágya érkezett a balástyai önkéntes munkások szívesen vasútállomásra. A vagonokat csinálták, csupán egy dolgot azonnal ki kell üríteni. El- kifogásoltak joggal: a Szelenkező esetben tekintélyes gedi Konzervgyár munkakötbérfizetéssel tartozik a .. „ . . szövetkezet. Azt is közölték, ™odszeret, azt, hogy nem jehogy a trágyát azonnal el lezték előre —• mint ahogy kell szállítani a vasútállo- ezt hasonló esetben szokás másról, tehát a helyszínen _ a küidemény érkezését. kirakni nem lehet, híg állapota miatt A Kisteleki Gépállomás két vontatót bocsátott a szövetkezet rendelkezésére, de ez kevésnek bizonyult Nagyobb erő kellett volna a munka elvégzéséhez, bár a tsz-tagok már kint voltak az állomáson. A Távközlési Kutató In- átadtak a postának. Ezzel a » , tézet dolgozói az idén to- berendezéssel televíziós öszA taggyűlésen ^lenievo vább fejieSztik mindazokat szeköttetést lehet létesíteni kommunisták egy csoportja a speciáiis elektroncsöveket, Budapest és Pozsony között, azonnal vállalkozott, hogy amelyek a legkülönfélébb A sorozatgyártását a tervek ejjeli pihenés helyett kiun- híradástechnikai berendező- szerint 1960-ban kezdik. E tik a vagonokat. Minik Jo- seknéi használhatók. készülék segítségével a kézsef általános iskolai tanar, Az intézetben elkészült a sőbbiekben Magyarország az Pesti Menyhért tanácselnök, nagyteljesítményű ultracent- egész világgal is meg tudja Dudás István párttitkár, rifuga mintapéldánya, amely majd teremteni a mikrohul_______«««_ 50 000 fordulatszámmal mű- lámú összeköttetést. A beködlk. Jelentősége, hogy mo- rendezés azonban nemcsak a lekuláris nagyságrendben televízió, hanem a távbeszé, ^A®rtíkelííí képes vizsgálni az anyagot, lés szempontjából is nagyjemunkíját. A Íöieg orvosolrtói Külön tudományos csoport lentőségű, mert lehetővé váéuó bizotteég a tisztaságot, szo- foglalkozik a színes televí- lik több száz beszélgetés egyclálrí munkát, oltásokat, első- ^ képcsövekkel. idejű továbbítása, ami azt oooálvnvmtíírt VÍTfitfáltA: Leff- . 1 I ±R • A. Í Í. 1 £Í » A kutató intézet sokrétű jelenti, hogy Budapestről — egyik fiA HABIK-DINASZTIA Elkészült a külföldi televízió-adások vételére alkalmas berendezés segélynyújtást vizsgálta, Leg' 1 óbbaknak bizonyultak: Dömö- , . , tör Antalné, széli u. s«, Cson- tevékenységének l-.a istvánné, Kállay fasor 40 és gyelemreméltó alkotása a közvetlen tudjuk majd tároppernwnn ^j^tjOrcez!^ mikrohullámú reléállomás csázni a nagyobb vidéki vá.'. i-imnllFAÍ' Wló* talafniAAKniMnU állomásai. mintapéldánya, amelyet már rosok telefonszámait. Az első és utolsó stáció Motoros-csalogató a bajai úton Már messziről szembeötlik a pléh-bódés talponálló a régi szegedi Keramit-téglagyár tövében. Nem azért* mert imponálóan csalogató, hanem mert semmiképp sem odavaló. Jellegét tekintve olyan, mint a légyfogó: megfogja, aki csak a közelében jár, legyen az gyalogos, szekeres. kerékpáros, vagy gépjárműves. Az egyszál kiszolgáló italboltvezető reggel hét órakor nyit, s ameddig kuncsaft akad, addig tart nyitva, e6te 7—8 óráig is, mert ugyebár kell a Szeged és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnek az ott forgalmazott napi 800—900 forint De hoRy milyen áron, az már közömbös. Kell, mert a bevételi tervnek az itt forgalmazott része „ráépült* a Keramit-téglagyár odaláró munkásaira, s néhány 6záz méterre arrább lévő dissugáz-töltő állomás dolgozóira, a Juteáru gyárból az arra kerülő hazamenőkre, no és a városba be- és kitérő minden olyan „utazóra*, akinek ott visz el az útja. Sörözik az IS 528 Első és utolsó stáció ez — így is lehetne nevezni ezt a talponállót mert aki befele jön a városba, és inni akar, annak első, aki pedig kifelé megy, annak az utolsó. Csupán fél órán át néztem a talponálló forgalmát déli 12 óra felé. (A kiszolgáló különben olyan udvarias hogy elsöosztályú étteremben sem lehet különb a vendég iránti figyelmesség Ha valaki cigarettát kér, gyufát is ajánlanak hozzá, süt még napilapokat is, éa cukorkát, csokoládét, süteményt, sört vagy röviditalokat. Hirtelenében mindent felsorol, a „tulaj* amit árul és pontosan és gyorsan kiszolgál — s ez már egyenesen kulturált vendéglátásként is hat a körtöltésen kívül. No, de n ténvek, amelyek viszont háttérbe szorítják mindezt, s marad a talponálló meztelen és felesleges mivolta. Déli 12 óra körül megállt előtte egy Csepel kismotorkerékpáros és nagyhirtelen felhajtott egy korsó sört. Kabátja bal zsebéből kilátszott egy hosszú, nyakas üveg, teli pálinkával. Aztán felült a motorra és továbbhajtott kifelé. A hitelesség kedvéért ideírom a motorkerékpár rendszámát: IS—528. Két deci tisztán és — bajok a kanyarban Aztán kerékpárosok jöttek ketten-hárman egymásután, s egy-egy korsó sört felhajtva továbbkerékpároztak vagy a városba, vagy a repülőtér irányába. Hogy az ő nevük kimaradt a riportból, az csak azért történik, mert nem tudtam elolvasni a névtáblákat, olyan ütöttkopott koszos-piszkosak voltak. Hanem egy szép, új, egylovas féderes kocsiról messzi világított a frissen festett névtábla: Kiss István, Szeged, Domaszék, 1007 szám. A hajtó két deci tisztabort ivott, aztán „gyí te!* — mondta a lovának. Hogy az útkanyarban majdnem későn vette észre a Szeged felé tartó villamost, az ugyebár más kérdés. Esetleg ott maradhatott volna összetörve lovastól, kocsistól, úgyszintén a motoros is, és valamennyi kerékpáros, hiszen közlekedési baleset okozója egy korsó sör is volt már és most is lehetett volna. A butik vonzóereje Mindez félóra leforgása alatt történt, no meg az is benne volt, hogy a téglagyárhoz tartozónak látszó két munkás a bódé tövében ülve sörözgetett. Ezt a gyár udvaráról láttam még, amikor az ottani párttitkárral beszélgettem arról, hogy mennyire örülnek a szomszédjukban tanyázó butiknak. Dehogyis örülnek neki, szapulják és átkozzák, mert fizetéses napkor a gyárból többen odatartanak először, és csak jó időzés után haza — természetesen laposabb pénzű borítékkal. A gyárban dolgozó egyik fiatal fiú is ott kergült meg annyira, hogy az anyjának kezdetben alig, később pedig már egy fillért sem adott haza a keresetéből, ellenben rendszeresen részegen tért meg esténként. Az anya türelmesen várt, de egy idő után sírva fordult panaszával a gyár vezetőihez, hogy beszéljenek a fiával, mert másképp nem lesz belőle ember. Ugy is történt, a fiú lelkére beszéltek, s azóta T. Pista messzire kerüli a butikot, ahol azelőtt öt-hat cimborával összefogva sokszor a fenekére vert a keresetének. Kell-e ló a békáknák? No jó, jó — mondhatja erre bárki —, könnyű a békát a tónak ugrasztani, ha fejjel néz arra. A Pista is csak felnőtt ember és a többiek is, van magukhoz való eszük. Csakhogy ebben az esetben a butik a tó, és minden út arra vezet, legalábbis előtte. S ha már ott van, mért ne cövekelnének le az arra menők a pult előtt. Viszont, ha az italbolt cövekeit felhúzgálnák, éspedig végérvényesen, hogy se reggel a munkába menet, se este onnét jövet ne állhatnának meg a „szomjasak«, hány asszony és édesanya örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy a fő közlekedési útvonal — amely előtt vasúti töltés és átjáró vezet — semmiképp sem lehet a butik előtt kocsi, kerékpár és egyéb jármű parkírozó helye, mint ahogy nemegyszer előfordul — veszélyesen akadályoztatva a közúti közlekedés rendjét. A vontatás esele Megfigyelésem szerint tíz jármű közül hét megállt "parkírozni*, ha rövid időre is, amíg egy-két korsó sör leszaladhat a torkon. S egy utolsó, de nem a legvégső ok — mert van még bizonyíték —, amiért semmi szükség ott erre a földmüvesszövetkezeti, de másféle italboltra sem. A Keramit téglagyár előtt van fűszerüzlet, ahol mindent lehet kapni — a kimért szeszeken kívül —, amire csak szüksége lehet a városba kies bemenőknek, az élelmiszertől a pántlikáig, s a szódavíztől a nyalókáig. Miért hát a szomszédságban egy olyan „konkurrens«, amely csak bajt okozhat, vagy már okozott is. Egy alkalommal ugyanis a repülőtéren túl lefülelt egyik vontatóvezető is ott ivott a butikban, s aztán neki lett baja belőle, pedig csak élt a város peremétől néhány méterre lévő „alkalommal*... Lődí Ferenc A ,,r,n mé§ fel sem buk~ A """ kan a szürkén virradó égen, amikor a kis család már útra készen felhajtja a forró kávét, s gyors léptekkel elindul a villamosmegállóhoz. összekarolva sietnek az anya, az apa és 20 éves nagy fiuk. Míg a lassan döcögő villamos a megállóhoz érkezik, halkan beszélgetnek; — Jó anyagot kaptunk, ilyennel öröm dolgozni — magyarázza a feleség és anya, Habik Jánosné, a Szegedi Kenderfonógyár elomunkása. — Dolgoznak is a lányok, mintha minden jókedvüket, pajkosságukat a munkában akarnák levezetni — fűzi tovább a beszéd fonalát. — Pedig őket nem is pofozzák, sőt még orsót sem hajigálnak utánuk, mint veled tették a felügyelőnők — jegyzi meg félig tréfásan a férj, Habik János, a Szegedi Kenderfonógyár raktárkezlője. Habikné arca elkomolyodik, fázósan összébb húzza magán kabátját. Hiába, a múlt szele még mindig megdidergeti. — Az már régen volt, tán igaz sem volt. Nem is jó rá visszagondolni. A 20 éves fiú. Habik István, a Szegedi Kenderfonógyár anyaghordója, aki eddig talán a délutáni randevúról álmodozott, öszerezzen e beszélgetés hallatára. Hitetlenkedve, fejcsóválva mondja: — Próbálna csak engem most a művezető megpofozni. Tudom, ellátnák a baját... Az anya válaszát már elnyomja a nagy zörgéssel érkező villamoskocsi zaja. A kocsi belsejében még elhelyezkednek, néhány percig csend ül közéjük. Az ablakra tapad tekintetük, gyönyörködve nézik a lassan, méltóságteljesen kelő Napot, az ébredő várost. S mire felocsúdnak, már meg is érkeztek a Marx tér sarkához. Innen aztán gyalog folytatják tovább útjukat, a második otthonukig, a Kenderfonógyárig. De útközben nem tudnak szó nélkül elmenni az új házak mellett. Szinte naponta nézegetik, számolják, hogy épülnek az új utcasorok, s el tudnák Tévedés ne essék, nem valami régi uralkodócsalád sarjairól regélünk most. A ma emberéről szól történetünk, kit a becsülettel végzett munka tett nemessé, uralkodóvá. Arról a munkáscsaládról írunk, amely ha címert készíttetne, hajladozó kender jelképezné több nemzedéke foglalkozását. mondani talán már a Marx téri bérházak építkezésének egész történetét. — Nekünk is jobb lenne egy ilyen szép, új házban lakni — jegyzi meg sóvárogva a fiú. — Én meglennék elégedve a mi lakásunkkal is, csak ne kellene örökké anynyit idegeskedni, hogy a tulajdonos mikor adja el, és akkor vajon hova költözünk? — mondja gondterhelten Habikné. Az idősebbik Habik erre már igazán felfortyan: — A mi szép, kétszobás otthonunk igazán nem megvetendő. És ha a háztulajdonos el is adja a házat, minket csak akkor költöztethetnek ki, ha megfelelő lakást adnak cserébe. Ezt a törvény biztosítja... Közben megérkeznek az üzembe. blokkolnak és mindegyikük elsiet a maga munkahelyére, az anya a fonóba, az apa a raktárba, a fiú pedig hordja az anyagot az éhes gépnek. • Ebédidőben együtt ebédel a kis család, s közben megbeszélik, hogy az anyának ma négy óráig előadásra kell mennie, az apa pedig fiával együtt siet haza, útközben bevásárolnak, hogy mire a mama hazaér. már csak főzni kelljen. Vacsora után pedig az apa középső fiával, a harmadéves textiltechnikumi hallgatóval tanuláshoz fog. Mert az apa is tanul, esti technikumba jár. — Néhány hónap és te is velünk jársz reggelenként — mondja Tibornak. — Aztán mondd, szereted-e a textiles, a kenderipari szakmát? Volt már rá módod megismerni, a nyári szünidő alatt? — Tudja, apukám, hogy már kicsi korom óta menynyire érdeklődöm a gépek iránt. Legkedvesebb tantárgyam a technikumban is a gépekkel való ismerkedés, foglalkozás. De azért a legjobban a gyakorlati munkát szeretem, és alig várom, hogy az ősszel én is megkezdhessem a családi mesterséget, s odakerülhessek az üzembe. — Ez igen, ez már beszéd, ezt szeretem — mondja elégedetten az apa. — Csak azt sajnálom, hogy az öcséd nem ezt a szakmát választotta. Igaz, hogy szép dolog az építés is, de azért én jobban szerettem volna, ha ő is a szakmában marad. A Kenderfonógyárat, a textilipart a családdal az anya szerettette meg. ö már 1934-ben, mint 14 éves kislány bekerült a Szegedi Kenderfonógyárba. S amikor férjhez ment Habik Jánoshoz, férje még kereskedősegéd volt. De az asszonyka nagy szakmaszeretete hamarosan „elcsábította* a férjet is. s ő is beállt a kenderfonógyári dolgozók sorába. Kicsit hű maradt azért itt is eredeti szakmájához, mert a raktárban is valóságos kis boltot rendezett be maga körül, s olyan precízen végzi munkáját, adagolja az anyagokat, hogy azon meglátszik mind a két szakma alapos ismerete, szeretete. A nagyobbik fiú még egyelőre anyaghordó. De ő is szeretne tovább tanulni, persze előbb a katonaidőt kell letöltenie. A második fiú, Tibor, szintén hű maradt a család ősi foglalkozásához, harmadéves textiltechnikus. Csak a harmadik fiú lett eddig hűtlen, bár arra is büszke a család, hiszen másodéves az építőipari technikumban, s az sem megvetendő dolog, ha valaki a házak, új otthonok kialakításét segíti elő. Fiatal még az apa, s az anya is. Tanulnak is szorgalmasan, képzik magukat mindketten. Művelődnek is* gyakran járnak színházba, moziba. Nincsenek anyagi gondjaik, módjuk van a szórakozásra is. A három dolgozó keresete havonta több mint 4 ezer forint. S most is például mind a hárman kaptak ezer—ezer forint értékű textilvásárlási utalványt is. Ebből három öltözet ruhát vásároltak. Szépül, gyarapodik otthonuk is. Hol egy szép váza kerül az asztalra, hol egy szép függöny az ablakokra. Hátha még a másik két fiú is keresőképes lesz... ..: Lassan egészen besötétedik, elhalkul az utca zaja. A Habik-család szorgalmas, dolgos tagjai is nyugovóra térnek. Korán lepihennek* hogy másnap reggel friss erővel kezdjék megszokott és megszeretett munkájukat. Az oly sok apróbb, nagyobb örömökkel teli napot. Horuczi Lászlóné Együtt a Habik-dinasztia három Kenderfonógyárban dolgozó tagja. Árdrágító üzérkedőket lepleztek le Nagystílű árdrágító, üzérkedő és közveszélyes munkakerülő ellen indított bűnvádi eljárást a járási rendőrkapitányság Galiba (Lopós) Anna, Ruasa 158 szám alatti lakos személyében. Évek óta nem dolgozott rendszeresen, a múlt esztendőben is mindössze 18 munkanapot dolgozott, a többi időt spekulációval, árdrágítással töltötte el. A lakásán hosszú évek óta házi bálakat rendezett, ahol a maga vásárolta borokat árusította árdrágító üzérkedéssel, sőt vizezte is az ilyen módon forgalomba hozott italokat. A lakására főleg 14—15 éves lányokat s alig valamivel idősebb fiúkat csalogatott bálázás címén, s 3 lakása valóságos bűntanya volt. A fekete bálrendezéseken kívül faüzérkedéssel is foglalkozott, nyáron pedig a mezei lopásokkal. Hozzá hasonló barátnői ellen is bűnvádi eljárás indult, özvegy Német Istvánné, Üllés, Petőfi dűlői lakos rendszeresen foglalkozott borjúvágással, majd a húst feketén hozta forgalomba. Lőrincz Jánosné ugyancsak Üllés, Petőfi dűlői lakos, — korábban mint italboltvezető ellen indult eljárás italhígítás és társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntette miatt — most faüzérkedéssel foglalkozott. A felvásárolt fát Kiskundorozsmán „értékesítette*. Rúzsa és Üllés dolgozói megelégedéssel vették tudomásul, hogy Galiba (Lopós) Anna és társai üzelmei végre napfényre kerültek, s hogy büntetésüket sem kerülhetik el. Közismert ugyanis az említett községekben, hogy Galiba ott csinált galibát, ahol csak tudott. Számos embert becsapott különböző üzelmeivel. Hűvös, csapadékos időjárás kezdődik A legutóbbi néhány nap nyárias hőmérséklete 5—fi fokkal volt magasabb a sok evi átlagnál. Évtizedek óta csupán az 1921-es tavasz haladta meg az idei melegeket 2—3 fokkal. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint húsvétvasárnapra virradóra eléri 1 lazánkat az Atlanti-óceán felől előnyomuló párás légtömeg, amely valószínűleg már vasárnap az ország számos vidékén okoz esőzéseket. Szombaton Ausztriából és Csehszlovákiából kiadós esőket, s a hőmérséklet 4—3 fokos csökkenését jelentettek. Nyugat-Európa-szerte hűvös, esős az idő. Az Atlantióceán térségeiben kialakult ciklon keletre lökött második hulláma előreláthatólag hétfőn érkezik meg hazánkba, amitől a vasárnapinál is erőteljesebb felhősör dést, kiterjedtebb esőzéseket várhatunk.