Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

7 Vasárnap. 1959. február 1. Állami Gyermekotthon, C7& állam (jijennekei Állami gondozott... Milyen ridegséget lehel e kifeje- csalódhoz, Hegyközi Jáno­Zés, ha arra gondolunk, hogy e gyermekek sohasem ismer- sékhoz. És szeretetükben a tik e két szó melegét: édesanyám, édesapám... S mégis soha nem ismert szülői sze­milyen simogatóan hangzik arra gondolva, hogy e rózsálló retetet vélte felismerni és arcocskájú kis emberkéket az egész társadalom szeretete megtanulta ízlelni ezt aszót vette karjaiba. is: édesanya, édesapa. Kis Szegeden közülük a nagyobbacska, 6—10 éves kisfiúk életében, az ünnepnapok ott élnek a Londoni körút és a Tolbuhin sugárút sarkán szabadidejében ők jelentik nemrégiben kívül-belül tatarozott öreg épületben, amely- szómóra ezt, a legkedveseb­bek bejárata fölött nagy tábla aranyozott betűi hirdetik: bet, a legdrágábbat. Szélesedő mozgalom S nemcsak H, Imre van így. Egyre szélesedik a pat­ronáló hálózat az intézet kö­rül. Jelenleg már 15 család visz ki rendszeresen gyer­meket az intézetből, közü­lük a legrégebbiek Bálint Ferenc a Jósika utcából, Joszt Gyula börtöntiszt és mások. Ezenkívül a ruha­ÍEL* Si^ ^fcgfeFÍ*?. iMmmiMM^m gyári KISZ-szervezet is rendszeresen gondoskodik több gyermek vasárnapon­kénti családi otthonáról. A társadalom, az egyszerű dol­gozó emberek szeretete mind nagyobb melegséggel veszi karjaiba e fészekből kipoty­tyant fiókákat, akikben most formálódik az élet tudata. Magát az intézetet több üzem is állandóan patro­Száz alsótagozatű általános - De hiszen neki nincse- ^lja.A S^ftó Iskolás kisfiú tanul, szórako- nek szülei _ fordultam az V^alat, az Letg^r I RU­zik, lakik, el ebben az in- igazgatóhoz miután elkö- hagyár, a Postás Művelő­^SSt™k95mSS ^tünk - barátommal ÍZ™^^™ 15 százaléka árva vagy fél- egymástól. csonykor külön is gondos­m&i.< aoHBK árva, de sokkal többen van­nak, akik épp úgy nem is­merik a szülői házat, akár­csak árvák lennének. Vala­mikor elhagyta őket két ie­Egy-egy család melegében kodtak az intézet valameny­nyi növendékéről: meghív­ták és meg is ajándékozták őket. __ — Ez igaz — magyarázta Szépen öltözöttek, jól táp­ieíőtlen'ember, akik"nem tő- Kiss Sándor. — Több mint láltak a Londoni körúti rödtek vele mi lesz életük eSY esztendeje azonban moz- Gyermekotthon kis tanulói, folytatásával S a törvény? galmat indítottunk annak Két öltözet téli, két öltözet Többnyire maga a törvény érdekében, hogy gyermek- nyári ruhája van mindegyi­kénytelen elvenni a züllött Bzerető családok a tanítási kőjüknek, mackóruhában, ci­életmódot folytató szülőtől a szünetekben vigyenek haza pőben, fehérneműben sincs gyermeket, akiből így leg- egy-egy kisfiút. Itt ugyan hiány. alább ember nevelődik. mindent megkapnak az ál- Szórakozásukról is megfele. _ Erkölcsi anyagi vagy lam,oI> semmiben nincs hia- lően gondoskodik az állam, océsTséeüevi 'okokból kerül- ny"k',seJn? élelmezésben, sem moziba, bábszínházba jár­n!k a náfonk lévő gye^ne- niházkodásban de a legjó- nak, nyáron a Balatonon kek állami gondozásba —• 1jld"laí"bb pedagógusi gon" nyaraltak. Ha aztán mind­nvLtott Telvilágos™ Kiss d°fkodás mellett is hiányzik egyikőjüknek akadna már Sándor az in éreT n^gy pe neklk valaml- Az a valami> "Fen "alkalmi* anyukája és dacósiai múlttal rendemező fmit csak a szülöi ház me" aPakája, akkor méginkóbb igazgatólJ -^ Érdekes meg- \e,ge' az. apa- anya 6Ímoga' Erezhetnék, hogy a mi tár­igazgatoja. — traeices ™g tása nyiijthat Karfaimi,ni,ho„ Zoltán inffvízrif" hoev a felszabadu- "fJ"""- sadalmunkban nem lehet­íáfetótt a fvermekek zömc .Igy került ? Im- nek elhagyott emberek, anyagf gon^ok a szütók ™ke egy szőreg: vasutas- Lökös Zoli nyomora miatt került álla­mi gondozásba. Jelenleg ez viszont alig egy százalékot tesz kl, a legtöbb sajnos a szülők erkölcsi magatartása, felelőtlensége, iszákossága, durva bánásmódja miatt ke­rül hozzánk. Az intézet igazgatósága egyébként széleskörű levele­zést folytat. Igyekszik fel­venni a kapcsolatot szülők­kel, akik évek óta nem vol­tak kíváncsiak gyermekük­re. S nemegyszer ennek ha­tására előfordult, hogy meg­mozdult valami egy-egy apai vagy anyai szívben. Mégis akadt anyukája De hányan vannak mégis, akik iránt soha, senkisem érdeklődik. A kis H. Imre, II. osztályos tanulónak sincs senkije a nagyvilágban, akit rokonának mondhatna. Pe­dig ahogy elénk toppant ki­pirult arcával, kicsit kefésre­álló szökés halával, élénk csillogású szemével, az ember szeretné szinte mindjárt ma- ételt pajtásai részére a Gyermekotthonban. ' Amint" képünk i» fí nemtörődöm apa A behavazott utakon nehézkessé vált a köz­lekedés. Az autóbusz­megállóknál sokan vá­rakoznak. Egyesek tü­relmetlenkednek, mert sokat kell várni, mások viszont vidáman cse­vegnek mindenről, ami eszükbejut. — Jónapot, Kovácsné. Most látom, hogy maga is itt van. Bevásárolt? — Igen, sietek haza. Már várnak a gyerekek. Korcsolyázni mennek. A maga fia nem megy? — Sajnos, ném. Nem engedem sehova a szü­netben. —• Talán csak nincs valami baj? — Bizony van. Kép­zelje, már megint két elégtelent hozott haza. Csak meg ne tudja a férjem! Tavaly is úgy megverte szegényt. Most elhatároztam, hogy nem mutatom meg neki a bizonyítványt. Majd ha­zudunk valamit. — És ha másoktól megtudja? — Nem hiszem. Az Iskolába nem szokott eljárni, a tanárokat nem ismeri. — Nálunk a gyermek­nevelés közös ügy. £n semmit sem tudnék el­titkolni a férjem elől, de nincs is rá okom. Felváltva járunk szülői értekezletre. Nem is ért még bennünket megle­petés, pedig a mi fiunk­nak is volt néha ket­tese. — Magának könnyű. Az én férjemmel nem lehet szépen beszélni. Mindig azt mondja, hogy én ne avatkozzam bele, mert neki a ne­velésről meg vannak a maga nézetei. Közben megérkezett az autóbusz és a nagy tolongásban elmarad­tam a beszélgetőktől. A folytatást már nem hal­lottam. De talán nem is fontos. Ehhez hasonló eset, sajnos elég sűrűn előfordul. A szülők kö­zött sokszor nincs össz­hang a nevelés terén. Nem akarok moralizál­ni, csupán két esetet szeretnék elmondani. Az első négy évvel ezelőtt történt. Az apát hivatali teendői annyira lefoglalták, hogy «a­ládjával alig találkozott. Két leányáról csak any­nyit tudott, hogy az egyik a gimnázium he­tedik osztályába jár, a másik pedig a kereske­delmi középiskola má­sodik osztályába. Ké­sőbb kiderült, hogy még ezt sem tudta, pontosan. Mindkét leány külön­órára járt néhány tan­tárgyból. Erről az apa mit sem tudott, bár a tandíjra valót ő kereste. A baj akkor kezdő­dött, amikor az év vége felé az apa tudomást szerzett róla. Az órák ellen ugyan nem volt kifogása, csupán az volt az óhaja: személyesen beszéljen az instruktor­ral. Még aznap felke­reste az illető tanárnőt a lakásán. Beszélgetés közben azután furcsa meglepetések történtek; Kiderült ugyanis, hogy a fiatalabb leány is­métli az első osztályt, az időoebb pedig a má­sodik félévben nem is járt iskolába, csak mint magántanuló készülhe­tett az éwégi vizsgára. Amikor az apa rájött, hoev mennvire félreve­zették, hatalmas bot­rányt csapott. Hallani sem akart többé a to­vábbi iskoláztatásról. A második eset ha­sonló az előbbihez. Nem is olyan régen történt. Mindenki úgy tudta a környéken, hogy Lilike kitűnő tanuló a zene­iskola negyedik osztá­lyában. Ezt hangoztatta a mama mindenkinek ós így mutatták be Li­likét a vőlegényjelölt­nek is. Azt mindenki jól tudta, hogy Lilike lényegesen több időt tölt a korzón, strandon és a cukrászdában, mint a zongora mellett, de­hát ha valaki született tehetség... Eljött az év vége. A mama tájékoztatta az ismerősöket, hogy kislá­nya mo6tanában nem érzi jól magát és a dip­lomavizsgát Ő6zre ha­lasztotta. Igen meggyő­zően beszélt, senki sem vonta kétségbe. A nyár gondtalanul elsuhant Lilikét körülrajongták hódolói (főleg, akik nem ismerték). Végül ls a vőlegény megtudta a dolgot, és elkövette azt a 6Úlyos hibát, hogy a papával tárgyalt, aki mit sem tudott róla. A beszélgetés után a papa berohant az iskolába, mert sehogyan sem tud­ta megérteni, hogy ked­ves kisleánya, aki dip­lomára készült, megbu­kott a pótvizsgán -— a ha-madik osztályban. Ho*y ml lett Liliké­vel? Nem tudom. Utána hamarosan elköltöztek városunkból. Talán mégis Jő lenne, ha az apa is megnézné a bizonyítványt, eset­Jen eljárna a szülői ér­tekezletre is. (-) (Sütő Péter felvételei) A tanulóknak hetenként más és más csoportja szolgálja fel az gához ölelni. S olyan bátran, ™"»atja, határozottan beszélt, akár egy felnőtt. A veszprémi gyermekvédőből került ide, azelőtt a szegvári óvodás­otthon volt a lakása, meg­előzően pedig a berhidai cse­csemőotthon — amint arról a nagykorúságáig őt végig­kísérő "Gondozási könyv* beszél. — Hova szoktál menni va­sárnaponként? — Szőregre — válaszolta kedvesen szembenézve. ^ S ki jön érted? — Anyukám. —Ott van anyukád? S kik vannak ott még neked? — Hát még apukám, meg a testvéreim. Az igazgató csak intett, hogy ne csodálkozzam, majd ő mindent elmagyaráz, s amint tovább beszélgettem a kis Imrissel, kiderült, hogy Szóregen töltötte a kará­csonyt is, meg az egész ta­valyi nyári vakációt, "anyu­kánál meg apukánál.« a kis kukták vidáman teljesítik ezt a feladatot. Ho! olvashatnak a gyermekek ? A Somogyi Könyvtár he­lyiséghiány miatt átmene­tileg szünetelteti Ifjúsági Könyvtárát, ez azt jelenti, hogy mintegy hatszáz gyer­mekolvasó keresi azt a he­lyet, ahol könyvet kaphatna. A Somogyi Könyvtár az ol­vasni vágyó ifjúság részére a II. kerületi fiókban (Brüsz­szeli krt. 5) már január 24-től megkezdte részükre a kölcsönzést. Csak gyerme­kek részére külön kölcsön­zési órákat tart hétfőn, szer­dán és pénteken délelőtt 8— 12 óráig, de kedden, csütör­tökön, szombaton délután 3—7 óráig és vasárnap dél­előtt 10—12 óráig a szokott felnőttnapokon is kölcsö­nözhetnek. A III. kerületi (Petőfi Sándor sgt. 81/a) fiókkönyv­tár is kölcsönöz, délelőttön­ként az ifjúság részére, feb­ruár 1-től kedden, csütörtö­kön és szombaton délelőtt 6—13 óráig. Családi mozielőadások — egy forintért Érdekes kezdeményezés a Szegedi Jutában Félreértés ne essék! Nem szélesvásznú moziról van szó. Mégcsak nem is mozgó­filmről. Bár 10—15 év múlva arra is sor kerülhet. A Szegedi Jutaárugyár üzemi szakszer­vezete a budapesti üzemek után Szegeden elsőnek vezette be a diafilm-kölcsönzést, természetesen vetítőgéppel együtt, az üzem dolgozói számára. Csak diafilm? Hát ak­kor hol Itt az érdekes és újszerű kezde­ményezés? — kérdezhetné a minden új­szerű kezdeményezéssel 6aemben szkeptikus olvasó. Nem az érdekes itt, hogy filmet kölcsö­nöznek, Az sem, hogyan történik ez a kölcsönzés. Az a figyelemre méltó dolog, hogy egyáltalán kölcsönöznek, hogy hoz­záfogtak valamihez, ami a dolgozók ja­vát szolgálja. Hogy Kis Pál, vagy Kovács Péterné a gyár munkása k;fizetve a film­kölcsönzéssel foglalkozó kultúrosnak az évi 5,— forint részvételi düat, megkapja a vetítőgépet, vált hozzá három-négy dia­filmet, darabonként 1,— forintért, s két napi'g, amíg a kölcsönzési idő tart, annyi­szor vetítheti le otthon ezeket a filmeket, a kisfiának vagy a kislányának, ahány­szor akarja. December 15-én kezdték meg a dia­kölcsönzést, nyolc filmmel és egy géppel. Azóta a befizetésekből összegyűlt pénzen 22 új filmet vásároltak, s kaptak egy új gépet is. A "Filmkölcsönző Klubnak* már­is annyi tagja van, hogy kevésnek mutat­kozik a 30 film és a két vetítőgép, a köl­csönzési igények kielégítésére. Jelenleg úgy állnak, hogy március első feléig mér min­den kölcsönzési napot előre lefoglaltak az üzem dolgozói. S nem pusztán szórakozás számba men­nek, ezek a családi mozielőadások. Hi­szen a mesefilmek mellett vannak olyan filmjeik is, amelyek tudományos, művé­szeti, vagy irodalmi témákkal foglalkoz­nak, És mennyivel könnyebb így megis­merni Munkácsyt, a 48-as szabadságharc eseményeit, vagy hazánk szép tájait, mint tankönyvek betűin keresztül, Minden szempontból hasznos és követésre méltó dolog tehát, amit a juUgyáriak csinálnak. Kívánunk nekik sok sikert, a kölcsönzők­nek pedig hasznos szórakozást. Jó! bevált egy újszegedi ta'álmíny: az infravörös hajszárító bura Érdekes és hasznos szegedi találmány vizsgázott teg­nap a fodrászipari szakemberek előtt: az infravörös haj­szárító bura. Dörmő Lajos, a szegedi egyetem háziműhe­lyének villanyszerelője már hosszabb ideje — töob mint két éve — kísérletezett ennek, a fodrásziparban igen je­lentős találmánynak a kivitelezésével. Az elmúlt hetek­ben azután Muszka Dániel tudományos kutató segítségé­vel sikerült a végső megoldást is megtalálni és kiküszö­bölni a korábbi kísérleti példányok egyes fogyatékossá­gait. A találmány sikerét végső fokon az "koronázla« meg, hogy az infravörös hajszáritóbura valamennyi előnye ér­vényesül, nemcsak a fekete, hanem bármely más hajszín­nél is. Az új készülék számos tulajdosággal örvendezteti meg mind a vendéget, mind pedig a fodrászokat. Elsősorban megszűnik a női fodrászatban használatos, egész fejet be­födő bura alkalmazása. Ennek motorja éppen elég kelle­metlenséget okoz még ma is állandó zúgásával a ven­dégnek, nem is szólva arról, hogy az érzékenyebbeknek a fülét is be kell kötni, mert a ventillátor huzatos lég­örvényt teremt. Kiküszöbölik a fertőzés veszélyét is, mert az infravörös hajszárító-készülék nem érintkezik a fejjel, a bőrrel, vagy a hajjal. Több lámpa sugarút irányítják megfelelő távolságból a hajkoronára, s a vendég szárí­tás közben beszélgethet, olvashat — és hamarabb is kész lesz. Az Infravörös hajszárító-készülék ugyanis tiz-tizen­öt perccel rövidebb idő alatt végzi el a szárítást, mint a jelenleg használatos. Ez a körülmény a vendégek kényel­me mellett még nagyarányú energtamegtakarítást is ered­ményez. Előállítása is lényegesen olcsóbb, mint a mai buráké, ezer-ezerötszáz forintba kerül darabja, a jelenlegi 2—3000 forinttal szemben. Az Iskolai Szemléltető Eszközök Intézetében, Budapesten készítik a pedagógusok specifikációs csoportja úttal előirt, a szemléltető oktatást szolgáló különféle preparált álla­tokat. Az intézetből évente mintegy <100 ilyen állutot szállítanak az iskoláknak. Képünkön Búzák Mária, az in­tézet dolgozója kitömött tyúkokat és kakasokat preparál

Next

/
Oldalképek
Tartalom