Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

3 Péntek, 1959. február 13. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának HATÁROZATA A Szovjetunió Kommunista Partja XXi. kongresszusa egyhangú határozatot hozott Nyikita Hruscsovnak „A Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 1959—1965. évi ellenőrző számairól* tartott beszámolója alapján. A kongresszus jóváhagyta Hruscsov beszámolójának téziseit és a kongresszusi vita, valamint a téziseknek a kongressaist megelőző tárgyalása alapján eszközölt módosításokkal és kiegészítésekkel elfogadta a hétéves népgazdaságfejlesztési terv ellenőrző számait. Az SZKP XXI. kongresszusa teljes egészében jóváhagyta a párt Központi Bizottságának tevékenységét, valamint nagy jelentőségű bel- és külpolitikai intézkedéseit. A határozat hangsúlyozza, hogy az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időszak a Kommunista Párt és a szovjet állam történetének egyik legfontosabb időszaka, amely megmutatta, milyen óriási jelentőségű volt a XX. kongresszus mind a Szovjetunióban folyó kommunista építés, mind pedig az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s az egyetemes béke megszilárdítása szempontjából. A XXI. kongresszus határozatában jóváhagyta a Központi Bizottság 1957. júniusi teljes ülésének az egész párt és az egész nép által egyöntetűen támogatott határozatait. E határozatokban a Központi Bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportját. A Központi Bizottság — hangsúlyozza a határozat — helyesen járt el, midőn a frakciósok és szakadárok megvetett csoportját határozottan elítélte és félreállította. ' Az SZKP XXI. kongresszusának határozata megállapítja, hogy a Szovjetunióban, amely megmutatta az emberiségnek a szocializmushoz vezető utat, olyan szinvonalat értek el a termelő erők, a szocialista termelési viszonyok és a kulturális fejlődés, hogy az lehetővé teszi a kommunista társadalom építésének széles fronton való kibontakoztatását az elkövetkező hétéves időszakban. Az SZKP XXI. kongresszusának határozata megszabja a párt fő feladatait az elkövetkező hét évre a gazdaság, a politika és az ideológia terén, valamint a nemzetközi kapcsolatok területén. Az SZKP fó gazdasági feladatai: az ország termelőerőinek sokoldalú fejlesztése, a nehézipar elsődleges fejlesztése alapján minden gazdasági ág termelésének olyan arányú növelése, amely lehetővé teszi a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtését és a Szovjetunó győzelmének biztosítását a kapitalista országokkal folytatott békés gazdasági versenyben. Az ország gazdasági potenciáljának erősítése, a műszaki haladás a népgazdaság minden ágában, a társadalmi termelésben végzett munka termelékenységének szakadatlan fokozása. Ezek biztosítják a nép életszínvonalának jelentős emelését. A kongresszus határozata a következőkben jelölte meg a fő politikai feladatokat: a szovjet szocialista rendszer további erősítése, a szovjet nép egységének és összeforrottságának fokozása, a szovjet demokrácia fejlesztése, a néptömegek fokozott aktivitása és öntevékenysége kibontakoztatása a kommunista társadalom építésében, a társadalmi szervezetek szélesebbkörű részvétele az állami feladatok megoldásában, a párt és a szocialista állam szervező és nevelő szerepének fokozása, a munkás-paraszt szövetségnek, a Szovjetunió népei barátságának erősítése minden vonalon. A kongresszus a következő ideológiai feladatokat jelölte meg: a párt ideológiai nevelőmunkájának fokozását, a dolgozók és mindenekelőtt a felnövő nemzedék kommunista öntudatának erősítése, a kommunista munkaviszony, a szovjet hazafiság és az internacionalizmus szellemében való nevelése, harc a burzsoá ideológia ellen. A határozat értelmében a nemzetközi kapcsolatok területén az SZKP fő feladatai a következők: olyan következetes külpolitika, amely a népek békéjének és biztonságának fenntartására és megszilárdítására irányul a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve alapján; a hidegháború megszüntetését és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó irányvonal követése; a szocialista világrendszernek és a testvéri népek baráti együttműködésének sokoldalú erősítése. A hétéves időszak alapproblémája — mondja a határozat — a maximális időnyerés a szocializmusnak a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyében. A határozat hangsúlyozza, hogy gyors ütemet és megfelelő arányokat kell • biztosítani a népgazdaság fejlesztésében. A kongresszus határozata elsőrendű jelentőségűnek tartja az ipar és különösen a nehézipar fejlesztését. Szükséges — jelenti ki —, hogy a hétéves terv előirányozza az ipar teljes termelésének hozzávetőleg 80 százalékos emelkedését. A hétéves terv az egész ipar teljes termelésének átlagos évi növekedését körülbelül 8.6 százalékban szabja meg A nehézipar magas fejlettségi fokából, valamint a mezőgazdaság további fellendüléséből kiindulva, a kongresszus szükségesnek tartja a közszükségleti cikkek termelésének jelentős növelését. A mezőgazdaságban fő feladat olyan termelési szint elérése, amely lehetővé teszi a lakosság élelmiszer-szükségletének, az ipar nyersanyag-szükségleteinek, s az állam minden egyéb mezőgazdasági termék-szükségletének teljes fedezését. A mezőgazdaság össztermelését 1,7-szeresére kell emelni. A határozat ezután megállapítja: a hétéves terv sikeres végrehajtásának, a kommunizmus anyagi-műszaki alapja megteremtésének döntő feltétele az új technika széleskörű meghonosítása. A hét esztendő alatt a termelési folyamatok komplex gépesítése alapján az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban és a közlekedésben ki kell küszöbölni a nehéz fizikai munkát. A határozat előírja, hogy az állami beruházások az előző hétéves időszakhoz képest 1,8-szeresükre, azaz körülbelül 1940—1970 milliárd rubelre emelkednek, ami csaknem ugyanannyi, mint a szovjethatalom eddigi fennállása alatt eszközölt beruházások teljes összege. A hétéves terv előírja valamennyi szövetségi köztársaság hatalmas méretű gazdasági fejlesztését. Az SZKP kongresszusa rámutat, hogy a jelenlegi viszonyok között minden feltétele megvan annak, hogy a szovjet nép a legrövidebb időn belül még jobban éljen. A hétéves terv a nemzeti jövedelem 62—65 százalékos növekedését és a fogyasztás 60—63 százalékos emelkedését irányozza elő. A hétéves terv végére a munkások és alkalmazottak egy főre számított reáljövedelme átlagosan 40 százalékkal, a kolhozparasztok reáljövedelme pedig legalább 40 százalékkal emelkedik. Tervbe vették az alacsonyabb fizetésű munkások és alkalmazottak bérének jelentős emelését, az öregségi nyugdíjminimum emelését, a lakosság kereskedelmi és közszolgáltatási ellátottságának lényeges megjavítását, a közétkeztetési vállalatok árainak csökkentését. A városokban és munkás-lakótelepeken körülbelül 15 millió lakás, a falvakban körülbelül 7 millió ház épül fel a hétéves terv időszakában. A határozat értelmében a közeljövőben megszűnik a lakosság adóztatása. A határozat előírja a munkanap és a munkahét csökkentését. 1960-ban befejeződik a munkások és alkalmazottak hétórás, számos termelési ág fő szakmáiban pedig a hatórás munkanapra való áttérése. 1962-ben megvalósul a munkások és alkalmazottak 40 órás munkahétre való áttérése, hétórás munkanap mellett. 1964-től kezdődőleg a föld alatt és az egészségtelen munkaviszonyok között dolgozók fokozatosan áttérnek a 30 órás, és minden más dolgozó a 35 órás munkahétre, két szabadnappal, 6—7 órás munkanapok mellett. A kongresszus megállapítja azokat az óriási eredményeket, amelyeket a szovjet tudomány minden területen, különösen pedig az atomfizika, az atomenergetika, a lökhajtásos repülés és a rakétatechnika terén vívott ki, és szükségesnek tartja, hogy a hétéves terv alatt még gyorsabb ütemben fejlesszék a tudomány minden ágát, végezzék el azokat a fontos elméleti kutatásokat, amelyek biztosítják a tudományos és műszaki továbbhaladást. A kommunista építés jelen szakaszában megoldandó feladatok meghatározásakor az SZKP XXI. kongresszusa abból indul ki, hogy a Szovjetunió történelmi fejlődésének új szakaszába lépett. A szocializmus teljes és végérvényes győzelmet aratott a Szovjetunióban. Nincs olyan erő a világon, amely visszaállíthatná a kapitalizmust a Szovjetunióban, megsemmisíthetné a szocialista tábort. A szovjet nép győzelmei lehetővé teszik a kommunista társadalom anyagiműszaki alapjának megteremtését, a kommunizmusba való tervszerű átmenet megvalósítására irányuló feladatok gyakorlati megoldását. A termelőerők növekedésével egyidejűleg — mondja a határozat — fejlődniök kell a szocialista társadalmi viszonyoknak is. Eltűnnek majd a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között. A munkanap csökkentése, a munkafeltételeknek a komplex gépesítésen és automatizáláson alapuló megjavulása elősegíti majd, hogy a munka a sokoldalúan fejlett ember életszükségletévé váljék. A kommunista építés során fokozódik majd a kolhozokban végzett termelőmunka közösségi jellege, a szövetkezeti kolhoztulajdon közeledik majd az össznépi tulajdonhoz, fokozatosan elmosódnak a határok e két tulajdonforma között — mondja a határozat. — A szövetkezeti kolhoztulajdon társadalmi jellegének színvonala a szocialista állam segítségével és támogatásával felemelkedik az össznépi tulajdon szintjére. A kommunista építés jelenlegi körülményei között az anyagi javak elosztásának alapja a következő irányelv marad: mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. A szükségletek szerinti elosztásra való áttérést — hangsúlyozza a határozat — fokozatosan valósítjuk meg, a termelőerők fejlődésének arányában, mégpedig akkor, amikor megvalósul az összes szükséges fogyasztási javak bősége és amikor minden ember önként és az anyagi javakból való részesedésének mértékétől függetlenül, képességei szerint fog dolgozni, felismerve, hogy erre szüksége van a társadalomnak. A szovjet társadalomban az anyagi és kulturális javak jelentős és mind nagyobb részét most is ingyen osztják el — nyugdíjak, ösztöndíjak, iskolák, kórházak és más kulturális intézmények építésére és fenntartására fordított összegek formájában. A társadalmi fogyasztási alapnak ez a része állandóan növekedni fog, ami — hangsúlyozza a határozat — fontos feltétel a kommunista elosztási elvre való fokozatos áttérés szempontjából. Az SZKP XXI. kongresszusa megállapítja, hogy a szocialista államiság fejlődésében a fő irányvonal a demokrácia fejlesztése minden vonalon, minden állampolgár bevonása a gazdasági és kulturális építés irányításába, a társadalom ügyeinek intézésébe. Sok olyan funkció, amelyet most állami szervek látnak el, fokozatosan társadalmi szervezetek feladatkörébe megy át. Ez bővíti és erősíti a szocialista társadalom politikai alapját, biztosítja a szocialista demokrácia további fejlődését. A szocialista állam rendkívül fontos feladatok teljesítésére hivatott a béke megvédésében, s ugyancsak fontos feladata az is, hogy megvédje az országot az imperialista hatalmak katonai támadásának veszélyével szemben. A határozat rámutat, hogy a szocialista haza védelmének funkciója, amelyet most az állam tölt be, csak akkor halhat el, amikor teljesen megszűnik az imperialista támadás veszélye. A hétéves terv megvalósítása még inkább megerősíti a béke és a haladás hatalmas támaszát alkotó Szovjetuniónak és a szocialista világtábornak pozícióit, tovább növeli a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A hétéves terv — mutat rá a határozat — a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versenyének új fejezetét nyitja meg. Teljesítésének eredményeképpen a Szovjetunió néhány fő termékfajta abszolút számokban kifejezett termelésében túlszárnyalja, más termékfajtákéban pedig megközelíti az Egyesült Államok, e vezető kapitalista hatalom ipari termelésének jelenlegi színvonalát. Erre az időpontra a legfontosabb mezőgazdasági termékek globális és egy főre jutó termelése is meghaladja az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. Ázután körülbelül még öt évre lesz szükség, hogy utolérjük és túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, az egy főre jutó ipari termelésben. A Szovjetunió akkorra világviszonylatban az első helyre kerül mind az abszolút termelésben, mind pedig az egy főre jutó termelésben. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmussal vívott békés versenyben. A határozat hangoztatja, hogy a kapitalizmus általános válsága tovább mélyül a szocializmus erőinek növekedése, a gyarmati rendszer széthullása és a kapitalizmus belső társadalmi ellentmondásainak kiéleződése folytán. A válságokat sem a fegyverkezési hajsza, sem a kapitalista országok egyéb intézkedései nem szüntethetik meg. A hétéves terv teljesítése és túlteljesítése, valamint a népi demokratikus országok gazdasági fejlődésének gyors üteme folytán a közgazdászok számításai szerint a világ ipari termelésének több mint a felét a szocialista világrendszer állítja majd elő. Ez biztosítja a szocialista világrendszer fölényét a kapitalista világrendszer felett az anyagi termelésben, az emberi tevékenység e döntő területén. A szocialista világrendszer további növekedésével és fejlődésével együtt sikeresen fejlődik majd valamennyi szocialista ország is — hangzik a kongresszus határozata. — Kiegyenesedik valamennyi szocialista állam gazdasági és kulturális fejlődésének vonala. Közeledik az idő, amikor ezek az országok — akárcsak a Szovjetunió — a kommunista társadalmat fogják építeni. A Szovjetunió igen fontos feladatának tekinti, hogy továbbra is elősegítse a szocialista országok egységének megszilárdítását, szoros gazdasági és kul1 ralis kapcsolataik fejlesztését, a szabad népek családjának még erősebb összefogását a marxizmus—leninizmus nagy eszmédnek, a proletár nemzetköziség elveinek alapján. Az SZKP XXI. kongresszusa úgy véli, a hétéves tervnek, valamint a többi szocialista ország tervének megvalósítása rég kedvezőbb feltételeket teremt korunk fő problémájának megoldásához, az egyetemes béke megóvásához. Teljesen helyesnek bizonyult a XX. pártkongresszus megállapítása: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ma már óriási erők vannak, amelyek meg tudják védeni a békét Ha az imperialista államok megtámadják a szocialista tábort, ez csakis a kapitalizmus pusztulásával végződhet. A határozat hangsúlyozza, mielőtt a szocializmus teljes győzelmet arat a Földön, s amikor a kapitalizmus még fennáll a világ egy részén; reális lehetőséggé válik, hogy a világháborút kiiktassuk az emberi társadalom életéből. Jelenleg azonban — hangsúlyozza a kongresszusi határozat — fennáll az a lehetőség, hogy az imperializmus háborút robbant ki. A háborús veszély fő forrása ezután is az amerikai imperializmus agresszív irányvonala. Az imperialista agreszszió, mint ahogyan az utóbbi évek tapasztalatai bizonyítják, a világ különböző területeinek népeit veszélyezteti. A nyugati hatalmak agresszív irányvonalával szemben áll a Szovjetuniónak és a szocialista államoknak a békeszerető népek által támogatott politikája. Az SZKP XXX. kongresszusa egyhangúlag jóváhagyta a szovjet kormány békeszerető lenini külpolitikáját. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés lenini elvétől vezérelve szüntelenül törekedni fog, hogy minden állammal, minden területen együttműködjék. A kongresszusi határozat rámutat: a reakciós burzsoázia áttérése a nyílt diktatúrára, annak a jele, hogy a burzsoázia gyenge és uralmát nem tudja parlamenti módszerekkel fenntartani. A demokratikus erők, elsősorban a munkásosztály egysége — ez a legmegbízhatóbb gát a fasisztaveszély útjában — hangsúlyozza a határozat. A kongresszus megállapítja, hogy a Szovjetunió sikeres haladása a kommunizmus útján, a szocialista országok győzelmei és a következetes békeharc kedvező távlatokat nyitnak meg a munkásosztály nemzetközi és nemzeti Akcióegységének megvalósítása előtt. Az SZKP XXI. kongresszusa elégedetten állapítja meg, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. novemberi értekezlete óta a marxizmusleninizmus eszmei alapján erősödött a kommunista pártok és az egész nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A revizionizmus — hangsúlyozza a kongresszus határozata — megsemmisítő eszmei és politikai vereséget szenvedett. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista programját egyöntetűen elítélték az összes marxista—leninista pártok. A jugoszláv vezetőség elmélete és gyakorlata — mondja a kongresszus határozata — eltávolodás a munkásosztály álláspontjától, a nemzetközi proletárszolidaritás elveitől. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőinek nézetei és politikája veszélyeztetik a népi forradalom és a szocializmus vívmányait Jugoszláviában. A szovjet kommunisták — mutat rá a határozat — a szovjet néppel egyetemben baráti érzéseket táplálnak Jugoszlávia testvérnépei, a jugoszláv kommunisták iránt; „arra törekszünk, hogy együttműködjünk Jugoszláviával az imperializmus ellen vívott harc, a békéért folytatott küzdelem mindazon kérdésében, amelyben álláspontunk azonos*. A határozat hangsúlyozza, hogy folytatva a revizionizmusnak, a kommunista mozgalom ez idő szerint legfőbb veszélyének leleplezését, nem gyengülhet a harc a dogmatizmus és a szektásság ellen sem, amelyek megnehezítik a marxista—leninista elmélet alkotó szellemű alkalmazását és a tömegektől való elszakadáshoz vezetnek. Az SZKP XXI. kongresszusának küldöttei határozatukban megállapítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely minden eddiginél egységesebben és összeforrottabban jutott el a kongresszushoz, sikeresen meg tudja oldani az új, nagyszerű feladatokat. A szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott harc tapasztalatai mutatják, hogy a kommunista társadalom építése idején mind jobban nő a pártnak, a nép kipróbált élcsapatának és a legmagasabbrendű szervezetének szerepe. A kongresszus véleménye szerint a hétéves terv megvalósításában elsőrendű szerep jut a párt és az állam kádereinek. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában növekszik a szovjetek szerepe. A határozat rámutat, hogy bizonyos kiegészítéseket és módosításokat kell eszközölni a Szovjetunió alkotmányában, mivel jóváhagyása óta fontos változások történtek a Szovjetunió politikai és gazdasági életében, s megváltozott a nemzetközi helyzet is. A határozat végül kiemeli a szakszervezetek és a Komszomol fontos szerepét a kommunista építés programjának végrehajtásában.