Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

7 Vasárnap, 1959. Január 11. 7 Az 1959 -es év feladatairól tárgyaltak a Hazafias Népfront „Szép Szegedéit"mozgalmának részvevői Nagy jelentőségű értekezletet tartott a Hazafias Népfront kulturális bizottságának "Szép Szegedért"-mozgalma. Az értekezleten részt vettek a mozgalom vezetői, a Kertészeti Vállalat, a Gyógynövénytani Intézet, az egyetemi füvészkert, a tanács, a társadalmi szervezetek, az úttörők, iskolák, a MÁV nyugdíjas-csoport, a Köztisztasági és a Fürdő Vállalat, valamint több más üzem, intézmény képviselői és számos érdeklődő. Turai Géza, a kulturális bizottság elnöke köszönetet mondott a mozgalom résztvevőinek a múlt évi eredményekért, melyeket a műemlékvédelemben, a város virágosításában, tisztaságának megjavításában és egyéb területeken elértek. Ezután Kéri Imre, a Szép Szegedértmozgalom vezetőjének irányításával megbeszélték az idei feladatokat és terveket. Ezek szerint még nagyobb társadalmi összefogással, s a különböző vállalatok, intézmények fokozott segítségével továbbfejlesztik a Szép Szegedért-mozgalmat. Még több virág Ebben az évben a kertészeti vállalat több palántát juttat díjtalanul a város virágosítására. Egyes parkok, vagy virággal díszített utcák, térrészletek kezelését átadja a Hazafias Népfrontnak, a szakirányítás további biztosítása mellett. így lehetővé válik, hogy a felszabadult erőből a vállalat újabb terület parkosítását végezze el. Az üzemekben, iskolákban virégfelelősöket választanak, akiknek irányításával kapcsolódhatnak be a dolgozók a mozgalom munkájába. Az idei virágültetéseknél gondosabban ügyelnek az egységre, tervszerűen létesítik a virágágyakat, egyforma, vagy szabályosan váltakozó növényekkel. Több utcában, ahol szűk a hely, a fasorok irányában egyméteres sávokat ültetnek be. Bevezetik a kisebb virágszigetek ültetését is. A fák törzsét egyméteres kerületben felássák, s ide ültetik a dísznövényeket és virágokat. Nagyobb rend és tisztaság Nagyobb gondot fordítanak az utcák, közterek tisztaságára és rendjére is. A mozgalom résztvevői felkeresik az utcák, bérházak lakóit, s megnyerik az érdeklődőket a társadalmi ellenőrzésnek. A tisztaságért való harc mellett a társadalmi védelmet kiterjesztik a parkokra, fákra és virágokra, segítséget nyújtanak a tanács parkőreinek, akik nem győzik a munkát, a gondatlan és rakoncátlan gyerekek és a felelőtlen felnőttek miatt. Javasolják ezenkívül a tanácsnak, hogy nagyobb szigorral járjon el a vétkesekkel szemben, ugyanakkor eljárnak egyes vállalatoknál, ahol szintén mulasztásokat követnek el a város tisztasága ellen. Ilyen esetekre számos példát felhoztak már az első értekezleten a résztvevők. Főképpen az építővállalatok, a csatornamüvek, útfenntartók és az ingatlankezelő vállalat ellen van kifogás, mert egyes munkálataiknál nem takarítják a törmeléket, használhatatlan és visszamaradt anyagokat, így például jelenleg is ez tapasztalható a Hámán Kató utca 14 számú ház előtt, vagy a Petőfi Sándor sgt. és Nagykörút sarkán, továbbá a Gőz utca végén, az Indóház téren. Érdekes bejelentések . A Szép Szegedért-mozgalom csütörtöki értekezletén elhangzott hasznos javaslatok közül kiemelkedik még a Tisza-part rend behozása az ifjúsági vízisporttelepig, a partturdő szépítése, azonkívül érdekes bejelentéseket is tettek az egyes vállalatok küldöttei: kiterjesztik a szemétgyűjtést mar az első negyedévben a Lenin körút és a Nagykörút közötti városrészre. A köztisztasági vállalat hússzal több utcatisztítót foglalkoztat ebben az esztendőben. Megszüntetik a város több pontján éktelenkedő nagy szemétgyűjtőket, az összegyűjtést a "Kukákkal". végzik. Ezenkívül újabb, nagy locsolóautókat állítanak munkába, melyek reggel mossák, este pedig locsolják az utcákat. A Szép Szegedért-mozgalom első idei értekezletének javaslatait a vezetőség munkatervbe foglalja, s ugyancsak összegyűjti a kerületi népfrontbizottságok aktíválnak észrevételeit, ötleteit ls, melyek megvalósítása újabb lépés városunk szebbé tétele felé. A munkások érdekében jó egyetértésben dolgozik a Cipőgyár párt- és szakszervezete A nagyüzemmé növekedett Szegedi Cipőgyárban mozgalmas politikai élet folyik. Erről tanúskodik többek között az üzemi bizottság irodájában felfektetett programtervezet. Ez hetekre előre tartalmazza a különböző összejöveteleket, tanfolyamokat, előadásokat, értekezleteket. Nemcsak azokat, amelyeket a szakszervezet rendez, hanem a párt-, a tömegszervezeti és a vállalati megmozdulásokat is. Így azután nincs zavar, kapkodás és nem terhelik túl a dolgozókat. Ahogyan megvan az összhang a papíron, ugyanúgy érvényesül a gyakorlatban is. A párt- és a szakszervezet jól együttműködik a cipőgyárban, a kommunisták segítik a szakszervezeti munkát. Megbeszélik a feladatokat Nincs olyan feladat, melyet meg ne beszélne az ü. b.-elnök a párttitkárral. Ezeket az értekezéseket nem kötik meghatározott időponthoz: naponta érintkeznek, azonnal megvitatják a munkát, melyet a szakszervezet végezni akar és ehhez a párt segítségére van szüksége. Nemcsak ez jellemzi azonban a kapcsolatot. A pártvezetőség külön is megbízott egy elvtársat, hogy rendszeresen foglalkozzék a szakszervezettel, a különböző bizottságok munkájával és észrevételeiről számoljon be. Ezenkívül negyedévenként részletesen beszámol maga az ü. b.-elnök is a szakszervezeti munkáról a pártvezetőségi ülésen. Ha pedig időközben van valami fontos esemény, annak megvitatására is adódik alkalom, mert az ü. b.elnököt rendszeresen meg szokták hívni a pártvezetőség tanácskozására. Élénk munkaverseny — közös eróvel Az együttműködés egyik szép gyakorlati példája az élénk munkaverseny, melyet közös erővel sikerült megteremteni a cipőgyárban. Nemcsak a versenypontokhoz és a szervezéshez adott javaslatokat a pártszervezet, hanem gyakorlatilag is segített. Párttaggyűlésen, a bizalmiak tanácskozásán ismertette a vezetőség a versenyfelhívásokat, s a kommunistákat felhívta a csatlakozásra. A jó példa serkentőleg hatott az egész üzemre, amit még csak fokozott az a pártmegbizatás, melyet a kiszeseknek adott a pártvezetőség: alakítsanak KlSZ-brigádokat, melyek részt vesznek a munkaversenyben. A jelenlegi verseny ls — mely a Bőr- és Cipőipari Igazgatóság országos felhívására folyik az üzemben — így Indult meg nemrégiben. Hasznos javaslatok A pártszervezet létrehozott egy termelési bizottságot ls. Ez a szerv azonban nem a célból alakult, hogy a szakszervezet helyett végezzen munkát, hanem hogy segítse a problémák feltárását, az értékes javaslatok felszínrehozását. Mindazon hibákról vagy ötletekről, melyekről a kommunisták érteI

degenforgalmi hivatalvezetőkkel voltunk kétheti tanulmányúti vendégségben Csehszlovákiában és az NDK-ban. A megszokott ;túrista útiprogram szerint jártunk ott, mégis úgy írom: vendégségben. Vendégnek éreztük magunkat, mint az olyan ember, aki messzire lakó testvéreihez utazik néhány napra. Nem számítottam egyik országban sem csodákra. Egy kicsit mindig túlzásnak tartottam az áradozásokat. Most az út után megállapíthatom azonban, hogy még a leglelkesebb beszámoló, vagy útirajz is csak halványan adta vissza a csehszlovákiai és az NDK-beli valóságot. Persze nehéz dolog mindazt leírni, amit lát az ember, csak egy ilyen gyors utazás alatt is. Ezért csak egy-két epizódot vetek papírra. Mikor elindultam a kéthetes útra, sok kéréssel és tanáccsal tömték meg útitarisznyámat barátaim és ismerőseim. Az egyik szakmai tanács így hangzott: nehogy az Ikarusz száguldásával kezd útijegyzeted. Ez már unalmas az olvasóknak. Nem akarok untatni senkit, de nem kerülhetem ki az útszéli »mankókat«, mint ahogy az Ikarusz sem kerülhette ki őket. N

em hónalj-mankókról van szó, hanem arról, amit az Ikarusz vezetője, s gondolom minden autós — hazai és külföldi — hálásan nyugtáz. Ezek dombormű tükrök, amelyek szerte Csehszlovákiában az útkereszteződéseknél, szúk útcás kanyarodóknál megfizethetetlen segítséget nyújtanak a vezetőknek és biztonságossá teszik ilyen téli időben (vagyis olyan téli időben, ami ott van, mert néhol már 10 centiméteres hó borította a tájat), csúszós utakon balesetmentesen közlekedhet gépkocsijával, motorkerékpárjával az ember. A másik ilyen országúti mankók az útat szegélyező fák és villanypóznák derekában elhelyezett tükröző, minden fényt visszaverő macskaszemek, amelyek valósággal visszaparancsolják az úttestre a gépkocsivezetőket., ha letérnének róla. Mint ahogy feltűnt valamennyiünknek, hogy Prágában nem látni egyetlen lovaskocsit sem (a várbeli múzeumban lévő postakocsi kivételével), úgy nem látni egyetlen csehszlovák faluban sem, ahol áthaladó országúti forgalom bonyolódik le "háztáji" libákat, kacsákat vagy más baromfikat. Mióta Szeged testvérvárosa Brno, gondolom minden szegedi — ha Csehszlovákiában jár — kíváncsian lépi át Brno "küszöbét". így voltunk mi is szegedi útitársammal, aki jártas az idegenforgalom "rejtelmeiben« és több nyelvet is beszél. Ezt ha másból nem, hát abból is megtudhattam, amikkor kora reggel a brnoi piactéren tájékoztunk a városi tanács épületének hollétéről — "mögkérdözzük, né kérdözzük" — útitársam emígyen érdeklődött: — Bitté schön, národni vybor merre van? A kérdezett férfi meghökkent e -sokrétű" kérdés hallatára, majdnem, hogy szögedi tájszólással igazított útnak bennünket. — Menjenek csak erre lefelé az utcán, s a második sarkon forduljanak balra. — Köszönjük — válaszoltuk, s ezt elmondottuk még jónéhányszor, mert Brnoban többször összetalálkoztunk magyarul tudó emberekperioning-vásárlás és más külföldi apróságaink kel: a tanácsházán, a képeslapot árusító ban és az utcán. boltB' rnóban sok látnivaló akad. Az ember nem tudja, merre is szaladjon a látnivalók után, ha csak egy nap tartózkodási ideje van itt. Mit nézzen: a város mellett húzódó hegyláncot, a Morva Kraszt ködbevesző nyúlványait, vagy a Spilberget, a régi várbörtönt, ott fenn a hegyen? A tájat, az utcákat gyalogosan is láthatja az ember, de hogy mindenhova, vagy legalábbis a legfontosabb helyekre odaérjen, arra így nincs idő. Pedig elhagyni Brnot, hogy látná az ember az »élők poklát", a várbörtönt, ahol századról századra haltak meg kínzások közepette a nép legjobb fiai, s megtekinteni a helyet, hol Kazinczy Ferenc is raboskodott 1795-tól 1799-ig. Nem, azt nem lehet. Meglátni a város drámai, opera-, ifjúsági és bábszínházát, a gyárakat, a világhírű SvermaMűveket, vagy a kiállítási és nemzetközi árumintavásár helyiségeit —, ehhez valami gyorsjáratú kocsi kellett volna. S mintha gondolatunkat megértették volna. Kapuletf Viktor elvtárs, a tanács v. b.-elnökhelyettese, alig hogy megérkeztünk a národni vybor épületébe, máris intézkedett, hogy gépkocsi álljon rendelkezésünkre, s Drimel Jaroszlav a levéltár vezetője személyében, hozzáértő kalauzunk legyen. Rövid napot töltöttünk Brnoban, de a vendéglátók sok mindent megmutattak. égyen róttuk a prágai Venczel teret zsebünkben a -valutával", tanakodtunk, mit érdemes vásárolni. Az ajándékokat már beszereztük, magunknak kerestünk valamit. Perioninget — javasolták ketten is. De hol lehet kapni, néztük sorra a kirakatokat. — Mit szeretnének vásárolni? — szólított meg bennünket egy 35—40 év körüli férfi. Volt közöttünk németül tudó (németül kérdezett ••spontán kalauzunk") így hát készséggel bíztuk rá magunkat. — Perioninget —, magyaráztuk. Örájára nézett, mint aki ellenőrzi, van-e annyi ideje, hogy elkísérjen minket, s máris intett, hogy menjünk vele. Találtunk is rövidesen nagyon jő színben, szürkében és kékben, de valamennyi kisebb számú nyakbőségű volt, mint amilyen nekünk kellett volna. Mentünk tovább, s vezetőnk közben magyarázott. Mutatta a várost. Még annyi időnk is volt, hogy N megálljunk az ó-városháza mellett, s kilenc órakor megnézzük a híres harangjátékot. Beszélt a váfos, és Csehszlovákia történetéről, többször kapcsolta hozzá a magyar történelmi dátumokat is. Már mindannyiónknak volt egyegy nyloninge, ketten már lakkbőröndöt is vásároltak, amikor búcsúztunk tőle. Miután megismertük jártasságát a történelemben, s míg bocsánatkérően szabadkozott, hogy neki mennie kell, megkérdeztem, hol tanít és miért siet ilyenkor este. — Tíz órakor váltás van a vasgyárban — mosolygott szerényen —, s a karbantartó lakatos sem késhet. Még mielőtt Pilsenbe értünk volna, már megízleltük a híres pilseni sört. Mégis kíváncsian vártuk, mikor érkezünk a sör városába. A gyárat ugyan csak kívülről láttuk, de azért kóstolót, Illetve minőségi vizsgálatot tartottunk. Persze nem úgy, mint valamikor régen, amikor a serfőző-mesternek a vizsgáztató bizottsága előtt egy keményfalócára kellett önteni a sört, ráülni, s csak egy perc múlva volt szabad felkelni. A sört csak akkor fogadták el, ha a mester felkelt és »vele Jött a pad is«. Jobb is, hogy nem volt annyi időnk, hogy belőlről is megtekintsük a gyárat, könnyen szégyent hozhattunk volna magunkra, s a magyar túristákra. Bizonyára nem bírtuk volna szuszszal, mert itt ugyancsak kínálják a vendéget. De a helybeliek bírják is. A pincér elbeszélése szerint nagy sörivók laknak a városban. 1936ban az egyik sörversenyen az olyan formájú emberek, mint mi, már a selejtezőben kihullottak. Pedig csak fél literes konsókkal mérkőztek. Az erőteljesebbek csak 50 pohár után lendültek bele. 70-nél már ritkult a nép, volt aki elment, volt akit vittek. Mások az asztal alá csúszva kerültek versenyen kívül. Aki legtovább bírta, 108 korsónál — tekintettel a kídtiltekre —, abbahagyta az ivást, mert már a zsűritagok is fáradtak voltak. zek után jobbnak láttuk fizetni. Félő volt ugyanis, hogy még egy ilyen történet, s nem találjuk meg kifelé menet a kilincset... Láttam már spórolós embereket, de olyan skót magyarokat", mint Csehszlovákiában (ezt magunkra értem), nagyon keveset. Útitársaim ugyancsak fogukhoz verték a garast, nagyon megnézték, hova, mire költik a pénzt. Ez a skótság párosulva a humorral, sok tréfát, ötletet produkált. Hat napra 240 cseh korona volt a költőpénz s a tréfa mesterei eltalálták: mi lenne, ha a villamoson, vagv trolibuszon nem fizetnénk, csak azt mondanánk a kalauznak, hogy -protokoll delegáció-.? Töbször ki is próbáltuk ezt a fizetési módszert, csak úgy tréfából. Prágában az egyik ka'auz nagy lelkinyugaiommal felelte még hozzá magyarul: — Akkor éon olyan szerénven számítom a jesv árát az elvtársaknak, mint a helybetieknek. De gondolkodom azért, hogv rrvlyen kedvezményt adiak ma»ulrnak. — Mintán értet»e. hogy miről beszélgetünk hallotta, hogy hol lakunk, e<»vazore«ak elkiáltja magát: — Flóra Hotel, a magyarok kedvezményes alapon kiszállhatnak. Nagy Pál E sülnek, tájékoztatják a szakszervezetet, hogy intézkedhessen azok ügyében. Így javasolták például, hogy az üzemi tanács bízza meg az önköltségi brigádot: a mavezetők bevonásával vizsgálja meg a társasvágási lehetőségek jobb kihasználási módját. Hasonló segítséget jelent a szakszervezetnek — és természetesen a vállalatnak is — az a javaslat-gyűjtemény, melyet most januárban állít össze a pártszervezet vezetősége az 1 takarékoskodásra. Mint tavaly, ügy az idén is minden bizonnyal ez jelenti majd a takarékossági terv magját az üzemben. Politikai nevelés Gondoskodik a pártszervezet vezetősége a szakszervezeti funkcionáriusok és aktívák politikai fejlődéséről is. A szakszervezetben tevékenykedő valamennyi párttagon kívül jónéhány pártonkívüli reszortfelelőst és szakszervezeti bizalmit bevont a pártoktatásba. Ezenkívül most készül a pártvezetőség még hatékonyabb módszer bevezetésére, melylyel nagy segítséget nyújt a szakszervezeti munka fejlesztéséhez. Időnként értékeli majd a kommunisták különböző szakszervezeti reszortokban végzett tevékenységét. Nem elégszik meg például csak azzal, hogy falhívja az ü. b. figyelmét: az üzemi tanács taglai nem tájékoztatják megfelelően dolgozótársaikat a feladatokról, gyenge ellenőrzést gyakorolnak a gyárban —, hanem összehívja az ott működő kommunistákat, s megbírálja munkájukat. Állásfoglalás A szakszervezet általában jól képviseli a dolgozók érdekeit, amit mutat az ls, hogy bizalommal keresik fel problémáikkal. Ezekről a szakszervezeti bizottság rendszeresen beszámol a pártvezetőségnek, s ha szükséges, az is segít a megoldásukban, így jártak el például egvüt.t a gyenge minőségű felsőbőrök ügyében, ami miatt roszszabb volt az anyagkihozatal, s a munkások anyagilag károsodtak. Fellépésükre a vállalatvezetőség intézkedett a bőrgyáraknál. Régebben történt ugyan, de az is szépen mutatja a közös állásfoglalást a dolgozók ügyében, hogy a párt- és a szakszervezet közbenjárására kapták meg egy alkalommal a munkások az áramszünet idejére járó jogos illetményüket. Jogtalan, vagy vélt sérelmekkel szemben azonban bárki hiába keresi meg a pártszervezetet, nem tudja azt felhasználni a szakszervezet ellen. A legutóbbi párttaggyűlésen például többen sérelmezték a szakszervezet intézkedését, miszerint karácsony után nem kapták meg az ajándékcsomagot, akik időben nem mentek érte. A párttitkár megmagyarázta: a gyermekek részére készített csomag nem járandóság volt. Az ajándékozás azért vált többek között lehetővé mert a szakszervezet lelkes nőtagiai például hainaltól kezdve lángosokat sütöttek társadalmi munkában, s ennek árát a bevásárlásra adták. Mások hosszú órákat töltöttek a csomagolással — míg a most méltatlankodók annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy elmenjenek a csomagért, akár az ünnepségre, akár az ü. b. Irodára. Ezért a pártszervezeti vezetőség is helyeselte a szakszervezet döntését: a kimaradt csomagokat az elhagyott, nvomorék gyermekek menhelyének ajándékozták.