Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 2. szám

s Szombat, 1959. január 3. Három tanácstag összefog Teljesült Fodortelep több utcájában a lakosok kívánsága A Máramarosi, a Bértfai, munkáik szerepelnek. Né- sáros. A választás óta nem az Iglói, a Tölgyes utca — hány héttel ezelőtt a petőfi- ez volt az első társadalmi röviden a szegedi 56-os kör- telepi II. sz. pártszervezet munka a környékben. Előaet — minden lakója jól is,- helyiségében tartották meg szőr a pékhez, a fűszerüzletmeri tanácstagját, Nacsa első fogadóórájukat. Sokan hez Istvámnét. Lassan öt éve in- ragadták meg ezt az alkaltézi választói ügyes-bajos mat, felkeresték tanácstagdolgát, és segít építeni e vá- jaikat, s kérésük kivétel belül ötven kocsi kötörmerosrészt. nélkül megegyezett: járdát léket teritettek szét. — Tanácstaggá választó- kértek. A legjobban sürgetsom óta "ostromolnak-" vá- te ezt Szűcs postás, Hunyalasztóim járdáért — mondja di bácsi és Goldea György. Nacsáné. — Itt a legtöbb utcábam ugyanis nincs köve- A JÓ példa zet. Próbáltam megértetni „ . ^ velük, hogy nem lehet egyik .Összefogott a három tanaprói a másikra csodákat "^f?*; A építettek ki járható utat. Itt a "művezető-" Nagy Bálint nyugdíjas volt. KörülKöszönet a segítségért Most újabb nagy munka előtt állnak. A második kerületi tanácstól téglát kérnek, és társadalmi munkával Köztisztasági '"H""1 " — 1 „ lieiu TO lliuilívcivai művelni, 20-30 év mulasz- ^z tetteT l azt- Nacsa tását pár év alatt megszün- «*. « ebpa készítettek a tetnd. Hiszen pénzügyi kere- Jardat. « Tölgyesi utcai séta né férjének eredeti foglal«v™TV vFFi^T F p^ivini kozása kőműves, s szívesen tekkel dolgozik a tanács. * vállalta a gyalogjárda építHuszonöt évig vártak az f * « kezeseinek irányítását, a itt lakók közkifolyóra. Több munkát. De valamennyi laszáz méterről hordták a vi- szelesen nem egyedül végezkó részi szeretne venni a zet. Tavaly nyáron röpgyú- ^í^ lésre hívta össze Nacsáné a Nacsa Istvármét szeretik Zsolnai és a Trencsényi ut- EJ^f és megbecsülik választói. Erca környékének lakóit. El- g^^ter^liTriStó -*et névnapkor tóbb csehangzott a nagy kérdés: hol — - — , rép virágot, dísztáviratot legyen a kút? Ugy döntöt- 01 a kapott választóitól. Nagyon tek, hogy a Zsolnai és a ^példáját ^ansötón ^^ ^ ^ kedvess^et * Trencsényi utcasarkán le- követték. Kgyk0t ^P alau ., .. Az űj esztendő két színházi estéjéről A Hugolini grófként szín-Az új esztendő első napját a vidámság jegyében szoktuk ünnepelni. A Szegedi Nemzeti Színház is ehhez igazította műsorát. Ezt vélte szolgálni a kamaraszínházi premierrel január elsején, amikoris a »Párizsi vendég—et mutatta be. S e célból rendezett kabarét Szilveszterkor három, újévkor pedig egy esti előadásban. A UívoMÚH f%áeiz4i vendég elkészült a gyalogjárda, a társadalmi munkát a váIgaz, hogy nem tégla és nem rosrész lakóinak. aszfalt, de járható és nem (Horváthné) szegedi iskoláknak és diákotthonoknak gyein a kifolyó. Komoly munkák a napiában A városrész közvilágítása szinte kifogástalan. Minden sarkon van villany, ha szaporítani akarnák a lámpák 16 ^^ A Művelődésügyi Minisz- abroszanyagot, a nevelőott„a F^^Tfr.V - térium év végén tekintélyes honok dolgozóinak, valamint Nacsa Istvánmé együtt anyagi juttatásokkal segítet- a politechnikai oktatásban dolgozik a ket kerületi te meg a tanácsi oktatási in- résztvevő tanároknak és diánacstóggal. Szántó Józseffel tézményeket. A szegedi ál- koknak munkaköpenyeket, a es Pásztor Alberttel. Mm- talános és középiskolák, nap- gyermekvédő intézeteknek dent közösen intéznék. A be- köziotthonok, diákotthonok lepedőket, törülköző anyaszámolójukat is együtt tart- és gyermekvédő intézetek a gokat és flaneleket küldtek, ják meg. a társadalmi mun- napokban ötezer méter tex- Hamarosan megkezdi a kára is egyenlő erővel moz- tiliát kaptak, mintegy 150 városi tanács művelődésügyi gósítanak. ezer forint értékben, teljesen osztálya a textiliák szétoszA november 16-i tanács- díjmentesen a minisztérium- tácát Q-«mn< j|a választás óta nem sok idő tói. Ezen kívül több mint 50 ~ í yL , telt el. De Nacsa Istvánné, munkaköpenyt tartalmaztak otthon nevelőintézet oszSzántó és Pásztor tanácstó- a hatalmas csomagok. tozik majd a Művelődésügyi gok naplójában már komoly A kollégiumoknak fehér Minisztérium ajándékán. wriKOLAJ DASKiJev padra lépő Pagonyi Nándort főként azért a mértéktartásért illeti dicséret, amellyel a szatirikus játék keretében mozgatta figuráját, s nem ragadták el a szerep túlzásokra oly csábító motívumai. Korhű, s "fajsúlyában-" is Hogy miért tűzte a szín- A kamaraszínpadi együttes a darabhoz illő zenét Vincze ház műsorra éppen a Párizsi könnyed, hangulatos elő- Ottó komponált, Várady vendéget? — erre a kérdésre adást produkált, amelyen Zoltán vezénylésével pedig a egyelőre nem szolgálhatunk meglátszott Veraényi Ida és zenekar hatásosan alkalmazfelelettel olvasóinknak. Le- Horváth József ötletes és sok ta. A rokokó kosztümök sohet ugyan, hogy a hálás sze- tekintetben ru- , repek miatt, mert egyébként tinosan ügyes ] a ma emberének nem sokat rendezői munmond a leginkább népszfn- kája. A cím-1 művekben jeleskedett Szig- szerepben Rad-! ligeti Ede XVIII. századbeli nóthy Éva játtörténetecskéje, amelyet á szőtt stíluso- j múlt században írt "A be- san. Különösen jusz- címmel. A ' százados figyelemre mélport Tabi László fújta le a tó sanzonénekdarabról alapos átdolgozásé- lósi készsége,; val, s így kerekedett ki a amelyet ez élném valami széles vagy hanyagolt mű- í mély csörgedezésű, de két- faj élesztgeté-1 ségtelenül friss pergésű cse- sében érdemes j lekmény. A darab éle kü- lenne gyülönben az üres formaságok, mölcsöztetnl. a rangkórság, s az előkelős- Egyébként Huködő divathóbort, a "módi" golini grófé ki-1 ellen irányul. Ez természete- vételével válásén a maga korában a se- mennyi énekes I lyemnadrágos, rizsporos-pa- szerep a darabrókás viselettel szemben a ban, s az együtsújtásos magyar ruha, csiz- tes igen szeren- j ma, s a bajszos arc "becsű- esésen olyan j letének« védelmét jelentette. művészekből így válik a darabban kon- állt, akik kedvfliktussá — a bajusz. No per- vei és sikere- I sze, ennek az -elvi vonal"- sen tettek ele-1 nak a védelme is eléggé get ennek a i groteszkül történik, - az feladatnak. A | adott körülmények között főhőst, Koltai nem is lehet másként, - alispánt, akimig azután jók és gonoszak nek bajusza egyaránt elnyerik, amit az körül forog ilyesféle színpadi történetek a cselekmény, végén elnyerni szoktak. Katona András sajátos jó- kaságának nagy munkájáért, Ennyi az egész, s hogy ízzel formálta meg; felesé- s valamennyi jelmezért Bemégis több legyen, muzsika, gét, Adelaidot Dicsi Györgyi ne Jánosnét és Horváth Fedal, kis tánc fűszerezi a há- finoman permetező humor- rencet illeti elismerés, a rom felvonást. raj, igen eredetien állította díszletekért pedig Sándor XtmiMMMlÉétMittiliÉtlIliÉttlIiMt'1^- ,A fiatal szerelmesek, Sándort. .Erzsi és Várközi gróf - in- Párizsi vendégét tehát kelIkább szerepüknél fogva - 15 "fénnyel-" fogadta a szfn, kissé halványabbak voltak ház, - csak kár, hogy oly ;Mére Ottilia és Bordás De- hívatlanul érkezett. Szívéseb;zsö játékában. A másik sze- óen szorítottunk volna kezet ; relmespért, a komornát és az egy jóhumorú, de azért igé„ inast Balogh Rózsa és Men- nyesebb, hát még korban és •tes József mókázta végig, szellemben is fiatalabb, he; Mentes ismét újabb oldalá- künk rokonibb "vendéggel"! ;ról mutatkozott be, sikerrel. Mkös Zoltán (Siflis felv.) Koltai alispán és Adelaid (Katona András és Décsy Györgyi) FORDÍTOTTA: QA13AI FOMflfcAe (6) Smith lopakodva járt, mint mindig. Kísértetiesen emlékeztetett egy óvatos, szimatoló ragadozóra; kissé hajlott háta mintha bármikor kiegyenesedhetne, akár egy acélrugó; könyökben meghajlított karja torzséhez simult, mintha arra várna, hogy mikor ragadhatja meg áldozatát; görényszerű, kellemetlen és jelentéktelen vonású arca folyton rángatózott. Kevésbé vonzó és a mérnökétől jobban elütő külsőt aligha lehetett volna találni. Greenhouse, a titkos laboratórium őslakói már az első nap figyelmeztették Petersont és Blackwellt, hogy Smith nagyon eszes, ravasz és kegyetlen ember. Résen kell lenni! Harwood rajong érte és minden szavában hisz. Jack mozdulata gépies volt: nem szívlelte Smith-t és tartott tőle. De hiába, csak Smith segíthetett neki abban, hogy a véletlen fogság szorongató helyzetéből kiszabaduljon. A mérnök erre a gondolatra már elszántan kinyitotta az ajtót, és a folyosóra lépett. Smith, Harwood dolgozószobájával szemben, egy falmélyedésben bíbelődött. Jack megesküdött volna, hogy sem mélyedés, sem ajtócska nem volt azelőtt a falban. A mintás linóleum nyilván valamilyen rejtekhelyet takart. Ebben a percben esztelenség lett volna Smithez fordulni: Harwood segédje sohasem bocsátaná meg a laboratórium egyik titkának felfedezését. Jack mérgesen behúzta az ajtót, és a keskeny résen át leskelődött tovább. Smith valószínűleg az egyik elektromos góc berendezését javította. A szerelési vázlatot nézegetve, összekötötte a színes vezetékeket, majd hirtelen a kijárat felé indult, talán hogy másutt is ellenőrizze a berendezést. Jack úgy döntött, ki kell törnie, másképp nem tud ép bőrrel kiszabadulni a laboratóriumból. Az épülettömb ívalakban épült és a folyosó a front körvonalának hosszában futott végig. Peterson és Blackwell laboratóriumát csaknem az épülettömb középpontjában rendezték be. Harwood professzor dolgozószobája mellett. Jacknak közel húsz métert kellett volna megtennie az első emeletre vezető lépcsőkig. Gondosan bezárta a laboratóriumot, majd gyors léptekkel megindult a kijárat felé. De még el sem érte Harwood dolgozószobáját, amikor elől, a kanyarból meghallotta Smith köhögését. Jack megállt. Visszafordulni már késő volt. El sem bújhatott sehová. A falmélyedés, ahol az előbb Smith bíbelődött, jelentéktelen horpadásnak tűnt fel, azt is egészen betöltötték a vezetékek és az alkatrészek. A mérnök tekintete Harwood dolgozószobájának ajtajúra esett. Az ajtó félig nyitva volt: valószínűleg oda ment be Smith. Ha Jacknak gondolkodási ideje lett volna, bizonyara nem kockáztatja meg, hogy a főnök dolgozószobájába lépjen; kellemetlen helyzetéből így igazán veszélyes körülmények közé került. De gondolkodni már csak akkor tudott, amikor a tiltott szobában volt, és szeme a kulcslyukra tapadt. Smith lassan befejezte a szerelést, kezével még egy mozdulatot tett, felbukkant a résből, egy csempével pontosan befedte a falmélyedést, majd Harwood dolgozószobájának ajtaja félé indult. Jack oldalra ugrott. A vaksötétben még helyet sem talált, ahová elbújhatott volna. Valami kemény tárgyba ütközött. Felszisszent. Aztán kétszer kattant a zár, és csend lett. — Micsoda história! — szisszent fel Jack boeszan kodva. Na, öregem, beleestél az egérfogóba! Most aztán búcsút vehetsz Greenehouse-tfSl... meg a dollároktól... Jacknak erre a gondolatra bosszankodnia kellett volna. De lelkét — ki tudja, miért? — kellemes és könynyű érzés lepte meg. Mo6t, amikor már biztosan tudta, hogy kipenderítik a laboratóriumból, a munkanélküliség réme egyáltalán nem ijesztette meg. Ilyen ember volt ő: nehezen vált meg az illúzióktól, de aztán könnyűszerrel rájött az indokokra, és világosan bebizonyította, hogy minden jóra fordul, — Semmiség! — dörmögte a mérnök. — Jobb mun kanélküiinek lenni, mint megőrülni ebben az esztelen laboratóriumban! És ki tudja, milyen sötét dolgok történnek itt? Most egyszerre meg akarta tudni, mivel Is foglalkozik Harwood professzor? Egyetlen pillantás a dolgozószobára. sok mindent elárult volna. Jack, mintha szélben lenne, gyufát gyújtott a markában. A libegő lángocska egész sor könyvszekrényt, egy díványt, egy nagy íróasztalt és egy műszerekkel telezsúfolt, óriási beton talapzatot rántott ki a sötétből. Jack a talapzat szélén az integrátor ismerős vázlatát, meg a hozzácsatolt "rádiósisakot" pillantotta meg. A mérnököt most már a halálfélelem sem kergethette volna ki ebből a szobából. Óvatosan az integrátor" hoz lopakodott, leült egy kellemes, puha karosszékbe, féltette a sisakot és bekapcsolta a készüléket. Egy perc múlva, amikor a rádiólámpák bemelegedtek, az integrátor erpyőjén kis zöld kígyók kezdtek táncolni. Aztán még néhány pillanat: és szétfoszlott a sötétség a szobában. A mémök megdöbbenve figyelt. Minden tárgy, minden kis részlet csillogó, ezüstszürke fényben ragyogott Semmivel össze nem hasonlítható, irreális és kísérteties fényben. Jack anélkül, hogy felállt volna helyéről, tökéletesen látott a szobában! Tekintete most az egyik könyvszekrényre esett. Igazán kevés technikai szakkönyv volt csak benne, s a könyvek gerincén: Pszichológia, Anatómia, Kísérleti sebészet, Idegi megbetegedések — olvasta. — Vigye el az ördög! — suttogta Jack. — Talán aaért készítette a rádiósisakot, hogy ... Bámulatos: már a harwoodi antenna gondolata is egy sereg más gondolatot idézett fel benne. Emlékezete tisztán végigpergette az egész napot. A számítások, amelyeket azért végzett, hogy megfejtse Harwood berendezésének titkát, sorra elfutottak előtte, egyik képlet a másikat követte, és Jack olyan élénken képzelte el őket, mintha a számításokkal teleírt oldalak újra a kezében lennének. Még a papírlapokat is látta... Itt a Whatmanpapír összegyűrt csomója, reggel abban hozta el a reggelijét. A bal felső sarokban kis vajfolt. De a papír lejjebb is foltos — aljáp egy keresztben áthúzott képlettel... Hiba?... Igen, emlékezett Jack, a képlet nem volt megfelelő. De inkább azt kellett volna választania, mint ezt a háromszor aláhúzott képletet... (Folyt, köv.) Kútúeé — futíemotogé* Szerdán is csütörtökön — ; mint. az egymást váltó évek t mezsgyéjén lenni szokott '.nagy kabarédömping öntötte lel a szegedi színpadokat. I Mindenütt nevettetés, szóraIkoztatás, — moziban, szin1 házban, éttermekben — ful tószalagon. Valóságos staféttázás folyt a városban, szinl padtól-szinpadig. Ezt a kit napot a szóratkozásnak áldoztuk — a szíl neszek pedig a szórakoztatásnak. Tavaly Szilveszter óta ez • volt az újabb eset, hogy sze*gedi színészek teljes estét betöltő vidám műsort adtak. Közben jártak nálunk lmás együttesek, jók is, rosz•szak is, — s lehetett tanulni [mindegyik előadásból. Mégis • azzal keU kezdeni a kabaréiról szőlő cikkünket, hoov a • szegedi színészek is műsor• szerkesztők a könnyű műfaj [dolgában nem túlságosan tanulékonyak. Ez a mostani kabaré is olyasféle volt, mint egy szilveszteri "batyuból": mindenki hozott valamit, ötlete szerint. A gondos műsorszerkesztő kezét nem lehetett érezni a programon, s a kis "magén batyuk" sem voltak túlontúl rakottak — sem olyan frissek, mint ilyenkor is illenék. A szellemes műsorközléssel megpróbálták ugyan feledtetni, hogy a műsor egésze éppúgy megáll: volna 1930 vagy 2159 színpadán, de a konferansziék többet nem tehettek, mint hogy legalább ők igyekeztek odafércelni magukat a mához. Ez legjobban Marosi Károlynak és Komor Istvánnak sikerült, akik a mai élet humorát keresték, s mellette Bányász Ilonának is Kátay Endrének, Nevetni éppen lehetett, bőséggel, de mi is számtalanszor leírtuk már, hogy a nevettetés a kabarénak csak az egyik oldala, küldetése egyik fele. Ez a körülmény feltétlenül összefügg a színvonallal is. Gyors s talán elhamarkodott munka eredménye lehetett a műsor. Nem pergett kellő ritmussal, jő is egészen gyenge számok vegyesen kergették egymást. Az átlag is gyengébbre sikerült, mint vártuk. A régi néphit szerint olyan lesz az új esztendő, amilyen annak első napja. Mikor ez a kollektív ítélet született, még nem voltak színházak. Reméljük hát akkor, hogy a színházakra ez máig sem vonatkozik. Simon István Fejlődik a magyar nyomdaipar Csupán a hazai lakosság számára jelenleg háromszor annyi könyv készül, mint 1938-ban, de ezenkívül a megjelent könyvek tekintélyes részit exportáljuk is. A hároméves tervben 87 millió forintot kap beruházásokra a nyomdaipar. 1959-ben megkezdik az Athenaeum Nyomda bővítését és Ifidolgozzék a Kossuth, az Állami és az Alföldi Nyomda felújításának tervét is. Át utóbbi ivekben 111 új gépet kaptak a nyomdák, köztük húsz magasnyomógépet, négy mélynyomógépet, 22 offsetgépet. Behatóan foglalkoznak a vidéki nyomdák fejlesztésivel is, hogy a nyomdaipar termelőképességét lór—15 év alatt megkétszerezhessék. (MTI)