Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

3 Vasárnap. 1958. december 14. A fővárosban is nagy tetszést arattak a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat új modelljei A fővárosi Technika Házában a BőrIpari Tudományos Egyesület rendezéséRózsaszín és halványkék gyeriuckbundákat is készit 1959-ben a vállalat. ben bemutatták a jövő évi bőr- és szőrmekonfekció-divatot. A bemutatón a Pécsi Kesztyűgyár, a Szőrmekonfekció Vállalat, valamint a Pannónia Szőrmeárugyár mellett a Szegedi Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat is csaknem százféle cikket vonultatott fel. A kiállított szegedi modelleket a praktikusság, ízlésesség, új vonalak, jellemezték, s ezért nagy sikert arattak a fővárosi kereskedelmi szakemberek előtt is. Galotti Ferenc elvtárs, az üzem igazgatója tájékoztatott az üzem jövő éyi gyártmányairól, terveiről: — Jövőre a panofix, panolux. gida, frha és bőrkabátokból az ideinél lényegesen nagyobb mennyiséget gyártunk — mondotta. — Műbőrkabátokból 50 százalékos. a hiánycikknek számító férfi-, női és gyermek-írharuházati cikkekből csaknem 100 százalékkal emeljük a termelést. A bemutatón egyébként az üzemünk által kiállított száz modell közül 80 modellt már az 1958-as évben is gyártottunk. Jövő évben további 20 új modellel kívánjuk növelni a választékot. Az új év első negyedévében két teljesen új cikket is gyártunk majd. Marha- és ló-, velúr hosszúkabátokat, lemberdzsekeket és sportkabátokat készítünk több színben. Áruk 700 és 900 forint között lesz. Azonkívül a mamák figyelmébe ajánlom a szintén jövő év első negyedében készülő rózsaszín, világoskék gyermek-szőrmekabátokat. Ezzel üzemünk a mamák régi kívánságát óhajtja teljesíteni. Ilyen lesz az új sportkabál. Velúrból készült ez a szép fazonú háromnegyedes kabát Totózók, lottózók, FIGYELEM! a Szegedi Totó-Lottó Kire ndeltség f. f. f. f. f. f. hó hó hó hó hó hó 24-én 25-én 26-án 27-én 28-án 31-én 8 h-tól 18 h-ig. 8 h-tól 18 h-ig. 8 h-tól 19 h-ig. 8 h-tól 20 h-ig. 8 h-tól 13 h-ig, 8 h-tól 19 h-ig. 1959. január hó l-én 8 h-tól 12 h-ig. tart nyitva és áll a játékosok rendelkezésére. Asztalos és tényező szakmunkásokat azonnal felveszünk. Szegedi Bútorgyár, Lenin krt. 25. Megjeleni az 1959. évi KINCSES a falusiak nagy képes családi napi ára Már most kérje a postás kézbesítőtől! Örökértékű ajándékok emlékezeteesé teszilí a karácsonyt ljósátolfah művészi festményeket, iftfuniuvés&itl tácqifauat a Képcsarnok Vállalat boltjában: Szeged, Klauzál tét Vásárlás részletre is. Istállót 6 lóra bérbeveszünk Szegedi Sütőipari V. Vár utca 7. r REGI vzeyedi fofytatU&zÁsoU ny&máfcm V./ Papucsosok ós paprikások la hc tudhá, 'ZV7sátorban a szögedi paprika és a papucs tette és teszi ma is országszerte, sőt külföldön is híressé. Ez a köztudatban él, de bizonyára kevesen ismerik a paprikakikészítés és a papucsos mesterség múltját, kevesen tudják, hogyan s mikor honosodott meg e két foglalkozás Szegeden, hogyan vált a paprika és a papucs szegedi különlegességgé. Nézzük először a paprikatermelés múltját! Hazánkban a paprikáról először a XVI. században esik említés és az első forrásokban indiai bors, törökbors néven szerepel. Szeged környékén a XVIII. században honosodott meg, majd a XIX. században országosan elterjedt, amikor a kolerajárványok idején orvosságul, később pedig borspótló fűszerként használták. Termelésével főleg alsóvárosi kisparasztok és a szomszédos Szentmihálytelek és Röszke lakói foglalkoztak. Feldolgozása régebben egészen kezdetleges módon történt. a paprikát kemencében megszárították és famozsárban porrátörték. Később a ropogósra száradt paprikát »Iecsipödték* és ún. "külükben* zúzták össze. Száz évvel ezelőtt még egyetlen alsóvárosi paprikatermelő háztartásából sem hiányzott a külű, ma azonban már hiába keresnénk: elpusztult és múzeumba került a régi szegedi foglalkozások sok más primitív észközével együtt. A múlt század közepétől kezdett elterjedni a paprika vizimalml őrlése. a régi öregek szerint az alsóvárosi vízimalmokban igen jóminőségű paprikát "őriek*, mert a molnárok, ha kellett, három-négyszer is fölöntötték Skoda. Fiat, Opel-Blitz, Tátra 57/B és Jeep elfekvő alkatrészek valamint 550—16, 300—10, 325—16, 350—19. 450—16 személygépkocsi abroncsköpenyek eladók. Megtekinthetők hétköznap 8—16 óráit; Budapest. Vili.. Hókk Szilárd u. 9. üaráAv a garatra. A 80-as évektől kezdve azután elterjedt a "hasítás* és a gőzmalmi őrlés, ami már átvezet a szegedi paprika modern korszakába. A múlt század utolsó évtizedeitől a szegedi paprika nagykereskedelmi árucikké vált. Az l. világháború idején nagy kiviteli lehetőségek támadtak, mert ez volt a központi hatalmak egyedüli borspótló fűszere. A nagykereskedelmi árúsitás és a kivitel mellett egészen 1949-ig fennmaradt a kicsiben való eladás is, amivel a »paprikakufák* foglalkoztak. Hivatalosan paprikakiké szítőknek nevezték őket és bár maguk is termelők voltak, a feldolgozásban idegen munkaerőt, hasitóasszonyokat alkalmaztak. A szegedi paprikapiac az 1879-es árvíz után a Széchenyi téren volt, később a kis körútra került, a századfordulótól a legutóbbi időkig pedig a Valéria téren bonyolódott le. A Uíces szegedi ££ csos mesterség múltjára vonatkozóan a XIX. század elejétől vannak adataink. Maga a papucs szó oszmántörök eredetű és viselete is minden bizonnyal török hagyomány népünk életében. Van egy helyi monda, amely szerint a tápai asszonyok a körülöttük legyeskedő Hóbiárt basát papucsuk sarkával verték agyon. Nem tudjuk, ennek a mondának van-e történeti alapja, anynyi azonban bizonyos, hogy a céhes ipar korszakában a papucsot csizmadiák készítették, és a papucsosság csak a múlt század 50-es évei táján különült el a csizmadia mesterségtől. Mig a víziélettel kapcsolatos foglalkozások szülőhazája túlnyomórészt Felsőváros, a paprikakikészítésé Alsóváros, a papucsos mesterség bölcsőjét a XIX. században kibontakozó új városrészben, Móravároson ringatták. Először a múlt század második felében virágzott, amikor a szegedi és Szeged környéki parasztasszonyok szinte egyedüli lábbelijévé vált. Azelőtt ők is csizmát hordtak., mint a férfiak. — azóta viszont nagyrészt áttértek a civőviseletre. A papucsosság második virágzást szakasza a két világháború közötti időszakra esik. Vevőköre ebben az időben főleg a középosztály nő-társadalma amely szinte felfedezi és divattá teszi ezt a magyarosnak érzett és díszes lábbelit. Az országos kiállítások, árumintavásárok meghozzák a külföld érdeklődését is, ami a szegedi papucsosokat újabb és újabb díszes változatok tervezésére serkenti, A óiugtdi Zr°Zszűnt népviselet lenni, de az iránta mint népművészeti jellegű dísztárgy iránt, továbbra is megnyilvánuló érdeklődés biztos létalapot nyújt a hagyományos mesterséget folytató és megőrző Papucskészítő KSZ működése számára. Juhász Antal A Vízügyi Igazgatóság fennállásának tízéves évfordulóján ünnepélyes keretek kőzutt tüntetlek ki több dolgozót •Tegnap délelőtt a Szabadság filmszínházban ünnepi ülést tartott a Szegedi Vízügyi Igazgatóság. Az egységes vízügyi szolgálat tízéves évfordulóját ünnepelték. Tíz órakor Balló Béla főmérnök megnyitója után Forgó László főmérnök, a Szegedi Vízügyi Igazgatóság igazgatója mondott ünnepi beszédet. Ismertette az elmúlt tíz év eredményeit, az egységes vízügyi szolgálat munkáját, valamint a Szegedi Vízügyi Igazgatóság az elmúlt tíz évben végzett munkáját. Az ünnepi beszéd után elsőnek Szászhelyi Pál, az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiküldötte szólalt fel. Majd Zsibók András, az MSZMP Csongrád megyei pártbizottságának tagja, Bozó Sándor, at Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára, valamint a megyék és a járások képvi«„lől szóltak hozzá. Pénteken az országos ünnepségen a Szegedi Vízügyi Igazgatóság három dolgozója kapott kormánykitüntetést: Balló Béla főmérnök, a műszaki osztály vezetője, Nóvé Lajos főmérnök és Sipos László kubikos brigádvezető. Tegnap a szegedi ünnepségen Szászhelyi Pál, az Országos Vízügyi Igazgatóság kitüntetését, „A vízgazdálkodás kiváló dolgozója* címet adta át Cseuz László főmérnöknek. Katona István műszaki tisztnek, Dudás János kubikos csoportvezetőnek és Böszörményi Benjámin nyugdíjas kubikosnak. A vízügyi Igazgatóság este jóhangulatú „vizes bálát* rendezett a Hungáriában, a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. ÁRKÁDOK ALATT (Llebmann Bela felv.) Az opálos ködön egyszer-egyszer még áttör a téli nap. s érdekes ábrákat vetít a lucs!íos aszfaltra. A Beloiannisz tér árkádjai alá is bekukucskál erőtlenül, és megvilágítja a nagy boltíveket. Ilyenkor olyan ez az épület, mintha egy öreg, középkori vármaradéka volna.