Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-31 / 307. szám

Saerda, 1958, december Sí. Szilveszteri konferansz /[Megint elmúlt egy esztendő felettünk, mi férfiak egy a szerkesztőség odabiggyesz* * évvel megöregedtünk, hölgyeink pedig egy esztendő. Szen egy csillagot és azt vei ismét megfiatalodtak. Sőt vannak olyanok is, akik sok- írja alá: hogy "mi sem*, az kai több esztendővel fiatalodtak meg... Na de hagyjuk ezt. szerintem automatikusan Szilveszterkor a konferansziék el szokták mondani, hogy hozza az embernek azt a megint oda egy esztendő, örömben, bánatban, szerencsében, gondolatot, hogy a szerkeszízerencsétlenségben, szóval csupa olyan közhelyet, amihez tők biztosan ugyancsak ishasonlót csak az élet tud produkálni velünk, emberekkel, merik a hölgyet. Én szeretném magam ezektől a sablónoktól távoltartani és inkább visszatekintek az 1958-as évre. Mi is történt a mi lt)NltIS Valószínűleg emvárosunkban, Szegeden? lékeznek még a színész— újságíró labdarúgó mérkőjanuar. Még az 1957-es újság apróhirdetési osztálya zésre, amelyet mi, színéév végén olvastam a Dél- sokkal szebben megfogal- szek 2:1 arányban nvgnyermagyarországban, hogy meg- niazta és több tízezer olva- tünk- A második félidő 40. javítják a Dóm téri zenélő- réhoz eljuttatta volna. A percében az újságírók bulórát, január elsejére Hát hirdetők forduljanak csak összekötője ott állt a 16én Szilveszterkor hat elő- problémáikkal a Hirdető Iio- osunkon, én meg a hatoson, adást végigkonferáltam, haj- dához, vagy a Délmagyaror- s hatalmas lövése a térdemnal lett, mire hazaértem, de szághoz, mert ez így jobb rő1 Kátay Bandi kapus keújév napján pontosan 12 még a város szépségének is. zébe pattant. A közönség órakor ott voltam a téren Es célszerűbb! felzúgott: bravó Marosi! megcsodálni a zenélőórát és . Gyönyörű volt ez a hazaa vele körbe-körbe járó MÁRCIUS. A Délmagyar- adás! Esküszöm, nem akarezentek és nagyságok mász- ország hasábjain olvastam tarn" P® 6k mondták: kálását. Hiszik, nem hiszik, néhány igen népszerű cik- Eyonyoni volt! Ilyen hazameg sem mozdultak. Azután ket, amelynek közös címe: adas; °lyan hazaadás — ugy, május ebeiére ígérte az új- "A presszó sarkában*. Ezek- hogy édesanyám is megjeság. Később november 7-re. ben a szerkesztőség igen ér- gyezte: Hát ha ez hazaadás Azóta is: sehol semmi. Most telmesen és világosan kiállt . or a,mióta a fiam végre itt van a nyakunkon az emberek és a fiatalság színé®z. ez volt az első haa Szegedi Szabadtéri Játé- jó erkölcse mellett, s ezt én zaadasa. kok programja. Nagyon ké- ls száz százalékig támoga- Hogy ^téP®. 16 maradjon rem az illetékeseket, csinál- tom. A cikk írója csupán ™,eg mondandóm, a többi ják meg legalább addigra, arra nem gondolt, hoey ez- hónapok jeles eseményeit mert amilyen szomorúak zel rengeteg kiadást okoz ®8yeldr® tartogatom. A kiezek a szentek és nagysá- az államnak, illetve a ven- oregedett esztendőt bucsuzgok, ahogy lóg az orruk, déglátó vállalatnak, mert ahogy unatkoznak az ácsor- azóta kérem nem mennek a gásban, ezek képesek lesznek presszók. Át kell építeni a Szabadtéri Játékok meg- őket tojás- vagy köralakra, mert senki nem akar a presszó sarkába kerülni. tató műsorban majd találkozunk. Marosi Károly RÉGI szegedi fafylalU&zÁsoU K^náW lltlllltlllllllllllülllllllllllllllllttllilllllll VI / Bocskorosok és nevoz«tesebb háciipccrágak A híres szegedi papucsos tárgy, hajdan igen kelendő már ott párolgott a Kossuthmesterség — mint már em- lehetett Szegeden, hiszen az 6zobor tövében vevőkro lítettük — a kisipari szövet- alsóvárosi parasztok régen várva. A múlt szazadban pekezet keretei között szinte bocskorban arattak és bocs- reskedésük támadt a péújjászületőben van és bizo- kort húztak és húznak ma kekkel, akik céhtie tömörülnyára még hosszú ideig is a tápaiak a gyékényvá- tek és meg akarták akadáfennmarad. Sajnos, ezt nem gáshoz. Elek Gyula úgy lyoznl, hogy versenytársaik mondhatjuk el egy másik mondja, hogy a délvidéki árulhassanak, A városi tarégí szegedi mesterségről, a szerbek, bunyevácok között nács azonban a kenyérsütöbocskorqs ságról. Ma volt legkelendőbb az úgyne- gető kofákat megvédte a már csak egyetlen bocsko- vezett mezei bocskor, a tá- pék-céh támadása ellen, rosvarga működik Szegeden paiak közt meg a kancabocs- ugyanis kiderült, hogy a péés talán ő az egyedüli bocs- kor. A régi hagyományos kek nem sütnek olyan jó, ízkorosmester az egész or- bocskorfajták mér évtíze- letes kenyeret, szagban is. Elek Gyulának dek óta kivesztek de az jelentős foglalkozása volt hívjak és ott találjuk őt ma egyetlen dolgozó bocskoros- , . ,, is Rókuson, a Tavasz utcá- mester ma is megél az regen a «Í«V«omú szegedi újabb, díszesebb formák ké- asszonyoknak a tarhoszítéséből, amiknek az elő- nyakészítés. Amióta a állítását szinte iparművé- háziipari hagyományból kiszeti fokra emelte. ban lévő műhelyében. Emlékét éra! a „Tabán" A bocskorosság régi mesterek visszaemlékezései szerint nem volt önálló, külön képesítéshez kötött iparág, J1 fehértói ralkasakan.. nőtt tarhonyagyárak működnek, szegedi különlegességnek számít és külföldi piaca is van. Tolfeakakéa sitók Szeged múlt században virágzó faiparából meg kelj kezdése előtt kivándorolni a Szentföldre. -• ibruar. a Rózsa utcánál vártam a villamost, s ÁPRILIS, Ha már a Délkezdtük, Zehraatkos repülőgépek Az Egyesült Államok lómagyarországgal azzal szórakoztam, hogy egy akkor folytassuk a Délma- giflottájának számos gépét faderékra tűzött fehér cédu- gyarországgal. Olvastam egy újabban világító, narancsIán böngésztem a betűket, másik rovatban, hogy "Fe- színű festékkel csíkozzák, Szövege a következő volt: leségemtől, Krapancsák Amá- hogy elkerüljék az összeüt"Egy kis lyuk raktárhelyi- liától különvóltan élak, érte közéseket a levegőben. A léségnek kiadó. Bővebbet a semmiféle felelősséget nem gierő a napokban 50 ezer házmesternél*. Rendben van, vállalok. Kolbász János*, gallon festékanyagot vásáhogy valaki egy kiadó he- Szóval világosan: Kolbász rolt. Ezerhatszáz gyakorló lyiséget hirdet, de én azt úr Amáliáért nem hajlandó repülőgépen kísérleteztek a hiszem, hogy ezt a hirdetést felelősséget vállalni. Ez csíkozással és semmiféle ösza Hirdető Vállalat, vagy az rendben is van. De az, hogy szeütközés nem történt. W Nem kellene ezt jelentenünk Mr. Har— Hm. Hasonló esetben ágyűtüzet kellett volna nyitni a tor- woodnak? pedóra. Az Igarka azonban, kereskedelmi hajó lévén, nem — Mi jut eszedbe, Jack, hova gondolsz?! Hát nem volt felfegyverezve emlékszel a feltételekre: "Kérdezni és kísérletezni tilos.!*? Néhány perc téúlva, a vészjelző hívására az egész le- Vagy talán azt akarod hogy egy garas nélkül kirúgjagényeég a fedélzetre tódult, és az éter riasztó jelzések- nak?... Nem, én inkább megőrülök itt, semhogy otthon kel telt meg: éhenhaljak. Az egyetlen, amit tehetünk — próbáljunk -SOS! SOS! SOS .. Az Igarka nevű szovjet moto- a saiat eszközeinkkel védekezni. Gondolkozzunk csak: mi roshajót ismeretien tengeralattjáró torpedótalélata érte. lenne például, ha az integrátort ólomlemezekkel ernyőzhanem rendszerint tímárok, J&222EL. ^.JS?!? vargák űzték. A tímárság Síésfeíyertyaönfés" viszont egyike a legrégibb ****fc és legjelentékenyebb szegedi kintettek. Mór P tö*rök def. mesterségeknek: már a mo- terek megemlékeznek llze. aroT kevró ipart* ESré taS gedl gy®rtyaönt6 házról, még említenünk a zsinrtuíi KSSL hró Si^aitottTktS6 \ .i»m a m Jövedelmet hajtott a kincs- kakészítést. A "sindölrök kfúzése utón^FelsőváPDs tárnak" A a vágás* eleinte helyi szükségIn fehértói szikeseken söpört leteket elégített ki, később, széksot hasznai ták fól, ami- amikor egyre töbt fát úszből kitűnő lúgot főztek a tattak le a Tiszán, más vilúgöntő asszonyok. A leghí- dékek számára is termelt, resebb régi szappanfőzők Ró- Együtt enyészett «I a zsinkuson éltek, mert Itt folyt a delyes háztetők divatjáva! xxxzssasxz s—o4?'SLV2 .."SreS'íísí gedl szappan a múlt század- munkákkal szemben férfiban országszerte nagy ke- munka volt, a talicskakészílendőségnek örvendett, az tés. Fejlődése és nagyaráegykor híres debreceni vá- nyú kibontakozása a múlt sárokra 30—40 társzekér házi század második feleben megszappant szállítottak a sze- induló ármentesítő és vasútgedi szappanosok. Híres építő munkálatokkal kapcsoszappanfózők voltak a Ré- latos. A tiszai vízi út révén pás-. Kővágó- és Szemmári- a talicskakészítők könnyen család tagjai. és olcsón jutottak faanyagÉrdekes színfoltja volt a hoz. Az ipar az utóbbi évtirégi Szegednek a Klauzál zedekben erősen hanyatlott! téri kenyérpiac. Ittkinyér- 1879-ben 14 mester dolgozott, sütögető asszonyok árul- 1914-ben 10, a legutóbbi • ták a maguk sütötte házi- években pedig már csak egy. kenyeret. Rendszerint felső- Híres taiieskás volt a Vővárosi vízimolnárok felesé- neki-család. fgei voltak és minden napra A szegedi tallcskások nemí megsütöttek 1—2 kemence csak vásárokra jártak, ha-t í kenyeret, ami kora reggel nem nagykereskedőknek, vasútépítő vállalkozóknak is volt a mesterség otthona Ennek emlékét őrzi a Fel- M1 kltűnö lúgot föztek sotlszaparton a "Taban* ne- „..^rófiu a i» vű városrész, ahol a XVIII —XIX. században a tímárok laktak. (Lásd Felmayer Gusztáv tímár szórítóp is a Maros u. 26. sz. alatt.) Aszerint, hogy hogyan dolgozták föl a bőrt, régebben voltak magyartímárok vagy vargák, némettímárok, fehértímárok és bocskorostímárok. A bocskor, mint viseleti POROlTOTTA: QA13AI P0N8RÁC Koordinátáink.. .* Ezután hatalmas, fülsiketítő robbanás hallatszott, s a hajó fara lassan süllyedni kezdett. Máris leeresztették a nagy motorcsónakot meg a ladikokat. Gyorsan, pillanatnyi szünet nélkül mentették ki nénk be? És azután ... — Pszt, Harry! Tíz óra! Harwood professzor, mint mindig, pontosan tíz órakor belépett a laboratóriumba. Azonnal észrevette Harry Blackwell szemgyulladását és Jack Peterson bekötözött az utasokat. A mentést végző legénység utoljára még el- kezét. Mégis szó nélkül az Integrátor fölé hajolt. Mindazoknak, akik örökké felejthetetlen drága halottunk WtBER ISTVÁNNÉ Malatinszky Etelka temetésén megjelenésükkel. virágaikkal fájdale munkát enyhíteni Igyekeztek. kö6zinetet mond a gyászoló család nagy tételekben szállítottak. Jelentős kivitele volt a szegedi talicskának Balkán felé. Juhász Antal Mr. Harwood... — Jack egyik lábáról a másikra állt. — Harry megbetegedett. Két napig egyedül kell dolgoznom.. Harwood hidegen bólintott: — Jól van. Blackwell, menjen orvoshoz. Peterson folytassa a munkát. A kísérletezési időt két órával csökkentjük. Megfelel ez önnek? — Igen, Mr. Harwood. De szeretnék útbaigazítást kapni, hiszen ntiég nem dolgoztam az integrátorral. Azonkívül érdekelne... — Nekem tökéletesen mindegy, hogy önt mi érdekelné, Mr. Peterson! — Harwood professzor összeszorította keskeny, vértelen ajkát, és kezével végigsimított különben ls sima haján. — Ami önre tartozik, azt meglenőrizte az üres kajütöket, és amit csak lehetett, kihozott. Végül az utolsó csónak is leereszkedett az Igarkáról. Szomorúan, gondterhelten nézték az elmerülő hajót. Magasra emelve orrát, lassan tűnt el az örvénylő tengerben. Amikor a súlyos, piszkossárga hullámok összecsaptak fölötte, a csónakok utasai felálltak és fejet hajtottak. Névsorolvasást tartottak. Valamennyi utast sikerült megmenteni. De a hajó személyzetéből hiányzott Scseglov mérnök és Limar, a fiatal rádióstiszt. A csónakok órák hosszat keringtek azon a helyen, ahol az Igarka elsüllyedt. Még maradt némi remény, hogy Limar és Scseglov nem pusztult el, csak beleesett a tengerbe. Sőt, valaki távoli kiáltásokat ls hallott, egy magyaraztam. ^ , w., ,, ... .. másik utas erösgette, hogy északon homályos fényjelzé- Kiment a laboratóriumból, majd néhány perc múlva seket látott, a harmadik pedig azt bizonygatta, hogy az egy furcsa, nagy autólámpához hasonló sisakkal a kezeutolsó percben felfújt gumicsónak esett le az elmerülő ben jott vissza. A sisakról hajlékony pikkelyes vezeték - kígyózott. Harwood az integrátorhoz rögzítette es Petersonhoz fordult: — Kapcsolja az első szakaszt. Hetvenöt... Nem, nem így. A kvarc-stabilizátort cserélje! Jack csak kapkodott az integrátoron. Nagyon bántotta Harwood megvető és sértő hangja, de ezt egy szó-£ val vagy pillantással sem merte elárulni. — Na, most idenézzen!... Látja: ennek a két vonalnak az ernyőn találkoznia kell. Érti? — Igen. De... — Azt kérdeztem, hogy érti-e, Mr. Peterson? Mert ez az ön dolga. Bármelyik kollégiumi növendék el tudná Köszönetet mondunk mindazoknak, akik édes Jó anyánk özv Munlay Lajoené temetésén részt vettek, együttérzésükkel fájdalmunkat enyhítették. Külön köszönetet mondunk Szádeczkiné elv-társnőnek, aki mindenben lcgkészségesebben segítségünkre volt Gyászoló család Radioaktív védőruha Szovjet szakemberek szintetikus anyagokból radioaktív védőöltözetet készítettek. Az öltözet puhí sisakból és kezeslábasból áU. Az egész öltözet búvárruhára emlékeztet. A sisakon szerves üvegből készült ablak van. Az öltözetet nem varrták, hanem nagyfrekvenciájú elektromos hegesztéssel illesztették össze. Ez felel meg ugyanis a legteljesebb biztonság követelményeinek. A sisakba nyomás útján, állandóan tiszta levegő", pumpálnak. Az öltözet felvételére különleges nyilás szolgál, amelyet múanyagkapcsokkal hermetikusan elzárnak. hajóról... De mindez csak az emberek képzelődése volt; szerették volna barátaikat az élők között látni. Kora reggel szovjet hidroplánok szállították el a hajótörötteket. Reflektorokkal kutatták át a környéket, de nem találtak sem csónakot, sem magányos úszót. Be kellett látniok, hogy Limar és Scseglov, sajnos, elpusztult. iii. fejezet VARÁZSLÓ A XX. SZAZADBAN Másnap Harry nem tudott dolgozni. Szörnyű fejfájásról panaszkodott, és borogatást rakott gyulladásos szemére. Jack is rosszul érezte magát: a kezén levő hólyagok végezni. De... Harwood összevonta szemöldökét — én úgy • megdagadtak, és fekélyek keletkeztek rajta. De a fizikai határoztam, hogy tapasztalt mérnököt alkalmazok, hogy bajók mindkettőjüknél eltörpültek a lehangoltság, nyűg- minden eshetőségre... talanság, sót a rettegés érzése mellett. Peterson összehúzta magát. Harwood célzása több Jack Peterson és Harry Blackwell tapasztalt mérnö- voU mint fenyegetés. Szóval a főnök mindent tud, sőt v*k voltak, s távol állott tőlük, hogy természetfeletti dol- iehetséges gokban higgyenek Jca tudták a. furcsa fájdalmaknak, • ^ mérnök j lezrtlen aggodalommál nélelki zavaroknak határozott okai vannak. _ tt f(atal professzorra, Harwood nem volt több harHarry, nem gondolod, hogy a rövidhullámok hatnak a szervezetre? — kérdezte Jack, s elgondolkozva simogatta a homlokát. Harry lassan ingatta fejét. — Nem tudom, Jack Én csak egyet vettem észre: a fájdalmak és a hallucinációk nálam akkor kezdődtek, amikor nagyon pontosan beállítottam a készüléket. Onnan is Jöttek, a készülék felől. Az ablaknál, például, a sóhajtások egészen gyengén hallatszottak, és a fájdalmak sem voltak olyan erősek... mincöt évesnél, és nagyon jóképúnek tartották: szigorú arcvonások, magas, tiszta homlok, okos, határozott tekintet. De láthatatlan maszk fedte, szeméből hideg kegyetlenség áradt, és a homloka... Mi rejtőzhet összeráncolt homloka mögött? ... Mindenesetre, Harwood lelkében jottányi szentimentalizmus sem volt. Csak számítás. Könyörtelen. rideg számítás. Az ilyen emberek a legnaevobb felfedezésre és a legszörnyűbb bűntettre egyaránt a'ks'masak (Folyt, kőv.) Megjelent az 1959. évi KINCSES KALENDKRIUM a falusiak nagy képes családi naptára Már mos! kérje a postás kézbesítfitffl! IIIIIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIW L