Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-31 / 307. szám

Saerda, 1958, december Sí. Szilveszteri konferansz /[Megint elmúlt egy esztendő felettünk, mi férfiak egy a szerkesztőség odabiggyesz­* * évvel megöregedtünk, hölgyeink pedig egy esztendő. Szen egy csillagot és azt vei ismét megfiatalodtak. Sőt vannak olyanok is, akik sok- írja alá: hogy "mi sem*, az kai több esztendővel fiatalodtak meg... Na de hagyjuk ezt. szerintem automatikusan Szilveszterkor a konferansziék el szokták mondani, hogy hozza az embernek azt a megint oda egy esztendő, örömben, bánatban, szerencsében, gondolatot, hogy a szerkesz­ízerencsétlenségben, szóval csupa olyan közhelyet, amihez tők biztosan ugyancsak is­hasonlót csak az élet tud produkálni velünk, emberekkel, merik a hölgyet. Én szeretném magam ezektől a sablónoktól távoltartani és inkább visszatekintek az 1958-as évre. Mi is történt a mi lt)NltIS Valószínűleg em­városunkban, Szegeden? lékeznek még a színész— újságíró labdarúgó mérkő­januar. Még az 1957-es újság apróhirdetési osztálya zésre, amelyet mi, színé­év végén olvastam a Dél- sokkal szebben megfogal- szek 2:1 arányban nvgnyer­magyarországban, hogy meg- niazta és több tízezer olva- tünk- A második félidő 40. javítják a Dóm téri zenélő- réhoz eljuttatta volna. A percében az újságírók bul­órát, január elsejére Hát hirdetők forduljanak csak összekötője ott állt a 16­én Szilveszterkor hat elő- problémáikkal a Hirdető Iio- osunkon, én meg a hatoson, adást végigkonferáltam, haj- dához, vagy a Délmagyaror- s hatalmas lövése a térdem­nal lett, mire hazaértem, de szághoz, mert ez így jobb rő1 Kátay Bandi kapus ke­újév napján pontosan 12 még a város szépségének is. zébe pattant. A közönség órakor ott voltam a téren Es célszerűbb! felzúgott: bravó Marosi! megcsodálni a zenélőórát és . Gyönyörű volt ez a haza­a vele körbe-körbe járó MÁRCIUS. A Délmagyar- adás! Esküszöm, nem akar­ezentek és nagyságok mász- ország hasábjain olvastam tarn" P® 6k mondták: kálását. Hiszik, nem hiszik, néhány igen népszerű cik- Eyonyoni volt! Ilyen haza­meg sem mozdultak. Azután ket, amelynek közös címe: adas; °lyan hazaadás — ugy, május ebeiére ígérte az új- "A presszó sarkában*. Ezek- hogy édesanyám is megje­ság. Később november 7-re. ben a szerkesztőség igen ér- gyezte: Hát ha ez hazaadás Azóta is: sehol semmi. Most telmesen és világosan kiállt . or a,mióta a fiam végre itt van a nyakunkon az emberek és a fiatalság színé®z. ez volt az első ha­a Szegedi Szabadtéri Játé- jó erkölcse mellett, s ezt én zaadasa. kok programja. Nagyon ké- ls száz százalékig támoga- Hogy ^téP®. 16 maradjon rem az illetékeseket, csinál- tom. A cikk írója csupán ™,eg mondandóm, a többi ják meg legalább addigra, arra nem gondolt, hoey ez- hónapok jeles eseményeit mert amilyen szomorúak zel rengeteg kiadást okoz ®8yeldr® tartogatom. A ki­ezek a szentek és nagysá- az államnak, illetve a ven- oregedett esztendőt bucsuz­gok, ahogy lóg az orruk, déglátó vállalatnak, mert ahogy unatkoznak az ácsor- azóta kérem nem mennek a gásban, ezek képesek lesznek presszók. Át kell építeni a Szabadtéri Játékok meg- őket tojás- vagy köralakra, mert senki nem akar a presszó sarkába kerülni. tató műsorban majd talál­kozunk. Marosi Károly RÉGI szegedi fafylalU&zÁsoU K^náW lltlllltlllllllllllülllllllllllllllllttllilllllll VI / Bocskorosok és nevoz«tesebb háciipccrágak A híres szegedi papucsos tárgy, hajdan igen kelendő már ott párolgott a Kossuth­mesterség — mint már em- lehetett Szegeden, hiszen az 6zobor tövében vevőkro lítettük — a kisipari szövet- alsóvárosi parasztok régen várva. A múlt szazadban pe­kezet keretei között szinte bocskorban arattak és bocs- reskedésük támadt a pé­újjászületőben van és bizo- kort húztak és húznak ma kekkel, akik céhtie tömörül­nyára még hosszú ideig is a tápaiak a gyékényvá- tek és meg akarták akadá­fennmarad. Sajnos, ezt nem gáshoz. Elek Gyula úgy lyoznl, hogy versenytársaik mondhatjuk el egy másik mondja, hogy a délvidéki árulhassanak, A városi ta­régí szegedi mesterségről, a szerbek, bunyevácok között nács azonban a kenyérsütö­bocskorqs ságról. Ma volt legkelendőbb az úgyne- gető kofákat megvédte a már csak egyetlen bocsko- vezett mezei bocskor, a tá- pék-céh támadása ellen, rosvarga működik Szegeden paiak közt meg a kancabocs- ugyanis kiderült, hogy a pé­és talán ő az egyedüli bocs- kor. A régi hagyományos kek nem sütnek olyan jó, íz­korosmester az egész or- bocskorfajták mér évtíze- letes kenyeret, szagban is. Elek Gyulának dek óta kivesztek de az jelentős foglalkozása volt hívjak és ott találjuk őt ma egyetlen dolgozó bocskoros- , . ,, is Rókuson, a Tavasz utcá- mester ma is megél az regen a «Í«V«omú szegedi újabb, díszesebb formák ké- asszonyoknak a tarho­szítéséből, amiknek az elő- nyakészítés. Amióta a állítását szinte iparművé- háziipari hagyományból ki­szeti fokra emelte. ban lévő műhelyében. Emlékét éra! a „Tabán" A bocskorosság régi mes­terek visszaemlékezései sze­rint nem volt önálló, külön képesítéshez kötött iparág, J1 fehértói ralkasakan.. nőtt tarhonyagyárak működ­nek, szegedi különlegesség­nek számít és külföldi piaca is van. Tolfeakakéa sitók Szeged múlt században vi­rágzó faiparából meg kelj kezdése előtt kivándorolni a Szentföldre. -• ibruar. a Rózsa ut­cánál vártam a villamost, s ÁPRILIS, Ha már a Dél­kezdtük, Zehraatkos repülőgépek Az Egyesült Államok ló­magyarországgal azzal szórakoztam, hogy egy akkor folytassuk a Délma- giflottájának számos gépét faderékra tűzött fehér cédu- gyarországgal. Olvastam egy újabban világító, narancs­Ián böngésztem a betűket, másik rovatban, hogy "Fe- színű festékkel csíkozzák, Szövege a következő volt: leségemtől, Krapancsák Amá- hogy elkerüljék az összeüt­"Egy kis lyuk raktárhelyi- liától különvóltan élak, érte közéseket a levegőben. A lé­ségnek kiadó. Bővebbet a semmiféle felelősséget nem gierő a napokban 50 ezer házmesternél*. Rendben van, vállalok. Kolbász János*, gallon festékanyagot vásá­hogy valaki egy kiadó he- Szóval világosan: Kolbász rolt. Ezerhatszáz gyakorló lyiséget hirdet, de én azt úr Amáliáért nem hajlandó repülőgépen kísérleteztek a hiszem, hogy ezt a hirdetést felelősséget vállalni. Ez csíkozással és semmiféle ösz­a Hirdető Vállalat, vagy az rendben is van. De az, hogy szeütközés nem történt. W Nem kellene ezt jelentenünk Mr. Har­— Hm. Hasonló esetben ágyűtüzet kellett volna nyitni a tor- woodnak? pedóra. Az Igarka azonban, kereskedelmi hajó lévén, nem — Mi jut eszedbe, Jack, hova gondolsz?! Hát nem volt felfegyverezve emlékszel a feltételekre: "Kérdezni és kísérletezni tilos.!*? Néhány perc téúlva, a vészjelző hívására az egész le- Vagy talán azt akarod hogy egy garas nélkül kirúgja­gényeég a fedélzetre tódult, és az éter riasztó jelzések- nak?... Nem, én inkább megőrülök itt, semhogy otthon kel telt meg: éhenhaljak. Az egyetlen, amit tehetünk — próbáljunk -SOS! SOS! SOS .. Az Igarka nevű szovjet moto- a saiat eszközeinkkel védekezni. Gondolkozzunk csak: mi roshajót ismeretien tengeralattjáró torpedótalélata érte. lenne például, ha az integrátort ólomlemezekkel ernyőz­hanem rendszerint tímárok, J&222EL. ^.JS?!? vargák űzték. A tímárság Síésfeíyertyaönfés" viszont egyike a legrégibb ****fc és legjelentékenyebb szegedi kintettek. Mór P tö*rök def. mesterségeknek: már a mo- terek megemlékeznek llze. aroT kevró ipart* ESré taS gedl gy®rtyaönt6 házról, még említenünk a zsin­rtuíi KSSL hró Si^aitottTktS6 \ .i»m a m Jövedelmet hajtott a kincs- kakészítést. A "sindöl­rök kfúzése utón^FelsőváPDs tárnak" A a vágás* eleinte helyi szükség­In fehértói szikeseken söpört leteket elégített ki, később, széksot hasznai ták fól, ami- amikor egyre töbt fát úsz­ből kitűnő lúgot főztek a tattak le a Tiszán, más vi­lúgöntő asszonyok. A leghí- dékek számára is termelt, resebb régi szappanfőzők Ró- Együtt enyészett «I a zsin­kuson éltek, mert Itt folyt a delyes háztetők divatjáva! xxxzssasxz s—o4?'SLV2 .."SreS'íísí gedl szappan a múlt század- munkákkal szemben férfi­ban országszerte nagy ke- munka volt, a talicskakészí­lendőségnek örvendett, az tés. Fejlődése és nagyará­egykor híres debreceni vá- nyú kibontakozása a múlt sárokra 30—40 társzekér házi század második feleben meg­szappant szállítottak a sze- induló ármentesítő és vasút­gedi szappanosok. Híres építő munkálatokkal kapcso­szappanfózők voltak a Ré- latos. A tiszai vízi út révén pás-. Kővágó- és Szemmári- a talicskakészítők könnyen család tagjai. és olcsón jutottak faanyag­Érdekes színfoltja volt a hoz. Az ipar az utóbbi évti­régi Szegednek a Klauzál zedekben erősen hanyatlott! téri kenyérpiac. Ittkinyér- 1879-ben 14 mester dolgozott, sütögető asszonyok árul- 1914-ben 10, a legutóbbi • ták a maguk sütötte házi- években pedig már csak egy. kenyeret. Rendszerint felső- Híres taiieskás volt a Vő­városi vízimolnárok felesé- neki-család. fgei voltak és minden napra A szegedi tallcskások nem­í megsütöttek 1—2 kemence csak vásárokra jártak, ha-t í kenyeret, ami kora reggel nem nagykereskedőknek, vasútépítő vállalkozóknak is volt a mesterség otthona Ennek emlékét őrzi a Fel- M1 kltűnö lúgot föztek sotlszaparton a "Taban* ne- „..^rófiu a i» vű városrész, ahol a XVIII —XIX. században a tímárok laktak. (Lásd Felmayer Gusz­táv tímár szórítóp is a Maros u. 26. sz. alatt.) Aszerint, hogy hogyan dol­gozták föl a bőrt, régebben voltak magyartímárok vagy vargák, némettímárok, fe­hértímárok és bocskoros­tímárok. A bocskor, mint viseleti POROlTOTTA: QA13AI P0N8RÁC Koordinátáink.. .* Ezután hatalmas, fülsiketítő robbanás hallatszott, s a hajó fara lassan süllyedni kezdett. Máris leeresztették a nagy motorcsónakot meg a la­dikokat. Gyorsan, pillanatnyi szünet nélkül mentették ki nénk be? És azután ... — Pszt, Harry! Tíz óra! Harwood professzor, mint mindig, pontosan tíz óra­kor belépett a laboratóriumba. Azonnal észrevette Harry Blackwell szemgyulladását és Jack Peterson bekötözött az utasokat. A mentést végző legénység utoljára még el- kezét. Mégis szó nélkül az Integrátor fölé hajolt. Mindazoknak, akik örök­ké felejthetetlen drága halottunk WtBER ISTVÁNNÉ Malatinszky Etelka temetésén megjelenésük­kel. virágaikkal fájdale munkát enyhíteni Igye­keztek. kö6zinetet mond a gyászoló család nagy tételekben szállítottak. Jelentős kivitele volt a sze­gedi talicskának Balkán felé. Juhász Antal Mr. Harwood... — Jack egyik lábáról a másikra állt. — Harry megbetegedett. Két napig egyedül kell dolgoznom.. Harwood hidegen bólintott: — Jól van. Blackwell, menjen orvoshoz. Peterson folytassa a munkát. A kísérletezési időt két órával csök­kentjük. Megfelel ez önnek? — Igen, Mr. Harwood. De szeretnék útbaigazítást kapni, hiszen ntiég nem dolgoztam az integrátorral. Azon­kívül érdekelne... — Nekem tökéletesen mindegy, hogy önt mi érde­kelné, Mr. Peterson! — Harwood professzor összeszorí­totta keskeny, vértelen ajkát, és kezével végigsimított különben ls sima haján. — Ami önre tartozik, azt meg­lenőrizte az üres kajütöket, és amit csak lehetett, ki­hozott. Végül az utolsó csónak is leereszkedett az Igarkáról. Szomorúan, gondterhelten nézték az elmerülő hajót. Magasra emelve orrát, lassan tűnt el az örvénylő tengerben. Amikor a súlyos, piszkossárga hullámok összecsaptak fölötte, a csónakok utasai felálltak és fejet hajtottak. Névsorolvasást tartottak. Valamennyi utast sikerült megmenteni. De a hajó személyzetéből hiányzott Scseg­lov mérnök és Limar, a fiatal rádióstiszt. A csónakok órák hosszat keringtek azon a helyen, ahol az Igarka elsüllyedt. Még maradt némi remény, hogy Limar és Scseglov nem pusztult el, csak beleesett a tengerbe. Sőt, valaki távoli kiáltásokat ls hallott, egy magyaraztam. ^ , w., ,, ... .. másik utas erösgette, hogy északon homályos fényjelzé- Kiment a laboratóriumból, majd néhány perc múlva seket látott, a harmadik pedig azt bizonygatta, hogy az egy furcsa, nagy autólámpához hasonló sisakkal a keze­utolsó percben felfújt gumicsónak esett le az elmerülő ben jott vissza. A sisakról hajlékony pikkelyes vezeték - kígyózott. Harwood az integrátorhoz rögzítette es Peter­sonhoz fordult: — Kapcsolja az első szakaszt. Hetvenöt... Nem, nem így. A kvarc-stabilizátort cserélje! Jack csak kapkodott az integrátoron. Nagyon bán­totta Harwood megvető és sértő hangja, de ezt egy szó-£ val vagy pillantással sem merte elárulni. — Na, most idenézzen!... Látja: ennek a két vonal­nak az ernyőn találkoznia kell. Érti? — Igen. De... — Azt kérdeztem, hogy érti-e, Mr. Peterson? Mert ez az ön dolga. Bármelyik kollégiumi növendék el tudná Köszönetet mondunk mindazoknak, akik édes Jó anyánk özv Munlay Lajoené temetésén részt vettek, együttérzésükkel fájdal­munkat enyhítették. Kü­lön köszönetet mondunk Szádeczkiné elv-társnőnek, aki mindenben lcgkész­ségesebben segítségünkre volt Gyászoló család Radioaktív védőruha Szovjet szakemberek szin­tetikus anyagokból radio­aktív védőöltözetet készítet­tek. Az öltözet puhí sisak­ból és kezeslábasból áU. Az egész öltözet búvárruhára emlékeztet. A sisakon szer­ves üvegből készült ablak van. Az öltözetet nem varr­ták, hanem nagyfrekvenciá­jú elektromos hegesztéssel illesztették össze. Ez felel meg ugyanis a legteljesebb biztonság követelményeinek. A sisakba nyomás útján, ál­landóan tiszta levegő", pum­pálnak. Az öltözet felvételé­re különleges nyilás szolgál, amelyet múanyagkapcsokkal hermetikusan elzárnak. hajóról... De mindez csak az emberek képzelődése volt; szeret­ték volna barátaikat az élők között látni. Kora reggel szovjet hidroplánok szállították el a ha­jótörötteket. Reflektorokkal kutatták át a környéket, de nem találtak sem csónakot, sem magányos úszót. Be kel­lett látniok, hogy Limar és Scseglov, sajnos, elpusztult. iii. fejezet VARÁZSLÓ A XX. SZAZADBAN Másnap Harry nem tudott dolgozni. Szörnyű fejfájás­ról panaszkodott, és borogatást rakott gyulladásos sze­mére. Jack is rosszul érezte magát: a kezén levő hólyagok végezni. De... Harwood összevonta szemöldökét — én úgy • megdagadtak, és fekélyek keletkeztek rajta. De a fizikai határoztam, hogy tapasztalt mérnököt alkalmazok, hogy bajók mindkettőjüknél eltörpültek a lehangoltság, nyűg- minden eshetőségre... talanság, sót a rettegés érzése mellett. Peterson összehúzta magát. Harwood célzása több Jack Peterson és Harry Blackwell tapasztalt mérnö- voU mint fenyegetés. Szóval a főnök mindent tud, sőt v*k voltak, s távol állott tőlük, hogy természetfeletti dol- iehetséges gokban higgyenek Jca tudták a. furcsa fájdalmaknak, • ^ mérnök j lezrtlen aggodalommál né­lelki zavaroknak határozott okai vannak. _ tt f(atal professzorra, Harwood nem volt több har­Harry, nem gondolod, hogy a rövidhullámok hat­nak a szervezetre? — kérdezte Jack, s elgondolkozva si­mogatta a homlokát. Harry lassan ingatta fejét. — Nem tudom, Jack Én csak egyet vettem észre: a fájdalmak és a hallucinációk nálam akkor kezdődtek, amikor nagyon pontosan beállítottam a készüléket. On­nan is Jöttek, a készülék felől. Az ablaknál, például, a sóhajtások egészen gyengén hallatszottak, és a fájdal­mak sem voltak olyan erősek... mincöt évesnél, és nagyon jóképúnek tartották: szigorú arcvonások, magas, tiszta homlok, okos, határozott tekin­tet. De láthatatlan maszk fedte, szeméből hideg kegyet­lenség áradt, és a homloka... Mi rejtőzhet összeráncolt homloka mögött? ... Mindenesetre, Harwood lelkében jot­tányi szentimentalizmus sem volt. Csak számítás. Könyör­telen. rideg számítás. Az ilyen emberek a legnaevobb fel­fedezésre és a legszörnyűbb bűntettre egyaránt a'ks'masak (Folyt, kőv.) Megjelent az 1959. évi KINCSES KALENDKRIUM a falusiak nagy képes családi naptára Már mos! kérje a postás kézbesítfitffl! IIIIIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIW L

Next

/
Oldalképek
Tartalom