Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

Szerda, 1958. december 84. 4 Művelheti él túváhh kőztünk FJODOB GLUDKOV A munka zajától eleinte nem lehetett hallani a lövöldözést, a vöröskatonák ideoda futkostak a hágón: elbújtak a köhalmazok mögé, majd egymás után szögdeltek át a nyereghágón és sebtiben, össze-vissza lövöldöztek. Luháva hadonászott és torkaszakadtából kiabált: — Nyugalom, elvtársuk! ... Mindenki a helyére!... Ne hagyjátok abba a munkát!... Semmi pánik!... De a több ezres tömeg már szaladt lefelé a csúcsokról a völgybe, vagy jobbra és balra; némelyik elesett, felállt, tovább futott, ittott valaki igyekezett megállítani a szaladó tömeget: fel-felemelte karjat, vagy megfenyegette őket a lapáttal, vagy u csákánnyal. Gleb felkapaszkodott egy szikiara es kiadta a vezényszói: — Kommunista elvtársak, hozzám! Az épitőmunkások szakszervezetének élcsapata Glebbhez rohant. Mögöttük egyenként és csoportosan futottak a többiek. — A-állj!... A-állj! Az emberek feltarthatatlanul rohantak lefelé és szétszaladtak a bokrok és a sziklák közé. — Bitangok... Nem bírtak helytállni... — Lerohantak ... Szétszaladtak... mint a patkányok... Micsoda népség! — Nem egyformák az emberek: egyik előre, a másik — hátra. Gleb vidáman és élénken rendelkezett: — Szaladjatok le, elvtársak!... Szavcsuk!... Dása! .. Nyugtassátok meg az embereket... Hozzátok vissza őket... Szavcsuk, Dása és még néhány munkás láncot alkotva futott lefelé a hegyoldalon. Megfogták egymás kezét, hogy el ne esGleb pedig karjával integetve, magához hívta a munkásokat. — Hozzám, elvtársak!... Puskát a kézbe! ... A villany-hajtóműhöz!... És sietve elindult a talpfákon fel, az obeliszkek felé. Egész munkáscsapat tódult utána. A vasutasok és a villanyszerelők nyugodtan, némán dolgoztak, de. az ő szemükben is ott remegett az izgalom. Luháva és Szergcj szétosztotta a puskákat és töltényeket. Aki megkapta a fegyvert, nem tudta visszafojtani boldog mosolyát. Mind egyformán átérezte a pillanat ünnepi komolyságát, szigorú arccal illesztette be a töltény tárt és szótlanul vonult félre. Csak Mityka, a vájár, a borotvált, kék koponyájú harmonikás szökkent előre Gleb felé és ordítozott: — Utat, fiúk!... Ne sodorjatok el!... Tudom én jól, hol a helyem!... Talán jobban vártam ezt az esetet, mint a tulajdon születésemet... Már messziről mohón nyújtogatta kezét a puska után és dühös volt, hogy mindig félrelökdösték. Az osztag néhány perc múlva rendezetlenül futott fel a hágóra. Polja Gleb mellett kapaszkodott felfelé a sziklákon. Gleb érezte az asszony puha vállát és hallotta lihegését. — Mégiscsak csatlakoztál, Mehova elvtársnő? Velünk jössz? Miért? — Hát miért ne mennék? Miért kell neked menned, és nekem nem? — Nekem? Az más! De neked a lábúdhoz nőtt a szoknya , . Polja feldühödött és megvetően prüszkölt. Előttük itt-ott néhány vörösk>itona és munkás szökdelt. Meg-megálltak, letérdeltek és lőttek. Nagyon messzire — a tengeren-e vagy a hegyeken túl — szirénák zúgtak. — Golyó, Gleb!... De rég nem hallottam a süvitéset... Gleb lövésre készen tartott puskával haladt, mellette Polja, ugyancsak puskávzl. Hosszú fürtjei lángoltak a napfényben. Gleb felvonulási parancsa rövid volt és világos. Az osztag balfelöl a banditák hatába kerül és kiveri őket a kis erdőből a kopár lejtőre, hogy ott hatomra lőhessek öket a vöröskdtonák. ő maga pedig a hegy csúcsáról irányítja majd a harcot. — Hallod, Gleb? Itt vannak, nem meszszire, A hegycsúcsról lövöldöznek. Biztos sikerre számítottak: pánikot idéznek elő. aztán majd szétrombolják a siklót. Gleb nem felelt. Felmászott egy meredek szirtre, gyakran megállt és a sikló felé tekintgetett. Mehova nem maradt el mellőle. Mélyen lenn, sűrű tömegben hullámzott a nép. Ebből a hosszú, sűrű láncolatból egész csoportok és egyes alakok kúsztak Jelfelé a talpfákon. Zöldellt a kupolaalakú hegycsúcs. A vörös, rozsdás vasháromszög — a földmérési jel — rikitóan égett a napfényben. Felmásztak a hegy éles gerincére. Innen elébük tárult a hegyes-völgyes, erdős, pagonyas, széles panoráma. Messzemessze más, még magasabb hegyhátak |i| unka közben ragadta el a halál heti A venöt éves korában, december 21-én a szovjet irodalom egyik nagy öregjét. Fjodor Gladkovot. Négykötetes regényciklusának utolsó kötetén dolgozott. A ciklus első kötetét "Nehéz esztendők* címmel a magyar olvasóközönség is jól ismeri. Olyan írót vesztettünk el személyében, akinek élete, munkássága századunk legigazabb küzdelmeiben forrt egybe. Eleven kapocs volt a századeleji forradalmi nemzedék, s az akkori időket már csak a történelem lapjaiból ismerő nemzedék között. Az orosz nép sűrűjéből indult és tehetsége, mélységes népismerete emelte azok közé a szovjet írók közé, akiket először ismert el a világ. Műveit, köztük különösen a világhírű Cement című regényét a harmincas években kéziratban terjesztették és olvasták Európaszerte a munkásmozgalom résztvevői. Nálunk a Cementnek és más regénycinek kiadására a felszabadulás után került sor. Szilveszter cimű színművet most játssza nagy sikerrel a budapesti Madách Színház kamaraszínháza. Munkássága befejezetlenségében ls egész és töretlen: egy nagy író életműve. Az alábbi részletet megemlékezésül a Cement című regényéből közöljük. kéklettek, fölöttük pedig rózsaszínű hó takarta, távoli csúcsok tünedeztek, elő. Csumálov és Polja lefeküdt a háromszögnél egy kavicshalomra. Napperzselte fű és a szürke cementkőzet forró szaga érzett. — Nem látok semmit, Gleb ... Hol vannak? Polja térdre emelkedett és a háromszög felé nyújtózott. Mintha feszes húr pendülne. Gleb megrántotta Polja szoknyáját. Lágyan roppant és lerepedt oldalán a kapocs. Polja felnevetett és visszaült Gleb mellé. — Leszakítottad a kapcsomat, te medve! ... Most mit csináljak? Előkeresett valahonnan egy gombostűt és megtűzte a szoknyát. A sziklák kötött, a bokrokban bujkálva, mint ragadozó vad, lopózott egy napbarnilotta kozák, hajadonfőtt. Kezében puska. — Le-lekushaét, a sziklához lapult, eltűnt, majd ismét előbukkant. — Mindjárt lelövöm. Gleb... Nem bírom megállni... — Polja kezében remegett a puska, szeme tűzben égett. — Feküdj, ha mondom!... Különben lelöklek a hegy tövébe... — sziszegte Gleb és fenyegetően meresztette rá szemét. Sebesen futásnak eredt a kozák felé és eltűnt Polja szeme elöl. Később felbukkant földre görnyedt alakja a romok között. A kozák megállt, ijedten felkapta fejét és lövésre lendítette puskáját. Polja szíve hangosan dobogott, lélekzete el-elakadt: úgy rémlett, mintha messze az erdőben, a hegy lábánál puskák ropognának. Sikerült-e elrejtőznie Glebnek, vagy észrevette a kozák? Felugrani! Futni, oda, hozzá!... De vem. Úgysem ér oda. Gyorsan lövésre emelte puskáját, meghúzta a ravaszt, Polja felugrott és a sziklákon át arra rohant, ahol Glebet sejtette. A kőzetrétegek kaviccsá, porrá robbantak előtte és égették arcát, homlokát. Egy szirtnél, kígyózó testtel, a bozótot tördelve, bömbölve birkózott Gleb és a kozák. Polja lába alatt megcsörrent Gleb | eldobott puskája. A kozák arcát tajték és nyál maszatolta tele, őrült szeme kidülledt. Rekedten hörögve, fuldokolva vonaglott Gleb karja közt és magával akarta vonszolni a meredek lejtő szélére, a sziklaszakadékba. Abban a pillanatban, amikor Polja megcélozta a puskaaggyal a kozák koponyáját, Gleb egyik kezével átfogta ellenfelének nyakát, a másikkal elkapta karját csuklón felül és úgy megszorította, hogy eltörött és oldalt fityegett. A kozák megcsikorgatta fogát és felüvöltött. Gleb oly szorosra húzta a hurkot a kozák nyaka körül, hogy egész teste remegett belé. Polja látta: még egy pillanat, és mindketten a mélységbe zuhannak. Teljes lendületből oldalba vágta a kozákot a puskatussal. £ kozák összecsuklott, felbődült. Térde beroggyant. — Nem bírom!... Végem van!... Gleb keze lesiklott a kozák nyakáról és most a másik kezét verte bilincsbe. A kozák a tőrbe ejtett vadállat tekintetével I nézett Glebre és sípolva zihált, mint a : szakadt ló. Orrából, szájából véres pép , csurgott a nyállal együtt. — Eressz hát el!... Nem bírom!... Megadom magam!... Polja belekapaszkodott Gleb vállába és j hátrarántotta. — Tűnj el innen. Gleb. de minél ha- i maróbb!... Nem látod, hogy célpont let- j tél? Gleb értetlen szemmel nézett rá és el- ; engedte a kozák mindkét kezét, ö is re- \ kedten zihSlt és letépte magáról ingének j cafatjait. Aztán pisztolytáskájához kapott. de nem találta benne revolverét. A harcban elcsigázott kozák szétnézett és megrezzent. Kivicsorította véres fogait és villámgyorsan a szakadék szélére ugrott. — Hinnye, te pokolfajzat! Bitangok! Most fogjátok el a kozákot — reptében!... Felüvöltött és nekifutva, a szakadékba i bukfencezett. Gleb a szirtfalhoz rohant és látta, amint ! a kozák teste már messze hempereg le -! felé a sziklákon, nekicsapódik a közetlap ok kiszögelléseinek, perdül egyet-egyet a levegőben, megint nekiütődik valaminek és darabokra zúzódva repül szanaszét. Polja visszahúzta Glebet a szakadék széléről. A pagonyból banditák futottak elö, ziláltan, rendetlenül. Meg-megbotlottak, lövöldöztek, elestek, bukfencet vetettek. Ropogtak a puskák, gomolygott a por a csúcson túl, ahol vöröskatonák csatárlánca rejtőzött. Polja hason feküdt és ő is lövöldözött. A puska fájdalmasan lökte meg vállát mindannyiszor, de ö fel sem vette: \ viharos ujjongással kattogtatva a závárt, j célzott és lőtt a messzeségben szökdelő i figurákra ... I lakosságnak és a szövetkezeteknek dolgozik a Tervezöszövetkezet Az alig kétéves szegedi Műszaki és Tervező Szövetkezet jelentős szegedi és környékbeli építkezések — a móravárosi orvosi rendelő, a sándorfalvi terményraktár, a szőregi új iskola, a zákányszéki óvoda és számos szövetkezeti üzemház — tervezését végezte el az idén. A sok közületi munka miatt az egyéni építtetők, szövetkezeteik gyakran magántervezőkre szorultak, máshol nem< vállalták a munkát 1959 januárjától a Tervező Szövetkezet főképpen lakossági és szövetkezeti tervezéseket, műszaki ellenőrzéseket végez. — A Fényképész Szövetkezet az elmúlt hetekben nagy forgalmat bonyolított le. Sok fiatal pár és család kereste fel ir.üicrmelt s készíttettek képeket. Az ünnepek alatt a Fénykén !sz Szövétkezet nagy munká:.. K'ámít. a z elmúlt évek tapasztalatai alapján. Ezért a munkaszüneti napokon ls dolgoznak. December 25-én a Széchenyi téri műterem, december 26-én, pénteken pedig a Kárász utcai' és a Lenin körúti műterem tart szolgálatot. Válasz a ,,Milyen jó is lenne" című cikkre November 14-én "Milyen hanem éppen a doigozó nök jó is lenne* címmel cikk je- munkájának megkönnyítése lent meg a Délmagyarország- érdekében vezettük be. ban. Ebben arról volt szó, Hogy az igényeket teljes hogy Budapesten házhoz mértékben ki tudjuk elégíszállítják a tejet, péksüte- teni. 17 fiatalkorút alkalmónyt, s bármit a vevő kí- máztunk, ezeknek elsróorvánságára, s milyen jó len- ban feladatuk a házhoz szálne, ha ezt Szegeden is beve- lítás. Sajnos, az elmúlt évek zelnék. tapasztalatai azt bizonyítják, Az • Éleimiszerktskereske- hogy a vásárlók nem veszik delmi Vállalat válaszolva a igénybe figyelmességünket, cikkre, a következőket kö- Statisztikát állítottunk össze, zölte szerkesztőségünkkel: ezek szerint Szegeden napon"Nálunk, Szegeden 1956 óta ta 47 házhoz szállítjuk a terendszeresen házhoz szállít- jet, a póksüteményt. Kilencják a vevő kívánságára az vennégy dolgozó lukasára árut. Harminchét fűszerüz- rendszeresen hetenként viletben szerveztük meg a szik ki az árut, s havonta házhoz szállítást. Igy elsö- 280—300 dolgozó igényű nasorban tejet és péksüte- gyobb csomag elszállítását, ményt. de bármit szívesen Részünkről mindent megelviszünk a vevő kérésére, teszünk annak érdekében. Teljes mértékben egyetér- hogy Szegeden is jól bevált tünk a cikkben foglaltakkal, rendszer legyen a házhoz mert a mi házhoz szállítá- szállítás. Ez azonban nem sunk nem a nagyságos asz- teljesen rajtunk múlik, a viszonyok kényelmét szolgálja, sárlók is igényeljék*. FOLDHUVESSZÖVETKEZETI VENDÉGLŐBEN CUKRÁSZDÁBAN Értesítjük vevőinket és termelőinket, hogy értékesítő pincéinknél 1959. január 2—6-ig leltár miatt az árukiadás szünelel Felvásárló pincéinknél 1958. dec. 24—31-ig leltár miatt az átvétel szünetel. Csongrádvidéki Állami Pincegazdaság (Borforgalmi V.) Tofózék, lottózók, FIGYELEM! A Szegedi Totó-Lottó Kire ndcltseg hó hó hó hó hó hó 24-én 25-én 26-án 27-én 28-án 31-én h-tól h-tól h-tól h-tól h-tói h-tól 18 h-ig. 12 h-ig. 19 h-ig, 20 h-ig, 13 h-ig. 19 h-Ig. A Szegedi Konzervgyár azonnali belépésre keres 3—4 éves gyakorlattal rendelkező férfi vegyészmérnököket Jelentkezés december hé 3»-lg a vállalat munkaügyi osztályán. Háztartási zsiradékot szfnszappanra cserélünk. Szabadsajtó u 72. Szombaton szünnap. A Szegedi Vasöntöde keres azonnali belépéssel mintakész ílö asztalost és vasöntö szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat telephelyén: Szeged, Tolbuhin sgt. 67. Mélységes fájdalommal tu-1 datjuk. hogy szeretett | férj, édesapa, nagyapu, DOLOVACZ VAZUL elhunyt. Temetése decem-1 ber 24-én 8.30-kor a bel- [ városi temető kupolacsur-1 nokából. Gyászoló család I Mélységes fajdalommal tu- I datjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, test vér és rokon özv. Monostori Józsefné. 61 éves korában elhunyt. Temetése 24-én du. 3 órakor lesz a belvárosi temető kupolacsarnokából. Gyászoló család Fájdalommal hogy tudatjuk, TÓTH ISTVANNE Kószó Etol elhunyt. Temetése 24-én I 12.30 órakor lesz a/, alsó-1 városi temető kápolnája-1 ból. Gyászoló rsulad j 1959. január hó 1-cn 8 h-lól 12 h-ig tart nyitva és .áll a játékosuk rendelkezésére. Köszönetet mondok mindenkinek, akik felejthetetilcn férjem temetésén részt vettek, részvétükkel, koszorU- és vlrágudományaikkai fájdalmamat enyhíteni Igyekeztek. özv. Kohán Pálné Szeretett férjem temetésén megjelent jó barátok, ismerősök, a Tisza-malom, párt, szakszervezet és az, igazgatóság vezetőségének és dulgozoinak. akik fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. köszönetet mondunk ilzv, Szüts Józsefné, leánya, sógora, sógornője