Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

Szerda, 1958. december 84. 4 Művelheti él túváhh kőztünk FJODOB GLUDKOV A munka zajától eleinte nem lehetett hallani a lövöldözést, a vöröskatonák ide­oda futkostak a há­gón: elbújtak a kö­halmazok mögé, majd egymás után szögdeltek át a nye­reghágón és sebtiben, össze-vissza lövöl­döztek. Luháva hadoná­szott és torkaszakad­tából kiabált: — Nyugalom, elv­társuk! ... Mindenki a helyére!... Ne hagyjátok abba a munkát!... Semmi pánik!... De a több ezres tö­meg már szaladt le­felé a csúcsokról a völgybe, vagy jobbra és balra; némelyik elesett, felállt, to­vább futott, itt­ott valaki igye­kezett megállítani a szaladó tömeget: fel-felemelte karjat, vagy megfenyegette őket a lapáttal, vagy u csákánnyal. Gleb felkapaszkodott egy szikiara es ki­adta a vezényszói: — Kommunista elvtársak, hozzám! Az épitőmunkások szakszervezetének él­csapata Glebbhez rohant. Mögöttük egyen­ként és csoportosan futottak a többiek. — A-állj!... A-állj! Az emberek feltarthatatlanul rohantak lefelé és szétszaladtak a bokrok és a sziklák közé. — Bitangok... Nem bírtak helytállni... — Lerohantak ... Szétszaladtak... mint a patkányok... Micsoda népség! — Nem egyformák az emberek: egyik előre, a másik — hátra. Gleb vidáman és élénken rendelkezett: — Szaladjatok le, elvtársak!... Szav­csuk!... Dása! .. Nyugtassátok meg az embereket... Hozzátok vissza őket... Szavcsuk, Dása és még néhány munkás láncot alkotva futott lefelé a hegyoldalon. Megfogták egymás kezét, hogy el ne es­Gleb pedig karjával integetve, magához hívta a munkásokat. — Hozzám, elvtársak!... Puskát a kéz­be! ... A villany-hajtóműhöz!... És sietve elindult a talpfákon fel, az obeliszkek felé. Egész munkáscsapat tó­dult utána. A vasutasok és a villanyszerelők nyu­godtan, némán dolgoztak, de. az ő sze­mükben is ott remegett az izgalom. Luháva és Szergcj szétosztotta a puská­kat és töltényeket. Aki megkapta a fegy­vert, nem tudta visszafojtani boldog mo­solyát. Mind egyformán átérezte a pillanat ünnepi komolyságát, szigorú arccal illesz­tette be a töltény tárt és szótlanul vonult félre. Csak Mityka, a vájár, a borotvált, kék koponyájú harmonikás szökkent elő­re Gleb felé és ordítozott: — Utat, fiúk!... Ne sodorjatok el!... Tudom én jól, hol a helyem!... Ta­lán jobban vártam ezt az esetet, mint a tulajdon születésemet... Már messziről mohón nyújtogatta kezét a puska után és dühös volt, hogy mindig félrelökdösték. Az osztag néhány perc múlva rendezet­lenül futott fel a hágóra. Polja Gleb mellett kapaszkodott felfelé a sziklákon. Gleb érezte az asszony puha vállát és hallotta lihegését. — Mégiscsak csatlakoztál, Mehova elv­társnő? Velünk jössz? Miért? — Hát miért ne mennék? Miért kell neked menned, és nekem nem? — Nekem? Az más! De neked a lábúd­hoz nőtt a szoknya , . Polja feldühödött és megvetően prüsz­költ. Előttük itt-ott néhány vörösk>itona és munkás szökdelt. Meg-megálltak, letérdel­tek és lőttek. Nagyon messzire — a ten­geren-e vagy a hegyeken túl — szirénák zúgtak. — Golyó, Gleb!... De rég nem hallottam a süvitéset... Gleb lövésre készen tartott puskával ha­ladt, mellette Polja, ugyancsak puskávzl. Hosszú fürtjei lángoltak a napfényben. Gleb felvonulási parancsa rövid volt és világos. Az osztag balfelöl a banditák ha­tába kerül és kiveri őket a kis erdőből a kopár lejtőre, hogy ott hatomra lőhes­sek öket a vöröskdtonák. ő maga pedig a hegy csúcsáról irányítja majd a harcot. — Hallod, Gleb? Itt vannak, nem mesz­szire, A hegycsúcsról lövöldöznek. Biztos sikerre számítottak: pánikot idéznek elő. aztán majd szétrombolják a siklót. Gleb nem felelt. Felmászott egy mere­dek szirtre, gyakran megállt és a sikló felé tekintgetett. Mehova nem maradt el mellőle. Mélyen lenn, sűrű tömegben hullámzott a nép. Ebből a hosszú, sűrű láncolatból egész csoportok és egyes alakok kúsztak Jelfelé a talpfákon. Zöldellt a kupolaalakú hegycsúcs. A vö­rös, rozsdás vasháromszög — a földmérési jel — rikitóan égett a napfényben. Felmásztak a hegy éles gerincére. In­nen elébük tárult a hegyes-völgyes, er­dős, pagonyas, széles panoráma. Messze­messze más, még magasabb hegyhátak |i| unka közben ragadta el a halál het­i A venöt éves korában, december 21-én a szovjet irodalom egyik nagy öregjét. Fjodor Gladkovot. Négykötetes regény­ciklusának utolsó kötetén dolgozott. A ciklus első kötetét "Nehéz esztendők* cím­mel a magyar olvasóközönség is jól is­meri. Olyan írót vesztettünk el személyé­ben, akinek élete, munkássága századunk legigazabb küzdelmeiben forrt egybe. Ele­ven kapocs volt a századeleji forradalmi nemzedék, s az akkori időket már csak a történelem lapjaiból ismerő nemzedék között. Az orosz nép sűrűjéből indult és tehetsége, mélységes népismerete emelte azok közé a szovjet írók közé, akiket elő­ször ismert el a világ. Műveit, köztük kü­lönösen a világhírű Cement című re­gényét a harmincas években kéziratban terjesztették és olvasták Európaszerte a munkásmozgalom résztvevői. Nálunk a Cementnek és más regénycinek kiadására a felszabadulás után került sor. Szil­veszter cimű színművet most játssza nagy sikerrel a budapesti Madách Színház kamaraszínháza. Munkássága befejezet­lenségében ls egész és töretlen: egy nagy író életműve. Az alábbi részletet megemlékezésül a Cement című regényéből közöljük. kéklettek, fölöttük pedig rózsaszínű hó takarta, távoli csú­csok tünedeztek, elő. Csumálov és Polja lefeküdt a három­szögnél egy kavics­halomra. Napperzsel­te fű és a szürke ce­mentkőzet forró sza­ga érzett. — Nem látok sem­mit, Gleb ... Hol vannak? Polja térdre emel­kedett és a három­szög felé nyújtózott. Mintha feszes húr pendülne. Gleb megrántotta Polja szoknyáját. Lá­gyan roppant és le­repedt oldalán a ka­pocs. Polja felneve­tett és visszaült Gleb mellé. — Leszakítottad a kapcsomat, te med­ve! ... Most mit csi­náljak? Előkeresett valahonnan egy gombostűt és megtűzte a szoknyát. A sziklák kötött, a bokrokban bujkálva, mint ragadozó vad, lopózott egy napbar­nilotta kozák, hajadonfőtt. Kezében pus­ka. — Le-lekushaét, a sziklához lapult, el­tűnt, majd ismét előbukkant. — Mindjárt lelövöm. Gleb... Nem bí­rom megállni... — Polja kezében reme­gett a puska, szeme tűzben égett. — Feküdj, ha mondom!... Különben lelöklek a hegy tövébe... — sziszegte Gleb és fenyegetően meresztette rá szemét. Sebesen futásnak eredt a kozák felé és eltűnt Polja szeme elöl. Később felbuk­kant földre görnyedt alakja a romok között. A kozák megállt, ijedten felkapta fejét és lövésre lendítette puskáját. Polja szíve hangosan dobogott, lélekzete el-elakadt: úgy rémlett, mintha messze az erdőben, a hegy lábánál puskák ropogná­nak. Sikerült-e elrejtőznie Glebnek, vagy észrevette a kozák? Felugrani! Futni, oda, hozzá!... De vem. Úgysem ér oda. Gyorsan lövésre emelte puskáját, meghúzta a ravaszt, Polja felugrott és a sziklákon át arra rohant, ahol Glebet sejtette. A kőzetréte­gek kaviccsá, porrá robbantak előtte és égették arcát, homlokát. Egy szirtnél, kígyózó testtel, a bozótot tördelve, bömbölve birkózott Gleb és a kozák. Polja lába alatt megcsörrent Gleb | eldobott puskája. A kozák arcát tajték és nyál maszatolta tele, őrült szeme kidülledt. Rekedten hö­rögve, fuldokolva vonaglott Gleb karja közt és magával akarta vonszolni a me­redek lejtő szélére, a sziklaszakadékba. Abban a pillanatban, amikor Polja meg­célozta a puskaaggyal a kozák koponyá­ját, Gleb egyik kezével átfogta ellenfelé­nek nyakát, a másikkal elkapta karját csuklón felül és úgy megszorította, hogy eltörött és oldalt fityegett. A kozák meg­csikorgatta fogát és felüvöltött. Gleb oly szorosra húzta a hurkot a kozák nyaka körül, hogy egész teste remegett belé. Polja látta: még egy pillanat, és mindket­ten a mélységbe zuhannak. Teljes lendü­letből oldalba vágta a kozákot a puska­tussal. £ kozák összecsuklott, felbődült. Térde beroggyant. — Nem bírom!... Végem van!... Gleb keze lesiklott a kozák nyakáról és most a másik kezét verte bilincsbe. A ko­zák a tőrbe ejtett vadállat tekintetével I nézett Glebre és sípolva zihált, mint a : szakadt ló. Orrából, szájából véres pép , csurgott a nyállal együtt. — Eressz hát el!... Nem bírom!... Megadom magam!... Polja belekapaszkodott Gleb vállába és j hátrarántotta. — Tűnj el innen. Gleb. de minél ha- i maróbb!... Nem látod, hogy célpont let- j tél? Gleb értetlen szemmel nézett rá és el- ; engedte a kozák mindkét kezét, ö is re- \ kedten zihSlt és letépte magáról ingének j cafatjait. Aztán pisztolytáskájához kapott. de nem találta benne revolverét. A harcban elcsigázott kozák szétnézett és megrezzent. Kivicsorította véres fogait és villámgyorsan a szakadék szélére ugrott. — Hinnye, te pokolfajzat! Bitangok! Most fogjátok el a kozákot — reptében!... Felüvöltött és nekifutva, a szakadékba i bukfencezett. Gleb a szirtfalhoz rohant és látta, amint ! a kozák teste már messze hempereg le -! felé a sziklákon, nekicsapódik a közetla­p ok kiszögelléseinek, perdül egyet-egyet a levegőben, megint nekiütődik valaminek és darabokra zúzódva repül szanaszét. Polja visszahúzta Glebet a szakadék széléről. A pagonyból banditák futottak elö, zi­láltan, rendetlenül. Meg-megbotlottak, lö­völdöztek, elestek, bukfencet vetettek. Ro­pogtak a puskák, gomolygott a por a csúcson túl, ahol vöröskatonák csatárlánca rejtőzött. Polja hason feküdt és ő is lö­völdözött. A puska fájdalmasan lökte meg vállát mindannyiszor, de ö fel sem vette: \ viharos ujjongással kattogtatva a závárt, j célzott és lőtt a messzeségben szökdelő i figurákra ... I lakosságnak és a szövetkezeteknek dolgozik a Tervezöszövetkezet Az alig kétéves szegedi Műszaki és Tervező Szövet­kezet jelentős szegedi és környékbeli építkezések — a móravárosi orvosi rendelő, a sándorfalvi terményraktár, a szőregi új iskola, a zá­kányszéki óvoda és számos szövetkezeti üzemház — ter­vezését végezte el az idén. A sok közületi munka miatt az egyéni építtetők, szövet­kezeteik gyakran magánter­vezőkre szorultak, máshol nem< vállalták a munkát 1959 januárjától a Tervező Szövetkezet főképpen lakos­sági és szövetkezeti tervezé­seket, műszaki ellenőrzése­ket végez. — A Fényképész Szövetkezet az elmúlt hetekben nagy for­galmat bonyolított le. Sok fia­tal pár és család kereste fel ir.üicrmelt s készíttettek képe­ket. Az ünnepek alatt a Fény­kén !sz Szövétkezet nagy mun­ká:.. K'ámít. a z elmúlt évek tapasztalatai alapján. Ezért a munkaszüneti napokon ls dol­goznak. December 25-én a Szé­chenyi téri műterem, decem­ber 26-én, pénteken pedig a Kárász utcai' és a Lenin kör­úti műterem tart szolgálatot. Válasz a ,,Milyen jó is lenne" című cikkre November 14-én "Milyen hanem éppen a doigozó nök jó is lenne* címmel cikk je- munkájának megkönnyítése lent meg a Délmagyarország- érdekében vezettük be. ban. Ebben arról volt szó, Hogy az igényeket teljes hogy Budapesten házhoz mértékben ki tudjuk elégí­szállítják a tejet, péksüte- teni. 17 fiatalkorút alkal­mónyt, s bármit a vevő kí- máztunk, ezeknek elsróor­vánságára, s milyen jó len- ban feladatuk a házhoz szál­ne, ha ezt Szegeden is beve- lítás. Sajnos, az elmúlt évek zelnék. tapasztalatai azt bizonyítják, Az • Éleimiszerktskereske- hogy a vásárlók nem veszik delmi Vállalat válaszolva a igénybe figyelmességünket, cikkre, a következőket kö- Statisztikát állítottunk össze, zölte szerkesztőségünkkel: ezek szerint Szegeden napon­"Nálunk, Szegeden 1956 óta ta 47 házhoz szállítjuk a te­rendszeresen házhoz szállít- jet, a póksüteményt. Kilenc­ják a vevő kívánságára az vennégy dolgozó lukasára árut. Harminchét fűszerüz- rendszeresen hetenként vi­letben szerveztük meg a szik ki az árut, s havonta házhoz szállítást. Igy elsö- 280—300 dolgozó igényű na­sorban tejet és péksüte- gyobb csomag elszállítását, ményt. de bármit szívesen Részünkről mindent meg­elviszünk a vevő kérésére, teszünk annak érdekében. Teljes mértékben egyetér- hogy Szegeden is jól bevált tünk a cikkben foglaltakkal, rendszer legyen a házhoz mert a mi házhoz szállítá- szállítás. Ez azonban nem sunk nem a nagyságos asz- teljesen rajtunk múlik, a vi­szonyok kényelmét szolgálja, sárlók is igényeljék*. FOLDHUVESSZÖVETKEZETI VENDÉGLŐBEN CUKRÁSZDÁBAN Értesítjük vevőinket és termelőinket, hogy értékesítő pincéinknél 1959. január 2—6-ig leltár miatt az árukiadás szünelel Felvásárló pincéinknél 1958. dec. 24—31-ig leltár miatt az átvétel szüne­tel. Csongrádvidéki Állami Pincegazdaság (Borforgalmi V.) Tofózék, lottózók, FIGYELEM! A Szegedi Totó-Lottó Kire ndcltseg hó hó hó hó hó hó 24-én 25-én 26-án 27-én 28-án 31-én h-tól h-tól h-tól h-tól h-tói h-tól 18 h-ig. 12 h-ig. 19 h-ig, 20 h-ig, 13 h-ig. 19 h-Ig. A Szegedi Konzervgyár azonnali belépésre keres 3—4 éves gyakorlattal ren­delkező férfi vegyész­mérnököket Jelentkezés december hé 3»-lg a vállalat munka­ügyi osztályán. Háztartási zsiradékot szfnszappanra cserélünk. Szabadsajtó u 72. Szombaton szünnap. A Szegedi Vasöntöde ke­res azonnali belépéssel mintakész ílö asztalost és vasöntö szakmunkáso­kat. Jelentkezni lehet a vállalat telephelyén: Sze­ged, Tolbuhin sgt. 67. Mélységes fájdalommal tu-1 datjuk. hogy szeretett | férj, édesapa, nagyapu, DOLOVACZ VAZUL elhunyt. Temetése decem-1 ber 24-én 8.30-kor a bel- [ városi temető kupolacsur-1 nokából. Gyászoló család I Mélységes fajdalommal tu- I datjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, test vér és rokon özv. Monostori Józsefné. 61 éves korában elhunyt. Temetése 24-én du. 3 óra­kor lesz a belvárosi te­mető kupolacsarnokából. Gyászoló család Fájdalommal hogy tudatjuk, TÓTH ISTVANNE Kószó Etol elhunyt. Temetése 24-én I 12.30 órakor lesz a/, alsó-1 városi temető kápolnája-1 ból. Gyászoló rsulad j 1959. január hó 1-cn 8 h-lól 12 h-ig tart nyitva és .áll a játékosuk rendelkezésére. Köszönetet mondok min­denkinek, akik felejthetet­ilcn férjem temetésén részt vettek, részvétükkel, ko­szorU- és vlrágudomá­nyaikkai fájdalmamat eny­híteni Igyekeztek. özv. Kohán Pálné Szeretett férjem temeté­sén megjelent jó barátok, ismerősök, a Tisza-malom, párt, szakszervezet és az, igazgatóság vezetőségének és dulgozoinak. akik fáj­dalmunkat enyhíteni igye­keztek. köszönetet mon­dunk ilzv, Szüts Józsefné, leánya, sógora, sógornője

Next

/
Oldalképek
Tartalom