Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

Mi volt- a legnagyobb élményei Interjú a Szovjetunióban járt szegedi orvosokkal ? Október 27-tól 29-ig tartották meg Moszkvában a szovjet—magyar gyermekgyógyászati napokat. Ebből az alkalomból a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közbenjárásával 7 szegedi orvosnak jutott osztályrészül, " hogy a szovjet fővárosba utazzon. Közel két hetet töltöttek a Szovjetunióban, részt vettek a szovjet és a magyar gyermekorvosok előadásain, jártak Leningrádban is és a múlt héten érkeztek vissza Szegedre. Egyetlen kérdést intéztünk a hét szegedi orvoshoz: «Mi volt a legnagyobb élménye*. Nem volt könnyű a válasz, hisz gazdag tapasztalatokkal tértek vissza a szegedi orvosok és a dús élmények közül számukra a legmegkapóbbakat tárják most olvasóink elé. Ferenc belgyógyászDr. Novoszel főorvos: A legszebb társasutazásom Több társasutazásban volt már részem, de rendezésben és élményben leggazdagabbnak mondhatom az MSZBT Moszkvában tartott orvosi napok alkalmából indított társasutazását. Magyarországot elhagyva, Csapon vártak bennünket a szovjet utazási iroda tisztviselői, akik tökéletesen beszéltek magyarul. Utazásunk alatt tolmácsként kísértek bennünket és bármilyen esetben készségesen álltak rendelkezésünkre. A 40 órás utazást Moszkváig kényelmes, tiszta és meleg hálókocsikban, szinte fáradság nélkül tettük meg. A szovjet fővárosban az Ukrajna Szállóban kaptunk elhelyezést. A szálloda halljában színes képet nyújtottak a keleti népek nemzeti öltözékei. A nyolcmilliós Moszkva 80—100 méter széles utcáival, hatalmas új épületeivel, a Lomonoszov egyetemmel, a Kreml csodás műkincseivel felejthetetlen élményt ad az ott megforduló idegeneknek. Nem utolsó sorban említést érdemel az utcák tisztasága, amit mind Moszkvában, mind Leningrádban tapasztaltam. Véletlen balesetem következtében programon kívül volt alkalmam egy poliklinikát és a traumatológiai klinikát megnéznem, hol személyesen meggyőződhettem: a jó betegellátás érdekében mindent, a legmesszebbmenőkig elkövetnek. Dr. Kovács Júlia gyermekorvos: Tudnivágyó, szerény fiatalság Számomra a legnagyobb élményt a gyermekeket körülvevő szeretet és gondoskodás jelentette. A pályaudvarokon felállított higiénikus gyermekés csecsemő várószobák, a gyermekkorházak és szanatóriumok szakszerű, de mégis otthonos berendezése, a gyermekáruházak eladóinak bámulatos türelme a gyermekekkel szemben, mind arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban nagyon nagy kincs a gyermek. Ennek a minden téren megnyilvánuló szeretetteljes gondoskodásnak eredménye is szembetűnő. Sok fiatallal találkoztam és az volt a benyomásom, hogy a szovjet fiatalság testben és lélekben kiegyensúlyozott, öntudatos, szerény, rendkívül udvarias, s talán mindenekelőtt: tudnivágyó. Dr. Beretzk Péter egyetemi m. tanár, MÁV főorvos: Hatalmas alkotások birodalma Nehéz feladat arra a kérdésre felelni, mi volt az, ami engem moszkvai látogatásom során legjobban meglepett. A világváros grandiozitása lépten-nyomon magával ragadott. Kezdhetném érkezésem első impressziójával, amidőn a 32 emeletes szállodának 18. emeletén lévő lakószobám ablakából az éjszakai Moszkvának milliónyi fénye, színdús csillogása kápráztatott. Bámultam a 75 méter széles, ragyogóan tiszta utakat, melyeken autók végnélküli sűrű tömege siklott 70—80 kilométeres sebességgel. Gondolatokat támasztott az emeleteket építő sűrű daruerdő, mely 5 negyedév alatt további 300 000 lakos számára nyit 8— 10 emeletes házakból utcasorokat, parkokat, gyermekjátszótereket stb. Moszkvát először járt embernek hihetetlennek tűnnek fel azok a nagyvonalú hatalmas alkotások, amelyeket e törekvő, építő gazdag birodalom a honvédő háború után létesített. A milliós forgalom mellett is feltűnő volt az utca csendje, az árubőség, az olcsóság. Persze sorolhatnám tovább mindazt, ami megragadott. Talán legelejére kellett volna vennem azt, ami számomra a legfontosabbnak bizonyult: a szovjet embernek lekötelező szívessége, figyelme, közvetlensége. Fegyelmet ismerő öntudatos népet ismertem meg, ahol mindenki magáénak tartja a népi vagyont, óvja, védi és gondozza azt. Dr. Könyves Kolonics László, az Idegklinika adjunktusa: Könyvélmény — és valóság A leningrádi Téli Palota, melyben az Eremitage anyaga van elhelyezve, kétmillió műkincs tárháza. Az óriási képanyag mellett a cárok bútorai, drágakövekből készült amphorák és díszítő tárgyak nagy tömege egészen közvetlenül szemlélhető. Naponta 15 ezer ember látogatja és a legegyszerűbb orosz kolhozparaszttól kezdve a legkülönbözőbb nemzetiségű turisták élvezik. Nagy érzés találkozni Rubens és Rembrand képeivel, a modern francia festőművészekkel és a legújabb szovjet festészet remekeivel. Elutazásom előtt olvastam Feuchtwanger "Rókák a szőlőben* című könyvét, melyben igen nagy fejezetet szentel Volta írének és oldalakon keresztül írja le Houdonnak Voltairről készült szobrát. Az egyik teremben világítóan fehér márványból szembetalálkoztam a könyvben leírt szoborral és tisztán éreztem, hogy ez biztosan Voltair közvetlen halála előtt készült. A következő pillanatban múzeumismertetőnk már mondta is, s így vált teljes értékűvé egy remek könyvélmény és a valóság. Dr. Nagy orvos: László kórházigazgató-fő* „Kézzel érintettem a történelmet" Amikor az ember hozzájut ahhoz, hogy elutazzék a világ legelső szocialista államába, a hatalmas Szovjetunióba, felelevenednek mindazok az ismeretek, melyeket éveken át a Szovjetunióról hallott, olvasott és tanult. Talán egyetlen külföldi államba sem utazik az ember olyan felcsigázott várakozással és érdeklődéssel, mint a Szovjetunióba, mert egy rövid emberöltő alatt itt alakult és formálódott ki az emberiség új útja, itt létesültek azok a hatalmas technikai csodák, melyekről az egész világon beszélnek, ebben az országban következett be 40 évvel ezelőtt az emberi társadalom történetében a legdöntőbb esemény. Mindaz, amit rövid két hét alatt a magyar orvoscsoport tagjaként a Szovjetunióban láttam és tapasztaltam, felülmúlták elképzeléseimet. Nehéz volna minden élményről beszá molni. A sok élmény közül egyet ragadok ki; az Aurora cirkálón tett látogatásom Leningrádban. Az Aurora cirkáló a város szívében a Néva folyón van lehorgonyozva, s ma már mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi emléke szerepel, úgy látogatják, mint egy múzeumot, vagy képtárat. Fenn jártam az Aurórán, láttam és megérintettem annak az ágyúnak a csövét, amellyel az első lövést adták le a Téli Palotára, ahol az ideiglenes kormány székelt. "Kézzel érintettem a történelmet* — ez az érzésem támadt és ez rendkívül mély benyomást tett reám. Dr. Mérth József, adjunktusa: a Gyermekklinika Leningrádi belettest Nekem, a szovjet emberek kultúrszomja imponált talán a leginkább. A múzeumok, képtárak, színházak látogatottsága óriási. Színházakba jegyet kapni nem könnyű dolog, nagy tömegek, hosszú sorokban, türelmesen várják a pénztárnyitás idejét, még esőben is. Az egyik este a leningrádi Operaházban sikerült megnéznünk Glier négyfelvonásos balettjét a "Bronzlovas*-t, amelyet Puskin egy költeményének felhasználásával írtak, Megkapó volt a színház világoskék, fehér és aranydíszítésű hangulata, amelyet még ünnepélyesebbé tett a 80 tagú kitűnő zenekar frakk-öltözete. Az előadás, a táncművészet és a technikai megoldások olyan tökéletes ábrázolása volt, amit nem lehet másképpen csak egy szóval jelölni: élmény. Dr. Szilárd János idegorvos: A szovjet emberek Nem könnyű választ adnom arra a kérdésre, mi volt a legnagyobb élményem rövid szovjetunióbeli utamon. Első helyre az emberekről szerzett benyomásaimat teszem. Mindenekelőtt a rendkívüli tudásszomjra és ennek szinte korlátlan kielégítési lehetőségeire gondolok. Ha autóbuszon, vagy a Metrón utaztunk, szinte minden második ember, fiatal és öreg szépirodalmi, vagy tudományos könyvet olvasott. Megkapó az emberek türelmessége, fegyelmezettsége, a városok tisztasága, az emberek becsületessége. (Nem múlt el nap, hogy a csoportunk tagjai által elhagyott tárgyakat ne hozták volna utánunk.) Az értékes hagyományok — a múlt nagyjainak megbecsülése, a volt cári család és gazdag uralkodó rétegek műkincseinek megóvása és közkinccsé tétele is ilyen emberi tulajdonság. Nemcsak a Lenin—Sztálin mauzóleum előtt állandóan látható több ezres várakozó csoportokra gondolok, hanem például arra, hogy a monumentális felhőkarcolók mellett óvják például Saljapin és Csehov egykori házát, vagy ahogyan a leningrádiak össze tudják egyeztetni a szocialista fejlődést és a város megalapítója, I. Péter emlékének tiszteletét. Nagylétsiámú delegációnk szinte minden tagjára ilyen hatással volt a szovjet emberek optimizmusa, magabiztossága, tevékenysége, céltudatossága. M. T. Uj jászervezték a szegedi vasutasok öntevékeny művészeti együttesét lz első hívásra 35 fiatal jelentkezett kulturális munkára A szegedi vasutas dolgozóknak évekkel ezelőtt igen jóhirü és sok sikert aratott öntevékeny művészeti együttesük volt. Számos vidéki, de még fővárosi vendégszereplésen is részt vett mind az ének- és zenekar, mind a táncés színjátszó csoport. Az ellenforradalom idején azonban az együttes felbomlott, csaknem teljesen feloszlott, s jóformán csak az idősebb kultúrmunkások tartottak ki a zűrzavarban az énekkar vagy zenekar mellett. Szép kultúrotthonnal, jó felszereléssel rendelkeznek a vasutas kultúrmunkások, s elegendő érdeklődő, közreműködni vágyó ember is akad, de mindeddig hiányzott a szervező erő az együttes ujjáformálásához. A szegedi nagyállomás szakszervezeti bizottsága a közelmúltban megtárgyalta a körülményeket, s tekintve, hogy a lehetőségek együtt vannak, elhatározta a nagyobb méretű kulturális tevékenység elindítását, a szép tervek és célok életrekeltését és felkarolását. Már a szervezés első lépései meglepő eredményt hoztak: 35 fiatal lány és fiú — többségük érettségizett, technikumot végzett — első hívásra jelentkezett. Igy az ének- és zenekar mellé máris toboroztak lelkes táncosokat és színjátszókat. Közülük talán akad majd jelentkező a »Hazánk" kórusba is, amelyben mostanáig, sajnos, kevés a fiatal. Megerősödött a zenekar is — Szaniszló János karmestert máris megszerették az emberek s Erdős János hasonló ügybuzgalommal tanítja az énekeseket. A színjátszók élére a fiatal Biczók Magdolnát állították. A november 7-i ünnepen a vasutas művelődési otthonban ennek a fegyelmezett, komoly munkának az első eredményeit már a közönség is elkönyvelheti. Tátka Károly fí jóakaró fddig abban a tév•**' hitben éltem, hogy az újságíró csak a bíráló cikkekkel szerezhet magának haragost. A dicsérő írásokat a m»< napig olyan ártatlanságoknak tekintettem, melyekből különösebb baj nem lehet. Legalábbis a több é&es gyakorlat erről győzött meg. Arról ugyan hallottam, hogy a megdicsérteket néhányan ekként rótták meg: mi az, hát kitetetted magad az újságba? A múlt hét végéig azonban ahhoz még nem volt szerencsém, hogy a dicsérő írásért nekem mondja el valaki neheztelesét. Köztiszteletben álló, szakmájában kiváló ember, több év óta személyes ismerősöm, olvasóm és jóakaróm ekként szólított meg az utcán: — Te — mondta szemöldökét összevonva, s fejét rosszallóan ingatva —, baj van. «— Ne mondd? «— Üzemünkben neheztelnek rád a kollégák, a dolgozók. — Az utóbbit már olyan hanjsúllyal ejtette ki, mint aki restelli, hogy barátja írását a széles tömegek ítélik el. — Csak nem? Vajon miért? — Hát azért a legutóbbi cikkedért, amelyikben megdicsérted Kisgucl Illést. — Ezután elhadart néhány »elemző- megjegyzést, a stílusra is mondott néhány jelzőt. Na, gondolom, ennek már fele se tréfa. Itt valami félreértés lehet. Igazam tudatában kissé izgatottan válaszoltam, csak úgy bugyogtak belőlem a szavak: — A cikkben írottakat fenntartom, s a kollégáknak pedig azt üzenem, ne fessék feketére a fehéret, próbálják elviselni, ha a jó munkájáért valaki dicséretet érdemel és kap is. Mfint aki különöset Lfl hall, csodálkozva nézett rám. Ne haragudj, nem akartalak megbántani, de ha már ennyire erősítgeted, üsse kő, előkeresem azt az újságot és én is elolvasom a cikket... N. Pj Eddig 23 ezer tüzelőutalványt váltottak be Csongrád megyében November 15-én lejár az utalványok beváltási határideje Csongrád megyében 23 ezer vánnyal téli tüzelőjét. A kedvezményes SZOT tüzelő- Csongrád megyei TÜZÉP jautalványt váltottak be eddig. Szegeden 12 ezer dolgozó szerezte be kedvezményes utalElintéződött az újszegedíek egy kérése Több újszegedi lakos fordult szerkesztőségünkhöz panaszával, hogy a 11-es számú földművesszövetkezeti bolt — Kállay fasor 20 — nyitvatartási ideje nem megfelelő. Az üzlet ugyanis reggel 7-től délután fél 3-ig tartott nyitva. Szeged és Vidéke Földművesszövetkezet már orvosolta is az újszegedíek panaszát. Megváltoztatták az üzlet nyitvatartási idejét. Ezentúl reggel 7-től délután 5 óráig lesz nyitva a 11-es földművesszövetkezeti bolt. Németh László kéményseprő, a Mérey utca 7. szám alatti háromemeletes épület házfelügyelője volt az első, aki beköltözött új lakásába. Alig egy hete történt ez, azután egymásután álltak meg a kocsik az új bérház előtt. A folyosókon, a lépcsőházban találkoztak az új lakók és mindjárt segítettek egymásnak a fa-, szénhordásban, bútorok elhelyezésében. Egyöntetűen ezt mondták: "Végre!. i. * Igen, az a 40 lakó, vagy fél száz gyerekkel háromnégyszáz forintos albérletFelavatták új lakásukat Török utca 7. számú ház lakói fordulásukat, össze is adták a pénzt: családonként 40 forintot és a találkozóra szombaton este került sor a KIK Jósika utcai kultúrtermében. László a Ruhagyár, Fuksz József az Állami Szabóság, Imre Zoltán a Konzervgyár, Tóth Béla a Cipész KTSZ és Tóth József a Dekorációs Vállalat dolgozója dicsérő leBabinszki Lászlóné és Né- velet is kapott a Csongrádmeth László vállalkozott a megyei Építőipari Vállalatlakók közül a vacsora elké- tói. Náci János a lakók neszítésére: Daróczi Mihály né vében ígéretet tett arra, és Raffai Dezsőné segítségé- hogy szocialista megőrzésre vei bográcsban főzték a átveszik a lakásokat, vigyázszólalt — kérték a lakók reá —, s tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy két év alatt Szegeden mintegy 900 lakást építettek állami költségen. Ez a Mérey utcai lakótömb több mint ötmillió forintba került. Egy-egy lakásra közel 100 ezer forint költség jut. Százötven év kellene ahhoz, hogy a lakók a lakbérekből visszafizessék a lakások árát, de ez már nem fér bele a mi életünkbe. A lakók kitűnő étvággyal fogyasztották el az ízletes vacsorát. Szólt a zene, tánc bői, zsúfolt, egészségtelen marhapörköltet. Közben el- nak azokra, betartják a há- raperdül'tek a szomszédok" szobákból végre új lakásba költözött. Ismét 40 szegedi családnak jutott megfelelő otthon. Természetes nagy öröm ez számukra és szívesen fogadták a házfelügyelő kezdeményezését, hogy tartsanak közös lakásavatást, ahol megismerkednek egymással, megünneplik sorshelyezkedett a vendegsereg, zirendet. Még a gyerekek is ott játkostolgattak az. Asotthalom- A iakásavatáson ott voltak szadoztak a terem közepén ról hozott kituno piros "ro- az üj bérház építői is: Kószó és éjfél felé alig akartak 68 megeredt József, a KIK igazgatója tol- hazamenni. Pelig szép. Kémácsolta a vállalat és a la- nyelmes otthon várta már a kök köszönetét, mert kifő- Török utca 7. számú ház lagástalanul adták át a laká- kőit. sokat. Dáni Sándor, a vá- Jövőre ismét több száz rosi tanács közigazgatási szegedi család tarthat majd osztályának vezetője is fel- lakásavatást. M. X. a beszélgetés. Érthető, hogy az új lakásokról folyt a szó. Az új lakók is részt vettek az építkezésben, sőt kiváló társadalmi munkájáért Babinszki vaslatára a szegedi üzemek külön szerveztek akciót a tüzelő beszerzésére. Háromszáz forint értékű tüzelőt vásárolhattak meg akció keretén belül a dolgozók, három havi részletfizetésre. Szegeden 1200 dolgozó szerezte be így téli tüzelőjét. Az elmúlt évben a megyében összesen 17 ezer utalvány volt. Tehát lényegesen emelkedett a szám. Az elmúlt évtől eltérően az idén korábban kezdték meg az akció lebonyolítását, már májusban, júniusban beváltották az utalványt. A tervek szerint jövőre még korábban fognak az akció lebonyolításához. Eddig 23 ezer utalványt váltottak be, elszórtan még akad egy-két be nem váltott November 15-ig mindenki adja le, váltsa be utalványát, , mert különben érvényét 1 veszíti.