Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

3 Vasárnap, 1958. tAvember 9. Uj válaszlók lelkes nagygyűlése Szegeden Sok száz fiatal, új válás v tó gyűlt össze tegnap, szom­baton délután a Vasútior­galmi Technikum nagyter­mében, hogy meghallgassa Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága póttagjának, Csongrád megye országgyűlési képvi­selőjelöltjének beszédét. Munkás- és diákfiatalok, honvédek, fiúk, lányok né­pes tábora gyűlt össze ezen a napon, egy héttel novem­ber 16-. előtt, amikar elő­szar gyakorolják szavazati jogúkat. Az elnökségben helyet foglalt Törköly Ferenc, íz MSZMP szegedi párt-végre­hajtóbizottsága, Széli Éva, a KISZ Központi Bizottsága, Bíró Lajos, a KISZ megyei bizottsága, Sípos Géza, a KISZ városi bizottsága, Nagy István, a Hazafias Népfront szegedi bizottsága, Olasz István, a technikum igazgatósága és Baji Zsuzsa, a technikum hallgatósága képviseletében. At ünnepséget színvonalas kultúrműsor vezette be, s a technikum énekkarának munkásmozgalmi indulóit hatalmas tetszéssel fogadták és megújrázfcatták a fiata­lok. Ezután ünnepélyes per­cek következtek: egyenruhás úttörők csapatzászlójukkal az élen, dobpergés ütemére vo­nultak fel az elnökség és az új választók nagygyűlése elé. "Szónokuk", egy úttörő­kisleány, arra kérte a "ki­öregedett" pajtásokat, hogy az ö képviseletükben és ér­dekükben is szavazzanak a népfront jelöltjeire, a még jobb jövőre. Válaszképpen felzúgott a taps, mintegy ígéret az új választók részé­ről az ifjabb nemzedék szá­mára. Komócsin Zoltán elvtárs beszéde bevezetőjében üdvö­zölte a megjelent fiatalokat, majd aláhúzta annak nagy jelentőségét, hogy a tizen­nyolc—húszéves fiatalok, akik teljes jogú állampolgá­rai hazánknak, részt vesz­nek az egy hét múlva sorra­kerüló választásokon. A továbbiakban kitért a választás jelentőségére, arra, hogy a párt és a kormány bízik a fiatalokban, akik az elmúlt két évben jó tanulá­sukkal, munkájukkal és ma­gatartásukkal már tanújelét adták, hogy egyetértenek a programmal, attól várják boldogulásukat. Ezután párhuzamot vont a régi ós a mostani, a nyu­gati és magyarországi vá­lasztások között. A több száz fiatal hatalmas tapsban tört ki, amikor Komócsin elvtárs kijelentette: "mig Nyugaton nem adnak olyan jogokat a fiataloknak, mint nálunk, addig mocskos szá­jukkal ne akarjanak demok­ráciára tanítani bennünket*. Komócsin elvtárs beszédé­ben, amelyet többször szakí­tott félbe taps, szólt a párt és a kormány célkitűzéseiről, arról, hogy ebben a politi­kában nincs és nem is lesz letérés jobbra, vagy balra, majd befejezésül arra kérte a fiatalokat, hogy mutassák meg a világnak, hogy sza­bad hazában milyen nagy­szerit alkotásokra képes az ifjúság. Komócsin elvtárs beszéde után a több száz főnyi fia­tal lelkesen éltette a pártot. Kádár János elvtársat és a kormányt. Az ünnepi gyűlés után Komócsin elvtárs megláto­gatta a technikum bentlakó hállgatóit, érdeklődött kö­rülményeik, tanulmányaik iránt. Kádár János elvtárs és as ú jszegedi szövőmunkások Sok szónak szívta már ki színét, koptatta el értelmét a gyakori és felesleges hasz­nálat. Ezért ezt a szót: ün­nep, úgy szeretném leírni, hogy megőrizze eredeti fé­nyét. Azt akarom mondani, hogy a szó Vhlódi értelmében ünnep volt az Újszegedi Ken­der- Lenszövő Vállalatnál Kádár János elvtárs látoga­tása napján. * Kíváncsi fejek lesték reg­gel óta a kaput, vajon mikor érkezik. S amikor szétfutott a hír, hogy megérkezett, sza­kadhatott a szál, vesztegel­hetett az orsó, a vetélő, a fi­gyelem most a műhelyajtók­ra szegeződött: jön-e már. A gépekre kevesen ügyeltek, pedig majdnem kétszerany­nyian voltak a munkater­mekben, mint rendesen. Ma­radiak itt az előző műszak­ból, már megjöttek a dél­utánosok közül is sokan és csellengett itt több vendég is. Hogy, hogynem. a Sze­gedi Kenderfonógyár nőbi­zottságának vezetői is éppen most érkeztek úgymond ta­pasztalatcserére ... hogy beszélgessen vele. A többiek irigyelték, de ö ma­ga annyira izgatott lett, hogy szólni sem tudott. És mikor arra kérték, hogy indítsa meg a gépet, nem mert az indítókarhoz nyúlni. Félt, hogy csütörtököt mond keze alatt a gép, most, amikor Kádár elvtárs nézi, hogyan dolgozik. Csak mikor tovább ment, akkor jutott szóhoz és mondta társainak: nem mertem elindítani, mert nem is az én gépem. A szélső gépeknél, ahol várható volt, hogy elhalad a kedves vendég, ketten is ügyeskedtek. Sövényházi Fe­rencné "kifogott" magának egy gépet a szélső sorban, amelyiken éppen ebben a műszaki an senki sem dolgo­zott. Nagy szerencséje volt: Kádár elvtárs hozzá ment, Beljebb a géptengerben Csúcs Antalné mellé is oda­állt Kádár elvtárs és érdek­lődött hogyléte felől, a csa­ládról, a férjről, a kereset­ről. Kemény szorítással fo­gadta el a feléje nyújtott kezet, s az elégedett mun­kásaszony mosolyával nézett szembe Kádár elvtárssal. Mintha köszönné maga és családja szépülő életét. S amikor közelebb kerültem jjozzá, megtudtam, hogy va­lóban köszönte a pártnak mostani életünket, mert jól tudja, honnan jöttek ők fér­jével és hová érkeztek. — Még csak azt sem mondhatom, hogy olyan volt ez a találkozás, mint egy álom. Mert mi, szövődéi munkásasszonyok nem is ál­modtunk arról, hogy ilyen vendég érkezik hozzánk. • A "hivatalos« fényképé­szeken kívül csattogtatták a ládafiából előkerült masiná­jukat a munkások is. Any­nyit azonban ők nem lábat­lankodtak, mint "profi« kol­légáik. Néha fékezni kellett az aktivitást, de amikor a kísérletek kudarcba fulladtak és már Kádár elvtárs is fel­figyelt a jelenségre és ér­deklődött a fényképészek iránt, Szirmai István elvtárs tréfásan jegyezte meg: hiába ezek olyan szívósak, mint az egyéni parasztok ... A lakatosműhelyben a szaktársaik közül Szilágyi Já­nos elvtárs, az egykori tizen­kilences vöröskatona mun­katársai nevében egy szege­di halbicskát nyújtott át Ká­dár elvtársnak. — Fogadja el tőlünk ezt a csekély ajándékot, hasz­nálja egészséggel, úgy ad­juk, mint vasmunkások a vasmunkásnak. — No lám — jegyezte meg Kádár elvtárs a mellet­te álló Szirmai elvtárshoz szólva —, milyen jó, hogy vasmunkás lettem, s nem újságíró. — Majd nevetve megölelte Szilágyi bácsit és úgy köszönte a kedves aján­dékot ... * A Délrost tilolóműhelyé­nek ajtajából asszonyok, lá­nyok integettek: minket se kerüljön el. Benn a terem­Fiatal a nagy családban Egy párttag jelölt-felvétel margójára Szeged határában, Az életben a lány, Júlia hetek peregtek le. A gazda­. ..." ........ is sokat tapasztalt már. Vé- ság páltszervezete felfigyelt a szép óthalmi kísérleti gaz- glgélte 1956 őszén az ellen- Júlia, a parasztlány szorgal­mi asagban segedraktarosként forradalmat) s nagyon közel- mára, becsületességére. A dolgozik a fiatal Garai Ju- röl éreztC) hogy miiyenek és helyi KISZ-szervezetben ia íia. A vitiaisaioKDoi JNagy- mit akarnak a nép ellensé- jól tevékenykedett és a tár­töa™,Intól6 f gei Még negyedszázad sem sadalmi munkát vállalta, din n^Iküfezéslt k4e^t" múlott el £ölötte' de tudja' kérte Nagy Sándor bácsi S Anyja, apja földesurakhoz tapasztalja, hogy a kommu- — aki a partszervezet meg­járt napszámba. Az apa em- nisták a dolgozó népnek jót D;zasaDO' a tla ,k munka­berséget. mindennapi Jat segl.tl. T ,csak J?. vetó berséget, mindennapi kenyeret akart csa­ládjának és vala­mennyi hozzá hason­lóan elesett ember­nek. Ezért vett részt a Viharsarok föld­munkás-mozgalmá­ban. Csendőrök ütöt­ték és bilincsbe ver­ten hajszolták végig a községen, elretten­tésül arra, hogy így : járnak mindazok a || •kódisok", akik egyet- jg len szóval is ember- H séget akarnak. Júlia és többi test­vére igen pöttömnyi ember volt akkor, és emlékezetük így ke­veset őrzött meg a nehéz, megpróbálta­tásokkal teli életből. A leány, amikor most szüleit kéthetenként meglátogathatja Nagyszénáson, a múltról is érdeklő­dik. A szülők -< ménnyel lehetett a lányról Nemrégiben aztán kissé iza vi gatottan a párt taggyűlés ís|j előtt állt, ahol a tagság dön­tött tagjelölt-felvételi kérel­me ügyében. Tóth Ferenc tehenész brigádvezető és Bör­csök Szilveszterné, az üzemi konyha dolgozója ajánlották a pártba. Sorolták, hogy mi­ért. Aztán beszéltek többen, majd határoztak. A kommu­nisták szeretettel fogadták soraikba Garai Júliát, aki a nagy viharban. 1956 őszén is derekasan viselkedett, sem fajtáját, sem apját nem hagyta cserben. Fiatal test­vérként tanítják, gyámolit­ják. Nagy Sándor bácsi és többen mások, kommunis­ták váltanak szót a lánnyal, akiben a tanulni vágyás tüze is lobog. Öröméről beszél Garai Júlia azt tudakolják, ho- A .. ...... , gyan él a lányuk öthalmon. és szépet takarnak, ezért van Amikor ^ S az sorolja: a gazdaságban a párt. Édesapja és a többi ságolta örömét hogy Lje­televiziot neznek, hetenként kommunista magatartása és löltnek vették fel lf£i filmet vetítenek saját mozi- munkája ezt példázza. A kommunista akar & szeretne ve11 ^könyvekeC c>lvassák, * ^ ^ ^ ^fn^fZ Szegedi Nemzeti Színház elő­adásait is nézik. A szülők pedig, akik alapító tagjai voltak a nagyszénási Lenin Tsz-nek, ilyenkor nagyon örülnek, hogy lányuknak ilyen a sora. Igaz, ők sem panaszkodnak, hiszen szépen vannak, a múltat nem szí­vesen háborgatják, hiszen jó, hogy elmúlt — azonban nem felejtik. Lányuk éle­tét hallgatva megjegyzik azért: -A mi fiatalságunk­ban színház- és mozibajá­rásra nem gondoltunk, hi­szen boldogság volt már az is, ha a szűkös mindennapi kenyérre jutott. Mi most öregségünkre értük meg azt, amit te fiatalon megkapsz*. Az nrvi a Elszabadulás dozatvállalással és több mun- vak nélkül cselekedni a dol­3Pa után párttitkár kaval Jar - lényegében így pm, , 3 volt a faluban, most pártve- ontötte szavakba Júlia. gOZ° emberek "gyéért, nap­zetóségi tag. Az élet megpró- . sutesben és viharban egy­báltatásai megviselték szer- A munka ,vegeztévek a aránt. <m. s.) vezetét. beteges, de azért „ , könyvolvasást szívében fiatalos tűzzel mun- megszakítva gondolatai sok­itóii^tó j | . , , feIé elröppentek. Am mindig kalkodik a dolgozo emberek visszatért egyhez: »JÓ lenne érdekében. 1956 őszén, az el- a kommunisták nagy család­Nagy Sándor bácsi beszélget Garai Júliával és a párt­szervezet rendezvényére meghívót ad át neki üi gyógyszerek Pénteken délelőtt a Ne­'/C • Szegedi Napló mai száma első lapján nagy betűkkel ezt hirdeti: »Vörös lobogó alatt haladunk az Euró­pai Egyesült Államok felé". Lemondott a német császár. Kikiáltották a Német Köz­társaságot. Forradalmi mozgalmak támadtak Svájcban, Franciaországban, sőt Angliában is. Egész Európa forrong. A magyar kormány fegyvertelen átvonulásra szólította föl Mackensen tábornagyot, a balkáni német haderők fő­parancsnokát. Linder Béla hadügyminiszter lemondott; utóda Baria Albert alezredes lett. Közzétették a keleti szövetséges hadseregek és a ma­gyar állam közötti fegyverszüneti szerződés szövegét: ez meghatározza a demarkációs vonalat. Megkezdődött a de­markációs vonalakig terjedő területek megszállása. Móra Ferenc leköszönt a Szegedi Nemzeti Tanácsban viselt tisztségéről, de lemondását nem fogadták el. Zadravecz István e napon a rendháznaplóban följegyzi, hogy »magyar pártot« kezd szervezni, amely tömörít min­den olyan forradalomellenes elemet, »aki a régi Magyar­ország sok-sok értékét (mely most sárba tiportatott) meg­óvni akarja*. ben kendertör eken, bokáig érő pozdorzán át vezetett az út a porlepett arcú asszo­nyokhoz. Tagadni sem le­het, hogy nehéz, fárasztó kö­rülmények között dolgoznak itt az asszonyok. A műszak is vége felé járt. amikor már ernyedtek az izmok, fá­radtak a karok, mégis bol-' dogan mosolyogtak az ar­cok, s örömmel fogadták a feléjük nyújtott kezet. Érez-]' ni lehetett, hogy a kézszorí­tás nemcsak egy napra szól.;; Annyit jelent, hogy: "Kádár. • elvtárs, a párt számíthat ránk". Ez a kézszorítás, itt, a gépek között sokáig em­lékezetes lesz és sohasem ve­szíti el ünnepélyességét... • Búcsúzáskor egy albumot nyújtottak át és ajándék­ként egy nagy tekercs sző­nyeget. Kádár elvtárs szöge­di tájszólással, rímeket fa­ragva válaszolt: a szívessé­göt köszönöm, a szőnyegöt nem viszöm. Hadd vigyem én innen emlékezetül a lá­togatás tapasztalatait, emlé­keit, ez a szőnyegnél sok­kal többet ér... N. P, lenforradalomban nehéz jába kerülni, azok közé, t-enici helyzetben volt, mert a régi akiknek a soraiban apám héSpari Minisztériumban urak hetykén a szemébevág- már évtizedek óta áll. Vál- bemutatták a sajtó képvise­ták: "Eljött a mi időnk, lóg- lalnám a több kötelezettsé- lőinek a magyar gyógyszer­ré fogsz te is*. A szocializ- get, követném az öreg har- rVSa^tin^ttlri mus eszméit, a kommunista cosok példáját*. gyógyfzeriparank ' hXete­partot mégsem tagadta meg. Az idő rokkáján napok, ről és terveiről. Nagy sikerrel mutatták be Szegeden az Optimista tragédiát (Siflis felv.) Tegnap, szombaton este "telt ház" előtt mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Visnyevszkij: *Optimista tragédia« című háromfelvonásos színművét Ger­gely Sándor fordításában. Az előadást Komor István rendezte. A közönség igen meleg tapsokkal fogadta a bemutató szereplőinek játékát. Az előadás méltatására keddi lapunkban visszatérünk. Képünk az Optimista tragédia szegedi előadásának záró jelenetéről készüli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom