Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

5 Vasárnap, 1958. november 2. JfO IRTA? Ezúttal nehezebb rejtvényt adunk fel olvasóinknak. Megfejtésül az is bekülden­dő, hogy a rejtvényben sze­replő idézetet ki írta és az idézet hol látható Szegeden. VÍZSZINTES SOROK 1. Az idézet első része. (Az első kocka N, a kettős zárt­betű: É, K.) 10. A lihegés kezdete! 11. Zenei hang. 12. Folyékony anyag. 13. Latin és. 14. Peckesen lépked. 15. Nyelvtani fogalom. 17. Vo­natkozó névmás. 18. Nem kérek többet. 19. Hosszabb, emelkedett hangú költe­mény. 20. Római ötvenegyes. 21. Római ezernegyvenkilen­ces. 23. Családfő. 26. Sertés­penzió. 27. Némelyik házőr­ző. 28. Kicsinyítő. 30. Női név. 32. Személynévmás. 33. Köszörül 36. A tetejére. 38. Keresztül. 39. Ilyen óra is van. 40. A jószívű igéje. 42. Mutatószócska. 44. Kötőszó. 43. A magasba. 48. Árkos Antal. 50. A magyar labda­rugó-bajnokság idei győzte­se. 52. Német számjegy. 53. Eetű, ahogy kiejtem. 54. A trombita szava. 56. Szabá­lyos alakúra meggörbít. 57. Női név. 58. Tanító. 61; Az üzletekben történik. 64. Őszintén. 65. Ilyen papiros is van. FÜGGŐLEGES SOROK: 2. Az egyik Békés megyei községbe való. 3. Fiánév. 4. Kis Ágnes. 5. Könyvelési adat. 6. Balatoni üdülő. 7. Hosszú vászon. 8. Tartozást fizet. 9. Valamilyen tárgyat továbbító. 14. Gyermekjáték. 16. Ilyen kakas is van! 21. Tegnapután. 22. Ebben a rejtvényben is szerepel. 24. Nagy magyar költő. 25. Jár­da. 27. Földbe hinti a ma­got. 28. Mázolja. 29. Sza­bad ..: (A fizika torvénye.) 31. Nagy tó a Szovjetunió­ban. 32. Hang a távirdából. 34. A mélybe. 35. Római negyvenkilences. 37. A jó­szívű igéje. 41. Az idézet folytatása. (A kettős zártbe­tű: E. N.) 43. Azonos más­salhangzók. 46. Betű, ahogy kiejtem. 47. Tisztítószer. 49. Régi történet (névelővel). 51. Kilocsol. 52. Ilyen hiba is akad. 53. Az eső teszi. 55. Lehullott falevél. 57. Fog­krém-márka. 59. Híja van az ezernek! 60. Bizonyító szócs­ka. 62. Lantos Árpád Károly. 63. A. S. E. 1 L ü T 3— U 'I y ry­• n IÜ 11 • • • • 12 • •113 SS M EM M •BR M SS 14 1 Hjll • 5, | I18 17 11 „ 18 i» •• 19 [ SS21 22 • • SSI23 24 25 • •26 SS 27 „,28 29 • • 30 31 •• Síi 33 34 35 • •<36 37 •• SS 38 • •39 „40 | •• >1 „42 43 IS5 44 • • 45 46 ISS 47 48 49 SS 50 | 51 • • SS BM 52 1 53 54 55 IS » 56 • • • • 57 58 59 60 SS »« 61 62 "1 1 11 • • 65 k| | • • Megfejtések — nyertesek A megfejtés péntekig küldhető be szerkesztősé­günkbe. Szeged, Sztálin sé­tány 10., II. emelet címre. A címzésnél kérjük ráírni: Rejtvény. Beküldendő az idézet és a rejtvény beveze­tőjében írt kérdésre adott válasz. A legutóbbi rejtvény meg­fejtése: A mc«oly országa, Szu-csüng belépő, Cigány­szerelem, Deres már a ha­tár. Ob6itos. Könyvet kapott sorsolás útján: Lévai Antal, Moszkvai körút 34, Bévárdi Katalin, Petőfitelep XI. u. 689, Csizmadia Sándorné, Töl­gyes utca 7, Jani István, Kiskundorozsma, Kassai ut­ca 10 és Bakos Pálné, Sző­reg, Rózsa utca 7. Vidékre postán küldjük el a jutal­mat, szegedi nyerteseink szer­kesztőségünkben vehetik át. Földmüvesszöve'kezetek eredményei Szép nyereséggel zárták a harmadik negyedévet a sze­gedi járás földművesszövet­kezetei. A kimutatásokat még csak most készítik. A részadatokból azonban már világosan kitűnik, hogy a járás valamennyi földműves­szövetkezete lényegesen túl­teljesítette a harmadik ne­gyedévben bevételi tervét; Kisteleken kedden nyítik a népfviskola Népfőiskolai tanfolyam in­dul Csongrád megye több községében és városában. A szegedi járásban elsőként Kiskundorozsmén kezdte meg működését a népfőiskola, de hamarosan megtartják Kis­teleken is az ünnepélyes megnyitót. Az 1958/59-es tanév évnyitóját november 4-én, kedden este 6 órakor rendezik meg a Bocskay ut­cai művelődési ház nagyter­mében. Czeged város közgyűlése a Népköztársaság mellett ^ döntött. A törvényhatósági bizottságban Móra Fe­renc, a Nemzeti Tanács nevében tett indítványában töb-i bek között ezeket mondotta: »Szeged város törvényhatósága arra kéri a Nemzeti Tanács kebeléből alakult kormányt, hogy az összehívandó népparlament elé juttassa el a város törvényhatóságának és népének azon kívánságát, hogy Magyarország állam­rendjéül a Népköztársaság proklamáltassék, mint az egye­dül lehetséges államforma, amely a kor szellemének meg­felel ., .* A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el Móra Ferenc javaslatát. Ugyané napon újjáalakult a Szegedi Nemzeti Bizott­ság. A régi elnök, Becsey Károly mellett alelnök lett Móra Ferenc és Fürtös Sándor, titkár dr. Dettre János és jegyző Juhász Gyula. Este a szegedi városi színház kapui — mintegy két­hetes kényszerű szünet után — újból megnyíltak. A polgári­demokratikus forradalom és nemzeti függetlenség győzel­mének jelképeként a Bánk bánt mutatták be. A VÁROSI SOMOGYI KÖNYVTAR keresi megvételre a TISZATAJ C; folyó­irat 194,7. 11.. 12., 1948. 6—8. és mutatót, 1952. 2.; 1953. 3. számait. Ajánlatokat a könyvtár címére: SZEGED, Roosevelt tér 1—J. szám. Telefon: 43-29 kérjük. Értékes kezdeményezésnek bizonyult a szegedi tömegdalbemutató PÉNTEKEN ESTE az Ady téri egyetemen Szeged tíz énekkara találkozott. Itt rendezte meg a városi tanács művelődési osztálya, a szakszervezetek megyei tanácsa és a szegedi karna­gyi klub az idei évad első nagv kórusmegmozdulását, a tömegdalbeimitatót, ame­lyen mintegy 500 énekes vett részt. Öröm volt hallgatni, mi­lyen szépen szólaltatták meg az énekkarok az is­mert mozgalmi dalokat s azt a nyolc új tömegdalt, amelyek először hangzottak fel a városban. A Tudo­mányegyetem, a Pedagógiai Főiskola és a Hémán Kató általános iskola gyermekka­rai az úttörők életéről da­loltak. Itt mutatták be az országban először Szeghy: Állj be, pajtás című kedves kórusművét. NEM KISEBB jelentőségű a felnőtt énekkarok szerep­lése sem. A nyári szünet után máris üj műsorszámok csiszolt előadásával tűntek ki valamennyien, a Közal­kalmazottak Bartók Béla kórusa, a DÁV Erkel Fe­renc énekkara, a Szegedi és az Újszegedi Kender, a szövetkezeti bizottság, a MÁV Hazánk kórusa és az Általános Munkásdalkör, Budapest után a vidéki városok közül Szeged volt a kezdeményező, amely elő­ször rendezett tömegdalbe­mutatót. Jó kezdet ebben az évben ez a találkozó. A színvonalas, többségében csiszolt előadásban megszó­laló dalok előadásmódja azt igazolta, hogy a munkásda­losok szívéhez valóban közel állnak a műsoron levő da­lok. Figyelemre méltó az a javaslat, ami elhangzott a bemutató utáni beszélgetés­ben, hogy rendezzenek más­kor is ilyen közös találkozá­sokat, bemutatókat, s széle­sítsék az előadásra kerülő művek skáláját. Ezek igen értékes kezdeményezést je­lentenek, mivel közelebb hozzák egymáshoz a város dalosait. S ha a nagyközön­ség számára is nyilvánossá teszik a bemutatókat, akkor szélesíthetik a dalos kultúra iránti érdeklődők számát. A JÓL SIKERÜLT bemu­tató arról tanúskodik, hogy a szegedi énekkarok nagy feladatok megoldására ké­pesek, ha összefogják erői­ket, s egymást meghallgat­va segítő megjegyzéseikkel is előbbreviszik a dalos-i mozgalmat, a város és az ország szeme előtt. Baranyai Hona Őszi munkák Befejezték az őszi vetési munkákat a mihályteleki Uj Elet Termelőszövetkezet tag­jai. Jól halad a vetés a baktói Felszabadulás Terme­lőszövetkezet földjein is, ahol ezekben a napokban több száz katasztrális hold­nyi őszi kalászos magját te­szik a földbe. Zöldell az őszi árpa a szegedi Táncsics Tsz földjén is és a búza vetés be­fejezés előtt áH. ••91 o -Fekete Holló*. Már régen és több esetben megállapí­totta, hogy ez a kislány nem hasonlítható a többiekhez. Két esztendeje került ide, a közgazdasági egyetem elvég­zése után. Igen értelmes, jó képességű és feltűnően szép. — Olyan, mint Ágnes volt. Csak a szája szebb, meg a haja. Olyan kedves, akár a régi Ágnes. Késő éjjel tért haza. Lefeküdt a szokott helyre és a csöndes sötétségben szokatlan érzése támadt. Mintha ha­lottasházban feküdne. Gyerekkorában egyszer temetésen volt, a tüdővészben elhalt szomszédot, a Lévai bácsit te­mették. A sötétben világosan kirajzolódott előtte a meny­•nyezeten szertelen képzelődése nyomán a ravatal, koporsó, és a *halátmadarak*, ahogyan gyerekkorában hallotta a temetkezési vállalatok embereinek népi titulusát. Elaludt. Álmában a temetőben járt és valahogyan a Gyevi-temető halottasházába került, ahol éppen anyját, apját temették. Apját olyannak látta, mint régen, egyszer, amikor fehér burett-ruhában elvitte ót a Czája-cirkuszba. Anyját meg szép fekete ruhában, fehér köténnyel, haján fehér keskeny kendővel, ahogyan a Pongrácz igazgató által rendezett gáz­gyári vacsorán, amint felszolgálja a vendégek rendeléseit. Fölérzett arra, hogy hangosan sír. A hajnal szürkés-világos­sága elriasztotta a temetőt, ravatalt, koporsókat. >>Nem megyek el a temetésre. Nekem ott nincs ke­resnivalóm* — döntötte el összekuszált álmaitól félig tisz­tult fejjel az apóssal szembeni végső magatartását. Á nagy sértés után már feleségének nővére sem mél­tatta, még csak figyelemre sem. De ma reggel mégis véle­ményt nyilvánított. Antal, maga csak terhére van mindenkinek, tönkre­tette szegény húgomat is. — Mondja meg, kedves, hogy mivel ártottam én a maga húgának? Én tettem őt emberré, és a maga kezébe is én adtam kenyeret, engem a társadalom megbecsül és minden tisztességes ember munkámért tisztel. Nem vagyok haszontalan. A családomat szerettem és ma is ragaszko­dom hozzájuk... Egyáltalán mi köze van énhozzám és az én családi életemhez? — Te, te, nem is vagy férfi. Sajnos csak most eszmél­tem rá, hogy másként élnek az emberek, az élet nem bör­tön, nem munka ... Éjjel-nappal... Az élet más, mint amint mi éljük... Ae élet szép — sivított a levegőbe Ág­nes hátborzongatóan gúnyos hangja a fürdőszobából. Antal előtt elborult a világ. — Te, az anyád krisztusmáriáját, nem állok jót ma­gamért! — s megindult a fürdőszoba felé. Megrettent. Évtizedes együttélésük óla kimondta először az első kemény szitkot az asszonyra. Egy pillanatra megállt, s hirtelen mozdulattal felkapta táskáját és elrohant a la­kásból, akár egy tébolyodott. M ost itt ül tétlenül, nézi saját színdarabjában önmaga szerepét. A második felvonásnak a titkárnő vetett véget, hogy megnyíljon a harmadik. — Zalai Joli kartársnő szeretne beszélni főkönyvelő elvtárssal — jelezte sokat sejtető hanghordozással a min­denttudó előszobás. — Tessék beküldeni. — Jó napot, kedves főnököm... Hüj, de rossz állapot­ban van, őszintén sajnálom, nem is hozakodom elő az én zűrös ügyeimmel. •=> Mondja csak, Jolikám — bátorította erőtlen hangon, — Nem mondom... Sajnálom, hogy így kínlódik. Tudta, hogy a főkönyvelő nehéz helyzetben van az ott­honával. Nem kérdezett soha, de Antal annyira megbízott ebben a lányban, hogy családi életének megkeserítő mozza­natait elmondta. Joli soha nem élt vissza ezzel a bizalom­mal. Tisztelte a főnököt, segíteni szeretett volna rajta, értékes, tehetséges embernek tartotta. Szótlanul ültek egy ideig. A főkönyvelőnek nehezére esett a beszéd, a kis Joli meg nem erőltette. Nézték egy­más arcát, szemét. Antal előtt felajzottak az emlékek. Ágnest látta maga előtt. Ilyen volt. Ilyen megértő, jósá­gos szívű, hűséges. A ruhán keresztüllátott. Joli ült az íróasztala előtt és ö Ágnest látta, barna bőrét, feszülő melleit, telt combjait. Ott ült előtte a régi Ágnes, a féltett, kedves asszony. — Jolika. Szeretnék beszélgetni magával, de most nem érek rá. Ha nincs különösebb dolga, találkozzunk ma este a Békében. — Jó. Nyolc óra megfelel? — felett kérdéssel a lány természetes könnyedséggel. Antal órákig ült íróasztalánál, nagy elhatározásra ké­szült. Az is megfordult benne, hogy megkéri a lány ke­zét, azután beadja a válópert, fizeti a gyerekek eltartá­sának költségeit. Üj életet kezd... Ismét teljes értékű emberré válik. A szokatlan találkozás első perceinek zavarát leküz­dötték, a főkönyvelő cigarettájával, Jolika a feketéjével­A lány nem kérdezett semmit, Antal beszélt... beszélt, a házasságuk történetéi mondta el a mai napig. A meg­szégyenülését is. A "Fekete Holló* figyelmesen hallgatta, néha-néha kérdezett közben. Tapintatosan, óvatosan, érezte, hogy a panaszkodás megkönnyebbülést jelent Antal szá­mára. A kislánya, meg a két kisfia fényképét mutatta és olyan szeretettel beszélt róluk, hogy a lány megérezte: ennek az embernek a gyerekei jelentik életének az etfyik felét. — Kérem, záróra — állt eléjük a pincér. — Jaj, ne haragudjon, Jolika, én nem vettem észre az idő múlását — mentegetőzött a főkönyvelő. — Jöjjön, hazakísérem. — Itt lakom a szomszédban, a Csengery utcában. A kapuban megálltak, tovább beszélgettek, mint két kis diák. Jolika megborzongott. — Fázom — mondta és összehúzta magán az olasz­kát. — Bocsásson meg, de befejezem azonnal, csak még egy fontos kérdésem lenne ezekután. — Tudja mit, jöjjön fel, főzök egy kávét. A főbérlőm egy idős, süket néni, öt nem zavarjuk. Szokatlan, utálatos helyzetben érezte magát Antal. Egy idegen nő lakásán, éjjel. Ha valaki két hónappal ezelőtt ilyesmit mondott volna neki, kineveti, vagy egyenesen meg­veri. Gátlásokkal küzdő ember. Megijedt. — Na, üljön le, édes uram — és egy literes üveg ko­nyakot tett az asztalkára Joli. Töltött az öblös, talpas poharakba. Koccintott és hun­cutul nézett Antal szemébe. — A boldogságára, és arra fenékig. y A poharakat letették és a lány nevetve, kacéran nézte a férfi meglepett tekintetét. Enyhe feszültség támadt, de Joli azonnal áthidalta a csendet. — Ha meg nem sértem, most én dirigálok. Fogja a darálót, itt a kávé. Antal engedelmesen fogta a kávéőrlőt és serényen darált. Joli vidáman csevegett, fesztelenül, kedélyesen, de Antal egyre szótlanabbá vált. Megitták a kávét. A lány töltött újra a konyakból, most a főkönyvelő egészségére ittak, azután újra Joli egészségére. Antal fagyossága las­san, észrevehetően oldódott. Válaszolgatott a lány kérdé­seire. — Most pedig forduljon el, ne nézzen ide, átöltözöm — állt talpra kipirult arccal a "Fekete Holló* és a szoba sarkába ment. Antal a tekintetével követte. — Mondom, hogy ne nézzen ide, egy nős embemefc nem illik a kíváncsiskodás. Hiába volt a megjegyzés, Antal megbabonázva figyelte a lányt, amint húzta le selyem blúzát, szürke szoknyájá­nak zippzárát babrálta, csatolta a harisnyatartót, azután a selyem hálóing suhogását hallotta. »Akár az asszonynál. Ágnes ... Óh ... Bár otthon le­hetnék .,. Közöttük* — behányt szemmel gondolt mind­erre. fOli eléje állt, vékony égszínkék hálóinge kilátszott a nyitott, rózsás matlasszé pongyolából. Incselkedő pózba helyezkedve kérdezte: — Megfelel az öltözékem? Antal kinyitotta szemét, nem válaszolt, kicsit részeg, merev tekintettel bámulta a lányt. — Na, igyunk még egyet — ajánlotta Joli és csurig ön­tötte a két poharat. Minden átmenet nélkül Antal ölébe ült. Két kezébe fogta az arcát, egészen közel hajolt hozzá. — Maradj nálam, én nagyon szeretlek... Te, kedves, beteg ember. Felejtsd el a gondjaidat, ne kínozzad magad. Es ne fuss olyan kocsi után, amelyik már nem vesz fel, ne menj olyan helyre, ahol nem méltányolják a mérhetet­len sok, áldozatos munkádat, ahol nyugalom helyett ve­szekedésben és megalázásban van részed. Megcsókolta a férfi száját. — Ugye itt maradsz? Meggyógyítalak — és ráhajolt szorosan Antal mellére. Antallal fordult a szoba. Érezte a lány meleg lehel­letét, ruganyos testének közelségét. Fakó arcbőre elvörö­södött, hőhullám lepte meg. Tétován hárította el a lány kezét. Bizonytalan egyensúllyal emelte talpra Jolit, és alig érthetően kérte: — Nyis-sa-ki-az-aj-tót. A lány meglepetten, némán engedelmeskedett. Amikor becsukta mögötte a folyosóajtót, a figyelőnyíláson goromba iróniával a távozó után szólt: — Maga nem is férfi. Antal botorkált a sötét lépcsőházban. Hazafelé igye­kezett. — Rendezem az otthont, rendezem, mert én is vétet­tem a családdal szemben, amióta főkönyvelő vagyok, nap mint nap csak vétegettem ellenük, a 'törődés az — az hi­ányzott ... — mormogta pálinkagőzösen a kongó kapualj­ban, miközben a házmesternek szóló csengőt keresgélte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom