Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

! Csütörtök. 1958. október 4. Sándsrfalv? > Valamikor egy óvónő is sok voli — most hat is kevés Vj óvodát építenek a sándorfalviak 8"'Ma; szeg teg « fro ••r bei ler,17 J<1* A felszabadulás előtt Sándorfalván csupán egyetlen óvónő volt. Nem is kellett több ahhoz, hogy a községi jegyző, bíró, néhány pedagógus és az uradalmi gazdatisztek gyerekeit óvodai oktatásban részesíthessék. A falusi parasztcsaládok közül egyetlen szülőnek sem jutott eszébe, hogy óvodába szeretné járatni kicsinyét. Érdekes, hogy ezzel szemben az utóbbi tanácsülésen az óvoda-ügyet vitatták. Ugyanis a tanács végrehajtó bizottsága részéről közölték: a szülők az új oktatási évben 350 kisgyermeket szeretnének óvodába járatni, azonban pillanatnyilag kevés a férőhely a községi óvodákban, s csak 200 apróság részére tudnak óvodai nevelést biztosítani. Elsősorban olyan szülők gyerekeit tudták felvenni, akik mindketten dolgoznak a termelőszövétkezetben, a ktsz-ben vagy más munkahelyen. A vitában ilyen megjegyzések is elhangzottak: az egyénileg dolgozó parasztok talán bizony nem a szocialista társadalom építésén dolgoznak, hogy az ö gyerekeik jórészét most kihagyják az óvodai oktatásból? A tanács vezetői és a jelenlévő kommunisták megmagyarázták, korántsem erről van szó, hanem arról, hogy eddig még sohasem akartak ennyi kisgyermeket óvodába járatni Sándorfalván, s a nehézségen csak úgy lehet segíteni, hogy ha a lakosság összefog a tanácscsal s közös erővel bővítik a falu óvodáit. Ésszerű javaslatokban nem volt hiány, Már ezalkalommal elhatározták, hogy az egyik óvodában lévő konyhát — ahol a napköziseknek főztek eddig — a volt kastély épületébe, az Arany János iskolába teszik át. Az igy felszabadult helyiségben sürgősen egy óvodai tantermet létesítenek. Ezzel természetesen még nem oldfidik meg a probléma. Éppen ezért a tanács tagjai s a lakosság köréből egy szakbizottságot választottak, melynek feladatul adták az óvoda-probléma végleges megoldását, A bizottság eredményesen tevékenykedett eddig. Kijelölték a telket s jórészt már a társadalmi munkát is megszervezték, melynek segítségével egy új, háromtantermes óvodát építenek a faluban hamarosan. Míg a múltban egy óvónő is sok volt, ezután kilenc szakképzett óvónő oktatja majd a sándorfalvi új nemzedéket. Termelőszövetkezeti tagok, egyéni gazdák legjobbjait jelölik a tanácsokba Most Sándorfalván is — akárcsak más községekben — a népfrontgyülések tartoznak a legnagyobb érdekéi derék munka jutalma A Sándorfalvi Gépállomás igazgatósága a nyári cséplási munkák befejezése után 14 500 forintot ceztott szét a nyári tervüket legderekasabban teljesítő traktoristák között. A dolgozók kérésére az Igazgatóság az őszi vetési, talajművelési, vontatási tervek gyoms teljesítéséért újabb versenyt hirdetett. Ebben a versenyben 39 ezer forint kerül majd szétosztásra a lagjobbak között. Például 300 forinttól 500 forintig kaphatnak pénzjutalmat azok a traktorosok, kik 160 katasztrális holdnál több őszi búza, árpa és takarmány vetését végzik el. A vontatósok közül 800 farint jut minden versenyzőnek, aki 350 normálhold talajmunkának megtelelő vontatási munkát végez gépével. Ugyancsak 800 forinttal jutalmazzák azokat a szántógépvezetőket is, akik őszi szántási tervüket 105, illetve 115 százalékra teljesítik. Pontot tesxnek a több évtizedes sándorfalvi vízproblémára Sándorfalván a felvégen lakó dolgozó parasztok 1928ban adták be az első kérvényüket a községi elöljárósághoz abban az ügyben, hogy fúrjanak a környéken egy artézikutat, mellyel enyhíteni tudnák a krónikus vízhiányt. Kérésüket azonban senki sem hallgatta meg s hosszú ideig egészségtelen gémeskutakból ittak az emberek. A községi tanács sokoldalú községfejlesztési programjának teljesítése közepette a múlt esztendőben teljesítette a felvégiek kívánságát. 106 ezer forintos költséggel elkészült az új kút. A tanács most a felvégíek további kívánságait is teljesíti. 2500 méter hosszúságú új földalatti vízvezetéket építenek. Az artézikét vizét eljuttatják a környező utcákba ls. Községfejlesztési alapból hét közkifolyót is építenek, A lakosok megígérték, hogy ebben a nagyarányú közművesítő munkában maguk is részt vesznek. Társadalmi munkával segítik a községi tanácsot, hogy mielőbb a legtöbb sándorfalvi családhoz eljusson az egészséges ivóvíz. Sót azt is megígérték, hogy a községi tanács pénzén létesítendő hét közkifolyó mellé további kettőt építenek saját költségükön. A tanács végrehajtó bizottsága különböző budapesti vállalatoknál már be is szerezte a szükséges csőanyagot, csupán 400 méternyi hiányzik még, azonban a jelzések szerint már ez is megérkezik a közeli napokban. Tanácstagok vetették fel tanácsülésen, hogy a vízvezetékbe, már annak lefek tetésekor »T* testeket is szereljenek be, hogy a következő évben könnyű szerrel vezethessék be a lakásokba a vizet a parasztcsaládok is. A hároméves tervben tovább folytatódik itt a vízellátás javításának munkája. Az újabb elgondolások szerint a mostanival együtt mintegy 7 kilométer hosszúságú vízvezetéket építenek a faluban. Jellemző, hogy a múltban csupán a községi papnak, orvosnak és még néhány vezető előkelőségnek volt víz a lakásában, most viszont a tanács a dolgozó parasztok nagy tömegét juttatja ehhez. lődésre számot tartó események közé, melyeken a lakosság tanácstagjelölteket választ a községi, járási, megyei tanácsokba. - Szerdáig 14 ilyen tanácstagjelölő' népfrontgyűlés zajlott le a faluban, s a lakosság 14 közül 13 esetben örömmel és nagy egyetértéssel döntött a népfront helybeli jelöltjei mellett. Az eddigi jelöltek — ebben a községi. tanácsnak, s a lakosságnak is azonos a véleménye — a falu színe-javából valók. Az Aradi utcában például Gémes Antal hatholdas egyéni gazdára esett a jelölés. Gémes Antal amellett, hogy kiváló termelő, szívesen áldozza szabadidejét a lakosság érdekében. Jelenleg is eredményesen látja el a sándorfalvi ezüstkalászos gazdák önképző körének elnöki tisztségét. Horváth Ferenc — egy másik jelölt — szintén a nép húsából, véréből való. Irmamajori urasági cseléd volt, s jól tudja, mit köszönhet a néphatalomnak. Ma jómódú egyéni gazda. Abban sem kételkedett senki, hogy Darázs József 9 holdas mintagazda, aki a Hazafias Népfront elnöke a faluban, valóban a tanácsba való. Sándorfalva parasztságának jelöltje a járási tanácsban a választások idején Pataki Sándor egykori zsellérember, aki most a Rózsa Ferenc Tsz elnöke. Kevés olyan ember van még Sándorfalván, aki annyit fáradozott volna a dolgozó parasztok jólétének emléséért, mint Pataki elvtárs, közel egy évtizedes termelőszövetkezeti elnöksége alatt. A tsz tagjai, akik hallgattak Pataki elvtárs tanácsára, ma a falu legboldogabb, legelégedettebb emberei. Tehát jól választottak a gyűlésen — Pataki elvtársnak okvetlen a tanácsban van a helye. A gépállomáson a lezajlott jelölőgyúlésen Bitó István traktoristára szavaztak, mint megyei tanácstagjelöltre. Bitó elvtársat az egész falu ismeri, hiszen kint él az emberek között. Kora tavasztól késő őszig állandóan a traktor nyergében ül. Német László gépállomási dolgozót pedig a járási tanácsba jelölték. A sándorfalviak nem engednek ellenséges beleszólást saját ügyükbe. Ez a biztosítéka annak a teljes népfront-győzelemnek, melyet november 16-án, a választások napján vív kl a falu. Uzimházat épit a ktsz Üj vegyesipari üzemháj építése kezdődik el tavaszra Sándorfalván. A helybeli Vegyesipari KTSZ ebben a falusi gyárnak is nevezhető nagy üzemházban összpontosítja majd asztalos, bognár* cipész, szabó, műszerész-lakatos és egyéb műhelyeit* melyek jelenleg a falu különböző részein régi, korszerűtlen épületekben vannak elhelyezve. Az építkezés munkálatait a ktsz kőművesrészlege végzi el. Ha idegen vállalattal építtetnék, a nagy munka értéke talán még az egymilliót is meghaladná. • Ünnepi nagygyűlésre készéinek a sándorfalviak* szombaton este hat órakor a művelődési ház nagytermében a falu lakossága tanácskozik majd s a nagygyűlésen megválasztják a község országgyűlési képviselőjelöltjét és pótképviselót is jelölnek majd. Az ünnepi nagygyűlésen részt vesz és felszólal többek között Nagy Dániel elvtárs, az Elnöki Tarács elnökhelyettese is. Tízezer forint — kisekért Kubikosok és urasági cselédek községe volt Sándorfalva. A roskadozó házak között egyedül a grófi kastély állt gangosan, titokzatosan. Bent szőnyegek nyelték el a vendégek lépteinek neszét, s a falakon képek, festmények sugározták a jólétet. A kastélyon kívül csak a jegyzői lakás, s néhány előkelőség rezidenciája őrzött képzőművészeti alkotásokat. Paraszt és kisiparos hajlékába csak filléres Mária-képek kerülhettek, mert a szerény kis házak nem tudták vendégül látni a művészetet. Mindez arról Jut az ember eszébe, hogy most egyre sűrűbben lehet találkozni a volt cselédek, kisiparosok és falusi értelmiségiek házában képekkel, festményekkel. Megszerették a szépet, nagyot nőtt igényük és érzékük a művészi dolgok iránt Szívesen adnak érte pénzt is. A Képzőművészeti Alap által kibocsátott és zsűrizett rézkarcokkal és olajfestményekkel évent« kétszer felkeresi a falut egy lelkes bizományos, és nem eredmény nélkül. Két sándorfaM útja alkalmival 10 ezer forint értékű képet vásároltak tőle a sándorfalviak. Először csak rézkarcot, aztán olajfestményt is kértek, rendeltek. A giccses, vásárt por* téka már nem kapós —» művészi kell az egyszerű embernek is. Panasz a községi mozira A szegedi járás falusi mozijai közül a sándorfalvi is azok közé tartozik, melyeknek a legnagyobb a forgalmuk. Csütörtök kivételével mindennap telt ház előtt játszanak, vasárnapokon, s ünnepnapokon például háromszor is. A megyei MOKÉP Vállalat eddig már sokmindent megtett annak érdekében, hogy a filmszínház látogatását az egész lakosság kedvelje Sándorf alván. Gyakran megtörtént, hogy levelet írtak a faluból a MOKÉP Vállalathoz, melyben kérték: ezt vagy azt a filmet szeretnék látni, s küldjék el a filmet Sándorfalvára. A kérést általában teljesítették is. Legutóbb a jegypénztár elé korlátokat szereltettek fel, hogy a jegyeladás tolongás nélkül, rendben történjék. A hosszú évek óta fennálló panasz — melyet már száz helyen is szóvá tettek a sándorfalviak — azonban még mindig nem oldódott meg. Ugyanis a korszerűtlen nézőtérről a közönségnek csak az eleje láthatja rendesen a: filmet, emellett az emberek egy része még annak a veszélynek is ki van téve, hogy a rozoga, törött székek között a földre esik. Ráadásul még kevés is az ülőhely. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy keskeny lócákat raknak körül a falak mellé, s akiknek ezeken a lócákon jut hely, a bosszúságból is kijut a részük. Gyakran megesik, hogy a filmből csak itt-ott látnak valamit. A sándorfalvi mozikedvelő közönség nagyon szeretné, ha a MOKÉP igazgatósága végre ezt a sokéves panaszukat is meghallgatná és segítene a bajon. Ha szükség lenne rá társadalmi munkával is szívesen segítenének, csak-i hogy teljes mértékben kielégíthesse művelődési és szóra-' kozási igényüket a községi filmszínház. ; OSZI KEPEK Akik saját falujukban vállalják a „próféta99 szerepét A fiatal nevelők egy Időben valóságos Isten csapásának, büntetésnek tekintették, ha kinevezésük : nem a fővárosba vagy nagyobb vidéki városokba szólt, hanem aprócska falukba, sőt tanyaközpontokba. Panaszkodtak, hogy elmerülnek a -porban*, a szellemi igénytelenségben, hogy a falu kiöli belőlük a kulturálódás vágyát és elzárja előttük a lehetőségeket. Az ellenkezőjére kevesen gondoltak. Csak néhányuknak jutott eszébe, hogy nem nekik kell leszokniak a kultúráról, a művelődésről, hanem új környezetüket kell hozzászoktatni. Sándorfalván valahogy így történt, így történik. A faluban egyre többet beszélnek arról, hogy ma már nemcsak egy-két nevelő tört magát a község ügyelért, a felnőttek és a gyerekek neveléséért, a közélet élénkítéséért és a falu fejlődséért, hanem szinte az egész tantestület, s különösen a fiatalabb nemzedék. Innen, a községből indult el Bulla Marika, aki állami gondozott kislány volt; Savanya Antal és Horváth Mária sándorfalvi dolgozó parasztok, kisemberek gyermekei. Sáska István is egyszerű család fia — s mind visszatértek falujukba. Ma is azonosak gondolkodásukban, életfelfogásukban a volt cselédekkel, szegényparasztokkal, s ügyüket szívesen magukra vállalják. Közülük való a KISZ kultúrgárdá,iának vezetője, — Lakatos István és felesége; „ Sutus Piroska, az úttörők kedves barátja; nevelő a müNapközls gyerekek a délutáni szünetben, a volt grófit velődési otthon igazgatója és a nőtanács titkára, van képkactüiv „,ivarán * viseletük a KISZ vezetőségében, és tanárembert ért az y {a megtiszteltetés is, hogy a kommunisták községi párt; titkárnak választották. Ez a nagyarányú megbecsülés egyrészt annak a jele* hogy a nevelök iránt messzemenő bizalommal van a falu népe, másrészt pedig arról tanúskodik, hogy tudásukat, műveltségüket és energiájukat a közügyektől sem sajnálják a sándorfalvi nevelök. Kölcsönös bizalom ez, hiszen a tanácsválasztások jelölőgyülései során örömmel adja szavazatait a lakosság a pedagógusokra is. De ott vannak a nevelők a választásokat megelőző gyűléseken, mint előadók is. Kutatják a község történetét, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, s elmennek a kollektív gazdaságba, hogy lássanak és láttassanak. Az irántuk megnyilvánuló elismerés ugyanakkor nemcsak szavakban jut kifejezésre. A kiízségi tanács például legutóbb két korszerű pedagógusiakéit bocsátott rendelkezésükre. p s érdekes, egyik nevelő sem panaszkodik, hogy elmerült valami modern -oblomovizmusbah*; elmaradt a tanulásban és a művelődésben: együtt haladnak a néppel, az egyszerű emberekkel, de gondoskodnak arról is, hogy tudásban mindig előbb járjanak, s mindig többet tudjanak nyújtani a szellemiekben is egyre épülő falunak. A községi tanács két vezetője az őszi fényekben a beépítésre váró új vízvezetékcsöveket szemlélgeti