Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

5 Szerda, 1958. október l Egy világhatalom köztársasággá kiáltásának kilencedik évfordulóján IT gy tűnik, mintha már sok-sok esztendő telt volna el azóta, hogy 1949. október elsején kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Pedig csupán kilenc éve ennek, de ez a kilenc esztendő többet jelentett a kínai népnek fejlődésben és eredményekben, mint eseményekben gazdag történelmének akármelyik korábbi évszázada. Izgalmas, történelmi fontosságú napok közepette érkezett el 1949. október elseje. A csaknem négy esztendőn át folyt felszabadító háború nagy csatáiban tönkrevert kuomintanghadak utolsó maradványait már a szárazföldről is kikergették ekkor a népfelszabadító hadsereg egysegei, s miközben Csang Kajsek seregeinek hírmondóit rendezgette Tajvanon, ahová még amerikai támogatóinak segítségével éppen, hogy át tudott jutni, a győztes nép kikiáltotta köztársaságát és megkezdte új életét. Azóta új történelem íródik Kínában, Ázsiában, a világon. A kínai nép helyreállította a felszabadító háború során keletkezett karokat és nagy következetességgel, türelemmel, roppant szorgalommal kezdett cl dolgozni — saját magának, minden képzeletet félülmúló eredménnyel, így történhet meg, hogy egy-két esztendőn belül a Kínai Népköztársaság nemcsak utoléri, hanem cl !s hagy olyan gazdaságilag fejlett országokat, mint Anglia, bizonyítékául annak, hogy a szabadon érvényesülő alkotóerő milyen nagy tettekre képes. A kínai nép alkotómunkája közepette nagy figyelmet fordított hazája védelmének kiépítésére annál is inkább, mert a csangkajsekisták az elmúlt kilenc esztendő alatt' minden eszközzel Igyekeztek akadályokat gördíteni fejlődésének útjába — eredménytelenül. Most, néhány hét óta a csangkajsekisták és amerikai támogatóik újra az agresszlós provokációk egész sorát követik el a Kínai Népköztársaság ellen, még ezekben a napokban is, amikor Varsóban folynak a kínai—amerikai megbeszélések. A kínai nép azonban, Igaz ügyének és erejének tudatában türelmes magatartást tanúsít, bízva abban, hogy az agreszszorok — márcsak saját érdekükben is — jobb belátásra térnek, de felkészült arra, hogy ha szükséges, egyszer s mindenkorra elvegye a támadó kedvét. Szabad élete megkezdésének kilencedik évfordulóját ünneplő Kínai Népköztársaságot az egész Világ köszönti, mindenekelőtt a nagy szocialista tábor — amelynek Kína is tagja —, s közöttük a magyar nép Is, s további nagy sikereket kíván ahhoz a munkához, amelynek eddigi eredményei előtt is a legteljesebb elismeréssel adózik a haladó emberiség. A csehszlovák ipar újdonságaiból Univerzális típusú új csehszlovák villanymozdony. Óránként 120 kilométeres sebességet is elér Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság vezetőihez t Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése elnöksége elnökének és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára és dr. Münnieh Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere pedig Csen Ji-t, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét köszöntötte táviratban az évforduló alkalmából. Emberszeretetből: kitűnő Kedélyes, mindig segíteni kész embernek ismerik Szabó Mihály asztalost a környék lakói, s választói a Csuka utcából. A felesége is mindössze annyit tud bájául- felróni, hogy mindig más ügyében szaladgál, s a magáéra soha nem jut idő. Pedig tudvalevő, hogy az asszonyok szeretnek zsörtölődni, s a férjeket sokszor igaztalanul is megvádolni. Dehát Szabóéknál más a helyzet, mert a magas, erős, Igényesebbek lettünk Tapasztalatok a pult túlsó oldaláról Háromhengeres villany mozdony, melynek súlya 185 tonna. Különleges átalakítással készült, s teherszállításokra igen bevált hegyes vidékeken is Egy álmodozó vásárló szemével néztem az Állami Áruházban a sok szép szövetet, a finom selymet, az ezer színben pompázó brokátokat. Megcsodáltam konfekcióiparunk szép műveit, a Szegedi, a Divat, a Szigetvári Cipőgyár kreációit. Ha egyszer öttalálatom lenne a lottón, mi mindent öszsze vásárolnék! Nem kell azonban manapság Fortuna istenasszonyhoz fohászkodni, hiszen az a sok asszony, lány sem nyert főnyereményt, aki úgy — olyan csinosan — megy a munkába, mintha legalább a színházba, vagy moziba igyekeznék, Lamé köpenyben Igényesebbek lettünk. És hogy ezt bizonyítsam, azért vagyok most itt az Állami Áruházban sötétkék laméköpenyben a pult mögött. Nagy izgalommal várom életem első vevőjét. Nem sokáig kell várni: már itt is van, itt vannak. A vásárlásban nagyobb tapasztalattal rendelkező nő a kezdeményező. — Jobb minőségű sötétkék férfiruhaanyagot kérünk. „Jobb" — üti meg fülem a jelző. Minél jobbat? Mi az alap? De nehéz dolga van egy kereskedőnek! Idősebb „kollégáim" sietnek segítségemre. Lekerül a polcról az első vég. Jobbat, jobbal 1 — Ml az ára? — kérdezi a nő. — Kétszázharminc forint. — Jobbat.;. A második vég ls megjelenik a pulton. — Jobbat... Jobbat.;; — Ez egy igen príma anyag — szól szerényen a kereskedő. — Tessék megnézni nappali világosságnál, s már viszi is vevőimet az üzlet elé. — Az ára? — Négyszázharminckilenc forint. — Jobbat — szól most nővére példáján felbuzdulva az ifjú. Lekerül a polcról valamennyi sötétkék szövet. Már lábujjhegyen állok, látni akarom vevőimet. — Jobbat, jobbat, jobbat. — Ismétli a vásárló. Már itt az utolsó vég, métere ötszáz forint. — Más az elképzelésünk —- szól kedvesen a nővér —, ne haragudjon, megnézzük másik üzletben is, „Mindenkinek olyan van" Jól kezdődik. Az első; vásárlóm faképnél hagyott.; Sebaj, Itt az új. Fiatal lány; édesanyjával. A fehérsely-; mek között válogatnak. ; — Ez nem kell — szól; a lány, ilyen volt a Vicá-' nak. Nem emlékszik rá? — És ez a piké? — Ilyen a blúzom. Valami szépet, csodálato-; sat akar a fiatal lány, hi-: szén ez a ruha emléke vé- ; gig kíséri életét. A meny-; asszonyi ruháról van ugyanis szó. Végre megtaláltuk.: A selyemnél jobb a tartá- ! sa, a taftnál lazább, va« i lóban szép fehér kelme. — Ujasszony ruhára va- I lót is kérünk — szól az' édesanya. • — Pirospöttyös kartont < ajánlok, • — Nem kell az, hiszen mindenkinek olyan van. Valami szebbet, jobbat kérünk. Választottak. Színekben játszó, méterenként 96 forintos selymet kapott Annuska, és a jövő hónap 26án a balástyai pusztán selyemruhában ropja éjfélkor az ujasszony táncot. Jó lesz ez az ötszáz forintos De nini, visszajöttek az első vásárlók. — Máshol sem kaptunk jobbat — mondja kicsit szégyenkezve a nő, — jó lesz ez az ötszáz forintos. — Tudja, úgy van az ember — szólt a fiú —, hogy ha vesz, akkor vegyen jót. Az a húsz-harminc forint méterenként már nem számít. Meg aztán a szabó a a legjobb szövetből is ugyanolyan áron készít ruhát, mint a legolcsóbból. Ha már veszek, legyen rendes. Érveit csak tisztelni lehet. Elvét sokan vallják. A vásárlók zöme a -jobb* anyag után érdeklődik. Ha az első szavával olcsóbb anyagot kér ls, néhány pillanat múlva már jobbat, még jobbat akar. Ez így is van — és ezt vegye tudomásul az ipar! De nemcsak a méteráru osztályon találkozunk ezzel a jelenséggel. A Ruházati Bolt Széchenyi téri »Tiptop" cipőüzletében is ezt tapasztaltam — Megvan még? — fordult hozzám kissé bizalmatlanul a zsúfolt üzletben egy fiatal lány. Az üzletvezető lépett közénk, s közölte, hogy még nem adta el a szép, tűsarkú drapp szandált. — Ilyenkor ősszel nyári szandált? — Igen —, mondta a világ legtermészetesebb hangján a lány, a Szegedi Kenderfonógyár munkásnője. — örülök, hogy végre ilyen cipőt kaptam. Mindig ez volt az álmom. A barátnőm a szövetkezetben csináltatott egy ehhez hasonló cipőt 480 forintért. A »Tip-top* cipőüzlet lényegesen nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a többi szegedi cipőüzlet. Hogy miért? A vállalat ide csoportosítja a minőségi, úgynevezett luxus cipőket, a cipőgyárak különlegességeit. S ma már ott tartunk, hogy csak minőségi, jó és szép árut keresnek a vásárlók. Így tervezzünk és termeljünk! (Horváthné) ITT AZ UJ MŰSZÁL: A CELLON Uj műszálas anyag készítését kezdte meg néhány hónappal ezelőtt a Magyar Pamutipar KISZ műszaki brigádja. Az új anyag cellonszálakból ké6zül; látszatra hasonlít a barchenthez, a szaténhoz. vagy bármely szövethez. Az új anyag előrye, hogy előállítása olcsóbb minden más textiliánál, gyürhetetlen és könnyít mosható. Tartóssága többszörösen felülmúlja a pamutáruk tartósságát. A Fővárosi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat új boltot szeretne nyitni a cellonáruknak. A tervnek egyetlen akadálya: a kiskereskedelem nem szerezhet be közvetlenül érut az ipartól, csak a nagykereskedelmi vállalatokon át, ez pedig lényegesen lassítaná az áru mielőbbi forgalmazását. * egészséges asztalosnak nem nyílik a szája veszekedésre. S ha asszonya néha zsémbeskedik, tréfával, kedves szóval vidítja jókedvre. S ez a vidám, derűs jókedv abból a mély emberszeretetből fakad, amellyel Szabó Mihály asztalos, tanácstag viseli és intézi választói ügyesbajos dolgát. Szabó elvtári, segítsen! — Nincs tán a napnak olyan órája, amikor ne keresné fel valaki, hogy -Szabó elvtárs, ezt intézze el, Szabó elvtárs, ebben segítsen* ... — beszéli el aszszonya. — Mondtam is már neki, miért nem csinál fogadóórát, mint más tanácstag, s akkor több ideje lenne saját dolgai intézésére. De az én férjem ilyenkor csak azt feleli: -hagyd el már a zsémbeskedést asszony, így van az jól, ahogy van. A munkám úgyis olyan, hogy itthon végzem, miért ne keressenek fel akkor az emberek, amikor nekik éppen idejük van«. S az emberek élnek ls ezzel. Ha valamelyik házban veszekedés van, Szabó Mihályért jönnek el, tegyen igazságot. S ő türelmesen, nyugodtan mindig segít Jól választottak egy évvel ezelőtt Szabó Mihály emberségéből az elmondottak adtak egy kis ízelítőt. Ismertessük most meg néhány rövid mondattal élettörténetével is választóit. 1911-ben született, édesapja kőműves volt, az első világháborúban meghalt Édesanyja nevelte, s taníttatta szakmára. Így végezte el az asztalos tanulóidőt, s vált jó szakmunkássá. Éveken keresztül a szegedi Építőipari Vállalatnál dolgozott Három éve jött el onnan, kiváltotta az Iparengedélyt, s azóta bútorasztalosként dolgozik Csuka utca 32. szám alatti lakásában. Tizenkét éve nős, két kisfia van. Az elmúlt őszön a pótválasztások Idején választották meg tanácstagnak. Azóta becsülettel, lelkiismeretesen végzi munkáját Azt ugyan nem tudjuk, hogy az asztalosvizsgát annak idején milyen eredménnyel tette le, de az biztos, hogy emberségből, segítőkészségből kitűnőre vizsgázott. Sok környékbeli szeretné, ha az idén is újra megválasztanák tanácstagnak. A mi kéményseprőnk Roppant vicces ember a mi kéményseprőnk. Virgonc, fiatal, s már megjelenésével nevetésre bírja a komoly háziasszonyokat. A gyerekek sem hátrálnak tőle, mert a legkülönbözőbb tánclépésekkel billeg be a kapun. Tud pajzán históriákat, nagyszerűen ért az udvarláshoz, és mint mester sem lehet utolsó, mert pontos. figyelmes és szolgálatkész. Valahányszor megjelenik a környéken és a házban, az mindig eseményszámba megy, mert nyoma marad — a szó gondolati és fizikai értelmében egyaránt. Ugy értem ezt, hogy aznap a kiskapukban ő a fő téma, mert az egvik házban virágért kuncsorog, a szomszéd fiatalasszonnyal incselke-' dik, a másikban az efső asszonyi kérésre lcikormolja a csövet, meg aztán egy kis korom is hullik a nyomában. Jókedvében bajuszt pingál a kisfiúnak, vagy huncutul kézfogásra veszi rá a nagylányt észrevétlen, és hát udvarol, udvarolgat a tűzhelynél motozó asszonyoknak, — öregnek, fiatalnak. Erről a tulajdonságáról csak akkor mond le, ha férfit érez a közelben, s — mellékesen megjegyezve — Ilyenkor szellemessége és kedélyessége is a kürtőbe fullad. Kedvét azért nem veszíti, mert ahány ház, szinte anynyl asszony, s -mind csinos. kipirosodott, és öltözékében is otthonos. És hát úgy délelőtt, meg délben a férfiak a kenyér után járnak valahol, ő meg ilyentájt szokott, megjelenni... Nos, a minap is erre járt — új műsorral és új ötletekkel, feketén, mint az ördög. A szomszédasszony olyan jót nevetett neki, hogy mosás közben majdnem beleesett a lavoroa. Csak akkor komolyodott el. mikor észrevette, hogy a lányán csupa korom a blúz, de pár törzsökös, konvencionális »szólással« ezen is túltette magát. Hanem a boltban egész nap a -Fekete Don Juan« forgott a pulton. Főzés közben ho] az egyik asszony szaladt át két deka élesztőért, hol a másik egy kiló lisztért, s igencsak le lehetett olvasni, hogy merre járt a ml kéményseprőnk, melyik utcasoron. A legérdekesebb az volt, hogy az egyik asszony némi feketeséget fedezett fel a harmadik szomszédasszony karján, s jó hangosan, nem minden káröröm nélkül ráolvasott: — Látom, maguknál ls volt a kéményseprő! —- De ahogy nézem, maguknál többet időzött — így a másik, utalva a kezdeményező kétszer olyan kormos karjára. Hogy mikor, s hogy került oda az -egzotikus.. legény -kézjegye*, egyikük se vette észre. De ha ilyen figyelmetlenek az asszonyok, ez a furfangos legény könnyen -befeketíti* őket. (mn)