Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

5 Péntek, 1958. október 3. aiiiHiiiimiiM I • • 1 I A becsületes kisiparosok { üzenete Félmillió tégla terven felül a szőregi gyárbél * minap tanácskoxtak Csongrád megye kisiporosai. Soksxó esett itt szakmai továbbképzésükről, OS Ipari tanulók foglalkoztatásáról, o mestervizsgáról, a kisiparosok feladatairól. A beszélgetés során kiderült, hogy a legtöbb kisiparos tlsstában van hivatásával. Elsőrendű feladatának tartja a lakosság Igényeinek kielégítését. A sok-sok felssólaló közül külön ki kell emelnünk László András ssegedl férfiszabó hozzászólását. László András a jó szabó hírében áll a harmadik kerületben. Szeretik, szabójuknak vallják a környék lakói. Bizalmukat Is élveit László András, hlssen tanácstagnak Is megválasztották. 8 mint a harmadik kerületi tanács pénzügyi állandó bizottságának tagja, alaposan Ismert a kisiparosok anyagi helyzetét. — Kerületünk 380 kisiparosa közül körülbelül negyvenen nem fisetik rendesen az adójukat — mondta László András. — Sajnos, a köztudatba az megy át ebből, hogy a kisiparosok nem teljesitik legelemibb kötelezettségeiket. Egynéhány hanyag, lusta iparos miatt kell szégyenkeznünk. Innen, a megyei tanácskozásról üzenem ezeknek a mulasztó kisiparosoknak: vegyék tudomásul, hogy mi, a többség — a becsületes többség — nem azonosltjuk magunkat velük. Elítéljük magatartásukat. Igyekezzenek mielőbb pótolni mulasztásukat, ne kelljen miattuk szégyenkeznünk. — Ab utóbbi időben sajnos nem egy ssegedl kisiparos állt a bíróság előtt orgazdaság és egyéb tőrvénybe ütköző cselekmény miatt. Ezek is igen rontják hírünket. De az a szerencsénk, esek sokkal kevesebben vannak, mint a becsületesen dolgozó kisiparosok, s nem ronthatják el hírnevünket. S ml Is mélységesen elítéljük eteket az embereket, megvetjük, s nem tartjuk magunk közé valóknak. Csak helyeselni tudjuk, ha ezektói megvonják Iparjogosítványukat. László András felszólalását nagy tetszéssel fogadták az iparos-küldöttek, ssivttkböl bestéit. h magatartás Mióta öregek és fiatalok — ezek lélekben taián még élnek egymás mellett, azóta nem azonosultak a szekta természetes szokás, hogy az vezéralakjaival, de a -legidősebb generáció mindig jobb úton- vannak afelé, elégedetlen a fiatalsággal, s Nevezhetnénk ezt a jelenelégedetlenségében az igazság séget -természetes kiválaszmellett megfér a meg nem értő tódásnak- is — hiszen saját túlzás is. A dolog csak any- maguk különítik el magukat nyit változott, hogy ma a az általános baráti közössékorosabb generáció sem gektől, elismerve és vállalva olyan konzervatív, mint haj- ennek a magatartásnak az tian, és sokkal Inkább a jó- ódiumát, s dacolva a közindulat, a segítőkészség ve- ízléssel és gyakran a közeeti a vélemény-nyilvánítás- erkölccsel is. ban, mint a nekidühödt el- Mint ahogy ezt a különlekeseredettség. A nyáron meg- ges -fajt- sem lehet teljesen !ett, komoly emberek tanács- egy nevezőre hozni, éppúgy koztak Szegeden — józanul tévedés lenne az a feltételesorbaszedték a mai fiatalság zés, hogy azok között, akik erényeit és hibáit; örömmel óvakodnak öltözködésükben konstatálták, hogy szellemi- a kirívó szélsőségektől, nincs !eg, lelkileg és erkölcsileg az előbbiekkel jellemben és egészséges Ifjúság nő utánuk, magatartásban azonos, kiegyensúlyozott életmóddal, magasabb kultúrával, fejlettebb ízléssel... de... Es ez az ellenvetés, ez u •de- komoly és jogos elmarasztalásokat is tartalmazott. Egyik legérdekesebb össze Az „okos" huligán nem tüntet külsőségekkel, romlottságával nincs összefüggésben öltözködése — vagy legalább is nem tart függésként az öltözködés és vele lépést. S e két dologra gésT^^töíí "t^Jií- n-csenek mindig egyformán bogozgatták rövidea A téma megérdemli, hogy a nyomon elindulva többet időzzünk vele. Öröm végigsétálni a korzón, s látni a sok jól öllőzöii fiatalt. Modern szabású öltönyök, csinos szoknyák, blúzok, kardigánok, új divatú cipők, — nemcsak a kirakat iivege mögül kacsintgatnak sz ifjúságra, üveg mögött figyelemmel az emberek. Jellembeli tulajdonságokat következtetni az öltözködésből — csalós dolog. Az ízlés és magatartás elkorcsosulasa sem jár mindig egy űton. Éppen ezért nem szabad elhamarkodni az ítéletet. Ezek a külső jegyek egy-egy fiatal esetében magatartásbeli mert ami az ficamodásokkal párosulhatsorakozik, azt nak, de helyesebb, ha a ott sétaltatják magukon a tapasztalt magatartás alapján korzón. Ezt a szép látványt á,{V~ . . . értékmérőt azonban itt-ott megtöri az élIltunk fel értékmérőt, egzotikus szélsőség és ízlés- ««ert a jampecseg és hulltelenség. Bizarr frizura, gánság nem valami külső blúz és nadrág, ezekhez ldo- tulajdonság - lényegbeli, A szőregi téglagyár kisszámú munkáskollektívája a tavasszal a téglagyártási szezon kezdetén a megyei egyesüléshez tartozó üzemek között az utolsó helyről indult. A rossz időjárás és a bánya vizessége miatt márciusban egyetlen téglát sem tudtak gyártani, pedig a gyártásterv szerint e hónapban is nyolcszázezret kellett volna készíteniök. A kemence újjáépítése miatt az égetési munkálatok is igen nagy késéssel indulhattak el. A gyár áprilisi égetési terve 2 millió 700 ezer tégla volt és ebből a mennyiségből sem tudtak egy darabot sem kiégetni a tervezett hónapban. Már-már úgy látszott, hogy a szőregi téglagyér a megyében az év idején mindvégig az utolsók között kullog majd. A megyeszerte ismert, viszonylag kisszámú munkáskollektíva azonban néhány hónap alatt megfordította az üzemek közötti versenyben a sorrendet. A második negyedévben a nyers gyártási terv teljesítésében már az első helyre kerültek az összes megyei üzemek előtt, s végülis örömmel jelentették, hogy a harmadik negyedévi tervteljesítéssel is elkészültek. Azon túlmenően, hogy a nagy márciusi lemaradást pótolták, terven felül közel ötszázezer téglát gyártottak, s pótolták a téglaégetésben történt lemaradásukat is. FŐUTCA Spanyol—francia film a Fáklya Moziban Díjnyertes alkotás Jüan tréfa miatt szinte felborítja Antonio Bardem spanyol a lelki egyensúlyát. A továbrendező nagyszerű filmje, bi meseszövést ezután Igen De külön díjat érdemelt vol- megrázóan és tartalmasan na az Isabelle-t alakító Betsy oldja meg a film. Blalr csodálatos játékáért, Betsy Blair ismét öregedő külön díjat érdemelt volna lényt játszik, mint nagy a film operatőrje a nagy- filmjében, a Marty című szerű felvételekért, Kozma amerikai filmben. Isabelle József, a magyar származé- azonban sokkal több, mint sú francia zeneszerző finom a Marty szürke kis vénlánya. Isabelle áldozat. A kispolgári élet tartalmatlanságának, ürességének áldozata. Az o egyéni tragédiájának bemuennyi: tatásában sűrűsödik össze a film kritikai, társadalombíráló mondanivalója: Ez a tartalmatlan élet kiöl az em filmzenéjéért és főképpen maga a rendező, a realista fllmábrázolás izgalmas egyénisége, Bardem. A film története Egy vénlányhoz elérkezik a régen várt szerelem. A csúnyácska Isabelle megszépül és megfiatalodik a megtalált bérből minden jót, minden érzés fényében. Jüan valló- szépet, kiöli az akaratot és mása azonban kegyetlen csa- a i°bb, a tisztább utáni válás. Egy kisvárosi társaság gyakozást lsl piszkos kis hecce, akik unalBőven érkezik fa tutajban m* ' a liszan (Markovi ts Tibor trtvj A Tisza melletti erdőgazdaságokból vízen szállítják • kitermelt nyárfarönköket, a Szegedi Falemezgyár és üzemtelepei, a Gőzfürész, a Gyufagyár, a Ládagyár számára. A tutajok leeresztése sokkal olcsóbb, mintha vagonokban juttatnák a fát Szegedre. Ugyanakkor a viz a fabetegségeket is meggátolja. A Gőzfűrész részére ez évben eddig 200 vagon nyárfát tutajoztak le a Tiszán. A hattagú Terhes-brigád nyolc óra alatt két is fél vagon rönköt szállít a vízről a telepre. A kis kocsi a viz alá merül, a rönköket fölé csúsztatják, majd - mint képünk mutatja - kötél segítségével felvontatják a telepre. mított furcsa és groteszk testtartás és hányaveti modor. Egy magyar közmondás ezt tartja: -Madarat tolláról...- Ha ezt az egyszerű, régi igazságot általánosítjuk, oda jutunk, hogy a szélsőséges öltözetű fiatalok ízlésbelileg romlottak, s magatartásuk káros, fertőző. Es nem sokat tévedünk. Igazságtalanság volna ugyanakkor, ha válogatás nélkül megbélyegeznénk őket huligán hajlandósággal. A jampec modort azonban nem lehet róluk letörölni. Közéjük tévedt, kificamodott ízlésű, gyenge akaratú fiatal is nem egy jellembeli dolog. (mn) mukat elűzni kívánván, nem" riadnak vissza attól sem,i hogy egy kis szórakozás ked-j véért embereket kétségbe- • esésbe kergessenek. Isabelle-" nek is ezt szánják. A terv az,J hogy Jüan egészen az utolsó! pillanatig hftegesse a lányt g és csak az eljegyzés klhirde-" téeére összehívott estélyen mandja meg neki, hogy tréfa" volt az egész. A tréfa azon-" ban Jüan ellen fordul. Ami-" kor látja, hogy Isabelle" mennyire boldog és mennyi-" re hisz benne, milyen őszln-! tén és igazán szereti, lelki-" ismeretfurdalása az aljas" Bővítik a Kamaraszínház f színpadát Átalakítják a ruhatárat és dohányzót ls létesítenek • Az első kerületi tanács! pénzügyi osztálya a községfej-! lesztési terv keretében 11 000! forinttal támogatja a Kama-J ra színház korszerűsítésének! munkálatait. E beruházási! összegből és a színház -házi-! pénzkészletéből átalakítják.! mélyítik a színpadteret. S! ugyancsak a színpadon a két! kapcsolótáblát egyesítik, 5 új I áramköröket létesítenek. A! ruhatárat átköltöztetik aje-! lenleg még a Szovjet—Ma-! gyar Baráti Társaság tulaj-! donában lévő földszinti te-! rembe, a ruhatár mellett a! tűzrendészeti szabályoknak! megfelelő korszerű dohány-! zót is létesítenek. Megren-I delték már az új, színes! transzparenst is a Szegedi! Tatarozó Vállalattól, s remé-j lik, hogy péntekre már a" színház homlokzatát díszíti.g ''llllllllllNlllllllllllillillllllillllllllllllUIIIIHIIHIIlllillllllllllllllllllllllll! Gépalkatrészek műanyagból] A taskenti textilgyárban ma már mintegy 30 gépal-" katrészt készítenek műanyagból. Ezáltal a gépek súlya! több, mint 100 kilóval csökkent. Jelentős előny az is,I hogy míg a múltban egy acélalkatrész elkészítése 17 kü-I lönféle kovácsoló eljárást és ötfajta gépi megmunkálást! igényelt, addig ma már est két művelettel, műanyagból! készítik el. • A gyárban a műanyagok különféle fajtáját használ-! Ják fel. Faforgácsból úgynevezett faplasztikot préselnek, I Ötven különféle alkatrészt pedig a porkohászat eljárásai-1 val műanyagokból állítanak elő. «-* Tudja, ha az ember dolgozik, nem jut eszébe az idővel törődni. Minden napnak megvan a maga gondja, baja, különben is olyan egyformák ezek a napok. Csak a nevük más. S hogy elmúlt az idő! Nem is olyan régen fiatal lány voltam, udvaroltak, táncolni jártam, most meg három lányom is van, a legidősebb maholnap nagylány lesz és látja, a hajam is őszülni kezd. Igen, a szeptemberi napsütés ősz szálakat csillant meo Papfalvi Istvánná hajában. Tiz esztendeje dolgozik itt a Ruhagyárban, egyike a gyár legrégibb munkásainak. Erről a tíz, munkával eltöltött esztendőről beszélgetünk egy padon ülve, a gyár udvarán. — És én nem is tudom, olyan furcsa most visszanézni, fölidézni mi volt, hogyan volt. Nem jut az ember eszébe szinte semmi. Tudom, akkoriban nehezebb volt a tanulás, nehezebben éltünk. Apám ugyan azt akarta, hogy tovább tanuljak, de én lemondtam a tanulásról, nem akartam, hogy miattam nélkülözzenek otthon. Szabás-varrást tanultam egy varrodában, aztán pedig távirász lettem is a MÁV-nál dolgoztam egészen 1945ig, amikor férjhez mentem. A férjem most rendőrtiszt, akkor még kereskedősegéd volt. 1946-ban lett rendőr. Ahogy férjhez mentem, nem dolgoztam, otthon voltam négy évig. De jöttek a gyerekek, s az élet is nehezebb volt még abban az időben. így hát 1949-ben eljöttem, vagyis elmentem az akkor még Újszegeden működő nagy varrodába, amely később ide költözött át, s Jól felszerelt gyár lett belőle. Tíz év óta megszakítás nélkül dolgozom itt és soha semmi baj nem volt velem. Most a délelőtti műszakban a 9-es munkateremben vagyok, kabátokat varrunk. Különben 1956 óta tagja vagyok a pártnak, ezenkívül szakszervezeti bizalmi és most kaptam meg a »Kiváló dolgozó- oklevelet a vele járó pénzjutalommal. Miről is beszélhetnénk még?... — A gyerekeim? Jaj, három nagyon aranyos kislányom van. A legidősebb 12 éves, a középső tíz, és a legkisebb nyolcéves. Kár, hogy nem láthatja őket. A legöregebb tanul legjobban, tiszta jeles a bizonyítványa. Képzelje, mind a három tanárnő, meg tanítónő szeretne lenni. Ha jól tanulnak, tovább is taníttatjuk őket, sokat tervezgettük már a férjemmel ... Ahogy a gyerekeiről beszél, kifényesedik a szeme, szinte fiatal lányosan csillog. Kipirosodik az arca, úgy mondja, mondja önfeledten. Anya, s az anyák nagyon nagyon sokat tudnak beszélni a gyerekeikről. A szemükről, a sírásukról, A ml napunk az első tétova lépésekről, a kicsi kezekről és lábakról és miden szavuk egy-egy simogatis, egy-egy csók — szeretet. — Én 1956-ban is értük reszkettem, őket féltettem, nem magamat. Meg persze az uramat, aki nem jöhetett haza, a rendőrségen kellett h lennie. Tudja. Felsővároson suhancok, meg olyan vagányfé• lék járkáltak és ősz* sze-vissza lövöldöztek géppisztollyal. Jaj istenem, mi lesz, ha betörik az ajtót, ha bejönnek gondoltam. Mi lesz a gyerekekkel? Szörnyű volt, de szerencsére hamarosan vége lett. És azóta sok minden meg is változott. Textilutalványt kapunk, meg nyereségrészesedést. Érdemes minél jobban dolgozni. Meg aztán, ha mosni akarunk, az üzem kölcsönöz mosógépet, hogy ne kelljen a munkából fáradtan hazaérve nekünk gyúrni, csavarni a szennyes ruhát. Most nyáron Siófokon nyaraltunk két hétig a gyerekekkel együtt. A férjem kapott családi beutalót. Én magam is mehettem volna már az üzemből többször, de az uram nem engedett el egyedül. Lehet, hogy féltett egy kicsit —, mosolyodik el. — Nagyon boldogan élünk. A kenyér, a munka gondja nekünk régóta nem gond már. S az apró-cseprő mindennapi bajokat sikerült mindig elhárítani és ezután is sikerülni fog. Ezek nélkül tán unalmas volna az élet. Tele vagyunk tervekkel: most épp egy szobabútort szeretnénk venni. Naoyon kellene már. És még mennyi mindent szeretnénk venni ezenkívül... — Hogy mire vágyom? Azt hiszem jó lenne nagyon sokáig élni. Szeretném taníttatni, férjhez adni a lányaimat. Szeretném boldognak látni őket és szeretnék sok unokát dédelgetni. És szeretnék dolgozni itt a gyárban, ameddig csak erőm lesz hozzá. Ügy vagyunk itt, akár egy család. S tudja mit szeretnék még nagyon? — teszi hozzá nevetve. Ügy szeretnék már egyszer nyerni a lottón. Mióta van, mindig csinálom, veszem, kitöltöm és várok: na hátha majd most! És mindig semmi. Egy találat legfeljebb. Hát nem borzasztó? Arca kétségbeesést mórikál. Nevetve vigasztalom. — Erzi milyen melegen süt a nap? Jó idő van. Jó meleg, szeptemberi nyár. A mi nyarunk, vénasszonyok nyara — búcsúzik tőlem. Még visszakialtja: — Aztán jót irjon ám! —, s bemegy a zúgózakatoló gépek közé. Mert dolgozni kell. Tiz év. Egy órahossza a történelemből. A hajnalhasadásé. S a mi napunk el fog jutni a delelőre. Papp Lajos