Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

* Csütörtök, 1958. szept. 11. Munkaversenyt kezdeményeztek a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói az élüzem eím elnyeréséért Az első fél év végén a Szegedi Kendergyárban is reménykedtek az élüzem cím elnyerésében. Amikor viszont megérkezett Szegedre a minisztérium döntése, azt tapasztalták, hogy jobban meg kell fogniuk a munka végét, ha ismét ki akarják tűzni üzemük homlokzatára az ezüstös, ötágú csillagot. A "jobban* azonban nem több a reménységnél, ha csak szürke megállapítás. Komoly tettek kellenek, ha azt akarják igazán, hogy a vágy, az elgondolás valósággá váljék. Az első jelentős lépés az üzem kommunistáinak néhány nappal ezelőtti aktívaülése volt. Itt számbavették a múlt év tapasztalatait és hibáit is. Különösen az utóbbiakat, mert ezek megszüntetésével jóval közelebb jutnak az élüzemfeltételek teljesítéséhez. Itt született meg a javaslat is, a hosszabb lejáratú, háromhónapos munkaversenyre. Azóta már széles visszhangja támadt e kezdeményezésnek. Ahogyan a kendergyáriak mondják, igen sokan "benne vannak a dologban*. Készek összemérni nemes vetélkedésben erejüket, ügyességüket, hogy ebből a végső célkitűzés könnyebben megszülethessék. Vasárnap délelőtt újabb tanácskozásra gyűlnek majd össze. Most már a művezetők értekeznek. Tömörkény László, a vállalat Kossuth-díjas főmérnöke ismerteti majd a tennivalókat. A munkásokra általában serkentően hat a vállalatvezetőség által kitűzött céljutalmak gyűjteménye. A sok értékes jutalomból kiállítást rendeztek, amelyet naponta többen megtekintenek. Közel tízezer forint értékű közszükségleti cikket osztanak majd szét a versenyidőszak végén. Van itt a zsebrádiótól, órától kezdve az ágyneművászonig, az edényekig, sokfélefajtá hasznos tárgy. A nemes vetélkedés már túl van a kezdeti szakaszán, napról napra szüli a szép eredményeket. Biztatók az előkészületek arra, hogy november 30-án, a háromhónapos időszak végén — amikor majd eredményhirdetésre kerül a sor —, már nem alaptalanul reménykedhetnek az eredmények nyomán abban, hogy elnyerik az élüzemcímet. Munkában Közép-Európa legmodernebb paradicsom gépsora a Szegedi Konzervgyárban Mától kezdve működik a távvezérlésű automata berendezés Most egy éve paradicsommal telt ládák barikádozták el a kíváncsi szemek elől a Szegedi Konzervgyárat Néhány napig csak az Izabella-hídról lehetett belátni az udvarra, de ott is mindenütt, mint kívül a gyárkapu előtt, csak paradicsomot, ismételten paradicsomot látott az ember. »Ja, igen — gondolhatná valaki, tavaly jó termés vqjt és az idén űgylátszik elvitte a paradicsomtermést is az aszály*. Tévedés. Az idén sem vásárol kevesebb paradicsomot a gyár, sőt többet, mint a múlt esztendőben. Csakhogy ma már dolgozik az új paradicsom-gépsor, amelyről nem túlzás azt állítani, hogy egész KözépEurópában nem találni párJát. Mennyiségileg többet, minőségileg jobbat A Budapesti Láng-gépgyár tervezői, mérnökei, munkásai készítették és szerelték fel ezt a gépet, amely huszonnégy óra alatt 16 vagon paradicsomot nyel el. így aztán hordhatják vasúti vagonokkal, tehergépkocsikkal, lovasfogatokkal a paradicsomot, nem gyűlik föl belőle nagyobb mennyiség a gyárban. A gyorsaság a nagy feldolgozási kapacitás többfajta haszonnal jár. Mennyiségileg . többet, minőségileg jobbat tudnak gyártani az új gépekkel. Jobbat már csak azért is, mert nem áll felhalmozva az utcán, az udvaron a sok paradicsom, amely különben a szállítás és törődés után már igen könnyen romlik, penészedik. A rossz és penészes részeket viszont el kell távolítani a paradicsomból, Ha jó árut, selejtmenteset akarnak készíteni. A kevesebb romlás pedig a minőség javulásán túl jelentős önköltségcsökekentést is jelent a korábbiakhoz mérten. Ugyanannyi paradicsomból az idén már több pürét, vagy lecsót tudnak készíteni. űnmüködé berendezéssel Külön érdekessége az új paradicsomsürítőnek, hogy szinte teljesen automata, távvezérlésű. önműködő szelepekkel működik, amelyek automatikusan ki- és bekapcsolódnak a hőemelkedésre, vagy süllyedésre. A nagy kapcsolótáblát egy ember kezelheti. csak értenie kell a műszerek nyelvén és könynyen irányíthatja a hatalmas gépek működését. A sűrítő már dolgozik. A távvezérlő berendezésen az utolsó szerelési munkákat végzik a Láng-gépgyár mun-1 kásái. Mától, csütörtöktől kezdve már teljesen automatikusan dolgozik az új paradicsom gépsor. Testvéreit most küldik más országokba is. Bizonyára külföldön is tovább erősítik majd a magyar ipar jóhírnevét. A szegedi tapasztalatok legalább is erről tanúskodnak. Napi 16 vagon áru A Konzervgyárban most az új paradicsom-gépsor áll a közvélemény figyelmében. A gép- és termelőkapacitása — a napi 16 vagonnyi áru — igen dicséretes. A többi üzemrészek sem pihennek. A paradicsompürén kívül naponta készül több mint 2 vagon befőtt, 60 mázsa szilvaíz, s mintegy 25 mázsa a szegedi nevezetességből, a pritaminból, és két vagonnyi lecsó. Ha okozott is terméskiesést kora tavasszal, különösen a borsóban, az aszályos időjárás, mégis lesz bőven konzervféleség, jut a hazai boltokba és külföldi vevőink megrendelésére is. (n. p.) Szétforgácsolt erők — szétforgácsolt pénzek A kulturális tömegmunka és a szakszervezetek K

ulturális tömegmunka — ez az, amire évek óta törekszünk, s ennek szükségességét hangsúlyozza a Magyar Szocialista Munkáspártnak a művelődési politika irányelveit tartalmazó dokumentuma is. A fogalom régen benne él a köztudatban, s számos olyan intézkedés fogant, amely a kulturális forradalomnak ezt az oldalát szolgálja. Körülbelül azt értjük ezen a szón, hogy a kultúra, a művelődés terjedjen ki a dolgozó emberek tömegeire, úgy is, mint annak élvezőire, s úgy is, mint kulturális munkásokra. Annak megállapításához, hogy messzi kilométereket tettünk már meg ezen az úton, csupán annyi fáradság szükséges, hogy végignézzük a mozik és színházak közönségét, fellapozzuk a könyvtári olvasócédulákat és az iskolai statisztikákat, s figyelemmel kísérjük az üzemi öntevékeny művészeti csoportok munkáját. Az intézményes állami kulturális tevékenység mellett tucatnyi társadalmi szervezet munkálkodik ezen az ügyön. A KISZ, a Hazafias Népfront, a művészeti klubok és legnagyobb mértékben talán a szakszervezetek, amelyeknek egyik legfontosabb hivatásuk a kulturális nevelőmunka. Erre a szervezetre igen summás tennivaló hárul a kulturális forradalom feladataiból, s tanulságos időnként megvizsgálni, hogy miként teljesíti ilyen irányú misszióját. A szakszervezeteknek megfelelő anyagi erejük is van erre, s számos művelődési otthonnak, amelyekben a művelődés Kisvendéglők a talponállókból Megszüntették a Halászcsárda, a Búza, a Liget-vendéglő, a Béke. az alsóvárosi és felsővárosi éttermek söntéseit Barátom vagy, vagy évnek megfelelő állapotok a nem?! Hozz még egy po- vendéglőkben. »Egy csapásra hárral! — A jó barát mit tesz? Félrevezeti a csapost, a pénztárost és ivócimborájának, aki már alig áll a lábán, viszi az óhajtott italt. A részegek gyűjtőhelye a söntés, vagy népszerű nyelven; a talponálló. A rendór sem szólhat egy szót sem, ha kocsi mellett fogyaszt a gazda, a részeg a lépcsőn. A mentő igen gyakran megjelent a talponállóknál. A Búza-vendéglő körül veszélyes volt a közlekedés. Itt egy két legyet* — valahogy így történt a söntések megszüntetésével is. Nemcsak a jóízlésü férfi vendégek igényeit elégítették ki, hanem a takarékos háziasszonyokét is. Mert a kisvendéglők körül kellemes illat száll. Pörkölt, rántott hal, halászlé illata terjeng. Bevezették a menürendszert. Olcsó, ízleVállalat központjába. Ezek az emberek elmondták, igy képzelték el a kisvendéglőket, s igen elégedettek a kiszolgálással és a menük minőségével is. Elismerést érdemel a vállalat. Anyagi áldozatok árán is teljesítette a vendégek jogos kérését. A kisvendéglők zöme ugyanis harmadosztályú — korábban másodosztályúak voltak — s ez aránylag szép pénzt emel ki a vállalat pénztárából. A vendégek hálásak ezért, ezt egyébként az egyhetes tes ebédet, vacsorát lehet itt "halott*, ott egy »halott« enni. Az elmúlt vasárnap so- taPasztalat is bizonyítja. Olrészegek a földön. A gyalog- kan keresték fel Újszegeden csóbbak az árak, mégis azoÍZ 3 / _ _ — .'.Il/tnlnn ÖW_ _ . , ,, , , . , ,. , nnc ént +ÖHH ocűtKon *-» X a Liget- (Tóth) vendeglot, itt ebédeltek. A kisvendéglők7 ben már 6 forintért marhaés sertéspörköltet, 7 forint 10 fillérért pedig halászlét rendelhet a vendég. Olcsóbbak az árak járdán, az úttesten ott éppen, ahol felmondta a lába a szolgálatot, ahol kicsúszott alóla a föld. Egy kívánság te Ijesül A söntések környékén lakók szidták Bacchus minden imádóját és az átkozott szeszt, mely öl, butít... Záróráig kénytelenek voltak hallgatni a nagy csatározást. "Gyere bodri kutyám ...« "Majd amikor én nem leszek ...« — bánatos, mélabús melódiát. Sokszor kifordult már az ajtóból a jóízlésű ember, aki munkából hazafelé tartva meg akart inni egy pohár bort. Nem mert bemenni. Ilyenkor a szomjas ember képzeletében felvillant egy kép. Csendes, nyugodt kis vendéglő, fehérterítős asztalok, mosolygós pincér, jó hideg sör. Nagyot nyelt, sietett haza. És most a kívánság valóra vált. A városi tanács kereskedelmi osztálya és a szegedi Vendéglátóipari Vállalat megszüntetett néhány söntést. így a Takaréktár utcai Halászcsárda, az Április 4 útján a Béke Étterem, a Búza-, a Liget-, az alsó- és a felsővárosi étterem söntéseit. Teljesült a kívánság... Menürendszer, kispörkölt Fehér asztal, rend, tisztaság — egyszóval az 1958-as Az újszegediek küldöttséget küldtek a Vendéglátó nos, sőt több esetben nagyobb egy-egy kisvendéglő bevétele, mint volt korábban. Ez azt jelenti, hogy többen keresik fel az új vendéglátó egységet. Az új vendéglők harmadosztályúak, de a vendéglátóipar állítja és ígéri, hogy a kiszolgálás elsőosztályú. H. Zs. Harminchatezernél több újítást adtak be 1951-től a kisipari szövetkezetek Első ízben gyűltek össze be. s a bevezetett újítások országos értekezletre a kis- 55 millió forintot adtak a ipari szövetkezetek legjobb népgazdaságnak. Az újítók újítói és feltalálói. Az OKISZ több, mint hétmillió forintot műszaki osztályának vezető- kaptak javaslataikért. A taje beszámolójában elmon- valy sikerrel megvalósított dotta. hogv 1951-től 1956 vé- úiításokkal 16 millió forintot géig a kisipari szövetkezetek takarítottak meg a szövetkedolgozói több, mint 35 ezer zetek, jutalmul 631 ezer foújítási javaslatot nyújtottak rintot fizettek ki részükre. U) felvásárlótelep Forráskúton A forráskúti földműves- házak mellett új utcát nyitszövetkezet eddig egy na gyobb magánház udvarán és helyiségeiben bonyolította le a felvásárlás munkáját. A helyiségekért évente tekintélyes összegű bérletet kellett fizetni, ami növelte a nak a kerteken keresztül. Elsőnek épül fel ebben az utcában a földművesszövetkezet új felvásárló telepe. A szükséges épületanyagok legnagyobb részét már meg is vásárolta a földművesszöszövetkezet önköltségét. Az vetkezet vezetősége, s ha igazgatóság elhatározta, hogy nem lesznek akadályok, jaszakít ezzel az ideiglenes ál- nuár l-ig befejeződik a 30 lapottal. A tanácsházához méter hosszúságú felvásárló közel, közvetlenül a szélső üzletház építése. minden szükséges feltétele a dolgozók rendelkezésére áll. Szegeden ót szakszervezeti művelődési otthon működik, jó berendezéssel, filmvetítővel, könyvtárral, kultúrteremmel. Idén valamennyire ismét komoly összegeket költöttek. Csupán a Juhász Gyula Művelődési Otthon helyrehozása igényelt 100 ezer forintot. Az Építők Művelődési Otthonában új klubszobát rendeznek be. Állandóan gyarapodnak a könyvtárak, s az üzemekben is messzemenően támogatják a szakszervezetek a működő csoportokat, a kulturális és ismeretterjesztő előadásokat. Rendkívül szép eredményeket produkált a természettudományos ismeretterjesztésben a Postás Művelődési Otthon. Az építőknél rendszeresen tartanak irodalmi esteket, melyeken mai szegedi írók lépnek fel, s ugyanitt működik irodalmi szakkör is, 40—50 taggal. A vasutasoknak szintén erős oldaluk az irodalom és az ismeretterjesztés pártolása. Néhány kiemelkedő teljesítményű öntevékeny művészeti csoport is működik a szakszervezetekben. Az ÉDOSZ együttese ma már teljes estét betöltő, színvonalas önálló műsorra is képes. kiváló citerazenekart működtet az orvos-egészségügyi szakszervezet. Fellendült az olvasómozgalom is, s ez nemcsak a kölcsönzések, a könyvvásárlások adataiból is lemérhető: a Gőzfűrész üzemben például 5888 forint értékű könyvet vettek a munkások a könyvhét alatt. Egy szervezési akció során pedig 29-en fizettek elő a párt elméleti folyóiratára, a Társadalmi Szemlére. Szegeden a szakszervezetek keretében körülbelül ->00 aktív kultúrmunkást tarta1 nak számon, mint zenészeket, dalosokat, színjátszókat és táncosokat. S

zándékosan hagytuk utoljára a pozitív adatok felsorolásában ezt a számot. Ez ugyanis néhány külön gondolat megkockáztatását is szükségessé teszi, ötszáz szakszervezeti tag, zenei, táncos, dalos vagy színjátszó hajlandósággal hatalmas erő. Ha csak ennyit mondanánk egy idegennek, nagy önálló együtteseket tételezne fel a szám mögött bizonyosan. Mi viszont tudjuk, hogy ezt a summát osztani kell, legalább 20 egységre, s azután az így nyert, hányadost ismét 2—3 felé kell venni, mert egy-egy 20 tagú üzemi csoport még táncosokra, színjátszókra és énekesekre bomlik. Nem kell szépíteni a dolgot, már ebből kitetszik, hogy ilyen apró egységek nem tudnak komolyabban hatni a tömegkulturális munkában. Maguk a szakszervezeti vezetők is osztják ezt a véleményt, s a művelődési munka egyéb irányító szervei is. Az ilyen szervezés természetesen a kulturális alap szétforgácsolását is maga után vonja. Ahány csoport, szinte annyi díjazott irányító szakember, ahány táncos, annyi kosztüm, ahány egyfelvonásos, : annyi díszlet. A költségek : szempontjából az közömbös, hogy egy részüket az üzem vállalja magára. Szóval igen költséges a kulturális munkának ez a kevésbé eredményes formája. Nem eredeti gondolat annak a proponálása, hogy ezeket az apró forgácsokat egy-egy átütő erejű csoportba kellene összegyúrni, s ugyanúgy a rendelkezésre álló összegeket is egy fórum kezébe kellene adni, hogy tervszerűbben gazdálkodhassanak vele. Ennek eredményességére példaként szolgálhat az ÉDOSZ jónevü együttese. A

mozgalomban most jöttek rá, hogy a szakmákra alapuló szervezés helyes, de helytelen azok egymástól való izolálása, 6 ezért folyamatban van a szakmaközi bizottságok újbóli életrehívása. Megfontolás tárgya lehetne, hogy az egyes szakszervezetek elszigetelt kulturális tevékenységét ez a testület valamiképpen összefoghatná-e, szervezésileg is, s pénzgazdálkodás szempontjából is. Még egy példát a gondolat létjogosultságának alátámasztására: valamennyi szakma rendelkezik könyvtárral, ezek a könyvtárak azonban egyenként nem tudják kielégíteni az olvasók változatos igényeit, a központi könyvtár azonban alkalmas erre a feladatra. Nehogy félreértés essék: lehetséges, hogy szakmaközi, vagy szakszervezeti központi együttes eletrehívása esetén (egyelőre az elnevezés közömbös) kevesebb kulturális munkás működne közre, de ezzel a kulturális tömegmozgalom nem kerülne hátrányba, mert akár bekövetkeznék' ez, akár sem, egy komoly teljesítőképességű együttes nagyobb tömeget vonzana, s többet tudna nyújtani, mint a jelenlegi csoportok akár együttesen — s az ilyen szervezés véget vetne az üzemi sovinizmusnak is. M

indez a szakszervezetek belső ügye, de tekintve, hogy egyre gyakrabban, s egyre több helyen képezi vita tárgyát, s a művelődés szempontjából egyáltalán nem közömbös ügyről van szó, a nyilvánosság előtt is időszerű róla beszélni. Nem titok, hogy egy-két kivételes esettől eltekintve, megfeneklettek a kis csoportok, színvonaluk gyenge, s ezt a színvonalat is igen nagy költségekkél érik el. Minden szempont azt igenli, hogy a szakszervezeti üzemi csoportokat közelebb kell hozni egymáshoz, egy-egy szakszervezeti művelődési otthonhoz, vagy közvetlenül a Területi Bizottságokhoz, esetleg az SZMT-hez kapcsolva — illetve mindkettőhöz. Hiszen az is tudott dolog, hogy a művelődési otthonok általában nem rendelkeznek ilyen csoportokkal. Műsoros estjeiken rendszerint meghívottak szerepelnek, s üzemi rendezvényeken is állandó gond a kulturális műsor. Kitűnő központi zenekart és kórust, színjátszó csoportot és táncegyüttest lehetne szervezni a szakszervezeti kulturális munkásokból — megtartva a nagyüzemek együtteseinek önál'róságát —, s ilyenekben bizonyára lelkesebb volna a dolgozók közreműködése is. Hasznos lehetne esetleg egy drámai kör, vagv a munkásszinpad életrehívása. 4

kulturális tömegmunka egyéb formái, mint a rendszeres mozielőadások, ismeretterjesztő és tudományos előadások, filmvetítések, irodalmi és művészeti körök most is helyükön vannak. Ezek tevékenysége egyre szélesedik. A munkások — különösen az őszi és téli estéken — ezek érdekességéért, tanulságáért is szívesen felkeresik az üzemi kultúrtermet, vagy a művelődési otthont. S meg kell jegyezni, hogy éppen ezek és a kulturált szórakozás lehetőségei vonzzák az embereket, nem pedig az a "kocsmaszellem*, amely korábban egy-két művelődési házban eluralkodott. A szakszervezetek kulturális nevelőmunkája most ismét fellendülés előtt áll. Már az őszi-téli terveken dob oznak, s örömmel könyveljük cl, hogv e tervek között több közös szakmaközi rendezvény is szerepel. Lehetséges, hogy ezek a kis együttesek egybekov-Woiását eredményezik, s akkor fezfigeö kuli ur xi g--'.. val patoagabb és tartalmasabb lesz. s. L