Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

457 Kedd, 1958. szeptember 16. flz üzemi lörzsgárda kialalítésárak fontos feltétele: az emberekről való gondoskodás Még ma ls vannak úgynevezett vándormadarak, akik üzemről üzemre men­nek és gyakran váltogatják munkahelyeiket. A legtöbb szegedi tizemnek azonban van már olyan törzsgárdája ia, melyre mindenkor szá­míthat. Ez az állandó mun­kásállomány az alapja Sze­geden ls az ipar fejlődésé­nek, a több és jobb terme­lésre való törekvésnek. Nem egyszerű feladat egy ilyen, az üzemhez hű gárda kialakítása, noha társadalmi rendünk természetéből fa­kad. hogy végeredményben mindenkinek dolgoznia kell. Jó példa erre a felszabadu­lás után hallatlanul megnö­vekedett építőipari vállala­tok, vagy a város közismert, legnagyobb új létesítménye, a Textilművek létszámának kialakulása. Noha Szegeden volt az el­múlt években, s jelenleg is van bizonyos mérvű munka­nélküliség, az építőipari vál­lalatoknak például vidékről kellett toborozniuk munká­sokat. A Csongrádmegyei Építőipari Vállalat ma is több száz vidéki, vagy vi­dékről ideszármazott mun­kást foglalkoztat. Erre ép­pen azért van szükség, mert a korábban említett ván­dorló munkásokra nem szá­míthatott a vállalat. Viszont a jószándékú vidékiek meg­tartására, munkahelyük meg­szerettetésére nagy gondot fordítottak. A legmesszebb­menőkig gondoskodtak szo­ciális ellátásukról. Hétről hétre például gépkocsikon viszik és hozzák a munka­helyre a séndorfalviakat, ahonnan sokan járnak be dolgozni. A messzibb vidé­ken lakók munkásszállásait nagy gonddal rendezték be, s a vezetők időnként maguk is ellenőrzik, hogy megfele­lő-e az ellátás. Ez a gondos­kodás nem kevesebbet jelent a város számára, minthogy határidőkre elkészülhettek a nagy bérházak és egyéb lé­tesítmények. Noha ezren felül dolgoznak a Textilmüvek­ben, mégis örömmel állapí­totta meg nemrégiben a vál­lalat, hogy már 547 olyan munkása van, aki 1953 óta dolgozik a gyárban. Látszó­lag érthetetlen ez az öröm, hiszen ez a szám a munká­soknak mintegy felét teszi ki csupán. Érthetővé válik viszont, ha valaki megis­meri a körülményeket. Év­ről évre százak lépték át és hagyták is ott a gyár ka­puját. A főképpen fiatal és vidéki nődolgozók férjhez­mentek, elkerültek Szeged­ről, vagy nem tudták a la­kásproblémáikat megoldani, nem bírták fizetni a szinte uzsoraszámba menő albérleti díjakat. Nagyon szívós mun­kát kellett kifejteni, hogy ezt a vándorlást megszüntes­sék. Az új munkásokkal kü­lön-külön foglalkoztak, az idősebbek számtalanszor el­magyarázták. hogy milyen szerencsés, aki ilyen üzembe kerülhetett, s hogy milyen nehéz volt a helyzete a múltban a gyári munkás­nak. Meg kellett szerettetni az üzemet az emberekkel, össze kellett barátkozniuk a dolgozóknak. Nem volt ered­ménytelen ez a módszer sem — amit egyébként nagyon helyesen alkalmaznak más helyeken is —, hogy törőd­tek a munkások egyéni, üze­men kívüli sorséval is. Ha valaki megbetegedett, min­dig felkereste valaki a gyár­ból, süteményt, virágot vitt neki, ha egyedül élt, feltaka­rították a lakását, s gyakran nyújtottak még egyéb segít­séget is. A dolgozó egyre jobban érezhette a feléje áradó megbecsülést — s ez döntően esett a latba, ha ne­tán egyszer mérlegelni kezdte azt, hogy munkahe­lyet változtat. Az emberek problémáival való törődés tehát elsőrendű fontosságú, ha valamelyik üzemben hű­séges munkásgárdát akarnak kialakítani — nem elegendő csupán a kétségtelenül ha­talmasat fejlődött, hivatalos szociális gondoskodás. Megkapó látvány, ami egyre gyakoribb is ma­napiság, hogy idős, már nyu­galomba vonult munkások felkeresik régi munkahelyü­ket, vagy csak egyszerűen látogatásképpen, vagy vala­milyen ünnepség alkalmából. Elmondották többek között a fűtőházban, hogy voltak BOkan olyanok is, akik még nyugdíjazásuk után jó ideig úgy jártak be a műhelybe, mintha mi sem történt vol­na, műszakba mennének. A hűségnek ez a megnyilvánu­lása sem véletlen és nem ceupán annak köszönhető, hogy ma általában jó emlé­kekkel távozik egy-egy mun­kás a izociallsta üzemből. A mozgalmi és a gazdasági ve­zetők egyre több megbecsü­lésben részesítik a régi dol­gozókat —, de ez a megbe­csülés a vállalat részére is kamatozik. A szalámigyár egyik fontos tanácskozására meghívták például a nyug­díjas dolgozókat is, s ennek több haszna is lett. Jó ja­vaslatok birtokába juthattak a vezetők, mert hát a több évtizedes tapasztalat gazdag tárházat jelent, másrészről a mostani munkások is láthat­ják, hogy ők sem lesznek el­felejtve, ha egyszer majd le­teszik a szerszámot. Ezért az ilyen irányú tevékenységeta jövőben még tovább kell fo­kozni, hadd éljen a kapcso­lat az idősebb és a fiata­labb nemzedék között. Az üzemhez, a munkához való hűség és szeretet na­gyon sok szálból fűződik össze és Semmiesetre sem le­het az okát arra szorítani egyedül, hogy milyenek a munkakörülmények, kere­seti lehetőségek a gyárban, noha ezek eléggé súlyosan esnek a latba. Az emberek megkívánják a melegséget, a szeretetet, a jó közösségi szellemet. Ezt pedig lehet és kell is gondosan ápolni. Va­lamilyen formában minden­kit be lehet vonni a kollek­tíva lüktető életébe, kit a sportolásba, kit a kulturális, vagy éppen műszaki életbe, csak arra kell ügyelni, hogy ne maradjon ki ebből lehe­tőleg senki. Az egyik textil­gyár szakszervezeti ülésén hangzott el például, hogyha az emberek nem jönnek hozzánk, menjünk mi közé­jük, keressük meg őket ott, ahol jól érzik magukat. S erre is szép példát mutattak a szegedi vállalatoknál. Ha valaki az idén végigment az úgynevezett -Sárgán*, való­ságos fürdővárost láthatott: az üzemek, intézmények szé­pen berendezett üdülőtele­peit, ahol vezető és munkás, szellemi és fizikai dolgozó jó egyetértésben pihent, szó­rakozott, barátkozott egy­mással. Itt is meg lehet és kell keresni a munkásokat, nemcsak a munkapadoknál, hanem az életben, szórako­zásaiban, avagy a gondjai­ban is. Koloszár Béla Szegedi kutatók a nemzetközi fűszerpaprika• konferencián Csehszlovákiában, a Szlo­vák Tudományos Akadémia által rendezett nemzetközi fűszerpaprika-konferenciára utazott küldöttségben részt vesznek szegedi kutatók is. A küldöttség vezetője: Ober­mayer Ernő akadémiai leve­lező tag, neves szegedi ku­tató. A küldöttség tagjai: Somos András Kossuth-dí­jas egyetemi tanár, Takács Imre, az Országos Mezőgaz­dasági Minőségvizsgáló In­tézet igazgatója, Palotás Jó­zsef, az OMBI helyettes igazgatója, Benedek László, a szegedi Délalföldi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet, és Szűcs Kálmán, a Földmű­velésügyi Minisztérium osz­tályvezetője. FÜZETEK, KÖNYVEK A PÁRTOKTATÁ8BAN RÉSZTVEVŐKNEK A politikai képzés sikere érdekében a nemsokára meg­kezdődő pártoktatási évben mind a hallgatók, mind a propagandisták számára biz­tosítják a különböző ideoló­giai, politikai és gazdasági kérdéseket tárgyaló füzete­ket, könyveket. A kiadvá­nyok idejében a hallgatók kezébe kerülnek majd. A propagandisták munká­jának elősegítésére a pártbi­zottságok jól felszerelt ta­nulószobákat rendeznek be, ahol könyvtár, folyóiratok és más segédanyagok állnak majd rendelkezésre. jiílilliUlUUUllllllUlltllHllllti NAPJAINK Összeült az EHSZ-közgyűlés New York: Az ENSZ-köz­gyűlés hétfőn, magyarorszá­gi időszámítás szerint 15 óra 42 perckor összeült, hogy tanulmányozza a főbizottság által javasolt napirendi pon­tokat; Talajfúrás gázzal Harkovi tervezők újfajta fúrógépet szerkesztette*, amellyel a legkeményebb hegyi talajban és rövid idő alatt nagy mélységekbe jut­hatnak le. Az új gép a lég­lökéses motorok elvén ala­pul. A nyersolaj és az oxi­gén elégésekor keletkező gázsugarakat másodpercen­ként több, mint háromezer méteres sebességgel lövik ki, s ez a sugár még a legke­ményebb talajon is áthatol. Megkezdődött a kukorica állami felvásárlása Jál jártak, akik napraforgómag értékesítési szerződést kötöttek az állammal Nagy lendülettel halad már az idei kukoricatermés betakarítása. A termés ki­sebb, mint a tavalyi volt, azonban nincs különösebb panaszra okunk. A termelők szívesen adják el az állam­nak felesleges termésüket. Csongrád megye történelmi­leg kialakult kukoricatermő vidékein: Királyhegyes, Fá­biánsebestyén, Nagymágocs és Árpádhalom környékén például csupán néhány nap­pal ezelőtt kezdődött el az állami felvásárlás, s már az első nap egyetlen községben a felvásárolt kukorica meny­nyisége 4 vagon fölé emel­kedett. A kukoricaárak, me­lyet a Terményforgalmi Vál­lalat fizet kl a termelőknek, a piaci és termelési adottsá­gokat figyelembe véve, 176—180 forint között mozognak mázsánként, májusi morzsoltra átszá­mítva. Mint más esztendőkben, az idén is tapasztalták már felvásárló szerveink, hogy egyes üzérkedő spekuláló elemek igyekeznek a kukori­ca árát felhajtani, nagyobb mennyiségű kuköricát felvá­sárolni, hogy később nagyot nyerve az üzleten, jó áron értékesítsék. A spekulációs törekvések jelei eddig leg­inkább a szegedi piacon val­tak tapasztalhatók. A speku­lánsok ellen azonban nem­csak a rendőrség folytat igen eredményes küzdelmet, hanem a Terményforgalmi Vállalat által szervezett nagyszámú társadalmi ellen­őr gárda is működik. A társadalmi ellenőröket igazolványokkal látták el, s igazolványaik feljogosít­ják őket a gyanús elemek igazoltatására ts. A közelmúltban módosító rendelkezés jelent meg a bú­za éa a rozs állami felvá­sárlásával kapcsolatban is. A módosító rendelkezés ki­mondja, hogy azon termelök részére, akik kenyérgabona­értékesítési szerződést köt­nek. december l-ig az ál­lammal, a mindenkori sza­badpiaci árat kell nekik ki­fizetni, s ezen felül tíz fo­rintos szerződéses felárban kell részesíteni őket. A ren­delkezések szerint a búza és a rozs értékesítési szerződé­seinek kötése december hó­napban szünetel, s csak ja­nuár elseje után folytatják tovább a szerződéskötéseket, de ekkor már a szabadpiaci áron felül csupán 5 forintot fizetnek ki mázsánként szer­ződéses felárként. A tiszántúli községekben a napraforgómag állami fel­vásárlása is elkezdődött már. A szerződés nélkül ét­adott magért mázsánként 275 forintot fizet az állam,' csupán azok a gazdák kapnak napraforgómagjaikért má­zsánként 285 forintos árat, akik korábban naprafor­gómag eladásra szerződést kötöttek a Terményforgalmi Válla­lattal. A földművesszövetke­zetek, mint a Terményfor­galmi Vállalat megbízottai olajért cserébe ls átveszik a napraforgómagot. A szerző­dött gazdáknak 14 és fél li­ter napraforgó olajat adnak mázsánként, a szerző­dés nélkül értékesítőknek pedig 13 és fél liter olajat mérnek ki mázsánként. El­lenkezőleg a korábbi évek tapasztalataival az idén igen kevesen kívánják igénybe venni az olajjutatást. A termelők zöme a kész­pénz fizetéshez ragaszko­dik, mondván: van zsírunk ele­gendő. A Terményforgalml Válla­lat az idén különös gondot fordít a tökmag készletek felvásárlására is. Az ipari célokra való tökmag mázsá­jáért 450, az elsőosztályú ét­kezési tökmagért pedig 550 forintot fizetnek mázsán­ként. Eddig ezt az igen fon­tos ipari nyersanyagot nem igen gyűjtötték össze a ter­melők. A legtöbb helyen ve­szendőbe ment, vagy meg­etették a jószágokkal. Az ál­lam most a magas felvásár­lási árral teszi érdekelté a termelőket, hogy összegyűjt­sék s eladják a tökmagot. Néhány hónappal ezelőtt nálunk sokan felemel-= ték szavukat az Ifjúság egyes rétegeiben elharapódzó | Fock and Roll-imódat, cowboynadrág-láz és hasonló | nyugati „modernség* ellen. Fiatalságunk ízlését, egész- | séges szellemét, erkölcsét féltették ezektől a külföldi 1 "újdonságoktól*. A tiltakozás hallatára akadtak em-| berek, még szülők is, akik elhúzták a szájukat. - Is-1 mét eltúlozzák a dolgokat - ez volt, enyhén érzé-| keltetve a véleményük. Kár messzemenő következ- | tetőseket levonni egyes Jelenségekből - mondták. ! Ezekkel az ellenvetésekkel még akkor nem le-= hetett vitázni, hiszen az ifjúsági tömeghisztéria, amely = a Rock and Roll-lal kezdődött és később négerverés- j sel végződött, még csak bontakozóban vott Nyuga-1 ton. Azóta azonban nap mint nap érkeznek a jelen- ; tések, amelyek hallatára már képet lehet alkotni az \ „iíi-modernizmus« hatásairól Észak-Amerikában és] Nyugat-Európában. Először csak az Egyesült Államokat végigszántó\ Rock and Roll-lal kezdődő és a huligánságba torkoló j társadalmi pestisről hallottunk. Később Anglia.] Franciaország sajtója volt kénytelen foglalkozni ezek- j kel az ízlésesnek egyáltalában nem mondható dolgok­kal. Két héttel ezelőtt Görögországból jöttek a hírek,] hogy ott drákói rendszabályokat kellett hozni a Jam- i pecek ellen. Egy legújabb tudósítás most pedig arról j számol be, hogy messzi Északon, Norvégiában is baj j van egyes fiatalokkal. Oslóban ugyanis ötven-száz tagú banda tevékeny- j kedik egy bizonyos idő óta — mondja a közlemény. | A 14—22 éves fiatalokból álló banda esténként va- j lósággal megszállja egy nyilvános park padjait, mo- I lesztálják, inzultálják a járókelőket, miközben - stíl- j szerűen — hordozható rádiójukból bömböl a Rock i and roll. A banda tagjai megfelelően öltözöttek: cow- j boynadrégot,, bőrmellényt és hasonló ruhadarabokat j hordanak. Külön ismertetőjelül puskagolyókbői össze-; állított lánc fityeg a nyakukban. A banda fiatalabb! tagjai — az idősebbek utasítására — homoszexuális] egyénekkel tartanak kapcsolatot, akiket azután rend-l szeresen zsarol az egész társaság. Minderre egy kétségbeesett apa hívta fel az oslói j rendőrség figyelmét, akinek 14 éves lánya szintén ] tagja e társaságnak és aki hasztalan igyekszik gyer- \ mekét a fiatel bűnözők hatása alól kivonni. Természetesen, hiba volna azt állítani, hogy a \ vad ritmusú, cirkuszi mutatvánnyal teletűzdelt, tán-1 cok, a csőnadrág, a rézveretes tehenészruhadarab Ifjú | barátainak útja feltétlenül ilyen bandákhoz vezet. Dc j a Görögországtól Norvégiáig szaporodó jelenségek azt j mutatják, hogy azoknak lesz igazuk, akik féltik az ! ifjúságot az ilyen „külsőségektől*. A népi ellenőrzés eddigi tevékenységét értékelte 1 s Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hé-1 fen. Több országos vizsgálatban részt vett tizenkét-1 ezer népi ellenőrnek tomácsolták a Minisztertanács9 elismerését, köszönetét az elvégzett munkáért. A köszönetnyilvánítás azt mutatja, hogy a kor- §j mány igenis nagy fontosságot tulajdonít a népi el- § lenőrzés fiatal szervezetének, az abban népi ellenőr- M ként közreműködő szakemberek, munkások, tevékeny- g ségének. Példamutató, hogy egy-egy országos vizsgálat M befejezése után azonnal kormányintézkedés születik azm észlelt hiányosságok kiküszöbölésére. Sajnos, az államigazgatás közép- és alsófokú 1 szerveinél a vizsgálat alá vont vállalatok, intézmények, 1 vezetőinél még nem honosodott meg az ilyen gya- B korlat. Nem egyöntetűek az intézkedések a népi el-1 lenőrzés javaslatai után, vontatottan halad sok eset-1 ben a feltirt hibák kijavítása. Erre több példát le- 1 B hetne felhozni nálunk is. I A kormány fenti állásfoglalása és gyakorlata re- fi mélhetőleg serkentően hat majd Szegeden is, és a 1 H népi ellenőrzés javaslatait szívesebben valósítják meg 1 H az érdekeltek. Csend és megbékélés üli meg a csapott végű, papri­kakalárisokkal felcicomázott gangos házakat. A hetet alig hagyta el az óra nagymuta­tója, s csak az élelmiszer­boltok vannak még nyitva, no meg Pisztrui Illés láb­belicsináló alacsonyajtós mű­helye. A mester „várának* küszöbén áll teljes díszben és egy pár kehes bakancsot mustrálgat. Abból él, az a legfőbb gondja. Asszonyok csoszognak a járdán tejes­edénnyel a kezükben, hogy legyen friss kávé a gyere­keknek, mielőtt elindulnak az iskolába. Mér szállingóznak is a legapróbbak. A Pásztor utca egyik oldalán két pöttömnyi lányka iparkodik a tudás birodalma felé. Ikertestvé­reknek látszanak. Hajukban fehérselyem szalagbokor, ta­karos klottkötény simul de­rekuk köré, a hátukon meg cirmoscicás, bodrikutyás tás­ka. Olyan sikkesen és mégis illedelmesen lépkednek, olyan egyszerre riszálják szépenvasalt rakott szok­nyácskájukat, mintha kita­nította volna őket az anyjuk az ilyen menésre. Most rá se hederftenek a másik ol­dalon ugrándozó-bukdácsoló szurtos Petire, aki nem mos­—^.HnnftirmfiftHHfniMiiifiimftiTitrfiHMHHMfiMMMiiiiiiiiMiit iriirtfiiiiiíiffriiifMiiiiiifrifftiiiiifiifliriririiiiiiírnrirniiiEr " AUoucUasi C£i WZCMY& ta meg este lefekvés előtt a lábát, de arra van esze, hogy göröngyökkel célozgassa a helyre kislányokat. Az utcák tele aprójószág­gal. Lángvörös taréjú ka­kasok pöffeszkednek a bo­garászó tyúksereg között, s nem nagyon akaródzik nekik odébb menni se a bicikli elől. Két házzal arrébb li­bákat terelget ráérősen egy sötétruhás, idősebb asszony. Itt meg a gunar nyújtogatja a nyakát sziszegve, de csak amíg pofon nem cserdítik a cirokseprővel. A pulykákkal sokkal bajosabb boldogulni, mert az értetlen jószágja so­ha nem előre, hanem min­dig valahogy oldalt akar menni. S ha megütik, annál rosszabb: csak szédeleg és forog egyhelyben, mintha el­ment volna az esze. Némelyik jóvágású, köke­rítéses háznak a belváros­ban se kellene szégyenkez­nie. Az ablakokból azonban muskátlik kandikálnak le a vastegporú kocsiútra. Gumi­kerekű laposkocsi fordul be amott a sarkon, széles-to­kás ember billeg lustán, jól­lakottan a féderes ülésen. Kétoldalt az árokban kövér csalánok és aljfüvek tenyész­nek végső erőlködéssel, de a bogáncskórókból meg a sza­mártüskökből már kiszik­kadt az élet nedve. Egy-két bokor ráhajlik a bicikli­csapásra, ki tudja mióta ti­porják, roncsolják a kere­kek, gyümölcsét azonban mégis megérleli, hogy ki ne pusztuljon a fajtája. Mindenki ismeri egymást errefelé. A kiskútnál tracs­csoló menyecskék megbá­mulják a belvárosból ideve­tődött idegent. Ellenben a széksót kínálgató vénasszony kiabálására, meg a drótos borosrezes hangja cseppet se háborgatja a lakosságot. Nem jár erre szemeles autó, a ház körül összeszaporodott lim-lomot, cserépdarabokat, pernyét, salakot kiborítják az utca közepére, oda, ahol már mély lyukat koptatott a kocsikerék. Egy hajításnyira vagyunk a villamostól, de híre sincs itt a városnak. Igazi hami­sítatlan falu Szeged-Alsó­varos. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom