Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
7 Vasárnap, 1958. srept. 21. Ismerkedés a csillagokkal ,mf a »kirakodóvásár« "«»>«» «>«» T Geofizikai Ev Csillagászati érdekességek — Mesterséges holdak eredményei Csillagászati hetet rendez letes iramukban Földünk Kunfalvi András tanár, a Szegeden szeptember 22 és körül, hirdetve a békés em- TIT bemutató csillagvizsgá27 között a Tudományos beri munka újabb diadalát, lójának vezetője tartja Ismeretterjesztő Társulat. A Nemzetközi Geofizikai -Mesterséges holdak- címAz elmúlt évekhez hason- Év, mel. A csillagászati hét lóan az idén is megrendezik amely céljául tűzte ki a vi- harmadik előadása 26-án a csillagászat tudományának lág tudósainak Földünk és lesz *>A Nemzetközi Geofikedvelői és a természettu- a világegyetem kapcsolatai- zikaj Év célkitűzései és eddományok iránt érdeklődők nak és törvényeinek feltá- digi eredményei* címmel, részére ezt az érdekes, elő- rását, máris nagy eredmamelyet dr. Abonyi Iván, a adásokkal és nyeket ért el, a világ tudó- budapesti Eötvös Loránd távcsöves bemutatókkal sainak összefogott és egy- Tudományegyetem Elméleti kísért mást segítő munkája már Fizikai Intézetének tudomáelóadássorozatot. eddig is újabb sikerekkel nyos kutatója tart, amely Ma, amikor a technika gazdagította a tudományt. után az -Uj égitest szüleroppant fejlődésének, a tu- A TIT által rendezendő tett- c. filmet mutatják be. domány újabb és újabb dia- előadássorozat keretében há- Minden egyes előadást távdalainak korában élünk, kü- rom előadást és három táv- csöves bemutató követ, de lönösen megnövekedett az csöves bemutatót rendeznek egyéb napokon is rendeznek érdeklődés a csillagászat, az a TIT bemutató csillagvizs- távcsöves bemutatókat az űrhajózás, a világegyetem gálójában az egyetemi Bé- érdeklődők részére, eddig ismeretlen területei- ke-épületben. Az előadáso- Az előadásokra valamint nek és törvényszerűségei- kat helyi és budapesti szak- ^ ^ ^^^^ je_ nek megismerese iránt. Na- emberék tartjak. , J gyot lépett előre a tudo- Áz első előadást szeptem- gyeket a Beke-epület portáir.ány, amikor 1957. október ber 22-én rendezik meg ján és a TIT titkárságán 4-én' felbocsátották a vüág -Érdekességek a csillagászat (Kárász utca 11 I emelet első mesterséges holdját a történetéből* címmel, ame- váltani Szovjetunióban, hogy azután lyet dr. Makai Lajos egye- teJe™"' , ' leb<? ezt az első Szputnyikot a temi adjunktus tart. A má- csoportos látogatásokat s többiek is kövessék szédü- sodik előadást 24-én dr. ugyanitt kérik bejelenteni. A MÚLT HÉT szerda délelőttjén nem mindennapi kirakodóvásárt rendezett bútoraiból a városi tanácsháza előtt Urbán Istvánné, Bokor utca 4. szám alatti albérleti lakos. Egy alkalmi iuvarossal odavitette holmijait a Széchenyi térre, hogy ilyen módon közvetlen hatást gyakoroljon a hatóságokra lakásügyi kérelme elintézésére. Urbán né valóságos utcát állított síránkozásával, s nem egy járókelőt sikerült szánalomra, sajnálkozásra kelteni maga iránt, hogy lám: sokszoros lakásügyi kérelme nem intéződött el, s íme, most az utcát, s a szabad eget kellett választania lakásnak. Ez a módszer már-már hatásosnak ígérkezett, hogy Urbánné egyaránt félrevezeti a hatóságokat és az utcai járókelőket. Sajnálkozás ide, sajnálkozás oda, minden cselekménynek megvan a maga oka, hogy ki, mit és hogyan cselekszik. Urbánné is tudta ezt, amikor 59 esztendejével népszerűsíteni kívánta magát, csakhogy kirakodása közben elMit tud a régi szegedi munkáséletről? Beszélgetés ipari tanurókkal felejtette elmondani megsajnálóinak a következőket: 1954-BEN szoba-konyhaspejzos, disznótartással és padláshasználattal egybekötött — ma is lakható — föberleti lakása volt a Mátyás tér 21. szám alatti házban. (Ezt megelőzően tíz éven át a Szentháromság utca 36. alatt volt egy szobája, amit a Mátyás téri lakásért cserélt el.) Urbánné azonban gondolt egy nagyot és merészet, s a Mátyás téri lakását eladta Wittmann Ferenc kendergyári munkásnak, aki családjával ma is ugyanabban a lakásban lakik. Ezt követően Urbánné mind a mai napig albérleteskedett különböző helyeken, a Szentháromság, a Batthyány és az Alföldi utcában, végül pedig a Bokor utca 4. szám alá került Tumó Gizella albérleteseként. Itt ez év április óta lakik, de már az első hónapban szabadulni akartak tőle, kibírhatatlan magatartása miatt. Ezért kellett megválnia, mint albérletesnek mindenünnen: mindig azt nézte, kinek hol tud ártani, kire mit tud pletykálni, kivel hogyan tud összeveszni minél hamarabb. A Bokor utca 4-ben nemegyszer megtörtént vele. hogy akkor jött rá a tisztálkodási szenvedély,. Nem a Reizner János vagy Tonelli Sándor szerkesztette monográfia ismerete, hanem a felszabadulás előtti Szeged munkáséletének ismerete után érdeklődtem a Szegedi Cipógyár, a Vágóhíd, a Ruhagyár, a Szegedi Kenderfonó, a Konzervgyár és több más szegedi üzem 16—17 éves tanulóitól, ifjúmunkásaitól. Kíváncsiskodásom indítóoka a Szegedi Kenderfonógyár 75 éves évfordulójának ünnepségéről származik, ahol az öreg nyugdíjas munkások harcaikról, szenvedéseikről beszéltek, s hozzátették: mit tud erről a mai fiatalság? Csak nagyon keveset... Csakugyan: mit tudnak a felszabadulás előtti Szegedről, vagy elődeik szakmai munkájáról, életéről a mai ipari tanulók, ifjúmunkások. Válogatás nélkül szólítottam meg fiúkat, lányokat a Szegedi Kenderfonóban - köztük KISZ-tagokat is. Többük szavát hallani annyi, mintha -A Szegedi Kenderfonógyár 75 éve* című jubileumi ünnepségre kiadott könyvecskében lapoznánk. Tudják, hogy annakidején az olyan korúak, mint ők, sokszor még fiatalabbak - 10-12 évesek — naponta 16—17 órát is dolgoztak fillérekért. Sajnos, igen nagy számmal vannak a Kenderfonóban olyanok is, akik csak azt tudják a régi gyárról, hogy -Bakay gyárnak * hívták és rossz híre volt. A munkások pedig rosszul kerestek. Még a szakmunkások is. A Szegedi Cipőgyár DEMA telepén 18 leány, 10 fiú két hete ismerkedik a szakmával Lacsán Mihályné és Rózsa Károly keze alatt. Onnan hazulról nagyon kevés ismeretet hoztak magukkal az üzembe a régi Szegedről, de még a szakma történetéről, elődeik életéről is. Kertész Zsuzsa édesanyja pedig szakmabeli. Mégis itt hall elsőízben bővebben a múltról. A jelent viszont jobban ismeri és elsősorban a lehetőségeit. — Ugy gondoltam, gyógyszerész leszek — mondotta. — Vegyi technikumba jártam, de nem úgy sikerült az év, ahogy számítottam. Láttam, hogy az olyan jegyre, mint amilyet kaptam, nem sokra megyek az egyetemi felvételnél. Most hát itt vagyok. Az iskolában mi fizettünk, itt meg nekem fizetnek. Igen, itt a Cipőgyárban pénzt is kap. Az első félévben 45 fillér órabért, amiért most még csak apró bördarabokat szabdal, nyeseget és ragasztgat. A második félévben már 80 fillért és így tokozatosan többet, a hatodik félévben már több mint két forintot kap óránként. Csala László röviden így jelöli meg apja foglalkozását: szénlapátoló a vasúton. — És te mi leszel? — Cipőgyári munkás — mondja. Testvérei mind tanultak szakmát. A legidősebb bátyja elektroműszerész. Van köztük lakatos. A lányok gépírók. Egyik testvére az Építőipari Technikum tanulója. — Szóval nem lesznek szénlapátolók? — Nem, mert tanultak — feleli. Saját szakmájáról bevallása szerint annyit tudott, amit a negyedik osztályos tankönyvből olvasott, hogy rossz soruk volt régen a suszterinasoknak. Arról csak ámulva hallgatott, hogy a suszterinas régen hosszú ideig a konyhában a mosogató tál mellett, vagy kezében a sikáló ronggyal, esetleg dajkálás közben elmélkedhetett a szakmája csínján-bínján, ha értett valamit hozzá. Még szinte pólyás korában -lépte át* Tóth Rózsa az üzem küszöbét. Akkor még Dohánygyár volt a mai Szegedi Ruhagyár. Az ihsemi bölcsödé — amely akkoriban egyedüli volt Szegeden — fogadta be az üzem falai közé. Arra nem emlékszik, milyen volt régen a gyár, hisz iskolásként -maradt ki a gyárból*, és csak Két szegedi fotos nemzetközi sikere Nemcsak a fotokedvelök között, de minden művészetbaráti körben is nagy érdeklődés előzi meg a Budapesten október 9-én nyiló II. Nemzetközi Művészi Fényképkiállítást. A mondhatni, a világ minden részéből beérkező képek elbírálása most fejezödött be. A legkiválóbb fotosokból álló zsűri elé igen sok ismert magyar fotóművész is elküldött felvételeiből. A szegedi fotosokat nagy tisztesség érte azzal, hogy közülük ketten is elismerést szereztek egy-egy felvétellel. A bíráló bizottság értesítette Liebmann Béla fotoriportert és dr. Imre József tanársegédet, hogy -Ünneplők*, illetve -Szorongás« című felvételüket a kiállítás anyagába elfogadta. néhány hete jelentkezett Ismét a portán felvételre. Tűsarkú cipőben, csipkekesztyúben mondta ki a kérő szót: -Szeretnék ipari tanuló lenni a gyárban*. És az lett. Bezzeg mikor édesanyja kilincselt az üzemek kapuján annakidején, nem így öltözött. Ezt ő nem tudhatja, ha nem mondták neki. Apja a háborúba veszett, anyja nevelte s neveli, öltöztette és öltözteti ma is. Igaz, megszólták a csipkekesztyúért, a tűsarkú cipőért, mert azt gondolták, hogy kisasszony. De kellemesen csalódtak benne, mert látják, hogy csak divatosan öltöztetett leány, aki tud dolgozni és szeret is dolgozni. A múltról keveset hallott, a jelent természetesnek veszi, sőt, amint mondja, jobb is lehetne. — Azt mondta anyukám, hogy csak úgy ad férjhez, ha ottmaradok nála. Én ugyan nem kívánkozom férjhezmenés után ilyen lakásban maradni tovább, ahol csak konyha és szoba van és az is nedves egy kissé. Olyan lakást szeretnék, mint amilyent a nagybátyám kapott a Marx téri házakban és amilyent most kap unokanővérem a Mérey utcában. Bútort is olyat szeretnék, amilyent a bátyám vett 12 ezerért, tudják, olyan kárpitozottat. Fiatal, 16 éves. És olyan könnyen csúszik ki a száján: én ezt akarom, így lesz... ő is, mint nagyon sok fiatal, szeretne mindent nagyon hamar elérni. Odahaza édesanyja próbálja magyarázni neki, túlzott igényeiben a ma még lehetetlent, de úgylátszik Rózsának ennél több magyarázatra van szüksége Neki is és nagyon sok fiatalnak többet kell mondani, őszintébben, nyíltabban kell velük beszélni, hogy megértsék a jelent és helyes életfelfogás alakuljon ki bennük. Fogalma sincs, hogy milyen volt régen a fiatal munkások élete. Csak tágra mered a szeme, mikor azt hallja, hogy bizony szép szót is csak ritkán hallottak a múlt ifjúmunkásai, de annál több gorombaságot, pofonok kíséretében. A szép szót ő is kedveli és tanulótársa, Mészáros György is. ö azonban hozzáteszi: azért még ma is előfordul, hogy megverik az ipari tanulót. Megütközve nézek Nyilasi György és Varga Jenő mesterekre. A gyerek kiolvassa tekintetemből a kérdést és válaszol: — Nem itt, hanem előbbi munkahelyemen, a Vágóhídon. Ott bizony még ma is pofozzák a gyerekeket, s azt mondják, régebben még rosszabb volt az inasoknak, A verés, a pofon nem nevelési eszköz és nem módszer. Ehhez még annyit hozzá lehet tenni, hogy a megfélemlítés mellett meg is alázza a tanulót. Vajon mit váltott ki a múlt héten kapott pofon a kis Solymosiból a Vágóhídon? ' Megütközve halljuk a párttitkárral a gyerek okfejtését: — Kell néha az ütleg, mert csak úgy tudjuk megtanulni jól a szakmát. Mit tanulhat az ilyen helyen a gyerek a múltról, amelyet elítélünk, amelyet megváltoztattunk, ha a Vágóhídon meg is vetette lábát a tanulóképzésben. Milyen életszemlélete lesz e fiúnak, akinek elbeszéléseiből megtudhatni, hogy odahaza a beszédtéma leginkább a futballban csúcsosodik ki. Az üzem se nyújt többet a szakmai képzésen túl. Mit tud a kis Solymosi a régi Szegedről? Nagyon keveset. A nagyvágókról, a henteslegények verítékén meggazdagodottakról nem tud semmit. Nevük említésekor úgy emlékszik, hallott már ilyen nevű henteslegényekről, edzőkről, futballistákról. A megkérdezettek egy része rövid gondolkodás után egyenest megmondta: bizony nem tud semmit a régi Szegedről. Mégis e rövid kis közvéleménykutatás eredményeként elmondhatni: a mai fiatalok közül sokan, akik a felszabadulás napjaiban még alig hogy totyogtak, gügyögtek, úgy nőttek fel, hogy válaszaikból is kitűnik: ők már a népi demokrácia neveltjei. A régi Szegedet csak rossz híréből, a munkáséletet az idősebbek elbeszéléseiből, a könyvek alapján ismerik. Tudják, milyen keserves volt a munkásélet, mennyi harcot kellett megvívniok a mindennapi kenyérért. Ezek párhuzamot tudnak vonni a múlt és jelen között. Mégis azt kell mondani: igen sokan vannak a mai 17—18 évesek között olyanok is, akik üzemben dolgoznak, s mégis felületesen ismerik azt a világot, amelyben születtek, amely rokanttá tette, vagy idő előtt sírba vitte nagyszüleiket, megnyomorította apáikat. Jobban meg kellene mutatni a régit ezeknek a fiataloknak, de ez nemcsak az üzemi párt- és KISZ-szervezetek, a kommunista munkások feladata. Többet kell tenniök a szülőknek is, hogy helyes fogalmuk alakuljon ki a jelenről, azt magukénak vallják és meg is becsüljék ... Nagy Pál türödhetnéke, amikor a ház egyetlen mosókonyhájában éppen nagymosást végzett egyik-másik lakó. Ilyenkor mindenki szeme láttára pucérra vetkőzve mutogatta magát, hasonlóképpen cselekedett más alkalommal Tumó Gizella négy- és hétéves gyereke előtt is. Mindemellett övének tekintette az egész lakást, a főbérlő gyermekeit kizavarta az udvarra, ha neki tetszett, apró semmiségekért szidta, átkozta őket. Ilyen előzmények es többszörös felmondás után került sor arra, hogy Tumó Gizella kipakolja Urbánné holmiját a mosókonyhába. HOGY URBÁNNÉNAK saját, vagy mások által sugallott gondolata volt-e, hogy a tanács elé vonuljon holmijával, s ilyen módon tegyen szert lakásra, azt nem sikerült megtudni. De hogy ezekután nem érdemel egy mákszemnyi sajnálkozást sem. tekintve, hogy egyszer elüzérkedté már fóbérleti lakósát, utána pedig egymásután menesztette a kérvényeket a lakáshivatalba. Bizonyára egyszer Urbánné is kap majd megint lakást, de az egy kicsit odébb lesz még, mivel igen sokan vannak még olyanok, akiknek még sosem volt fóbérleti lakásuk .., (—I —c) Emelkedett e kukorica és a burgonya ára a tegnapi piacon A tegnapi piac észrevehetően kisebb volt, mint általában szokott lenni a szombati napokon. Különösen feltűnő volt — a kukoricatörés időszakában —, hogy igen kevés csövestengeri került felhozatalra. A szerdai piachoz képest mázsánként 20 forinttal ugrott megacsövestengeri ára, mázsánként 160 forintért mérték. A burgonya ára is emelkedett, 2,20—2,60-ra, de nem volt ritka a 2,90-es kilónkénti ár sem. A paradicsom változatlanul egy forintért kelt kilónként, a szilva 1—1,60ért. A borszőlő 3—3,80, a fekete kadarszőlő 3,50—4 forint volt. A fontos alma 3,20—3,50 között ingadozott, a véralma 2—2,50, a szép körtét pedig 3 forintért mérték kilónként. Dinnyéből is volt még felhozatal, a görögdinnyét 70 fillérért, a sárgát 1—1,20 forintért mérték. A saláta fejenként 80 fillérért, a karalábé csomója 2 forintért kelt, a vöröshagyma 2—2,40-ért, a fokhagyma 5—6 forintért. Az új dió kilója változatlanul 12 forintért, a karfiol 5 forintért cserélt kilónként gazdát, a tojás darabja pedig 1,50 forint volt. Kilós, páronkénti csirkét 56 forintra tartottak, egy pár tyúkot pedig 80—85 forintra. Egypár 7 kilós libát 150 forintért kínáltak, a vásárlók viszont jóval ezen ár alatt kérték. A kacsa kilója 22 forint volt. A tej ára is megugrott, 3,20—3,50-ért mérték literenként, a tejfelt 22 forintért, a túrót pedig kilónként 20—22 forintért adták. Ugyanilyen áron kelt a vegyes sajt kilója is. Egyre erősebb az algériai felszabadító hadsereg Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja közölte az Algériai Nemzeti Felszabadítósi Front három vezetőjének nyilatkozatát az algériai katonai helyzetről. Az algériai vezetők kijelentik, hogy a francia parancsnokság híresztelése ellenére a nemzeti felszabadító hadsesereg ereje növekvőben van és a manőverező háborút partizán hadmüveletekkel összekapcsolva súlyos csapást mér a gyarmattartók csapataira. A nemzeti felszabadító hadsereg létszáma jelenleg 130 000, katonáinak fegyverzete korszerű. A hadsereg sokkal aktívabb, mint a múlt években volt és Algéria egész területén tevékenykedik. i Szenzációs akfatáskavásár a Böngészboltban! (Kiss Menyhért utca) Sportakta táska: régi ár 48 forint, új ár 28 forint. 1 zippzáras aktatáska: régi ár 96 Ft, új ár 50 Ft. 2 zippzáras aktatáska: régi ár 110 Ft, új ár 60 Ft. Használja fel az alkalmat, most böngésszen a Böngészboltban! Elnöki megnyitó. A KIOSZ megyei titkárának beszámolója. Az iroda vezetőjének beszámolója. A régi vezetőség felmentése. Hozzászólások. Az új vezetőség megválasztása. Az új vezetőség fogadalomtétele. Esetleges indítványok. (A közgyűlés előtt 3 nappal az Adóközösségi Irodához írásban nyújtandók be.) Az Adóközösségi Iroda Vezetősége