Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
5 Vasárnap, 1958. sze.pt. 21. // J(eduesaayám í // ### Nemcsak a% értelmiség ügye — Maga nem anyám! Te nem vagy lányom! Mindkettőjüknek igazat adok, ha külön-külön hallgatom meg őket. Kimondhatatlan keserűség és gyűlölét lakozik bennük egymás iránt. Amíg beszélgettem velük, s aztán egymagamban is, kerestem az okokat, az „eredendő bún—t, amely eltaszította egymástól az anyát és a lányát; kerestem a kibékítő szálakat, szeretetük legkisebb jelét, hogy segítsem mégtalálni őket egymásnak. Nem ment. Mintha meghaltak volna érzésben és gondolkozásban egymás száméra. A hatvanon felüli anya, özvegy Molnár Sándorné így festette le előttem nagyobbik lányát, Ilonát, Bánszky Lászlóné, Külső Csongrádi sugárút 31. szám alatti lakost. AMIKOR MEGHALT az uram, Ilona lányom a férjével együtt magához hívott eltartásra — mondja. Mosteni lakásuk, vásárlásához adtam kétezer forintot is, s otthagyva a Hódmezővásárhély környéki tanyát, ahol laktam, elhoztam hozzájuk minden . ingóságom: disznókat, kecskéket, aprójószágokat, s egy kis pénzecskét is. Mostam, takarítottam rájuk, vezettem a háztartásukat, míg ők oda voltak dologban. Emellett napszámba is el-eljártam, később pedig a Fonalmentóbe mentem dolgozni, hogy több legyen mindannyiunknak. Egy idő múlva Ilona lányommal és a vejemmel is megbeszéltem, hogy engedjek hozzájuk egy időre Pázmándról a másik lányomat is, Máriát, míg gyógykezelte ti magát Szegeden. Beleegyeztek, így került ide a másik lányom, Szabó Feréncné, három kisunok ám mai együtt. Később pedig úgy döntöttek, hogy eladják a pázmándi házat és itt vesznek maguknak lakást, vagy másik házat, hogy közelebb legyen egymáshoz á család. Ilona és Mária azonban sehogy sem szenvedték egymást, nem most, hanem már 15 éve, s kettőjük közt és voltam az ütköző. Amíg volt a vanbol. addig „kedvesanyám- voltam, de ahogy fogyott, úgy lettem mind kellemetlenebb bútordarab. Honának és férjének folyton a lába alatt voltam, semmi sem volt jó nekik. Ha valami nézeteltérése volt a férjével, akkor annak álltam a pártjára, ahol az igazságot véltem. Áz se volt jó. Később nekemjött a lányom, majd megvert a vejem is. végül a bírósághoz kerültünk és kipakoitattak az esőverte utcára. A SZABAD ÉG ALÁ került Molnár Sándorné kisunokáival együtt, Bánszkyék háza előtt. A bírói határozat értelmében a második kerületi tanács özvegy Molnár Sándomét, valamint Mária lányát, férjezett Szabó Ferencnét és gyerekeit hatósági segédlettel kipakoltatta az utcára, mivel Pázmándon Szabóéknak saját házuk és földjük van. Mondván: menjen oda lakni özvegy í.Iolnárné is, ha már itt nem kell Bánszkyéknak. A második kerületi tanács úgy vélte, igaza van. amikor a családi-háborús ügy végén Bánszkyék oldalán cselekszik az anyával szemben. Viszont jogszabály írja elő, hogy valakit kilakoltatni csak egy másik lakásba lehet, nem á szabad ég alá, éspedig abba a községbe, városba, ahol a kilakoltatás történt. Jelen esetben özvegy Molnár Sándornénak Szegeden kellett volna biztosítani a feje fölé fedelet. Mária lánya viszont menjen vissza Pázmándra, saját házába. Az ügy jelenleg úgy áll, hogy a városi tanács semmisnek mondotta ki a második kerületi tanács kilakoltatási intézkedését és utasítási, adott, hogy özvegy Molnár Sándornét ugyancsak hatósági segédlettel költöztessék vissza ideiglenesen Ilona lányáékhoz, Bánszkyékhoz. Anya és lánya közt most már teljes a gyűlölködés, a megbocsátásra pedig nincsen semmi jel. Molnárnénak nem adnak villanyvilágítást a szobájába, kicsavarták a körtét. Ha lehetne, elzárnák tőle a levegőt is, mondván. hogy nem jó anya, mert.:. S MIT MOND BANSZKYNE? Pontosan az ellenkezőjét, mint amit az anyja. Azt, hogy özvegy Molnárné annak idején magával hozta ugyan ingóságait, jószágait, de vele együtt ők vették azokat gondba. Fizetésüket pedig hosszú időn át az anyjuk kezébe adták, hogy ossza be, f'jzzön vásároljon, vezesse a háztartást. Két nap múlva viszont már nem volt otthon pénz. ha kértek tőle valamire. Jól bánlak vele — mondja Bánszkyné. Vettek neki 350 forintért cipőt, kosztümöt csináltattak rá, s a meghalt apa emlékére 1800 forintért sírkövet. SfRT. SlRT előttem Bánszkyné. Az egész életéért az anyját hibáztatja, mert szeretetben mindig különbséget tett a gyerekei közt, és mindig az ő rovására; de azért szerette, s mint a legjobb anyáról, akár szobrot mintázhatott volna bárki — mondta. Hol itt az igazság? Hol ültettetett el a gyűlölködés magva. és hol a szereteté? Hitelt adok Bánszkynénak, hinni azonban csak az anyjának és a szemtanúknak hiszek, özvegy Molnárné kicsi ingóságaival annak idején „kedvesanyám* volt, most pedig nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel és hangokkal illetik — kutyába se veszik. Már a Tiszának akart menni, semhogy a lányával lakjon, Bánszkyék pedig fel lovalták iskolás korú fiukat is, hogy dörömböljön az ajtón, ha a nagyanyja lefekszik. És az uncka „ügyködött* — szülei „dicséretére* ... Bánszkyéknak bizonyára egyszer meglesz a nyugalmuk, ha az anyjuk tényleg kiköltözik. De vajon lesz-e, lehet-e lelki nyugalmuk az anyával szembeni hálátlanságok sorozatai után. A bíróság előtt úgy szerepeitették az anyjukat, hogy szívességi alapon költözött hozzájuk?! Lehet így is felfogni a szülő és gyermeke közti viszonyt. Lehet másképp is, lehet úgy is — és csak így! — hogy az elaggott, a lábáról leesett, a támasz nélküi maradt anya gondját saját gyerekeinek kell viselni. Jelen esetben Bánszkyéknak is. A fentiek után azonbar. nem csoda, ha az anya fél még lakni is nagyobbik lányáékkal egy fedél alatt. Lődi Ferenc Rffkán tapasztalható érminuu deklődés nyilvánul meg országszerte a Magyar Szocialista Munkáspárt legújabb elvi dokumentuma, a művelődéspolitikai irányelvek iránt. Legszemléletesebben abból lehet ezt lemérni, hogy mostanában nem volt olyan kapós egyetlen propagandafüzet sem, mint az irányelvek különkiadása. Ma már csak hosszadalmas . és többirányú utánjárással lehet belőle szerezni, s közkézen forog a Társadaln> Szemle július—augusztusi száma is valamennyi, melyben ugyancsak közzétették a dokumentumot. Az irányelvek tanulmányozásának méreteiből önként következik, hogy napjainkban szinte állandó témául szolgál, szervezett és magánkezdeményezésű értekezleteken, összejöveteleken és magánbeszélgetéseken egyaránt. Kedvező erjesztő hatása pedig egyre inkább érezhető a kultúra, a művelődés és a tudomány frontján. Különösen értelmiségiek körében volt és van nagy hatása ennek a részletes, alapos és történelmi szemléletű elvi dokumentumnak. Jóllehet az ellenforradalom óta visszanyerte politikai egyensúlyát az értelmiség, változatlanul igényelte a világos és őszinte programot és állásfoglalást azokban a kérdésekben, amelyekben az ellenforradalom zavart okozott s amelyeket a dokumentum tárgyal. Azokban az intézményekben, ahol sok értelmiségi dolgozik, szinte naponta szóba kerül a dokumentum egyik-másik részlete. Az emberek vitatkoznak, tanácskoznak. az elvi állásfoglalásból gyakorlati teendőket szűrnek le, s ez igen pozitív és kedvező az irányelvek valóraváltása szempontjából Ugyanakkor azonban szükséges figyelmeztetni arra is, hogy valamilyen félreértés folytán többen hajlamosak úgy tekinteni ezt a dokumentumot, mint amely egyedül az értelmiségre tartozik; s a bennefoglaltakat többen úgy fogják fel, mintha az csupán az értelmiség ügye volna — leszűkítve és lényegét félreértve. Ki felejtette el? Á Tvzatáj új számának raközlését még ez sem tene{se> oldalán hirdeti Tömör- né indokolttá. De megjelent kéáy egy elfeledett növel- ez a novella nemcsak szegedi Iáját, s a lap majdnem egy lapban — a Szegedi tetjes oldalon közli is a nagy Napló 1914. máj. 17-i szaszegedi irónak „A jelszó" c. mában -. de kötetben is: elbeszélését, Fazekas István- olvashatja bárki a Móra nak. azzal a megjegyzésével, Ferenc szerkesztésében hogy a Romániai Magyar megjelent posthumus TömörUjiag egyik 1914-es száma- kény-kötet, a Célszerű bol gdja közre ezt a Tömör- szegény emberek (SzeUény-irást, mely - szerinte ged, 1922) 94-100. lapjain. — sem kötetben, sem a sze- S hogy mennyire nem feledgedi lapokban nem jelent kezett el róla a kutatás, mumeg. Ezért lenne tehát "el- tatja, hogy Ortutay Gyula feledett*. Tömörkény-monográfiájának Ma kötetben nem jelent bibliográfiájában (127. lapon) volna meg, valóban "elfele- ugyancsak szerepel, dettnek* lehetne tartani, no- Elfelejtett novella? A ha Tömörkénynek akad közlö és a Tiszatáj mé q néhány száz ha- szerkesztősége minsonlo sorsú, kötetbe máig se denesetre elfelejtetgyüjtött írása, így e növel- te.,. Iának felfedezés-jellegü új- H. J. „Sseged épít 99 Nagyszabású építészeti kiállítást rendeznek Szegeden Ssegeri megyei jogú város tanácsa ós a Szegedi Tervező Iroda nagyszabású kiállítást rendez október hónapban. Ezen az építészeti kiállításon a város közönsége számára bemutatják azoknak az épületeknek a tervrajzait, modelljét, vagy fényképeit, amelyeket az elmúlt tíz évben Szegeden építettek, vagy terveztek, továbbá a mo6t folyó építkezések és a későbbi tervek hasonló dokumentumait. A kiállítás anyagát a Tervező Iroda munkatársai állítják össze. Nagy tablók, színes makettek és rajzok szemléltetik a modem építészet eddigi szegedi alkotásait és a most tervezés alatt álló új épületeket, városrendezési elgondolásokat. Bemutatják Szeged övezeti fejlesztési tervét, ezen belül néhány terület rendezési tervét — Marx tér és környéke, Beloiannisz tér és Oskola utca területe —részletesen is. Szerepel a kiállításon a Ságváritelep részletes rendezési terve is. A népszerű fürdőhely, a Sárga átrendezése céljából készült tervet ugyancsak szemléletesen mutatják be. A kiállítást október 2-án nyitják meg é Móra Ferenc Múzeum képtárának földszinti c6arn<ikábaf* és termeiben. Lajosnapi köszöntő A Hangszerkészítő Vállalatnál dolgozott Szalai Lajos. Dolgozott mint bérelszámoló, normás, és egyidőben munkaügyi előadóként is. Már maga az is meglepő, hogy ennél a vállalatnál egy horthysta századoson kívül nem találtak a munkások ügyének intézésére egy alkalmasabb embert annak idején. Ellenben nem meglepő, hogy Szalai Lajos augusztus 25-én Lajos-napot tartott, mert ehhez mindenkinek joga van. De a vállalaton belül, munkaidőben, demiZ£.on bor mellett lajosozni mégiscsak furcsa egy volt munkaügyi előadónak a kezdeményezésére, akinek azelőtt éppen a munka ügyére, rendjére kellett vigyáznia. Hogy aztán a jó hangulatban a vállalati főkönyvelőtől kezdve a bérelszámolón keresztül a művezetőig, a raktárosig, meg a jó ég tudja még, hogy meddig — mindenki köszöntő tósztot mondott e jeles émber nevenapjára, ez egy demizson bor után érthető. A „baj* ott kezdődött, hogy illetékes szer\'ek tudomására jutott a munkaközbeni dáridó, és úgy vonták le a konzekvenciát a városi tanács ipari osztályán, hogy százados urunk hagyja abba a pályafutását ennél a vállalatnál. Ez érthető és jogos is. De az meglepő és jogtalan, hogy munkakönyvébe „hozzájárulással kilépett* bejegyzést eszközöltek az üzemnél. Mert a Munka Törvénykönyve egyformán kötelező mindenkire, még a horthysta századosra is. S ha vala-; kit elküldenek, akkor azt; fegyelmi úton küldik ei, a Munka Törvénykönyvének c) pontja alapján. Ez esetben pedig más munkakönyvi bejegyzés dukál, mint amit lajosozó emberünk könyvébe bejegyeztek. Ilyen eseteikben is tartsuk tiszteletben a törvényességet. Ez a meggyőződés hiteles, igaz, és korántsem azt a célt szolgálja, hogy az értelmiség érdeklődését csökkentsük — inkább más dolgozó közösségek figyelmét kívánjuk felhívni a művelődéspolitikai irányelvekre. A dokumentum donképpen úgy kezeli a művelődési kérdéseket, mint a szocializmus építésén-k egyik legfontosabb oldalát. Nemcsak gazdasági és politikai csatákat kell megnyerni a szocializmus építése során, hanem egy nagy szellemi, eszmei harcot is, hogy megtörjük és véglegesen megszüntessük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát — a dolgozó osztályok műveltségének szüntelen növelése útján. A kulturális forradalom programjának ez a lényeges mozzanata természetesen azzal a követelménnyel egészül ki, hogy az egész nemzeti kultúrát a szocializmus építésének szolgálatába kell állítani; a gondolkodásban egyeduralkodóvá kell tenni a marxist^—leninista világnézetet és a fizikai dolgozók szellemi, műveltségi felemelésével el kell érni azt a pontot, amelyen eltűnik a különbség szellemi és fizikai munka között. Senki sem állíthatja józan fejjel, hogy ez a történelmi feladat csupán az értelmiség ügye lenne. Csak az értelmiség „vezető szerepéről* alkotott revizionista felfogásban találkozhatunk ilyen abszurdummal. Mint a szocializmus építésének minden mozzanatában. ugyanúgy a kultúrforradalomban is a munkásosztályt és kommunista pártját illeti aj: irányítás. A célkitűzések pedig ugyanolyan érdekeltté teszik a többi dolgozó osztályokat is a vép-ehajtásban. Ha a művelődés mellett maradunk: a szellemi felemelkedés éppúgy nagy, dolgozó osztályokat összefonó társadalmi ügy, mint a kizsákmányolás végleges megszüntetése, vagy a néphatalom erősítése és megőrzése. A kérdésnek van azonban egy másik, az értelmiséggel szintén szorosan összefüggő oldala is; ez pedig annak elismerése — az irányelvekben is —, hogy az értelmiség igen komoly szerepet kap a kulturális forradalomban. Egyrészt önmagából kell kivetnie a szocializmustól idegén nézetek terhelő salakját, másrészt cselekvően kell közreműködnie a kulturális felemelkedésért folyó munkában. Ha szabad megkülönböztetést tenni, akkor ilyen tekintetben valóban sokat kell várni az értelmiségtől. A világnézeti nevelés, a tudományos kutatás, az elrpeleti és kritikai munka pedagógusok, tudósok es ideológusok tevékenységén fordul meg. A művészetek továbbfejlesztése és szocialista arculatának kialakítása ugyancsak a hozzáértő értelmiségiekre vár. A magyar falu művelése, kulturáltsága elképzelhetetlen művelt, nagytudásü ertelmiség nélkül. Egyszóval ez az a feladat — a kulturális forradalom megvívása — amelynek minden kis mozzanatában szükség van a pedagógusok, írók, művészek, kutatók, ' orvosok és tudósok őszinte és fáradhatatlan közreműködésére. Hajlandóságukról, készségükről nem egyszer meggyőzték már a dolgozó társadalma,!, s most ismét nagy kedvvel dolgoznak, mert a művelődéspolitikai dokumentum világos perspektívát vázóí, kijelöli az értelmiség megtisztelő helyét a társadalomban és garantálja az eredménves munkáért az anyagi és erkölcsi megbecsülés lehetőségeink szerinti legmagasabb fokát. Természetes,^ * emberek közös ügye a képességek szerinti közös aktivitást igényli, s a feladatok végrehajtásában sem egyedül az értelmiségre támaszkodunk. A munkásosztály ugyanis tevékeny részesévé válik ennek a hosszantartó és igényes munkának. Nemcsak azokon az értelmiségieken keresztül, akiket maga nevelt, hanem ízlésével, törekvéseivel és kulturális szerepével is. S emellett értékteremtő munkájával lehetőséget nyújt arra, hogy a kultúra és művelődés hivatásos terjesztői zavartalanul dolgozhassanak. Simon István — „A nepfrontmozgaolm kialakulása és tevékenysége" címmel dr. Bot ödön egyetemi tanársegéd tart clöadast hétfőn délután 5 órakor a KPDoZ Tolbuhin sugáruti művelődési otthonában. Az előadásra a rendezőség ezúttal hívja meg a szegedi kereskedelmi dolgozo kat és magánkereskedőket. — Görögország elsó atomreaktorát „Demokritosnak" nevezték el, arról a bölcsről, aki 2300 évvel ezelőtt elsőként allitotta, hogy az anyag legkisebb részecskékből, „atomokból" áll. — Egy angol cég olyan nyionanyagból készült szőnyeget hozott forgalomba, amelynek sem a nedvesség, sem a moly nem árt, s amelyről mindenféle folt (tej, kávé- és tintafolt) pillanatok alatt eltávolítható. Több ezer különböző mechanikus ellenőrző vizsgalat bizonyította. hogy a nylonszőnyeg nem kopik, nem gyűrődik. I MÉG SZÁLLINGÓZNAK la nézőtérre. Az érkezők kaIbátot levetve, körülnézelődIve, hajat igazítva, széket '.csattogtatva elfoglalják az '.üres helyeket, s lassacskán !„táblás ház« lesz. Sajátos iz•galom motoszkál bennem is, • hogy vajon milyen filmet >hoztak össze Solohov remek ;regényéből. Ráismerek-e Grigorijra és Akszinjára, •akiknek mozdulatát, mimi; ícáját, beszédét, öltözetét !annyiszor láttam a Csendes .Don olvasása közben. I Hirtelen lecsukódnak a '•lámpaszemek, s a vászonról egy bohóczakós „jópofa* acsarkodva fenyegetni kezdi a közönséget (persze tréfából), hogy a következő filmet ne merészelje meg nem nézni senki. »Amerikai« — értődik ki tisztán a halk morajlásból, mert a témából, a fényképezésből, a díszletekből, a rendezésből, a ruhákból, no meg a rikítós színekből mindenki csalhatatlanul meg tudja állapítani előre, hogy a jövő héten műsorra kerülő „Kopogd le a fán« című film Amerikában látta meg a napvilágot. Aztán jönnek ízelítőül az úgynevezett csemegefilmkockák: egy eszetlen »pacák« drága porcelántányérokat vagdos kollegája fejéhez; kinyílik a szekrényajtó, s fatuskó módján orra váFéltettem a Csendes Don-t gódik egy jobb sorsra érdemes férfiú, miközben kitűnően lehet látni a hátából kiálló kést; a bárpult előtt összecsuklik egy harmadik, mafla képet vágva... S e "fenomenális*, és „szellemes« jeleneteknél ' fel-fel buggyan a kacagás. ÉN NEM KACAGOK. Nem azért, mintha eleve ellene volnék az amerikai filmeknek. A Chaplin-filmek is amerikaiak, s alig várom, hogy láthassak belőlük legalább egyet. Megnéztem a Marty című amerikai filmet és nem bántam meg. Volt szerencsém egy-két szellemes amerikai filmvígjátékot is végignézni — azok ellen sem volt kifogásom. De ezzel a most jönni akaró filmmel szemben bizalmatlan vagyok. Es nem tudom magam elmosolyintani. Tacskó koromban az is megnevettetett, ha a moziszinész leült, vagy felkelt, vagy egyáltalán akármerre megmozdult Azóta viszont képtelen vagyok felvidámodni a bárgyúságon. Lehet, hogy koravén vagyok már 34 éves fejjel, — mondogatom magamban a sötétben — s elvesztettem humorérzékemet, de hiába: a csiricsáré táncok, a se füle-farka viccek és ostoba grimaszcsinálások inkább clszomoritanak, mintsem felderítenének. Az bánt ilyenkor, hogy olyat képzelnek rólam: nekem jó mindenféle csalamadé. Ezért aggódni kezdek ott a moziban, a többi sok-sok ember között. Nem tudom miért, a Csendes Don sikerét féltem azoktól, akik olyan „isteninek* találták azt a másik filmet, azt a paprikajancsisat, amelyik ezután jön majd. FÖLÖSLEGES volt az aggodalom. S most levett kalappal kérek bocsánatot a tegnap esti hatórás clöadá3 közönségétől, ha egy-két kevésbé érett mozilátogató trttatt pillanatig talán arra mertem gondolni, hogy sokaknak gyengén fejlett a szépérzéke. Elhamarkodottan ítéltem. Amikor a lámpák ismét felnyitották a szemüket, láttam az átszellemült arcokon a mély impressziót., az atérzés izgalmának pírját, az igazi művészi élmény hatását, s azt a várakozást, hogy minél hamarabb láthassák a Csendes Don második és harmadik részét is. X. L