Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-03 / 207. szám

5 Szerda, 1958. szeptember 3. 5 Könnyebb és megbecsültebb lett a munka az utóbbi esztendőkben a Szegedi Szalámigyár vágóhíd telepén Több, mint félévszázados már a szegedi vágóhíd. Év­tizedek óta több millió ser­tésnek, marhának és egyéb vágóállatnak teljesült be itt a sorsa és került aztán pör­költ, sült. vagy éppen kol­bász formájában a fogyasz­tók asztalára. Mindenesetre annyi soha sem került, mint napjainkban, amikor az üzeni egész Délmagyaror­szág, sőt a vidék egyik leg­nagyobb és legkorszerűbb vágóhídjává fejlődött. Noha öreg már az üzem, az út mégis rövid, ami ide vezetett. Mert az ötvenegy­néhány esztendő javarészé­ben mindig ugyanaz a kép fogadta a látogatót. Múlhat­tak az évek, de a vágóhíd maradt a régi. Környékében, főleg a 6zezon idején ter­jengett a bűz, melyet a fúj­dogáló szelek még mesz­szebbre is elvittek. Az ud­varát ellepte a trágya és a sár, az utak pocsolyás ká­tyúi pedig nem éppen tisz­teletre méltó megjegyzésekre ragadtatták a kocsisokat vagy sofőröket, akik szállí­tották az árut. A vágóhíd környékét benőtte a sás és a nád. A sertések sárban, szennyben várták karámja­ikban sorsukat, volt amelyik még a levágása előtt tüdő­gyalladást kapott és elpusz­tult. Az a húszegynéhány mun­kás sem ismerte benn az üzemben a tisztaságot, a fürdőt, alti a régi gárdából még megmaradt. Vödrök­ben mosakodtak még jóné­hány évvel ezelőtt is, az ebédet pedig ott fogyasztot­ták, ahol éppen elérte őket a délidő. Legyen az a hely akár a béltisztító bűzös he­lyisége, vagy a vágócsarnok, nekiültek falatozni, mert sürgetett az idő, kellett a pénz. Kerestek ezek a munká­sok, jónémelyik még többet is. mint napjainkban. de legtöbbjüket a hajnali ha­rangszó már ott érte a vá­góhídon. Még sötét volt négy órakor, hiszen a java­dolog ősztől-tavaszig zajlott le, de már megindult a munka, hogv azután késő estig, tíz óráig, vagy még tovább fárassza és gyötörje az izmokat. Nehéz, nagyon nehéz munkát végeztek itt az em­berek. Nem volt kis dolog például egész nap emelget­ni a mázsás és még súlyo­sabb félsertéseket és marhá­kat. A tetejében még nem is tekintették igazi szakem­bereknek a vágóhídi munká­sokat. Egy hentes és mészá­ros iparos be sem ment vol­na dolgozni az üzembe, ahol szerinte csak a mészáros munkához értenek. S ezek a vágólegények 40—45 éves korukra leginkább elkészül­tek erejükkel és egészségük­kel, hacsak valamilyen kü­lönös vasszervezettel meg nem ajándékozta őket az élet. Eddig azután vagy összeszedte, biztosította öre­gedő korára magát a vágó­hídi munkás, vagy pedig le kellett dolgoznia néhány évet. De ez a néhány év leg­többször a teljes megrokka­nást eredményezte. Sokan közülük talán még ma is élveznék a békés öregkor örömeit unokáik kö­rében, ha akkoriban is úgy festett volna a vágóhíd, mint amilyenné napjaink­ban fejlődött, a felszabadu­lás és főképpen az államosí­tások óta. Szépen kövezett utak sze­lik keresztül-kasul ma már az üzem területét. Az udva­ron virágok díszlenek, vagy pázsit zöldéi egy-egy terüle­ten. A csatornázás megszün­tette az áldatlan állapoto­kat, nincs meg a régi bűz és piszok, helyébe lépett a rend és tisztaság. Jó né­hányszázezer forintot fordí­tottak az elmúlt években csak erre, de még nagyobb az összeg, melyekkel ebéd­lőt, öltözőket, tusolókat te­remtették a vágóhíd mun­kásainak. A munka sem az a meg­erőltető robot, ami régen. A nyolcórás műszak alatt meg­szűnt a mázsás terhek ál­landó emelgetése. A sertést leszúrás után gombnyomós­sal húzzák fel, s függesztett állapotban végzik el rajta a különböző műveleteket, görgőkön tolják tovább a levágott állatokat. A ko­pasztást, nyúzást s még más munkát gépiek végzik. Nem kell hatvanfokos, vagy még melegebb vízben kézzel dol­gozni, amitől kipáldik, kisebe­sedik a bőr. A zsírolvasztó üzem munkásai ma már rem tüzelnek az üstök alá, nem emelgetik a zsiradékkal telt edényeket, nem merege­tik a fcxrró zsírt, elvégzi ezt a gőzfűtés, a szivattyú és egyéb gépi berendezések, melyekre tebb, mint egymil­lió forintot fordítottak a vá­góhídon. Könnyebb és megbecsül­tebb lett a munka. Nyolc­órás műszak mellett ezer­négyszáz forint az átlagke­reset, amihez jönnek még a természetbeni juttatások is. A szakma becsülete is meg­növekedett. Régen ha volt is, legfeljebb négy-öt ip>ari tanuló, ma pedig harminc­nál is több azoknak a fiata­loknak a száma, akik szép tanulói fizetés és egyéb jut­tatások, évente harminc nap fizetett szabadság élvezése közben készülnek arra, hogy felváltsák majd az időseb­beket. Uj munkásgárda kezd ki­alakulni a megújhodó vágó­hídon. Ez a gárda egyre kevésbé ismeri már elődei küzdelmes életét. S a gyár növekszik; megfiatalodott, újra kezdheti hivatását. Most épül ötmillió forintos költséggel az új kazánház, mely a nagyobb követelmé­nyeknek megfelelően több­szörös gőzmennyiséget tud biztosítani az üzemnek. Ha­marosan 350 személyes fér­fi-női öltöző, hideg meleg fürdők készülnek a munká­sok részére, tovább tökéle­tesítik a gőzelszivó berende­zést és sok más terv mutat­ja a vágóhíd jövőjét, mely néhány év al.att született újjá. Erre a fejlődésre fje­dig örömmel gondolhat bár­ki. Koloszár Béla : Kik tervezhetik a lakásleválasztásokat és a családi házakat? A családi házak és a la­kásleválasztások műszaki terveinek műszaki színvonal emelése érdekében a Minisz­tertanács felhatalmazása alapján az Építésügyi Mi­nisztérium rendelettervezetet készített. Az építésügyi ha­tóságok közületnek, állami, társadalmi vagy szövetkezeti szervnek nem minősülő épít­tetőtől engedélyezési tervet csak akkor fogadhatnak el, ha azokat építési, általános vagy szakmérnöki, illetve építőmesteri, felső iparisko­lai, építőipari technikumi vagy kőművesmesteri képe­sítéssel rendelkező személy készítette. Akkor is jók a tervek, ha azokat tervező, építőipari, vagy építőipari részleggel rendelkező vegyes­ipari "Szövetkezettől rendel­ték, feltéve, ha az építésügyi miniszter által vezetett or­szágos tervezői névjegyzék­ben szerepel. Nem végez­hetnek tervezést a tervező, építőipari szövetkezetek vagy építőipari részleggel nem rendelkező vegyesipari szö­vetkezetek tagjai; ipariga­zolvánnyal nem rendelkező kőművesmesterek, a taná­csok hivatali szerveinek be­osztottjai a tanács illetekes­ségi területén és az Építés­ügyi Minisztérium dolgozói. A tilalom saját-építkezésre nem terjed ki. flntialkoholista propaganda-bizottság alakul A Magyar Vöröskereszt központjában a Vöröskereszt kezdeményezésére antialko­holista propaganda bizottság alakult, amelyben az Egész­ségügyi Minisztérium egész­ségügyi felvilágosító osztá­lya, a Nőtanács, a Hazafias Népfront és a SZOT is kép­viselteti magát. Neves or­vosok is részt vesznek a bi­zottság munkájában. Több, mint gondatlanság!! • Az ásotthalmi Sza- • badságharcos Termelő- S szövetkezet az elmúlt : télen mintegy 2700 jo- • náthán almafát és más ; gyümölcsfát ültetett. A j szövetkezeti tagok ma ; is boldogan tekintenek ; szép 30 holdas új gyü- j mölcsösükre. Csupán az : szomorítja őket, hogy a : kiültetett fák közül — • bár a munkát nagy : alapossággal, hozzáér- ; téssel végezték — mint- ; egy 700 nem eredt meg. ; Mint a szakemberek ! megállapították, a je- : lentős kárnak az az oka, • hogy a gyümölcsfa cse- í meték egyrészét a tél : idején rosszul tárolták. • Megfagytak a gyökerek, ! s ilyen körülmények kö- : zött megeredesükre fö- ; lösleges is volt számíta- • ni. A szövetkezet tagjai : most elhatározták, hogy • kártérítésért beperelik a ; Szőlő- és Gyümölcsfa- : oltvány Forgalmi Válla- ; latot, amely lelkiisme- ; retlenül hibás árut szál- í lított a szövetkezetnek. : Az eset mindenkép- ; pen figyelmeztető arra, hogy állami vállalataink dolgozói sokkal nagyobb lelkiismeretességgel ke­zeljék a termelőszövet­kezeteket! A Budapesti Állami Operaház sikere Moszkvában A moszkvai nagyközönség meleg fogadtatásban részesí­tette a Budapesti Állami Operaház első előadását. Erkel Ferenc: Bánk Bánját. A tapsok, amelyek már a nyitány és az első jelenet után felhangzottak, a felvo­násközi kihívások, az elő­adás végén feldörgő taps­fergeteg a magyar művészek nagy sikerét tanúsította. flz új lakásokat rongáló lakókat kötelezték a helyreállításra Korábban hírül adtuk, hogy a szegedi népi ellen­őrzési bizottság vizsgálatot indított, annak megállapítá­sáéi, hogy az új bérházak­lakói mennyire vigyáznak lakásaik belső állagára, a la­káshoz hozzátartozó felsze­relési tárgyakra. A vizsgálat a pozitív ered­mények mellett azt is kide­rítette, hogy több lakó gon­datlanságból megrongálta la­kását. A város tanács építés és közlekedésügyi osztálya most az ellenőrzési bizottság ja­vaslatára — több érdekelt lakót kötelezett, hogy a ron­gálódásokat nyolc napon be­lül, saját költségén hozassa rendbe, azonkívül a lakást 60 nap alatt festesse ki. Új rendszámtáblákkal és forgalmi engedéllyel látják el a gépjármüveket HASZNOS IPARI NYERSANYAG A CIROK Szeged, környékén valamikor csak annyi cirokot termeltek amennyi a házi seprűkészítéshez elegendő volt Nemcsak Csongrád megyében, ha­nekn az egész országban alig akadt olyan gazdaság, ahol cirokot nagy mennyiségben termeltek volna. Mi­óta jelentősen fejlődött a Szegedi Seprügyár és a Hódmezővásárhelyi Seprükészitő KTSZ, egyre inkább elterjed Szeged környékén a cirok termelése. A szegedi járásban nagy­üzemileg a sándorfalvi Rózsa Fe­renc Termelőszövetkezet termel ci­rokot. Jó pénzt kap érte a feldolgo­zó vállalatoktól. A Szegedi Seprü­gyár nyersanyagbázisa még mindig Békés és Szolnok megye. Készítmé­nyeinek piaca pedig — úgy mond­hatni — több világrész. Első képünk a sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsa harminc holdas c&ok­A belügyminiszter, vala­mint a közlekedés- és posta­ügyi miniszter ma megjelent rendelete értelmében 1958. szeptember 1. és 1959. július 1. között va­lamennyi gépjárművet új rendszámtáblákkal, vala­mint az igazolólap egyide­jű bevonása mellett for­galmi engedéllyel látnak el. Az új rendszámtáblák és a forgalmi engedély kiadásakor a gépjárművet műszaki szem­pontból felülvizsgálják. 1959. július 1-től kezdődően a köz­úti forgalomban csak olyan gépjárművek vehetnek részt, amelyeket új rendszámtáb­lákkal és forgalmi engedély­lyel elláttak. Az időpontról az érdekelte­teket a rendőrség írásban értesíti. A gépjármű üzemben­tartója az értesítésben meg­határozott időpontban a gép­járművet üzemkész, tiszta állapotban köteles bemutat­ni és ezzel egyidejűleg a gépjármű valamennyi igazo­ló iratát köteles átadni. A gépjármű üzembentartója, ha indokolt akadály miatt gép­járművét a meghatározott időben bemutatni nem tud­ja, a rendőrségtől köteles új időpont kitűzését kérni. A motorkerékpárok mű­szaki vizsgálatáért a hen­gerűrtartalomtól, illetve oldalkocsitól függően 30— 70 forint, egyéb gépjármű után pedig 90 forint díjat kell a gépjármű üzemben­tartójának fizetni. A forgalmi engedély kiállítá­sának díja húsz forint, az el­veszett vagy használhatat­lanná vált forgalmi engedély másolatának kiállítási díja pedig 30 forint. A rendszám­táblák kiadásáért oldalkocsi nélküli motorkerékpárok után 40 forint, oldalkocsis motorkerékpár után 50 fo­rint. pótkocsi után 30 forint díjat kell fizetni. A személy­autók rendszámtábla kiadá­sáért fizetendő díj 60 forint. A díjakat illetékbélyegben kell leróni. A rendelet szep­tember 1-ével életbe lépett. — TOBB MINT 14 MILLIÓ forint értékű cyümölcsöt és zöldségét, valamint tojást cs baromfit vásárolt fel az év kez­detétől augusztus l-ig a Kiste­lek és Vidéke Körzeti Foldmu­vesszövetkezet a balástyai, pusz­taszeri és kisteleki gazdáktól. Az augusztusi felvásárlás forgalma egyedül 1 700 000 forint volt. Konszolidáció a tervezés területén is (Liebmann—Szilágyi felv.) táblájának egy részét mutatja be közvetlenül az augusztus 20-i nagy vihar után. Szerencsére, hogy jól fejlett, erősszárú a cirok és így nem tett benne nagyobb kárt a vihar. Második képünkön a nagy fehér ládákban az exportseprűket szállít­ják, amelyekből igen nagy mennyi­séget küldenek ezekben a napokban az Amerikai Egyesült Aüamokba. A természetszerűleg mutatkozó hibák elle­nére az ez évben jubi­láló állami tervezés je­lentős sikereket ért el az elmúlt tiz év során. Ért­hető: hiszen a külön­böző tervező irodákban, vállalatoknál alkalma­zott tervezők felettese­ik, kollegáik kollektív, hivatalos vagy munka­társi ellenőrzése mel­lett dolgoztak; egy na­gyobb tervezési egység­ben eleve biztosítva volt a tervezés egyes „alágazatainak* haté­kony együttműködése. Az állami tervező iro­dák, vállalatok rend­szere annyira bevált, hogy Nyugaton is a ter­vezésben hasonló útra térnek át lassan az egyes tőkés tervező vál­lalkozók. A mienkhez hasonló tervező egysé­get akarnak létrehozni. És mégis az ellenfor­radalom alatt és utána, egyes elemek szét akar­ták verni az állami ter­vezési vállalatok rend­szerét. A tervező vál­lalatokon belül egyes hőbörgők, valamiféle magántervezői közössé­geket akartak alakítani, amelyben kollektív munka egyedül a ho­noráriumok szétosztása lett volna. Ez a törek­vés sok helyütt, 1957 első hónapjaiban si­kerrel is járt. Bár a tervező „cégek* alaku­lásainak hamar véget vetett a szilárduló mi­nisztériumi vezetés, a magán tervezés mégis elburjánzott. Budapes­ten, állami alkalmazta­tásban levő tervezők nyakra-főre „gyártot­ták* a legkülönbözőbb terveket — állami vál­lalatok, közületek ré­szére. Személyi kapcso­lataik, összeköttetéseik révén sikerült felvenni az esetenként több tíz­ezer forint tervezési dí­jat is. Ez a tervezési „ma­szekvilág* nemcsak er­Kölcsileg: munkafegye­lem-romboló, bomlasztó hatásában volt káros, hanem a „magán ala­pon* készített tervek hiányosabbak, kellően át nem gondoltak, szak­szerűtlenek voltak cs a kivitelezés folyamán sok esetben komoly hi­bákat eredményeztek. Ez év eleje óta siker­rel folyik a vadhajtások nyesegetése ilyen vo­natkozásban is. Az Épí­tésügyi Minisztérium a saját portáján igyekszik rendet teremteni, a né­pi ellenőrzés országos vizsgálatának eredmé­nyeként és javaslatára, a kormány intézkedett, hogy az egyes beruházó, építtető minisztériu­moknál számolják fel a pénzügyi lazaságokat, amely folytán magán tervezésekért tisztelet­díjat lehetett folyósí­tani. Szeged sem volt ter­mészetesen kivétel a magán tervezés elbur­jánzásában. A népi el­lenőrzés derítette ki pél­dául, hogy az iskolák felújításánál egyes ve­zető igazgatóságok „ma­szek- tervezőt díjaztak. A most folyó vizsgála­tok hasonló szabályta­lanságot fedeztek fel a szegedi Vasöntöde által építtetett Takaréktár utcai emeletráhúzásnál és még másutt. A magán tervezés „jó példája* a kezdetkor természetesen, ragadós volt Nemcsak a terve­ző vállalatok, építési vállalatok szakemberei végeztek — kőműves nyelven szólva — *kibli munkát*, maszek ter­vezést, hanem Szegeden a városi és kerületi ta­nács több építési szak­embere is. Ez annál is furcsább volt, mert ők magán építkezőknek ké­szítettek terveket, oda­haza, amelyre azután odabenn, a hivatali íróasztalnál szintén sa­játkezüleg ütötték az építési hatóság jóváha­gyását igazoló hivata­los pecsétet. Erre sok példát le­hetne felhozni — külö­nösen a III. kerületi ta­nács területéről. A tervezési maszek­világ felszámolásában jelentős előrehaladás lesz az a rendelet, ame­lyet a Minisztertanára felhatalmazása alapján most készít az Építés­ügyi Minisztérium. Az előzetes értesülések sze­rint a rendelet — töb­bek között — a magán tervezéstől a miniszté­rium dolgozóit, a ta­nácsi alkalmazottakat határozottan eltiltja és az építési hatóságok, az ezek által készített ter­veket el sem fogadhat­ják. Ez a készülő intézke­dés arra is jó lesz, hogy most már teljessé te­gye az állami tervezés tekintélyét, — egyesek előtt — idehaza is. (ni) M .

Next

/
Oldalképek
Tartalom