Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

Vasárnap. 11)58. augusztus n. 4 -yrr SZEGEDI /SZEP. SZO K

icsi voltam még akkor nagyon, de azért eszembe jut még: egész éjszaka nem tudtam egy percre sem lehunyni a szemem. Apám. valamennyi rossz kabátunK volt, mind rám terigette, de azért szüntelenül vacogott a fogam. Rossz kis ingemet átáztatta a hideg veríték. Ha egy percre elszunnyadtam, sikoltozva, jajgatva ébredtem, mindenütt, utóbb már még nappal is azt a rémisztő fejetlen borjút láttam. A felnőttek elbeszéléseiből pontosan tudtam róla mindent, amit csinált, tán még többet is. Amikor az esthajnal csillag megjelent az légen, akkor indult a Kordásék hangabokrai közül. Lassan, méltóságteljesen lépkedett, a kertek kapui állítólag úgy nyíltak meg előtte, hogy" hozzá sem ért. A legveszedelmesebb kutyák is nyüszítve menekültek előle a tanyákból, még csak meg sem merték ugatni a szörnyű kísértetet. A fejetlen borjú bement az istállókba is, kihajtotta az állatokat. Sót, befogta a lovakat a kocsi elé, keresztül-kasul vágtázott a krumpliföldeken, kukoricákon, összetiporta a dinnyéket, kidöntögette a rozoga kerítéseket. Hajnal előtt véresre verve •visszahozta a lovakat, kocsistól csapta be őket az udvarba. Rongyokba szakadozott róluk a hab, kis híján összeroskadtak a szerencsétlen állatok a démoni hajszától. H

ónapokig tartott ez az őrületes kísértetjárás. Még a legkurázsisabb legények sem mertek arra vállalkozni, hagy meglessék a fejetlen borjút. Alighogy bealkonyodott, a házaknál vastag rudakkal reteszelték be az ajtókat, hangos imádság mellett töltötték az éjszakát. Könyörögtek a kujtorgó lelkek (mert azt sejtették, hogy többen is lehetnek) megnyugvásáért. Sokan még azt is beszélték, hogy este láthatatlan kezek a vacsoráiért rívó malacokat is elverték a vályúról, s reggelre mégis üresek voltak az etetőedények. Azt már szóra sem merték érdemesíteni, hogy az éjjelente szélnek eresztett állatokból mindig hiányzott néhány. A falusi csendőrségnek sem mert szólni Fejetlen borjú járkál a tanyán sciki, mert szörnyű volt még rágondolni is a kísértetek kegyetlen boszszúállására. Egyébtoént sincs istennek rendőrsége, csendőrsége, mely viszszahozná azokat az állatokat, melyeket a kísérte'ek falnak fel. Távoli hírek szállingóztak felénk a fehértói tanyákról, hogy ott meg fejetlen ló kísért. Éjszakánként váratlanul odaszegődik a haza tartó szekerek mellé. Ott kocog a lovak mellett, míg a kocsis vak rémületében el nem menekül. A fogat csak hajnal felére talál haza és természetesen rakomány nélkül. Ki tudja meddig tartott volna a misztikus szellemvilágnak ez a szörnyű gabalyodása, ha végre nem akad valaki, aki rendet csinál köztük. Valami Veszelkának hívták. Magam soha sem ismertem, csak elbeszélésből tudom, hogy rettentő bikaerejű ember volt, mindamellett jó borívó és szörnyen kötözködős. Történt, hogy egy kiadós vásározás után alaposan felöntött a kisteleki depóban, s egyenként kezdte kidobálni onnan a jámbor vendégeket. Mire valaki odakiáltotta neki: -Ne itt legyen kend olyan nagylegény, hanem a fejetlen borjúval álljon ki!« E

gyéb se kellett Veszelkának. Rohant vissza nagy indulatában a vásártérre. A ba zárosoknál megvette a leghosszabb, legvastagabb görbe botot, s futott vele vissza a kocsmába. Bömbölt: Ezt niézzék meg emberek, ezzel ütöm agyon a borjút. Ha ez nem igaz, nem is én vagyok a Veszelka. A nap még fahegyben bóbiskolt, amikor már Veszelka pálinkás flaskákkal megdugdosta zsebét, kiült a hangabokrok alá. Amint sötétedett, egyre gyakrabban szedte a sziverősítőt és még így is majd a torkán ugrott ki a »műszer«, amikor két fehér alakot látott a bokrokhoz osonni. Kis motyogás után szeme láttára széthajlik a zöld, nyoma sincs a két jövevénynek, s a borjú a maga rémisztő méltóságával megindul. Veszelka nyelt még egyet a butykosból, valahogy úgy, mint Zrínyi Szigetvárból, kirohant fekhelyéről. Néhányat ugrott előre, kezében reccsent a görbebot, akkorát húzott a borjú farára. Nagy ámulatára az menten lekonyította magasra tartott, zászlóként lengő farkát. A hátsó fertálya össze is esett. De bezzeg nem így az első. Az megugrott és ész nélkül, de most mar borjúbőr nélkül, menekült. Veszelka pedig utána. Vagy két kilométert loholt kukoricásokon, vizeken, mocsarakon keresztül, mire utolérte a flél borjút, helyesebben a fejetlen borjú első két lábát. Legnagyobb megrökönyödésére egy asszony esett össze lábai előtt. A lihegéstől alig bírta mondani: — Ne üssön agyon, szegény nyomorult fehércseléd vagyok. Az Elekbanda vitt rá, amik elvesztek, mindent ők vittek el. Mindent elmondok, csak irgalmazzon. Veszelkának meglágyult a szíve, csak annyit kérdezett: hát aki ott maradt, az kicsoda? — A fiam az, ugye nem ütötte agyon. — Jól van Román Panna, nem ütlek agyon, de tömlöcbe kerülsz, az biztos. Majd a bíróság előtt feleltek az Elekekkel együtt — aztán ott hagyta a térdenállva jajveszékelő aszszonyt. Sorra járta a környékbeli házakat, mámorosan kurjongatott be mindenhová: gyertek ki, ién vagyok a Veszelka, megnyúztam a borjút. H

a meglennének még valahol a régi dorozsmai királyi járásbíróság iratai, talán részletesebben meg lehetne írni ezt a történetet. Ott tárgyalták sokáig az ügyet. Sorra-rendre kiderülne, hogy egy elvetemült fosztogató banda hogyan használta ki a szellemvilágban vakon hívő, babonás félelemben szenvedő tanyai parasztok vakrémületét. Csépi József Lányok a parton A fűzfák árnyasán, magamban, elmerülten baktattam néma, szellős part fölött, a szőke víznek álmos selypegését hallgatva két kis csobbanás kőzött. ... Ám hirtelen nótát gurít a szét a part föle, — a selymes víz felől, hogy megfutott a lomha némaság e fürgelábú vígkedély elől: nótásszívü tréfás fiúk eveztek a vízen át, s e huncut dalra most leánykacaj csapott a lusta légbe — s a fák alól ölébe felkapott. Ott ringatott míg elsuhant a csónak s a nótaszónak szála megszakadt, majd csendesülten elfeküdt a parton mint álmodó leány, a fűz alatt... De lám: e percben térdig vízölelve két hableányka csubbant itt elém. bronz testükön parányi habfehérrel jöttek, csacsogva jöttek, — s épp felém! Vén fűz ugrott elém, s lepelként eltakart lecsüngő ágain megértő dús levéllel. — egy röpke kép! s az ember szívemélyén milyen sok furcsa ábrándot megérlel!... — Már észrevettek, — kár hát meglapulva így lesben állnom itt. Nem is teszem: kilépek, — s némán, hosszan, elfogultan a kócos, csitri felleget lesem... — S míg visszaloptam én szemem: megálltak. ...Csak nézegetjük egymást szótlanul, még messziről, de vérem nem csitul már, csak unszol, unszol egyre kancsalul. Ügy ég a perc két perzselő szemükből: idéznek, hívnak, várnak... Nem csak én, talán már ők is messze, messze járnak a képzelet csapongó tengerén ... ? És néznek, — nézünk —, vaj' most mit csacsognak? Kimondják-c mit szívük feldobott?... Hej lányok., lányok mint a csöppnyi méhet a szűz virág, úgy csábít ajkatok! ... Valaminek még méze összeugrik nyelvem hegyén, s a csönd a part alatt valami régi bátorságot bújtat, valami régit, mélyet, titkosat... ANDRÁSSY LAJOS A KAMASZ TliAnnnn éunc rrund- a szerelem kérészéletű és ha yájön a kis, vagy nagy I izenegy "Vts össze, tárgya általában hónapon- dolog, kapar a lábával, hogy A mindent evők é6 a nagy- ként változik. Van kollektív figyelmeztesse gazdáit a evők fajtajóhoz tartozik. Ha szerelem is, amikor két-há- szükségleteire. Minden hiáhelvzet úgv hozza maga- rom jóbarát egy lányba sze- ba. A kamasz búsan megy v*l sokszor önkényesen relmes. A kislány, akit egy- el barátaival. Napokon ke-! megváltoztatja az egyes fo- szer Editnek hívnak, más- resztül egyik szülőtől a má-'\ SZkKSa** sorrend- kor Julikának, rendszerint südgmegy a küldöttség míg: _ „„„, _ a |„._ tét Szabályszerűen megeszi k.shuganak osrtalytarsnoje. J^Witótepeii sikerül ; digalszlk. Rántsa meg kabátját, aztán kijön' a levesét, majd utána a tű- Amíg a szerelem tart a ka- elhelyezmók Csöpit. Ezzel a:; _ Haltó ne mditia a kocJsit megrántotróscsuszát de mivel még rendszeresen elkísér, Csop,-ugyJe w zaru t, többe- tam a kabatomat é, nem jött'ki! mindig éhes és a túróscsu- hug?1 az ^skolaba. amire nem is beszelnek rola, meg-* .„ ío^.^o n máskor még szülői felkérés- halt a számukra, sza mór eUogyott viszont a hajlandó vállalkozni, levesből még maradt, a tész- Most azonJbyn elkísérii hogy ^ H (tm£)SZ " Kérem, tessék ott igyekezni a leszállással, mert indul a kocsi. — Na, na, ne csukják be az a.itot . leszállok! — Alszunk ott, alszunk ugye, de ha odacsípi az ajtó a kabátunkat, altkor kiabálunk! — Halló, a mindenit, ne indítsák a kocsit, odacsípte az ajtó a kabátomat! — Mondom, mert az a nyűves utas minBec$ípe(( u(a$ — Erösebben tessék megrántani, akkor kijön. — Erősebben rántottam meg mindjárt elsőnek, és nem jött, tessék kinyitni az ajtót! — Mi nem érünk rá kétszer ajtót nyitogatni egy embernek! Ilyet még nem is hallottam, hogy egy utas kötszerre szálljon le! Tessék rántani, és elmenni onnan! — Halló, nyissák ki. Addig nem tudok elmenni, mert rám van akadva az egész kocsi! — Tessék megrántani a kabátot, mert elindítom a kocsit és végighúzzuk a Petta utón ismét levest eszik, JulíkóvóL, . nÜ1,IÜSi titokban majdmivel alacsony, vézna Edittel. De az az érde- árulom el - nem szeret motermetéhez feltűnően es ru- keg ebben a szerelemben sakodnl. nem szeret az anyja hetetlenül nagyméretű ben- h miheiyt a kamasz tó- megbízásából boltba menni dójének űrtartalmát még volról meglótja szerelme vásárolni .mert ilyenkor fámrndig nem tudta teljesen járgyát ahelyett hogy oda- radt es sok a tanulnivaloja, kitölteni, nagy karéj lekvé- menne' hozza, köszönne ne- <?e ha a barátai megjelennek roskenyeret vag be. majd kj <js beszélne vele mesz- es futballozm hívjak, egyifiTnét levest eszik, ami idő- szjre eifut eid]e ja jiyen szerre rendkívül friss és közben kihűlt ugyan inár, a szerelem még ebben a élénk lesz és hajlandó a (Je ez öt a legcsekélyebb korban. ' világ vé§ére is elmenni. Humértékben sem zavarja. To- Szeretni mindig kell vala- 8ával képes összeveszni egy* neházi utcán vóbbí jellemző tulajdonsága ki. A IllIiká, • PHitof Ko szem csokoládén, de ha va-:! - Kalauz! Meddig lógjak itt maguknak az. hogy mindennap valami , , , 1 Iaki bántani meri, a nálánál:! ezen az ajtón? Kinyitják, vagy nem?! Újért kell lelkesednie. A vál- mar felváltja Csópi. Csopi sokkal nagyobb fiúval szem-:! - Nyitom, a fene essen bele, valahány tózatosság és a lelkesedés nem kislány, hanem egy há- ben is kész rögtön megvé-| utas van a világon! jellemének alapvonása. Ha romhetes korcs, kis keverék- l®™! A S2Ül6lne,k n.éha vjsz" arsirisr'ss k""".haki rr-jv r boxbajnoknak képzeli ma- szemeben farkaskutya. Nem dekot vesz apunak és anyugát. Három napon 'keresztül lehet tudni, hol szedték fel, nak Hat ilyen a kamasz, minden létezhető élőlényt és de egy szép napon barátai- Lehetetlen nem szeretni, élettelen tárgyat tréning- nak „épes táborától kísérve. alanyként kezel. Boxolja a küldöttség jelenik meg a párnát; anyja nem kis na- , . ..,„, ... ® dalmóra, boxolja kilencéves meghökkent szulok előtt azláhjrtestvérét és boxolja az zal a kéréssel, hogy fogadap.tét is, csak a cipőjét lusta ják be Csöpit. Adjanak nekibókszolni. Három napig ki szállást és kosztot, mert plyan, mint egy állandóan olyan édes és aranyos kis harcra kész kis kakas. Az- farkaskutya a Csöpi. A szótan, ahogy jött, olyan hirte- lók először is megpróbálják len el is múlik a boxolás, felvilágosítani a kamaszt, hogy helyt adjon a gomb- hogy a Csöpi nem farkasfoci-láznak. Vizsla szemmel kutya, hanem csak egy foxi kutatja a felnőtteket és ap- és pincsi keveréke, de felJa zakóit. hogy melyik világosító munkájuk megtögomb volna alkalmas a va- rik a kamasz szent hitén és lógatott csapatba. És amelyi- meggyőződésén. Ahogy azonket ez a kitüntetés éri, azt ban a szülök nem tudják hamarosan utólóri végzete: megingatni a fiú hitét, a kaaz olló. Egy nyisszantás és masz agitálása is megtörik a kiemelt káder a futball- 8 szülők makacs ellenkezépólyónaík kinevezett rajztáb- sén- Belvárosi bérházban Ián folvtoH» karrierjét. kutyát nem tartanak. Hiába a kamasz minden érvelése, Kálmán László — No, nézd ... Nem nyílik ki! — Mit mond, mit mond? Mondja meg a szemembe, ne ott fenn kiabáljon a kocsin1 — Hé, elrontotta az ajtót, most nem nyílik ki! -» Ki rontotta el? Ki rontotta el?! — Maga! A két ajtószárny között hagyta a kabátszárnyát és most eltörött a csukló. I'MHIIIM Tollíoszíó anyámról Tollat fosztott egyszer tizenkét libáról, tizenkét libának melléről, hasáról, tollat fosztott egyszer, arany-pihék szálltak, repültek, keringtek a tornác falának, tornác alól szálltak, futottak magasba, p könnyű szél felkapta, dobálta, forgatta. A tizenkét liba gágogott, rikácsolt, = mellük fehér husa tüzes volt, parázs volt, hamuval beszórta, hamuval dörzsölte, gyógyuljon meg hamar fosztott liba bőre! Mint szálltak a pihék, vitorlázógépek, neki az ég-tenger lehajló vizének, neki a magasság mozduló ivének, az égboltozatnak, a mélynek, a kéknek! Repültek, keringtek az égi tetőknek, p bejárták a fenti libalegelöket! Repültek az égen fosztott libatollak, estére, reggelre meg is sokasodtak, szelíd felhő lebegett az égen, nyári kék-magasság tengerszín vizében. A mindig ujabb újabb hogy a Csöpi egy jólnevelt, = szenvedélyek között már a édes, aranyos kutyuska, hogy Szerelem is megtalálható. Ez nem piszkít a szobába, mert Tegnap láttam őket, húsz év múlva láttam, Buda fölött láttam, égi magasságban. Hogy is ne gondoljak libák fosztására. s libák fosztásáról réglátott anyámra! TAKÁCS TIBOR — Mindjárt megnézem, csak szabadítsanak ki. Elfáradok itt ennyit lógni. Jöjjön le! • • — Menjek le?! Na, jól is néznénk ki, ha minden nyavalyás utast le kellene kísérni a kocsiról, nehogy eltévedjen. Mi menetrend szerint közlekedünk! — Csapja be az öreganyját! De előbb szabadítsanak ki, mert megrnacskásodik a lábam! — Hallja, most már elég a tréfából! Maga ne akarja dezorganizalni a város közlekedését. Menjen onnan, mert indítom a kocsit. — Nehogy elindítsa! Nem érti, hogy még nem vagyok leszállva?! — Na, hát én lemegyek és leszállítom De a csuklót meg fogja fizetni. — Milyen csuklót? — Amit eltört a kabátjával. — Én? Maguk csíptek be! — Szabad a nevét? — Előbb szabadítson ki. — Hogyne, hogy meglógjon. Az ember kiszabadítja és meglóg! Kérem előbb az igazolványát! — Nem lógok meg, csak húzzon ki innen. Végre, rendesen le akarok állni a lábamra. — Nem lóg meg? — Nem. — Na, akkor kihúzom... Feszítse meg magát... — Feszítem. — Még jobban feszítse meg magát! — Nem birom. Ha megfeszülök sem iöm. — Phű!.. . Ezt jól odacsípette. Magának már prakszisa van ebben. — Most mi lesz? — Le kell vágni a kabátot. Van magánál olló? — Micsoda? Az én kabátomat akarja elvágni? — Ez a saját kabátja? — Igen. — Akkor azt. — De mit képzel! Azt hiszi, lopom én a kabátot? — Azt nem tudom kérem, nem is tartozik rám. Van ollója? — Nem hagyom levágni! — Akkor sajnálom .. . Halló, kérem gz utasokat, hogy szálljanak le, a kocsi nem megy tovább! — Akkor mi lesz? — Bemegyünk a garázsba, elromlott az ajtó! Leszálltunk kérem? — Velem mi lesz? — Sajnálom, akkor így bevisszük a garázsba! — De én így nem tudok menni ... oldalt ... és a lábam is alig ér le a földre. — Húzza fel a lábát — Húzzam fel?. . És lógjak a evegöben? — Persze. Mindig úgy szoktuk csinálni!... Halló, vezető kartárs, indulhatunk! Kékvölgyi Vilmos