Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

Vasárnap. 1958. augusztus 17. 2 Hétfőn folytatódik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának vitája A szaúd-arábiai küldőit találó megállapításai — A bolgár külügyminiszter támogatta a szovjet javaslatot Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának pénteki vitáján ismét több delegátus szolalt fel, köztük Fuzsijama japan és Lukanov bolgár külügyminiszter. Zorlű török külügyminiszter, aki az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának péntek délelőtti ülésén elsőnek szólalt fel, beszédének jelentős részében azt hangoztatta, hogy Törökország ellenez mindenféle beavatkozást a „testvéri* arab országok belügyeibe. Ugyanakkor üdvözölte az amerikai csapatok libanoni és az angol csapatok jordániai beavatkozását. Zorlü igyekezett mentegetni Törökország részességét az Egyesült Allamok támadó cselekményeiben. „Nemes* tettnek nevezte azt, hogy Törökország az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta területét a Libanonba irányuló csapatszállítások céljára. Törökország képviselője maradéktalanul támogatta az Egyesült Allamok álláspontját. A szaúd-arábiaii delegátus figyelemreméltó megállapításai Ezután Ahmed Sukairi, Szaúd-Arábia államminisztere szólalt fel. Kijelentette, hogy az ENSZ elé olyan képet tártak, „mintha háború lobbanna fel a Közép-Keleten — arab államok háborúja arab államok ellen. Ez egy sereg olyan javaslatra vezetett, amely, azzal foglalkozott, hogyan védjék meg az arabokat az arabokkal szemben és nogyap védelmezzék meg ezeket a ^szegény arab államokat a közvetett és közvetlen agressziótól. Sukairi szerint ez „rosszakarattal párosult nyilvánvaló igazságtalanság« és »torzításon alapuló mellébeszélés.* A közép-keleti probléma megoldására irányuló különböző javaslatok közül legalább az egyiket habozás nélkül el kellene fogadná nevezetesen a katonai erők visszavonását — hangsúlyozta Sukairi — „Támogatni fogunk minden olyan határozati javaslatot, amely a külföldi csapatok azonnali eltávolítását sürgeti nemcsak Libanonból és Jordániából, hanem minden talpalatnyi arab földről* mondotta a szaúd-arábiai delegátus. Eisenhoer gazdaságfejlesztési tervére célozva Sukairi kijelentette: „A kérdés megoldásának a kulcsa nem a gazdasági fejlesztés, bármilyen fontos is legyen az. A gazdaság csak szilárd politikai helyzetben fejleszthető* — jelentette ki Sukairi, majd beszéde befejező részében hangsúlyozta „A nyugati gondolkodásból ki kellene iktatni azt a beteg idegzetre valló komplexumot, amely a Nasszer elnök iránt érzett gyűlöletből jelentkezett.« A japán külügyminiszter „nem állt ki" az amerikai javaslatok mellett A legnagyobb érdeklődéssel kisiért pénteki felszólalás kétségtelenül Fuzsijama japán külügyminiszter beszéde volt, aki azonban nem niiondott semmi olyant, ami új, vagy érdekes lehetett vólna. Beszédéből inkább az a törekvés tünt ki, hogy az ENSZ-közgyülés előtt is igyekszik népszerűsíteni a Biztonsági Tanács korábbi ülésén már megvétozott japán javaslatot, hogy szélesítsék ki a Libanonban lévő ENSZ-megfigyelő-csoportot. Ennek megvalósítása — jelentette ki a japán külügyminiszter — továbbra is hatékony eszközt szolgáltatna az ainerikai csapatok Libanonból való visszavonására. Hozzátette: ezt a gondolatot talán fel lehetne használni a jordániai kérdés rendezésének alapjául is. Ezután Dzsalal Abdoh, Irón képviselője szólalt fel, aki hangsúlyozottan húzta alá, hogy országa nagy fontosságot tulajdonít a libanoni és jordániai függetlenség fenntartásának. Ujzeland képviselője az agresszió védőügy védén ek szerepében Az iráni küldött felszólalása után szünet következett, majd Leslie Munro újzélandi delegátus lépett a szónoki emelvényre. Bár az újzélandi küldött újat nem mondott, beszéde mégis jellemző volt azoknak a küldötteknek a felszólalásához hasonlóan, akiknek országai a Libanon és Jordánia ellen elkövetett agresszióban, vagy ennek elősegítésében bűnösek, vagy akik ezekkel az országokkal katonai tömbök révén kapcsolatban állnak. Az agresszió e védőügyvédjei közül egyetlen egy sem hozott fel elfogadható érvet Gromiko szovjet külügyminiszter beszédlével szemben. Gromiko »súlyos érvei bebizonyították, hogy az amerikai csapatok libanoni és az angol csapatok jordániai jelenléte agresszió kis arab államok ellen. Az agressziót védemező felszólalók makacsul ismételgetik, hogy állítólag más arab országok fenyegették az említett országok függetlenségét, s hogy Libanon és Jordánia kormánya „segítséget kért*. A bolgár delegátus bírálta Jordánia képviselőjének álláspontját Karlo Lukanov bolgár külügyminiszter beszédében leleplezte azokat a hamis érveket, amelyeket egyes felszólalók az agresszió igazolására próbáltak felhozni. Lukanov kijelentette: az agresszív tevékenység színhelye nem esik messze Bulgáriától, s bármely közelkeleti tűzvész közvetlen veszélyezteti Bulgáriát is. A bolgár külügyminiszter leleplezte azokat az amerikai és angol próbálkozásokat, hogy agressziójukat jogi köntösbe öltöztessék. »Mint az ismert mesében a farkasok, amelyek kijelentették magukról, hogy ők pásztorok, az imperialisták is szeretnék úgy feltüntetni magukat, mintha a független arb államok buzgó védelmezői volnának* — mondotta a szónok. Lukanov foglalkozott a jordániai képviselő kijelentésével, amely szerint Jordánia kormánya nem engedi be az ország területére az ENSZ megfigyelőit. A bolgár külügyminiszter hangsúlyozta: ez az álláspont csak azzal magyarázható, hogy a jordániai kormány nem holmi „külső* beavatkozástól*, hanem saját népétől fél. A bolgár küldött kijelentette, hogy helyesli és támogatja a Szovjetunió javslatát. A közgyűlés 18-án, hétfőn tartja legközelebbi ülését. ötvenezer forintot fizetnek a négyialálatos lottószelvényekre A lottó 33. játékhetére 2 610 534 szelvény érkezett be. Öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 39 szelvényen értek el, nyeremény 50 202 forint, - 3740 a háromtalálatos szelvények száma, egyenként 261 forint nyereménnyel. A kéttalálatos szelvények száma 81662, nyereményszelvényenként 12 forint. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának nyilatkozata a berni követség ellen elkövetett banditatámadásról IV. A. Bulganyin új tisztsége Moszkva (TASZSZ) Hivatalosan közölték, hogy az OSZSZSZK Minisztertanácsa N. A. Bulganyint a sztavropoli mezőgazdasági tanács elnökévé nevezte ki. Bulganyin átvette a tisztséget. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége felmentette N. A. Bulganyint a Szovjetunió Állami Bankjának elnöki tisztségéből. A Külügyminisztérium sajtóosztálya közli: Felháborító fegyveres banditatámadást intéztek 1958. augusztus 16-án a Magyar Népköztársaság berni követsége ellen. Két felfegyverzett, Svájcban tartózkodó disszidens magyar . ellenforradalmár behatolt a berni követség épületébe és délelőtt 10 órakor lövöldözni kezdett a követség személyzetére. A követség beosztottjai önvédelemből viszonozni kezdték a tüzet. A tűzharc során az egyik banditát megsebesítették, majd beszorították a támadókat az épület egyik helyiségébe. A követség beosztottjai közül senkisem sebesült meg. A magyar követ kérésére kiérkező és az épületbe behatoló svájci rendőrök könnygázbombával ártalmatlanná tették, majd elszállították a banditákat. 1958. augusztus 16-án Sebes István külügyminiszterhelyettes magához kérette Fritz Hegg urat, Svájc rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét. A legerélyesebben tiltakozott a gyalázatos támadás ellen, és a felelősséget teljes egészében a svájci hatóságokra hárította. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az esettel kapcsolatban emlékeztetni kíván arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya, szóvivője útján és egyéb módokon már korábban nemegyszer intézett figyelmeztetést a svájci kormányhoz. Hivatalos magyar tényezők több ízben szóvá tették, hogy Svájc területén a hatóságok eltűrik a Magyar Népköztársaság kormányával szemben nyíltan ellenséges szervezeteket, söt mi több, e szervezetek különböző magyarellenes rendezvényeinek felelős tisztséget betöltő svájci politikusok közi emüködésükkel nemegyszer hivatalos színezetet adtak. Ugyancsak nem egy esetben felhívta a figyelmet a Magyar Népköztársaság kormánya Svájc semlegességével összeegyeztethetetlen egyéb jelenségekre is. Közismert, hogy a svájci sajtó egy része megmegújuló uszító kampányt folytat a magyar nép, a Magyar Népköztársaság, anjiak törvényes kormánya, és a berni magyar követség ellen. A svájci kormány a Magyar Népköztársaság kormányának ismételt erélyes figyelmeztetései ellenére sem vonta le a megfelelő következtetéseket, jóllehet, nem is olyan régen ehhez hasonló támadás zajlott le Bernben a Román Népköztársaság külképviselete ellen. Nem kétséges, hogy mindenekelőtt a svájci sajtó által idegen, imperialista hatalmak érdekében szított uszító kampány, a svájci kormány nemtörődömsége teremtett talajt a banditák gyalázatos provokációjához. Mindez kézenfekvővé teszi, hogy a svájci kormányt e támadásért felelősség terheli. Nyilvánvaló az is, hogy a gaztett mögött milyen erők állanak, kiknek és miért van szükségük az ilyen és ehhez hasonló bűntettekre. A nemzetközi közvélemény figyelnie az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlésére, az amerikai és angol imperialisták közelés közép-keleti nyílt agressziójára irányul. A világ népeinek e leplezetlen agreszszió elleni hatalmas felháborodása igen nehéz helyzetije hozta az imperialista köröket. Nekik volt és van szükségük arra, hogy provokációkkal eltereljék a figyelmet agresszióikról. Kézenfekvő, hogy a követség megtámadása messzemenő politikai célokat szolgál: tervezői újra lángra akarták vele lobbantam a mesterségesen szított magyarellenes kampány kialvóban lévő füzét. Az amerikai százmillió dolláros törvény juttatásaiból fenntartott szervezetek terve azonban a berni magyar követség vezetőjének és tagjainak éberségén és bátor helytállásán hajótörést szenvedett. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma reméli, hogy a svájci kormány e súlyos esetből levonja a következtetéseket és megfelelő elégtételt szolgáltat. A magyar kormány elvárja, "hogy a svájci hatóságok a legszigorúbban eljárnak ai elvetemült gonosztevők és megbízóik ellen. Itt az ideje annak is, hogy a svájci kormány a sokat hangoztatott semlegesség követelményeinek megfelelően most már hatásos intézkedésekkel vegye elejét a Magyar Népköztársaság népe és kormánya ellen szervezkedő ban(Maasoportok tevékenységéBudapest, 1958. augusztus 16? Robbanás okozta a holland ula&szállítá óriásrepülőgép szörnyű katasztrófáját Legutóbbi számunkban részletesen foglalkoztunk azzal a szörnyű repülőszerencsétlenséggel, amely csütörtökön hajnalban történt az Atlanti-óceán felett, Írország partjaitól mintegy száz mérföldre, és amelynek 99 halálos áldozata van. A katasztrófa ügyében megindult vizsgálat eddigi eredményén alapuló feltevés az, hogy a repülőgép felrobbant, kigyulladt és egy másodperc töredéke alatt belezuhant a tengerbe. Galwy írországi kikötőbe egymás után érkeznek be hajók, mentonaszádok s teszik partra a repülőszerencsétlenség során életüket vesztett áldozatok holttestét. Elsőnek egy francia halászhajó érkezett a kikötőbe, megcsonkított, összeégett holttestekkel. Dr. Vaandrager. a hollandiai KLM repülőtársaság főorvosa szombaton kijelentette: a csütörtökön lezuhant KLM repülőgép valamennyi utasa minden valószínűség szerint már a repülőgép lezuhanása előtt meghalt, mert egyes, megtalált holttestek boncolási eredményei arra mutatnak, hogy a repülőgép lezuhanása előtt a levegőben felrobbant. A legtöbb, eddig megtalált holttest csonka volt. és súlyos égési sebekkel borított. Ruházatuk cafatokra volt tépve, ami újabb bizonyíték amellett, hogy a gép lezuhanása előtt felrobbant. Rövid, szinte csak találomra kiválasztott néhány név a hosszú névsorból, akiket a börtönökből kiszabadítottak, és akiknek nagy része azután tevékenyen részt vett az ellenforradalmi eseményekben. Alföldi Béla volt nagykereskedő. 1944-ben pénzért vállalta 12 üldözött elbújtatását, akiket azután átadott a Svábhegyen székelő Horthy-rendőrségnek. Atkáry Arisztid, az I. G. Farbenindustríe német hadiüzem magyarországi képviselőjének fia, aki kémkedésért kapott 15 éves börtönbüntetését töltötte; kiszabadítása után fegyveres csoportot vezetett Budapesten. Bakos József, az 1919 után alakult Héjjas-féle terrorkülönítmény tagja, az orgovanyi kegyetlenkedések egyik résztvevője. Balogh Mihály volt csendőr, a hírhedt Juhász-féle nyomozócsoport tagja, aki számos, a baloldali mozgalmakban részt vett embert figyelt és tartóztatott le a Horthy-korszakban, többek között Dobi Istvánt, Veres Pétert és másokat. Baricz Károly horthysta csendőrtiszt, aki parancsnoka volt az 1935. évi atkári csendörsortüznek, amelynek 8 ember esett áldozatul. Beél József és Bokor Gyula volt detektívek, akik a munkásmozgalom több vezetőjének, így Rózsa Ferenc és Schőnherz Zoltán meg•ktnzásában vettek részt. Fasiszta terrorlegényeket, nyilasokat, háborús bűnösöket, rablókat, gyi kosokat szabadítottak az országra Részletek a Fehér Könyv V. kötetéből Begre Albert 13 évre elítélt rabló. Baróthy Dezső, aki 1944ben a Szolnok megyei internálótáborból százszámra küldte a foglyokat a német haláltáborokba. Csaszkóczi Emil, horthysta ezredes fia, akit 1955-ben államellenes szervezkedés miatt ítéltek el. Dr. Csikvári Ákos horthysta rendőrszázados, többszörös gyilkos. Darvas Attila, akit kémkedés miatt ítéltek el. Dövényi Nagy Lajos, a „Magyar Futár* című uszító nyilas újság szerkesztője. Duhony Lajos, egy Nagy Júlia nevű nó 20 évre ítélt gyilkosa. Enyedi Béla, a kommunistaellenes perek hírhedt horthysta vizsgálóbírója. Gróf Eszterházy Pál, aki Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa, többszörös gyár- és malomtulajdonos volt és ellenforradalmi összeesküvésben vett részt. Gáldi Dénes, az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Király Gábor, a Héjjaskülönítmény tagja, aki 11 ember bestiális meggyilkolása miatt töltötte börtönbüntetését. Lakhegyi György és Rimaszécsi Barnabás, akik egy „Fehér partizán* nevű illegális ellenforradalmi szervezet szervezéséért kaptak börtönbüntetést. Litomerczky Zoltán ezredes, Horthyék különbíróságának ügyésze. Meskó Zoltán hírhedt nyilasvezér. Mészáros Lajos, aki Buchinban 80 partizángyanús embert kivégeztetett, közülük tízet ő maga gyilkolt meg. Nagy János, az 1942-es újvidéki vérengzés egyik vezéralakja. Herceg Ódescalchi Péter, a CIC nevű amerikai kémszervezet 1956-ban letartóztatott egyik ügynöke. Szakvári Emil, a nyilas kormány egyik minisztere. Szentoléry (Schiwny) Richárd volt csendőralezredes. Varga Rezső bűnöző, aki kiszabadítása után részt vett a „Szabad Nép* székházban székelő Dudás vezette különítmények két gyilkosságában, Sarkadi István ügyész és Fodor Pál meggyilkolásában. Az alábbiakban ismertetünk néhány adatot arról, hogy kik voltak „nemzetőrök*: Thuliner Gyula, négyszer büntetve, egy ízben lopás miatt 5 évre. Vértessy László könyvelő, volt horthysta katonatiszt. 1942-ben a Hatvani Cukorgyár hadiüzemi parancsnoka, a nyilas párt képviselőjelöltje. Kalmár Jenő, volt VKF'2 hadiüzemi besúgó. Jankó Mihály, több ízben büntetve különböző bűncselekmények miatt. A Tolna megyei „nemzetőrség* bonyhádi csoportjának 13 tagja közül: 1 kulák, volt horthysta tisztek: 1 alezeredes, 1 őrnagy, 1 százados, 2 főhadnagy, 1 hadnagy; 1 csendőrtiszthelyettes, 1 csendőr. Ezeken kívül Szabó László nemzetvédelmi keresztes, a Vitézi Szék tagja és Taukli István volt SS-katona, háborús bűntett miatt büntetett. A tamási csoport tagjai: 2 horthysta százados, egyikük 1948-ban elítélve, 1 főhadnagy, 1 volt csendőrőrmester és egy büntetett előéletű egyén. Budapesten a VIII. kerületi „nemzetőrség* parancsnoka a többszörösen büntetett előéletű Újvári József lett. A Víg utcai kapitányságon ütötte fel főhadiszállását. Ö adott parancsot a kerületéhez tartozó kommunisták, államvédelmi tisztek és más haladó emberek őrizetbevételére. Titkárnője, Árgyélus Józsefné a következőket vallotta: „Újvári parancsnoki ténykedése alatt több esetben részt vett rablásokban és lopásokban is. Konkrétan meg tudom jelölni, hogy a Bérkocsis utca és József körút sarkán lévő italboltot, a Rákóczi úti csemegeboltot, a Teleki tér és Kun utca sarkán lévő italboltot, a Rákóczi téri nagycsarnokot is Újvári vezetésével törték fel és rabolták ki*. Újvári parancsnokhelyettesei voltak: Major Lajos, az államvédelmi beosztottak elfogását végző -operatív* csoport vezetője; 1952-től közokirathamisításért és más bűncselekményekért többször elítélték. Lipták Jánost 1948-ban orgazdaságért két hónapra, 1951-ben társadalmi tulajdon ellen elkövetett lopásért 2 évre, 1952-ben szökésért és tiltott határátlépési kísérletért 5 évre ítélték. A VIII. kerületi -nemzetőrség* 160 főből áLlt. Közülük 80 személy büntetett előéletű volt. Ehhez a névsorhoz nem szükséges kommentár. I