Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-14 / 191. szám

3 Csütörtök, 1958. augusztus 14. r Építünk vagy rontunk? Nem sokkal azután, hogy a lakók beköltöztek a Mérey utcai »C« tömb lakásaiba, megjelenjek az Üveges KTSZ képviselői az egyik vadonatúj földszinti helyiségben. Első dolguk volt, hogy annak egyik falát kiverték. Érthető megdöbbenést keltett ez a ház és a környék lakóiban. Azt mondogatták: „Mi az kérem, alig készült el valami, máris fúrjuk-faragjuk, alakítjuk és drága pénzek mennek veszendőbe?* Ezt a helyiséget tavaly a Cipész KTSZ részire tervezték. A bejáratból nyílt a félfogadási hely, itt rendelték volna a cipőt, vagy a javítást, mellette lett volna a kész áruk helye, középütt tízes fallal elválasztva a helyiség — hátul pedig a cipészmühely. Elkészült az épület, de közben. a cipészek lemondták az igényüket. Mi legyen a helyiséggel? A tanács úgy döntött, hogy megkapja az üveges szövetkezet, amelyet most kellett kitelepíteni a szemközti épületben lévő helyiségéből, mivel ott készül az új épülettömb, s azt is le kell bontani. A szövetkezet így nem tudta a helyiséget használni, ezért engedélyezték, hogy a tízcentiméteres átmérőjű rabiz-, tehát nem tartófalat, lebonthassa. Ugyanis itt vágják az üvegeket, szolgálják ki a vevőket. akik ablaküveget kiérnek vagy éppen a közületeket, amelyek részére gyakran három-négy méteres kirakat- és egyéb üvegeket vágnak be. A ktsz a helyiségért megfizeti annak létesítési költséget — 125 ezer forintot, amiből a tanács újabb kétszobás lakást tud létesíteni. Ezt lakbérbe nem tudják be, hanem rendesen, folyamatosan fizeti a ktsz. A választófal ajtaját elvitte az Ingatlankezelő Vállalat, a bontott anyagot felhasználja az üveges ktsz. • Látszólag minden rendben, sen lei nem károsult, későbbi bajok sem lesznek, mert nem csiszoló, vagy ehhez hasonló üzem létesül, mely a lakók nyugalmát zavarná — az üvegvágás tudvalévőleg zajtalan. A lakók is megnyugodhatnak mondhatná bárki. S mégsem így van. Szegeden is tapasztaltuk már az elmúlt években, hogy kialakítottak drága piénzen egy helyiséget, azután hónapok, vagy évek múlva megint másformájúvá alakították, aztán ismét. Erről sokan tudnának mesélni. Nyilvánvaló, hogy a közösség ügyével törödő emberek az ilyen esetek mellett nem tudnak elmenni. Nem is lehet, mert életünk minden területén a fillérek megtakarításáért is harcolunk. Az üzemekben — igen helyesen — megbírálják azt a munkást, aki gondatlanságból néhány dekával több hulladékkal dolgozik. Ilyen építkezéseknél viszont már százakról, ezrekről,sőt tízezrekről lehet szó. Éppen ezért nagyobb gonddal kell a szakigazgatási szerveknek eljárniok a tervezésnél. Létesülő új építményeinknél úgy tervezzenek, hogy azon ne kelljen hamarosan változtatni. Ehhez az is szükséges, hogy olyanoknak tervezzenek, akiknek ott ténylegesen indokolt a helyiségük és azt el is fogadják. A fent említett helyiség mellett ugyanis zöldség-gyümölcsbolt létesítését tervezték. Most pedig a földművesszövetkezet elzárkózik az üzlet megnyitásától, s a helyiség már csaknem két hónapja üresen álL K. B. Megbeszélést tartanak a 111. országos bizalmita'átkozó Csongrád megyei küldöttei Mielőtt elindulnának az augusztus 19—20-án tartandó III. országos szakszervezeti bizalmi találkozóra a Csongrád megyei küldöttek, Szegeden a szakszervezeti székházban megbeszélést tartanak pénteken délelőtt. A tizenegy küldött megbeszéli a megyei bizalmitalálkozó tapasztalatait, összesítik azokat, hogv felszólalásaikban tolmácsolni tudják majd az országos tanácskozás részvevőinek. A 11 Csongrád megyei küldött közül 8 szegedi üzem dolgozója. Ujabb szegedi üzemek | nyerték el az élüzem c.met i Ismét élüzem a DÉLROST A Dél-Magyarországi Rostikikészítő Vállalat most egymás után másodízben is elnyerte az élüzem címet. A miilt év második negyede alapján élüzem lett a DÉLROST, s most annak ellenére, hogy az első fél évben növelték a vállalat feladatait, ismét teljesítette, sőt túlteljesítette a feltételeket. Fél százalékkal csökkentették a rost önköltségét az élüzemfeltéteihez képest. A szálhozam-tervet 104,2, a teljes termelési értéktervet 112 százalékra teljesítették. E szép sikerek elérését elősegítette az, hogv a vállalat üzemeiben sakkal jobb volt a műszaki előkészítés, a gépek karbantartása, mint más esztendőkben. Igen jó munkát végzett a központi javítóműhely a törőgépek beállításával és a saronlévő feladatok gyors megoldásával. A termelékenység emelkedését segítette az is, hogy két üzemben az első fél évben beállított kenderturbinák már ügyszólván hibamentesen dolgoztak. A vállalatnál szombaton délután tartják az élüzemavató ünnepséget. Első ízben lett élüzem a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat Kilenc éve létesítették a Szegedi Szőrmeés Bőrruhakészítő Vállalatot. Fennállásának kilenc esztendeje alatt egy ízben volt várományosa az élüzem címnek, de akkor sem nyerte el. Most végre sikerült a régi vágy. Egymillió forinttal többet akkumulált a vállalat, mint ahogy azt a terv előirányozta az első fél évben. Minden részletében teljesítették illetve túlteljesítették, tervüket, s most örömmel értesültek a vállalat dolgozói, hogy üzemük elnyerte az élüzem címet. Az a vatóün népségét hétfőn délután fel 3 órakor tartják. Tisztségtől függetlenül A pártélet hétköznapjai — Sándorfalván , Már készülnek az új oktatási évre % Pártonkívüli vezetők a szövetkezetben Zivatar volt, s a szél csapkodta a sándorfalvi pártház külső ajtaját. Két parasztember ment arrafelé: megálltak, becsukták az ajtót, meg is erősítették, hogy ne nyíljon ki. Továbbmenet az utca sarkán dr. Judik Ferenccel, a párttitkárral találkoztak. „Behajtottuk az ajtót — mondták neki —, hogy ne rongálódjon ebben a szélben.* Piciny epizód ez, mégis elgondolkoztató. 1956 október végén a sándorfalvi ellenforradalmárok összetörték a párthelyiségeket, — most nem kommunista emberek is vigyáznak rá. A pártszervezetben már beszéltek arról, hogy teljesen rendbehozzák a pártházat: Goda Mihály, Rajnai János, Róvó József, Takó István és a többi elvtársak társadalmi munkával óhajtanak részt venni a tatarozásban. Több pártonkívüli is csatlakozik hozzájuk... • Uj elnököt és helyettest kellett jelölni a Háziipari Szövetkezetben. A község kommunista vezetőihez fordultak: kik legyenek azok? A pártvezetőség véleménykutatást végzett a szövetkezet dolgozói között és két emberre esett a választás. Egyikőjük sem párttag. Megtárgyalták a dolgot. Szemelőtt tartották a párt- és a kormánynak azt a határozatát, hogy pártfunkció kivételével bármilyen vezető állást bárki betölthet, aki hűséges a szocialista rendszerhez és becsületesen dolgozik. Kovács Gyula és Hozák János kitűnő szakemberek, eddigi tevékenységükkel bebizonyították, hogy méltók a bizalomra. ök lettek a szövetkezet vezetői... • Már most készülődnek az új pártoktatási évre Sándorfalván. Konrád Béla elvtárs, erdész, aki tavaly az időszerű kérdések tanfolyamát vezette öntevékenyen, a falubeliek kívánságára hozzákezdett az aktuális kérdések kidolgozásához. Igénylik a községben a jó, színvonalas, tájékoztató előadásokat és Konrád Béla alapos felkészüléssel akarja kora ősszel megkezdeni az időszerű kérdések tanfolyamát. A Háziipari Szövetkezetben — a tagság kívánságának megfelelően — külön pártoktatást szerveznek. Gémes Sándor elvtárs, műszaki vezető vállalkozott arra, hogy ellátja a propagandista teendőket. A tömegszervezetekben dolgozó elvtársak — a nőtanács kivételével! — eredményes munkát fejtenek ki a községben. A kiszesek rendszeresen összejönnek ifjúsági otthonukban, az MSZBT filmelőadásokat, kiállításokat rendezett az elmúlt hónapokban. A községben ötven dolgozó paraszt elvégezte a kétéves ezüstkalászos tanfolyamot, — most kéthetenként önképzőkört tartanak, ahol kicserélik mezőgazdasági tapasztalataikat. A pártvezetőség tagjai is részt vesznek ezeken a megbeszéléseken s jó kapcsolat alakul ki a kommunisták és a sándorfalvi parasztemberek között. A Hazafias Népfront-bizottság nagy gonddal készíti elő az alkotmánynapi ünnepséget. Sokoldalú programot dolgoztak ki a pártszervezet kezdeményezésére. Mert a párt vezetésével megváltozott élet Sándorfalva lakosságának kulturális igényében is megmutatkozik: erről egyébként most készítenek a községben riportfilmet, amelyet a pártszervezet karácsonyikor szeretne bemutatni a falu mozijában. M. T. A míg a munkásosztály ** nyílt harcot folytat a burzsoáziával a hatalomért, a harc élén álló kommunista párt tagjaira és vezetőire leselkedő veszélyek is nyíltabbak, könnyebben felismerhetők, mint a hatalom meghódítása után. Amíg a hatalomért folyik a harc, akár fegyverrel, akár politikai vagy más eszközökkel, az elleriáget szinte „látni* lehet. A veszélyek, a harc eszközei, formái egyszerűbbek, világosabbak. De a harc mindenképpen élet-halál harc, az elnyomott, kisemmizett, nyomorgó, éhező tömegek harca a tőkések, kapitalisták, kizsákmányolók ellen. A harc áldozatokat követel, sok vezető is elbukik, golyó éri, vagy börtönbe kerül. A harcban az egyszerű harcos elvesztése is veszteség a pártra, a munkásosztályra. Ha egy vezetőt veszít el a párt, az még nagyobb baj, veszteség a part és az ügy számára. Ezt az ellenjég is tudja évezredek óta, amióta csak megjelent a történelem színpadán az osztályharc. Ezért az ellenség tudatosan törekszik arra, hogy a forradalmi harc vezetőit megsemmisítse, lebuktassa, börtönbe juttassa, így van ez a hatalomért vívott harc időszakában. De a munkásosztály hatalomra jutása után sincs ez másképpen, csak a harc formái változnak meg. A lényeg ugyanaz marad: lebuktatni, megsemmisíteni, lehetetlenné tenni a proletárdiktatúra legjobb harcosait, vezetőjt. A nyílt harc idején — amikor még a hatalom a burzsoázia kezében van — az elnyomó államgépezet egész mechanizmusa áll a burzsoázia rendelkezésére (csendőrség, katonaság, titkosrendőrség, bíróságok), így a harcot is nyíltabb eszközökkel folytathatja. A proletárdiktatúra viszonyai között — amikor már csak ellenséges osztálymaradványok vannak, de ellenséges osztályok is létezhetnek — a proletárdiktatúra ellen, vezetői ellen nyílt harcot folytatni nyilvánvalóan nein lehet. Magyarországon ma proletárdiktatúra van, a hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében van. Nyilvánvaló, hogy a munkásosztály hatalma, a munkásosztály vezetői ellen a burzsoázia vagy más ellenséges osztály kjepviselői nyílt harcot nem folytathatnak. A megvert, de teljesen meg nem semmisített ellenség azonban ma is itt él közöttünk és mint az eleven, élő testet a bacilusok, úgy fertőzi, mérgezi a levegőt, bomlasztja, alattomban támadja az épülő, születő újat. Az ellenség ma nemcsak úgy támad, hogy ócsárolja a munkáshatalom eredményeit, de úgy is, hogy elvtelenül dicsér, hízeleg és befolyása alá keríti a munkásosztály olyan vezetőit, akik a hízelgésben, a dicséretekben nem veszik észre a veszélyt. A párt arra tanítja, arra neveli tagjait és a munkásosztály soraiból vezető beosztásba emelt tagjait, hogy legyenek hallatlanul szerények, ne bízzák el magukat, ha eredményeket érnek el. Legyenek büszkék eredményeikre, de soha ne feledjék, hogy egy ember — ha még olyan okos és művelt is — nem tud hegyeket megmozgatni. A szocializmus építésének eredményei az egész nép áldozatos és jó munkájának az eredményei. S ebben a vezetésnek, egyes vezetőknek természetesen jelentős szerepük lehet és van is. L1 gy kommunista veze^ tőnek állandóan tanulni kell. Nemcsak könyvekből, hanem az életből is, a munkatársaitól, a dolgozóktól. Egy jó vezetőnek tudni kell megkülönböztetni a jót a rossztól, a búzát a konkolytól, de még a rozs* tói is. Ezért mindent bíráló szemmel kell néznie. Lenin, a proletariátus nagy tanítója már a szovjethatalom első éveiben arra figyelmeztette a kommunista vezetőket, hogy ne bízzák el magukat. „Ha a kommunista a foészen kapott következtetések alapján kérkedni kezdene kommunizmusával anélkül, hogy rendkívül komoly, nagy és nehéz munkát végezne, anélkül, hogy kiismerné magát a tényekben, amelyeket kötelessége biráló szemmel néznie, az ilyen kommunista igen sajnálatra méltó lenne." (Lenin Vál. Művei. II. 796. Szikra, 1949.) Sajnálatra m>éltó, hogy akadnak vezetők, akik forradalmi múltjukra, múltbeli érdemeikre egyre-másra hivatkoznak, de elfelejtik bíráló szemmel nézni nemcsak a mások, de a maguk munkáját is. A kezdeti eredmények nem > szabad, hogy megtévesszék a munkásosztály vezetőit. Pedig ez a veszély nagyon is fennáll. Olyan légkörben, ahol a vezetőket nyakra-főre dicsérik, ott eltompul a bírálat, ott tenyészik a liberalizmus, a lazaság. Az ellenséges elemek ezt mesterségesen élesztik is: „Ilyen vezető keze alatt öröm dolgozni*, „Ilyen kulturált munkásvezetőre van szüksége a népnek", -Ha Te mondod, biztosan így van"... stb. Lassan el is hiszik egyes vezetők, hogy valóban minden úgy van jól, ahogy ők látják, vagy cselekszenek. t-i a pedig kiderül egyik vagy másik vezetőről, hogy nem is olyan csalhatatlanok, hogy munkájukban sok hiba van — nem szívesen, vagy egyáltalán nem fogadják el a pártszerű bírálatot. Múltbeli érdemeikre, előző munkájukra, vagy származásukra hivatkoznak. Sértőnek tartják, ha munkájukról „kisebb érdemű*, vagy beosztású elvtársak vagy egyszerű dolgozók mondanak véleményt Pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Szervezeti Szabályzata világosan megmondja, hogy: "A pártban nem lehet kétféle fegyelem; a pártfegyelem egyformán vonatkozik valamennyi párttagra, minden érdemtől és tisztségtől függetlenül." Tehát minden érdemtől és tisztségtől függetlenül köteles egy kommunista a párt határozatát végrehajtani, ereje, tudása legjavát adni a nép érdekében, a nép szolgálatában. A párt állandóan figyelmezteti tagjait a hibákra, óvja őket a veszélyektől. A vezető posztra emelt tagjait is. De ezek a vezetők arra is hivatottak, hogy másokra, a gondjaikra bízott emberekre, kisebb beosztású dolgozókra is vigyázzanak, segítsék őket munkájukban. Tehát felelősek saját magukért, de elvtársaikért is. Ez a felelősség azt jelenti a gyakorlatban, hogy kíméletlenül harcolni kell az ellenség ellen, akár nézetekről, akár személyekről van szó. Állandóan ostorozni kell a hibákat. Egy kommunista vezetőnek legyen ereje, hogy bátran szembenézzen a saját hibáival, ha arra figyelmeztetik. De saját magának is keresnie kell munkájában a hibát. Ha saját ereje kevés a kijavításhoz, kérnie kell a párt. az egész kollektíva segítségét. De ezt a segítséget el kell fogadni még akkor is, ha a segítő kéz nem olyan finom, nem olyan „kellemesen simogató*, mint a hízelgők dicsérete. A kommunista legyen kemény, határozott, de igazságos. Ne nézze eí a hibákat, szemébe mondja meg mindenkinek a véleményét. A nyílt, őszinte bírálat a kommunisták egyik leghatásosabb fegyvere. Kína Kommunista Pártjának vezetője, Mao Ce-tung már akikor figyelmeztette a kínai kommunistákat a liberalizmus, az elbizakodottság veszélyére, amikor még erre különösebb lehetőség, vagy ok nem is nagyon lehetett. A következő sorokat még 1937 szeptemberében írta: „Világosan látod, hogy valaki helytelenül jár el, de csupán azért, mert az illető ismerősöd, földid, kenyeres pajtásod, testi-lelki jóbarátod, kedves embered, régi bajtársad vagy beosztottad, nem vívsz vele elvi harcot, hanem a békesség és baratság kedvéért tűröd, hogy továbbra is ugyanabban a szellemben járjon el; esetleg enyhén megdorgálod ugyan, de nem viszed kenyértörésre a dolgot, csak hogy minden csendben és simán menjen. Ennek azután mind az egész kollektíva, mind pedig az illető kárát vallja, Felelőtlenül bírálsz wlakit a háta mögött, de a kérdéseket nem veted fel határozotton a szervezet előtt, nem mondod meg a dolgot az illető szemében, hanem a hata mögött fecsegsz; gyűléseken hallgatsz, a gyűlések után azonban locsogsz. Tudatodban a kollektivizmus elvei helyett lazaság uralkodik*. A hibákhoz ragaszkodni, felelősségrevonás esetén múltbeli érdemekre hivatkozni nem proletár jellemvonás, hanem kispolgári liberalizmus. A hibákat nem megbocsátani, hanem kijavítani kell. Egy kommunista vezető számára ez legyen a norma a hibák elleni harcban saját magával és beosztottjaival szemben is. Az önkritikáról beszélni sokkal könnyebb, mint azt a valóságban meg is tenni. Bár vannak, akik nem szívesen beszélnek róla. Az önkritika nem egyszerű dolog. Nehéz harc, belső vívódás, küzdelem az ellenség által belénk plántált méreg: az önhittség, a csalhatatlanság ellen. De meg kell tenni, mert e nélkül nem szűnnek meg a hibák, hanem halmozódnak. A párt pedig kemény harcot folytat azért, hogy tagjai — az egyszerű tagok, vagy vezető beosztásban lévők egyaránt — nyíltan és kendőzés nélkül küzdjenek a hibák, a fogyatékosságok ellen. A hibák feltárásának megvannak a maga útjai. De nem is ez a leglényegesebb, hanem az: igaz-e amit kifogásolnak, vagy nem igaz. Az teljesen mindegy, hogy egy párttag a taggyűlésen mondja-e meg véleményét egyik vagy másik vezető munkájáról, vagy egyenesen a Központi Bizottságnak ir. Az ilyen elvtárs legfeljebb nem tartja be a kialakult formákat, vagy esetleges szabályokat, de bárhova megy és ír a párton belül, ha igazat ir vagy mond, az a párt számára mindenképpen hasznos. Egy kommunistának sz nemcsak joga, de a Szervezeti Szabályzatban előírt kötelessége is. Aki a hibákat őszintén feltárja és azokra bennünket figyelmeztet, a2 barátunk és nem ellenségünk. Aki a hibáinkat eltussolja, elvtelenül hízeleg, az ádáz ellenségünk még akkor is, ha szeméből mosoly sugárzik. Az ilyen „baráti* mosolyból aztán egy pillantás alatt gúny és káröröm lesz. lázért a párt szüntelenül arra figyelmezteti tagjait, hogy érdemeiktől, tisztségüktől függetlenül állandóan és keményen küzdjenek a hibák ellen. Csak akkor töltheti be a párt történelmi hivatását, a dolgozó nép jólétének állandó emeléséért, a szocializmusért vívott harcot, ha tagjait az öntudatos, proletár vasfegyelem, a hibák elleni kíméletlen harc szelleme hatja át. E nélkül nem lehet felemelkedés, e nélkül nem képes a párt és a párt egyetlen tagja sem igazán és tartósan szolgálni a munkásosztály ügyét.