Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-07 / 185. szám

Csütörtök, 1958. augusztus 7, 4 ÍN J<5 dolog egy kicsit kisza­badulni a megszokás kere­teiből; acélozza a szem lá­tásit, ha az a mindennapi utcák helyett néha más tér­re tekint Ilyesféle indítékok töltetik meg mindinkább a szegediekkel, Csongrád me­gyeiekkel a TIT nagy oar­szágjá ó Ikaruszát, amikor a Balatonra, Dunántúlra s — ahogy legutóbb — több na­pos keletmagyarországi útra indul. B Végigjárhatsz minden hely­séget, utcaszakaszt Magyar­országon, kettőt se találsz egyformát. A sárga színek izzóbbak az Alföld széles térítőjén, mint a Dunántúl lankáin. A zöld haragosabb a hegyek hajlatán, mint a Duna melletti árterek ka­nyargó pántlikáin. Színpom­pás a virágágyas a maga rózsaszín, levendula, citrom­sárga színeivel a Széchenyi tér parktükrein, de tekints csak ki a tiszahídra rágör­dülö busz ablakán a szol­noki uszoda mellett a park­ra: mennyire más színek lángolnak végig a virágágyá­sokon. Pedig ott is csak pi­ros, csak kék, csak sárga a virág. De valahogy más szögben hull a fény, más a háttér, a térhatás és ez mind­mind külön összetevője an­nak a sajátos színkompozí­ciónak, amit egy-egy ilyen parkocska "egyéniségének* is nevezhetünk. • 7me itt a hajdúszoboszlói filrdö. Lényegében az is strand, olyan medencékből, mint a szegedi vagy vásár­helyt uszodákban van és mégis mennyire más. A kü­lönbséget nem a szoboszlói sikos tapintású, hordalékot, szerve anyagot is tartal­mazható, ezer és ezer beteg áltil áldott, gyógyító viz te­szi, hanem — az emberek! Szob zlón nyoma sincs an­nak a napfény és vízimádat­tal jól-rosszul leplezett, fri­vol meztelenkedésnek, ami a budapesti, szigeti vagy Gel­lért-fürdőt - gy akár más vidék, szabadfürdőt is jel­lemez. Az a tíz-tizenötezer ember, fiatal, de főleg idős ember .Lősorban azért tár­ja ki testét a fénynek és fő­leg a 'znek, hogy gyógyul­jon, frissüljön. Két-három megye zarándokol oda egy­ey ilyen forró júliusi va­sárnapon. Megszámoltam: harminckilenc busz. vagy kétszáz motorkerékpár és annyi bicikli állt a gyógy­filr '5 el~'ti park hűvösében, m'nt nálunk hetipiacon a Marx téren. Távolabb a fő­csatornára néző utcák aká­cai alatt kocsikuól kifogott lovak a legyeket csapkodták farkukkel, várva, hogy gaz­dáik: a püspökladányi, haj­dú.zoviti, kabai parasztok jól megáztassák sajgó vég­taciaikat a harmincegyné­hány fokos vízben, öröm nézni azt a zsongó, kacagó, gyerekesen kezeivel csapko­dó tömeget, ahogy a perzse­lő, szinte füstölgő napfény­ben ioyekszik kiszorítani minden vizet a medencékből. Es kétszeresen öröm nézni, hogy a nap hanyatlásával, hogy bomlik szét ez az ál­landóan mozgásban lévő em­bermassza egyedeire: csiz­más, bajszos balmazújvárosi öreg magyarra, a hortobá­gyi: árkusi, 'borsosi állami gazdaságok feketéresült traktorosaira, juhászaira, karcsú debreceni munkáslá­nyokra és Salgótarjánból kü­lönvonaton jött bányászok­ra. Igen, ez az igazi népfür­dó, amikor a legjobban rá­szorulóknak jut a tiszántúli sziken felfakadt, kincset érő viz minden csöppje. m Érdemes kitekinteni néha a körtöltés mögül azért, ne­hogy elkapassuk magunkat. Itt van mindjárt Debrecen. Az utcai neonvilágítás már nem álom, nemcsak park­jaival pipál le bennünket, hanem kezdeményezésével, sokszor még a város szere­tetével is. Aki ebben kétel­kedik menjen ki a debreceni nagyerdőre, oda, ahol a Si­monyi útról jobbra fordul az autó: készül az állatkert tár­sadalmi összefogással. Úttö­rők, kiszesek, komoly üzemi munkások járnak ki szabad­idejükben és építik az álla­tok házait, medencét, a ke­rítést. Egymással vetélked­nek: hogyan teremtsék elő a semmiből azt a kis intéz­ményt, amely rövidesen za­rándokhelye, szórakozása lesz majd a volt civis város nagy-nagy kincsének: a gye­reknek. • Ha már gyereknél tartunk, mondjuk el, sokszor bosszan­kodunk, hogy ha a gyerekek rongálják a közterületet, a parkot, műemléket, szobrot. Ahogy a jelek mutatják a de'receni vagy konkrétan: a nyíregyházi felnőttnek ép­pen úgy akad ilyen bosszan­kodni alája, mint a szege­dinek. De a nyíregyházi -példán" mosolyogni kellett mindenkinek, aki csak látta. A müemlékrongáló csibész­kedés itt humorral, illetve némi szatírával is vegyült. Nyíregyháza egyik terén ott áll Andrási—Kurta készí­tette, arányaiban tömör, ki­fejező szobor: anya a gyer­mekév-l. A szobor tömörsé­gében lendület is van. Széles gesztussal öleli magához az anya gyermekét, miközben lén megy el a veszedelem elől. És a nyíregyházi utca gvereke vörös ..rétával sorra kipirosította a mezítlábas nő lábujjain a körmöket. Beszélhetnénk Tokaj és az egész Hegyalja fényben für­dő lejtőiről, ahol a milli­ónyi sugár néhány hét múl­va már nektárt tölt a szőlő­fürtökbe, amelyeknek sokasá­ga páratlan termést sejtet az őszre. De a Rákóczi pin­ce helyett Rákóczi váráról, a sárospataki várról szóljon a krónikás, amely a szelek, viharok tépázta homlokával még büszkén tekint végig a Bodrog völgyén, beszélve azonban nemcsak a harcos múltról, hanem a dolgos, ] anyagi és szellemi javat te-1 remtő jelenről is. A régi j magyar építőművészet egyik ! remeke: a Perényi loggia mögül szapora írógép kopo­gás hallatszik, s ezt szintén az emeletről néhány zongo­ra-akkord csipkézi. Ha ne­talán volna annyi lelkierőd, hogy feltápászkodj arról az oszlopdarabról, amelyen most Itt az ódont és az újat oly szerencsésen keverő, fe­lejthetetlen hangulatú vár­udvarban ülsz és leballagnál a Bodrog partra, ahol nyolc­tíz festőállvány mögött idős é6 fiatal festők igyekeznek vászonra venni a folyópart pasztelszíneit, a parti házak olaszos kontúrjait és foltjait, akkor magad, itt a helyszí­nen győződhettél meg: a sá­rospataki várban levő alko­tóház vendégei írók, zene­szerzők. festők teljes üzem­mel dolgoznak. «!? Az ötnapos út az ország keleti részén nemcsak arról győzhet meg, hogy a török és tatárjárás, világháború és ellenforradalom ellenére még nagyon sok műemlé­künk van ebben az ország­ban, hanem arról is, hogy az ország költ is azokra. Res­taurálják a sárospataki vár belsejét, helyreállítják a diósgyőri vár tornyait, új kutatásokról mesél az egri kazamatákban kalauzoló öreg. Mindez rengeteg pénz­be kerül és telik ilyenre is, pedig ezer helye volna min­den garasnak ebben az or­szágban. B Jó volna még beszélni Széphalam klasszicitásáról, az ország legészakibb csücs­keinek romantikájáról, a hollóházi remek Huber­tus vadászkastély-üdülőről, Eger fanyar, bikavérzamatú török-barokk hangulatáról, a Bükk fensík, a Szalajka­völgy szépségeiről, de mind­ehhez oldalak kellenének. Annyit azonban még, hogy csak egy ilyen mindent ke­resztül-kasul szelő, többna­pos úton láthatod meg a maga valóságában mennyire a fiataloké a mostani nyár. Az ország legszebb részein kastélyok, üdülők bukkan­nak eléd. A legtöbben szá­zával, négerbőrű, vidám is­kolások. úttörők. Járj a Ga­radna, a Szalajka, a Tarna, a Hernád völgyében, a Bükk és a Mátra hegyei között, mindenütt pompás kis sátor­táborok bi'jnak eléd. Kö­zépiskolások, egyetemistáit, felnőtt, sokszor anyai-apai felügyeletet mellett boldog nomádéletet élnek és kötik a barátságot a természettel az egész életre. m S ami egész úton benned élt egységes, széles, határo­zott kontúrokkal rajzolt kép. Mig a közép-keleti válság felbolygatta a nyugati vilá­got, a hadseregek ideges mozgolódásán kívül maga a lakosság is nyugtalansággal lesi a híreket Londontól An­karáig és élelmiszert, kon­zervet vásárolnak, halmoz­nak a belga, nyugatnémet, török kisvárosokban egy­aránt. Ebben az országban higgadtság és rend honol, amelyen mindenütt át-át üt a keleti, arab népekkel való együttérzés. Lehet, hogy egy­két presszóban feketeszárnyú rémhírek kelnek, de ezek nem zavarják a gyár, a föld mindennapi életét. ötnapos országjáró utad kaleidoszkópjának legszíne­sebb köve az, hogy láthat­tad: a jászsági szérűk csép­lőgépeitől felszálló aranyló por, a miskolci, diósgyőri kémények pipálta lila, ró­zsaszínű füst a nyugalom, a béke igénylésének és meg­védésének lobogója volt. NÉMETH LAJOS Szedi a Tisza az áldozatokat Az elmúlt napokban több fürdés végződött halállal. A Tiszába fulladtak kivétel nélkül valamennyien a tilos­ban fürödtek. Tiszán csupán a fürdésre kijelölt helyen, a strandon szabad fürdeni. Ezek a tragikus esetek legye­nek intő példák, s szigorú­an tartsuk be a fürdési sza­bályokat. Berkó Ferenc 28 éves, Sze­ged. Felsővárosi feketeföl-. dek 42 szám alatti lakos au­gusztus 2-án délután 5 óra­kor otthonából barátjával távozott azzal, hogy a ver­senyuszodába mennek. Ter­vüket megváltoztatták, a Tiszára mentek le. Berki? a Bertalan emlékműnél beful­ladt a vízbe. A Tisza 4-én tette ki partjára a családos fiatal embert. Ugyancsak 2-án fulladt a vízbe Tápai Imre 58 éves deszki lakos. Augusztus 3-án délután 5 órakor távozott el otthoná­ból Torma Irma Valéria 14 éves kislány 16 éves báty­jával és 6 éves öccsével. A téglagyári kubikgödrökhöz indultak, de a régi vasúti híd közelében kötöttek ki. Itt fürödtek s a fürdés köz­ben tűnt el Torma Irma. Ez a példa figyelmeztesse a szü­lőket is ne engedjék el fel­ügyelet nélkül gyermeküket fürödni. SELYEM GYAPJÚ NYION mos á s á h o a Tisztaság mosópor Af^óUUdetések ADÁS VKIEI. NRsylámparcJes Da­nuvla kitűnő álla­potban eladó. Árpad tér 3. 18 Bútorait, ingóságait lakásán megvásáro­lom. Kossuth Lajos sgt. 32., egyes ajtó. 68 Használt bútorokat olcsón árusítok. — Klein. Marx tér 1. 65 Egy jókarban lévő nagy családi kabin eladó. Erd. strand­pénztámál. 63 Egy új festett kom­bi náltszekrény el­adó. vagy egy ló állapotban lévő 125­ös Danuvla moto­rárt ls elcserélhető. Kígyó utca 1. II. em. 7/b. 47 Danuvla 125, kllomé­terórás, akkumulá­toros, villanykürt­tel. mübőrülésekkel és nagy hengerfej­jel, ragyogó álla­potban igényesnek eladó. Megtekinthe­tő Noel motorszer­viz, Április 4 útja 3 szám. 43 Eladó nagyon szép modern. keveset használt sötét, po­litúros háló. csak Igényesnek és jó­karban lévő százas Sachs motor. Gar­lamb utca 6. (Nagy­állomásnál). 37. ­Komblniltszekrén;, ritka szép bútor, kifogástalan állapot­ban Igényesnek el­adó. Bajosy-Zs. u. 22.1. em. 10. héi.köz­nap 4—6-ig. 31 Kétssemélyes reka­mié, 4 párnázott szék eladó. Dugo­nics u. 16. Zománcos gáztűz­hely eladó. Lenin krt. 55. I. 8. LAKAs INGATLAN Keresek szerény egyszoba, konyhát. Ajánlatot „Kész­pénz" Jeligére a ki­adóba. 33 Vennék két-három szobás. beköltözhe­tő. közműves ma­gánházat. Teréz u. 25/a. 37 Szőregeo, Szabad­ság út 140. számú ház szabadkézből eladó. Erd. ugyan­ott, szombat délig­x EGYÉB felkérem Ménesi Ilonát, aki tévedés­ből 2-án másnak karóráját vitte el, kérem hozza vissza. Fapp órás. 28 A CSONGKADME­GYEI Állami Építő­ipart Vállalat épü­letlakatos, vízveze­tékszerelő, burkoló, parkettás, cserép­kályhás iparitanu­lókat szerződtet. Je­lentkezés a vállalat­nál. Szeged, Bocs­kal utca 10—12. x Iparitanulót felvesz, egy fiút és egy leányt. Szécsényi Dezső férfiszabó, — Szeged, Petőfi Sán­dor sgt. 83. Bőrkabátját most festesse, Javíttassa Csordás bőrruhaké­szítőnél. Szent Mik­lőg u. 7. Felsőváros. Teniszütő húrozás, javítás azonnal is. Stelner hangszerké­szítőnél. Somogyi U) 19. szám. Fájdalommal tudatjuk, hogy | prágai mihály ny. MAv főellenőr 1958. augusztus 5-én el­hunyt. Temetése f. hó I 7-én 16 órakor lesz a | Dugonics-temetőben. Gyászoló család I Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett apánk DR. OLAH FERENC életének 78. évében hir­telen elhunyt. Temetése folyó hó 7-én 15 órakor lesz a belvárosi temető kupolacsarnokából. Gyászoló család A nagymosást megkönnyíti a Rapid mosópor A falusi keményvizet jól lágyítja. A RAPID mosópor szappan nélkül hófehérre mos (28.) Kővágóné gépiesen simította meg Marika haját, s • mosolytalanul, orra és szeme körül árulkodó vörös fol­• tokkal távozott. Mostohalányának a cseléddel való intim­• kedése csak újabb ürügy volt belső háborgása levezeté­• séhez. Valójában a hallott pletykák, a tivornya és Ke­S lemen Sarolta kínozták. Százszor megfogadta ugyan ma­" gában, hogy ilyen esetekben fölényes, vidám és köny­• nved lesz. kisminkelt és hódító, mégsem tudott hozzá­! edződni a kicsapongásokhoz. Az előtörő könnyek könyör­• telen árkokkal szabdalták ét meg át rizsporozott arcát • A sértettség és szégyen arra késztették egyre, hogy gör­• esősen kínozza agyát: hogyan érheti el, hogy az ilyes­• minek egyszer s mindenkorra vége szakadjon. Kővágó viszont derűs volt és kiegyensúlyozott. Az •öreg Hollóssal is összebékült még előző nap, frissiben. •Közölte ugyanis az öregúrral, hogy nem öncélúan lum­•polt, a tivomyának haszna és értelme volt. Hollós fo­g kozatosan enyhült meg, s csak ennyit fűzött hozzá: S — Helyes, helyes, de az ilyen dolgokat nem egy bacchanália közepén kell megbeszélni. Az én időmben legalább is nem ez volt szokásban. S gunyoros hangsúllyal folytatta: — Dehát az amolyan "maradi* világ volt. Tiszta sze­• rencse, hogy elmúlt • Kővágó nevetett a szúrós megjegyzéseken, de nem g válaszolt az öregnek. Hollós nagypapa tovább morfon­dírozott. — Akkor még nem állt le a nyolcadikos gimnazista • egy bakakáplárral — vagy mivel — verekedni. Hallot­• tak ilyet? Hogy ml bújhatott ebbe a csendes Bánszki­• gyerekbe, az eszem megáll. S ez a mi kislányunk! Olyan • lelkendezve ront be ezzel a rablóhistóriával, mintha va­• lami hőstettről volna szó. Fura szerzet ez a mai fiatal­•ság, az ördög látott ilyet. Csak kerüljön a szemem elé g az a fickó, megmondom neki a magamét. — Tessék rámbízni, apa — villogtatta a fogát Kó­• vágó —, majd én szót értek vele. Jó gyerek az, csak épp S olyan önérzetes, amilyen én lehettem az ő koróban. • Na igen. Szép dolog az önérzet, csak nem mindig ! hasznos. Az öreg tanár nem vitatkozott tovább. Felöltőt do­•bott a karjára, s aprókat lépegetve sietett a szőlő irá­g nyába. S Kővágó az ablaknál állt. Látta, amint apósa idege­• sen kapkod botjával, távoltartva magától kutyát, embert, ! * gyereket, s talán morog is a foga között rá, a vejérc. Aztán a függöny mögül figyelte a járókelő embereket. • Mind egyformák ebben a kisvárosban. Mindenki min­S denkiről mindent tud. belelátnak a levesébe, s ez ide­gesítette. Neki szabadságra van szüksége, s persze, • pénzre, jócskán. Neki mindig ez volt az elve: "nagyvona­• lúan*... Itt elhúzta a szájaszélét, s végignézett a taka­• rítatlan szobán. Ez a büntetés... Gazdag nőt vett fele­• ségül, hogy ne kelljen minden elsején szűkebbre szabni • a zsebpénzt, hogy vegyék észre a nevét, s most ide van • kötve az asszonyhoz, meg ehhez a szőröző kis öreg­"emberhez, a vagyonhoz... Andris kopogott, s megállt az ajtóban. Kővágó hely­lyel kínálta. S már megint ugyanaz a gentleman volt, akit mindenki szeretett jókedvéért, tanácsaiért, s előzékeny­ségéért. — Ha továbbra is így haladsz, nemsokára a kliensem leszel — nevetett Kővágó, s lenyomta a fiút a kis do­hányzóasztal melletti fotelba. — Tudod, én mit csinál­tam volna a te helyedben? Egyszerűen megcsinálom azt, amit parancsol az a marha, aztán elmegyek az igazgató úrhoz és Kővágó ügyvédhez és elmondom nekik a his­tóriát. Ügy kitörhettük volna a nyakát, hogy attól kódul. Nem szabad mindjárt egy frásszal kezdeni. Andris komoran hallgatott. Sápadt volt, ajka közé friss, határozottságról tanúskodó ránc vésődött. — Én nem pofozkodtam, hanem faképnél hagytam. - — Egykutya az — legyintett Kővágó. Felugrott, cigarettára gyújtott, s ruganyosan fordult egyet-kettőt a szobában. Kisvártatva megtorpant, s tű­nődve, mereven bámulta a szoba sarkát. — Na jó — bökte vállon barátságosan Anörist. — Most pedig eredj, tanuljatok. Marika a konyhában van, kotyvasztanak valamit. Andris rosszkedvűen indult kifelé. Kővágó beszél neki arról, hogyan kell viselkedni? A szeme másnapos, az egész város a zülléséről beszél. Csodálatos, hogy ér­telmes, felnőtt emberek mindig a más portáján akarnak sepregetni, miközben a sajátjuk csupa szemét. Marika olyan érdekes volt a menyecskésen kötött pettyes főkötőben, amlyennek tán sohse látta. Gondját­baját is elfelejtette egy pillanatra, úgy ámuldozott a lány mosolytól ragyogó, kipirult arcán és furcsán fénylő szemén. Meghatottság, s tisztelet ölelkezett most Marika szemében a viszontlátás örömével. Úgy nézett föl And­risra. mint egy világ-gyűrő félistenre. A lánygimnázium is tele volt a fiú virtusos tettének kiszínezett történetével. Andrisról susogtak-magyaráztak a bakfisok mind a négy felső évfolyamon. Marika nem csinált számvetést, nem gondolkozott a tett következményein, csak azt látta, hogy Andris nem közönséges ember, erős akaratú és bá­tor. a hatalmasságokkal is újat húz, ha éppen úgy adódik. * Andris újszerű, elkeményedett vonású arca is tet­szett neki. Sugárzó jókedvét tanulás közben is alig tudta palástolni. A fii^ egyszer-kétszer kénytelen volt a szem­öldökét is összehúzni szigorúan, mert Marika most min­denre ügyelt, csak a kanott kérdésre nem. A leckeidő vé­gén beszaladt Kővágónéhoz. s engedelmet kért, hogy ki­mehessen nagyapjáért a Körös-menti szőlőskertbe. Ott most nagyban folyik a sztiret. Mariáit mégsem a szőlőszemek vonzották. A fiúval szeretett volna mielőbb és minél tartósabban négyszem­közt lenni. — Menjen a ház elé. Andris, ott várjon meg. álljon a padlásnyílás alá — súgta Andris fülébe. A fiú teljes figyelemmel a cserepek alatt sötétlő na­rányl kis nyílásra tapadt. Házlszőttesből készült, szíias szatyorféle bukott kl onnan csakhamar, amit könnyedén elkapott, mint valami gyakorlott futballkapus a labdát. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom