Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-06 / 184. szám

5 Szerda, 1958. augusztus 8. NAPJAINK H' fogy ki mire büszke, embere válogatja. Van, § aki jól végzett munkájának eredményeire, gj mások szerzett javaikra, ismét másokat pedig az tölt ü el ezzel az érzéssel, hogy jólöltözöttek és hogy ezért, s vagy másért sikereik vannak a másik nem képviselői- p nél. A felsorolt esetek azonban a büszkeség afféle gj megszokott forrásai általában, s láttukon nem ütköznek meg a jó ízlésűek, legfeljebb — ha indokoltan gj — mosolyognak. Vannak azonban a büszkeségnek, vagy a büszkéi-§§ kedésnek más, elképesztő és megdöbbentő megnyil- = vánulásai is. Kari Dönitz volt vezértengernagy, a náci H Németország haditengerészetének teljhatalmú főnöke g a napokban egy Hamburgban rendezett gyűlésen, = amelyen a hitleri tengeralattjáró flotta háromezer volt 1 tisztje és tengerésze vett részt, azzal büszkélkedett, s amiről mélységesen hallgatnia kellett volna. Nem §g átallotta ugyanis kijelenteni, hogy Angliában és Ame- §f rikában nagy elismeréssel viseltetnek a német tenger-1 alattjáró flotta -haditettei* iránt. Hogy mik voltak 1 ezek a -haditettek*? Védtelen hajók elsüllyesztése, || több tízezer ember gálád legyilkolása — álnokul. H Ezért — és természetesen még sok másért is — 1(1] évi börtönbüntetést kapott Dönitz úr, s büntetését a ü spandaui, a háborús főbűnösök börtönében ülte le. j Sokan azt hihetnék, hogy kiszabadulása után Dö- g nitz visszavonultan élt, környezetének megvetése kö- ^ zepette. Erről azonban szó sem volt; ellenkezőleg, g mint maga mondotta el az említett hamburgi gyű lé- = sen, szabadonbocsátása után 57 magasrangú brit és §j amerikai tiszt irt neki, "bajtársi üdvözleteket* küldve g és -elismerésüket* fejezve ki a tengeralattjárók le-1| génységének -hadi tettei* iránt. Similis simile gaudet g — a hasonló a hasonlónak örül — tartja a közmon- g dás és legfeljebb azon lehetne elgondolkodni, hogy §§ Dönitz, vagy a neki gratuláló angol és amerikai -ma- gf gasrangú tisztek* érdemelnek-e teljesebb megvetést, g S hogy teljes legyen a kép, Dönitz azzal fejezte gj be -fejtegetéseit*, hogy a náci vezetők azért -téved-1 tek*. mert nem építettek elég tengeralattjárót. Vélemé- g nyünk szerint azonban a nürnbergi szövetségi bíróság gj tévedett legfőképpen, amikor annak idején, a hábo- = rús főbűnösök felelősségrevonásakor halálbüntetés he- g lyett csupán tízévi börtönbüntetésre ítélte a -vezér-g tengernagy urat*. m • 1 A hétfő délelőtti esőnek a legtöbb ember örült, g érthetően, hiszen régóta vártunk rá. Azok azon- = ban, akik a villamosvasút fővonalán közlekedő 4709. H számú pótkocsin utaztak az eső idején, sokat mérge- jö lődtek, ugyanis ebbe a kocsiba — beesett az eső, pcm- s tosabban az utasok nyakába és ruhájára hullott - a| tetőn lévő hézagokon, réseken át. Helyes lenne, ha ag vállalat olyan pótkocsikat közlekedtetne vonalain, g amelyek megvédik az utasokat az efféle kellemetlen- s ségek ellen. M) 1 Megkezdődtek a próbák a Szegedi Nemzeti Színházban Évadnyitó előadás: A Lear király A Szegedi Nemzeti Színház folyosói, próbatermei ismét megelevenedtek: kedden megérkeztek a színház prózai és operett-együttesének tagjai. A nyári szabadságnak vége — kezdődik a munka. Az operatársulat — mivel csak a múlt hónap közepén fejezte be a szegedi előadásokat — 26-án tér vissza, viszont a színház prózai és operett-tagozatának művészei máris hozzákezdenek az új színi évad előkészületeihez. Már ma megkezdődtek a próbák. Fehér Klára múlt évben nagy sikert aratott -Nem vagyunk angyalok* című vígjátékával és a-Szabin nők elrablásáéval indulnak tájelőadásokra a megye városaiba és községeibe. Rövidesen megkezdődnek az évadnyitó előadás próbái is. Shakespeare Lear király című drámájának bemutató előadására — Kiss Ferenccel a címszerepben — előreláthatóan szeptember 13-án kerül sor. Egy héttel később eredeti bemutató lesz a színházban: Viski András, Baróti Géza magyar—lengyel tárgyú diákoperettjét, a Juvenáliát is már rövidesen próbálják. Szeptember végén bemutató előadásra kerül sor a Kamaraszínházban is. Itt Josef Hasek: Svejk című vígjátékát láthatja majd a szegedi közönség. Sikerrel szerepel Bulgáriában n szegedi Dankó Pista Zenekar Közöltük lapunkban, hogy és ebben közli, hogy a szee szegedi Dankó Pista ci- gedi Dankó Pista cigányzegányzenekar féléves útra jú- nekar, Lakatos Géza vezetélius közepén a Bolgár Nép- sével igen szép sikereket ért köztársaságba utazott. Min- el eddigi játékai alkalmával, den este a szófiai magyar A szófiai közönség igen ^Yrerk^ztőségítakak" levelet -lettel fogadta a kapott Bernát Barnától, a zenekart és nagy elismeresmagyar étterem vezetőjétől sel beszélnek művészetükről. Cfjúi&amat&r&k (iqiieltm ! Az OFOTÉRT Széchenyi tért laboratóriumában adja le amatőrmunka kidolgozását. EGY NAP> AILATT jó minőségben megkapja előhívását, másolását és nagyítását. OFOTERT-laboratórium, Széchenyi tér 5. sz. „Jaj, Zsuzsikám!" címmel hétfőn este az újszegedi szabadtéri színpadon operettestet rendez a November 7. Művelődési Otthon. Az est egyik szenzációját jelenti, hogy Margaret Petrova, híres szovjet énekesnő, a Moszkvai Operettszínház tagja is fellép vendégként. A szovjet művésznő mellett több budapesti énekes is vendégszerepel, valamennyien az Állami Opefaház tagjai. Közreműködik és önálló zeneszámokat is előad a határőrség országos parancsnokságának szimfonikus zenekara, amely a közelmúltban külföldi vendégszereplésen aratott sorozatos sikert. Már összeállították a változatos műsort is. Az operettkedvelők a műfaj 10 jeles darabjából hallanak részleteket. Szerepel a műsorban a Zsuzsi kisasszony, a Tatárjárás, a János vitéz, a Csárdáskirálynő, a Luxemburg grófja, a Szabad szél, a Víg özvegy, továbbá az ördöglovas, a Cirkuszhercegnő és a Denevér több részlete. Mintegy ráadásként helyet kapnak a műsorban operarészletek is, mégpedig a Pillangókisasszony, a Varázsfuvola, a Tosca és a Sevillai borbély legszebb, leghíresebb áriái Figyeljenek csak kérem egy parányit. Elnézem kint a Marx téri piacon, amint Farkas Józsi dorozsmai paraszt adogatja elfele sajáttermelvényü görögdinnyéit. Szép piros b élű, mézédes dinnyék lehetnek, már amennyire fekete héjukról és pufogásukról meg lehet ítélni. Rajzanak is oda az asszonyok, mint a méhek a sziromra és megkérik egynyolcvanért kilóját a két forintra tartott dinnyének. Józsi nehezen boldogul a méréssel, a kof akilóra mindig üggyel-bajjal sikerül neki felakasztani a láncos serpenyőt, szóval nem halad vele úgy, ahogy kellene. Többen is beszélnek hozzá egyszerre, van, aki a pénzt nyújtja, sőt olyan is, aki könyörög, hogy neki darabszámra számítsa meg azt a két kisebbet Józsi kapkod, Könnyű pénz izzad, látszik, hogy a feje sem az övé, a pénzt is csak úgy ledobálja maga elé a kiterített lópokrócra, lábával rálöki a rosszlajbit, hogy ne látszódjék mégse. Biztos vagyok benne, hogy már ezer átkot mondott magában azért a baklövésért, hogy egyedül fogott ehhez az árusításhoz. És amikor már végkép nem tudja Józsi, hanyadán is áll a méréssel, meg a pénzzel, odanyomakodik hozzá egy széle-hossza asszonyság. A markába nyom valamennyi papírforintot és szinte förmedve mondja az ökögő-bakogó embernek, hogy egyhetvenért megvette az egész kocsiállomány dinnyét és vigye neki máris a Csaba utca hetvenegy alá. Józsi nyögné és ki is nyögi nagynehezen, hogy ő nem is tudja merre lelendő az a Csaba utca, de az asszonyság két szóból tökéletesen megmagyarázza neki és mégegyszer sürgeti, hogy siessen, mert még ő is el szeretné adni azt a dinnyét. És Józsi nyomban be is szünteti a boltot, és hozzálát a szedelőzködéshez. Tán még jól is esik neki, hogy ilyen könnyen elvetheti a gondját ennek a nagy csomó dinnyének. Hát nekem ekkor kezdett el tágra meredni a szemem. Csudálatos volt, ahogy az asszonyság csinálta. Senkivel nem történt ugyebár méltánytalanság, mert mondom, Józsi arcán is úgy láttam, megérte neki, hogy egyhetvenért egytételben adta oda az egészet. A dinynyeszerető garabolyos népek se szenvedtek hátrányt, mert találnak más őstermelőt is, elég nagy a piac. Tán még a Csaba utca hetvenegy körül lakók is előnyös helyzetbe kerülnek, mert a termetes asszonyságnál állandóan lehet kapni dinnyét. Nem baj, ha kettőötvenet vagy kettőhatvanat kér is kilójáért, legalább megkímélte őket attól, hogy dologidőben ki kelljen szaladni érte a piacra. Látszólag minden rendben van és a kövér asszonyság mégis megkeres simán legalább háromszázhúsz forintot, ha négy mázsánál nem is volt több az a kocsirakomány dinnye. Nem csinált érte semmit, csak a markába nyomta annak a sokdolgú dorozsmai embernek a foglalót. Nagy István Érettségivel a gyárban íróasztal, „előkelő" szakma, laboratórium, főiskolák és egyetemek — ebben a körben mozog a most érettségizett fiatalok érdeklődése. Valamit megkedveltek, mert a közfelfogás azt divatosnak és korszerűnek véli, s ők mennek, özönlenek az egyetemi felvételi bizottságokhoz, műszerészekhez és fényképészekhez, hogy valamelyik ponton megkapaszkodjanak az életben — s ha okos felnőttek is elkövetik azt a hibát, hogy fetisizálnak egyes pályákat és mesterségeket, hogyne volna ugyanaz ragadós az ifjúságra. Disputázni viszont kell is, illik is a mi érettségizett diákjainkkal, mert maguk is elárulják, hogy nem valami különös hivatásérzet vagy régi szándék kergeti őket a felkapott pályák és mesterségek felé, hanem egyedül a közhangulat. Fiatalokkal folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy nincs megfelelő fogalmuk azokról a szakmákról, amelyek után olyan hirtelen elszántsággal orientálódnak, és viszont: azokról sincs kellő ismeretük, amelyektói tartózkodnak és fáznak. Sót, még tovább is mehetünk a következtetésben: magáról a munkáról is kevés az ismeretük. Nem volt még eleven kapcsolatuk gyárral és munkásközösséggel, éppúgy nem tudják, hogy mi egy üzemi műszerész vagy villanyszerelő dolga, mint ahogy a kőműves, szobafestő, pék vagy a fonónó munkájáról is csak hallottak egyet s mást. A meggondolatlan és fiatalos felfogás meglehetősen illuzórikus. Sem a féktelen ragaszkodásnak, sem a makacs tartózkodásnak nincs értelme és létjogosultsága. S ennek bizonyítására sem közülük, sem a szülők közül hozunk tanúkat Evekkel ezelőtt is érettségiztek a gimnáziumban fiúk és tanvok, s közülük sem lett mindenki mérnök, orvos, filmszínész vagy fogtechnikus, jóllehet, már akkor is hódított az élettől és a szükségletektől elrugaszkodott felfogás — gyakran intézményes támogatással is. Két olyan fiatalt idézünk tanúskodásra, akik hasonló ambíciókkal indultak, s most egészen más törekvéseket vallanak magukénak, ugyanolyan ragaszkodással és hivatástudattal. Pedagógus akartam lemml.,, A Szegedi Szőrme- és Bői-ruhakészítő üzemben csak úgy találomra választottunk ki két fiatal, érettségizett munkást. Hajdú Ferencné öt évvel ezelőtt kapta kézhez a gyöngy betűs érettségi bizonyítványt Magyar szakos tanár akart lenni, de az egyetemi felvételeknél úgy adódott, hogy csak más szakra tudták volna felvenni, s ezért nem iratkozott be az egyetemre. Hogy fiatalságát ne töltse Fúvószenekart alakít a szegedi munkásőrség Hivatalos ünnepaéqekon, üzemek ünnepélyein vesz részt és vasárnaponként térzenét ad a Széchenyi téren as áj zenekar — Társadalmi gyűjtés útján blztosit|ák a pénzt a hangszerekre Szegeden az egyes ünnep- Mindezen hiányosságok ínségek megrendezésénél ne- ditották a szegedi munkáshézséget okozott, hogy nincs őröket arra az elhatározásra, olyan üzemektől, intézmé- hogy munkásőr rtzfúvósnyektől független fúvószene- zenekart alapítanak. Zenekakar, amely közreműködésé- rukkol a hivatalos ünnepsével ünnepélyesebbé, színe- geken kivül a szegedi tizesebbé tenné nagy nemzeti mek *családi* rendezvéés munkásünnepeinket. Al- nyein is szerepelnek, sőt a kalomszerűen felkért fúvós- -nagyobb család«: — Szeged zenekarok — vasutaszenekar, — minden lakosának szeretvagy más város honvédze- nének örömet szerezni azzal, ne kar a — lépett fel az ed- hogy vasárnap délelőttöndigi ünnepségeken. Ezek fel- ként rendszeresen térzenét lépésének biztosítása sok adnának a Széchenyi téren, problémát okozott a rendező Ezzel is még hangulatosabszerveknek. bá akarják tenni vasárnaMindinkább hagyománnyá ponként a nyaranta teljes válik manapság, hogy az pompában tündöklő teret, a egyes üzemek belső életének város egyik büszkeségét, jelentős mozzanataiban: él- A zenekart igen kiváló üzem avatáskor, üzemi év- erőkből alakítják meg, akik fordulókon, egy-egy sikeres ellenszolgáltatás nélkül, társzakasz lezárásakor stb. tin- sadalmi munkában szerepelnepséget rendeznek és ezen nének a zenekarban, zenekar is szerepel. Egy-két Tekintettel arra, hogy egy nagyüzem kivételével azon- ilyen zenekar felszerelése ban az üzemeknek nincs sa- komoly összegbe kerül és ját zenekaruk, viszont köz- erre a munkásörségnek terponti zenekar sem áll ren- mészetesen fedezete nincs, delkezésre. a napokban, teljesen önkénSzeged másik régi szép tes alapon, társadalmi gyűjhagyománya, hogy a Széche- tés indult a munkásőrség nyi téren vasárnap délelőt- zenekara felszerelésének tönként térzenét tartanak. Er- költségeire. Több üzemben re a közelmúltban csak rit- már sokan, párttagok, párkán volt mód. A hődmező- tonkívüliek egyaránt, kivásárhelyi, budapesti hon- sebb-nagyobb összeggel segivédzenekarok szerepeltek tették a munkásőrséget a egy-egy alkalomkor. fenti nemes cél elérésében. céltalanul, munkát vállalt egy könyvtárban, tnajd gondolt egyet és belépett a gyárba. Nagyon egyszerű munkával bízták meg. de nem becsülte le annak az értékét sem, s már az első naptól kezdve igen lelkiismeretesen dolgozott Egy év múlva felfigyeltek szorgalmára, akaraterejére és tudására s igényesebb munkakörbe helyezték, a szabászatra. Azóta itt tevékenykedik eredményesen, s már önállóan dolgozik. Ugy kezelik, mint egy képaett szabászt és ennek megfelelően keresete sem megvetnivaló, — általiban 1500—1600 forint között ingadozik, de esetenként a kétezret is megközelíti. Mondhatják erre a maiak, hogv a jó kereset nem kárpótlás az eredeti ambícióért. de Hajdú Ferencnének erre is van válasza. Mikor a gyárba került, egyetlen célja volt: dolgozni valahol. Az üzemről fogalma sem volt, úgy néactt körül. mintha egy ismeretlen világba jutott volna. Azután megszerette a munkát, a körülötte dolgozó embereket és megbarátkozott egy uj életcéllal is, amely ma már erősebb, mint a régi: szabás/, akar lenni. S ha találkozik volt osztálytársaival, akik tanárok, hivatalnokok, vagy orvosok lettek, nincs zavarban, nem érez hajótörést az életében. Uj szakmáját úgy tekinti, mintha mindig erre készült volna, s örül az érettséginek is, mert a munkában is más a tanultabb ember nézőpontja. Férje hegesztő szakmunkás, s szépen, boldogan élnek; mint akik megtaláltak számításukat még fiatalon. Aki operatőrnek operátorit készült... A CSONGRÁDMEGYEI TERMENYFORGALMI VÁLLALAT felhívja a termelök figyelmét arra, hogy telepei és földművesszövetkezeti bizományosai útján a múlt évi árakon minden mennyiségben vásárol kenyér- és takarmánygabonát, kukoricát, napraforgót, babot, vadrepcét és tökmagoL Ezenkívül csereakciókat bonyolft le: 100 kg kukoricáért ad 120 kg korpát és 115 kg ókukoricáért ad 100 kg takarmányárpát. A cserearány a termelőkre nézve rendkívülien előnyős és az állattenyésztés fejlesztését kívánja elősegíteni. x Pigniczki Ferencné tavaly ballagott, s minthogy rajongott a fényképezésért és a filmért, mindenáron filmoperatőr szeretett volna lenni. A feivétel nem sikerült. Utána megpróbálkozott a jogi egyetemen, de még mielőtt elkezdte volna, lemondott róla. Ugy érezte, hogy hivatásérzet nélkül a jogi diploma csak disz lenne számára s inkább dolgozni kezdett Az üzemben örömmel fogadták, hl* szen jószándékú és igyekvő s amellett szerény. Ha azt kérdezzük tőle, jól érzi-e magát a gyárban, határozott igennel válaszol. Nagyon szereti munkatársait, s jóllehet, nagyon egyszerű munkafolyamatot bfztak rá egyelőre, szívesen csinálja azt is. Apró szőrmedarabokat gépel össze hosszú csikókba vagy táblákba s ha nem elégszik meg azzal, hogy egész életében ezt csinálja, azért csak becsülni lehet Várja, hogy különböző szakmai tanfolyamok induljanak az üzemben és ezeken kiegészíthesse általános műveltségét egy szakma alapos ismeretével, s így szakmunkássá váljék. S ebben a törekvésében nem a lemondást kell látni, mert nem életre-halálra szólt az a barátkozás az operatőri munkával, hanem egy új ambíció megerősödését Egyébként két hete van férjnél és 20 éves. Nem érzi magát becsapva az élettől. Hogy az eredeti pályaválasztásért kárpótolja magát, továbbra is szenvedélyes fényképész maradt, s most már szeretettel gondol leendő szakmájára, amelyről csak egy éve is azt sem tudta, hogy mi fán terem. Nem keres rosszul, elégedett a havi 1000—1400 forinttal, de biztos abban, hogy szakmunkásként summásabb összeget kap majd becsületes munkája után. A munka szépségeit nem az iskolában tanítják. Azt maga tanulja meg az ember a gyárban, a munkásközösségben, s az új, ismert szépségekért mindig hajlandó elcserélni a vélt, az ismeretlen régit. És hát az érettségi ... az ma már nem jelent sem íróasztalt, sem kiváltságot a fizikai munka alól, arra ma már a munka egyszerű embereinek is szükségük van. S. I,