Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 31. e Ismét néhány válasz: Az elmúlt hét legérdekesebb munkája A hét vérén ismét kíván­csiak voltunk, s kérdéseket tettünk fel hat embernek Szegedem: mi volt a hét leg­érdekesebb munkája. íme a felelet: A FÖMÉRNÖK zafelé jött a busz megálló­tól, anyukája már a lakás ajtajában várta. Volt nagy üröm. Nekem is nagyon jó érzés volt, hogy részem lehe­tett e nagy öröm szerzésé­ben. Pozsgay Gyula, az Ujsze­gedi Kendergyár főmérnöke: — Eredményes volt az e heti munkám. Két igen fon­tos üzemi problémát is si­került megoldanom. Az egyik: a DÁV-val sike­rült megállapodást kötnöm egy transzformátor beállítá­sára, amely biztosítani fogja gépházi üzemzavar esetén is a termelés menetét. — A másik: Évente több ezer vagon árut szállítunk a gyári ipari vágányon. A mozdonyunk viszont elavult, két évtizede szolgáló masina. S most sikerült egy moz­dony alvázhoz Pestről mo­tort és erőátviteli részeket szerezni, amellyel megoldó­dik, gyorsabb lesz az ipar­vágányon való szállítás. A KERESKEDŐ | Mucsi Jánosné, az Állami Áruház konfekció osztályá­nak vezetője: — Legérdekesebb és egy­ben legkedvesebb munkám a héten a konfekció osztá­lyon a következő volt. Egy negyedikes kisfiúnak édes­anyja most vásárolta élete első hosszú nadrágos öltö­nyét. S alig fejeztem be e két kedves vevővel a fog­lalkozást, a kisfiú csak té­rült, fordult, azt vettem észre, hogy ott áTl előttem egy szál virággal s megkö­szönte, hogy ilyen szép öl­tönyt adtam el neki. És egy­ben megígérte, hogy az új ruha örömére, most még jobban fog tanulni. A GÉPKOCSIVEZETŐ Tárnoki Ferenc, taxi gép­kocsi-vezető: — A héten a legérdeke­sebb munkám egy deszki fu­var volt. Csütörtökön dél­után egy izgatott női hang telefonált, azonnal taxit kért a nagy állomáshoz. Onnan pedig Deszkre kellett kivin­nem, mert mint elmondta lekéste az autóbuszt, a kö­vetkező pedig nagyon soká jön és őt várja a kislánya, aki jelenleg Deszken nya­ral. Útközben együtt izgul­tunk sikerv.l-e időben Deszk­re érnünk. Sikerűit. Mire a kislány Deszken sirva ha­AZ ORVOS — TIZ MAZSA VEGYESPONTY került tegnap eladásra a Hal­ertékesitó Vállalat Mikszáth Kál­mán utcai csarnokában. Mos­tanában ez az első ilyen nagy­mennyiségű hal, amely eladás­ra került. Megkezdődtek ugya­nis már a nyárvégi halászatok. Az elöhalon kivül sokan vásá­roltak tonhalat ls. — Egy megrakott csille sza­ladt a lábára a Bajai úti tég­lagyárban Terhes Szilveszter Tá­pé, Családiház utca 18. szám alatti lakosnak. Súlyos zúzódá­sos sérülésekkel szállították a mentők a Sebészeti Klinikára. Szabó Dénes, I. sz. Köz­kórház sebész-főorvosa: — Vastagbél daganatot operáltunk, több részletben. A héten végre megtörtént az utolsó, a befejező műtét, amely jól sikerült. Ugyancsak a héten volt méa egy érdekes esetem is. Két másféléves iker fiút operáltam, mindkettőnek egyformán baloldali sérve volt. Az ikrek annyira egy­formák voltak, hogy édes­anyjuk is csak hosszas szemlélődés után homlokuk­ról tudta őket megkülönböz­tetni. Az operáció sikerült, a gyerekek már jél érzik magukat. vásárlása volt a legérdeke­sebb munkám. Amikor az­tán minden szükséges hol­mit beszereztünk, felpróbál­tam a kislánynak az iskola­kötényt, a hátitáskát, s együtt örültünk a sok szép holminak. Most pedig eovütt izgulunk vele, vajon hogyan sikerül az első tanítási nap. | ÉS A KŐMŰVES | Ecsoki Árpád KIK-kar­barrtaitó kőműves: — Az én eheti munkám csak idézőjelben mondható érdekesnek. Tndniilik a hét elején a Tolbuhin sugárútr-1 küldtek bennünket egy hosszabb munkára. Szerdán aztán jött egy rendelkezés, nincs engedély a munka to­vábbfolytatásához, tehát ab­ba kell hagyni és át kell mennünk egy másik mun­kahelyre. Csütörtökön jöt­tünk át a Kígyó utca 7 szám aki, ahoi tastarozási munkálatokat végzünk. A hurcoikodásvak nem nagyon örültünk, ezért mondtam, hogy az én eheti munkám, csak idézőjelben volt érde­kes. (horueziné) II tanács munkaügyi Csütörtökön délig lehet ezentúl osztá|yán j8lentKezhetllel( lotto-szelvenyt bedobni Szegeden az elhelyezkedésre váró Vasárnap 11 óráig adhatók he a totó-szelvények A totó-lottó alközpont megszervezésével Bécs, Bé­kés és Csongrád megye te­rületéről származó totó és lottó szelvényeket Szegeden értékelik. Ez lehetővé teszi, hogy Szegeden a szelvények be­adási határidejét meghosz­szabbítják. Szegeden az ese­dékes játékhétre csütörtök délig lehet vásárolni lottó­szelvényt. A lottószelvénye­ket ugyancsak csütörtök dé­het átadni a Széchenyi téri totózóban. Totószelvényeket vasárnap délelőtt (11 óráig) csak a to­tózóban és a Kelemen utcai körzeti irodánál levő ládák­ba lehet elhelyezni. A szegedi szelvénytulaj­donosok feltétlenül vegyék figyelembe, hogy postai le­vélszekrénybe lottószelvé­nyeket csak szerda estig, to­tószelvényeket pedig csak lig lehet elhelyezni a Kele- szombat estig lehet bedobni. men utcai totó-lottó körzeti fiatalok Szegeden is jelentős akció indult a fiatalok elhelyezé­sére. Több üzem máris be­jelentette a' tanács munka­ügyi osztályán, hogy hány fiatalt tud alkalmazni. Elő­reláthatóan a Szalámigyár­ban 60, a Lemezgyárban 30 fiatal tud majd dolgozni. Több fiút és lányt alkalmaz­nak majd a kereskedelmi vállalatok és a tanácsi vál­lalatok is. Hétfőtói kezd­ve a tanács munkaügyi osz­tályán jelentkezhetnek az elhelyezkedni szándékozói fia­talok. Milyen szakmához kell képesítés ? irodánál, a Széchenyi téri totózónái és a város több helyén elhelyezett szelvény­gyűjtő ládába; Elsőízben csütörtökön, szeptember 4-én érvényes a Melyik szakma tekinthető kat előállító házi iparosok lottószelvényeknél ez a meg- szabad- és melyik képesítés- munkákat egymás részére w hosszabbított határidő. hez kötött iparnak? — erről végezhetnek. Zsákszövésre Totószelvények vasárnap hozott elvi döntést a Köny- és sálszövésre csak olyan nyüipari Minisztérium. A személyek kaphatnak ipar­többi között kimondják, hogy a fonalfeldolgozó kis­iparosok munkaköréhez a saját termékük előállításá­hoz szükséges fonalak mot­ringolása, cérnázása délelőtt 11 óráig vásárolha­tók. Kollektív szelvényeket ugyaneddig az időpontig le­— ELKAPTA EGY GÉP a jobb karját a Szegedi Kertder­fonógvárban Bóta Béla 16 éves. Hajnal utca 24. szám alatti la­kosnak. A mentők alkartoréssel szállítottak a Sebészeti Klini­kára. igazolványt, akik takács­mestervizsgát tettek. A tex­tilfestés és mintázás nem szabad ipar. A textilanyagok mintázását a ki nem adható keresztorsózása, szabad iparok közé sorolja a hozzátartozik. Könnyűipari Minisztérium A HÁZIASSZONY Juhász Kálmánné, egy há­ziasszony a piacról. — Hat éves kislányom van, s most szeptember 1-én megy eiójzör iskolába. Azt hiszem nem kell külön mon­danom, hogy a héten az is­kolai tanszerek, iskolatáska, A takácsok, a gépi- és kézi­hunkolók; a kézi kötöttáru­Kosztüm-sál Praktikus divatruhadarabot mutatunk be ezúttal ol­vasóinknak. Mindössze egy könnyű tweedböl készült, kb. 23—24 centi széles, mindkét végén rojtozott sál kell hozzá. Ezt használhatjuk (l-es ábra) a pullóver fölé, övvel ösz­szehúzva kosztümfelsőként. A mellrészén elhelyezett folt­zsebekkel csinos délelőtti viselet. De ugyancsak megköt­hetjük lazán, franciás sálként (3-as ábra) és szélességét kettőbe hajtva, kalappal hordva délutáni összeállításnak alkalmas. S mikor rövidesen felkerül az átmeneti kabát, G-es ábra*, akkor a gallért helyettesítve w rztéseeen vémgesul, (Otfisv XZásiáB dhaüews) A SZOT küldötteként jártunk Csehszlovákiá­ban kilencven társam­mal nemrégiben. Sok fe­lejthetetlen élményben, kedvességben volt ré­szünk. Ebből adok itt közre néhányat. Karlovy-Varyban gyönyö­rű üzletek csábítják a járó­kelőket. Én is engedtem a csábításnak és bementem vásárolni. Csehül nem tu­dok, s előszedtem fogyatékos német tudásomat. A kiszol­gáló végül megunta és meg­szólalt tiszta magyar kiej­tésseh >— Kérem, miért nem be­szél ön inkább magyarul? Nagyon meglepődtem. — Honnan találta el, hogy magyar vagyok? — kérdez­tem. — Oh kérem, nekünk igen nagy már a gyakorlatunk ebben — mondotta. — Itt rengeteg idegen jár. Megis­merjük az embereket a kir ejtésről, öltözködésről. Egyéb­ként, ha jobban megnézte volna ön a kirakatunkat, ak­kor mindjárt magyarul be­szélt volna. Tovább már restelltem ér­deklődni, de amikor kijöt­tem az üzletből, akkor vet­tem észre, hogy a kirakat­ban egy kis magyar zász­lócska van és alatta a kö­vetkező szöveg: „Magyarul beszélünk*. • Marianske-Lazne gyönyörű fürdőváros. Nem hiába nya­raltak itt régen gyárosok, mágnások, hercegek, sőt ki­rályok is a világ minden tá­járól, akik csak abban ha­sonlítottak egymáshoz, hogy mind kiváltságosán gazda­gok voltak. Most színre és nyelvre ta­lán még vegyesebb az itt nyaralók összetétele: magya­rok, szovjet emberek, bol­gárok, lengyelek, románok, mongolok, kínaiak, négerek, arabok, indonézek és to­vább. Ezek is csak egyben hasonlítanak egymáshoz: ab­ban, hogy mindnyájan dol­gozók. ^ Egy délután kedvem tá­madt a szálló klubjában bi­liárdozni, azonban nem volt partnerem. A tolmács segí­tett ki: — Ott van egy indonéz vendég — mutatott a te­raszra. — Tud biliárdozni? — kér­deztem. — Majd meglátod — vá­laszolta a tolmács. Megismerkedtünk. A fia­tal indonéz kezébe vette a dákót, elkezdte a játékot, s mintha szeme volna a go­lyóinak, úgy gurultak előt­te. Csodálkozásom után vé­gül megjegyeztem: — Megállj már, barátom? Ez társasjáték! A -partnerem mméba msfr a csehszlovák szakszer­vezetek vendégeként értette volna, mosolyogva abbahagyta a játékot. En folytattam, de sajnos, csak kettőig haladtam. Aztán megint ő jött. Meg sem áRt negyvenegyig. — Mióta játszik, hogv ilyen jól tud? — kérdeztem a tolmács útján. — Két hete itt tanultam — válaszolta. Miközben ismét csodálkoz­tam, a tolmács beszélgetett az indonézzel: csehül. Egyik ámulatból a másikba estem. — Mikor tanult meg csehül? — kérdeztem. — összesen négy hete is­meri a nyelvet — kaptam a választ. — Csodálatos? És mi a­foglalkozása? — Mérnök. Most végezte az egyetemet. Jól megnéztem a jóképű, szolid modorú indonéz fia­talembert: sokra hívatott nép, amelynek ilyen fiai van-x nak. Az üdülőnek egy házi-ren­dezvényén felkértek éne­kelni. Elénekeltem néhány közismert operett-dalt. Más­nap az ottani kulturális kap­csolatok intézetének igazga­tója felkért: lépjek fel nyil­vánosan is. Nagyon meg­örültem a megtiszteltetés­nek, mivel külföldön még nem szerepeltem. A Hotel-Palace nagyterme zsúfolásig megtelt nézőkkel. Sorra vettem a szép ma­gyar operetteket: Kálmán, Lehár, Kacsoh műveit. Mű­soradás közben gyakran lát­tam megvillani a fehér zseb­kendőket, hogy letöröljenek vele egy-egy könnycseppet, amit a szép magyar dalok kicsaltak. Előadás után a közönséggel együtt mulat­tunk: életem legszebb estje volt. A kulturális kapcsolatok igazgatója másnap egy nagy­szabású turné-szerződést ajánlott fel. Bár sikerülne!... Csehszlovákiai tartózkodá­som alatt csodálatos ellátás­ban részesültünk. Mindig az járt a fejemben, hogy va­jon azok a csehszlovák dol­gozók, akik cserében ná­lunk üdülnek a Balatonon, megkapják-e ezt a kitűnő ellátást, kiszolgálást, a sze­retetnek és figyelmességnek ezer jelét. Amikor eljött a búcsúzás napja, az állomásra kikísért bennünket egy ottani szak­szervezeti funkcionárius, aki aznap reggel jött meg Ba­latonlelléről. Megkérdeztem tőle: „Hogyan érezte magát Magyarországon ?« — Kitűnően — válaszolta határozottan. — Csak az nyugtalanított mindig, hogy vajon a magyar elvtársak megkapják-e nálunk mind­azt a aaepet ét jött ásat na a magyaroktól megkaptunk. Megszólalt a katonazene­kar: magyar indulókat ját­szottak. Búcsúztunk Cseh­szlovákiától, ahol olyan jól éreztük magunkat és ahon­nan annyi szép emlékkeltér­tünk haza. A vonat lassan kigördült. Elővettük az em­lékbe kapott selyemkendő­ket: búcsút integettünk ve­le. Köziben néha szemün­ket is meg kellett törölni. Katona András, , a Szegedi Nemzeti Színház művésze döntése, mert ez a „film­nyomók* munkája. A dísz­párna-mdntázat készítése a kézimunkakészrtő és a kézi hímzett cikkeket előállító háziipar dolga és a paplano­sok ilyen munkát nem vál­lalhatnak. A háziikabét és köntös a fehérneműkészitök képesítéshez kötött ipará* hoz tartozik. Kizárólag szö­vetany ágból készült házika­bátokát és köntösöket pedig csak szabó-kisiparosoknál le­let rendelni. A papírplaká­tok festését aszerint kell el­bírálni, hogy képzőművésze­ti alkotás-e, vagy csak ipari munka, mert a képzőművé­szet szabad szellemi foglal­kozás, erre iparigazolványt nem lehet kiadni. Nem szükséges iparigazol­vány az utcai személymcrlc­gekhez. Egy a Brüsszelben nyert nagydíjak közül A brüsszeli kiállításon Magyarország eddig 42 díjat nyert, közöttük 19 nagydíjat, 8 díszoklevelet, 7 arany-, 6 ezüst- és 1 bronzérmet. Nagydíjat (Grand Prix) nyert Somogyi Jenő és He­rényi Jenő alumíniumszobor-kompozíciója,mely a magyar pavilon legfőbb dísze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom