Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

5 Vasárnap, 1958. augusztus 3. 5 SZÁMUKRA IS ELJÖTT A FELSZABADULÁS Egy baldsíyai agrárproletár család szomorú tragédiája A hosszú, egykor: Kiss doktor klinikai orvos, amikor mar a.ez De u maga­• \ T-A. A A : bcíeg egészségi allapota megengedte, szűkös !.. . . ,. , 7. szép napOitat látott J liléjéből mindennap szakított néhány percet, 5 biztos határozottság balástyaa tanyaház 5 egv félórácskát arra, hogy beszélgessen egy S után csak nagyon ke­roskadozó tornácán: ki''s." ®zzeI \ holtsovány ötvenéves arcú, de :vesen merik megkí­..... , , "egyébként még csupán 34 éves balastyai fia-. .... . ulunk. Előttünk egy jtalasszonnyal. Beszélgetései Kucsora Józsefnéval JSerelm, hogy mégis í.7»(l«s válli'v zömökL i csakhamar túl nőttek a gyógyító tudomány 5 meakeressék igazsá­alázatos ember áll. Naptól ketére égett, tekintetű ! feltételezéseinek igazolásán. Az orvos nOTekvo ! eükat Múlt K11csc1.ro tekintetű,. borzongással hal)gatta az üjabb fejezeteket, jgwwt. mint tvucsoaa fe-; Nemcsak érezte, tudta is: Igazat beszél be- 5 Jozsetnek, sok ma­izmos! (sak rá kell nézni az asszonyra, s te- ! soknak nincs a gaz­.. :olvasható róla a büntetést követelő igazság- • testet alig takarjak:taians4g ami, dolgozó emberek ellen el lehet : dákkal semmilyen el a rongyok. : követni. A lelkiismeretes orvos látta, ez eset- • írásos szerződésük, N«m hámom én ! ben elsősorban társadalmi orvoslásra van i így mée a lefiiobh in­— JNem panoyn en; szükség. Szinte segítséget kért, amikor a; t6 ? v™ ,.D . , most mar, ha hallja-szerkesztőséghez fordult s dióhéjban elmon-;aulatu "iro, ugyved is a nagyságos asz- 5 dotta azt, ami itt sorjában kiderül majd. • sem tud az üggyel szony, elmondom, ami sokra menni. Kucso­a szívemen van. rához hasonlóan köti A nagyságos asszony valóban ott üldö- niég az ilyen embereket az is, hogy gaz­gélt most is a háta mögött, minden sza­\át figyelte, hebegve, hadarva, néha ré­müldözve rikácsolt közbe: "Nem igaz, nem igaz, hazudik!* ö azért csak beszélt nyugadtan. Gondolván, rosszabb úgy sem lehel. — Nyolc évvel ezelőtt lettem az asz­szonyommal együtt Tóthné nagyságos asszony cselédje. Az egyesség úgy szólt: a jószágokkal nem lesz gondunk. Nekünk csak a 37 holdnyi földet kell megművelni, ezért a termés egyharmad része a mienk lesz. Igaerőt, szerszámokat, gépeket, ve­tőmagot, mindent a nagyságos asszony állít. Nekünk csak a gyalogmunkát kell csinálni. És csak azokkal a, növényekkel foglalkozunk, amikből részesedünk is. Már az első esztendőben kiderült, csúnyán becsapott bennünket. Kitűnt, hogy nem is harmadosságról van szó, hanem minde­nes tanyásbérességről. S a lesoványodott, alig termő földek hasznának egyharmadá­ból kell az adón kívül a gazdálkodással járó össaes kiadásokat fedezni. A kéthar­mad részt érintetlenül át kell adni a gazdának. Ennyi földet két ember éven átal még ha belefeszül, sem képes egye­dül megművelni. Tehát gyakran kellett napszámosokat is állítani, ezt mind mi fizettük. Ugyanakkor magamnak is el kellett járni más földjére dolgozni. Mert a boronától a vetőgépig mindent a szom­szédoktól kellett kölcsönözni, s ennek nem is kevés gyalogmunka volt az ára. Ter­melnünk kellett mislingkukoricát, tar­lóba vetett takarmányokat, amiért sose járt egy krajcár sem. Kellett, hogy a nagyságos asszony ökreivel elszegődjek szántani -takarmányért, mert ha az ök­rök leromlanak, aztán a nagyságos asz­szonynak sem tudok dolgozni, akkor még kevesebbet kapok. Régebben, amikor még beadási kötelezettséget is kellett volna teljesíteni, a nagyságos asszony igyekezett minden termést szegedi lakásukra elta­karítani, a fiatalűrékhoz, hogy meg ne találják. Egyszer, amikor nekünk még a fej­adagunk sem maradt meg, kénytelen vol­tam részes munkára szegődni az egyik szomszédhoz, 4 mázsa gabonát kaptam érte. A nagyságos asszony elkérte vető­magnak. mondva, hogy később majd visz­szaadja." Aztán fát kínált érte, elfogad­tam, mert kellett a tűzrevaló is. Másnap jött a rendőrség, kiderült, hogy a nagy­ságos asszony tisztességtelen úton jutott a fához, kocsira rakták a tűzrevalót és elvitték.' A nagyságos asszony azóta sem akar haliam arról, hogy megfizesse tar­tozását. A TANYASBÉRES család sorsa tán nem lett volna annyira szomorú, ha özv. Tóth Kálmánné, a gazdájuk megengedi nekik, hogy jószágot is tartsanak. Mala­cot meg baromfit csak annyit tűr meg a ház körül, amit ha elad a béres, kifutja a napszámosokat és a termeléssel járó egyéb kiadásokat. Hét év óta még az SZTK-költségeket is Kucsoráék fizetik. A vénasszony egyszerűen megtagadta, mond­ván, hogy nincs pénze. Beszélgetésünk során mindent összead­tunk, mi volt Kucsora József jövedelme eddig az idei gazdasági évben. Beszámol­tuk a "nagyságos asszony* által mondot­takat is és még így is, szörnyűség: pénz­értékben a múlt szeptembertől idáig, ami a bérest terhelő gazdasági kiadásokból megmaradt, mintegy 1500 forint érték. Ezen már csak nagyon keveset szépít az a pár mázsa kukorica meg krumpli, ami az őszi betakarítás után jut még Kucsorá­éknak. Eddig tehát a szerencsétlen em­ber havi keresete még a 150 forintot is alig éri el. Pedig gazdája szerint is jó munkásember. Jellemző, hogy egy foga­dolt marokszedő segítségével az idén is egy hét alatt közel 14 hold gabonát ara­tott le. De könnyű lenne most azt mondani; minek csinálta, minek volt olyan bolond. De nem mondhatunk ilyet, csak a pa­rázsló gyűlölet vesz rajtunk erőt, ha lát­juk, hogy csak a szegedi járásban hány­száz ilyen Kucsorához hasonló agrárpro­letár család sínylődik különbpző szaty­mazi, balástyai, zákányszéki, kisteleki, ásotthalmi volt úribirtokosok, kulákok gazdaságaiban, akik valósággal oda van­nak láncolva rabszolgatartólkhoz, mi­után nyomorúságos cselédlakásokat kap­nak gazdáiktól. Ha a cseléd követelőzni próbál, akkor a gazda — mint Tóthné "nagyságos asszony« is — vigyorogva je­lentik ki: mehetsz az istenhez, minden Ügyvéd, bíró jóbarátom, úgy sem lesz iga­zad. Pedig köztudomású, hogy nem igaz 400 kilométer vízen dáik gyakran évekre visszamenőleg tar­toznak nekik, s azért sem merik elhagyni helyüket, mert akkor veszett fejsze az egész, soha többé nem várhatják, hogy megtérül szánalmas kis bérük. JO LENNE TUDNI, más embernek mennyi sós, keserves verítéke tapad egy­némelyik csillogó Pannónia motorkerék­párhoz, személyautóhoz, mely naponta párjához, személyautójához, mely naponta besuhan Szegedre a faluból, meg a tanyá­ról. Mi lenne, ha végre ez a vékonyka réteg, amely még a múlt bélyegét viseli, fellázadna kegyetlen sorsa ellen, s nem menne el többé gyümölcsöt termelni, aratni, kukoricát kapálni, permetezni, ál­latokat gondozni azoknak a birtokaira, kiknek már-már az égig nőnek ismét a jegenyéik? A mezőgazdaságban ez lenne a kizsákmányolás végleges alkonya. És meg lehetne ezt tenni, hiszen ezeket az embereket régen várjak a termelőszövet­kezetek. Csak a megszervezésük rendkí­vül nehéz, mert szétszórt tanyákon, teljes sötétségben, politikai vakságban élnek. Pedig meg kell ezt kezdeni, sikerülni fog. Amikor a sok közül egynek, Kucsora Józsefnek elmondtuk, hogyan élhetne a szövetkezetben, felényi munka után, mint amit ennek a kizsákmányoló öregasszony­nak végez, elfordult a nagydarab, tagba­szakadt ember, s mint apró kis gyermek, sírt keservesen. Magunknak is nehéz volt kiállni, ami­kor elmondta: Tizenegy néhány évvel ez­előtt, nem messze ide. a Gombos-tanyán próbált egy kis viskóra valót összekapar­gatni. Ott csak hat holdat művelt meg a gazdának. Akkor azt gondolta, azért nem sikerül a terve, mert kicsi a föld, amin dolgozik. Nagyobbat vállalt hát, és még rosszabb lett, mert nagy föld, nagy rab­lás, ha az a másé. Könnyei csak szapo­rodtak a szemében, amikor a járási párt­bizottság másodtitkára közölte vele, hogy a domaszéki Rákóczi Tsz-J>ől látatlan­ból is azt üzenik: Jöjjön minél előbb, várja már az üres lakás és ha nir.es elég kitartása, élelemmel és pénzzel is kise­gítik, és hogy náluk már régen mindiből megy 4 termelés. NAGYON ROSSZUL ESETT hallani, amikor azt mondta ez az ember, aki még mindig felszabadításra vár, hogy itt a tanyán, ahol jóformán még a madár se jár, ő eddig csak annyit tudott a szövet­kezetekről, hogy ott vasvillával ölik egy­mást az emberek. (Ez falun végzett poli­tikai munkánk szégyene.) Míg ott voltunk, a "nagyságos asszony* is erősen követelte Tóth Istvánné 18 holdas fogadatlan prókátor szomszédasz­szonnyal együtt, hallgassuk meg őket is. Kiderült, hogy ez a "nagyságos* jelen­leg az államnak is mintegy 14 ezer fo­rintjával tartozik és már sok ezer forint adó- és begyűjtési tartozást engedjek el neki "behajthatatlan tartozás« címén. Egykori MÁV főintéző férje után még özvegyi nyugdíjat is kap, s természete­sen ingyenes orvosi kezelést is. Ezentúl a "fiatalúrnak*, akiben egyetlen fiát tisz­telhetjük, sem megvetendő állása van, postatiszt a szegedi l-es Postahivatalban. Ráadásul anyja után "háziúr* egy olyan házban, melyben raj­ta kívül még öten laknak. Amikor érdeMőd­tümka,(kéf egyhúron pendülő asszonyság­tól, md a véleményük erről a cudar kizsák­mányolásról. a"nagy­ságos* asszony mint egy filozóifus vála­szolt: "Még a forra­dalom alatt (értsd ellenforradalom) meg­mondta a rádió is, rűncs többé osztály­üldözés*, kiábrándul­tan, sértődötten kér­dezte: vagy tán nem így van? Megdöbbentő ez, mindamellett na­gyon tanulságos. Csépi József Váci ÜLZL úttörők Látogattak Szegedre Délután 4 óra. Érdekes tiszai halászok életét, el-el- tiszaszakaszon holdvilágnál víziegyüttes tűnik fel túl a nézegetve az ősi különös ha- tett utunk. Holdfény vert hídon az aranyló délután- lászszerszámokat, a cégéket, aranyhidat a Tiszán, lágyan ban. Egy lassan haladó mo- különféle varsákat, no meg loccsantak evezőink, s mi toros zászlóshajó, a Sirály a legérdekesebbet, a hal csa- Szegedről, Gárdonyiról, Pó­mögött négy karcsú csónak iogatására való hengeres sáról, Juhász Gyuláról, fejlődik rajvonalba. Barnára üres fadarabot, a "kuttyoga- Dankó Pistáról beszélget* tót*. tünk. Ifjúságunk legkedve­. sebb írójáról, Móráról is sok vflinclenütt szó esett. Lassan úsztak a UpiawM álVieteitd mellettünk a partok hátra­vettek körül bennünket - - Most itt vagyunk, utunk mesélték. — Egy szép példa erre: futottunk be, amikor az élel­égett fiúk húzzák az evező­ket, matrózsapkájukat vidá­man lengeti a tiszai szél. Va­lamennyi fiúp az úttörők pi­ros nyakkendője. íjh yJifiAlÁ A csónakflotta legénységé­nek evezői adott jelre ma­gasba emelkednek. A tisz- miszerüzletek zárva voltak, ' ---- s nem yojt kenyerünk Mi­kor ennek híre ment, a kü­végcéljánál, Szegeden, Meg­Csongrádra vasárnap lepődtünk milyen szép, „ tiszta es csendes varos. — Tudjuk, érezzük, telgés Szeged városának és a víziúttörőcsapat táborveze­tőségének szól. Néhány csa­pás még és az együttes őrsi hajói megbökik orrukkal a jfíi \fte$ed megélte, zeli házakból percek alatt hogy több mint 400 kilomé­előteremtették a kenyeret, teres evezés árán megvált­Már éppen indulóban vol- suk a belépőjegyünket a szegedi tiszapartot Avaci tunk, amikor István Gábor városba, ameíyeY máris meg­19. sz. Buvar Kund viziut- .o.,**™ ——a..... törőcsapat országjáró utolsó túrá­elvtárs, egy csongrádi tsz szerettünk. örülünk, hogy dolgozója tűnt fel a gáton, megismerjük népét, s bízó­jának utolsó állomására, hóna alatt négy meleg ke_ h él szóló ?Z,e!?,dre.JéTkeZ?t.tÁ..SáJSa„" bérrel. emlékül magunkkal visszük — Felejthetetlen volt a Vácra a magyar Alföld szí­Csongrád—Szeged közötti vének dobogását... takról indulva, végighajózta, illetve evezte a Bodrogot, és a Tisza hazai szakaszát, több mint 400 kilométert hagyva maga mögött. S mindezt 14 —15 éves fiúkkal, szervezet­ten, csapat-kötelékben. A vezetőkkel és a kedves, mosolygósarcú, de kissé tö­rődött fiúkkal csakhamar élénk beszélgetés kezdődik, s természetesen a nem min­dennapi nagy országjáró túráról folyik a szó. A túra vezetője Sándor László, a váci úttörőház igazgatója, munkatársai pedig Bagyula László Pest megyei úttörő­titkár, Míves Ottó és Mesz­lényi Miklós pedagógusok, továbbá Berecz József és Galamb Viktor mint mű­szaki személyzet. Az utóbbi­ak egyúttal a csapat rajve­zetői is. Percek alatt felele­venedik a nagy vízitúra minden kedves részlete. Ki­tűnik, hogy a csapat tagjai bejárták a zemplényi hegye­ket, Füzér várában és a sá­rospataki Rákóczi-vár tor­nyában idézték a múltat, megkóstolták Tokai tüzes borát, Tiszalökön és Tisza­palkomány megszemlélték szocializmust építő jelenünk hatalmas alkotásait, ismer­kedtek a magyar Alföld né­pével, szokásaival, gyűjtöt­ték annak szókincsét, elbe­szélgettek mindennapi éle­tükről, munkájukról. Külö­nös érdeklődéssel figyelték a i (Siflis felvétele) Vidám az élet és példás a fegyelem a vízi úttörők között Lelkes készülődés Szegeden alkotmányunk ünnepére Szeged és a szegedi járás életét, s az alkotmány pont- népünnepélyeket tartanak dolgozó népe is készül au- jainak élő valóságát. A Sze- gazdag, vidám program­gusztus 20, alkotmányunk gedi Ruhagyár, a Vas- és mai. évfordulójának megünneplé- Fémipari Szövetkezet dolgo- Pusztamérgesen az alkot­sére. Az üzemekben a dol- zói már készítik gazdag mány ünnepével együtt ülik gozók anyagú kiállításukat. A Vas- meg a község fennállásának ünneDi műszakokkal kö- és Fémipari Szövetkezet 50. évfordulóját. Gyálaréten !P műszakokkal, ko pártszervezete levelet inté- új iskolát avatnak, szontik alkotmányunk szu- ^ a SZÖVetkezet dolgozói- Több termelőszövetkezet letésének 9. évfordulóját, hoz, s köszöntötte őket a kö- meghívta a tsz-t patronáló és a termelésben új ered- zelgő alkotmány-ünnep al- szegedi üzemek képviselőit, menyeket érnek el. Több kalmával, további erőt és hogy együtt ünnepeijenekés üzemből érkezett már an- sikert kívánt a munkához. szórakozzanak augusztus nak a híre, hogy kiállításo- „ .. . . ,, , 20-an. Szegeden es a jaras­kat is rendeznek, amelyek- A urasban alkotmányunk ban sokfelé nek keretében bemutatják a évfordulóján épp úgy, mint találkoznak egymással a gyár fejlődését, a munkások a városban munkások és a dolgozo parasztok. Köszöntik az alkotmányt és kölcsönösen elbeszélgetnek életükről, munkájukról szét­|' téphetetlen barátságuk je­• gyében. | í Az üzemekben és a közsé­; • gekben, a kerületekben al­< • kotmányunk jelentőségéről ; • előadásokat, illetve kisgyűlé­•! seket tartanak. Megemlékez­; • nek a magyar nép békés, • i építő munkájáról, s arról, hogy a Szovjetuniónak, a szocialista tábornak, a prole­" tár internacionalizmusnak nagyrészt köszönhető, hogy a pusztító ellenforradalom • • után vidáman, új eredmé­; ; nyekkel, gazdagodó élettel ;> köszönthetjük a nép alkol­| mányát. A munkás-paraszt találko­zókra az igaz? barátság jegyében szeretettel meg­hívják a szovjet harcosok képviselőit is. Augusztus 20. vidám ün­nepére lelkes a készülődés és a dolgozókat gazdag kul­;; turális és sportműsor is szőJ rakoztatja majd. : áilikt-éw-. A Román Népköztársaságban is tért hódít a televízió. A sikeres kísérletezések után ma már rendszeres adásokat sugároznak a nap egy bizonyos részében. Ké­pünköna Román Televízió bukaresti nagy stúdióját láthatjuk felvételezés közben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom