Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-28 / 202. szám

3 Csütörtök; 1958. augusztus 28. A római edénytől Dankó Pista szobráig Érdekes kísérletek, jó kezdeményezés az óbudai porcelángyárban Valóban ősi hagyomány alapján, bizonyos formai új/- nek úgy elosztani, hogy mi­Obuda. Aquincum környé- tások, új vonalak kialakítása r.él változatosabb porcelánok ken az edénykészítés. Szá- szerepel, de a szélsőség át- kerüljenek egyes vidékekre mos lelet bizonyítja, hogy a vétele nélküL A hazai ízlés rómaiak idején, később a a lágy pasztellszíneket ked- Szegedi lonatkozások középkorban is gyártottak veli. Elsősorban ezeket al­használati tárgyakat, figurá- kalmazzák tehát új csészé- Nagyon helyes kezdemé­kat e vidék kiváló n^ers- iknél, vázáiknál, s más nyezése a gyárnak, hogy anyagából. A századforduló gyártmányaiknál. És lám, a egy-egy új modellnél -piac­éi ott alakult óbudai porcé- közelmúltban francia vevők kutatást* végez. Néhány új lángyár az államosítás után keresték fel őket és ezek az darabot kiad a kereskedt­korszcrú üzemmé fejlődött, újvonalú, de lágy színekben lemnek, hogy ott kipuhatol­ahol évente jelentős meny- gyártott porcelánt rendelték ják a vevő véleményét. Az nyiségű művészi porcelánt meg, mivel ott a jóízlésú vá- Üveg- és Porcelánértékesítő készítenek. sárlóközönség mostanában Vállalattal és a Kiskereske­Az utóbbi években kül- már , -visszakanyarodik- a delmi Vállalattal kialakult földön újra nagy érdeklődés szépérzéket nem bántó ké- jó kapcsolat eredményeként mutatkozik a magyar porcé- szítményekhez. az első ilyen alkalomra or­A vezetők felelősséggel tartoznak a beruházásokért a dolgozó nép államának lánipar iránt. Herend, a Zsolnay jórészt exportra gyárt. Az aquincumi porce­lángyárra hárult az a fel­adat, hogy elsősorban a ha­A „ fogfájós kiskutyák" ellen belföldi piacon. Stílus­és formaproblémák szágosan Szegeden kerül sor, a Kárász utcai Ajándék­bolt kiállítása keretében. A gyár folytatja majd ezt az A porcelánnál a forma, a akciót, a kiállított és bemu­zai szükségletet lássa el szín, tehát a kivitel mellett tátott tárgyakból, amelyek edénykészletekből, dísztár- az egyes cikkek ára is sze- jórészt hiánycikkek, folya­gyakból, amelyek mindin- repet játszik belföldön. Az matosan biztosítja az ellá­kább hiánycikkekké váltak a aquincumi gyárnak sikerül tást Szegednek. olyan árat kialakítani, amely Még egy szegedi vonatko­hamarosan népszerűvé teszi zású mozzanaté van az a gyár római sasos védje- aquincumi porcelángyár te­gyű porcelánjait. Az egyes vékenységének. Tápay Antal gyümölcsös-, kávés-, teás- szobrász több művét soro­Az üzem termelésének készletek, sőt a kis és nagy zatban gyártják. A tiszai ha­mennyisegj fejlesztése mel- porcelánfigurák jóval ol- lászró! és az ifjúsági vízi­lett saját egyem stílusukat csóbbak, mint korábban telepet majd díszítő evezős­szeretnék kialakítani keszle- voltak. A gyár kisebb nipp- szobroikróa készítenek porce­teiknél, kisebb es nagyobb figurái például nem drágáb- . lánszobrocskákat. A szabad­dísztárgyaiknál az aquincu- bak> mint a kerámiából ké- téri játékokra forgalomba mi gyárban. És itt érdekes szült, bazári színvonalú, kerül a szegedi Dankó Pista kísérletnek lehetünk tanúi, pöttyös kendővel felkötött szobor porcelándísztárgynak A magyar porcelampar ed- áuú „fogfájós kiskutyák«, és legyártott másolata is. Azon­dig bizonyos tokig konzer- hasontó -vitrintárgyak*. kívül sok vázát, nippet ké­vatív volt. Színeiben, tor- Óbudán egész kis szériák szítenek szegedi képekkel, máiban őrzi a nemes hagyó- Szülnek, az árut igyekez- motívumokkal. mányokat, amelyek azonban — itt-ott bizonyos frissítésre * szorulnak. Nyugaton ugyan­akkor viharos változás tör­tént az elmúlt években a művészi porcelániparbar. Élénken változó árakkal kérni. Mindössze 7500 darab Meglepő, sokszor absztrakt zajlott le tegnap Szegeden a tojás került felhozatalra, s formák bizarr megoldások, szokásos szerdai hetipiac, ezt a kis mennyiséget gyor­vad, rikító színek -korszerű- Az élőcsirke tyúk pulyka, san elkapkodták. ' , . . kacsa, liba, atlagos kilónkén- A tej ara is megváltozott Sitettek* a gyartmanyokat. ^ ^ ^ 2Q 1J} 17 ^ 18 3 forintról 320-ra, a tejfel nnxzteltszínek ^ m°Z80U' A E^a Sró^fa £ pas~ieus*meu jás darabjáért ebben az ido- kilója pedig 45 forintért kelt. Az aquincumi porcelán- ben szokatlanul magas árat A szárazbab 7, a mák 20, - - • _„„_„„„,,.- kértek Néhol 1 60-at 170- a rizs 16> a méz 24 forin­gyar muvesz. programja- kertek. Néhol 160 at 1,10 ^^ klónként. A „ ban, a nyugati tapasztalatok et sem restelltek darabjaert nya ánj változatlanul 2°50i t a sárgarépa 2, a zöldség 4,50, a vöröshagyma ugyan­Változtak a piac árai SmLékezh JIílü Ijúhztű jra M a 130 éve, 1828. augusztus 28-án született Dev Tolsztoj, a világirodalom egyik óri­ása. Gyermekkorát a család gazdag és szép birtokán, Jasznaja Pol­jánában töltötte. Ké­sőbb, kiábrándulva osz­tályának, az orosz fő­nemességnek tartalmat­lan életéből, ide tért vissza és itt alkotta meg nagy műveit, a Háború és békét, az Anna Kareninát, a Föl­támaclást, nagyszerű el­beszéléseit és kisregé­nyeit. Mint író, első si­kereit a Gyermekkor­ral és a Szebasztopoli elbeszélésekkel aratta. Pályájának tetőpontjára az 1869-ben befejezett Háború és békével ju­tott, amely nevét csak­hamar ismertté tette egész Európában. Flau­bert, a Madame Bovary írója az egyenrangú kortársnak kijáró tiszte­lettel és lelkesedéssel üdvözölte Tolsztojt, ami­kor a Háború és békét elolvasta. Tolsztoj rea­lista a szó legnemesebb értelmében. Regényei­nek eseményei a való­ság erejével hatnak, szereplői pedik élő, cselekvő jellemek. Tolsz­toj' a jellemábrázolás utolérhetetlen mestere. Az Anna Karenina fe­ledhetetlen Annája, a Háború és béke Andrej hercege és Pierre Be­zuhovja a Föltámadás Nyehjudovja és Maszlo­vája örökre megmarad­nak az olvasó emléke­zetében, mert tetteik, küzdelmeik minden jó­ra vágyó és jót akaró ember küzdelmét pél­dázzák. Emellett Tolsz­tojnak, mint kritikai realista írónak nagy ér­demei vannak a kora­beli orosz élet, az ural­kodó osztály züllöttsé­ge, a katonai terrort ki­fejtő állami és a lelki terrort gyakorló egyházi hatalom leleplezésében. Az 1905-ös forradalom idején világnézetének ellentmondásossága el­lenére is megértette, hogy Oroszországban olyan dolgok vannak készülőben, amelyek gyökeresen fogják meg­változtatni az idejét­múlt nemesi világ ké­pét. Barátjához, Szta­szovhoz, a kitűnő kriti­kushoz írta levelében: -Az események szokat­lanul gyorsan és szabá­lyosan folynak le. Elé­gedetlenkedni amiatt, ami most végbemegy: annyi, mint elégedetlen­kedni az ősz, a tél mi­att, anélkül, hogy a ta­vaszra gondolnánk, amelyet az ősz és a tél közelebb hoz a szá­munkra ... S ez jelen­tősebb és jótékonyabb következményekkel fog járni, mint a nagy francia forradalom*. Tolsztoj nem érte meg ezt a tavaszt. 1910. no­vember 7-én Asztapovó állomásán meghalt. Nagy regényei azonban nevét halhatatlanná tet­ték, s Tolsztoj művei sehol sem örvendnek olyan megbecsülésnek, mint éppen a Szovjet­unióban, ahol e művek kiadásai egymás után látnak napvilágot, s szinte minden ember is­meri már Andrej Bol­konszkíj és Natasa Koz­lova nevét és szerel­mük megható történetét. csak 2 forint, a fokhagyma kilónkénti ára pedig válto­zatlanul 6 forint volt. Az ódió kilóját 18, az újdiót pedig 12 forintért mérték. A fejeskáposzta kilójáért ; 4,50-et, a kelkáposztáért 5, salátáért 5,50-et, a parajért ;; 3, karalábéért 2,60-at, a kar­fiolért 5 forintot kértek. A paradicsom kilója 1 forint 1,20 körül mozgott, a bol­tokban viszont kilogram­monként 1 forintért már szép paradicsom kapható. A cecei zöldpaprika ol­csóbb lett, 2—2,50-et kértek kilójáért, a főzőtök is 20 fil­lérrel lett olcsóbb, kilónként 50 fillérért mérték. 1200 kiló zöldbab is felhozatalra ke­rült, kilónként 3,50-ért, a zöldborsó kilóját 10 forin­tért mérték. Az alma kilója 2, a körte 2,50, az őszibarack 6, a szilva 1,20, szőlő 3, sár­gadinnye ugyancsak 1,20, görögdinnye kilója pedig 70 filléres átlagos ár körül moz­gott, illetve cserélt gazdát. Rokonszenvet ésbi^t kelt a kormány beruházási politikája minden józanul gondolkodó emberben. Ér­] deklődéssel figyelik megyénk dolgozói is beruházásaink megvalósítását. Mint bizo­nyára más vidék lakóit is, az országos nagy létesítmé­nyek mellett a Csongrád megyeieket is elsősorban az érdekli, milyen irányú és nagyságú beruházások való­sulnak meg itt, a megyében. A gazdaságos beruházások irányát nagyban befolyásol­ják az egyes területek adott­ságai. Csongrád megye jel­legéből szükségszerűen kö­vetkezik, hogy itt főként a könnyű-, és élelmiszeripar­ról van szó, valamint a me­zőgazdaság fejlesztését, illet­ve gépesítését valósítjuk meg. A fejlesztést azonban nem új üzemek mindenáron való létesítésével, hanem a már meglévő üzemeink kor­szerűsítésével, bővítésével, rekonstrukciók útján kell el­érni, mivel a beruházási pénzeszközök felhasználásá­nak ez a gazdaságos útja. Uj üzemek létesítése esetén a ráfordítás 50—60 százalékát ugyanis a termelést nem közvetlenül szolgáló építési költségek emésztik fel. Ez­zel szemben a rekonstruk­ciók, a különböző korszerű­sítések, modern nagy telje­sítményű gépek beállítása közvetlen kihatással van a termelés fejlesztésére, eme­lésére minimális építési költ­ségekkel. Az elmúlt években sajnos nem minden esetben érvényesült ez a szemlélet. Több olyan beruházás való­sult meg, amelynek gazda­sági eredménye nem állt arányban a ráfordítás mér­tékével, ugyanakkor meglévő üzemek korszerűsítésére vaj­mi keveset fordítottunk. Több éves tapasztalat tanul­ságait leszűrve kormányza­tunk számos olyan intézke­dést hozott, melynek ered­ményeként ma már egész­séges irányban halad a be­ruházások lebonyolítása. A beruházások megkezdése előtt többek között gazdasá­gossági számítást kell készí­teni, előtérbe kell helyezni a meglévő üzemek korszerű­sítését és lehetőleg minél kevesebb új építkezéssel kell megoldani a termelékenység fokozását. 1957. és 1958. években szá­mos olyan nagy jelentőségű beruházást kezdtünk megva­lósítani megyénkben, amely minimális építési szükségle­tet igényelt. Ilyenek például a Szegedi Kenderfonógyár, a Vajháti- és Eperjesi Kender­gyárak, a Szegedi Szalámi­gyár stb. rekonstrukciói, amelyek mintegy százmillió forintos ráfordításból való­sulnak meg. Ennek eredmé­nyeként évente 1400 tonná­val nő az előállított kender­áru mennyisége, 3000 ton­nával több kenderkórót dol­goznak fel, a megyei élelmi­szeripar fejlesztésének kö­vetkeztében pedig 6000 má­zsával több szalámit készíte­nek. Köszönet a Kisteleki Gépállomás szerelőinek Aratás után, amikor a gépállomásokról kiindulnak a cséplőgépek, a régi cséplőmunkás mindig arra gondol; vajon, hogy dolgozik majd a gép. Lelkiismeretes munkát végeztek-e benn a gépállomáson a szerelök, kijavitották-e a traktor, meg a cséplőgép minden kis hibáját, nem lesz-e majd sok akadály a nehéz munka közben? Engem is foglalkoztatott ez a gondolat, amikor a Kisteleki Gépállomás AHO—7/16-os számú gépével a balástyai 4-es körzetben elkezdtük a munkát. A gép fe­lelős vezetője Jójárt Illés traktoros volt. Jójárt elvtárs gépe már az első napon jól vizsgázott és mindvégig ki­válóan dolgozott. Nagyon örültünk, hogy a gépállomás szerelői ilyen derék munkát végeztek, ilyen tökéletes gé­pet adtak nekünk. A jó géppel — bár most valamivel kisebb volt a gabonatermés, mint szokott lenni — igen jól kerestünk, összesen 3851 mázsa búzát, rozsot, árpát • I csépeltünk el, s az egész részesek keresete egyenként 12 mázsa 29 kiló gabona lett. Ezt a szép eredményt rosz­szul kijavított, hibás géppel nem érhettük volna el. Ép­pen ezért valamennyien köszönetünket fejezzük ki, mint a cséplőmunkacsapat tagjai a Kisteleki Gépállomás sze­relőinek és igazgatóságának. Dallos Pál munkacsapat-vezető Igen nagy az olyan beru­házások jelentősége is, ame­lyek megvalósításával kü­lönböző melléktermékek hasznosítását tudjuk elérni Ilyen létesítmény többek kö­zött az újszegedi és a vaj­háti pozdorja-lemezüzem. Ezek az üzemek az eddig nagy mennyiségben kihasz­nálatlan pozdorjából külön­leges eljárással évente mint­egy 8000 köbméter kiváló minőségű bútorlemezt állíta­nak elő. Ipari beruházásaink mel­lett jelentős összeget fordí­tanak megyénk területén a mezőgazdaság fejlesztésére is. Az állami gazdaságok és gépállomások pl. 1958-ban 20 millió forintot kaptak gépe­sítésre az építési és egyéb beruházási lehetőségeken fe­lül. A felsorolt beruhá­jácn 7 mellett, melyek köz­f.UMM vetve szolgálják a lakosság életszínvonalának emelését, a dolgozók szociá­lis, kulturális, egészségügyi ellátását közvetlenül szolgáló beruházásokra is sok millió forintot fordít kormányza­tunk. Kiemelkedő jelentősé­gű az a 40 millió, melyet ez évben fordítunk új lakások létesítésére, illetve meglévő lakóházaink javítására a me­gye területén. Az előzőekben kiemelt beruházásokon kívül számos kisebb volumenű, de nem kis jelentőségű ipari, mezőgazdasági és egyéb kom­munális jellegű beruházáso­kat kell megvalósítani. Mindezen célok fedezetére mintegy félmilliárd forint áll ez évben a megyei be­ruházók és felújítók rendel­kezésére. Ilyen jelentős összegű gaz­dálkodás megköveteli mind a beruházóktól, mind a pénz­ügyi szervektől, hogy alapos körültekintéssel lássák el a beruházások lebonyolításá­nak feladatát. Ehhez kor­mányzatunk minden támoga­tást megad. Annak érdeké­ben, hogy a ránk bízott pénz­eszközöket valóban a kitű­zött célok megoldására, kon­centráltan használjuk fel, megakadályozzuk az eszkö­zök szétforgácsolását és első­sorban a befejezetlen beru­házások állományát csök­kentsük, valamint felszámol­juk a beruházás tervezésé­nél megmutatkozó hiányos­ságokat, a múlt évben a Gazdasági Bizottság több ha­tározatot hozott. Többek kö­zött előírta, hogy az éves keretgazdálkodást fel kell számolni. A beruházási cél megvalósítása érdekében a beruházás megkezdésekor a teljes fedezetet elő kell irá­nyozni, az egész évre biz­tosított pénzeszköz maradvá­nya pedig átvihető a követ­kező évre, illetve az éves ütem túlteljesítése esetén a szükséges pénzeszköz előre­hozása engedélyezhető. A kormány rendele­Ipi lehetőséget nyújtottak c arra, hogy új, egészsé­ges alapokra helyezzük a beruházások lebonyolítását. A lebonyolításnak ez az új rendje bizonyos zökkenőket okozott. A beruházók egy ré­sze kétkedéssel, meg nem értéssel fogadta a rendelke­zések azon részeit, melyek látszólag korlátozni igyek­szenek a vállalati önállósá­got. Az eltelt fél esztendő alatt szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a válla­latok igazgatói mindinkább arra törekednek, hogy a nép­gazdaság által rájuk bízott forintokat a beruházási terv­ben előirányzott feladatok megvalósítására, a takaré­kossági szempontok messze­menő szem előtt tartásával használják fel. Nem egy esetben személyesen is el­járnak a Beruházási Bank­nál a beruházások tervsze­rinti, időbeni megvalósítása érdekében. Az eredmények között kell elkönyvelni, hogy az idén a befejezetlen beruházások állománya fokozatosan csök­kent és így mind több léte­sítményt tudunk a termeié* szolgálatába állítani. Nem volnánk mégsem tár­gyilagosak, ha elhallgatnánk, hogy a tervutasítások ren­delkezéseit a beruházók nem minden esetben tartják be. A beruházási pénz­eszközök s26tforfcsola­savai neme­lyek veszélyeztetik a befeje­zetlen beruházások állomá­nyának csökkentését. A Be­ruházási Bank az engedély nélkül megkezdett beruhá­zásokat utólag nem legali­zálhatja. Ebből következik, hogy az egyszámláról törté­nő finanszírozás nemcsak azt a veszélyt rejti magában, hogy a vállalat termeléséhez szükséges pénzeszközök egy részét elvonja az engedély nélküli beruházás költsé­geinek fedezésére, s ez rend­szerint pénzügyi zavart, sor­banállást okoz, hanem az egyszámlán előálló fedezet­lenség a termelés során a beruházóval kapcsolatban ál­ló vállalatok tervszerű pénz­gazdálkodását is károsan be­folyásolja. A beruházó által az egyszámláról kifizetett — engedély nélküli beruházás — költség a vállalatnál ered­ményrontó tényező és így csökkenti a nyereségrészese­dést, ezáltal pedig a vállalat valamennyi dolgozójának közvetlen anyagi károsodá­sát is okozza. Ugyancsak helytelen az is, hogy a kisebb volumenű be­ruházások tervezésére nem fordítanak elég gondot. A terveket sok esetben nem ké­szítik el időben, emiatt In­dokolatlanul kitolódik a munka megkezdésének ideje, amely népgazdasági szinten is károkat okoz az egyes lé­tesítmények kései üzemelte­tése miatt. A megyei beruházások ál­lását vizsgálva megállapít­hatjuk, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta év eleji ie­maradast az építőipar foko­zatosan behozta, s az egyes befejezési határidőket figye­lembe véve a teljesítés üte­me ma már kielégítő, sőt 1956. év azonos időszakához viszonyítva a mezőgazdaság 8.3 százilékkal, az oktatás­művelődés 2.8 százalékkal magasabb teljesítési fokot ért el. Ezzel szemben az ipar, egészségügy és a lakásépít­kezés néhány százalékkal alatta maradt a bázisidőszak teljesítésének. Csongrád megye le­rjilptpn egy részben meg­1 u ivivii közelítően félmil­liárd forintot fordítunk be­ruházásokra és felújítások­ra. Ilyen hatalmas összeggel való gazdálkodás megköve­teli, hogy csak megfelelő szaktudással, alapos felké­szültséggel rendelkező dol­gozókat foglalkoztassanak ezen a területen. A hozzá nem értés, lazaság, továbbá a beruházási előadók gyakori cserélgetése népgazdaságunk­nak súlyos károkat okoz.' Megállapítható, hogy a be­ruházók műszaki ellen­őrei és beruházási elő­adói nem minden eset­ben állnak hivatásuk ma­gaslatán, Ezt alátámassza az a tény is, hogy 1958 első fe­lében csaknem félmillió fo­rint jogtalan felszámítást tö­rölt, illetve nem fizetett ki a Beruházási Bank olyan el­számolásokból, amelyeket a beruházók már felülvizsgál­tak és elfogadtak. Feltétlenül szükséges, hogy a beruházók már most kezd­jenek hozzá az 1959. évben megkezdődő, építéssel össze­függő beruházások és fel­újítások alapos előkészítésé­hez. Ahhoz, hogy a három­éves tervben kitűzött célo­kat végre tudjuk hajtani, nem elégséges a termelés bővítése, a termelékenység fokozása, hanem elengedhe­tetlen, hogy az abból eredő, beruházásokra fordítható nö­vekvő összeget körültekin­tően, gazdaságosan használ­juk fel. Martini Jenő—Kutiván Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom