Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

3 Vasárnap, 1958. augusztus 17. Nagy paraszttalálkozó volt Sándorfalván Tetszett a Rózsa Ferenc Tsz gazdasága A sándorfalvi Rózsa Fe­renc Termelőszövetkezet tag­jai vasárnap több szövetke­zet tagjait és egyénileg dol­gozó parasztokat láttak ven­dégül. Mintegy 40—50 főnyi vendégseregre számítottak, azonban vasárnap reggel ugyancsak meglepődtek: a látogatók száma a százat is jócskán felülmúlta. A tíz­tizenöt főnyi várt egyéni lá­togató helyett, kerek negy­venen jöttek. Közülük tizen­négyen Csengeléről, tízen Pusztaszerről, hatan Balás­tyáról voltak. Jöttek a szö­vetkezeti tagok Kistelekről, Algyőről, Szatymazról is vagy húszan. Három nagy teherautó zsúfolásig megtelt a vendégekkel. Az egyéni gazdák becslése szerint is a Rózsa Ferenc Termelőszövetkezetnek hol­danként több mint 25 mázsa csöves kukoricája terem az idén. Nagy sikert aratott a vendégek előtt a 30 holdas arányosan fejlődött, gyönyö­rű seprűcirok-tábla is. A lá­togatók nagy figyelemmel hallgatták Pataki Sándor elvtársat, a szövetkezet I el­nökét, aki elmagyarázta ho­gyan fejlődött ilyen nagyra a szarvasmarha-állomány. Az elmúlt hónapokban is 13 da­rab törzskönyvezett fejőste­henet vásárolták. A látoga­tók megcsodálták a szövet­kezet sertésállományát is. Az idén vásárolt, törzskönyve­zett, fehérhús-sertés anya­kocák egy iésze már meg­fialt. öt kocának 43 szép, egészséges malaca van. Ilyen fialási eredményt még egy kocánál sem könnyű elérni egyéni gazdaság viszonyai között. Az egyik balástyai vendég javasolta, högy telepítsen a szövetkezet szőlőt és gyümöl­csöst is. Mire a termelőszö­vetkezet tagjai elmondották, hogy száz katasztrális hold­nyi szőlő és gyümölcsös ül­tetését tervezik, s ezt mind­eddig azért nem tudtík megvalósítani, mert nincsen erre a célra alkalmas föld­jük. A járási tanács végre­hajló bizottsága azonban már keresi a módot arra, hogy a Rózsa Ferenc Tsz-hez kö­zel eső, korábban tagosított állami tartalékföldekből biz­tosítsák a kívánt területet. A szocialista erkölcs védelmében Uj jelvényt kapnak a Komszomol-tagok A Komszomol Központi Bizottsága a kamszomolisták és a komszomolszervezetek kívánságára jóváhagyta az új Komszomol-jelvényt. A jelvény kibontott vörös zászlót ábrázol, közepén Vlagyimir Iljics Lenin arc­képe látható, alatta pedig a Komszomol nevének rövidí­tése: "VLKSZM«. A, zászló felületét rubinvörös zománc borítja, Lenin arcképe és a felirat aranyszínű. A jelvényt a kerületi, vagy a városi bizottság tit­kára a tagsági könyvvel egyidejűleg nyújtja át az újonnan felvett Komszomol­tagok nak, Ülést tart az SZMT megyei elnöksége Ma délelőtt fél 9 órakor a szakszervezeti székházban, a Tolbuhin sugárúton ülést tart az SZMT elnöksége. Ülésén megvizsgálja a biz­tosított dolgozók betegellá­tását, meghallgatja a har­madik országos bizalmita­lálkozóról szóló beszámolót és több más kérdésben ha­tározatot hoz; Takarékos úttörők vidám vakációja Az elmúlt tanév folyamán kitartóan takarékoskodtak a szegedi Földműves utcai iskola úttörői, s tíz hónap alatt több, mint tizenötezer forintot gyűjtöttek össze, azzal a céllal, hogy a nyári nagyszünetben ebből az összegből bejárják az ország legszebb vidékeit. Egy negy­ven tagú csoport el is in­dult a vakáció idején Mé­száros Mihály tanár vezeté­sével és Keszthelyen ütötte fel tanyáját. Keszthelyről azután bejárták a Balaton déli partjait, fürdőhelyeit. Több napot töltöttek el gya­logtúrán, így jutottak e4 Tapolcára, Sümegre és Fe­nékpusztára. Nagy élményt jelentett a szegedi úttörőknek a törté­nelmi emlékek megtekinté­se is, s természetesen a mindennapos strandolás. A kellemes kirándulást egy badacsonyi hajóúttal zárták, ismét emlékezetükbe vésve, hogy érdemes takaré­koskodni az évközi zseb­pénzzel. Félnek és félemlítenek Háború és háború. Ez jár örökké a hivatalos amerikai politikusok eszé­ben. Nem csodálkoznánk, ha egyik-másik közülük megint megháborodna, mint évekkel ezelőtt For­restal, s leugrana egy kép­zelt atomtámadás elől va­lamelyik felhőkarcoló tete­jéről. Igen, az agyukra megy a háborús őrület, legalábbis tipikus halluci­nációra enged következ­tetni az a leleplező cikk, amely az ellenzéki St. Eois Post Dispatch-ban je­lent meg. A lap leleplezi, hogy Macauley államtitkár uta­sítására az amerikai had­ügyminisztérium tanul­mányt készített, amely ki­mutatja: "Egy Amerika el­len intézett totális hidro­génbombatámadás 50—90 millió amerikait ölhetne meg, s ilyen körülmények között tanácsosabb volna a megadás, mint a már el­vesztett háború folytatásá­nak kísérlete". A tanul­mány szerint az USA el­vesztené harcképességét egy 40 millió halálesetet előidéző támadás után. Olyan helyzet állhat elő, amelyet a Szovjetunió az amerikai megtorló támasz­pontok elpusztítása után saját békefeltételeit kény­szeríthetné az Egyesült Ál­lamokra. Figyeltük a számokat? Negyven millió... ötven millió... kilencven mil­lió... Ennyi alkotni, bol­dogulni. örülni, szeretni, élni vágyó ember pusztulá­sa csak annyiban érdekli a monopolistákat, hogy foly­tathatják-e tovább a há­borút. Olyan amerikai hi­degvérrel állapítják meg a legborzalmasabb dolgokat is, hogy tán a rágógumit se köpik ki közben. Felfoghatnánk ezt úgy is, hogy az Egyesült Államok hivatalos urai józanabbul mérlegelik mostmár az erő­viszonyokat, s ennek kö­vetkeztében elvesztették győzelmi reményüket az esetleges új háborúban, ami figyelemre méltó fejle. mény. Hangsúlyozzuk, így is fel lehet fogni az ügyet annál is inkább, mivel a Daily Telegraph washing­toni levelezője szerint Eisenhower elnökben „forrt a düh és tudni akarta, ho­gyan kerülhetett a szóban­forgó „csak belső haszná­latra" készült titkos ta­nulmány egy ellenzéki új­ság birtokába". De mi már nem hiszünk az ilyen dühkitörések őszinteségé­ben sem, mert hozzászok­tunk hasonló talmi játé­kokhoz. Színészkednek, ál­arcot vesznek, hazudnak, manővereznek, csakhogy félrevezessék, becsapják az átlagamcrikai polgárokat. Azt akarják bemagyarázni nekik, hogy a Szovjetunió támadásra készül az Egye­sült Államok ellen, s min­den bajnak ez a forrása, jó lesz tehát egyetérteni a kormány háborús politiká­jával, különben ki vannak téve a szörnyű atomhalál­nak. vagyis úgy elhull kö­zülük 90 millió, mintha nem is lett volna. A monopolisták félnek, s ezért a dolgozó tömegeket is meg szeretnék félemlí­teni. A háborús pszichózis fenntartása a Fehér Ház­heliek igazi célja, mert at­tól félnek, hogy különben népeik megtudják azt, amit ők is tudnak: azt ugyanis, hogy a Szovjetunió soha nem szándékozott és nem is szándékozik megtámadni más országokat. De min­den háborús machináció ellenére remél,jük, hogy az amerikai nép — Washing­ton György. Franklin Ben­jámin és Lincoln Ábrahám népe — nem hagyja félre­vezetni magát és beáll a békéért harcolók roppant táborába. N. I. A kis család szerényen, de rendezett anyagi körülmények között élt. A családi költségvetésben csak akkor támadtak hiányok, amikor a családfő többet ivott a kelleténél. A férj, egy üzem művezetője, nem ta­gadott meg magától néhány pohár szeszesitalt. Eleinte csak a fizetés után ivott, ké­sőbb a két fizetés közötti időszakban is. Egy idő múlva egyre job­ban észre lehetett venni, hogy az ital sok pénzt visz el, s mind kevesebb marad a megélhetésre. Az asszony sok mindent megvont magá­tól és a gyermekeitől. S mi­vel az anyák elsősorban ma­gukon hozzák be az anyagi hiányt, a művezető felesége nemsokára lesoványodott, egészsége leromlott. Az or­vosok megállapították, hogy súlyos vérszegénységben szenved. Férje elment a pártbizott­sághoz; az üzemi bizottság­hoz, a gyárvezetőséghez, s panaszkodott szomorú sorsá­ra. A gyár vezetői megsaj­nálták. Feleségét gyógyíttat­ták. s amikor az asszony rendbejött, segítségükkel munkába állt: kiszolgáló lett egy üzemi büfében. Az ember azt hinné, hogy ez nem valami nagy állás. De nemsokára mégis csodá­latos változás történt a csa­lád életében. Alig telt el egy év, s az asszonynak már két elegáns bundája volt. A lakást drága bútorral ren­dezték be, zongorát is vet­tek, bár a családban senki nem tud játszani rajta. T^alán a művezető abba­A hagyta az ivást, neki­feküdt a munkának, értékes újítást adott be| nagy jutal­mat kapott? Vagy talán nyert a lottón? Szó sincs ró­la! Többet ifijük, mint ré­gen, s néhány pohár után elégedett hangon magyaráz­gatja társainak: — Élni tudni kell, bará­taim. Jó kis helyen van az asszony. Örökre hálás lesz érte. No, még egy pohárral! Az a legborzasztóbb, hogy ez az ember nyilvánvalóan még mindig becsüli saját magát. Sőt, mintha meg is nőtt volna saját szemében: lám, milyen ügyesen forgo­lódok, jövőre házat építte­tek. Az eszébe sem jut, hogy az értékes, és gyakran feles­legesen beszerzett holmikért a legdrágábbat adta el: sa­ját és felesége becsületét, munkás-lelküsmeretét, em­beri méltóságát. Ha az em­ber megmagyarázza neki, hogy munkatársai rovására fürdik tejben-vajban, mun­katársai pénzéből élősködik, akiket felesége becsap — úgy tesz, mintha semmit sem értene. Majd adja a sértettet, és — hogy mégis mentegesse magát —, rossz­indulatúan mondja: "Mind­nyájan így csinálják". Ez hazugság! Nem min­denki! Ez a szemérmetlen mentegetőzés csak azoknak Megkezdték a nemesitett őszi vetőmagvak kiszállítását a szegedi járás községeibe A Szeged környéki dolgo­zó parasztok is kihasznál­ják azt a lehetőséget, ame­lyet a nemesített vetőmag csereakció nyújt a többter­melés elérésére. Igen sokan cserélnek vetőmagot, hogy a jövő esztendőben jó termést takaríthassanak be. A Ter­ményforgalmi Vállalat köz­ponti tisztító helyein, rak­táraiban már fémzárolták az őszi kalászosok vetőmagjait és hétfőn megkezdték a jó csíraképességű, tiszta vető­mag kiszállítását a közsé­gekbe. Öszi búzából 402 vagon nemesített vetőmag áll a Csongrád megyei termelők rendelkezésére. A megyében több községet és várost je­lölték ki általános vetőmag­cserére. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben min­den egyéni termelőnek első­sorban saját, de az állam érdekében is lehetőség sze­rint ki kell cserélnie őszi kalászos vetőmagját. Ezek a községek négy évig nem kapkapnak majd nemesített meló, aki ez évben nem cse­réli ki az őszi búza, árpa és rozs vetőmagját, négy évig nem juthat hozzá nemesített vetőmaghoz. Általános őszi búza neme­sített vetömagcsere Csong­rád megye északi községei­ben, károsaiban lesz A déli részen a szegedi járásban őszi árpából lesz általános vetömagcsere. A járás köz­ségei közül Kübekháza, Deszk, Szőreg, Tiszasziget, Üjszentiván, Gyálarét, Rösz­ke, Mórahalom, Ásotthalom, Tápé, Algyő, Zákányszék, Rúzsa, Öttömös, Domaszék és Pusztamérges községekben. A homokos vidékeken is kapnak megfelelő jó minősé­gű rozsvetőmagot a terme­lők. A szegedi járásban Pusz­taszer, Baks, Sövényháza és Csengele községekben lesz általános rozs-vetőmagcsere. A csere megkezdésének időpontjáról és a vetőmag átvételéről minden község­ben külön értesiti majd a lakosságot a Terményforgal­mi Vállalat. Sok látogatója van a tanulságos nyomtatványkiállításnak Vasárnap óta érdekes és gedi Nyomda Vállalat kul­vidéken ritkán látható kiál- túrtermében nyomt.atvány­lításon szemlélődhetnek a kiállítást nyitottak a Nyom­szegedi érdeklődők: a Sze- da- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének rendezé­sében, melyen bemutatják az ország legkorszerűbb nyomdáinak munkáit. A ki­állításon részt vesz a szege­di, továbbá a pécsi, a győri, a miskolci, a kaposvári, a gyomai és a Fejér megyei nyomda, valamint a főváros Liebniann Béla felvétel* leghíresebb nyomdái. A to­vábbképző szakmai tanfo­lyamok is számos munkát küldtek el a kiállításra. Több száz könyv, könyv­borító, prospektus, meghívó, röplap, oklevél és egyéb nyomdai termék dicséri a magyar nyomdászok szak­ismeretét, ízlését és művészi érzékét. A kiállítás gazdag anyagá­nak szép hányada a szegedi nyomdáé. ízléses kivitelű könyvek, kifejező plakátok és ólommetszetek mellett a szegediek egyéb érdekessé­get is hoztak a látogatók­nak: szegedi ősnyomtatvá­nyokat helyeztek el egy vit­rinben, míg egy másikban a felszabadulás előtti időszak nyomdai kiadványait mutat­ják be, párhuzamosan a leg­újabb munkákkal. A kiállítás ma még meg­tekinthető, díjmentesen, a Kárász utcai nyomdaépület kultúrtermében. A szegedi zárás után a gazdag kollek­ciót más városokba szállít­ják, hogy mint vándorkiál­lítás minden olyan várost bejárjon, ahol a nyomdá­szatnak hagyománya és üze­me van. kell, akik "tudnak élni". Valójában azonban nem élni tudnak, hanem csalni, meg­vámolni a dolgozótársaikat, azokat az embereket, akik­nek a lelkiismerete nem en­gedi meg, hogy leereszkedje­nek a szocializmust építő társadalom egészséges testé­be fúródott élősdiek színvo­nalára. Másrészt nem sza­bad azt hinni, hogy az élős­diek száma csekély, s éppen ezért nem érdemes róluk be­szélni. Az a legszomorúbb, hogy a becstelen emberek a legdrágábbat és a legnagy­szerűbbet: az emberbe ve­tett hitünket használják tél önző céljaikra. Milyen büszkén beszélünk a mi társadalmunk erkölcsl­politikai egysegéről! Ez a kommunista párt egyik leg­nagyobb erkölcsi vívmánya, amely az egész népet maga köré tömörítette a nagy cél, a kommunizmus felépítése nevében. De éppen az egy­ség, s az egység további megszilárdítása érdekében kell leszámolnunk a naplo­pókkal, akik szántén "a kom­munizmus mellett vannak-, de más hátán akarnak be­sétálni oda. Városban a még bezárt * üzletajtók előtt talál­kozhatunk velük: kiszima­tolták, hogy hiánycikk érke­zett. Sorbaállnak a színhá­zak, mozik pénztárai előtt, s ha valaki megkérdezi tő­lük: -Nincs eladó jegy?«, a spekulánsok jelentőségtelje­sen kacsintanak, jelezve, hogy szívesen segítenek — természetesen megfelelő dí­jazás fejében. Ezek a kisebb ügyek. Vannak természete­sen nagyobb jelentőségűek is. De a kisebb és nagyoob élősdiek egyforma erkölcsi elvet követnek: elvenni azt, ami nem az övék, s mások számlájára élni. A dolgozók államában azonban nem lehet sokáig megszegni a törvényt. "Aki nem dolgozik, ne is egyék". Ezek a lelkiismeretlen, becs­telen emberek, akik arra tö­rekednek, hogy minél többet vegyenek el az állaimtól és ezért minél kevesebbet ad­janak, előbb, vagy utóbb el­tűnnek majd szocialista életünkből. Csak azon kell igyekeznünk, hogy ez minél előbb megtörténjen. Hiszen az élősdiek csak azért tevé­kenykedhetnek, mert ki­használják ostoba nagyvona­lúságunkat. "Semmiség! Er­ről nem is érdemes beszélni" — milyen gyakran mondjuk ki gondolatban, vagy fenn­hangon ezeket a szavakat, amikor néhány fillérrel, vagy dekával becsapnak, bennünket. Nagylelkűségből nem szó­lunk rá a lelkiismeretlen taxisofőrre, amikor kerülő­vel visz a cím felé. Szégyell­jük ellenőrhani az étterem­ben a számlát, amikor nyil­vánvalóan becsapnak ben­nünket. Nem mutatunk rá nyíltan mások lelkiismeret­lenségére, zavarba jövünk, ha rajtakapjuk a csalót; Bezzeg ők nem szégyellik magukat. Sőt. mi több, ezek a paraziták kihasználják en­gedékenységünket és még ők sértődnek meg, ha zavarják őket becstelen tetteikben. Még ők háborodnak fel, ha cáfolhatatlanul bebizonyul bűnösségük. Ezek az embe­rek még a régi világ elvei szerint élnek. A kapitalista világ rothadó miazmái rész­ben éppen úgy megfertőzik a mj légkörünket is, mint a rádióaktivitás, a nukleáris bomba robbanása után. ÍVJ indannyiunknak azon kell lennünk, hogy megvédelmezzük társadal­munk tiszta levegőjét — a szó egyenes és átvitt értel­mében egyaránt. Szükséges, hogy leszámoljunk a para­zita jelenségekkel, a piszkos "vállalkozószel lemmel «, amely — ha nyomorúságos keretek között is —, de visz­sza akarja állítani a kizsák­mányoló társadalom törvé­nyeit. Éppen ezért kemény harcot kell indítanunk az élősdiek és a naplopók el­len.

Next

/
Oldalképek
Tartalom