Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-22 / 197. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 24. 2 Dobi István és Opró Untai elvtársak mondtak beszédet a békéscsabai nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) nak »köszönhet« az ország és tnagá a parasztság. — Az állam biztosabban tud építeni a szocialista nagyüzemre, mint a kispar­cellára és ebből természete­sen következik, hogy beru­házásokban, árpolitikában az elért terméseredmények ju­talmazásában számottevő előnyöket nyújt s szocialista üzemeknek, legelsősorban a termelőszövetkezeteknek. A 3004-es kormányhatározat, amely a különböző előnyök­ről, kedvezményekről szól, érezhetően hatott a szövet­kezetek termelésére, belső megszilárdulására és magára • szövetkezeti mozgalomra. A népi demokratikus állam támogatja az egyénileg gaz­dálkodó parasztok termelési erőfeszítéseit is. De lényege­sen nagyobb súlyt helyez a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek támogatására és még, ha valaki nem is gon­dolna a párt politikáját ve­zető általános szocialista cé­lokra, hanem csak az idei mezőgazdasági év termelési tapasztalataira tekint —, kénytelen megérteni, hogy az ilyen támogatás helyén­való. Szövetkezeti vezetők, párt és tanácsi szervek tegyenek meg mindent, hogy a régi termelőszövetkezeti tagok, ha vissza akarnak térni, mi­előbb bejuthassanak a régi szövetkezeteikbe és dolgoz­-zanak tovább. Hűséggel, szorgalommal, becsülettel bizonyítsák be, hogy oda­valók. De hogy bizonyít­hassanak, ahhoz igen sok csökönyösen és meggondolat­lanul lezárt kaput kell ki­nyitni a mi szövetkezeti mozgalmunkban. Nem hi­szem, hogy nekünk elsősor­ban ezek között az egykori szövetkezeti tagok között •kellene keresnünk a belső ellenséget. Ha ezek az em­Apró Antal elvtárs : berek hozzájárulhatnak a termelőszövetkezetek további megerősödéséhez, akkor nyissuk csak kl előttük sür­gősen a kapukat. Sarkig nyissuk ki, mert ha ők visszamennek, visz majd a sodrás másokat is, legyen hely a jelentkezőknek, a szo­cialista mezőgazdaságért hadbaindulóknak. Mert min­den új tag propagandista és új harcos a szövetkezeti mozgalomban. Haladjunk előre a magunk szocialista útján és legyünk büszkék rá, hogy az eredmények iga­zolták és igazolják a moz­galom igazát. Az a mozga­lom, amelynek olyan büsz­keségei vannak, mint a solti Szikra, a békéscsabai Május 1., a koppánmonostori Dó­zsa — és sorolhatnám még sokáig a példamutató híres szövetkezeteinket — le fogja gyózni a parasztságban még fellelhető, idejétmúlt hagyo­mányokat éppúgy, mint a Szabad Európa Rádió fel­bukkanó barátait és ügynö­keit. Dobi elvtárs ezután átte­kintette a nemzetközi politi­ka néhány fontos kérdését, majd befejezésül a követke­zőket jelentette ki: A Szovjetunió iránt érzett szövetségi és baráti hűsé­günk, szeretetünk és a többi baráti országhoz való igaz ragaszkodásunk a magyar külpolitika alapja és népünk jövőbe vetett hitének, a bé­kében való bizakodásának biztositéka. Szilárd külpo­litikai helyzetben, komoly belső gazdasági fejlődés, po­litikai haladás idején ünne­peljük 1958-ban az alkot­mány ünnepét, a magyar dolgozó nép hatalmát. A nagy tapssal fogadott beszéd után Apró Antal elv­társ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese lépett a mikrofon elé; DlépköztársaHÓgun k nemcsak neveben, de lényegében is népi hatalom Apró Antal elvtárs beve- célkitűzéseit. Apró elvtárs az tetőben átadta a gyűlés 1958. első félévi tervről mon­résztvevőinek, a megye dol- dott néhány szót. gozó parasztjainak, munká- — Az ipari munkások, Eainak, értelmiségeinek a mérnökök, műszaki dolgozók Magyar Szocialista Munkás- jó munkáját dicséri az a párt Központi Bizottsága, a tény is — jelentette ki —, magyar forradalmi munkás- hogy az 1958. év első fél év paraszt kormány és szemé- termelési tervét 2,9 százalék­lycsen Kádár János elvtárs kai teljesítették túl. Ez lehe­tidvözletét. (Hosszan tartó tővé tette, hogy a lakosság liagy taps.) * áruellátását tovább javítsuk. Apró Antal elvtárs ezután ősszel több mosógépet, több Illáit arra, hogy népi demok- háztartási gépet adunk az táciánk alkotmányának meg- asszonyoknak, ezzel is ké­Születése nagy ünnep. A mi nyelmesebbé akarjuk tenni alkotmányunk az egész dol- munkájukat, gozó nép törvénye, alkot- Apró elvtárs ezután beje­mánya. A magyar állam leintette, hogy a kazincbar­többé nem királyság, hanem cikai nitrogénmútrágya-gyár népköztársaság. Nemcsak ne- megkezdte a termelést, majd Vében, hanem lényegében is a felvásárlásról szólva el­igazi népi hatalom, amely- mondotta: az árak kialakítá­pen munkások. parasztok, sánál arra kell törekednünk, értelmiségiek százezerszámra hogy helyes arányok legye­jpesznek részt a közügyek in- nek a munkásság és a pa­tézésében, a hatalom gyakor- rasztság jövedelme között és lásában. ugyanakkor növeljük a pa­— Népünk történetében új rasztság termelési kedvét. fcorszak kezdődött 1945-ben, Keményen felléptünk a fa­amikor a Szovjetunió dicső ,unak is ég a városnak is Vörös hadserege felszabadi­íotta hazánkat a náci fasisz- kért okozó spekuláció és lanc­ták és magyar bérenceik el- kereskedelem ellen. Az eltelt nyomó uralma alól. Ugy vé- másfél év tapasztalatai igazol­lem, nagygyűlésünk részve- ták h a2 ú} feivásáriási Vői egyetértenek velem és ... helyeslik, hogy innen, a bé- rendszer bevált. A város kcscsabai nagygyűlésről, al- élelmiszerellátása - bár még kotmányunk nagy ünnepén kisebb-nagyobb hiányosságok forró testvéri üdvözletünket akadnak _ jobb mint az el. cs köszönetünket küldjük a szovjet népnek, kormányá- lenforradalom előtti barme­nak, a Szovjetunió Kommu- lyik időszakban. A múlt évi nist'a Pártjának mindazért jú termés, a felvásárlás és amelyet az elmúlt 14 esz- bizonyos mennyiségű gabo­tendő alatt a magyar népnek ~~~ nyújtott és 1945-ben és 1956- nabehozatal lehetove tette, ban népünknek visszaadta a hogy az idei aratás előtt az szabadságot. (Hosszantartó állam több havi készlettel nagy taps.) rendelkezzék. Ezután emlekeztetett arra, hogy Békés megye a magyar Az idei gabonafelvásárlás paraszt-mozgalom, a haladás, országos méretekben jól há­ti jobbágyfelszabadítás, a lad és a parasztság eleget földosztó mozgalom vihar- ieaz az adógabona átadási Barka, központja volt. kötelezettségének is Ossze­Ismertetvc a belpolitikai kotelezettsegének is. Össze És gazdasági helyzetünket, gezve: mezőgazdaságt ar­valamint a hároméves terv rendszerünk lényegében be­vált és alapvető változtatást a kormány nem kíván vég­rehajtani. Sokan mérlegelik már a tsz-be való belépés leltetőségeit Az igazi belterjes gazdál­kodás csak a szocialista me­zőgazdaság nagyüzemben va­lósítható meg — folytatta Apró Antal elvtárs. — Tud­juk, hogy sok középparaszt fejében megfordult már az a gondolat, hogy talán mégis jó lenne belépni, jó lenne gazdatársaival együtt szövet­kezetbe tömörülni, hiszen nincs olyan nap, hogy új ter­melőszövetkezetek alakulásá­ról ne hallanának egyik, vagy másik járásban. Az is köztudomású, hogy több, mint egynegyedmillió dolgozó paraszt, több, mint egy és fél millió holdon szö­vetkezetben gazdálkodik és nyílt titok, hogy évről évre magasabb terméshozamokat érnek el, jobban gazdálkod­nak, gazdagabbak. Sokakat még visszatartja az elhatározástól a régi, az apák, a nagyapák régről megszokott gazdálkodási módja, ez mellett akarnak maradni. Megértjük ezt a töprengést. Sokan azt mond­ják, hogy a »magam ura va­gyok, független vagyok, azt csinálok, amit akarok?. Hát ez nem éppen így van, de ilyen gondolkodású emberek is vannak. Vannak olyanok is, akik már magukban elhatároztálc, hogy belépnek, de még visz­szatartja őket a család, a fe­leség. De van olyan is, ami­kor a feleség a sok munka, a családi gond, nem utolsó sorban az öregséggel járó gond miatt már úgy gondol­kodik, hogy mégis jó lenne belépni, de ezt még nem meri megmondani az urának. Körülbelül így fest a régi­hez való ragaszkodás, de a gyümölcs érik, a dolgozó pa­rasztok gondolkodnak, ter­veznek, mert legtöbben lát­ják, hogy saját maguk, csa­ládjuk jövője jobban van biztosítva a termelőszövetke­zetben. Sokan azt is látják, hogy a kisparaszti gazdasá­goknak alacsony a termés­színvonala, drágán termel­nek. Miért beszélek különösebb hangsúllyal a középparaszt­sághoz? — folytatta Apró elvtárs. Nem azért, mintha a párt, a kormány megvál­toztatta volna politikáját, mi továbbra is támogatjuk az egyéni parasztokat, továbbra is az önkéntesség alapján kívánjuk növelni a termelő­szövetkezetek számát. De az élet, a fejlődés, az ország ér­deke megkívánja, hogy a ré­gi hibák elkövetése nélkül gyorsabban menjünk előre. Igenis, agitálni kell a ter­melőszövetkezetek mellett, komoly felvilágosító, szerve­ző munkát kell végezni min­denkinek, aki jobb életet akar, legyen az munkás, pa­raszt vagy értelmiségi. Kö­zös érdek, hogy a mezőgaz­daságban is, éppen úgy, mint az iparban, szocialista nagy­üzemi gazdákodás folyjék, mert a föld elaprózottsága, az alacsonyabb termelési színvonal egész fejlődésünk gátjává válik. Ne gondolják, hogy csak a mezőgazdaságban vannak ilyen problémák. Az iparban például számos területen új gyártmányokat vezetünk be. De a munkásosztály, mint mindig, most is megérti az idők szavát. Javasoljuk a dolgozó parasztoknak és a középparasztoknak is, hogy barátkozzanak meg a szövet­kezés gondolatával, lépjenek bátran az új útra. Ez az út biztos út! A szocialista orszá­gokban száz és száz millió dol­gozó paraszt lépett erre az útra. Ezekben az országok­ban napról napra növekszik a termelés, emelkedik az egész nép, köztük a dolgozó parasztok életszínvonala is. A mi középparasztjaink kiváló szakemberek, értenek a gazdálkodáshoz. Ha a szö­vetkezetbe lépnek, szaktudá­Valószínűleg még e héten véget ér az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka Kedden reggel még az volt a helyzet, hogy 35 de­legátus kívánt felszólalni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának péntek délig tartó vitájában. A közgyűlés előtt ugyan­ekkor két határozat-tervezet feküdt. A Szovjetunió hatá­rozat-tervezete szerint nz angol—amerikai csapatokat haladéktalanul ki kell vonni Libanonból és Jordániából, és ugyanakkor meg kell bíz­ni a főtitkárt, hogy fokozza a libanoni megfigyelőcso­port létszámát és újabb cso­portot küldjön Jordániába. Ezek a csoportok ellenőriz­zék az angol—amerikai csa­patok kivonását és az emlí­tett országok határain ki­alakult helyzetet. Amerika és Anglia eluta­sította ezt a határozati ja­vaslatot, és miután nem reagált több kisállam konst­ruktív javaslattervezetére sem, külön határozat­tervezetet dolgozott ki, mégpedig több több ország határozati javaslataként. Ezt a javaslatot Norvégia nyúj­totta be (a javaslat szövegét előző számunkban ismertet­tük — a szerk.). Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakának keddi ülése — ma gyar időszámítás szerint — 15 óra 43 perckor kezdődött meg Malik libano­ni külügyminiszter felszóla­lásával, aki után Alt Khán pakisztáni állandó ENSZ­küldött beszélt, miután be­nyújtotta négy pontból álló tervezetét. E tervezet semmi újat sem tartalmaz, csupán megismétli Eisenhower már ismert elképzeléseit a közép­keleti problémák »megoldá­sáról*. Kocsa Popovics, jugoszláv külügyminiszter, a követke­ző felszólaló három pontból álló javaslatot terjesztett be. Javaslata szerint az idegen haderőt haladéktalanul ki kell vonni Jordániából és Libanonból*, lehetőleg egy előre meghatározott időpon­tig. Az ENSZ jelenléte meg­felelő biztosítékot nyújthat­na bármiféle külföldi be­avatkozás ellen. Végül álta­lános nemzetközi biztosíté­kok adása bármiféle agresz­szió lehetősége ellen a vi­lágnak ebben a részében. Hans Engen helyettes nor­vég külügyminiszter, a kö­vetkező felszólaló ezután előterjesztette — hivatalo­san is — a hétfőn megszö­vegezett héthatalmi határo­zati javaslatot Kanada, Co­lombia, Dánia, Libéria, Nor­végia, Panama és Paraguay nevében. Elismerte ugyan, hogy a javaslat »esetleg nem tökéletes*, de mint mondot­ta, "alapvető elemeket tar­talmaz az érdekelt felek ál­láspontjának összeegyezteté­séhez*. Ezután Rapaczki lengyel külügyminiszter mondott be­szédet és hangsúlyozta, hogy az előbbi héthatalmi javas­lat nem biztosítja a feszült­ség bárminő enyhülésének lényeges fontosságú előfelté­telét Az ENSZ-közgyűlés szer­dai ülésének nagy eseménye Gromiko szovjet külügymi­niszter felszólalása volt. ösz­szegezve a vita eddigi ered­ményeit megállapította, hogy az ENSZ-ben képviselt ál­lamok többsége — majd­nem kéthetes vita tanulsága szerint — elítéli az amerikai és az angol csapatok közel­keleti betörését és követeli, hogy gyorsan vonják ki a csapatokat Libanonból és Jordá niából. Az Egyesült Allamok és Anglia képviselőin — mon­dotta Gromiko —, valamint néhápy más olyan állam képviselőin kívül, amelye­ket katonai és egyéb kötele­zettségek kötnek kezükkel, lábukkal a fenti két hata­lomhoz, senki sem vette vé­delmébe a libanoni és jordá­niai idegen katonai beavat­kozast. A szovjet külügyminiszter ezután leleplezett még egy fogást, amelyhez gyakran fo­lyamodik az Egyesült Álla­mok és Anglia küldöttsége, amikor célzásokat tesz arra, hogy az angolok állítólag azért nem vonhatják ki csa­pataikat Jordániából, mert fennáll a veszély, hogy Iz­rael megtámadja Jordániát. Az efféle állításokat nem minősíthetjük másképp, mint előre megfontolt, jól előké­szített mesterkedésnek. Ha más államok nem támogat­ják Izraelt, akkor semmilyen veszélye nincs meg annak, hogy Izrael megtámadja Jor­dániát — jelentette ki Gro­miko. A szovjet külügyminiszter ezután felhívta a figyelmet arra, hogy egyes nyugati hatalmak, főként az Egye­sült Államok, megkísérlik, különféle tervezetek útján eltereljék a közgyűlés vitá­ját a legfőbb feladatról, amelynek megoldása végett a Szovjetunió kezdeménye­zésére sürgősen összehívták a rendkívüli ülésszakot. A rendkívüli közgyűlés feladata, hogy elérje az an­gol és amerikai csapatoknak az arab országokból való kivonását. Ha a közgyűlés most valamely országok gazdasági fejlesztésének kér­déseivel foglalkozik, akkor nem teljesíthetné kötelessé­gét, nem is beszélve arról, hogy egyetlen arab állam sem jogosította fel az Egye­sült Allamok kormányát, hogy az arab keleti országok gaz­dasági fejlesztésének tervé­vel hozakodjék elő. Ez sem­miképpen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió nem for­dít kellő figyelmet a közel­és közép-keleti országok gazdasági fejlesztésében va­ló közreműködés kérdésével. Híve az olyan segítségnek, amelyet bármiféle politikai vagy egyéb feltétel nélkül nyújtanak az érdekelt or­szágoknak. Couve de Murville fran­cia külügyminiszter hangoz­tatta, Franciaország támo­gatja a Norvégia és a má­sik hat ország által előter­jesztett határozati javasla­tot, majd kijelentette: Fran­ciaország szívesen venné, ha bizonyos hatalmak kormá­nyaik képviselői csúcstalál­kozóra jönnének össze, hogy megoldást találjanak „a kö­zép-keleti hidegháború kér* désébe n.* Á francia külügyminiszter felszólalása után a közgyű­lés elnöke berekesztette az ülést. suk. munkaszeretetük lehe­tővé teszi, hogy ne kövessük el az egyes szövetkezetekben még meglevő hibákat. Nem kell félni az újtól! A szövetkezetek vezetői­nek nem szégyen tanulni a középparasztoktól, elfogadni a jó gazdák tanácsait. Sok esetben előfordul, hogy a dolgozó paraszt még nem határozta el magát arra, hogy családjával együtt be­lépjen a termelőszövetkezet­be, nézzék meg, hogyan dol­goznak ott, és mondjanak bátran véleményt, adjanak tanácsot. A termelőszövetke­zeti tagok pedig segítsék a középparasztoikat, hogy ők is minél hamarabb a szocialis­ta útra léphessenek, mert a termelőszövetkezet a közép­parasztok számára is köny­nyebb, nyugodtabb, bizton­ságosabb, kulturáltabb, bol­dogabb jövőt jelent. Éppen ezért erről a nagy­gyűlésről is felszólítjuk az egyénileg dolgozó középpa­rasztokat, minden egyénileg dolgozó parasztot, hogy fog­janak össze, szövetkezzenek bátran, ne féljenek az újtól, barátkozzanak meg a terme­lőszövetkezetek gondolatával. Ez saját érdekük, családjuk érdeke, az egész dolgozó ma­gyar nép érdeke. A jövő a szövetkezeteké, a jövő a szö­vetkezetekbe tömörült pa­rasztoké! Apró Antal kiemelte ez­után, hogy a kulturális élet fejlődése egyike azoknak a területeknek, amelyekre né­pi demokráciánk a legbüsz­kébben tekinthet. Népünk műveltebb lett. Horthy Mik­lós egykori kultuszminiszte­re, gróf Klebelsberg, egy alkalommal bejelentette, hogy az országban több mint egymillió analfabéta van. Mindez ma már a múlté. A népi demokrácia megszün­tetve a kizsákmányolók mű­veltségi monopóliumát, lé­nyegében megszüntette az analfabétizmust, jól felsze­relt iskolákat, jól képzett pedagógusokat adott a dol­gozók gyermekeinek. Soha annyi könyvet, újságot, rá­diót nem vásároltak, soha ennyien moziba, színházba, kulturális, tudományos elő­adásokra nem jártak ebben az országban, mint napja­inkban. Az országgyűlés a közel­múltban határozta el 3500 új iskolai tanterem építését Ennyi és ilyen korszerű tan­termet még soha nem épí­tettek ebben az országban. Hogy ez a program megvaló­sulhasson, ahhoz a kormány által biztosilott eszközökön kívül szükség van az egész magyar társadalom segítsé­gére. Nemes versengést kell kibontakoztatni a megyék és a városok között, hogy ez a nagyszerű program minél rövidebb idő alatt valóság legyen, és ifjúságunknak, pedagógusainknak minél ha­marabb megteremtsük az eddiginél jobb tanulási fel­tételeket. A parasztfiatalok helyze­téről beszelt a továbbiakban. Pártunk és kormányunk nagy figyelemmel kíséri pa­rasztfiatalságunk életét. Mint eddig, a jövőben is mindent megteszünk, hogy boldogabb jövőt biztosítsunk a dolgozó parasztifjúságnak — hangsúlyozta. — Sokan termelőszövetkezetben, má­sok szüleik földjén dolgoz­nak. De nagyon sokan ott akarják hagyni a falut. Ez nem egészséges jelenség. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében nagy és szép feladatok várvak a fiatalok­ra. Nagyszámú, jó mezőgaz­dasági szakemberre van szükség. Állattenyésztők. gé­pészek, kertészek, traktoro­sok, agronómusok kellenek. — Politikai, gazdasági cél­kitűzéseinkben a dolgozó nép érdekeiből indulunk ki mindig. A pártnak és a kormánynak' nincs a dolgozó nép érdekeitől eltérő érdeke, a párt, a kormány, a nép hatalmas erő, együttes erő, amellyel leküzdhetjük a ne­hézségeket és ezzel az erő­vel, összefogással építjük a jövőt, a szocialista Magyar­országot. (Taps.) Ehhez a szocialista építőmunkához hívja segítségül a munkás­osztály, a párt, a kormány a dolgozó parasztság nagy tö­megeit, középparasztjainkat, hogy a falvakban is minél hamarabb kialakuljon a ma­gasabbrendű szocialista gaz­dálkodás. Meggyőződésünk, hogy e téren ebben az évben is nagy lépésekkel fogunk előre menni. — Apró elvtárs ezután a párt és a kormány nevében meg­köszönte a megye vezetői­nek és lakosságának üdvöz­letét, amit tolmácsolni fog a párt vezetőségének és a kor­mánynak, majd jó munkát, új sikereket, jó egészséget kívánt a megjelenteknek. A beszéd után a Békés megyei üzemek, vállalatok, tsz-ek, kisiparosok, a megye társadalmi szervezeteinek küldöttei különféle ajándé­kokat — új búzából sütött kenyeret, bort, valamint kü­lönféle emléktárgyakat ad­tak át ajándékként a nagy­gyűlésen megjelent Dobi Ist­ván és Apró Antal elvtár­saknak. * A békéscsabai ünnepi nagygyűlést követően szer­dán délután Dobi István és Apró Antal elvtársak a Bé­késcsaba melletti Előre Ter­melőszövetkezetbe látogat­tak. A szövetkezet fennállá­sának 10. évfordulóját ünne­pelte. A látogatás alkalmából Apró Antal elvtárs beszédet mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom