Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

5 Péntek, 1958. augusztus 15. Az új kenyér ünnepén I Augusztus 20-án alkot­mányunkkai együtt ünne­peljük az új kenyeret. Szimbólum ez. Alkotmá­nyunk védi a földet, amely a dolgozó parasztságé lett a felszabadulás eredmé­nyeként. Védi alkotmá­nyunk a dolgozó nép ke­nyerét. Ma az alkotmány és új kenyér napján a jól vég­zett munka eredményét ünnepeljük. Csongrád me­gye az aszályos időjá­rás okozta gyengébb ter­més ellenére is teljesítette kenyérgabona-felvásárlási tervét. Örömteljes ez a hír. hiszen két hónappal ezelőtt Szegeden és kör­nyékén is némi riadalom kapott szárnyra, mert nem esett az eső. Aggódtak az emberek, vajon lesz-e ele­gendő kenyér. Most el­mondhatjuk, hogy van és lesz. Kenyérellátásunk biz­tosított falun és városban egyaránt, annak ellenére, hogy a termés gyengébb volt, mint általában. Biz­tosított, mert nemcsak az idei termésre vagyunk utalva. Maradt tavalyról is készletünk, legalább há­rom és félszer annyi, mint más években. Az sem ti­tok, hogy kormányunk a zavartalan és jó kenyérel­látás biztosítására kenyér­gabonát is importál az idén. Nyugodtan szegjük meg alkotmány napján az új kenyeret. De amikor ma­gunkhoz szorítjuk, hogy friss karélyt szegjünk, áll­jon meg kezünk egy pilla­natra. Gondoljunk arra, hogy vajon ma, augusztus 20-án, a biztonság érzésé­vel nyúlhatna-e a kenyér után a munkásember, a dolgozó paraszt, ha nem győzedelmeskedik a mun­káshatalom az ellenforra­dalom fölött. Nem kétsé­ges: nagyon sok munkás­család asztalán könny- és vérízű lenne ma a ke­nyér. ha az ellenforrada­lom győz. Könny- és vér­ízű. ha egyáltalán lenne. Kenyér és alkotmány! Mit kaptunk volna, ha a munkáshatalom ellenségei kerültek volna ismét ura­lomra? Nem nagy darab kenyeret, hanem bilincset a lábunkra, a kezünkre, olyat, hogy még gondolni sem mertünk volna au­gusztus 20 ünneplésére. Lassan kétéves múlt ta­karja az ellenforradalmat, de nem vonhatja be :> feledés fátylával oly vas­tagon az idő. hogy elfe­lejtsük. Mindig emlékezni fogunk, hogy éberek le­hessünk, mert mi mindig könny és vér nélkül, sza­badon, a béke jó ízével akarjuk augusztus 20-án megszegni új kenyerünket. Hősi emlékművet avarnak ma Szöregen A szőregi községi tanács végrehajtó bizottsága koráb­ban elhatározta, hogy em­lékművet állít a faluban az 1849. augusztus 5-i szőregi csatában elesett magyar honvédek és lengyel légioná­riusok emlékére, valamint az 1914—18-as első világhá­ború és a második világhá­ború szőregi áldozatainak emlékére, hogy intő figyel­meztetésként álljon az em­berek előtt; mennyi becsü­letes szőregi dolgozó paraszt, munkásember életét rabolta el a nemzet érdekeitől ide­gen két világháború. A falu főterén, a Tolbu­hin téren teljes pompájában emelkedik már a szép körív alakú emlékfal, melyen a mai napon magyar, délszláv és vörös zászlókat lenget a szél. Ezen az emlékfalon he­lyezték el a szőregi csata emlékét hirdető márvány­táblát és azt a táblát is, me­lyen a falu magyar és dél­szláv lakossága örök hálá­ját fejezi ki a nagy szovjet népnek a tőle kapott sza­badságért. E táblák mellett foglalnak helyet a többiek is, melyek száz meg száz délszláv és magyar szőregi ember nevét idézi, kiket a két rablóháború tépett ki a szeretett családból. Az emlékmű leleplezésére ünnepélyes keretek között ma, alkotmányunk napján kerül sor. cÁz ilfÚMÍty katica" Egy érdekes falíújság-kictilításró! A szegedi Ifjúsági Ház rálát árad a színes faliújság- ról ír. Szinte el sem lehet világos nagytermében, barna táblákból. Felhív az árvíz- menni egy-egy újság előtt, faállványokon, keretbe fog- károsultak megsegítésére, hogy ne böngéssze a láto­lalt színes, rajzos, versekkel, megemlékezik egy-egy fiatal gató a verseket, rajzokat, szöveggel ellátott tab ók so- jó munkájáról, kifigurázza a festett képeket. Nagyon ötle­rakoznak. Ez a kép fogad- lógósokat, a munkával nem- tes a „Tiltakozunk* fali­ja a belépőt, s mindjárt a törődömöket. Híreket közöl újság, amelyen az ifjúkom­— A nyílt utcán többször megverte a feleségét Pocsai Lráos Mihály. 23 éves Kos­e-uht Laios sugárut 30. szám alatti lakos. Felesége észre­vette ugyanis, hogy a személy­azonossági igazolványából ki­tépte a családi viszonyt jelentő lapokat, hogy fiatal lányokkal való ismerkedés után „bebi­zonyítsa", hogy nőtlen. Garáz­daság és személyi igazolvány szándékos rongálása bűntette miatt indult bűnvádi eljárás Pocsai ellen. — Szakkonfereciákat rendez a SZÖVOSZ megyénként a mező­gazdászok részére. Általában egy hétig tartanak ezek a konferen­ciák. ahol a mezőgazdászok meg­ismerkednek a földmúvesszövet­kezetek gazdasági tevékenységé­vel és széleskörű felvilágosítást kapnak a termelés szervezés és irányító munka elvi kérdései­ről. Behatóan foglalkoznak majd az alacsonyabb típusú társulá­sok. szervezésének és fejleszté­sének kérdésével is. teremben megrendezett ki állításon. (38.) Meglepő sürgés-forgás fogadta az éjszakában. Utcá­juk közepetáján szokatlan fény világított át a sötéten. Az elő-elővillanó fényekben nagyneliezen kivette a tűz­oltók fütkosását. Az utca közepetáján fekvő ház abla­kain sűrű füst gomolygott kifelé. Égett, mintha sírral locsolgatták volna. Kővágónét meg se rázta, hogy épp az ő házuk ég. A rezsó — motyogta révedezve. Eszébe jutott, hogy sietségében a paplan alatt, a pamlagon hagyta a bekap­csolt villanyrezsót, mellyel fájó derekát kezelte ... Mindegy. Furcsamód nem izgatta a katasztrófa. Ügy érezte valahogyan, hogy ő már nem is él. Hogy valaki más ácsorog tévetegen az utcában, s ő ezt a másvalakit a messzi távolból látja. Közelébe se ment a háznak Visz­szafordult, s sokáig, sokáig kószált gondolat nélkül az utcákon. Egyszerre belényilallott, hogy valamit még meg kell tennie. Ne ússza meg ez az emberi szörny, ez a Kővágó botrány nélkül. Csak az ő testén keresztül léphet ki at­tól a ribanctól... Végső erejét összeszedve, egy közeli kútnál kínlódva ugyan, de mind egy szemig bevette a retiküljében talált Sevenalt. Aztán a Bottyánfy-villához botorkált, s zúgó fejjel rogyott a küszöbre. XVIII. A köröspartnak futó Deák Ferenc utca körül ólál­kodott Fényes Ede, amerre a leánygimnazisták szoktak hazajárni. Reggel, amikor iskolába indult, semmi szük­ség nem volt a felöltőre. Tíz óra tájt aztán — jól lát­hatták az iskolaablakból — futófelhőket kezdett együvé markolászni, s nyüszítve széjjelhajigálni az őszi szél, s iskolából jövet már fázósan húzogatták derekukon a kis­kabátot Hornyánszkyval. A »tanítvány« nem sokat ku­koricázott, futva iparkodott haza, Edének azonban nem lehetett vele tartania. Elég szokatlan rosszkedv hatalmasodott el. Nemcsak azért, mivel nem tetszett a legkellemesebbnek a ziman­kóssá forduló időben való toporgás. hanem elsősorban azért, mivel a Hornyánszky-ház láthatóan öt okolja a szeretett fiú önképzőköri bukásáért. Nem szólnak ugyan erről, de hűvösebbek, tartózkodóbbak, s ez határozottan idegesíti és ingerli Edét. Disznóság... Hisz ő mindent megtett, amire mód és alkalom nyílt. Az a vigasztaló csupán, hogy Bánszkiék nyilván hamarosan belebuknak a vállalkozásba. A legfőbb biztosíték erre izgágaságuk, forrófejűségiik. Pár hét és kitörik a nyakukat. Jön még a kutyára dér... Sokáig morfondírozhatott a harapós őszi szélben, mert Kővágó Marikáéknak hat órájuk volt ezen a na­pon. Nagynehezen mégiscsak kirajzottak egyszer a lá­nyok, s könnyű volt köztük felfedezni Marika dús, hul­lámos haját és fehér arcocskáját. Most csakugyan az volt Marlka, aminek a vihán­coló, nagyhangú lányokkal szimpatizáló Hornyánszky szokta gúnyosan nevezni: „Szentkép!* A hirtelen kitört tűz, félelmetesen füstölgő, lobogó könyvek, bútorok szi­szegéss-ropogása hevertéből riasztotta volt fel, s a né­hány órával később holtan hazahozott mostohaanyja látványa minden idegszálát megszaggatta. Tudta, hogy Kővágóné ideggyengeségben szenved, s hogy sok minden kitelik tőle, mégis váratlanul érte a szörnyűségek soro­zata ezen az éjszakán. Egy hete volt a temetés, de Ma­rika idegeiben, ha lehet, még elevenebben sajognak az események, mint néhány napja. összerezzen most is, ahogyan Ede megszólítja. Pedig Ede most nem hangos­bejárattól balra vörös- és a sport és kulturális rendez- munisták mondják el véle­nemzetiszínű zászlókkal vényekről, a klubestékről, ményüket az ellenforrada­övezve az ellenforradalom- megemlékezik a XX. párt- lomról ban mártírhalált halt Mezó kongresszusról, s aztán... Imre elvtárs arcképe látha- Az ellenforradalom előtti Humor IS boven akad: tó: Róla nevezték el a Du- 19. sz. rendkívüli sokoldalú mosolyra készteti a szemlé­nai Vasmű Igazgatósága faliújságon egy humoros lőt, az „Aranymondások«, a KISZ-szervezetét, amelynek képen megbírálják az Igaz- /Sztálinváros óra nélkül* faliújságjait mutatják be a gatóság főügyészét, a klub­ban tanúsított minősíthetet- a rajzos' trefas kozmonda­len magatartása miatt. Dr. sok. Egy egész oldalas fali­Bartos Béla főügyész a fa- újság, „Ha a világon minden­Az első szám még 1956- liújságot letépte de más- ki ilyen volna.. _ címme, ban jelent meg. Dicséret, bi- nap ismét megjelent a má- életünk apró bosszantó doi; £s0dik kiadás! A letépettre gait pellengérezi ki. A „Ké­j pedig ezt írta a szerkesztő bi- pek a palacsintaevő-verseny­Szottsag: „Az igazság fáj, rőK a ,>Rajzos a jjugylatszik. Ilyen a gyávák dinnyeevőversenyről*, vagy ! menedéke... Talált a fali- a „Percbuszról* készült sza­gú jsag cikk s „0* tudtán kí- tírák vidám pe;.ceket okoz_ ! uiesei te . . . nak a kiállításon megjelen­kodik, nem hadar, mint az iskolában, nem folyik belőle! S október 1Q-én gyászke- teknek. a szó. Nehezen nyögdécsel. Sretes ta'olón búcsúztak a fia­— Csehszlovákiában rohamo­san terjednek az önkiszolgáló bol­tok. Ez év végéig újabb 350, a korszerű kereskedelem elveinek megfelelő bolt nyílik. 1960-ban már ezer önkiszolgáló bolt áll majd a vevők rendelkezésére. -- LÉGI TAXIVAL az óceá­non át. De Brielli argentin jo­gász Aero Super tipusú kis csehszlovák sportrepülőgépen — amelyet Csehszlovákiában légi­taxiként használnak — a dél­amerikai Natalból aa afrikai Dakarba repült. • A csípős felhívások, a — Ne vegye tolakodásnak, Marika — motyogja —, ;tal Sterl Ferenctől, ifjú elv- csattanós szövésű híráió yon szeretném, ha lenne pár perce... !társról aki a kohó körnvé- , . / ,. blrd'° — Tessék. jiarsroi, aki a xono Kornye rajzok szinte allandó rova­— Hallottam a családot ért tragédiáról. Tudom, nem ;kén történt szerencsétlenség tai a faliújságnak, amely­kellemes beszélni róla, sebeket bolygatni. Csak annyit, • áldozata lett... Aztán jött nek szerkesztő bizottsága Marika, ha valamiben segítségére lehetnék, én volnék "a pusztító ellenforradalom. Nqev rmrp .„„ a legboldogabb, Marika. I ...... . . Nagy lmre szovegiro, Faze­I Hogy értsem ezt? Mire gondol? LJn i^ J^ X "" ^ ^ * HOrVath — Hát például... ha úgy érzi, egyedül van, nincs, ^c^t^TÍlc^L Tfi TÜ- ^^ aki iránt bizalommal lehet, én mindig kéznél vagyok, !malcius -1 en> a ianacSK0Z díszített tablón többek kö­Marika, én mindent megteszek, amit csak kíván, Ma- "társaság évfordulóján. Kö- zött ezt {rja: „. _ Lapunk rika... -szönti 'a KISZ megalakulá- kicsi keretei között főleg a — Mindent? !sát, a szervezetbe első belé- fiataiokat neveljük* — Akár az életem, ebben a percben... Jpőket, s április 4-ét. így ír: Céljukat sikeresen dlcsé­— Egyetlen kívánságom van, Ede: szeretnék egye-!»»...A Szovjetunió a 1945-ös retre méltóan teljesítik Rit­dül lenni Tudja, sokszor nagyon jót tesz a társaság. S -felszabadulás óta 1956. no- k., 3)k.llom ilvpn fali„Í5Í én tisztelem, becsülöm magát, de most az egyszer in-! , ..... ... ka alkalom >lyen ialiujsa­kább magamra maradnék. Ha nem haragszik. .vembereben ujbol segítse- got látni _ erről meggyö. — Csak annyit még, Marika kérem, hogy... hogy Jgunkre sietett«. Sokkal in- zödhetnek és tapasztalato­remélhető-e ezek után is, hogy teniszezni fog szombat- íkább, mint azelőtt, megele- kat sfeerezhet"«>V a kiállítás »,. , , . Svenedik a faliújság. Sok látnpaí.íi — Nincs kedvem hozza. Öhajt még valamit? I K1 - - • . , . , „ ldl0§al01­— Semmit, csak... ezt a rakett-tartót szerettem !problemaro1' erdekes dolog" M' T­volna átadni. Fogadná el emlékül. Én csináltam. I Egy vászon tokból frissen pácolt rakett-sínt szedett " elő Ede, nikkelcsavarok csillogtak rajta kecsesen. ! jn f •• — Nagyon kedves magától, de nem fogadhatom el. • MZiVStOnYV Most már szükségem sem lesz rá. Különben sem fo-" _ , , _ gadnám el !«« 1957- 58-as szianevadról — De miért? — Csak úgy. Gondolkozzék el kicsit, Ede. Biztosan " A Szegedi Nemzeti Szín- 1957-es 58-as színiévad rájön. • ház örvendetes kezdeménye- eredményeit és kitűzi a jövő Hirtelen nyújtotta kezét: "zéssel lepte meg a közön- feladatait a társulat és a — Ha nem haragszik, utánafutok a lányoknak. fségét: megjelent a színház színház fejlesztése és erösí­— Nem kísérhetném el? "első évkönyve az 57—58-as tése terén, melyeknek meg­— Köszönöm, inkább csak egyedül. "évadról. örvendetes ez a valósítása egyenrangúvá te­Ede lesújtva kanyarodott hazafelé. A legközelebbi !kezdeményezés azért is, mert heti majd színházunkat a fő­sarkon, megállt, s a csinos rakett-sínt egy akácfa törzsén iegy „vidéki« színház vállal- város nagyobb színházaival verte szet. "fcozoít itt olyasmire, amit Az évkönyv közli a szín­Levezetve indulatat, eszebe jutott, hogy a készít- ieddig csak fővárosi színhá- ház tagjainak névsorát és menynek ők ketten is hasznát vehették volna. De már!zak engedhettek meg ma- fényképeit ismerteti idő­keso volt. Nem lehetett okosabbat csinálni, mint a ron- inuknak. Ilymódon az év- rendben dz egyes bemutató­csot a Körösbe hajítani. • könyv a fővárosi és vidéki kat, a premier pontos dó­Marikának nem voltak titkai Andris előtt, délután • színházak közötti érdemte- tumával, jeleneteket közöl hát elmesélte a rakett-sín históriáját is. *len és igazságtalan különb- az előadásokból, valamint — S tőlem se fogadtál volna el egy ilyen rakett-tar- !ségíeués — melVnek követ- a közönségszervezésre, az tót? — kérdezte Andris S kezmenyei a mi színházun- előadások számára és hely­— Miért fogadtam volna el, mikor semmi szükségem -rf^Vi?hala TeíZőf áí ITSlnfitTf^T* fi™*' rá? — jelent meg egy halvány évődő mosolv Marika If • . , jelentós ál- kozo statisztikai adatokat. arcán mosoiy Marika mlomasa es dokumentuma is. Az évkönyv meg jelenése al­„ , , , . . 5 Vaszy Viktor igazgató Két kalmából s az új évad mea­— Csakhogy mosolyogsz is mar egyszer, kicsi szivem 2évad határmesgyéjén 1című indulásának küszöbén kiván­— csokolta meg Andris a lány kezet boldogan. Vigyá- Zbevezetőjében leszögezi: »Mi jUk hogy ezen évknmmk zatlanul tette nem is az asztal leple alatt. Dchát, nem!úgy véljük, hogy vidéki szín- eredményesen járuljon te* az óvintezkedesek ideje volt ez, Andris bátran időzött i ház nincsen, csak jó vagy zá a fővárosi és vidéki szid Marikaval a tanuló órán túl is. Nem vették zokon a! rossz színház*. Thália temp- házak közötti külLbsTa HOPV is T^F' ^ ÍS attÓ] irtott, Tornában vagy művészetet megszüntetésihez, valami hogy Mankat megbetegíti a búskomorság. icsinálnak, vagy Tháliának hogy az 58-59-és színiévad Andris azonban ezt nem hagyta. Ami fiatal szívé- •niij.es temploma«. eseményeit összefoglaló kö­tői tellett, mindazt a forró szeretetet, gyöngédséget rá- • A bevezető ezután néhány vetkező évkönyvük olyan simogatta Marikára. Az volt az érzése ezekben a napok- •mondatban a színház fel- gazdag és eredményes mun­ban, hogy most nem is annyira szerelmes párja, mint in- •szabadulás előtti, majd a káról adjon maid számot kább szerető testvérbátyja a lánynak. felszabadulás utáni működé- mint ez a mostani — vaad nagyon (Folyt, köv.) "séí érinti. Sorra veszi az még jobbról vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom