Délmagyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-23 / 172. szám

5 Szerda, 1958. július 23. rül, hogy mindenki osztoz-1 hassék az örömében. A hatás Valami bocsánatos bűn lenne? mW^ Ai amhpr nem **lvesen ííl cuiiici jár az orvoshoz. Hogy miért? Azt mindanynyian nagyon jól tudjuk. Hisz kinek van türelme betegnek lenni? Sajnos, mégis sokat forgolódom a betegek, s az orvosok társaságiban, ahol nemcsak az orvostól tudjuk meg, közönséges-e az influenzánk, vagy ázsiai, de a betegektől is megtudjuk, mikor voltak újraoltva, és hogy a Málési néninek sajog-e még a ' nagyobbik bütykője, annak ellenére, hogy arra fagyott káposztalevelet és pókhálót rakott. Most azonban nincs efféle szórakozásban részem. AhoVa járok ott nincsenek hatszázan, csupán annyian, hogy szé en, sorjában bemehetünk az ajtón, leülünk egy székre és némán, mozdulatlanul tűrjük, hogy fiatal és csinos asszisztensnők sürgölődjenek körülöttünk, gépeket kapcsoljanak ki és be. Nem szurkálnak bennünket, nem néznek a gyomrunk fenekére. A szoba tiszta, egyenletes meleg, barátságos. Az ajtón tábla: FIZIKOTHERÁPIA. Történt, hogy ismét meg kellett jelennem a bűvös sugarak felvételére. Az ajtó előtt senki sem volt. Ezt jó jelnek vettem. Bekopogtam, benyitottam, hangosan köszöntem. A gépek egy kivételével foglaltak voltak, latettem hát a kabátomat, táskámat. Az íróasztalnál egy fehér , köpenyes hölgy ült. Látásból már ismertem. Többször szolgálatban volt, amikor rövidhullámra jelentkeztem. Hogy minek ült ott, azt viszont nem tudom. Még egy alkalommal sem kapcsolta ugyanis be a gépemet. Sétálni kezdtem a szobában. lassan és kényelmesen. Nem siettem, de sürgős dolgom esetén sem lett volna szívem zavarni az asztalnál ülő hölgyet, mert az egy kis asztalilámpa mellett önfeledten olvasott. Később rájöttem. hogy valószínűleg valami kis mulatságos történetet, mert elmosolyodott. Nem akartam ettől a kellemes hangulattól megfosztani, meg arra gondoltam, hátha nem is ért hozzá, hogyan kell a gépet kezelni? Nyílt az ajtó és egy fehér köpenyes fiatal nő jött be. Már ültem is a székbe, tudtam, 5 az. aki az ilyesmit intézi. Néhány barátságos szó, egy kattanás, — és már éreztem is a gyógyító sugarak kellemes melegét. Pontosan nem tudom meddig tart, amíg itt kell üldögélnünk, de körülbelül 10—12 percig. Beszélgetni nem lehet. Ez különösen a nőknek nagyon jót tesz, mert így pihenhetnek egy kicsit. Figyelmem az íróasztalra terelődik, ahol az én gépkezelöm ült, s úgylátszik iktatott, mert kartonokat válogatott, azokat bélyegezte, jegyezgette. Fiókokat húzott ki, egyszóval dolgozott. A másik nő, aki még ugyanúgy olvasott, mint az előbb, már lobban elgondolkoztatott: 50 éves lehet, hízásnak indult. Vastag üveg, kerek keretben ül az orrán. A haja vöröses, s nem tudom a rossz világításnál eldönteni. nem 1estett-e. De nem U fontos, hiszen természetes, hogy még egy 60 éves nő is törődjék magával. Egy kis festék, egy pici púder üdévé és kedvessé teheti. ez amúgyis kellemes arcot. Ez az arc azonban valahogy nem is mosolygós, nem is vonzó, sőt nem is közlékeny. Talán éop ezért olyan érdekes. Közben rendületlenül olvas, s én toSzeretném iud,niki le; het, és milyen lehet. Nem assszony, — s gyereke sincs, döntök végül. Nem ment férjhez, — egyrészt, mert nem volt soha szép, —, aztán meg valahogy talán nem is érezhette vágyát a férjhezmenésnek. Magánakvaló. Hideg az arca, s talán ő maga is. De mi lehet a foglalkozása? Töprengek tovább. Nem adminisztrátor, mert már többször voltam itt és még sohasem láttam, hogy csinált volna valamit. Nem is társadalmi ellenőr, mert akkor nem lenne állandóan itt. Hopp, megvan! Orvos.'... Hogy erre nem gondoltam eddig. Hát persze, hogy az. Hiszen van is benne valami, ami egy kicsit olyan, mintha tényleg orvos lenne. Persze, így már értem. Örök életében tanult, dolgozott, és hát — szóval orvos, na. Nem olyan, persze, mint a többi, de orvos azért. Hogy milyen orvos lehet, hát? Nem tudom. Mindenesetre nem lennék nagyon bizakodó iránta, de az én esetem az más. Nagyon válogatós vagyok. Csak ahhoz vagyok bizalommal, aki 30 éves, fekete hajú, kékszemű, vékony, magas és — férfi. Szóval mostmár tudom, hogy orvos, de miért éppen itt a rövidhullámon, ahol nem kell vizsgálni a betegeket, mert azok egy papírral érkeznek, rajta, hogy Kovács Emmánuel, 10 rövidhullám a könyökére, vagy fájós tyúkszemére. Mit csinálhat itt egy orvos? Fogalmam sincs. Ez a sugár senkit nem bánt, de ha bántana is, ő oda sem figyel, mert olvas. Na hadd olvasson! Már végeznék leteszi a könyvét és az előtte lévő telefonon tárcsázni •kezd. Kíváncsi leszek. Az emberek olyan érdekesek, amikor telefonálnak. Többnyire zavarba jönnek attól, hogy nincs ott akivel beszélnek s így sem a kezükkel, sem a lábukkal nem tudnak mit csinálni. A nő azonban nyugodtan könyökölve, minden izgatottság nélkül tárcsázott. Többször is. Aztán megszólalt a telefonban egy hang, mire ő rántott egyet a széken és távolabb ült az asztaltól. Gyorsan egymásután elhajtogatta, hogy igen, igen, igen. Aztán kényelmesen beszélve megkérte az ismeretlen másik oldalt, hogy menjen ki a piacra és vegyen 1 kiló sárgarépát. Hogy csak vastagok vannak? Hát akkor vegyen vastagot, de azért olyant válogasson, amelyik nem olyan nagyon vastag. Ildomtalan dolog volt odafigyelnem, de a nagy csendben még ha befogom a fülemet, akkor is hallom a beszégetést, amely közben váratlan fordulatot vett. Most már tudtam, hogy a lakásán lévő házvezetőnővel beszélget. Megkérdezte, hogy postája jött-e? "Nem? Semmi? Na jó! Igen, igen. S a Cica hogy van?* (Biztosan valami rokon kislány — gondoltam). "Igen, érdekes, pedig én reggel kiadtam neki mindent.* (A mosnivalót és a szempontokat — tettem hozzá.) "Na nem ba), — válaszolt a nő — adjon neki még, persze, még. Mit csinált egész nap a Cica? ö nincs ott?* — kérdezte. "Ott van? Akkor beszélek hozzá, jó? Igen*. Várt és én rémülten sejteni kezdtem valamit, ö még egyre izgatottabb lett, aztán megszólalt: "Cica, cicám, gyere ide, cicám. Jaj, megismert!* — uijongott. A telefonból félreérthetetlenül nyávogás hallatszott. A vonal végén bizonyára a macska farkát taposták. A nő egyre boldogabb lett. "Megismert! Én vagyok, igen én. Ja), a kagylót szaglássza ... Mit szólnak? Megismert!* — nézett végre szét etőször maga kővalóban váratlan volt. Erről azonban ő talán még a mai napig sem tud. Rólunk megfeledkezett, s csak a macskájának élt. Az első percben mindenkinek elakadt a lélegzete, csak azt vettem észre, hogy az előttem lévő nő háta erősen rázkódik a kacagástól. Zsebkendőjét tömte a szájába — attól tartottam, visítani fog a mulatságtól. A mögöttem ülő bácsi nem nevetett, de kezét fejéhez emelte s egy félreérthetetlen mozdulatot tett. Én sem nevettem, de attól féltem, hogy megszólalok és üzenek valamit a macskájának. Még egy-két örömujjongás hallatszott, egy-két kedves szó a "pincsiri-minciké*-hez. aztán elköszönt tőle és létété a kagylót. Nekem csengett az órám, az asszisztensnő felállt, megállította a gépemet és felöltöztem. Egykét tekintetet vetettem az örömmámorban úszó állítólagos orvosnőre, aki még a macskájáról beszélt, aztán eljöttem. A gondolataim vegyesek voltak, hiszen mindannyiunknak tele van az élete gonddal-bajjal. A két gyermekem is kanyarós és csupa láz. Siettem hozzájuk. Egy gondolattól azonban nem tudtam megválni. Nem tudom miért ül, nap, mint nap ott ez a nő, azon a széken? Mik a teendői? Miért kapja a fizetését, s miért beszélget munkaidő alatt telefonon "privátim* a macskájával ? Nem kérdezem, nem is érdekel. Csak egy dolog nem tetszett, s amiért azt hiszem a legkevésbé apellálhatok: hogy még egyszer sem fogadta a köszönésemet. T. Mocselini Anna N< em valami specialitásról, szegedi különlegességről esik szó. Egyszerű, tam„ szürke esetek és éppen szimplaságukban mondanak a másik mentegetőzve vála- ritkaszámba megy, szolt: -Kérlek, egy kávét It- fehér holló. mint a A régebbi időszak szektás Mi a nyitja ezeknek a vonásai kedvezőtlenül szórványos -meeállaDÍtások- hatottak az őszinteségre is. sokat. Az egyik elvtárs be- sz°rvany°s -megállapítások Mert a munkás_ a funkciona_ nak*? Az egyik az lehet, riuS; a közéleti ember, az hogy régebben, évekkel ez-^rtelmiség annak idején is előtt a -proletkultos* idő- megitta a maga borát, sörét, szakban nem nézték jó feketét, ha nem is dicse. ... .. kedett el ezzel. Esetleg titokszemmel azt, aki Ivott egy- ban cslnálta. nem is ke_ két pohár bort, vagy sört. vesen úgy tettek, mintha ment a Dózsa klubba. Amikor a küszöböt átlépte, hátranézett és meglátott. Puszta véletlen, hogy visszatekintett, de az már nem véletlen, hogy meggondolta magát és ^ ke ha va]aRi megvetnék az élet élvezetéelkísért. Útközben kerdezés nresszóba fekete- nek ezeket a megszokott Egy ' egy Presszóba íek®fe- kellékeit. Sajnos, ezekkel a kavéra. Természetesen a ~ká- rossz eszközökkel olyan , .. ... , derlapra kerülhet* hiedelem, kispolgári prüdériát teremaz ember*.^ Hangjában olyan néha jogQS ije(Jelem nem ve_ tettünk, ami ellen egyébként küzdenünk kell. Meg van e nélkül mondogatta: fröccsöt hébe-hóba megiszik szett ki minden ember gonkérdés összefüggése más voMagyar—bolgár-est Szegeden front békebizottsága két nap múlva, pénteken este 7 órakor magyar—bolgár estet rendez a honvédségi tiszti klubban (Deák Ferenc utca). A barátsági esten a Szerelmes trombitás című bolgár meth István főiskolai docens tart előadást Bulgáriáról. Az esten a budapesti bolgár nagykövetség is képviselteti magát. érdeklődőt szeretettel vár békebizottság. Őszre 320 tanulóval több fér el a Bérkert utcai iskolában Befejezéshez közeledik Uj- 760 ezer forint költséggel szegeden a Bérkert utcai is- újabb, földszintes épületszárkola kibővítése. A Csongrád nyat emelt, melyben négy megyei Építőipari Vállalat tantermet létesítettek. A (Liebmann felv.) A Bérkert utcai iskola négytantermes új épületszárnyának egyik részlete. A SZEGEDI Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága tapasztalatcsere látogatáson volt az Algyői Állami Tangazdaságban. Az összesereglett találkozó a maga alföldi jellegével, színpompájával üdítőként hatott a meghívottakra. Ott láttuk a találkozón Nagy Istvánt, a Hazafias Népfront városi titkárát is, továbbá a szomszéd termelőszövetkezetek küldötteit, az algyői tanács vezetőit, valamint sok érdeklődő egyéni gazdát. A tangazdaság áradó szépségéből kiolvasható az okszerű földszeretet, a felfelé ívelő fejlődés. A tapasztalatcserére egybegyűlteket a tangazdaság igazgatója, Horváth Bertalan üdvözölte. Utána a résztvevők megtekintették a szép gazdaságot. A lelkes csoport sétája első állomásaként szemlélhette a szegedi sárga lófogú kukoricát, amely előtt a termés mentegetőzés-féle volt, mintha valami bocsánatos bűn , „ ,. _ ,. — elkövetését ielezte volna dolkodasmodjábol. Pedig natkozásban is. Mi azt eiKoveiesei jeiezte vorna. iiyesmir61 ma már nem be- mondjuk és a gyakorlatban A fővárosban tanít egy szélhetünk sem a közélet- is alkalmazzuk: minden közszegedi tanár, most szabad- bellj sem állami életünkben, életi,.e7|b?r: funkcionárius, ságát tölti szüleinél. Beosont a pártéIetben legkevésbé. ^ JSSkS^SSSúS^ a volt Stuhmerhez egy dup- amint a „na mi az> már te gyen> mint az üzemi munkás. la feketére - a pultnál meg- is lde jársz?* megjegyzés Másként szólva, ne szedjen itta és tovább állt. Azzal in- tanúsítja, az elfogultság nem ™agár? t semmiféle mesterdokolta ezt a nevetséges óva- veszett kl néhany emberból. k«t pg. tan*.eU^óletkodásat, hogy megszólják, ha perSze az ilyen megjegyzé- régebbi hibás felfogós e téléül feketézni. S e megjegy- seknek az égvilágon semmi kintetben is a megkülönbözzés után alig fél órával, a közük a párt véleményéhez, tetés íegyelt tenyésztette az volt Virágh-cukrászdából ki- a kommunista következetes- S5ni3tl£ lépett egy fiatalember, aki séghez, a bátor osztályhar- X természetellenes erénykea következő ironikus meg- cossághoz. Inkább a butaság- dés nevetséges és szembetűjegyzést kapta: -Na mi az, hoz áll közel az ilyen megmár te is ide jársz?* Mire jegyzés. És szerencsére olyan pangást előidéző megrekedésről van szó amikor arról beszélünk, hogy senki ne akarjon más lenni, mint amilyen.) Nem is érdemes több szót vesztegetni ~a már te is oda jársz?* megjegyzésre. Csak A szegedi Hazafias Nép- filmvígjátékot vetítik is Né- egy-ket gondolatot még e megjegyzés paródiájaként. Ilyen alapon azt is kérdezhetnénk: -Miért mégy éttermekbe?* Vagy: -Miért mégy a színházba?* Sőt egyáltalán A barátsági estre minden mi szükség a kulturált vendéglátóiparra, megteszi a talponálló is. Ugye, milyen messzire visz el bennünket egy hibás gondolat? Kik menjenek a mi színházainkba? A legnagyobb öröm számunkra, hogy a Szegedi Nemzeti Színház most zárult évadjában a 260 ezer látogatónak több mint fele művelt munkásokból került ki. ik járjanak a mi éttermeinkbe, kávéházainkba, cukrászdáinkba, ha nem a kendergyórak munkásai, az egyetemek tanárai, a közélet emberei stb.? Nem hívhatjuk vissza a Wolf Endrét, a Vértes Miksát, a Kertész téglagyárost, hogy ők szórakozzanak helyettünk. Talán mégis jobo lesz, ha mi szórakozunk saját színházainkban, éttermeinkben, cukrászdóinkban. Ugyanis a munkásosztály kulturáltsága abban is kifejezésre jut, hogy a sok helyen még sajnos, kétes tisztaságú italboltokat otthagyja és kulturáltabb szórakozóhelyen tölti el erre szánt idejét. Elitélendő és üldözendő a züllött, lump, dologtalan élet, súlyos egyéni és családi tragédiákat előidéző alkoholizmus. A mi társadalmunknak minden rendelkezésre álló eszközével harcolnia kell e szörnyű betegség ellen. De az élet természetes szükségleteihez tartozó magasabb fokon történő szórakozás kívánatos és szükséges is. Nem természetellenes, hanem természetes. A kommunistákat politikai és világnézeti meggyőződésük nem olyan irányban befolyásolja, hogy megvessék az élet szépségeit, többek között lenézzék a szórakozásnak ezt a formáját. Szó sincs róla A kommunista éppen úgy éli az életet, mint bárki más. Hiszen éppen világnézetünkből ered a derű, az optimizmus, a magabiztosság, mert világosan látjuk, hogy mit akarunk elérni és meg vagyunk arról győződve, hogy meg is valósítjuk elhatározásainkat. Mi az emberek között élünk, velük együtt dolgozunk, örülünk, szórakozunk. Az aszkétikus elzárkózás a szórakozásban is idegen a kommunistától. p zek apró dolgok. És ^ mégis az életben, személyek viszonylatában előforduló esetek és ezért nem hagyhatók figyelmen kívül. (S. J.) tantermek tágasak, több, mint 50 négyzetméter területüek. Délelőtti és délutáni tanítás esetén 320 tanulóval többet tudnak tanítani így az iskolában. Érdekessége az építkezésnek, hogy a tantermeket teljesen körbeveszi a folyosó, ahol rossz idő esetén is kényelmesen elférnek óraközi szünetekben a tanulók. A folyosókon korszerű megoldást alkalmaztak az öltözőszekrények létesítésénél. Ezeket a falbasüllyesztik, s így nem foglalnak el feleslegesen helyet. A tantermeken kívül létesítette* még egy lakást, s egy iskolaorvosi rendelőt is. Az épületben már a festések és egyéb szakipari munkák folynak, de ezek is befejeződnek augusztus végére. Szeptemberben tehál már megkezdődhet a tanítás az új tantermekben. fi népfront mezőgazdasági bizottságának látogatása az algyői tangazdaságban biztos eredményét látva önkéntelenül felmerült a kérdés, minek köszönhető a szép eredmény? A válasz a géppel történő őszi mélyszántásban, jó talajművelésben keresendő. A szójabab ritka fejlődése, a rajta látható terméshozam bebizonyítja, hogy a réti agyagon mit lehet termelni, ha az emberi ész és akarat alkotni akar. Ha egy kicsit távolabbra tekintettek a résztvevők, vidáman szemlélhették a feléjük bólogató irekszemcsei napraforgót, amely erős trágyázással és mésziszap kezeléssel az egyik legszebb eredményt mutatja. A TANGAZDASÁGBAN 25 holdon termesztenek rizst, igen szép eredménynyel. A tangazdaság dolgozói paradicsom termelésükkel is bizonyítják, hogy e talajnak is megvannak a maga különös fajtái, öt fajtával kísérleteznek, ezek közül a legszebb eredményt a K. 42-es mutatja. Sok látogatónak újszerű volt az öntözési berendezés, amely naponta 5 katasztrális hold földet öntöz. A gazdaságot végigjárva fehér asztal mellett beszélték meg a látottakat a vendégek és a vendéglátók. Akik a tangazdaságot már régebb óta ismerik, arról nyilatkoztak, hogy a fejlődés igen nagy, ami főként az őszi mélyszántásnak, a helyes vetésforgóknak és a különböző talajelőkészítéseknek köszönhető. S természetesen a nagyüzemi gazdálkodásnak, az itt dolgozók odaadó munkájának. Az egyéni gazdák közül Bene János, Szabó István és Csiszár Antal is hozzászólók voltak, s örömüknek adtak kifejezést, hogy megtekinthették a szép gazdaságot Kéri Imre