Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-17 / 141. szám

', Kedd. 1358. Júnlns 17. 5 Több hiányosságot tárt fel . Mutxkáskécusok az Ingatlankezelő Vállalat munkájában a népi ellenőrzési bizottság Javaslatok a hibák kiküszöbölésére: gondosabban kell szétosztani a kis berendezési tárgyakat — Lelkiismeretesebben kivizsgálni a panaszokat — Nagyobb gondot a műszaki kivitelezésre és a társadalmi tulajdon megvédésére! Az országos népi ellenőr­zési Bizottság munkatervé­nek megfelelően a szegedi városi népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálatot tartott a Szegedi Ingatlankezelő Vál­több olyan házon végzett átalakítási vagy javítási munkát, amelyet a volt tu­lajdonosa visszakért. csak hosszú hónapok múlva javítanak ki, amikor a ja­vítás már sokkal többe ke­rül. Műszaki vonatkozásban is . _ alapos vizsgálatot végeztek Ez fordulhatott elo, hogy lalatnál annak ellenőrzésérc, a népi ellenőrök. Megállapí- a kerületi tanácsok nem tá­vajon a rendelkezésre bocsá- tották, hogy több esetben a jekoztatták idejében a visz­tott jelentős összegeket a vállalat kőművesei, szerelői, szaadási kérelmekről az In­célnak megfelelően: az ál- festői, tetőfedői szakszerűt- gatlankezelot. lami lakóházak és lakások len munkát végeztek. A mű- A népi ellenőrzési bízott­karbantartására, takaréko- szakiak ság ülésén többórás megbe san használják-e fel; a tár­sadalmi tulajdont megfele­lően kezelik-e az Ingatlan­kezelő Vállalatnál. E fontos és valóban köz­érdekű vizsgálat sokszor a szükséges stati- - , vezetői a ielen­ta8 megállapításainak Ső KIVÁLTÁSI*'ÍSTT 63 HELYES­a falak A parkettázás nem megfele­nek ismerték el. Ezután a népi ellenőrzési lően szigetelt aljazatra ké- bizottság több pontból álló javasla­tot dolgozott kl a Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnál feltárt hibák kiküszöbölé­sére. a vállalatvezetés IMPOZÁNS SEREGSZEMLÉJE A Szegedi Általános Mun- adott számaiból fejlődőké- verseny egyik csúcspontját kás Dalegylet vasárnapi ün- pes együttest ismertünk meg. jelentette. Pödör Béla kar­népségének műsorában első­ként a jubiláló énekkar lé­pett fel a színpadon, lelkes, biztoskezű: karnagyának, Garamszegi Józsefnek ve­zénylésével. A pompás beta­Liszt: Magyar ünnepi dalát nagy csodákat művel fegyel­hatásosan építette fel a mu- mezett, kitűnő hangú éne­zikális karvezető. A Szegedi kesgárdájával. Nagy el­Kenderf onógyár Énekkara a ismeréssel regisztráljuk a -Zengjük a dalt* kezdetű Kisújszállási Városi Ének­forradalmi éneket és Bárdos kar friss, sziporkázó madri­rdtás eredményeként igaz Lajos Lakodalmasát válasz- pál-stílusát, amely igen tem­gyönyörűséggel hallgattuk a totta műsorául. Waldmann peramentumos, de a lényeg­pattogó Munkásüdvözlőt, József ismeri énekkarának re tapintó karnagyának, Ko­Bach -Munkába lépni* kez- képességeit és ehhez szabta vács Józsefnek vezetésével detü dalát, majd Mendels- a művészi feladatot. Jól ősz- az alapos előkészületre vilá­sohn szívbelopódzó, költői szevágó előadása, a tiszta hangulatú »Búcsú az szövegmondás az énekkari erdőtől* című kórusremekét, effektusokat muzikálisan ki­aknázó értelmezése biztosí­totta a számok sikerét. A ki­sebb létszámú, de jó hang­anyagú Békéscsabai Általá­nos Munkás Dalegylet külö- varázsát, útewes taps kíséretében va- nősen Bárdos Dana-danájá- A Szegedi ÉDOSZ Kamara­lóságos virágeső hullt a szín- val aratott megérdemelt tap- kórusa ugyancsak a madri­amely alkalmat adott a szó­lamok csengő kibontakozá­sára és végül Bárdos Lajos ragyogó népdalfeldolgozásait. Megható látvány volt, hogy gít rá és a karnevelés vorw Ián is példamutató. Pompá­san sikerült Bárdos Tréfás házasítójának tolmácsolása, s a felzúgó tapsorkán mu­tatta, hogy a hallgatóság megérezte az igazi muzsika S! ílfhh ro!ntÖhárrnm szül- az ÚJ ablakokat nem vételível több mlnt barom mázolják stb Az átalakítás. hétig tartott. hoz 6zükséges anyag fel. Az eredményről Gönczi használását nem lehet ellen­László vizsgálatvezető, a népi őrizni. Az átalakítások után ellenőrzési bizottság tagja fennmaradó anyagot nem összefoglaló jelentést készí- szállítják el idejében. Az ~o1MTrtx,, tett, amelyet az érintett vál- ellenőrzéskor több helyen ta- relmvTaK lalat igazgatója, főkönyve- láltak ilyen visszamaradt figyelmét, hogy a kisberen­lője, műszaki vezetője és a anyagot. A vállalat gazda- dezési tárgyak juttatását kő­városi tanács építés és köz- sági és műszaki vezetőit ter- rültekintően, minden baráti lekedési osztályának (amely heii a felelősség, ha a hát- kaocso,atot fel­az Ingatlankezelő közvetlen rahagyott építési anyagot, lsI3erGts<5gi kapcsolatot fel felügyelete szerve) vezetője társadalmi tulajdont, egyes számolva, a szociális hely­jelenlétében a múlt hét vé- személyek jogtalanul értéke- zetnek megfelelően végez­gén vitatott meg a szegedi sftik. zék. Tegyenek sürgős intéz­el bÍroS,ní , ^^ Gsetekbe" az Ingat- kedéseket a jogtalanul elvitt Az ellenőrzés megállapí- lankezelő anyagot adott a .. . .. , , totta, hogy a Szegedi Ingat- bérlőknek, hogy a szükséges tárSyak visszatérítésére, a lankezelő Vállalatnál kisebb javításokat a saját maguk használaton kívüli tárgyakat számviteli hiányosságok for- költségén végeztessék. Kifő- sürgősen szedjék össze, te­dulnak elő, többek közöttaz gásolható, mert remtsenek rendet a bérleti anyagkonyvelésnél. Ezen tul , ... . . ... . ^ .... visszaélésre ad alkalmat, szerzodesek, illetve a leltá­hogy az Ingatlankezelő rak körül IWT^™ NÜMKÁK A MŰSZAW VONATKOZÁSÚ lyezték az Ilyen munkák végzését munkaidő után. hibákat is számoljak fel. A szocialista erkölccsel ez A népi ellenőrtósi blzott­az eljárás össze nem egyez- ság javasolta továbbá, hogy tethető, mert amikor a vál- a hibákért felelős tanácsi és más hibák is tapasztalhatók: Az Ingatlankezelő Válla­lat a törvényes rendelkezé­sek értelmében az egyes la­kások felszerelésére úgyne­vezett "kisberendezés! tár­gyakat*, kályhákat, • tűzhe­lyeket, fürdőkádat, fürdő­kályhahengert stb. szolgáltat iaiat a munkát elvégezni vállalati vezetőket a városi £ök S^gAKSSS: vlualISfkaliTai^bér! tanács végrehajtó bizottsága lat által ez év első negyedé- lő szorult helyzetét kihasz- von]a felelősségre, illetve az ben kiadott zománcos tűz- nálják és magas munkadíjat Ingatlankezelő Vállalat igaz­helyek. fürdőkádak, cserép- kérnek. gatója hatáskörébe tartozó kályhák listáját. A lakások leválasztásánál műszakij házkezelőségi dol­gozók ellen vállalati hatás­körben indítsanak megfelelő eljárást. Az ellenőrzés tapasztala­tairól az Ingatlankezelő Vál­Megállapították, hogy a 4óbb esetben építési enge­házkezelőségek több eset- dG|y nelkul dolgoztatott a ben helytelenül bírálták el vállalat. A szabálytalan la­az Igénvjogosultságot. káskialakitásoknál előfor­dult, hogy maguk a tanács Több lakó ismeretségét, sze- egyes vezetői adtak utasítást mélyi kapcsolatát kihasz- ilyen munkára, nálva szerzett magának tűz­helyet, kályhát a házkezelő­Megállapította az ellenőré lalat dolgozóit a Mzeljövo­x , -x-x , * rés, hogy az Ingatlankezelő ben gyűléseken tájékoztat­nék utján Előfordult, hogy az utóbbi időben ják. egyes bérlők eladták saját tűzhelyüket és helyette a házkezelőségtől kaptak mást Több bérlő közvetlenül a központtól jogtalanul kapott egy-egy Ilyen berendezési tárgyat. Helyes dolog, hogy az In­gatlankezelő az elmúlt évek folyamán igyekezett minél több kályhát, tűzhelyet stb. juttatni a bérházak lakói­nak. A házkezelőségek fele­lőtlen és rossz munkája kö­vetkezményeként azonban a régi. vagy nem használt be­rendezési tárgyak több év óta a padláson, egvéb mel­lékhelyiségekben, sőt a sza­bad ég alatt hevernek. Meg. állapították, hogy mintegy négyszáz Ilyen "elhagyott* különböző típusú használt kályha, tíízhelv, sőt né­hány eserénkálvha ls van a különböző házkezelősé­gek területén. Ez a társadalmi tulajdon fe­lelőtlen kezelését jelenti. Ugyancsak a társadalmi tulajdon lelkiismertetlen ke­zelésének tekinthető, hogy Szegeden a bérlők egy cso­portjánál Garamszegi József a jubiláló Szegedi Altalános Munkás Dalegyletet vezényli ax ünnepség megnyitójában padra a szép karteljesitmé- sokat. Karvezetőjük, Baukó gált tűzte ki nyékért. A karnagy maga Mátyás precízen és lelkesi- középpontjába. szedte csokorba a sok szép virágot és elosztotta hűsé­ges, odaadóan dolgozó dalos­társai között. A Hódimezővásárihelyi Egye­sített Énekkar soronkövetke­ző produkciójából Kodály Husztjának jól felfokozott, programjának A szépszínű, gondos előadását húzzuk , _ alá. Ez a férfikari szám kó- m Purcell *Tölts a borból!* tusnak és karnagynak egy- kezdptu, igényes madrigálja forma erőpróbája. Dicséret 14 hatásosan érvényesült, illeti ízléssel, mértékkel, he- Az ezután fellépő Buda­lyes beosztással dirigáló ve- pesti Általános Munkás Dal­tőn irányítja együttesét. A puhán daloló együttest Szegedi Juhász Gyula Mű- örömmel hallgattuk. Lassus velődési Otthon Bartók Béla remekművében (Szerelmi pa­Kórusánál a helyes műsor- nasz) Waldmann József el­választás harmonikus ered- mélyült munkáját dicséri a ménye lepett meg. Kertész kis kórus jól összehangolt Lajos szuggesztív egyénisé- éneke. Szép három számmal ge ezúttal is sok finomságot számolt be haladásáról a csiholt ki a szólamokból és Szegedi Szövetkezeti Bizott­ság Énekkara, amely Ga­ramszegi József avatott ke* zében biztosan emelkedik. Művészi színvonalon állt a népszerű Svesnyikov szám, de Hajdú és Kerekes tehet­zetőjét, Strohner Józsefet. A egylet mind az énekkar im- séges műveinek előadása Szegedi Tatarozó és Építő ponáló, 70 főnyi létszámi­Vállalat énekkarának Ven- val, mind nagysikerű hang­ozol Ágoston vezetésével elő- zásteljesítményével a hang­nem leltározták még fel a lakások tartozékait: villanykapcsolókat, fürdő­szobaberendezéseket, kályhá­kat stb. és a leltárakat nem íratták alá a bérlőkkel. Ezért fordulhatott elő. hogy egyes lakók a kiköltözéskor elvit­ték magukkal az Ingatlan­kezelő tulajdonát képező cserépkályhát, tűzhelyeket. Több házkezelőségen lélektelenül foglalkoznak a lakók panaszaival. Sok esetben két-háromórai munkával elhárítható hibát 'T'űnődtem az utea­sarkon, megálla­podva a járdaszegély peremén. A város színeit, "ájerjét* és zajgását csak éppenhogy érzé­keltem. Szemem egy­azon hegyre vigyázott már tíz perce legalább. Gangos menésű lányok és nyikorgó villamosok húztak el tudatom és kábulatom mesgyéjén, míg végre rajzolódni kezdett előttem a leg­újabb téma halvány körvonala. Mi ez? Egy arc vált ki lassan kivehető for­mában az eleven lé­nyek és holt anyagok masszájából. A szemek mintha egymásnak akar­tak volna esni az orr gátján keresztül: alatto­mosan lestek kifelé üre­gükből. A lapos hom­lok bordáin a láz jel­legzetes golyócskái bak­tattak lefelé, meg-meg­állva, a duzzadt száj pedig alig tudta világra hozni ezt a mondatot: — Én .,. ismerlek .., téged... Sötéten billegett elő­re, meg hátra. Az alko­hol mozgatta, mintha nem tudta volna eldön­teni, hogv feldöfjön-e engem, vagy sem. Egv pillanat alatt ösz­szedőlt, amit kínkeseré vesen felépített az agyam, s visszazökken­Párbeszéd a sarkon tem a valóságba, ame­lyen látható lett ennek a torz alaknak a szi­luettje. Szinte acsar­kodva estem neki a vá­lasszal: — De én nem Ismer­lek téged. Y7" igyorgott. Látha­tóan tetszettek ne. ki a szavaim, s szinte vár­tam, hogy hahotázik egyet, mint Mefisztó. De nem. Mindössze any­nyi történt, hogy a té­tova szemgolyók jobban előredudorodtak és a fé­lig tátott szájból kizú­duló alkoholbűz meg­fertőzte a levegőt. Ez­zel egyideiűleg szava­kat is hallottam: — Maltert hordok . .. ha nem tudnád .. Ha már így tegező vi­szonyba keveredtünk, kedélyes próbáltam én is lenni: — Váljék egészséged­re, csak hordd el ma­gad. Az olvadozó aszfal­ton három ingujjas férfi cikázott el mellettünk, fiatalok voltak és izmo­sak. Az én kényszercim­borám feléjük bökött a fejével, a szeme meg bambán rámmeredf: — Melyiknek ... húz­zak be... egyet...? Akkor láttam csak, hogy az ingderekat cső­nadrágja korcán kívül, hordja és a cipőjét sem malterhordáshoz húzta fel. Tekergő — akar­tam megállapítani, mire megint az arcomba vá­gódott kibírhatatlan le­hellete: — Azt tudod ... hogy nem vagy... rendes ember ... ? Most már bele tud­tam volna sújtani a vi­zenyős húscsomóba til­takozásképpen az értel­metlen, összefüggéste­len és szakadozott mon­datokért. Ott akartam hagyni, de nyugtalaní­tott, hogy nem jövök rá az ő gondolatmenetére, így hát felé döftem én is: — Fázol a munkától. mi? T egyintett. Mintha azt mondta vol­4 na, hogy most megbo­csátja nekem a legsúlyo­sabb sértést is. De azért kifakadt belőle az ön­érzet: — Könyvelő voltam én, te ... te ... kommu­nista ... Hittől kezdve egyenes­be lendültünk. Dialógu­sunk így hangzott: — Kitettek? — Ki. — Miért? — Mert... mert ma­gyar vagyok, ha tudni akarod... — Aha! Szóval »ha­zaffy* voltál? — A hangsúlyt nem vette észre. is vagyok ... volna kifogá­— Az ha nem sod. Most már direkt él­veztem a játékot. Gon­doltam, mély vízbe ug­rasztom a vadat. — Puskád is volt, mi? Válaszolni akart, de torkán akadt a hang. Bambán rámmeredt, még jobban kid i llesz­tette bögölyszemét, hát­ralépett egyet és ujját lassan felemelve megfe­nyegetett: — Te, az anyád ... IÁ erengett benne va­lami? Valószínű. Sőt biztos voltam ben­ne, hogy teljesen józan volt már, amikor egy bizonytalan jobbraátot csinált, s igyekezett mi­nél gyorsabban, minél messzebbre kerülni tő­lem. Nasrv Istvé­Ull MIM még fokozta a hatást. Az Űjszegedi Kender- Lenszövő vegyeskara Mihálka György magával ragadó, lendületes vezénylésével további fejlő­: dést ígér, ha majd teljesen .eggyéforrt a karmesteri kéz­\zel. A Marseillaise kodályi \ virtuóz feldolgozásában ál­lapítottuk meg elsősorban a kórus képességeit, amelyek a Bárdos müvekben is szép mozzanatokat nyújtottak. A Szegedi MAV -Hazánk* Munkáskórusa Erdős János kitűnő nevelésének eredmé­nyeként egyformán lebilin­cselt az "Ej uhnyem* hibát­lanul kidolgozott férfikari változatával, valamint a ve­gyeskar nagyszerű Bárdos­számával, amelyben ki kell emelnünk a melegfényű női­kari hangzást és a nagy együttes összehangoltságát. A szegedi DAV Vegyeskara nagy fába vágta fejszéjét, amikor Kodály Kállai-ket­tősét tűzte műsorára. Zene­kart pótló zongorakísérettel különösen nagy feladat a kórusé, amely Kertész La­jos a művet biztosan átfogó irányításával, a színek pom­pás elosztásával igazi, népi hangulatot árasztott szerte és a fokozást is győzte hang­erővel. Befejezésül Garamszegi József irányításával az egye­sített Műnk ásd alegy let és a Szövetkezeti Énekkar reme­kelt három lenyűgöző tö­megdallal: a Madrid védői­vel, Behár-Kertész Forra­dalmi dalaival és a Vörös Csepellel. A szűnni nem akaró tapsvihar bizonyítot­ta, hogy a hangverseny el­érte kitűzött célját. Teljes elismerés a rende­zőknek, műsorközlőnek és kiváló zongorakísérőknek. Szatmári Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom