Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

% Vasárnap, 1958. június 15. SZEGEDI SZÉP SZÓ M B" I T I I I v^ M ff" r v^k /? \ A >ioR»rH£*DS»»K>«>iDSbfe*5«Dfc**^ AZ UTOLSO UGRÁS K ovács nyes János lábát köszvé- húsz éve megnyomott a va- a módja nem jutott eszébe. húzva, gon, sajogni kezdtek. Ujrt valami furcsa, szo- érezte a gyilkos súlyt a tes- zelebb jött. érzéssel lépett föl a tén. Nehezen vergődve szed- alszanak? S a személyvonat egyre köHát azok elól Ébredjetek! — jobban remegEmrongó fékezófülkébe. A pad. amin te a levegőt. Mintha valami nyögte, aztán még bóbiskolt, törte a hátát, nem szörnyű erő bűvölte volna le, kihajolt. Orrcimpái tudta kialudni magát, és nem bírt elmozdulni a pad- tek és szeme kitágult! most borzongatta a csikorgó ról. Pedig szorongó fólsz lékezetében felvillant kilenc éjszaka hidege. A kocsi vasa rázta a testét. Legalább az a ugrása és teste megfeszült, szinte égeitte a kezét. A fül- kis bolond állat ne ment Aztán még egyszer győzött kében valamivel melegebb volna el. De lehet, hogy nem benne a kötelességteljesítés volt. összébbvon .a magán a is volt. Csak egyedüllét van, homályos parancsa, a fékköpenyt és lezökkent a fa- és hideg, és a levegő egyre hez kapott, de hiába. Tiszlócára. Nagyon egyedül érez- fogy. te magát. - Legalább egy korty pálinkát ihatnék- — sóhajtott. Nem lehetett. Ezt az utat még meg kell tennie. tán hallotta a szembejövő V

vonat zaját. A kisegér ott alami fenyegető vész termett mellette és leugrott. levegőben. Kis fekete pont maradt a Kovács János meglógott a Kovács János felnyögött és hóban. Harminc kilométer az egész, nagy erőfeszítéssel az ajtó- várta, míg a két mozdony egy órába se telik, vigasz- hoz lépett. Ahogy kilökte, olyan közel ért, hogy egytalódott. Aztán meleg szo- meecsapta a fagy lehellete. befolyt már a párájuk, akbaba mehet, fölenged ez a Kinézett. Elől csillagot szórt kor elrúgta magát. Azt hithideg, ami a szíve körül, a mozdony a szürke kendő- te röpül, pedig esett. A kemint valami fojtogató ma- jű égre, hátul rezegve vi- rekek kegyetlen csattogása rok fogja benne az életet. tágított a vörös lámpa. Épp közt bukott halálos bukA mozdony fütyült és a egy őrház előtt futottak el. fencben a sínre. tehervonat nekilódult. Ko- A fény végiginalt a tehervovács János meg se rezzent, naton és elmaradt mögöttük. Nem érdekelte semmi. Sok- Ahogy megnyugodva magászázadszor járt már erre. ra csukta az ajtót, mintha A

vonat akadálytalanul továbbrobogott. Nem _„---, messze volt már a Pontosan tudta, hány váltón a kripta csapódott volna rá. város, sípolt egyet ^ öröméReszketés fogta el az egész ben. A síneken pedig maradt mögötte valami, ami Hol vagy? — ember volt. A hó szitálni kezdett, majd sűrű pelyhekfognak átdöccenni, hány őr ház ablakszeme világít majd testét, feléjük. Negyven éve volt _ Egérke! mar a vasútnál. Tíz karam- suttogta és a kis állat felbolt élt át, egyszer maga alá emelte okos fejét a sarok- ben szakadni és betakarta temette a kocsi és eltört ban De mire lehajolt érte, Kovács Jánost, hogy ne táznegy bordája, kilencszer ki- eltűnt, szertefoszlott. — Kis- zon. A világ nem állt meg. ugrott az utolsó percben. egér! Ne fuss előlem. — tovább dübörgött, és ki vett* Keze-lába tört, de megélt, emelte fel Kovács János észre akkor, ha egy szegénySzívós testét nem bírta le se 0ktató gesztussal remegő emberrel kevesebb volt a ujját. — Legalább te legyél földön? betegség, se köszvény. _wJÜH ________ külső hideg most se bántaná Velem, kis bolond. Látod, úgy, csak valami ott belül, nekem senkim sincs már, biBARDOS PÁL anii ott táján. markolász a szíve Építők napján Emlékszel mi volt negyvenöt előtt? Omlott ralak és üszkös háztetők, romos lakások, csüngő ereszek, s kesernyés füst a városok felett. Pusztulás ült a városok felett. S emlékszel, mikor elmúlt a vihar, ezrek ajkáról hogy tört fel a jaj; — fagyos lehévcl kísértett a tél és sehol, sehol, sehol egy fedél. » Számukra akkor sehol egy fedél. S emlékszel aztán? megjelentek. Ok, kérges tenyérrel — szorgos építők, s mint tépett erek dús versejtjei jöttek a testet felépíteni. Semmiből újat felépíteni. Emlékszel? ... Izmos, pufajkás brigád, kezükben fándli, csákány és lapát; s ahol még rom volt, pusztulás, elébb, otthont varázsolt két kezük eléd. Hitet varázsolt két kezük eléd. Emlékszel rájuk! övék ez a nap! — övék ... s örökkön övék ls marad; mert bárhogy zúg az Atomok szele, az Építés győz, s annak szelleme. Az Élet győz, és annak szelleme! KÜSZ JENŐ zony. De az egér eltűnt. Leült a Nem félt. Mitől is? A vo- padra és bámult maga elé. nat nyugodt iramban katto- Nem m0zdult, hogy el ne gott át a rendező váltóin, riassza, de hiába. - Elment. Aztán elhagyták a kimene- itthagyott. - szeméből könny teli jelzőt is. Hó nem volt perdült és kezefejével elmáa pályán, akadálytalanul zolta. _ Mit bőgök itt? Elfutottak. Csikorogtak a ke- ment hát elment. Nem ő rekek a sínen, néha össze- az e]ső. Én is elmegyek egy- ' csattantak az ütközők, mint szer ugyis mindegy. A ku- j Shaw eredeti kézírása a szegedi irodalmi múzeumban A szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalmi osztálya a közelmúltban igen gazdag irodalmi vonatkozású kéziratgyűjteményre tett •zert. A gyűjteményben több, mint 500 kézirat szerepel neves magyar és külföldi t íróktól. Az anyag ren- { dízésére még nem került sor s ezért csak fogalmaink vannak a gyűjtemény értékéről, ellenben az bizonyos, hogy olyan neves írók és költők hagyatékából is jutott Szegednek, mint Babits vagy Kosztolányi. Ezen túl külön öröm, hogy Bernard Shaw egyik levele is a szegedi múzeum anyagát gazdagítja — eredeti kézírásban. Az irodalomtörténeti szempontból is rendkívül érdekes kéziratgyűjteményt hamarosan rendezi dr. Ma- j dáesy László docens, | az irodalmi múzeum í vezetője, s remélhető, t hogy még számos ér- ; tékes kézírás szolgál | majd meglepetésül az : irodalombarátoknak. üresen maradt fémes fogak. A szél sóhajtozott és mindez úgy hangzott, mintha kóbor lelkek roppant láncaikat csörgetnék. Kovács János bóbiskolt egy kicsit. Még csak álmosabb lett a vonat rázásától. Amikor erőszakkal kinyitotta a szemét, meglepetve felkiáltott: - Nini, egy kisegér! Lehajolt, hogy felvegye, de tya se ugat majd utánam, irtelcn nyílt az ajtó. H A felesége jött be. Kezében a lábos,; becsavarva a kendőbe, nyári: ruha volt rajta, az ura kedvenc ruhája. — Nem fázol, kedves? — kérdezte az öreg. — Nem én, dehogy. Már ho"y fáznék? — Mert engem lel a hifény villant, árny suhant és deg. keze a semmit markolta. — — Majd megmelengetem én Elment. — motyogta. Aztán, — lépett oda az asszony cs bárhogy erőlködött, újra le- meghalt. Ott feküdt Kiieritcsukódott a szeme. Most ve a halottas ágyon és himór nem tudott elaludni. A deg volt, akár a jég. Kosínek kattogása mintha kala- vács János megtántorult. —;; páccsal verte volna a fejét, örzse — mondta és a Könny Hát újra lehajolt és keresni ráfagyott az arcára. — Adj kezdte a kisegeret. Sehol se írni, anyám! — nyögött föl volt. — Biztos álmodtam és odalépett a kis fejkendős Új városrész szonettje Ide nem hallik bús szavak aenéje: Nem hallja fülem dúlt erök zaját, De nagyra nőnek új álmot mesélve A gépek, gyárak, napok alkonyán ... Űj köntöst öltve köszönt rám a város. Kacag az élet, s új otthont emel. — A bűzlött, régi pincelak nem áll már Halálthozón penészes szennyivei! A Tisza tükrén táncoló tündérek A fénysugaras városba betérnek, S kacagnak, mint egy játékos gyerek. Hol annyi könnyet, bús vágyat megértek, — Most boldogságtól visszhangzik az ének, Mert emberként élnek az emberek. ELEK MÁRTA Szigetlakó Villon, Baudelaire és Verlaine verse közt bolyong, keresve csöndes ideákat, zsibbasztóbbat, mint bódító hasis, valami mást, mint amit maga is ezer sejtjében hord s •naponta láthat. Lázzal, robajjal rázúdult e kor, s valamit ment, ha menthet önmagából, ahogy kinyílt, majd becsukódzkodott, — de fut a föld alóla, mint homok, s vihar nyeli, hogy többé ki se lábol. Külön világ és külön moccanás, szigetlakó, kit nem köt és nem oldoz emberközelség s hangos döbbenés; megvan, mint nyitott ajtón ujjnyi rés: benéz és kintmarad, s kívül sikoltoz. LÖDI FERENC csak, — nyugtatta meg magát Prisvin: Ádám és Éva öregasszony. Nyújtotta a kanta fedőjét. De benne jég A bordái, amelyeket vagy volt, csak jég. Aztán eltűnt az öregasszony is és csak fé_ nyek cikáztak a falon. — Kisegér! Gyere elő. Látod. mind itthagyott — könyörgött Kovács János. Az meg is jelent, megállt előtte. bólintott, nőni kezdett és már az asszony volt, bólintott. és már az öregasszony volt, bólintott, aztán újra egér lett. Kis szemével felnézett rá Lehajolt hozzá, de erre eltűnt. Mintha mozdonv sivított volna valahol. Kattogtak a kerekek a sínen, sivított a szél és a fények őrült forgatagban táncot jártak a fülke falán. A szerelvény lihegve fúrta előre magát az éjszakában. A kötet 11 poétikus és érdekes «1 beszél ést és állattörténetet tartalmaz. Minden sorát áthatja a természet és az ember, a szülőföld, a hazai táj és a nép szeretete. Mély ösztönösséggel mutat rá az ember és a természet elvákihajolt, világosan látta,;; hogy a kanyarban szembelön egy személyvonat. A mozdonv három láirmíia mögött n»vető tiltott. fölötte pedig vidáman pattogó gyönyörű melódia úszott. Kovács János ordítani szeretett volna. Hisz tele van emberekkel, akik laszthatatlan. varázsos kap- nem is sejtik, hogv a megcsolatára. Prisvin mestere semmisülés vár ráiuk! Mefiszabatos kéozett előtte az összeütköaz egyszerű, szép, stílusnak. Sikerül életre keltenie a gazdag termé- "U-nrantó az qík'5t szet kis és nagy vadjainak fékhez kapott, de életét. Üjabb könyvét az Európa-kiadó bocsátotta vasok elé. kén* és P7 prrtP'ftrtrétő1 A kréfképtelen volt csak moccantam is Hogv adhatna jelt a mozMerengi Hümér^ zenéjéből, a csillagok lágy remegéséből, virágillatból és a kozmikus sugarakból szeretett volna egy örökbeszabott, csodásszépségű és finomságú versciklust kigyöngyözni magából, pillanatnyilag a kevésbé költői, de annál gyakorlatibb hasznú disznóvágási ügyben utazott. Hiába ilyen az élet. Miután a disznóságokkal megrakott bőröndjét elhelyezte a csomagtartón, elővette felöltője zsebéből a »Művészet és irodalom* című folyóiratot, hogy az utazási időt hivatásához méltó módon tölthesse el. A zakatoló vonat ütemes mozgására a betűk és a sorok vad táncba kezdtek, úgy hogy hősünknek nem kis erőfeszítésébe került a rock and rollt járó szavakat szép egymásutánba terelni. A nehézségek azonban nem tudták megakadályozni a kitartó és konok újságolvasást. A lapból megtudta, hogy a film, amit még nem látott és amit talán soha nem is fog megnézni, jó is, meg rossz is. Ez fölöttébb megnyugtatta. A továbbiak Kovács János az aitóhozjsorán arról is értesült, hogy X. Y. tántorult és kilökte. Ahogy- , ..,.- . , .. ,, _J "kolto nem eleg haladoszellemu, mert egy újságnak adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy szereti Cocteaut. Örömmel nyugtázta magában, hogy vele ilyesmi nem fordulhat elő, tekintve, hogy nem is ismeri azt a Cocteaut. Ezután meglepetéssel vette tudomásul, hogy azért gyöngék általában a filmszövegkönyvek, mert a filmszövegkönyvíróknak nincs klubjuk. A versciklusíróknak is klub kellene, döntötte el magában határozottan. A Kővetkező:^ XŰle2az ol- donvnak? Valami homályostnei híradót már nem tudta elolvasni, sejtése volt. hoev tebet amuri három utas telepedet* te « Az élet és az irodalom mellette levő üres ülésekre. Az egyik, egy napbarnított arcú, középkorú férfi, valami Feri bácsiról kezdett el mesélni. Hősünk egy ideig meddő harcot folytatott, hogy Feri bácsit kiszárítsa tudatmezejéről az operaházi beszámoló olvasásával, de miután rájött erőfeszítésének hiábavalóságára, megadta magát sorsának, illetve Feri bácsi viselt dolgainak. A bőbeszédű utas kifogyhatatlan volt a vidám történetekből. Hümér, az alanyi költő eleinte bosszankodással vegyes lenézéssel hallgatta ezeket a humoros eseteket, amelyek kizavarták az Irodalom berkeiből, de aztán maga sem tudta, hogyan és mikor, egyre nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a Feri bácsiról szóló történeteket. Feri bácsi megérdemelte ezt a figyelmet. A maga 50 évével még most is olyan, mint egy pajkos gyerek. Csinytevései egy humoristát hetekig képesek anyaggal ellátni. Hümérnek önfeledten és hangosan kellett nevetnie, amikor meghallotta, hogy járt útitársa Feri bácsival. Károly, nevezzük el így a mesélőt, — 80 forint értékben dinnyét vett egyszer a tanácselnöknőnek és három női beosztottjának. A tanácselnöknő kedves asszony volt, Károly kedveskedni akart neki Feri bácsinak viszont az ajándékozás után ctTTÖi po~ A vonat befutott naszkodott, hogy egy fillérje sincs. Az öreg úr nem szólt Károlynak semmit a panaszokra, de másnap beállított a tanácselnöknőhöz és Károly nevében kérte a dinnye árát A lányok kissé meghökkentek, de aztán összeadták a pénzt. Feri bácsi a SO forintot rögtön Károlyhoz vitte. "Nesze, most már ne panaszkodj, itt a dinnye ára." Szegény Károly azt se tudta, melyik lábára álljon és hogyan, milyen szavak kíséretében vigye vissza a lányokhoz a pénzt... egy állomásra, a mesélő, Hümér őszinte sajnálatára, leszállt. Hümér most már szokásból vette csak ismét elő a "Művészet és irodalomcímű folyóiratot, de még mielőtt elmélyedhetett volna benne, másik útitársa, egy báránybőrbekecses, pirosképű, micisapkás kertész arról kezdett beszélni útitársának, hogy a földjén lévő trágyából gázt fejlesztett és azzal fűt és világít A falubeliek kinevették először, de miután ötletét megvalósította, egyre többen kezdenek áttérni az ingyen gázfűtésre és világításra. Hümért az újítás egészen lázba hozta. Teljesen megfeledkezett készülő versciklusáról és a "Művészet és irodalom" sem érdekelte már. Rájött arra, hogy az élet sokszor gazdagabb és színesebb, mint egy művészeti folyóirat. És még valamire. Ha az irodalom nem akar műholdként keringeni a Föld körül, a virágillatból néha le kell ereszkedni a trágyaillatig. Mert a virág, a maga pompás illatával is a jól megtrágyázott főidből nő IcL IKáttót