Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

Vasárnap. 1958. jünhts 1. S SZEGEDI SZÉP SZŐ A fanífó néni Ha belárad mokpusztait s kíváncsi vagy a legöregebb tanyai iskolákra, fent középen az ereszek alatt mindenütt ott találod ezt az egykaptafára szabott fehér táblácskát: „Épült az ezeréves magyar haza lennállásának emlékére, a millenniumi évben. 1896." Fájdalmat okoz az ember szívében, hogy ezer évet kellett megérnie a hazának, nagymultú kultúrnemzetek szomszédságában ahhoz, hogy jó uraink megszánják a köznépet is néhány iskolával. Ilyen „millenniumi" iskola vályogfalai között, a balástyai Vedresszéken ismertem meg húsz esztendővel ezelőtt az első A betűt. Anyámnak, ki szintén ezen a vidéken látta meg a napvilágot, nem jutott osztályrészül ez a kitüntetés. Ha valami hivatalból jött pecsétes papírt kellett aláírnia apám helyett, amikor 6 katonáskodott, vagy a más tarlóján kereste a család kenyerét, mindig csak egy rezegő keresztet rajzolt. Ahogy most rágondolok, ez a kereszt nemcsak anyámé, hanem a tudatlansag. a szellemi sötétség keresztje volt az egész nemzet nyakában. Ma már - úgy, ahogy anyám is ismeri a betűket s nem tudok a vidéken senkit, aki analfabéta volna. E rövidke írásomat a hálaadás, tisztelgés virágának szántam, azoknak a derék embereknek, akik * életüket tették rá, hogy kiakasszák a nép nyakából a „fekete keresztet" s a vaksötétség helyébe a tudásvágy magasan lobogó fáklyáját állítsák. Nagyobbak voltak agyonéltetett politikusoknál, akik cikornyás beszédeket mondtak a nemzeti felemelkedésról, de áldozatot hozni csak addig tudtak érte, míg az egyéni hasznukat is szolgálta. Ezekkel a gondolatokkal megrakodva indultam vissza 15 évi távollét után a jó öreg tanyai iskolához, emlékeket keresni. Megtalálom-e még az összefurkált, kopott kis zöld padokat, a dobogót, melynek mint — afféle vásott kölyök — húsz évnek előtte magam is térdeltem néha a szélén. Az idős tanitóházaspárt, ki annyit vesződött velünk. Vajon megnottek-e már az almafák, amit akkor, régen ültetett a tanító bácsi és hoztak-e már termést? Az asztal mellett, ahol a tanitó bácsi ült, javítgatta a dolgozatokat, s kikipislantott az orrára akasztott szemüveg fölött, most egy idős asszony dolgozott. 0 az, ó volt a tanító nénim. A tanító bácsi már nincs itt. Innen, .erről a kis katedráról ment el örökös nyugdíjba, 41 évi szolgálat után. Nem érte meg, hogy csak egyszer ls olyan pénzt hozzon neki a tanyai postás, amiért nem kellett neki mindennap bemenni a gyerekek közé. Jól emlékszem rá, óráin többször beszélt a „vörös veszedelemről". Mégis, 1944. március 19-én reggel, amikor kopottas, stoppolt könyökű kabátjában bejött a tanterembe, igy szólt hozzánk, a kis mezítlábas, maszatos képű lurkókhoz: „Gyerekek, álljatok fel, egyperces némasággal adózzunk, ma ceggel nagy nemzeti gyász szakadt a hazára; a német fasi^ták elfoglalták Budapestet, elözönlötték az egész országot". Később már sose hallottunk tőle a „vörös veszedetemroi". S amikor fogságba került, mint öreg póttartalékos és hazajött 1946-ban a tanyára s újságoltuk neki, hogy földet kaptunk, míg oda volt, így nyugtázta az itthon történteket: „Igen, így kellett ennek lenni, mert így jövendölte ezt meg Lenin." Életemben tőle hallottam először ezt a nevet, azelőtt sose ejtette ki közöttünk és mégis, most egyszeriben mennyit tudott róla beszélni, ö elment már, csak emléke él a tanyán s felesége őrizgeti még apró értéktárgyait, köztük egy mappát, benne sok avasodó, alázatos hangú kérvény másolatával: ne dobolják ki X. Ferenc, Y János házát, kis földjét, adjanak nekik fizetési haladókot, mert ez az életet jelenti számukra. Megvannak még, s azóta már nagyra nőttek #almafái is, pedig emlékszem, menynyit csúfolták az okosok: minek ültet oda nemes gyümölcsfát, ahol még a fű sem terem meg. A fákat, mint férje örökségét, az idős tanító néni gondozza ma is. Ugy megerősödtek, olyan mélyek a gyökereik, hogy kis sem lehetne már tépni őket. kor között ott láttam pá" jáért*. A fiatal tanítónő szem szeplős kis bibictojást mégis vállalta a feladatot. A is. Restelkedve takarta el fél emberöltönyi tanyai neőket, de én mégis meglát - velésben nem lenne csoda, tam. Tán azt gondolta, meg- ha elfáradt volna már. De szólom ezért, hisz a kis to- ha sok is a hátrahagyott jások fészekrablásból ered- esztendő, azért még nem nenek. Én azonban emlékszem, héz a múlt. Így mondja: hányszor kaptunk tőle szi- — Tanítani szeretnék, míg gorú feddést, s a tanító bá- élek. Nem kívánkozok ón se csitól sokszor még verést is faluba, se városba, mert a madárfészkek miatt. Ne- szükség van itt még rájn. kik még a verebek is védett Kérdem: Tehát nem fejezmadaraik valtak. Most mégis , . , . .,...„ elfogadta a tojásokat. Köny- te meg ^ misszióját? nyű elképzelni azt a kis me- E sz° hallatára elkomolyozítlábas fiúcskát, kinek dik, s szerényen jegyzi meg: semmije sem volt, mégis úvy _ Túlzás ez, nem volt az szeretett volna adni valamit kedves tanító nénijének. S ón pályám misszionárius ;; milyen jókor jöttek azok a küldetés, csak a tanítás szekis talált tojások. Vissza- retete. utasítani, megbüntetni ezt a Pedig akárhogy latolgatom fiúcskát, aki örömet akart mégiscsak az volt, hisz enszerezni, sokkal nagyabb „ , , '. . vétség lett volna, mint az a nek a vékonyka idos aszkis búbo6 madár megiopása szonynak, az egykori algyői volt. Ez a büntetés talán gátbiztos lányának is soha egész életére nyomot ha- el nem vitatható része van - abban, hogy megkötött az alJ^^SÍKE ^ — homok és olyan lataiból tudja: egy-egy cse- mely' erös gyökereket ereszperedő ember jelleme el- tettek benne az almafák. Ö így beszél erről sokkal egyszerűbben. — Itt az én megszokott kis diákjaim között szeretnék maradni, míg élek. Akartak már nyugdíjba küldeni, de sikerült még elhalasztani. El sem tudom tán viselni, hogy egyszer mégis új tanító jön helyettem, mert nekem min. denem ez az iskola. Senkim sincs, akinél úgy otthon lehetnék, mint a gyerekeim között. Hangjából, arcából csak úgy sugárzik a boldogság, az öröm, amikor azoknak az egykori tanyai fiúcskáknak, kislányoknak a nevét sorolja, akiket ó és a tanító bácsi nevelt ebben a pusztai iskolában s innen „bugáéról" indultak el, s ma orvosok, középiskolai, általánosiskolai tanárok, technikusok, mezőgazdászok, derék, dolgos emberek. Az a fajta ez, melynek ezer év alatt még egy A betű sem jutott. Nem is lehetne tán leírni azt, hogy a hosszú évtizedek alatt mennyire megszerette a tanitó néni ezt az egyszerű tanyai népet, akik közül pedig néhányan bántották is. Kiskonyhájában szépművű szekrény áll, ajtajai azonban nincsenek. A háború forgatagában elindult a már akkor sem fiatal asszony, hogy megkeresse férjét, s hazahozza, ha lehet. S míg távol volt, kirabolták otthonát. A konyhaszekrény nehéz volt, így hát csak az ajtajait lopták el. Az erősemberen^ jó tulajdonsága, hogyha fájnak, véreznek is, nagyon hamar begyógyulnak s a hegedés helyén még keményebb lesz az izom. Nem az embereket kell megvetni roszszaságaáikért, hanem vétkeikei, hibáikat — az emberért. Ezt példázza özvegy Merczné tanító néni egész nevelői élete. Amikor nála jártam, boldogan mutogatta meg apró, másoknak tán értéktelen, de neki nagyon értékes kis ajándéktárgyait, amelyeket valamilyen alkalomból, vagy éppen alkalom nélkül kis diákjaitól kapóét. A sok szép tarka virágcsocsúszhat, egész élete hajótörést szenvedhet akár egy kis bíbictojás miatt is. Ezért vannak hát ott most Ls tanító néni ajándékai között a bíbictojások is. Ezt az idős, hatodik tízesben járó asszonyt is érték kisebb nagyobb sérelmek a múltban, s mégis legfőbb panasza csak ennyi; sokszor nem akarják öt megérteni a szülők. Megemlíti, hogy tavalyi nyolcadikosai szinte valamennyien jeles tanulók valtak. Rendkívül tehetséges kislányod?, fiúk, voltak közöttül, akik ha felsőbb iskolákba ker ülhetnének, tanulhatnának tovább, büszkeségeik lehetnének nemcsak szüleiknek, tán az országnak is. Az apáik és a mamák azonban nem értik meg ezt mindig. Alig várják, hogy gyerekük elszakadjon az iskolától, hogy aztán használni, dolgoztatni tudják. Nagyon sokszor gyerekeik könnyei, esengő könyörgése sem ejti meg szívüket. Udvariassággal, köszönettel nyugtázzák a tanító néni tanácsait, s baj, hogy ri-kán fogadják meg. Keserűség ez a tanítónak, hiszen annyi gonddal, szeretette], hozzáértéssel j végzett munkája szakad fél-; be, törik ketté. Ezek a jeles! kisdiákok mindmegannyi; szilárdan megalapozott »pa-I lotak«, melyek sajnos, soha-; sem épülnek fel. Manapság,^ gógusokkal találkozunk, nem! tagadják: számukra sérelem,; száműzetés a tanyai iskola, i Ck talán még nem értik; egészen: a nevelésnek ott® születnek igazán nagy, ne-! ves, vagy névtelen művé-; szei, ahol erre a művészet-; re a legégetőbb szükség van J Igaz is, ma már nehéz meg-; érteni miért is jelentett! Merczné tanító néninek har-; mincegynéhány évvel ez- i előtt olyan nagy örömet az," hogy kinevezték a mindszen-! tt kulákbíró tanyai házához; nevelőnek. S hogy végre ka-! pott egy kormos, szabadké-! menyes cselédkonyhát lakás-1 nak. Tudta, hogy kizsákmá-; nyolja a "nagylelkű- bíró,! aki sokat tett azért, hogv; legalább egy iskoláit kapjon! a mindszenti tanyavilág, de; csak azért, hogy bérbead-1 hassa házát iskolának és; minden hónapban benyújt-! hassa számláját az ispáni !»-; vatalhoz bérbeadóit -iskola-: CSÉPI JÓZSEF <5(/7/ tanyai is k eláll űz Sándorfalvi bekötőúton öreg tanyai iskola, ittas Fehértó erre csordul. ha teletölti ég bora, az útnak árnyas hajlatánál kiskert közepén integet, arany napfény zuhog a tájra, s a rétre harmatgyöngy pereg Olyan, mint hófehér kötényben gesztenyés kontyú nénike, palántái rügyet nevetnek mosolygó almaképire, csöpp szürke barázdák vetése érik a friss lombok alatt, bólogatnak a vén akácok: a nyár itt bőséggel arat... Cserépfedélen békalesben hosszúnyakú gólyacsalád napban, viharban, reggel, esten őrzi fészkét az iskolát, világvándor, végtelen térből villámok útján visszaszáll, s naphosszat bölcs madárfejével kéményormon féllábon áll. AJÁNLÁS Komoly ház hűséges lakói terhes föld, víg népek felett, futtában pillantok felétek és szívemből köszöntelek! GÖNCZI KLÁRA 7V7i''n, <>•+már tűr1 ' hetetlen. Milyen jogon, mijeié meggondolás alapján teszi tönkre az én szórakozásomat ez a kopasz, behemót, hájasnyakú ember, ugyancsak molett feleségével egyetemben. Az a gépezet, melyet úgy hívunk: ,. agy; vajon önáluk be,*'«s játszik mashogyan működik ^élkilót_! n,yakla?ca ilyenkor? Hogy kömondta, hogy kályhacső, az értelmesebb lett volna... Na jó, én előredőlök, a szék legszélére hemi«il»lillllllllllllll!lllllllllllllll!IIW lyezem testsúlyo(Drámai monológ) mat— többet nem ütemesen dobog a földön. Meg papirt csörget a retikülütsz, te disznó... Hfényleg nem in többet. Hanem rc... Az asszony nem lát, félig hajlott . testtartással feláll, a ru°• Lobálja a lábát, férfi is, aztán telje- es ennek megfelelően sen összekuszálódnak fúojc periodikusan val, ami olyan han- végtagjaik, a retikül érintkezik sötétkék got ad, mint egy beleakad az óralánc- nadrágommal. Helyet cintányér, melyet ki- ba, vissza az egész ... keresek szerencsetlen vontak a forgalom- de úgyse jó, az asz- veülagjaimrw.k, . de a szony nem lát, újra nVakamba nem teheaz egész elölről... tem> mert az Jeltűsikerül... m"' ••• Megvan, az előttem ülő széke ból. Én csak azt nem értem, hogyan tud valaki összesen két kézzel ennyi zajt högnek, az sincs rendben! De egye fene, ez érthető dolog, lehet azzal magyarázni, hogy megfáztak, pont most, útközben a színház fe- , ,, , _ . lé. Aztán beszélget- csinálni. Persze, amíg nek is, félhangosan. ezcn gondokodom, A vastagnyakú hang- nem Hsyelek az eloja mutál és minél adásra... a fenébe, r.ak halkabban akar be- azert ,s elfelej- tem... szelni, annál jobban tem őket, belemeru- Átmeneti recseg. Akárcsak a a zenebe ... szék, melyen folyton vegre Igen, most megbeszé- ,. lik, hogy milyen szűk ola £eszem, így naa hely, és ebben az ovon kényelmes... országban nem tud- csak ez a 0°rcs elmúlna a derekamszínházat eptÜjra csend.. merülök me- szép is ez. most rángatózik, mint egy rülök. Ha ők De Greiux-vel ketTaj, dehogy - rülök. H epileptikus. Aztán dalolnak is, akkor en tós ... Szabó Miklós liheg és szuszog, nem tudok merülni... belevág. szívja az orrát, majd Tessék, Moldován és trombita harsogassal Szabó Miklós le a , - „— , kifújja. Aztán a neje színpadról, jön avas- veL Ráadásul azt k(,"!a2' hanem színdobolni kezd a szé- tagnyakú házaspár, mondja hoppá! •• • ból... Előveszem a zsebkendőmet és letőrlöm verejtékes arcomat. Hosszan sóhajtok. Ekkor megszólalnak a hátam mögött: — Otthon tessék Es a kopasz! A hátamba, a könyöké- sóhajtozni, ez nem kem támláján, a zc- majd ők... Ahá, Hoppá! Mit ért ne ütemére, lábával most jön a helyese- ezen? Miért nem •••••••••••••••••••••••••••••••••a A kopasz volt... Sigrai Gábor Nem találok a helyemre Mint isten, aki hozzá látott megteremteni a világot, úgy elgondoltam, rendbe tettem minden dolgot az én szivemben. A dalt a csörrenő habokba, álmot villámló csillagokba, munkát a munkás tenyerébe, s szerelmet — azt is a helyére. S bárha tömérdek volt a munka, bolond agyam, karom se unta, csakhogy a fölaprózott Minden, mint égitest, helyén keringjen. Hol megbékélve, hol meg ölvén — mikor hogy kívánta a törvény — csak dolgozgattam, s szégyenszemre most nem találok a helyemre! RATKÓ JÓZSEF Öledben álom Nem fut a toll, megállt... Ne játsz! — Ereszd a kezem! A falon mászik egy pók: no még! no menj!... Ne ülj a kezemcnL, Ketyeg az óra — az a dolga — Sűrű az éj odaki. Reccsen egy szék..., vagy más volf hív tán valahol, valaki... Rábukik a falra — amarra — püffedt árnyalakom, áll a betű, s elalszik csendben a tiszta lapon. . ANJJBAE&t U&4QS Tükös Tisza parf-ján ... Hajó indul Csongrád felé, utasa mind partra száll... Felbúg a kürt! Dohog a gép, víztarajat úgy kaszál. Tükrös Tisza, mért mutatsz ma messzi tengert, nagy hajót? Mért fakasztasz könnybe fúló hangot, alig hallhatót? Törd össze a fényes tükröt szilaj szél, hogy ne nézzek: tengert, hajót, ifjú arcot, induláshoz merészet. Szárnypróbáló fiók-fecske alá suhan, s felszökik ... Kis életén rezgő nyárfa, zizzenő fűz őrködik. Törd össze a fényes tükröt szilaj szél! A messzi táj: oly idegen ... Minden útján buktató és félhomály... Villantasz-e tükrös tenger képet, melyen fecske száll. Sok bohó fűz a melegben pusmog, s térdig vízben áll? Törd össze a Tisza tükrét szilaj szél, mert szemem ég! S tenger vizén tükrözzék a visszaintő messzeség ... VEREB ILONA A napokban adtunk hírt Vereb Ilona szescdl költőnő váratlan baláláröl. Megemlékezeskent közöljük a halála előtt nem sokkal rrt egyik hátrahagyott verset.