Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-21 / 145. szám

Szombat. 1958. jflnlns 21. Igen sok bútor rongálódik meg a vasúti szállításnál Figyelmesebb munkát A Bajcsy-Zsilinszky utcai bútorcsarnokban nagy a forgalom. A vásárlók érdeklődéssel figyelik a beérkezett árut és számon tartják, mikor mi érkezik. Felháborodottan figyelték, hogy a vidékről érkezett bútorok a szállítás közben igen megrongálódtak. A politúros bútorok fényezésüket elvesztik és kisebb-nagyobb horzsolások látszanak a bútordarabokon. Ugyanakkor Németországból és Csehszlovákiából hibátlanul érkeznek a szobaberendezések a bútorcsarnokba. A Kiskereskedelmi Vállalat vezetői, a bútorcsarnok dolgozói elmondták, hogv legtöbb esetben a vasutat terheli a felelősség a meghibásodott bútorokért Előfordult már, hogy meszes. kell végesni a vasútnál cementes vasúti kocsikat küldtek a Bútorértékesítő Vállalat részére, s az kénytelen volt a piszkos vagonba berakni a nagyértékű bútorokat Természetesen alaposan megrongálódott, beszenynyeződött az áru, mire Szegedre érkezett A Kiskereskedelmi Vállalat külön egy embert foglalkoztat csupán azért, hogy a megrongálódott bútorokat kijavítsa. Mondanunk se kell, milyen nagy, felesleges összeget fordítanak a javításokra. Ezt mind meg lehetne takarítani, ha elsősorban a MÁV, a Bútorértékesítő Vállalat és a bútorgyárak nagyobb gondot fordítanának a szállításra, illetve a vagonba rakásra valahogy úgy, mint a németek és a csehszlovákok teszik. Sikeres volt a lengyel emlékest Jól sikerült kulturális műsor keretébon emlékeztek meg Szegeden csütörtökön este a Juhász Gyula Művelődési Otthonban a magyar —lengyel barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 18. évfordulójáról. A Hazafias Népfront vendégeként megjelent az esten a budapesti lengyel nagykövetség első titkára, Jan Moszczenski. Az emlékesten megjelent Biczó György, a városi tanács elnöke, valamint Nagy István, a Hazafias Népfront titkára. Dr. Búza László akadémikus üdvözlő szavai után Gulya Károly egyetemi tanársegéd nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Lengyelországról, kezdve állami élete kialakulásától a Lengyel Népköztársaság megszületéséig. illetve napjainkig. Sokoldalúan bemutatta élőadásában a magyar és a lengyel nép több évszázados barátságát, gazdasági és kulturális kapcsolatait. Az előadás után József Attila -A Dunánál* című versét szavalta mély átéléssel Miklós Klára Jászay Maridíjas, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, ezt követően pedig Miczkievics »Óda az ifjúsághoz* című versét, valamint több Juhász Gyula-verset szavalt nagy sikerrel. Höchtl Margit zongoraművésznő Chopin H-moll szonátájának III., IV. tételét tolmácsolta megérdemelt sikerrel, valamint más Chopin-művet is előadott. A lengyel dalok sorozatából Chopintől — Melankólia, Litván dal, Szomorú hullámok, A lányka vágya — dalokat énekelt Kutrucz Éva, a szegedi Zeneművészeti Szakiskola tanára. Zongorán kísért Lendvai Ernő. A jól sikerült emlékest befejező aktusaként Oltvai Ferenc levéltáros mondott záróbeszédet, a nőtanács képviselői pedig vörös rózsacsokrot nyújtottak át J Moszczenski nagykövetsé" első titkárnak. Ilolláe heti nyerőszámai: 25, 2, 84, 85, 88 Pénteken a 25. hét lottó nyerőszámait Jászberényben húzták. A nyerőszámok a következők: 25, 82, 84, 85, 88. A japán miniszterelnök válaszolt Hruscsov üzeneíérc Moszkva (TASZSZ): Közzétették Kisi japán miniszterelnök május 17-én kelt válaszát Hruscsov április 4-t üzenetére. A japán miniszterelnök válasza rámutat arra, hogy a japán kormány és a japán nép forrón üdvözli a Szovjetuniót, hogy egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegirverkísérleteket. Kisi miniszterelnök mély sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az amerikai és az angol kormány a japán kormány többszörös kérése ellenére tovább folytatja a Csendes-óceánon az atomés hidrogénfegyver-kísérlet ket; A szegedi MAV „Hazánk munkáskórusa ma este fél órai kezdettel rendezi m nagyszabású hangversenyé Szegedi Kenderfonógyár ku túrtermében. A hangvers nyen közreműködnek a n férfi- és vegyeskarok, val mint számosan a kórus szólistái közül. Erdős Ján és Szabolcsi Irén művésze vezetők közreműködéséve Lassus, Vecchi, Bach, M zart. Schubert, Mendelssoh Kodály, Dunajevszkij. Nov kov, Erkel, Verdi, Bárdo Puccini műveiből adnak e (Folytatás az 1. oldalról) val korábban tisztázzák adósságukat. S ehhez odaszámítják az állami segítséget is, ugyanis jelentős ked_ vezményeket kapnak. A növényházak építésénél beruházott anyag árának 30 százalékát például elengedik. Ezenkívül, ha 1962-től a részleteket az egy százalékos kamattal pontosan fizetik, legalább négy esztendőn át, akkor a hátralévő adósság ötven százalékát tőrlik. Ez már eleve fokozza buzgalmukat, hogy minél jobb gazdálkodást folytassanak. Saláta karácsonyra A télen már hasznot húz a tsz a korszerű, modern növényházakból. Karácsonyra már friss salátával jelennek meg a szegedi, a fővárosi és könnyen lehetséges, hogy a külföldi piacokon is. A növényházak elkészülése után egy-egy téli idényItálat a Budapesti ügyvédi Kamara „forradalmi bizottsága" vezetőinek ügyében A budapesti fővárosi bíróság többnapos tárgyalás után ítéletet hozott a budapesti ügyvédi kamara volt "forradalmi bizottsága* elnökének és főtitkárának, dr. Jármay Zsigmond és dr. Steinhaus Ernő vádlottaknak az ügyében. A fővárosi bíróság államrend elleni bűncselekmény miatt dr. Jármay Zsigmondot háromévi, dr. Steinhaus Ernőt kétévi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Vasűrnap ünnepélyes tanévzárók Ünnepélyes tanévzárót rendez vasárnap délelőtt valamennyi szegedi általános és középiskola. Az évzáró ünnepélyen az igazgatók értékelik iskolájuk és tantestületük ez évi munkáját, ismertetik az ifjúság nyári foglalkoztatásának programját, s külön szólnak a kirándulásokról, országjárásokról, az úttörő- és KISZtáborozásokról. Az ünnepélyes tanévzáráson osztják ki a bizonyítványokat, valamint az arra érdemes tanulóknak a "kitűnő tanuló érdemérmet* az oklevelekkel, valamint egyéb jutalmakat is. A budai „angyalkert -tői » a mai Icaisxecu áuadakátáxatig> »A mai kor, a gyermekek százada, a gyermekvédelem korszaka, amelyben Brunswick Teréz, a magyar kisdedóvó intézmény létrehozásának előharcosa és mindvégig lelkes híve, jelentős szerepet vállalt magára* — mondja róla többek között egy késői megemlékezés. Anglia után kilenc évre, 1828-,ban az ő emlékéhez, tevékenységéhez fűződik Budán a kedves elnevezésű "Angyalkert*, az első hazai óvoda létrehozása. Korábbi erőfeszítései megtörtek az akkori politikai viszonyokon, mivel felsőbb helyekről azt a választ kapta: "A népnek engedelmességre és nem nevelésre van szüksége*. Az első szegedi kisdedóvó Az első gyermekkert azonban mégis megszületett, amely hírével és nevével, ha lassan is, de mégis csak széjjelsugárzott az országban. 1846 júliusában már Szegeden is létrejött a belvárosban a palánki, a mai Toldy utcai óvoda helyén az első kisdedóvó, amelynek vezetésével Nagy József óvómestert bízták meg. (Akkor és még a későbbi években is elsősorban férfiak foglalatoskodtak a kis emberpalánták nevelésével az óvodákban.) Az 1848-as szabadságharc bukása után megtorpant a kisdedóvó intézmények korábbi fejlődése hazánkban. Az egyébként grófi származású alapító tag, Brunswick Teréz -a nemzeti elnyomatás sötét korszakában, mint minden magyar szellemi munkás is átélte a házkutatás és kéziratelkobzás keserűségét. Kompromittáltnak jegyezték tel őt, s könyveit, iratait lefoglalták*. 1856-ban ismét felélénkült az óvodai intézmények továbbfejlesztésének gondolata, s még ebben az évben Felsővéroson, 1872-ben Rókuson, 1878-ban pedig Alsóvároson született meg a többi óvoda. Az utóbbiban már dajkálást is vállaltak, amely megfelelt az akkori viszonyokban a mai napközis intézménynek. Játszó-nevelési módszer A nagy árvíz elvitte a belvárosi palánki óvodát, de pontosan a helyére építették a másikat, s az új óvoda vezetésével egy fiatal házaspárt, Székely Gábornét és férjét bízták meg. Székelyék nemcsak kiváló munkabíró, gyermekszerető emberek, hanem sok vonatkozásban úttörői voltak országosan is az óvodai nevelésügynek. Kiváló művelői voltak a szakirodalomnak, különösen Székelyné. A Fröbel-féle játszó-nevelési módszer híveiként a gyakorlati munka alapján való nevelés mellett álltak, s így nyert értelmet egész életük, gazdag munkásságuk az akkori nevelésügyben, a műit század hetvenes éveitől a század első negyedéig. Csupán közadakozásból Nem államilag támogatva, hanem közpénzen, adakozásokból tartották fenn Szegeden az óvodákat. A felsőbb rétegek asszonyai jótkékony nőegyletei gyűjtéséből vert gyökeret a belvárosban és a külvárosokban a kis óvóintézmény, jóllehet a gyűjtögetők saját gyermeküket leginkább otthon nevelték, vagy nörsz vigyázott rá. A kiegyezésig azonban bealkonyodott a jótékonykodásnak is, s ezt elsősorban az óvodai nevelés sínylette meg, mivel akkoriban egy-egy időszakra bérelt .helyiségekben folyt a gyermekek foglalkoztatása, s ezért minden szülőnek fizetnie kellett óvodás gyermeke neveléséért Később középiskolások és műkedvelők egy-egy kulturális és vigalmi rendezvényeiből próbáltak segíteni az óvodások ügyén, tekintve, hogy Szegeden 1906-ban például összesen 4162 óvodás korú gyermek volt, de csak 765-en járhattak óvodába. Ma: 42 állami óvoda Szegeden • A nőegyleti szorgoskodások ellenére már-már csődöt mondott Szegeden az óvodai Intézmény további fenntartása, s akkor kérvényezték, hogy vegyék az óvodákat állami kezelésbe, gondozásba. Mint általában az egész közoktatásra és művelődésügyre, benne az óvodásokra, általában az óvodai nevelés kiszélesítésére sem fordítottak különösebb gondot a felszabadulás előtt Szegeden, a nagy vidéki városban például nem volt óvónőképző. Csak 1945 után nyílt erre lehetőség, első lépésként esti tagozatú tanítás formájában. Két-három nagyüzemben volt csupán óvoda, s az államiak a külső területeken, összesen 28. Ma üzemi és tanácsi gondoskodás formájában 42 óvodában folyik gyermekkertészkedés Szegeden, s a köznevelésben igen fontos szerepet szánnak nap mint nap ennek a munkálkodásnak. Nem a csurran-cseppen jellegű egyletesdi adományozás, hanem az állam áll az óvodai intézmények mögött is, 6 a maga gondoskodásával egyre többet fordít a kisóvodások és intézményeik sokoldalú további fejlődésére. —I —c Nyolcmillió forintos beruházás ben például három forduló salátát tudnak termelni. A kapacitást figyelembe véve ez körülbelül félmillió fej salátát jelent. Természetesen más kedvelt árut is termelnek az üvegházakban. Mire beköszönt a tavasz, s még híre-hamva sincs a friss főzeléknek, a tsz-ben már garmadával lesz a paprika, paradicsom, uborka, retek és februárban már a piacra tudják szállítani. A termelést ugyanis úgy állítják be, hogy folyamatos legyen Amíg például a saláta növekedik az új, hatalmas üvegházakban, a házilag készült .növényházakban a következő növény, paradicsom, vagy éppen uborka előnevelése folyik. Eddig is gazdag volt az űjszegedi Haladás Termelőszövetkezet, s jól keresett a tagsága. Az új létesítményekkel, korszerű termelési móddal pedig a többszörös milliomosok sorába lép. aa.) Elrejtette a táskát, aztán visszament az eredeti helyére, a horgászbotjaihoz. Az egyik bot érintetlen volt, de a másik egészen belemerült a vízbe és jobbra-balra rángatta valami. De a horgászt ez most nem érdekelte. Elővette zsebkendőjét, megtörölte verejtékező homlokát és mohón szívta magába a friss levegőt. Csak ezután vette le a horogról a halacskát és egykedvűen dobta a vederbe. Most már mennie kellett, dolgát elvégezte! De távozás előtt még rá lehet gyújtani, gondolkozni, pihenni egy kicsit... A horgász kényelmesen elhelyezkedett a parti homokban, térdét átfogta és gondolatokba merülten nézett a távolba, a víz felszínére. Így üldögélt ott néhány percig. Láthatóan gondolatai messze-messze jártak. Csak ezzel magyarázható, hogy nem vette észre, hogy egyik horgára újabb hal akadt és nem vette észre a mögötte közeledő halk lépteket sem. Zajtalanul lépett kl a fák közül két férfi és megállt a horgász háta mögött. Csak akkor ébredt fel ábrándozásából, amikor megérintették a vállát Hirtelen fel akart ugrani, de erős kezek visszaszorították a földre. — Nyugalom! — hangzott csendben, de határozottan az egyik férfi hangja, miközben a horgász hátsó zsebéből előhúzta Browningot. — Most felállhat, ön le van tartóztatva! A horgász talpraszökkent és megfordult. Az egyik férfi gyors, ügyes mozdulattal kattintotta csuklójára a bilincset. Mellette, kezében pisztollyal, magas, széleré vállú férfi állt. Lábainál hevert a táska, amely az előbb még a bokrok között rejtőzött. — Ne mozduljon! — adta ki a parancsot, s felemelvén a földről a horgász kabátját, gyorsan átmotozta a zsebeit. Ezekben a percekben a horgász egy szót sem tudott kinyögni. Arca halálsápadttá vált. összehunyorította, szinte teljesen becsukta a szemét, amelyben elszántság, elkeseredettség és düh csillant, óriási akaraterővel elnyomta magában ezt az érzést... Most közömbös, értetlen arcot mutatott. Az őt letartóztató emberek előtt lehorgasztotta a fejét, s azt suttogta, hogy ez tévedés és hogy panaszt fog tenni. — Van még valami mondanivalója? — kérdezte a férfi. — Nincs? Akkor megmutatom az elfogató parancsot. Látja? Jól van. Majd később védekezhet. A horgász hallgatott. — Most kivesszük a botjait — folytatta a férfi. — így ni. Ej, szegény halacskák! Vissza kell engedni őket a vfzbe — mondta, és azzal a veder tartalmát a folyóba öntötte. — Nos, azt hiszem kész is vagyunk. Az autó Itt van a közelben. No, gyerünk!... MAGYARAZAT AZ ENCIKLOPÉDIÁBÓL Amikor másnap reggel Uvarov százados belépett Dimov ezredes dolgozószobájába, a díványon rádiókészüléket, Browningot, hanglemezt és nyugták fotókópiáit találta. Maga az ezredes az íróasztal fölé hajolt és azt a sémát tanulmányozta, amelyet néhány nappal előbb ő maga készített a kapitány jelenlétében. Most már minden tökéletesen érthető volt a rajzon. Abban a körben ahol ezelőtt Szirotyinszkij neve díszelgett, most még két név szerepelt: Ruscsinszkij és Jaguár. — Nos, köszönöm, barátom — mondta az ezredes, anélkül, hogy felemelte volna a fejét. — Nagy dolgot vittünk végbe, nagy vadat ejtettünk el, aki sok kárt okozhatott volna. — Már kivallatta őt? — érdeklődött Uvarov. — Ó, igen! — hevetett Dimov. — Már volt szerencsém megismerkedni Ruscsinszkij -Szrocsinszkijjel, 6 a "Jaguár—13*. — Jaguár—13? — kérdezte megütődve a kapitány. — Az általunk elejtett vad gazdái vonzódnak • zoológiához — adta meg a felvilágosítást Dimov. — Ertem már! — kiáltott fel elégedetten a százados. A díványhoz lépett és leplezetlen érdeklődéssel kezdte szemlélni az odarakott tárgyakat. — Ezek mik? — kérdezte és a hanglemezre, valamint a nyugták fotókópiájára mutatott. — A kém fegyvertárához tartoznak. A zsarolás és megfélemlítés eszközei — felelte az ezredes, majd hozzátette: — Meggyőző bizonyítékok. Ezek súlya alatt még egy jaguárnak is nehéz volna tagadni és makacskodni. A kapitány leült az asztal melletti karosszékbe. Az ezredes mosolyogva nézett adjutánsára (Befejezése következik)