Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-03 / 129. szám

Kedd. 1958. Június «. 3 Nagyobb körültekintéssel Minden kommunista elsők közötti feladata őrködni a párt sorainak tisztaságára. Azt is jelenti ez, hogy a pártszervezetek tagjai sorába olyan embereket — elsősorban munkásokat, dolgozó parasztokat, azután értelmiségieket — vesznek fel, akik erre magatartásukkal, jellemükkel, öntudatukkal érdemessé váltak. Követelményt kell tehát támasztani azokkal szemben, akik a párt tagjelöltjei, tagjai szeretnének lenni. A pártszervezetek sorai örvendetesen erősödnek Szegeden számbelileg is: új tagjelölteket és tagokat vesznek fel. Tapasztalható azonban, hogy több pártszervezetben nem járnak el elég körültekintően a tagjelöltfelvételeknél. Ezzel a súlyos hibával veszélyeztetik a párt sorainak tisztaságát, lehetőséget teremtenek a karrieristáknak, az érdemtelen, sőt még az osztályidegen egyéneknek is, hogy becsúszszanak a kommunisták soraiba. Előfordult, hogy több párt-alapszervezet vezetősége olyan embereket is javasolt a taggyűlésen felvételre, akik erre még nem érettek. Sőt a nagyfokú felületesség, a körültekintés hiánya miatt a Fonalmentő Vállalatnál deklasszált, osztályidegen ember tagjelölt-felvételére is tettek javaslatot. Szerencsére azonban itt a párttagság vigyázott és kereken visszautasította a javaslatot, mivel ismerték a tagjelölt-felvételre szóba került egyént. A Finommechanikai Vállalat pártszervezetébe is majdnejn sikerült becsúsznia egy olyan embernek, aki az ellenforradalom idején nagyhangon a munkáshatalmat becsmérlő kijelentéseket tett. A tűzoltóságnál olyan egyénnel kapcsolatos tagjelölt-felvételi javaslat hangzott el, akit könnyelmű, komolytalan embernek tartanak. Mégis javasolták némely elvtársak és jelen esetben is a városi pártbizottság körültekintése mentette meg a pártszervezetet az oda nem való embertől. Nyilvánvaló, ha a fentiekben tömören vázolt személyek bekerülnek a pártszervezetekbe, akkor azokat egyáltalán nem erősítik, hanem minden vonatkozásban gyengítik. Ezt pedig nem lehet sehol megengedni! A gondos körültekintés hiánya miatt több pártszervezetbe azonban bejutottak oda nem való elemek. A Fémfeldolgozó Vállalat pártszervezetébe olyan egyén is sodródott, aki az ellenforradalom idején géppisztollyal a nyakában "nemzetőrként* mászkált a városban és vállalata igazgatóját is hajszolta, járt a lakásán is, hogy "illetékes helyre* kísérje. Ez az ellenforradalmi lovag, Bodor Sándor is nyilván azt akarta, hogy párttagságát saját, önös céljaira használja fel. Végre most kizárták a pártból. Sajnos, az ilyen példa nem egyedülálló. Ezek elengedhetetlenül fontossá és indokolttá teszik, hogy minden pártszervezet vezetősége körültekintő gondossággal és igazságosan foglalkozzék a tagjelöltfelvételi kérelmekkel, s csak olyan embereket javasoljanak tagjelöltfelvételekre, akik erre életükkel, munkájukkal, az átlagnál magasabb öntudatukkal rászolgáltak. A becsületességhez, tisztességhez — amelyek szintén nagyon fontosak — ezeknek ke.i párosulniok! Megtörtént az is, hogy az ajánlók — mint Veres László Földműves utcai lakos, volt katonatiszt esetében — a valóságot megszépítve igyekeztek feltüntetni a jelöltnek az ellenforradalom idején és utána tanúsított magatartását. Veres László, mint a honvédség egyik akkori tisztje, az ellenforradalom idején — enyhén szólva — nem megfelelően viselkedett. Mégis, nem szégyellték tagjelöltnek javasolni. Az ajánlóknak is mélyen át kell érezniök felelősségűket és aszerint kell tevékenységüket végezniök. Kétségtelen az is, hogy mint Veres László esetében is, az ajánlók által végzett szépítgetés pártszerútlen és nem lehet megtúrni. Az ajánlóknak kötelességük a tagjelöltnek felvett elvtársakat segíteni, hogy a tagjelöltség ideje alatt érettekké váljanak a párttagságra. Mert a tagjelöltek öntudatbeli, eszmei fejlődéséért ők is nem kis mértékben felelősek. Segítsük következetesen és szeretettel az arra érdemeseket a párthoz vezető úton. Csukjuk be azonban a párt kapuit azok előtt, akik nem érettek, vagy érdemtelenek arra, hogy a kommunisták soraiba kerüljenek. Milyen vállalatot vagy szövetkezetet lehet kizárni az állami felvásárlásbál? Kormányrendelet határozza meg, hogy a felvásárlások során milyen cselekedetek minősülnek szabálysértéssé A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elrendelte, hogy az élelmezésügyi miniszter a felvásárlásból — az érdekelt miniszter, illetőleg a SZÖVOSZ elnökének meghallgatásával — kizárhatja az olyan állami vállalatot, vagy szövetkezetet, amely mezőgazdasági terményt,. terméket, vagy állatot a felvásárlásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megszegésével, illetőleg a jogszabályban megállapított felvásárlási árnál, vagy a felvásárló vállalatok és szövetkezetek által meghirdetett helyi árnál magaDélszlávok és magyarok barátkozása a Szegedi Ruhagyárban Szombaton este, a béke és barátság hónapjának programjában Szegeden vendégszerepelt a deszki délszláv népi együttes, az ottani fiatal magyar kultúrmunkásokkal egy műsorban. A szegedi fellépésre a Ruhagyár meghívása nyomán került sor. Korábban már volt példa arra, hogy a deszki fiatalok műsorát az üzem kultúrgárdája a délszláv községben viszonozta, s most hasonló megegyezés alapján került sor a deszki kultúrcsoport látogatására. Az együttes életében először fordult elő, hogy közösen léptek fel a deszki magyar kultúrcsoporttal, s külön öröm, hogy a mostani közös műsorra a béke és barátság hónapjának egyik rendezvénye keretében került sor. Mind a délszláv népi zenekar, illetve ének- és tánccsoport, mind a magyar színjátszók és táncosok változatos és szép teljesítményt nyújtottak. A közönség hálás tapsa nem maradt el. Különösen nagy sikere volt a délszláv ének- és táncegyüttesnek egy régi fonó népszokásainak felelevenítésével. Előadás után az üzem vendégül látta a deszki kultúrmunkásokat, majd későig tartó hangulatos táncest következett. sabb áron vásárol, feltéve, hogy a kérdéses mezőgazdasági termék felvásárlása nem tartozik az állami vállalat, illetőleg a szövetkezet fő tevékenységi körébe. A kizárás tartama 3 hónaptól egy évig terjedhet. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletet adott ki az állami felvásárlás érdekeit sértő egyes cselekményeknek szabálysértéssé nyilvánításáról. A rendelet kimondja többek között, hogy szabálysértést követ el és háromezer forintig erjedhető pénzbírsággal sújtható az állami vállalatnak, vagy szövetkezetnek az a dolgozója, illetve tagja, aki a vállalat, vagy szövetkezet részére mezőgazdasági terményt, terméket, vagy állatot a megállapított felvásárlási árnál, vagy az állami felvásárló vállalatok (szövetkezetek) által meghirdetett helyi árnál — zöldség és gyümölcs esetében pedig a SZÖVOSZ illetékes szerve által központilag % megállapított árnál — magasabb áron vásárol. Szabálysértésnek minősül az is, ha a vállalat (szövetkezet) telephelyén kívül, vagy a megállapított körzeten kívül vásárol, valamint, ha a vásárlásnál a jogszabályban előírt minőségi és egyéb átvételi fellételeket megszegi. Ugyancsak szabálysértést követ el és háromezer forintig terjedő pénzbírságai sújtható az, aki az élelmezésügyi miniszter által rendeletben meghatározott mennyiséget meg nem haladó mezőgazdasági terméket, tiltó rendelkezés ellenére vásárol; e mértéken felül a cselekmény bűntettnek minősül. A szabálysértési eljárást az ellen a dolgozó, illetőleg szövetkezeti tag ellen is meg kell indítani, aki a szabálytalan cselekmény elkövetésére utasítást adott, vagy a cselekmény elkövetését tűrte. Miért késik a Fonalmentö Vállalat új üzemházának építése Uj üzemrészt építenek a Fonalmentő Vállalat Francia-úti telepén. A korszerűen berendezett épületben majd lényegesen jobb munkakörülmények mellett dolgoznak a csökkent munkaképességűek, ezenkívül lehetővé válik, hogy végre valahára ebédlőhöz, mosdókhoz és öltözőkhöz jussanak. Eddig ugyanis helyszűke miatt nem állhattak rendelkezésükre ezek a helyiségek. Az új üzem épület létesítésével a fonalmentő kapacitása is megnövekedik, lehetőség nyílik több új munkás felvételére is. Amilyen örvendetes azonban az építkezés ténye, olyan sajnálatos annak üteme. A kivitelező vállalatnak, a Budapesti Könnyűipari Szerelő és Épületkarbantartó vállalatnak a szerződés értelmében — melyet még a múlt évben, szeptember 3-án kötöttek — június 30-ra kellene átadnia az üzemépületet. Ebből azonban már nem lesz semmi az említett vállalat hanyagsága miatt. Most, az építkezés vége felé jelent a vállalat különböző akadályokat, hogy ezért, meg amazért nem tudja határidőre vállalni a munka átadását. Melyek ezek az indokok? Például, hogy nem kapnak kőszivacslapokat, nincsen salak, csak vidékről tudnak hozni, s ezért; költségvetésen felül kérnek a Fonalmentőtől térítést, továbbá, hogy nincsen radiátor, kazán. No de a vállalat tavaly szeptemberben tudta a tervet, s azt is, hogy milyen anyagok kellenek az építkezéshez. Ezzel szemben például a kőszivacslapokat ez év április 8-án rendelték meg, s ugyanígy az utolsó pillanatokra hagyták az egyéb anyagokat. Lényegében tehát akkor kapkodnak már, amikor késő. Márpedig a Fonalmentő 254 dolgozója jogosan várja türelmetlenül cut üzemépület elkészülését, valamint azok is, akik munkához szeretnének jutni a vállalatnál. Ezzel szemben a városi tanács ipari osztályának a megállapítása szerint a mostani állapotból kiindulva, legalább három hőnap kell, hogy az üzemépü* let elkészüljön, még ha teljes erővel állnak is rá a munkálatokra. Felelősségteljesebb munkát várnak a szegediek a Budapesti Könnyűipari Szerelő és Épületkarban tartó Vállalattól! Jelentős társadalmi munkák a szegedi járásban A szegedi járás községeiben a helyi népfrontbizottságok a községek egész sorában kezdeményeztek már társadalmi munkát. Most ismét a dolgozó emberek jelentős összefogásával a falvak népe számottevő munkálatokat végez. Algyőn a piactér kövezéséhez kőanyagot szállítottak, vízvezetéket ástak és elültettek háromszáz fát, hogy csinosabbá tegyék községüket. Kisteleken is számosan csatlakoztak a népfront helyi bizottságának kezdeményezéséhez. A községben a második óvodát építik, s á földmunkák elvégzésében, az építőanyagok szállításában működnek közre a falu dolgozói, társadalmi munkában. Mórahalmán a járdák és vízlevezető árkok javításához, Tiszaszigeten az új mozi környékének parkosításához; valamint fák ültetéséhez adtak segítséget. Zákányszék négy kerületében negyvenezer forint értékű társadalmi munkával az utakat javították meg. Hozzáfogtak egy bekötőút hosszabbításához. Tervezik a művelődési otthon bővítését is. Bélyegkiállításon (Llebmann Béla felvétele) A Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában bélyegkiállítás nyílt vasárnap. A szegedi bélyeggyűjtők szputnyiksorozatokat. külföldi gyűjteményeket állítottak ki. Képünkön a látogatók egy csoportja a "Női szépség«, illetve a "Szputnyikok a bélyegeken* című tablót tanulmányozza. jf isigényú és csendes magyarja voltam mindig ennek a hazának. Igaz, nem is igen volt okom rá, hogy dicsekedjem, vagy különösképpen örvendezzek állampolgárságom miatt, mert hasznom igazán nem volt belőle. De amióta az eszemre emlékszem és valamennyire bánni is tudok vele, mindig magától értetődőnek tartottam, hogy én nem is lehetek más, mint magyar. Csak tátottam a szám, amikor a harmincas években felállt Végváry József kormánypárti képviselőjelölt falum piacterén egy asztalra és harsány hangon többször is kinyilatkoztatta: "A haza érdeke most a legfontosabb*. Nem, persze, hogy nem tudtam még akkor képet alkotni magamnak a hazáról, csak végigbizsergett bennem a vér egészen a talpamig. Akaratomon kívül. Azt hiszem, nedves lett a szemem és valamilyen oknál fogva a mi falunkra, a Szárazérre, a játszócimborákra, meg a piactér toprongyos hallgatóságára gondoltam. Idáig terjedt a látóköröm. A különös érzések felfakadásából azt szűrtem le magamnak úgy nagyjából, hogy én igen komolyan veszem, illetve nagyon nagy dolognak tartom a hazát. Igen ám, de hadd tegyem rögtön hozzá, hogy a szónok nem azt érezte a haza szó kimondásánál, amit én. Erről azonban csak később bizonyosodtam meg. ¥T igyeljenek! A választói gyűlésen, vagy mondhatjuk mindjárt becsapási gyűlésnek is, a beesett szemű, sokgyerekes Száraz Illés bizonytalan hangon felszólt az asztal tetején harsogó Végváry kegyelmes úrnak: "Csak azt tessék megengedni, hogy át lehessen menni a vasúthídon ...« Gondolatok a hazaszeretetről Csak ekkora igénye volt neki. Annyit kívánt mindöszsze — valószínűleg a többiekkel egyetértve —, hogy napszámba menet ne kelljen nagyot kerülni az országúton. Az asztal körül őgyelgő apróbb urak mégis tátogni és idegeskedni kezdtek az "illetlen* közbeszólás miatt, de Végváry utánozhatatlan gesztussal vágta előre felfelé fordított tenyerét, s így szólt kegyesen a gyülekezethez: "Parancsoljanak. A hídon holnap már szabad az átjárás*. Azt én nem tudhatom, hogy Száraz Illés hálából a kormánypártra adta-e szavazatát, de az tény, hogy hajnalban ugyanúgy felírták a csendőrök az uradalomba iparkodó embereket, mint azelőtt. Hiszen Végváry "megígérte« — védekezett valaki. "Végváry Pesten van, mi meg itt vagyunk* — vágott vissza a zsaru és szemtelenül irkálta fel sorra a neveket. Szóval ebből az esetből jöttem rá, hogy akik isak választás előtt állnak szóba a szegény emberrel, azok másképpen értelmezik a hazafiságot, mint én. önáluk csak azt jelenti, hogy beülhessenek a képviselői székbe, másszóval helyet foglalhassanak az m. kir. húsosfazék mellett, én viszont ettő1 kezdve nem tudtam soha elgondolni a hazát Száraz Illés és társai nélkül. lVf iután megvolt a felszabadulás, tudattá gyarapodott bennem, ami az-. előtt csak ösztönös megérzés volt. Belém rögződött, hogy dolgos, alkotó emberek kellenek a hazához, különben nem lenne értelme a DunaTisza tájékának, akármilyen festői képet nyújt is. Ezért írtam közel egy évtized óta mindig az emberekről, az erejére, tehetségére és méltóságára ébredt népről, amely a kommunista pártra figyelve, bámulatosat hozott létre a szocializmus felé igyekeztében. Persze minél többfelé jártam, minél nagyobb területeket láttam Magyarországból, annál jobban bővült, szélesedett tudatomban a hazaszeretet fogalma, vagyis már nem korlátozódott csupán a Szárazér és a mi falunk szeretetére. Tüzet fogott a lelkem, ha egy új hidat láttam megfeszülni a folyó felett, bizsergett a szívem környéke, valahányszor falut villamosítottunk és boldog voltam, amikor kitüntetéseket osztogattak a legkiválóbb dolgozóknak. S közben alig-alig járt az eszemben a haza, nem értem rá rágondolni. Csak a szemináriumon erősítettek meg legjobb elvtársaim, hogy megfelelő irányú vágányon haladok, mert a nép boldogulásának örülni tulajdonképpen annyi, mint szeretni a hazát. C akkor, egyszerre csak jött a meglepetés. Egészen ismeretlen emberek vitatni kezdték a magyarságomat. Olyan címen, hogy szovjetbarát kommunista vagyok, s ez nem fér össze a magyarsággal. Olyan Végváryféle hazafiak voltak ezek is, mert hatásosan tudtak pódiumra állni és fút-fát megígérni, közben meg úgy hazudtak, ahogy kifért a szájukon. Mit tagadjam, engem is megingattak korábbi hazai iság-f elfogásom helyességét illetően és már-már afelé hajlottam, hogy nem elég dolgozni a hazáért, hanem szájaskodni is kell hozzá. Fejetetejére állított igazság ez, mégis kizökkentette sarkából józan politikai ítélőképességemet pár napra. Pedig már az is gyanút kelthetett volna bennem, hogy akik az én magyarságomat vitatták, azok semmit nem szerettek, ami magyar. Nem a magyar rádiót hallgatták soha, hanem az amerikait. Legyalázták a magyar életformát és magasztalták a nyugatit. Azok, akik az én szovjet barátságomat nem tudták összeegyeztetni hazaszeretetemmel, hűtlenül hátat fordítottak hazájuknak, s Amerikába mentek barátkozni, rá se hederítve Vörösmarty intelmére. Azok, akik szemeimre hányták a szocializmus dicséretét, hasravágódtak a legjelentéktelenebb kapitalista alkotások előtt is. Azok, akik elítélték a szovjet hadsereg beavatkozását, a nép nyakára akarták hozni a yenkicsapatokat. Azok, akik a magyar kultúra nevében fújták kesergőiket, máglyán égették el Petőfi orosz nyelvű kiadasait. Azok, akik a leghangosabban kürtölték, hogy ők a magyar nép barátai, orvul lövöldözték agyon a nép leghűségesebb fiait. U ajosan csapnak be még egyszer, ha mindjárt öklömnyi honszerető könnyeket hullajtanak is előttem. Apámra hallgatok, aki sokat mondogatta, amíg élt szegény: "Fiam, ne higgy soha az olyannak, aki túl súrún hivatkozik az istenre, meg a hazára, mert az huncutabb az ördögnél*. Nagy István