Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-08 / 107. szám

Csütörtök, 1958. május 8. DREZDA ÉL, S NÉPE A SZOCIALIZMUST ÉPÍTI A május elsejei nemzetközi ünnep alkalmából ba- £ ráti látogatásra hazánkba érkezett Hans Schwarz, a £ -Sáchsische Zeitung- szerkesztője és jelenleg a Pestme- £ gyei Hírlap vendégeként a fővárosban tartózkodik. A £ -Sachsische Zeitung- Szeged testvérvárosának, Drezda- £ nak lapja. Ezért a -Délmagyarország- szerkesztősege £ ugyancsak meghívta Hans Schwarz elvtársat, aki a meg- £ hívást elfogadva a jövő héten Szegedre utazik. Német újságíró-vendégünk ajándékot is hozott a £ magyar újságolvasóknak, mégpedig számos képet az fisi » Drezdáról és egy cikket városáról. Ezt a kedves ajándé- j kot most átnyújtjuk olvasóinknak. • •••••••••••••••••••M»ii»H«auia«Ma{ Drezda mellett A Zwingert áldozatos önkéntes munkával építették újjá a háború után íróasztalom dalt már két órája áll két bőrönd. Minden bennük van, amire az embernek két hét alatt szüksége lehet, vagy amit — amint az utólag rendszerint kiderül — felesa dombokon, a -Weisser Hirsclielővárosában áll a San Removilla. Ma klubház, 1945-ig annak a — ma már állami tulajdonban levő — fénykédolgozók, a nemzeti néphadsereg egységei, a gyárak munkásőrcsapatai számlálják az órákat, amíg majd Drezda utcáin is felvonulnak a százezrek. Drezdai barátaim, drezdai elvtársak, még egy szót akaiiyen barakkokban élt sok ezer drezdai az 1945. február 13-1 bombázás után pezögépgyárnak a tulajdonosa lakott benne, amelyben a világhírnek örvendő -praktina- fényképezőgép készül. A gyár tulajdonosát Noble-nak hívták, s e nevet a drezdaiak sohasem fogják elfelejteni. Ez maradt a világhírű Frauenkirchenből; romhalmaz és a Luther-szobor gitámadást mért a nyílt városnak nyilvánított Drezdára, bár a háborúnak már úgyszólván vége volt. S Noble, aki ügynökük volt, villájából rádióval irányította az 1945. február 13-i barbár légiakciót. De a náci vezetőket természetesen előre figyelmeztette. Csupán ebben az egy városban több mint 35 000 emberélet kioltása vádolja Noble-t és az amerikai légierőt. Akad-e drezdai, aki ezt el tudja felejteni?! Noble 1945-ben elmenekült. Ma Nyugat-Németországban él, s az AdenauerJsormánvban a kormány tagjai és a monopolisták által igen nagy becsben Tartott férfiú. Ilyén emberekre szükség van ott. Ahol SStábornokok, fasiszta diplomaták és náci-vérbírók újra hatalomban és tiszteletben élnek, ott korlátlan bizalmat élveznek azok is, akik a második világháború vége felé segítettek keresztvíz alá tartani a hidegháborút, mint egy új, harmadik világháború előfutárát. — a legnagyobb Európában — csaknem 15 000 hallgatóját mintegy ezer tudós oktatja. a művészet és kultúra virágzása ma újra megadja a város képének azt a valamit, ami messze földről, idegen országok fiait és lányait idevonzza. Drezda ma ismét az a város, amelyet Herder »Elbaparti Firenzének* nevezett el, s amelyben Schiller, Theodor Korner, Richárd Strauss. Kari Maria von Weber, Richárd Wagner halhatatlan műveket alkotott. De ez nem minden! Május elsejére az újjáépült Drezdai Repülőgépművek szerelőcsarnokában a munkások befejezik az első német lökhajtásos utasszállító repülőgépet, Drezda közelében, a Magfizikai Intézetben működik az első német atomreaktor, ezenkívül pedig ... Elég volt a felsorolásból. Kevés a hely, s a becsomagolt bőröndök az indulás közelségére figyelmeztetnek;.. De még valamiről írnom kell! Nálunk Németországl7dlUIII\, banezidéna május elsejét két jelszó szellemében ünnepeljük. Nagyon is érthető jelszavak mindazok után, amit mi átéltünk, s amit mi alkottunk. Az első: Kelet- és NyugatNémetországban minden eröt szembehelyezni az imperialistáik tervezte atomháború ellen, és mindkét államban közös akciót szervezni g háború ellen. A második: félhívás aiTa, hogy ipari és mezőgazdasági termelés eredményekkel még jobban megerősítsük köztársaságunkat. Mindkét jelszóból kicseng a központi gondolat: a háborús uszítóknak alul kell maradniuk! Drezda jellegzetes temploma, a Hofkirche. éjszakai kivilágításban. (A templomot a február 13-i bombatámadás szétrombolta, az állam eredeti stílusban építtette újjá.) Szeged testvérvárosáról Drezdát én is láttam ezerkilencszázötvenhat augusztusában, amikor a Karl-Marx-Stadt-i Volksstimme meghívására az NDK-ba utaztam. Valóban: Szászország gyönyörű fővárosának egyes részeiből csak imitt-amott hagytak valamit a vandál amerikai bombázók. Amikor kiléptünk a pályaudvar jellegzetes üvegcsarnoka alól, csak egészen messzire lehetett felfedezni tornyokat és épületeket. Köröskörül mindenütt paréjjal, dudvával benőtt romhulladék és kőtörmelék éktelenkedett. Az egyik kőhídról elnéztem az Elbát. Halványzöld vize itt a kormos falak tövében valósággal szinét vesztette. Ez a békét és nyugalmat sugárzó folyó — amely százkilométereken át szelíden tűrte, hogy tükrében nézegessék magukat a fenyvesekkel borított hegyek, s amely fehér hajókat uszkáltatott vígan a hátán, — Drezdában szinte sötét ruhát öltött magára, mintha gyászolna. Csak az emberek arcán nem látszott a tizenegy esztendő előtt átélt tragédia nyoma. Tréfákat meséltek, ügyeiket-gondjaikat vitatták és hangosan kacagtak hozzá. Ezt a tisztán csengő őszinte kacagást lehetett hallani az utcán, a villamosban, a vendéglőben — mindenütt. Később megleltem a magyarázatot. Az új lakóházerdők, a szó szoros értelmében gombamód nőnek ki a kormos romhulladékok közül. A hatalmas Zwinger újjáépítve gyönyörködteti a szemeket, ismét él és virágzik a kultúra. Ma több látogatója van a híres Drezdai Képtárnak, mint valaha. Igen, Drezda él. Szorgalmas lakosságának az adja a magabiztosság érzését, hogy megismerte önön erejét, a hogy előrelát a maga-alkotta szocialista jövőbe. NAGY ISTVAB i játok talán. Igazatok van, csináljuk röviden: nos, tolmácsolni fogom üdvözleteteket Magyarországon! S a barátok között nincs szükség szóra. De néhány képet és ezt a cikket elviszem magammal Magyarországra; képeket a régi Drezdáról és arról, amelyet ti a romhalmazból olyan nagy munkával újraépítettetek. Hogy barátaink megértsék, miért harcolok olyan szenvedélylyel egy újabb, még borzalmasabb tömeggyilkosság megakadályozásáért. • S most beszámolok. Az újjáépített Drezda déli kiüvarosa Készlet az 1957. évi drezdai május elsejei felvonulásról legesen cipelünk magunkkal. Amint az már szokásos, utazás előtt én is vásároltam egyet, s mást. Az üzletekben szorgoskodtak a dekoratőrök és az eladók: az utolsó simításokat végezték az ünnepi díszbe öltözött kirakatokon, az üzemek homlokzatán munkások adták hírül munkaeredményeiket már messziről olvasható transzparenseken, a házakon már ott lengtek a zászlók: közelgett május elseje. A rok szólni hozzátok. Ez évben nem fogok veletek ünnepelni, veletek felvonulni. Magyarországon leszek, mint annak az új Németországnak egy polgára, amely tisz_ teli a többi népet és amelynek testvérei és társai vannak a közös harcban. S ti, akik majd Drezda utcáin fogtok felvonulni, ti is hozzájárultatok ahhoz, hogy rám barátok várnak Magyarországon. Sok a beszéd ... — mondA legnevezetesebb drezdai Amikor a második világháború idején a szövetséges hatalmak megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy Drezda Németország szovjet megszállási övezetéhez fog tartozni, az angol—amerikai légihaderö megsemmisítő lé_ épület a Zwinger udvara. Tizenhárom év TI végzetes februári napok óta. Drezda él, s népe a szocializmust építi. Ezrével épülnek új lakások, az ipar többet termel, mint bármikor, a drezdai Technikai Főiskola