Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

Csütörtök. 1958. május 22. 5 0 Jugoszláv Kommunisták Szövetsége VIII. kongresszusa és a nemzetközi kommunista mozgalom (Folytatás a 4. oldalról) gek elleni harcra hívott fel. A levél megállapította a bü­rokratikus tendenciák jelenlétét mind a központi mind a helyi szervekben, beleértve a "társadalmi önigazgatás* szerveit is. -Az építés és beruházás járványa — állapítja meg a levél — annyira magával ragadott egyes vezetősé­geket és vezető embereket a helyi szervekben és a válla­lati vezetőségekben, hogy saját szükségletükön és szűkebb körű érdekeiken kívül úgyszólván semmi mást nem láttak.* Megállapítja, hogy partikularizmus és soviniszta irány­zatok* jelentkeznek, -mindenekelőtt a gazdasági életben*, jórészt a -kispolgári nacionalista értelmiség maradvá­nyainak* terjedő befolyása következtében. Megállapította a levél az anarchizmus, a protekcionizmus, a pazarlás és más negatív jelenségek tényét, és szívós harcra hívott fel mindezek leküzdéséért. Örömmel olvastuk a JKSZ Köz­ponti Bizottságának ezt a levelét, mely éppen ama je­lenségek ellen hívta harcba a jugoszláv kommunistákat, amely jelenségeket mi is károsnak ítéltük meg, s amely jelenségek ellen mi is harcolunk, mégpedig nem csupán a politikai felvilágosítás eszközével, hanem a szükséges kormányzati intézkedések eszközével is. Amikor viszont megismerkedtünk a JKSZ program­jával, s ebben az állam elhalásának új elméletével, a szo­cialista állam szerepének azzal a lebecsülésével, ami en­nek az elméletnek egyik jellemzője, akkor azt kellett meg­állapítani, hogy a JKSZ programja olyan elméletet szen­tesít, amely a fent említett negativ jelenségek egy részé­nek eszmei talajt biztosit. Számunkra úgy tűnik, hogy a negatív jelenségek egy részénél a JKSZ és a jugoszláv állam vezetői csak a tünetek ellen harcolnak, s nem tár­ják fel kellően e tünetek egyik legjelentősebb forrását: az állam központi irányító szerepének lebecsülését, a köz­ponti állami szervek szembeállítását a -társadalmi önigaz­gatás* szerveivel, a központi állami szervek gazdasági funkciójának háttérbe szorítására irányuló, a partikulariz­mus, a sovinizmus és anarchizmus jelenségeinek a ter­jedését segítő és immár programbeli tétellé vált elmé­letet. Kardelj kongresszusi beszédében az állam elhalásával kapcsolatban a következőt állapította meg: -Eddigi gya­korlatunk azt mutatja, hogy az állam funkciója először a gazdaság, a közoktatás, a kultúra, a szociális szolgáltatás területén kezd szűkülni*, s kevésbé szűkül az állam el­nyomó szerepe, -az államnak, mint a dolgozó nép ha­talmi eszközének a szerepe*. A marxista államelmélet viszont azt tanítja, hogy a szocialista állam elhalásának útja: egyrészről az állam elnyomó szerepének fokozatos megszűnése, másrészről az állam gazdasági és kulturális funkciójának kifejlődése, s végül is az állami szerveknek, mint hatalmi szerveknek átváltozása a társadalom gazda­sági és egyéb ügyeit szervező és irányító igazgatási szer­vekké. A kommunizmus nem anarchista föderációk laza szövetsége, vagy más szóval: a -társadalmi önigazgatás* testületeinek laza szövetsége lesz, hanem a legmagasabb fokú tudományosan szervezett és irányított tervgazdál­kodás rendszere. S ehhez nem az állam gazdasági funk­ciójának gyengítése útján vezet az út, hanem e funkció fejlődésén, beleértve a központi Irányítás tökéletesedését, a központi gazdasági szervek és a helyi gazdasági szervak együttműködésének és munkamegosztásánál! állandó fejlődését ls. És bármennyit is beszélünk arról, hogy az állam gazdasági funkcióit mind­jobban -átveszik* a -társadalmi önigazgatás* szervei, a szocialista állam és annak vezetői nem mentesülhetnek az ál­lam gazdasági szerveire háruló nagy feladatok semmilyen része alól és a gazdasági irányítás bajaiért és nehézsé­geiért nem háríthajták át a felelősséget a nem állami -tár­sadalmi önigazgatás* szerveire. Ez a mi álláspontunk. A JKSZ szuverén joga, hogy elfogad-e ebből valamit vagy elveti ezt; őreá tartozik, hogy tovább próbálkoznak-e az államnak központi rendelkezé­sekkel történő elsorvasztásával, mégpedig éppen a gaz­dasági élet területén. De az már nem a JKSZ szuverén joga, hogy a többi szocialista államokat, amelyek nem kö­vetik a JKSZ -állam elsorvasztási példáját, holmi -bürok­ratikus etatizmus államainak* becsméreljék. Mi tehát azt javasoljuk a jugoszláv elvtársaknak, hogy vegyék újra fontolóra az államelméletükkel szemben elhangzott elv­társi bírálatot, s amit csak el tudnak belőle fogadni, fo­gadják is el. Továbbá azt javasoljuk, hogy a többi szoci­alista országot sértő, kizárólag egyes negatív jelenségek általánosításán, az alapvetően pozitív jelenségek mélységes lebecsülésén és figyelmen kívül hagyásán alapuló meg­állapításokat a szocialista államok -etatista eltorzulásáról* a program végleges szövegéből hagyják el. III. A JKSZ VIII. kongresszusa nyomán pártunk tagsága körében elég nagyfokú bizonytalanság keletkezett a JKSZ és "Jugoszlávia megítélése kérdésében. Végül is milyen párt az a JKSZ, amely -Keresztül-kasul revizio­nista programot* fogadott el, a szocialista táborhoz való közeledés és a szocialista tábor erősítése helyett, új tá­madást indít e tábor ellen, s különösen a Szovjetunió ellen, és a szocialista államok világrenszerének erősítése helyett inkább a két világrendszer közötti, holmi -bona­partista* jellegű manőverezés útját választja. Tömören összefoglalva, ezek a kérdések foglalkoztatják pártunk tagságát, s keresi minderre a választ. Mielőtt ez a vá­laszkeresés akárcsak elvtársaink egy részét is téves útra vezetné, szükséges, hogy egyértelműen leszögezzük állás­pontunkat. Jugoszlávia szocializmust építő ország, amelyben az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonban van­nak. Ugyanakkor az ipari üzemek össznépi, tehát állami tulajdon jellege bizonyos mértékig csorbát szenvedett, az állam irányító tevékenysége gyengült s teret nyert bi­zonyos piaci anarchia, a partikularizmus és helyi sovi­nizmus, az összállami érdekek háttérbe szorítása a helyi érdekek előtt. Mindezek olyan tendenciák, amelyek ve­szélybe hozhatják a szocialista államot, annál ls inkább, mert ugyanekkor Jugoszláviában igen nagy a kisáruter­melők társadalmi súlya és nyomása és ezt a nyomást Jugoszláviának a szocialista tábortól való különállása nem gyengíti, hanem csak fokozhatja. Ez a különállás ugyanakkor csak megkönnyíti a tőkés világ politikai be­folyásának terjesztését ebben a nagy, kisárutermelő -tár­sadalmi rétegben. A kisárutermelőknek és különféle kép­viselőiknek a szocialista tábor kérdésében vagy más kérdésben tett nacionalista engedmények állandósítása csak ennek a nyomásnak a növekedését segítheti. A jelenleg homloktérbe került elvi és politikai né­zeteltérések és a JKSZ-szel való vitánk azonban nem azt jelenti, hogy kétségbe vonjuk a jugoszláv vezetőknek azt a törekvését, hogy Jugoszláviában a szocializmust épít­sék tovább. Ebből következik, hogy ne vonja senki két­ségbe azt, hogy a JKSZ olyan párt, amely, ha hibákkal is, de a szocialista építést vezeti Jugoszláviában. A hi­bák forrása a mi megítélésünk szerint a marxista—leni­nista nézetek keveredése antimarxista, revizionista né­zetekkel, nacionalista engedményekkel. S ezeknek az a természetük, hogy ha nem küszöbölik ki őket, akkor terjed­nek és erősödnek. Vannak nézeteltéréseink a két világ­rendszer, az állam, a párt megítélésében és még számos igen fontos elvi kérdésben. Vannak nézeteltéréseink a szocialista építés módszereinek kérdésében is. Jelen­legi vitáink előterében azonban a nemzetközi kérdések, a nemzetközi munkásmozgalom, a két világrendszer és a szocialista tábor megítélése áll; együttműködésünket kevésbé a Jugoszlávia belső kérdéseinek megítélésében fennforgó nézeteltérések zavarják, sokkal inkább ama kérdések, amelyeknek jelentősége messze túlnő bármely ország határain. Azonban pártunk minden tagja óvakod­jon attól, hogy nézeteltéréseink megvitatása során a Tá­jékoztató Iroda 1949-es határozatának a vonalára csúsz­szon vissza. Vitáinkat a JKSZ-szel elvtársi vitaként kí­vánjuk folytatni. Bármily nagyok a nézeteltérések a kér­dések lényegét és a vita módszerét illetően, bízzunk ab­ban, hogy a vita mégis eredményes lesz és az együttmű­ködés továbbfejlődését fogja magával hozni a marxi— lenini elvek alapján, a szocialista világrendszer és min­den egyes szocialista ország gyorsabb fejlődése érdekében. Ügy véljük, hogy a JKSZ-t nemcsak a testvérpártok határozott elvi vitájának tanulsága, hanem emellett saját belső szocialista fejlődésük követelményei is kell, hogy nézeteik felülvizsgálására késztessék. A hibás elméletet bizonyos mértékig és bizonyos Ideig a gyakorlat kija­vítja. Ez azonban nem lehetséges bizonyos időn és bizo­nyos határon túl. A hibás elmélet feltétlen fékje a he­lyes gyakorlatnak, és ez az elméleti fék az alapvető fon­tosságú kérdésekben nem olyan, amelyet a gyakorlat maga meglazít és lekoptat, hanem olyan, amely egyre növekvő erővel fejti ki káros nyomását, egyre nagyobb rést üt a proletárdiktatúra rendszerén, a szocialistaelle­nes tendenciák, a szocialistaellenes erők számára. Ha egy szocialista ország vezető pártja kellő időben nem szabadul meg alapvető fontosságú kérdésekben vallott hibás néze­teitől, hősies múltjára való tekintet nélkül veszélybe vi­heti országában a proletárhatalom és a szocializmus ügyét. Ügy gondoljuk, hogy ez minden pártra, így a JKSZ-re is vonatkozik. Ügy gondoljuk, hogy a kom­munista testvérpártok elvtársi bírálata minden pártnak segítséget nyújthat, s így a JKSZ-nek is. A döntő szó a szocialista Jugoszlávia fejlődésének e kérdésében a JKSZ-é. Ezt a döntést természetesen figyelemmel ki­sérik a kommunista testvérpártok, és megalkotják róla saját véleményüket. D Irancia nemzetgyűlés megszavazta a Pflimlin kormányának adandó rendkívüli algériai felhatalmazást Az amerikai külügyminisztérium továbbra sem foglal állást a franciaországi eseményekben a Francia Köztársaság tör­vényes kormányára, mert a kormány legcsekélyebb gyen­gülése megnyitotta volna azt a rést, amelyen keresztül De Gaulle készenlétben áll a be­hatolásra. Az Humanité cikke továb­bi részében szóváteszi azt a felemás helyzetet, amely Sá­lán tábornok megbízatásával állt elő. Pflimlin ugyanis megismételte beszédében, hogy Salan tábornokra kí­vánja ruházni az algériai rendkívüli hatalmat. Salan ezzel szemben a "közüdv­bizottságok* leglelkesebb tá­mogatója és De Gaulle híve. Viszont — s ezt nyomatéko­san emeli ki az Humanité cikke — elkerülhetetlenül közeledik a perc, amikor a kormánynak nyilvánosan meg kell büntetnie azokat a tiszteket, akik nem tettek eleget kötelességüknek. Ha a kormány ezt elmulasztja, ak­kor t felkelés mellett állna kl, ez esetben pedig a köz­társaság híveivel találná ma­gát szemben, akik tudatosak, egységesek. Cikke befejező részében az Humanité kiemeli Mendes­Francé bátor beszédét és Jules Moch belügyminiszter szilárd, köztársaság melletti állásfoglalását Ez —állapít­ja meg — azzal a lehetőség­gel kecsegtet, hogy van kilá­tás az algériai béke megte­remtésére. Véget ért a német szociáldemokraták kongresszusa A Német Szociáldemokra_ ta Párt kongresszusa, amely vasárnap kezdődött meg Stuttgartban, kedden véget ért. A kongresszus vitái során bebizonyosodott, hogy e ve­zető nyugatnémet ellenzéki pártban éles szelek fújnak. A vitában csak igen kevés felszólaló kísérelte meg, hogy a jobboldali kispolgári reformerek platformját kép­viselje: érvelésüknek azon­ban nem volt meg sem az átütő ereje, sem a vonzereje. Annál erőteljesebben hang­zottak a küldöttek felszó­lalásai az Adenauer-fcle politika és az atomfegy­verkezés elleni parlamenti és parlamenten kívüli ak­ciók fokozására. Nyugat-Berlin képviselője például világosan kijelen­tette: "Nem szabad meg­hátrálni és az atdtnhalál el­len a legradikálisabb eszkö­zöket kell felhasználni*. Politikai megfigyelők vé­leménye szerint az Idők sza­va, hogy a vitában egyetlen felszó­laló sem intézett táma­dást a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Szovjetunió ellen. Sőt, ellenkezőleg: "A szov­jet övezetbell helyzet* című határozatban éppen a nyu­gat-németországi kizsákmá­nyolás és munkáshajszolás kiáltó eseteit emelték ki. Ollenhauer zárószavának védekező, sőt helyenként kérlelő hangja a legjobb bi­zonyítéka annak, hogy a Szociáldemokrata Párt tagsága nem elégedett a pártvezetőség eddigi poli­tikájával, és hogy követ­kezetesebb, határozottabb fellépést követel. A napirend harmadik pont­jában Fritz Erler hitet tett ugyan a "honvédelem* mel­lett, de egyúttal elutasította az általános hadkötelezett­séget és az atomfegyverke­zést. Az egyetlen lehetőség a jelenlegi veszély áthidalásá­ra nem az atomfegyverke­zési versenyben való rész­vétel, hanem az ország bé­kés újraegyesítése — mon­dotta. Miközben a szociáldemok­rata kongresszuson tovább tart a vita, a kulisszák mö­gött éles harc folyik a pén­tekre kitűzött országos veze­tőségválasztás körül. Ollenhauer elnökké vá­lasztása biztosnak látszik, azonban teljesen nyílt kér­dés, hogy kik fogják elfog­lalni a két alelnöki széket. A VII. pedagógusnap ünnepségei Ebben . az évben heted­szer ünneplik hazánkban a pedagógusnapot. Az ünnep­ségeket — az elmúlt esz­tendőkhöz hasonlóan — a Hazafias Népfront, a KISZ­szel és a Nőtanáccsal kö­zösen szervezi. A pedagó­gusnap jelentőségét emeli, hogy ez évben összekap­csolják az Iskolák és az óvodák államosítása tizedik évfordulójának megünnep­lésével. Május 31-én Benke Va­léria művelődésügyi mi­niszter reggel az iskolai ta* rtítáa megkezdésével egy­időben rádióbeszédet mond. Délelőtt az Országházban átadják a kiváló tanár, ta­nító, óvónő kitüntetést. Május 31-én, szombaton este a Magyar Néphadse­reg Színházában díszelő­adást rendeznek, ahol Kál­lai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke, ál­lamminiszter mond ünnepi beszédet A francia nemzetgyűlés — mint az várható volt — meg­szavazta a Pflimlin-kormány részére az algériai rendkívü­li hatalmat. A nemzetgyűlés kedd délután tárgyalta az erre vonatkozó törvényjavas­latot. Az első felszólaló Pflimlin miniszterelnök volt aki többek között arról be­szélt, hogy Algériában a helyzet kétértelmű és nincs még itt az ideje annak, hogy egyesek és sokak magatar­tásáról végleges ítéletet le­hessen mondani. Mint mon­dotta, az Algériában jelent­kező megmozdulás »azt az elszánt akaratot fejezi ki, hogy algériai honfitársaink franciák akarnak maradni.* Pflimlin után több jobbol­dali képviselő szólalt fel s néhányan közülük arról be­széltek, hogy a kormány ál­lítólag megakadályozta vol­na Ely tábornok, volt ve­zérkari főnök felhívásának terjesztését. Jules Moch bel­ügyminiszter a baloldali kép­viselők tapsa közepette je­lentette ki, hogy e képvise­lők állításai nem felelnek meg a valóságnak és hang­súlyozta: minden körülmé­nyek között tiszteletben kell tartani a köztársaság rend­jét A szavazás során végülis a törvényjavaslat megkapta a többséget. A kommunista párt képviselői is a javaslat mellett szavaztak. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapjának szerdai száma elemzi a nem­zetgyűlésben kedden lezaj­lott eseményeket s rámutat arra, hogy a kommunista képviselők szavazata a szá szoros értelmében földhöz vágta a párizsi fasisztákat és bűntársaikat az algériai gyarmatosítókat. A lap alá­húzza: a törvényjavaslat melletti kommunista szava­zatok nem jelentik egyúttal a különleges algériai hata­lom jóváhagyását. A kom­munista párt azért szavazott Dulles amerikai külügymi­niszternek szerdai sajtóérte­kezlete során kérdéseket tet­tek fel Franciaországra vo­natkozóan. A külügyminisz­ter csupán általánosságok­kal válaszolt s — az AFP francia hírszolgálati iroda megállapítása szerint — »óvatosan elkerülte, hogy ér­demben nyilatkozzék«. Az óvatosság nem azért van — mondta Dulles —, mert Amerika közömbös, hanem éppen ellenkezőleg: minden amerikai feszült figyelemmel kíséri a franciaországi és al­gériai fejleményeket. A libanoni parlamenti ellenzék változatlanul követeli Chmoun lemondását Beirut: A libanoni parla­ment volt alelnöke kedden kijelentette; amennyiben nem sikerül hamarosan vé­get vetni a válságnak, az megoldhatatlanná válik és »második Koreává« változ­tathatja Libanont. Beirutban kedden válto­zatlanul élénk politikai tevé­kenység folyt. A parlamenti ellenzék tagjai tanácskozá­sok után közölték; továbbra is az az álláspontjuk, hogy csak Chamoun elnök lemon­dása jelentheti a válság megoldásának alapját. A nap folyamán Beirutban kisebb zavargások voltak. A szerdára virradó éjjel több robbanás történt. Rövidesen algériai arab köztársaság létesül Kairó: Az Arab Ligaalgé- amely csatlakozik az Arab riai bizottságához kedden be- Ligához. Az algériai köztár­terjesztett jelentés szerint a saság nyomban kikiáltása közeljövőben kikiáltják az után kérni fogja a ligába va­algériai arab köztársaságot, ló bevonását. A iinn köztársasági elnök a Szovjetunióba utazik Helsinki: Urho Kekkonen finn köztársasági elnök Vo­rosilov meghívására május 22-én hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. Tízna­pos látogatásán a finn kor­mány több tagja, a többi kő­zött a külügyminiszter, vala­mint a Konzervatív Párt ki­vételével a finn politikai pártok egy-egy képviselője is elkíséri. Rendelkesés jelenik meg a házfelügyelőkről A hivatalos lap szerdai száma rendeletet közöl. E rendelet felhatalmazza a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben jú­lius l-ig rendelettel szabá­lyozza a házfelügyelők mun* kaviszonyára, munkafeltéte­leire vonatkozó kérdéseket. A házfelügyelők feladatait a megyei jogú városok taná­csai, illetve a megyei taná­csok által kibocsátatidó ta­nácsrendeletek határozzák meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom